Aktuális

Rájöttem, miért fáj a kormány szülésért rimánkodó, összeomlással fenyegetőző politikája

Van, ami nem egyéni döntés kérdése

Rájöttem, mi a bajom ezzel az egész FIDESZ-KDNP-féle népesedési kerekasztal-szingliadó-női önmegvalósítás szentháromságra épülő kommunikációs vonallal. Az, hogy a családalapítás ügyét úgy állítják be, mintha kizárólag egyéni döntés kérdése volna: mintha én eldönteném, hogy gyereket akarok, és akkor rögtön találnék a kukában egy pozitív terhességi tesztet, majd kilenc hónapon belül megszületne a szép és okos csemetém, akiből majd becsületes adófizető állampolgár válik, tisztességben megöregedett szülei oldalán. Hogy ez így megy, és ha ők erőszakosabban verik az asztalt, több ember fog majd “így dönteni”, és akkor nem omlik össze a rendszer, ami alól – nem mellesleg – ők húzták ki a téglákat.

A kommunikációs cél nem nem szentesíti a kommunikációs eszközt, mert nincs rá hatással, viszont rengeteg kárt okoz - kép: childrensdirectory.net

A kommunikációs cél nem nem szentesíti a kommunikációs eszközt, mert nincs rá hatással, viszont rengeteg kárt okoz – kép: childrensdirectory.net

Most egy pillanatra vonatkoztassunk el attól, hogy ez a brancs – elődjeivel karöltve, mondjuk – lopta el a nyugdíjakat, zilálta szét az oktatást és az egészségügyet, és miattuk olyan a szociális háló, hogy a világra jövő gyerekek egy nem kis hányada ma Magyarországon é-hez-ni kényszerül. Tegyük félre azt is, hogy a felnőttkorát sem teszik könnyebbé azoknak, akik nem a közép-felsőosztálybeli fehér gyerekek életet élvezték, netán speciális szükségleteik vannak, tényleg ne foglalkozzunk most politikával ilyen mélységben. Csak egyszerűen nézzük meg ennek az egésznek a józan emberi oldalát, amihez nem kell semmilyen párt tagjának lenni. Nézzük meg azért, mert ti is ezzel jöttök mindig: az érzelmekre próbáltok hatni, hogy hozzájárultok a párkeresés költségeihez, apának lenni jó, női princípium, az önmegvalósítás legmagasabb foka, meg testvérben az erő, és ezzel nem csak sok fájdalmat okoztok, de a közgondolkozás talaján is új ítélet-magokat ástok egyre mélyebbre, és ez innentől talán már több, mint politika. A miliő, amiben élünk.

Kedves Benda József, először csak halkan kérdezem: tisztában vagy te azzal, hogy nem feltétlenül egyéni döntés kérdése, hogy lesz-e gyereked, és mennyi lesz? Nem mintha nem kéne tiszteletben tartani azoknak a személyes szabadságát, akik úgy határoztak, hogy nem akarnak utódot (akkor sem, ha a kormány húszmilliót fizet minden egyes új jövevény után, előre és kápéban), csak éppen ideje felfogni, hogy ha szétnézel az említett korosztály körében, el fogsz csodálkozni, hogy mennyien vannak, akik örülnének, ha lenne gyerekük, de nincs. Sokszor, többször, mint hinnéd, ugyanúgy nem egyéni döntéstől függ mindez, ahogyan homoszexuális polgártársaink sem úri huncutságból, a polgárpukkasztás szándékával vonzódnak saját nemükhöz, ahogyan azt Móricka elképzelte. A kommunikációs cél tehát nem nem szentesíti a kommunikációs eszközt, mert nincs rá hatással (senki sem a 10 millió főre kitalált infrastruktúra és az eleve kétes nyugdíjrendszer miatt vállal gyereket), viszont rengeteg kárt okoz.

Tudod is te, milyen egyedül, sok szenvedés után inkább egyedül megoldani mindent az életedben a vécédugulástól a betöréselhárításon át a nagyműtét utáni lábadozásig, és tudod is te, milyen mindig többet főzni, mint amennyit egyedül meg tudsz enni, de azért szépen megteríteni, hogy meglegyen az illúzió, hogy otthonod van, nem csak lakás az, ahol élsz. Amikor sajnálod az egyedülállókat (csak azért se fogom leírni…!), valószínűleg nem tudod, hogy sosem a nehézségek idején fájóbb egyedül lenni, hanem akkor, amikor az örömeidet szeretnéd megosztani mással, és apró kedvességekkel és figyelmességekkel vágysz szeretni, és megőrülnél már, hogy megérintsenek. A kis tökéletesre maszkírozott életével, ami rothadás jelét legfeljebb a csillogó máz alatt mutathatja, a magadfajta elképzelni sem tudja, hogy hány amúgy kedves ismerőst kell hájdolni a Facebookon, mert nem bírod nézni, hogy ő a mázlisták között van, és hány kisgyerekes barátot muszáj kiiktatni az életedből csak azért, mert nincs idő minden egyes találkozás után újraépíteni magadat. Közben persze mondogatni, hogy jaj nem, én nem vagyok szar ember, mert nem tudok örülni az ő örömének, ami engem a saját nyomorúságomra emlékeztet, és holnap majd jó lesz megint minden, és újra mosolyogni fogok, és játszom a gyerekével, és lesz a szívemben remény. Remény, annyi év után, hogy honnan van mindig…?

Nem tudod te, milyen az, amikor valakinek traumatikus gyerekkora volt és rettenetes családi mintákat hoz, és rengeteg munkára van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán bízzon magában és másban annyira, hogy párkapcsolatot merjen kialakítani. Nem tudod te, milyen az, amikor belemész mindenféle szar, méltatlan, embertelen kapcsolatba, mert szeretnél tartozni valahová, és inkább megalázod magad, hagyod, hogy használjanak. Nem tudod te, milyen az, amikor hiába szeretsz, tárgy lehetsz csupán, amivel cudarul bánnak, érzelmek nélkül. Fogadok, nem tudod azt sem, milyen az, amikor neked van állandó bűntudatod, mert képtelen vagy viszonozni azt, ahogy téged szeretnek, ezért aztán a nap huszonnégy órájában kompenzálsz és szorongsz, szorongsz és kompenzálsz, és állandó kétségeid vannak, hogy tudsz-e egyáltalán szeretni, és oldaladon a másik emberrel is olyan magányosan sírod magad álomba, mint bármikor máskor egyedül (amitől persze még durvább bűntudatod van, ez egy ördögi kör).

Jaj, hogy lenne neked fogalmad arról, hogy mit élnek át azok, akik egész életükben nagy családra vágytak, és hiába szeretik egymást, minden kibaszott hónapban hiába próbálkoznak, és már ingük-gatyájuk ráment a különféle kezelésekre és terápiákra (de azért jó arcot vágnak hozzá, amikor ezredszerre hallják, hogy “nem szabad görcsölni ezen, és jönni fog, hidd el”). Elképzelni se tudod, milyen az, amikor két napig csak görnyedve bírsz járni, ha megjön, zabálod a Cataflámot, mint a bonbont, és ez még mind semmi a lelki fájdalomhoz képest, amit érzel, csak mert ebben a hónapban sem sikerült. Mit tudod te, milyen átesni öt-hat vetélésen, halvaszülésen, azt te elképzelni sem bírod, mit él át az, aki úgy lesz anya, hogy nincs gyereke, és gyógyszerekkel próbálják megakadályozni a tejbelövellést. Le merem fogadni, hogy arról se tudsz sokat, milyen ötvenöt évesen, menopauza után ott állni gyerek nélkül, miközben nem rajtad múlott, hogy nincs, és hallgatni, ahogy a magadfajta megélhetési észosztók és pártpolitikai célból érzelmekkel manipuláló vezérhímek a női lét egyetlen értelmének, az önmegvalósítás legmagasabb fokának nevezik a gyermekáldást, és ami a leginkább gusztustalan az egészben: önző gazdasági érdekből azzal a hazug, fals ítélettel mosod át a köztudatot, hogy ez minden esetben egyéni döntés kérdése volt.

