Anyaság, siker, élet: az 5 legjobb cikk, amit januárban olvastam

Decemberben kezdtem a havi best of bontásokat, és mivel lassan vége a januárnak, listázom a friss kedvenceimet is. Sokkal több klassz dolog van ennél, amit mostanában olvastam, de igyekeztem kiválasztani a kedvenceket és kapcsolni is kicsit a témákat, hogy koncepciója is legyen a posztnak…

Gyereksorsok: „Pont olyan anya vagyok, mint amilyen ember”

Oláh-Paulon Viki és férje, László három kisgyereket nevelnek, akiket örökbe fogadtak, testvérekként. Viki az élményről blogot ír, Kisrigók címmel, ami olyan, hogy megnyitod, beleolvasol, és nem tudod abbahagyni olvasást. Vannak olyan részek, ahol hangosan röhögsz, máskor meg jó eséllyel könnybe lábad a szemed, mert óriási puttonyt viselnek ezek a gyerekotthont és nevelőszülőt megjárt gyerekek, akiket “egy cigány néni szült”, és a két szülő nagy szeretettel és bölcsességgel segít nekik abban, hogy fel tudják dolgozni a múltat, és minél boldogabbak legyenek a jelenben.

Az interjú, ami a Gyereksorsok oldalon jelent meg, azért tök jó, mert nincs benne semmi póz és szerepjátszás: Viki őszintén elmondja, hol követ(ett) el kisebb-nagyobb hibákat, miben kell fejlődnie emberként, anyaként, mik a nehézségek, az extra kihívások, és arról is szó esik, milyen lemondásokkal jár ez a lét, ugyanakkor miért éri meg mégis. Ez egyébként a blogból is látszik. Olyan jó, hogy nincsenek bezzeganyák, tökéletes szülők, és mégis mennyi szeretet van amögött, amikor elfogadjuk a gyereket, ahogy van, mégis mindent megteszünk, hogy motiváljuk, segítségük a fejlődésben. Nagyon inspiráló beszélgetés.

Index: 23 konferencia 1 magyar filozófussal és 1 babával

És még mindig anyaság. Remek riport arról, hogyan él és dolgozik Zvolenszky Zsófia filozófus, az ELTE docense, aki a kutatási témájával kapcsolatban az elmúlt két évben 15 új tudományos publikációt jelentetett meg, és 23 előadást tartott a világ 13 országában. A szakembert néhány hónapos korától napjaink kíséri kislánya, mivel szintén kutató férje is sokat dolgozik, ami nem egy egyszerű történet: a baba sokszor az előadóteremben tesz-vesz, az előadások szünetében pedig az anya nem felkészül, hanem szoptat. “Sőt, kétszer az is előfordult, hogy együtt álltak fel a pulpitusra”, tudjuk meg.

Zsófia most egy hosszú esszét írt arról, hogyan viszonyulnak tudományos berkekben egy kisbabához, és még inkább az anyához, aki a gyerekével jelenik meg ebben a közegben. Nagyon fontos dolgokat mond ki, ami választ ad – többek között – arra is, miért kevesebb bizonyos pozíciókban a nő, s hogy mindennek nem a biológiához, hanem a társadalmi berendezkedéshez van köze: „Olivia konferenciáink során kivételesen rugalmas volt – a jókedvét tanítani lehetne. De az esszém annyiból messze túlmutat egy könnyen kezelhető baba esettanulmányán, hogy általánosabban kirajzolódik: a szakmai események egy privilegizált csoport élethelyzetéhez idomultak, az egyedülálló vagy családos férfiakéhoz,  akiknek komoly hátországuk van, amelyben a háztartást, gyerekeket az anya viszi” – mondja a docens.”

SzeretlekMagyarország: Nem az anyaság ellen írták a pszichológusok a levelet

És hát hogy mer tudományos karriert ápolni, ha egyszer kisgyereke van??? Itt egy fontos interjú január egyik jelentős mentálhigiénés eseménye kapcsán, vagyis Bagdy Emőke szakmai-etikai vétsége ügyében. A beszélgetésben két szakember vesz részt, Molnár Erika pszichodráma vezető precízen meg is fogalmazza, mi volt az utolsó csepp a pohárban: “A princípium. Mivel sokan nem értették a szó körüli felháborodás okát, fontos tisztáznunk a jelentését. A princípium nem megengedő, hanem előíró szó, vagyis, ha nem teljesítem, akkor “nem vagyok teljes értékű” nő, ember, anya. Azt mondja, nincs választásod, ilyennek kell lenned. A másik oldalon, a gender-szemlélet megengedő, azaz  ránk bízza, hogy a biológiai nemünket milyen társadalmi tartalmakkal töltjük fel, hogy például határozott vagy határozatlanabb nők leszünk-e, szeretünk-e főzni avagy nem, egyáltalán: hogy akarunk-e gyereket vagy sem. A választás joga a miénk. Óriási a különbség a két szemlélet között.”