Hát nem, az esetek egy jelentős részében rohadtul nem az, tudod? Mindegy is, ez csak politika, nem a miliő, amiben élünk…

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

177 hozzászólás Rájöttem, miért fáj a kormány szülésért rimánkodó, összeomlással fenyegetőző politikája bejegyzéshez

  1. Az a bosszantó, hogy mindenük a statisztika, és úgy vannak vele, hogy darab-darab. A kormány szociális érzékenysége 0. Ha már ennyire nemzetiek, inkább a határon túli magyarok érdekeivel kellene foglalkozniuk inkább, de pl. Székelyföld elrománosításával is az oroszoknak kell felszólalniuk helyettünk, ez azért elég ciki.

    • Ki mondta, hogy nemzetiek? Ja, ők, tényleg.

    • Foglalkoznak ők a határontúliakkal is, amiikor meg tudják venni a szavazataikat. A Székelyföld jln pillanatban a székelyek és a románok dolga, nekik kéne/kell lebokszolni, hogy a magyar nemzetiségi közösségeket ne beolvasztani próbálják, hanem magyarokként beleilleszteni a szisztémába. Nyilván román részről is sok nackó van, akink jó, ahogy eddig volt, de a magyarok képviseletében fellépő emberek se igen szeretnek ám tárgyalni. Lenézik egymást. Visszakanyarodva a magyar helyzethez: ugyanúgy nem működött az eddigi erőelvű román nemzetiségpolitika, ahogy ma Magyarországon is a fő baj az, hogy a kormánynak jobb a megtört, enervált droid, aki _még_ azért tud dolgozni, mint az energikus, tárgyalóképes, aki több melót tud elvégezni, de többet is kér érte és emberszámba kell venni.

  2. Eszter, ez gyönyörű, bölcs, lenyűgöző.

  3. Ez a testvérben az erő kampány annyira felidegesített mindig, hogy kikapcsoltam a rádiót.
    4 gyerekem van. Igazi beteljesült női principium. A férjem mégis megpattant. És most élünk így 5-en, egy nem családban (nincs apa/férj…). Most akkor én szingli vagyok? Vagy mi? Megvédett engem bármitől is a sok gyerek? Milyen erőt kapnak egymástól a gyerekeim?

    • Uhh, de rosszul hangzik. Egy dolog,hogy lelépett, akármiért is tönkremehet egy házasság – de a gyerekei életéből is kilépett? Felelősség semmi?

    • Ez megint egy külön posztot érdemelne, bár én valszeg nem tudom hitelesen megírni, annyira erős téma. Két ága is van:
      – az egyik az “az én uram áldott ember, csak szülnöm kell, akkor nem ver” mentalitás, ami feltételezi, hogy a szép, okos, vonzó feleséget, aki – ez a kedvencem – az “anyasága mellett is nő tudott maradni” – nem hagyják ám ott, nem biza, ez a felállás garantálja az életünk végééig tartó boldog házasságot, úgyhogy nesze, itt van húsz női magazin, hogy átvedd, hogyan maradj örökre fiatal és miként kell kényeztetni a férfit
      – a másik meg az, amilyen segítséget nyújt nemhogy az állam, de a közvetlen közösség is a nagycsaládosoknak. Az utolsó linkelt cikkben idézett hatgyerekes anya szépen elmondta, hogy nem akarták engedni elsőáldozni a gyerekét, mert nem járt rendszeresen szülői alkalmakra… az öt testvér – amiben van az erő, ugye – miatt ugyanis ez megoldhatatlan volt. A szeretetteljes pap bácsi ezért kizárta a gyereket a szentségből… bájos, nem? Semmibe nem került volna pedig a belátás, hogy segítségről ne is beszéljünk…

      • Gyönyörű látni az egyházat képviselők részéről ugyanazt a farizeus magatartást, mint ami ellen Jézus is kikelt.

        • Mindig arra gondolok a KDNP-vel kapcsolatban, hogy az első dolguk volna keresztre veszíteni Jézust, ha megjelenne.

          • A szociális temetés – ahol ha csóró vagy, te mosdatod a halottat és ásod a sírt – volt még egy szép, melegszívű, keresztényi gondolat tőlük.

            • 1. Volt ismerősöm, aki azt mondta, hogy csak nem képzelem, hogy hagyta, hogy az apját egy idegen mossa le.
              2. A szociális temetés azt jelenti, hogy valamit azért az állam áll. Nem mindent. Akinek ez kevés, az nosza, fizessen mindent. Egyébként nem KELL neked mosni, csak ha nem teszed meg, akkor a hullamosónak TE fizetsz, nem az állam. Rosszul tudom?

      • Igazából jobban jártam, hogy megpattant. Az utolsó 1,5 év már elég rossz volt. Egy bántalmazó kapcsolat, csak kívülről tényleg egy “áldott jó ember”-nek látszott, mert fizikailag soha nem ért hozzám.
        Én tényleg nő is maradtam, csinos, vékony, max. irtózatosan leterhelt, mert a gyerekekkel kapcsoaltos feladatok mind rám maradtak, annak ellenére, hogy bizony 4 kisgyerek mellett is dolgoztam, dolgozom, egy olyan szakmában, ahol a nők vagy egyedülállók, vagy max. 1-2 gyerekük van. Itt vagyok én egyedülálló anyaként 4 gyerekkel.
        Nagyon sok a teher rajtam, de amúgy mégis sokkal felszabadultabb és nyugodtabb vagyok.

        Semmi már nem történt, mint, hogy egy külső sajnálatos esemény után megváltozott a személyisége, és onnantól kezdve kezdődött el az én bántalmazásom, amit eleinte észre sem vettem, természetesnek vettem, majd kezdtem érzékelni, de mégsem mentem el, végül ő lépett meg, de előtte még megmagyarázta nekem, hogy a 4 gyerek, a munkám és a háztartás ellátása az semmi.

        • Szomorú az egész, és sajnos egyáltalán nem ritka (anyu egyedül a gyerekekkel, apu rajta tölti ki a frusztrációját, aztán lelép), de ahogy látom, jobban jártál így. :S Ja persze, a 4 gyerek, a munka és a háztartás aztán tényleg semmi…

        • „mert fizikailag soha nem ért hozzám.”
          Nem ettől látszik rendes embernek, hanem attól, ha társaságban kedves(nek látszik) veled.
          „mégis sokkal felszabadultabb és nyugodtabb vagyok. „
          Hát gondolom, korábban is inkább kerékkötő volt a volt férjed, legalább attól megszabadultál.
          „a 4 gyerek, a munkám és a háztartás ellátása az semmi.”
          Hát nyilván neki semmi, hiszen te csinálod, meg csináltad akkor is.

          • Na most a kívülállók hozzáállása olyan, hogy ha netán egy-egy hétvégén 1 órára elvitte a 4 gyereket egyedül, akkor már odáig voltak, hogy micsoda csodálatos apa. De, hogy én folyamatosan egyedül vagyok velük, és mindent csinálok úgy, és, hogy amikor 1 órára elmentek akkor is éppen főztem, az nem számít, az természetes. Már társaságban sem igazán volt velem kedves, bár nem is jártunk nagyon már sehová, szóval ez majd a szüleimet jelentette.

            • A kívülállók, a társadalom ítélete ilyen, ismerem. :(
              Viszont az, hogy nem kedves, de ha már fizikailag nem bánt, akkor az már azt jelenti, hogy jó ember, na ez azért szokatlan nekem. Mondjuk ismeretlennek nem ismeretlen, csak én ritkán bukkanok ilyenre.
              Hát izé. Nehéz ehhez hozzászólni. Sok sikert. Meg erőt. Meg legyen úgy, hogy jó legyen neked és a gyerekeknek.

              • Hát tudod, szegény csak fáradt, sok rajta a teher, stresszes a munkája stb.
                Ott jöttem rá, hogy valami nagy gáz van, amikor irigyelni kezdtem, a macskát, ahogy annak kedveskedett.

        • Most képzeld, a 10+10 milióval el sem lehet válni. Együtt kell élni a bántalmazóval.

          • Még mi sem váltunk el rendesen, mert nem lehet vele megegyezni, szóval megy a véres harc. Természetesen nem akar normálisan fizetni, és megmagyarázza, hogy tul ő nem is akar válni, mert ugye én adtam be a válókeresetet, Szokásos.

  4. Szórul-szóra így. És először látom mástól leírva azt, amit én megfogalmaztam magamnak pár éve egyedül és külföldön, hogy az élet viharaival és szívásaival még csak-csak elvan az ember és megoldja. Viszont ha nincs kivel megosztani azt, amikor jó – na az ezerszer jobban fáj.
    Pár megjegyzés however: a kormány az én olvasatomban nem rimánkodik. Hanem nyomaszt és követelőzik. Benda József konkrétan nem kifejezetten olyan valaki, akihez érdemes szólni. Szerintem gyakorló elmebeteg, és csak azért kap publicitást, mert most épp szélirányú az elmebaja. Tíz millát meg nem minden egyes jövevény után fizetnek, hanem minden három után. Ez a cikk elgondolkodtató – bár nagyjából biztos vagyok benne, hogy akik rálelkesülnek, nem fogják végiggondolni: http://www.bankmonitor.hu/cikk/csokolom-ennyibe-kerul-ha-nem-szuletik-meg-a-3-gyerek.htm
    Amúgy meg rettenetesen durva azzal is szembesülni, hogy az agymosás működik. Az, hogy a családos ismerőseim többsége azonnal elveszíti az empátiáját mihelyt családos lesz és mindenki más átminősül faksznizó gyereket-nem-akaróvá, aki mondjuk ott tart, ahol ők szűköltek pár éve már meg se lep. Nekik összejött, ha meg neked nem, nyilván te vagy a hibás. Láthatod, ha valaki igazán akarja, az igazság úgyis győz, mint a mesékben.(Meg is kéne büntetni téged mondjuk egy jó kis szingliadóval, végtére is te “nem vállaltál áldozatot”:))
    De ami ennél jobban meglepett, szingli ismerőseim nemzetvédő kirohanása, akik szerint ha ők szívesen csináltak volna gyereket, de nem volt kivel, akkor most messzemenően helyeslik, hogy a kormány “helyezzen nyomást a fiatalokra”, nehogy már kihaljunk. Na ilyenkor lesz az az érzésem, hogy ha ilyen agymosottá szaporodnánk, akkor már inkább kurvára megérdemeljük, hogy kihaljunk.

    • Olyan fura ez, én külföldön, amikor másodszor voltam külföldön és rettenetesen egyedül voltam, de úgy, hogy napokig, hetekig semmi értelmes társaság vagy legalább egy ember nem volt a közelemben, akkor én megtanultam egyedül lenni. És azóta nem érzek különösebb fájdalmat, ha egyedül vagyok (bár előtte se ez volt a jellemző), stb. Nagyon ritka legalábbis, sőt, több előnyét látom, mint hátrányát – csak ezt nem annyira szeretem hangosan kimondani, mert nem akarok semmilyen státuszt, életmódot, akármit hirdetni.

      Ettől érteni vélem, hogy másnak ez rossz.

      • Szerintem fájdalmat senki sem az egyedülléttől érez per se, hanem a magánytól. És főként akkor, amikor nem tudja megosztani az örömeit senkivel. Az egyedüllét önmagában véve tök jó, és szükség is van rá.

        “Láthatod, ha valaki igazán akarja, az igazság úgyis győz, mint a mesékben.(Meg is kéne büntetni téged mondjuk egy jó kis szingliadóval, végtére is te “nem vállaltál áldozatot”:))” – ez a kulcsmondat, hogy ez a fajta népmesei gondolkozás és önzés az, ami az agymosás kiváló táptalaja.

        (Jáj, a tíz millát átírtam húszra, hogy ne legyen félreérthető: nem úgy értettem, hogy annyit fizet, hanem úgy, hogy aki nem akar, az húszért se fog akarni, mert nem ettől függ.)

        • Pont hétvégén magyaráztam el a valakinek, hogy a kérdés nem az, hogy szeretsz-e egyedül lenni, hanem az, hogy tudsz-e. Az első a szimpla egyedüllét, a második a magány elviselése – engem viszont utóbbi sem nyomaszt, mármint nem érzem magam magányosnak, nem szenvedek ilyesmitől, nincs fájdalomérzetem.

        • En sem ugy ertettem. Hanem hogy nem egy alattvaloert adjak, hanem haromert. Es a belinkelt cikkben tetelesen kiszamolva, mi van ha nem teljesul _mind_a_harom_. Mert mondjuk kozben leszakad a mehed, halva szuletik egy, elhagy apci, vagy csak szimplan rajossz az elso utan, hogy ha tobb is lesz, halomra fogod gyilkolni oket. Erdemes lenne ezeket annak is megfontolni, aki amugy nehaljunkkival kel es fekszik.

          • Ez az egész “szerződés az állammal a gyerekeinkre” annyira eszméletlenül kiborító és ijesztő koncepció, hogy én nem is értem. Az oké, hogy van egy háromgyerekes család, és támogatják őket, de hogy azért legyen – ha lesz, lehet – három gyereked, mert fizetnek… ez az emberi lét áruvá silányítása, és rettegéssel tölt el. Egy világ, ahol már semmi se szent.

            • Kicsit sem mellesleg, ez a gyerekért lakás koncepció merőben bolsevik, a hetvenes-nyolcvanas években ment.

              • Jaja, meg a kilencvenesekben. Akkor mi is bebuktunk egy két gyerekre felvettet “kedvezményes” hitelt, ami szaros két millióval is nagy szívás volt, ezért verdes a hidegrázás engem, ha arra gondolok hogy járnak majd 10-20M-val, akiknél esetleg majd nem teljesül a három.

            • Nos, a szocpol is ilyen volt. Igaz, ott választhattál, egy gyerekre is kaptál lóvét. Az is a gyerek áruvá silányítása? Vagy mégsem, mert csak 1-2 millióról volt szó?

              • Nemtom elképzelni, hogy aláírok egy szerződést az állammal, hogy x éven belül lesz x gyerek, x millióért, teljesen mindegy, hogy egy, tíz vagy húsz miciről van szó. Az belém olyan szorongást, teljesítménykényszert, félelmet és bűntudatot rakna, hogy nem tudom elképzelni…

                • Igen, egész más, ha már megvan a gyerek, és az elérhető támogatást, kedvezményt kihasználod.

                • Pont olyan szorongást rakott, tanúsítom.

                  • Nem tudom, másnak ez milyen érzés, biztos van, aki rendben van az ilyesmivel, őket se ítélem el, de nekem eleve vannak megfelelési kényszereim, szorongásaim, teljesítménykényszereim, alapjáraton, és egy ilyen kontextus mellett teljesen lebénulnék, asszem.