Az interjú értéke, hogy végtelenül egyszerűen, széles és laikus tömegek számára is érthető módon, indulatmentesen, empatikusan és értelmesen elmagyaráz olyan természetes és magától értetődő dolgokat, amelyek a mi zártabb, korlátozóbb társadalmukban még nem világosak: “A gender-elmélet egyáltalán nem a biológiai nemet kívánja háttérbe szorítani, hanem az azokhoz társított elvárásokat.” És a címadó tétel, a maga kontextusában: “Egyáltalán nem az anyaság ellen vagyunk, mert az valóban sok nőnek lehet szabad választásából az önkiteljesedése csúcsa. Ám emellett rengeteg más faktor van. Az anyaság, bizonyos elméletalkotók megközelítésében, a nő személyiségfejlődésének egyik állomásaként tekinthető, de előtte és utána  illetve mellette még ezek az elméletek is megengednek más feladatokat.” Hiánypótló írás, sok mindent helyretehet értetlenkedők fejében, szívében is.

Sorskönyv nélkül: Arról, hogy meghalok

És ha már pszichológus, itt van Birtalan Balázs, aki ebben az írásában nem pszichológusként szerepel, hanem az élettől búcsúzik. Halálos betegség végső stádiumában jár, legfeljebb hónapjai lehetnek hátra, mondja, és hát… egészen magával ragadó az a fajta nyíltság, amivel minderről beszél. Tapasztalataim szerint képmutatóak vagyunk a halállal, tagadjuk a létét, komédiázunk (“Ugyan már, te erős vagy, meg fogsz gyógyulni” meg “Ne add fel, ne veszítsd el a reményt!), miközben ezzel csak magunkat nyugtatjuk.

Ilyeneket mond a szerző, bár nehéz egyetlen bejegyzést kiragadni: “A harmadik: az életre szokás úgy tekinteni, mint egy egydimenziós valóságra, amit egyetlen értelmes mérőszámmal lehet értékelni: a hosszával. Ezzel nem értek egyet. Az életnek a hosszán kívül legalább két másik releváns dimenziója van. Az egyik a szélessége: hogy mennyire változatos életet élt valaki. Nem akarok senkivel versenybe szállni, de ha a magam életének szélességére gondolok – amelybe szerzetességtől és teológiától kezdve a költészeten és a jogon át a melegmozgalomig és a terápiáig oly sok minden belefért –, akkor nincs panaszom a szélességére. Belefért egy tizenöt éves, boldogító párkapcsolat; belefért sok szép barátság; belefért egy pár utazás, ami darabszámra ugyan nem túl sok, mégis sokszorosa annak, mint amit valaha elképzeltem; belefért több világnézetváltás, mindegyik váltás mögött átdolgozott gondolatok, átszenvedett éjszakák és nappalok. Nem, az életem szélességével szemben egyetlen rossz szavam sincs.”

Dívány: Prostiként dolgoznak, és nagyon keveset tudnak a szexualitásról

Nagyszerű interjú Dés Fanni szociális munkással, aki külföldön dolgozó hazai prostituáltakkal dolgozott, így többet tud a témáról, mint az elméleti szakemberek. Merthogy ugye két iskola létezik: az egyik az, hogy a prostitúciót tiltani és irtani kell, meg kell szüntetni, jó esetben a szexmunkások átképzésével és erkölcsi-anyagi támogatásával. A másik iskola szerint a szexmunka sokféle, nem mindenki kényszerből űzi, a kriminalizálással a prostitúció nem kerülhető ki, és fontos különbséget tenni a kényszer(ítés) terhe alatt és a választási pozícióból önként vállalt szexmunka között, a kiskorúak adásvételét pedig szigorúbban kell büntetni.

Érdekes, amit Fanni minderről gondol, miután sok-sok nővel beszélgetett, akik ezt az utat járják: “Egy nő azt mondta egyszer, amikor arról kérdeztem, hogy mit gondol arról, hogy Svájcban legálisan dolgozhat, hogy „jó, hogy van ez a munka és lehet vele pénzt keresni, de még jobb lenne, ha nem létezne és akkor nem kéne ezt csinálni.” Ez egy jó megfogalmazás. Azt gondolom, hogy ha valakit a szegénység kényszerít arra, hogy prostituáltként dolgozzon, az is egy kényszer.”

És +1, ami nem szöveg, hanem kép:

DTK: Elviszlek magammal

Ősszel indult D. Tóth Kriszta projektje, de én csak most fedeztem fel magamnak. Rögtön meg is néztem az egész “első évadot”: egyszerűen zseniális a felkészültség, a beszélgetés, a szerkesztés, a szereplők közti kémia, a témaérzékenység, a komolyság és a humor árnyalatai. Olyan, mintha csak könnyed haver csevej volna, de azért tudjuk: ez munka, és nagy adag tudatosság van mögötte. Ritkán látok ilyen profi anyagot, nem csak megvalósításában, koncepciójában is… ez a dolog az autóval, hát, ott van a szeren, na. Érdemes megnézni mindet.

És nektek volt valami klassz cucc, amit januárban olvastatok?