                    • Erre vagytok kondicionálva, nem tehetsz róla, és baromi sok energiába kerül megszabadulni az ilyesmitől, ha már beléd ivódott. :(
                      De azért harcolj! ;)

                • Nos nekem nem okozott semmit, örültem, hogy mivel amúgy is vágytam gyerekekre, lakásra, kapok pénzt erre. Már miért okozna szorongást, ha a terveidet támogatják? Eszembe sem jutott, hogy ne jönne össze a gyerek. Persze majdnem 10 évvel fiatalabb voltam, az sokat számít :)
                  Az a baj a mostani 10+10-zel a szocpollal szemben, hogy olyan retorziók vannak, ha mégsem sikerül valami miatt az összes rohadt feltétel, hogy neked annyi. Megszabják az életedet minden fontos pontját hosszú ideig.

                  • Valószínűleg, aki nem szorong, annak jobban összejönnek ezek a dolgok, lásd a saját példádat. De hogy lehet nem szorongani? Ez itt a kérdés.

          • Leszakadt méh, v. halvaszületés esetén természetesen nem kell visszafizetni semmit, mint ahogy bármely egészségügyi probléma esetén sem…

      • Hát aki nálam inkább tud egyedül élni, az szerintem minimum festi magát :) elég sok éve gyakorlom és most hétvégén is megállapítottam, hogy akár vicces is lehetne, de az egész hétvégém be van táblázva így egyedül. Jó, ne hazudjak, volt benne két óra barátnős kávézás.
        De ez nem azt jelenti, hogy állandóan jól is esik egyedül lenni. Főleg, ha visszaemlékszem arra, hogy azért én eredendően olyan kis mindenemet megosztó hülyegyerek voltam, legyen szó bár csokiról vagy hogy felolvassam ha épp valami istenit olvastam, ne csak én élvezzem. Meg jobban is esik együtt nevetni mással. Vagy ha valakivel évekig fantáziáltam azon, hogy milyen lesz a Tate Britaint megnézni együtt, különös tekintettel egy kedvenc festményünkre, akkor szar mégis egyedül nézni. Én azon az állásponton vagyok, hogy az ember társas lény. OK, nem annyira, mint a delfin, hogy el is pusztuljon társ nélkül, de azért a minden élmény elég nekem magamnak, mégis csak a második legjobb opció :)

      • tavasztunder // február 15, 2016 - 22:23 // Válasz

        Hú, ezt nagyon értem, pont ugyanígy tanultam meg egyedül lenni külföldön.

    • Engem is az riaszt, hogy tényleg sokan elgondolkodnak rajta, sőt felállva tapsolnak hozzá. Rendkívül kedves és megértő ismerőseim egyből nekem is szegezték a kérdést, hogy ha nem szülök gyereket, akkor vajon ki fizeti majd a nyugdíjamat. A szőröshátú öreganyám, az….

      • Igen, így mossák át szépen csendben az agyakat és a – még rosszabb – szíveket.

      • Ez a nyugdíj az aduász. Nyugdíjért nemz, szül, születik, és dolgozik a magyar.

        Ha a nyugdíjon túl nincs más értelme az életnek, akkor semmit sem ért.

        • Pont emiatt nem szabad egyéni nyugdíjszámlát bevezetni. Még a végén kiderülne, hogy tényleg azt kapod amit befizetsz, és akkor mivel szorítaná a töködet a kormány?

          • Másrészt ez az azért szülj, hogy nyugdíjad legyen úgy hangzik, mintha a gyerekszám határozná meg az értékedet, és nem az, hogy mennyit és milyen minőségben dolgoztál egész életedben.

            • Nos, valójában így is van. (Már társadalmi és materiális szempontból, erkölcsi szempontból nyilván nem.)
              A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer abból áll, hogy az idősebb generációt a fiatalabb tartja el, majd ha ő lesz idősebb, akkor a rá következő generáció tartja el őt.
              Emellett a TB amit befizetsz, és a nyugdíj amit kapsz csak elmélet és statisztika mentén áll kapcsolatban, de valójában az utolsó 5-15 év határozza meg, meg a nyugdíj biztosítási főigazgatóság, már ha jól megkorrumpálod őket. Magyarul az átlagparaszt, mint mi nyugdíját alacsonyabban állapítják meg, míg a csókosokét (politikai, vagy fizetővendég) meg magasabban. És erre jön az, hogy nincs elég gyerek…
              Aminek hasznát persze az indokolatlanul nagy nyugdíjasok és igen a gyerektelenek élveznek jobban, hiszen nekik nem kellett vele szenvedniük.
              Akkor is így van, ha nem akarják.
              Egy svéd nyugdíjmodellben ez nem így lenne, hiszen ott mindenki azt kapja, amit befizetett, de ez nagyon ne érdeke a piócáknak!
              Másrészről a mindenkori hatalom/kormány érdeke, hogy ki legyél szolgáltatva neki. Ezért alacsonyan tartja a fizetéseket (versenyképesség a lófaszt) és rád sóz min. 3 gyereket, hogy mozdulni se merjél, hangod se legyen, hiszen az “ő tenyeréből” kapsz éppen annyit, hogy ne halj éhen.
              Jól ki van ez találva! :(

  5. Jah, megnéztem sajna az utolsó linkeden ezt a válasz.hu-s Bódis Andrást. Nem kellett volna. ez is egy segg, és újabban ezek kapnak szócsövet.

    • Azt a népszerű retorikai vonalat képviseli, hogy nem szabad ám senkinek magára vennie egy egyszerű, hétköznapi politikai kommunikációs fogás alaptételeit. Hámmmánhogyne, a zsidóknak se kellett volna magukra venniük a numerus clausust.

  6. Szomorú, hogy Magyarországon nem a pozitív diszkrimináció elemeivel igyekeznek megfordítani a születési mutatókat. Az lenne normális, hogy oké, családot akarsz, akkor nesze neked egy csomó kedvezmény, melléd állunk, támogatunk, hogy ne ezen múljon, hogy együtt is maradjatok, min ahányan. De amikor ellentétesen már fenyegetőzéssel kötelezik az egyedülállókat azonnali családalapításra az a “fékek és ellensúlyok” rendszerének nagyon fura, LSD trippje… :(

    @robi781030, hidd el, hogy határon túlízás ide vagy oda, a magyar kormánypárt meghosszabbított politikai bábjai csupán a képviselők. Arra nincs szó, ahogy hozzávágták Vajdaságban a VMSZ-hez azt a rakás pénzt, anélkül, hogy lenne független bizottság mely a pénzek elköltését szabályozná. Egyik kutya, másik eb…

    @Eszter, erős és őszinte bejegyzés lett. Együtt érzek és magam is átérzem sok aspektusát…

  7. Nekem az az elgondolkodtató, hogy miért a nők vannak izélve folyton?
    Hány olyan pasi van otthon, aki 30 felett anyucival él, élvezi, hogy főznek mosnak rá, sőt nem egy esetben a kényelmi élvezet mellett még anyagilag is segítik, esetleg teljesen eltartják. A pasiknál ez oké.
    De én 27-30 évesen meg hogy képzelem, hogy még nincs gyerekem. Ha a szüleimmel élnék pedig felérne az eredendő bűnnel.

    Pont van egy ismerősöm, aki folyton randizik ismerkedik, de a pasik meg tunyik anyuci pici gyerekei és mikor felvetette a pasinak 3 hónap járás után, hogy menjenek el egy hosszú hétvégére, durva választ kapott: ez már olyan mintha összekötöznénk és 36 éves magyar pasiról van szó.

    • Minden ilyen fiúcska mögött van egy terrormami is, azt azért ne feledjük!
      Nekem is van, és ha nem kivételes (értsd kivételesen makacs és öntörvényű :) ) a természetem akkor én is ebben lennék. :(

    • atompillantàs // február 10, 2016 - 15:31 // Válasz

      Valóban, miért csak a nôknek rójàk fel, hogy nem születik(szerintük) elég gyerek? olyan mintha csak a nô kellene hozzà, vagy mintha minden gyerektelen nô elôtt tömött sorokban hevernének az apasàgra àhítozó pasik.Több baràtnôm is szülne szívesen de a férj vagy baràt(40 felé vagy azon tùl) hallani sem akar gyerekrôl. Legutóbb az egyik lànyt 9 év együttélés utàn hagytàk ott, miutàn felvetette, hogy gondolkozhatnànak a gyerekvàllalàsról. A fickó 1 hét alatt összecsomagolt és hazaköltözött a szüleihez.

  8. Teljesen megértem a felháborodásod, csak az a kár, hogy akinek/akiknek igazán el kellene olvasniuk ezt a bejegyzést, ők nem fogják, de mindegy is, hiszen úgy sincs bennük emberség.

  9. Ez talán a legérzelmesebb és legőszintébb posztod, amit olvastam.

  10. Ez a kampány olyan szinten gusztustalan és szinten aluli, hogy már nem is bosszankodom rajta. Nekem ugyan van két gyerekem, imádom őket, de sikerült egy gazdasági bántalmazó férjjel összehozni, akitől ugyan elváltam jó pár éve, de azóta is nyögöm a következményeit. Ez mennyivel jobb?
    Ha a mai eszemmel lennék húsz éves, nyelveket tanulnék, nyakamba venném a világot, és nem a házasságon meg a szülésen gondolkodnék.

    • Senki sem mondta, hogy jobb, de ugye az elvált férjek nem a kormány hibájából elváltak? Vagy egyáltalán bárkinek a “hibájából”. Így alakult, sajnálatos, de ezernyi oka lehet, személyes ügy…egy párkapcsolatban olykor előfordul, hogy nem mindenki gondolja magát egyformán felelősnek a kapcsolatért, egymásért, a gyerekeiért… Sajnálatos, de létező tény ez. Azért emiatt nem kell általánosítani, ugye?
      Amúgy a gyerekeid képére kíváncsi lennék ezt olvasva. Szívesebben lennél nyelveket beszélő, világlátott, gyermektelen szingli manapság? OK, sorry, csak sarkítok… Sztem nem elvárás, pláne a XXI. században, hogy 20 évesen csak a gyerekvállalás lebegjen elsődlegesen az ember lánya szeme előtt. Mindenkinél másképp, máshogy, máskor érnek be ezek a dolgok, 2016-ban teljesen elfogadott, ha vki csak 40 évesen, vagy később szül (ha szül egyáltalán). Nem gondolom, hogy a tanulás, utazás, karrier és az anyává válás kizárja egymást, 20 éves korban még bőven van idő mindegyikre, a prioritásokat mindenki megszabhatja magának. A társadalom egy részének mentalitása (“bezzeg az én időmben”) mindig is meg volt és meg is lesz, nem gondolom, hogy ennek nyomasztania kellene bárkit is.
      És igen, vannak sajnos válások, gyereket egyedül nevelő anyák (vagy apák). De ugye attól még ne tiltsuk be a házasságkötéseket…mert 10-ből 6 úgyis válással végződik…

      • “De ugye attól még ne tiltsuk be a házasságkötéseket…mert 10-ből 6 úgyis válással végződik…”
        Elegánsan csinálod a demagógiát, de ettől még tele vagy érvelési hibákkal, a példában megmutattad a Szalmabáb nevűt. http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szalmabab

        • Unalmas már ez a linkelés és szalmambábozás…válts stílust. Túl sok érvet nálad sem olvastam… Persze az nem demagógia, hogy vki a saját válását helyezi kontextusba a gyerekvállalást ösztönző intézkedésekkel…

          • Ha a szalmabáb zavar, akkor talán ne alkalmazd :D
            Ha nálam találsz demagógiát, akkor azért szólj nekem, Ha másnál, azt ne nekem mondd. Vagy mondd, csak engem nem érdekel :D

            • Sztem ne cukrozd tovább a fost… :)

              • Újabb korrekt válasz volt. Szerinted nekem kellene változtatnom a stílusomon? Vicces vagy.

                • Érdemben nem reagáltál, csak cinikus voltál. Amikor én váltok cinikusra, az már nem OK. Hm… :)

                  • Mire kellett volna reagálnom? Az érdemi reakció volt, mikor rámutattam az érvelési hibádra, hogy én vagyok a hülye, mert észrevettem (értsd: nekem kellene a stílusomon változtatnom). Miért, ha nem teszem szóvá, nem érvelési hiba?

      • Szerintem az én hsz-emben semmi olyan nem volt, amit leírtál. De úgy látom, neked tök mindegy, ki mit ír, úgyis azt magyarázol bele, amit akarsz. :D

  11. Majoros István // február 9, 2016 - 21:06 // Válasz

    Rájöttem, hogy miért fáj ez a mindenhonnan jövő, “Ha nem vetünk, gyerekek, akkor holnap éhen döglünk. Vagy ha mások vetnek akkor annál az asztalnál mi nem eszünk.” féle zsaroló politika! Onnan, hogy én nem akarok se szántani, se vetni, se aratni, se csépelni, egyáltalán semmi efféle munkát végezni. Csak pihenni. De természetesen ott akarok majd ülni az asztalnál és tolni akarom és fogom is oda a tányéromat a lábas elé, a szedőkanál alá.

    • Ja, hogy Te vetésnek hívod? :-D A bejegyzés szerintem pont arról szól, hogy milyen nehéz “vetni”, és hidd el, “vetés” helyett nem “pihenünk” (mi az?). A múltkor megengedtem magamnak egy hétvégét, amikor majdnem “vetettem” valakivel, de aztán csak ültetés lett belőle. Különben nem is rossz ötlet mezőgazdasági szavakkal körbeírni ezeket a dolgokat, gondolom, ebből alakultak ki a középkori virágénekek is, csak tudod, ami kötelező, az sz*r. Ja, és ráadásul véletlenül majdnem a románok kertjébe vetettem, erről vajon mi lehet az álláspontja a kormánynak? Ezért vajon mi jár? Én fizessek nekik 10 millát? Egyébként igen, érzéketlennek, és undorítónak tartom ezt a hozzászólásomat, de mi köze a kormánynak az emberek érzelmi életéhez, csak azért, mert nekik nincs, talán másnak még lehet. És igen, ilyen hajmeresztő példák is előfordulhatnak, mint az enyém ezen a hétvégén, amikor úgymond pihentem.

    • Ó minő “finom malícia”. Én talán nyugodtan reagálhatok 3 gyerek anyjaként és elmondhatom, nem szeretném, ha a gyerekeimnek kéne eltartania engem nyugdíjasként, ugyanis azért fizettem azt a nem kevés járulékot, hogy ezzel a magam eltartását biztosítsam. Egyáltalán senki ne tartson el. Senki terhére lenni nem szeretnék. És kikérem magamnak, hogy bárki azt gondolja, azért lettek, mert velük akartam/akarnám biztosítani öreg napjaimat. A gyerek maga a csoda és nem üzlet. Ezért gondolom, elég baj az, annak, akinek nincs, ne szekáljuk vele. Ergo nem nagy dumák kellenek, hanem cselekvési terv. Nem, nem a nőknek, hogy idén szülök, hanem az államnak. (Amibe benne lehetne az is, pl. hogy mit csináljon egy család nyáron az 1-2…-sok gyerekével. Mert ugyan gyereket nem az államnak szülünk, de nem is a nagyszülőknek.) És jó lenne nem megdöbbenni pár év múlva az akkori hatalmon levőknek, hogy megint nincs elég bölcsőde, óvoda és jé 30-35 fős osztályok vannak elsőben. Mert ez mifelénk így szokott történni. Csak akkor már megint a családok (és sajnos főleg a nők) kell megoldják az ezzel a helyzettel járó problémákat.

    • tavasztunder // február 15, 2016 - 22:35 // Válasz

      Miért olyan nehéz megérteni, hogy a gyermektelen megtermeli a nyugdíját? Egyéni számlák esetén csak nézne a fél ország bután.

      • Sem téged, sem a fél országot nem akarom megbántani, de a fél ország most is bután néz.
        Lehet, hogy több, mint a fele. :(

        Amúgy meg vagy megtermeli, és még többet is, vagy nem.
        A jelenlegi rendszerben ellenőrizhetetlen.

  12. Hát ez szép. OK, megszületik a gyerek valahogy és utána? Bele van kalkulálva, hogy 3 gyerekkel már nem kapkodnak senkiért a munkaerőpiacon és egy keresetből nem fognak törlesztést fizetni, de a gyerekért kapott 10 milla már elfogyott? Hogy 3 gyerekre pl. már a nagyi sem vigyáz, mert sok neki, a szitter meg horror pénz? A cipőboltban nincs kedvezmény 3 gyerekre és kajajegyet sem kapnak, mondjuk 3 fiú mit megeszik…A másik meg, hogy nekem is mondták ezt a szüljek 3-at dumát, hát mondom elméletben először is öreg vagyok, másodszor nem vagyok hitelképes, harmadszor meg új lakást venni vagyonokért? Berendezni? Én nem értem, hogy kinek éri meg ez a 10+10 milla, eleve már a hitelfelvétel kinek éri meg?
    Csak annak, aki jól keres és eleve 3 gyereket akart és esetleg otthon is tud melózni a gyerekek mellett, mert olyan foglalkozása van. Ja, meg a támogató család, nagyszülők sorban állnak és szitterkednek, kaját hoznak, na úgy megéri. De 10 év alatt 3 kisgyerek? Őrület.
    Mondjuk 50 millióért esetleg szülnék, ha vissza nem térítendő lenne :)

    Mintha a fától nem látnák az erdőt, komolyan. Mint a rokon, aki fintorogva közli, hogy nem érti, hogy lehet minden reggel beérni 8-ra melózni, meg lakásban lakni meg 80ezerbő élni. Na, ezek is ilyen szinten vannak, nem láttak még embert a saját köreiken kívül.

  13. Sajnos a kormány kommunikációja ebben a témában (is) annyira bűzlik, hogy…nagyon.
    Mindazonáltal ne essünk már át a ló bizonyos túloldalára sem. Nyilván lehet hozni különböző szélsőséges példákat arra vonatkozóan, hogy kinek miért NEM szabad beleesni ebbe a dologba, 3 gyereket vállalni, előre szerződni, mi van, ha leszakadaméhe, stb. Csak a lényeg nem erről szól. Az sem vmi jó irányba visz, hogy felsoroljuk az összes lehetséges variációt arra vonatkozóan, hogy kit miért sért a gyerekvállalás támogatása. Ismétlem, bizonyos rossz példák, szerencsétlen (balfasz) kommunikáció joggal sérthet. De azért ne legyen már probléma, hogy a kormány a gyerekvállaláson lovagol. Ugye azért azt el lehet ismerni, hogy nagyon sok embernek hasznos és nagy segítség lesz? Ugye a szándék azért a születési/halálozási arány jobbítására elfogadható? Ugye értjük, hogy nem kötelező a +10 misit hitelként felvenni az vissza nem térítendő 10 misi mellé?
    Lehetnek gyerekbetegségei a programnak, mint ahogy azt sem lenne szabad elfelejtenie a kormánynak, hogy számos egyéb vonalon is lenne mit tenni (férőhely, színvonal, nevelői/oktatói megbecsültség, foglalkoztatottság, egészségügy, stb.) tehát a kritikák egy jó része jogos.
    De azért egy ilyen 10+10-es támogatási rendszer ne legyen már sértő… Akkor ne is gyalogoljunk, v. fussunk, mert mit szólnak a kerekesszékesek? Ne együnk húst a vegánok érzékenysége miatt? Vélhetően ezt senki sem gondolja komolyan, ne legyünk már ennyire nevetségesek…
    Nem gondolom, hogy ezzel az intézkedéssel beleszólnának abba, hogy ki mit gondoljon a saját gyermekvállalási hajlandóságáról. Komoly, hogy egyesek ilyen belemagyarázásokkal fröcsögnek? Nyilvánvalóan nem fogja megváltoztatni azok gondolkodását, akik egyáltalán nem akarnak gyereket. De ezeknek az embereknek most miért kell hőzöngenie? Maradjanak csendben, ne fájjon már, hogy aki másképpen gondolkodik, az támogatást kaphat a gyerekvállalás körülményeinek kialakításához. Akiket nem érint a dolog, engedje el ezt a dolgot és élje tovább az életét, ne jojózzon ezen. Ismétlem, tényleg akad miért elégedetlenkedni más témában, e témában pedig a szerencsétlen Kövér féle és egyéb megnyilvánulások valóban abnormálisak, többet ártanak, mint használnak (futóbolondok egyébként mindenhol előfordulnak – a politikában is – ez nem országspecifikus). Mindent egybe véve azonban nem nevezném “nyomasztásnak”, ami történik. Önmagában pedig az intézkedéseket pedig semmi esetre sem.
    A 10+10 nem azokat szólítja meg
    – akinek nem lehet gyereke
    – aki nem szeretne gyereket
    – nem úgy alakul a magánélete
    – nincs párkapcsolata, magányos
    – létminimumon tengődik
    – több időt tölt munka nélkül, mint munkaviszonyban
    – és még sorolhatnám

    Ugyanakkor nem gondolom, hogy a 10+10 diszkriminálna, mint ahogy nyilvánvalóan egyik felsorolt típust sem hibáztat, akár saját döntésből, akár nem saját döntésből került valaki a fenti helyzetek bármelyikébe. Hihetetlen, hogy ennek ellenére sokan megbélyegzést kiáltanak. Ugyanúgy félre kommunikálnak, mint ahogy esetenként a kormány.

    Nagyon sok családnak viszont segítséget jelenthet, a 3 gyerekeseknek, a 2 gyerekesek egy részének, akiknél eddig esetleg rezgett a léc (nem érzelmileg/mentálisan, hanem lakásügyileg). Megjegyzem, a svájci frankhiteles fiaskó a fél országot érintette, nem hiszem, hogy az aktuális attitűd az országban az, hogy mindenki hanyatt-homlok rohanna a bankba…

    • A kormányzati kommunikáció (szinglihordák emlegetése, nyugdíj mértékének a gyerekek számától való függése, női princípium, gyerektelenek önzésének hangoztatása) folyamatosan támadja azokat, akiknek nincs gyereke. Ez tény, nem kommunikációs fogás.

      • Ezeket tényként én is elismertem, de mégiscsak kommunikációról beszélünk (mégha elég nagy baj, hogy kell róla, pontosabban van miről beszélni). Mindenesetre a szinglihordák és a női princípium inkább szélsőséges és egyedi, nem általános megnyilvánulások voltak, a nyugdíj/gyerekszám említése max szélsőséges, de semmi esetre sem a realitást tükrözi. Az önzésről szóló vita pedig mindig is inkább társadalmi jelenség volt, igaz, a politika hajlamos olajat önteni a tűzre, ami enyhén szólva sem szerencsés – a demagógia itt is tetten érhető. A hozzászólásom lényegi része nem erre vonatkozott.

        • Az az állításod, amit kritizáltam, konkrétan hamis állítás volt tehát.

          • Melyik állításom? A kommunikációt én is bíráltam. A kritikákat jogosnak érzem egyesek kommunikációjával, jogtalannak a konkrét intézkedésekkel kapcsolatban. Itt a posztokban kicsit összekeveredett a kettő.

            • Hm. Akkor erősen félreértettem valamit. Nekem a poszt ELSŐSORBAN a kormányzati kommunikációról szólt, és mivel a posztot és nem egy konkrét hozzászólást kritizáltad, ezért beszéltem a kormányzati kommunikációról.

    • Szerintem a támogatási rendszert senki sem nevezte sem “sértőnek”, sem diszkriminatívnak. Sem én a posztban, sem pedig itt senki a hozzászólások között (legalábbis az én figyelmemet elkerülte). Amiről szó van, az a kormányzati kommunikáció, amely teljesen eredménytelenül és fölöslegesen fájdalmat okoz egy csomó embernek, és közben ítéletmagokat ültet el a közgondolkozásban. Ez az, amiről itt szó van. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a családokat támogatni kell minden létező eszközzel.

      • Hát pedig az!
        Akkor lenne nem sértő, és nem diszkriminatív, ha egy gyerekre ugyanannyi támogatás jutna, mint 2, 3, 4, stb.-re.
        De nem így történt/történik.
        Sem a CSOKnál, sem a családi adókedvezménynél.
        Az egyiknél a gyerekszám számít, a másiknál az, hogy mennyit keresel alapból.
        Szóval hóttotálegyenlőtlenperverzújraelosztás!!! :(

        • @Ellenpont:
          A “támogatás” helyett inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy ösztönző rendszer. Amikor egy országban a születési ráta 1,4 (amivel az EU-ban a középmezőny alján vagyunk), akkor nyilvánvalóan akkor emelkedhetne jobban a demográfiai görbe, ha egy családban nem 0 vagy 1 gyerek születik, hanem legalább 2. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez kvázi elvárás, mégha a kommunikációs faszságok rossz mederbe is terelik a feelinget. A számok tükrében úgy tűnhet, hogy a 3. gyerek értékesebb (vagy a 3. megléte esetén az 1.-2. is értékesebb), de azért ez inkább demagóg felfogás, nyilván nem ilyen kontextusba kívánják helyezni a gyerekvállalást. De tény, hogy az 1,4 csak 2-3 gyerekkel emelkedhet.
          Bizonyára jobban tenné a kormány, ha ebben a témában egy csomó más vonatkozásban is elősegítené a gyerekvállalást, szóval van tennivaló bőven.

          • Ha sokszor mondják, hogy szüljetek többet, akkor az mi mást jelenthetne, mint hogy ezt elvárják?

            • Az én olvasatomban a jó lenne nem egyenlő az elvárással.

              • Nézd, a kommunikáció bénaságát te is elismerted már. Az, hogy 3-4-5 gyerek után majd nem veri a nőt a férfi, a princípium emlegetése, a szinglihordázás – amire te is mondtad, hogy gáz – az nem az, hogy jó lenne. Az bizony elvárás. A nő feladata meg ilyenek.

                • Igen, elismertem, jó lenne, ha végre túl lépnénk rajta. Az érintett poszt és a válaszom már csupán a 10+10-zel és a családi adókedvezménnyel foglalkozott (bocs, nem, mégis volt egy mondatom, amivel újfent elismerem, “a kommunikációs faszságok rossz mederbe is terelik a feelinget”). De továbbra is tartom, mint fentebb, miszerint “a szinglihordák és a női princípium inkább szélsőséges és egyedi, nem általános megnyilvánulások voltak”.
                  A 2.-3. gyerekre ösztönzési rendszernél maradva, ebbe továbbra sem látok bele mást, mint egy lehetőséget. Bizonyára lesz, aki sajnos nem fog tudni élni vele. Ezért (is) nagy az állam felelőssége abban, hogy egyéb területeken szintén elősegítse a helyzetet, oktatás, egészségügy, foglalkoztatás, sorolhatnánk.
                  Elvárás max akkor áll fenn, ha 10+10-zel valaki él. De ugye akkor már szerződésben van az illető. :)

                  • Miért lépnénk túl rajta? Erről szól a poszt, nyilván feltűnt.

                    • Akkor még1x: velem kapcsolatban felhozod újra és újra (amikor ebben nincs köztünk – akkora:) – vita), miközben mással kapcsolatban reagálok valakire.

                    • blaci200 // február 11, 2016 - 16:49 //

                      Akkor még 1× Akkor hozom fel, ha azt mondod, hogy nincs nyomás. Van, a kormányzat részéről. Hogy nem a támogatás a nyomás maga, az más kérdés.

                    • Ja és még vmi: az “érintett poszt” Ellenpont posztja, Te pedig az eredetiről – nevezzük inkább cikknek – beszélsz, amitől időközben kicsit elkanyarodtak a posztok a 10+10 irányába. :)

                    • blaci200 // február 11, 2016 - 16:51 //

                      Namost: az érintett poszt, az Eszter posztja, ott fenn. Ellenpontnak ezen a blogon pont annyi posztja van, mint pl. nekem: 0. Neki kommentje lehet, magyarul hozzászólása. Nem nagy hiba, nem azért, csak mégis félrevezető.

                    • “Akkor hozom fel, ha azt mondod, hogy nincs nyomás. Van, a kormányzat részéről. Hogy nem a támogatás a nyomás maga, az más kérdés.” – Hogy lenne más kérdés? :) Eleve azért POSZToltam (kommenteltem, szóltam hozzá, stb.) egyáltalán, mert néhányan a 10+10-et is nyomasztásnak érezték.
                      A másik dolog értelmezési kérdés, számomra a poszt, komment, megjegyzés egy kutya, ami az eredetire (a CIKKre) reagál. :)
                      Már megint foscukrozás megy, Te pedig mindjárt előveszed a szalmabábot… :)

                    • blaci200 // február 11, 2016 - 17:23 //

                      “Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez kvázi elvárás, mégha a kommunikációs faszságok rossz mederbe is terelik a feelinget” Én erre reagáltam. Azt, hogy a kormányzat részéről igenis ez az elvárás.
                      Ez nem foscukrozás, hanem állítás. Attól még, hogy neked nem tetszik. Nem, nem szalmabáb, sima bunkóság.

                    • blaci200 // február 11, 2016 - 17:24 //

                      Ja, értelmezési kérdés lehetNE, ha nem lenne a poszt szó már foglalt. Arra, amit te cikknek nevezel. Blogon nem cikknek hívják, van egy szakzsargonja ennek is ;)

                    • Az idézett mondatot az ösztönző rendszerrel kapcsolatban írtam a születési rátával összefüggésben.
                      Sztem kiveséztük a témát. :)
                      További szép napot!

                    • gahan, nem tudom, melyik ponton, melyik állításnál érdemes közbeszólni, hogy… hú, maga az elvárás nem tudod, milyen erős. Azért nem tudod, mert nem téged érint, érthető módon, nem vagy gyerek nélküli nő. Ezzel nem tudsz vitatkozni, kénytelen vagy elfogadni, amit írunk, mert mi tudjuk, miről van szó.

                      Nem ismered a stigmákat, amikkel ez jár: az “önző vagy, mert így akartad (nyilván te akartad így), (ha egyedül vagy) neked senki se jó/te elviselhetetlen vagy/mi lehet veled a baj, majd jól meg fogod bánni/egyedül maradsz öregkorodra”-tengely különféle variánsairól beszélek. Ez ott van a falusi nénitől a csúcsértelmiségi férfiig mindenkiben, szocializáció eleve.

                      Amikor egy kormányzati kommunikáció erre épít, és ezzel manipulál, súlyos károkat okoz lelki és társadalmi szinten is. Annál is inkább, mert sok sanyarú sorsú ember keres önigazolást, és ezt nagyon könnyen megteheti úgy, hogy egy bizonyos csoportot “büntet”.

                      Ezt teljesen fölösleges tovább ragozni, mert én itt – a posztban- nem a CSOK hosszútávú hatásairól értekezek, nem a válások-házasságok arányát méricskélem, vagy más számtani kérdésről vitázom, hanem egy létező társadalmi jelenséget írok le, annak a potenciálisan léleknyomorító hatásaival, amit te ugyan nem tapasztalsz a bőrödön, de az itt megszólalók közül többen igen.

                      Vagy hiszel nekünk, vagy feltételezed, hogy hazudunk (pl. ellenzéki propagandát nyomatunk, és nem éljük át azt, amiről azt mondjuk, hogy átéljük), de más szinten ezzel érdemben nem tudsz vitatkozni, már bocsánat.

      • @Eszter:
        Ezek szerint valóban elkerülte a figyelmedet…pedig a cikkben is utalás van rá, valamint több hozzászólás is foglalkozik a 10+10-zel és a kapcsolódó szerződéssel. Még Te is írod, hogy hogy nem lehet szorongani miatta? :)

    • Az a bajom ezzel, hogy igenis sértő és diszkriminatív. Mert arról koldulsz, ha nem jön össze a 3 gyerek 10!! év alatt, ha elválsz, ha utálod a szomszédodat és eladnád a lakást vagy ha kiderül, hogy a házastársad egy állat, nem tudsz szabadulni tőle. Ráadásul annyira szűk réteg veheti igénybe, hogy nem is érdemes beszélni róla.

      • Egyetértek. Egy kitétellel: a politikában mindig mindenről érdemes beszélni, ami karakterépítés szempontjából jól jöhet. Már annak, aki épp építi a karaktert. :))) Nagyjából ez a politikai kommunikáció lényege, meg a saját magunk felé hajló örök hurráoptimizmus, amihez képest a pozitív affirmációs mantrák black metálos dalszövegeknek tűnhetnek csupán.

      • @oliv08:
        0 gyerekkel előre bevállalni 3 gyereket legalább akkora ökörség, mint anno 0%-os önerővel hitelt felvenni. Mindkettő 10 évre szól, ennyi időre max tervezni lehet, de néha valóban másképp alakulhatnak az események… Egyébként ha egészségügyi okokból nem jön össze a 3 gyerek, akkor nem kell visszafizetni. Szankciók viszont kellenek, hogy a visszaéléseket minimalizálják. Nyilván attól még értelmes feltételeket kell szabni – a válás esetén fellépő szankciókat nem tartom annak, de akkor az ilyen típusú csalásokat hogy kellene kiszűrni?
        Mindenesetre mint írtam, józan ésszel az ösztönzés inkább a meglévő 2-3 gyerekesekre vonatkozik. Esetleg 1 gyerekkel sem meggondolatlan, ha a háttér olyan, igaz, a fentiek tükrében a legszebb álomból is lehet rémálom egy párkapcsolatban. De akkor már ne is legyen ez a 10+10-es lehetőség?
        Egyébként vicces, hogy többen hangoztatjátok, hogy ez a téma nem pénzkérdés, de azért fentebb viccesen megemlíted, hogy 50 misi vissza nem térítendő esetén már szülnél. Na most akkor mégis csak pénzben mérhető a gyerek? :)

        • Van az a pénz :) 50 milláért 3. gyereket, igen. De nem 3 kiskorkülöset 10 év alatt, nem vagyok tenyészállat. 3 gyereknek már kell egy olyan lakás/ház, amiben elférnek, ehhez nem árt némi pénz. Mert 50-60 m2-en még csakcsak elfér 4 fő, de 5 már nem nagyon.

          Azt nem értem, hogy miért nem kötik a orvosi vizsgálathoz a 3 gyerek vállalását mindkét tagnál. Mert mondjuk valaki tudja, hogy meddő, felveszi a lóvét, 10 év múlva meg közli, hogy jajj nem jött a gyerek, mit lehet tenni, kiderült, meddő a pár.

          • Tenyészállat…ez jó. :)
            Azért elég sok 1-2 gyerekes család él 40-50-60 nm-en, akik esetleg az életterük szűkössége miatt nem lépnek tovább, nem vállalnak újabb gyereket. Azokról a 3 gyerekesekről nem is beszélve, akik az élettér szűkössége ellenére is úgy érezték 3 gyerekkel teljes az életük, családjuk. E nem kevés embernek most lehetőséget biztosít a +10 millió vissza nem térítendő Ft, hogy nagyobb lakáshoz jussanak.
            Orvosi vizsgálat: jogos felvetés. :) Azt sem tudom, hogy pl. az ingatlanban való életvitelszerű ottlétet miként fogják ellenőrizni (megelőlegezendő a befektetési céllal történő vásárlást).

            • Megcsináltam, hogy terhesség-szoptatás-terhesség-szoptatás, ha megint szoptatásban lettem volna terhes, azt hiszem, felkötöttem volna magam. Sok a 3 gyerek zsinórban. Nekem. Van, akinek 4 van zsinórban és nem bánja.
              A nem kevés emberre. Én még jó helyen élek a határ mellett, de–>
              Nem tudom, hogy gyedből hogyan lehet hitelt visszafizetni, ill. ha gyes van, akkor pláne hogyan, ha 3 gyerekkel keres anyuka állást, akkor 0 Ft-ból megint hogyan, de lehet, csak én vagyok ilyen földhözragadt, hogy 2 fizetésre megadják a hitelt, aztán anya megy szülni zsinórban, a kassza meg apad. A 10+10 hamar elfogy, ha új a lakás és kell bele berendezés. Aztán anya ott van 10 év után, 1-3-5 éves pici gyerekekkel és munkát keres gyes után, a gondolat is rémiszt. És akkor még hol a rezsi a nagy lakásra. Biztos kevésbé ijedőseknek találták ezt ki.

              • Mégha nem is én szoptattam, de testközelből átéltem a feleségem mellett ezeket a periódusokat egy 5 éves kislány és egy 1 éves fiú ikerpár édesapjaként. :) Ja, és én nem segítettem otthon. Ugyanis a szlogen nálunk az, hogy “egy apa sohasem segít, hanem teszi a dolgát.” :D
                Nem gondolom, hogy mindenki élni tud a 10+10-zel. Anno a lakáshiteleket sem tudta mindenki felvenni, de ugyebár ez nem a termék hibája volt (a hibája más volt, de azt hagyjuk, a végén azok jártak jól, akik nem vettek svájci frankos hitelt – mondjuk ahhoz is belátás kellett, hogy ha már hitel, akkor ilyen hosszútávra max kamattámogatott forintban adósodjon el valaki, nem pedig devizában)…mindegy.
                Egyébként én simán a vissza nem térítendő 10-ről írtam, nem a +10 hitelről. Valakinek már a sima 10 is lehetőség.

  14. A kritika elsősorban a posztokra vonatkozott, kis mértékben a cikkre.

    • Értem. Ebben a posztban nemigen van szerintem másról szó, mint a kormány kommunikációjáról, de valóban, azzal kapcsolatban lényegében egyetértünk, én voltam figyelmetlen.

  15. Balogh Fruzsina // február 10, 2016 - 19:40 // Válasz

    Esküszöm, olyan mintha a gondolataim lennének leírva…
    Sajnos az egész igaz. Az első szótól az utolsóig.

  16. Nagyon megfogott engem is ez a bejegyzés. Nem zárom ki annak a lehetőségét hogy gyerekem legyen, de nem vágyom különösebben az anyaságra. Nő vagyok, és tisztában vagyok vele, hogy a természetes úton történő gyermekvállalás nekem is időkorlátos, de nem szeretnék kompromisszumot kötni, “rendes férjet” keresni, és szülni “neki” (meg Laci bácsinak unokát, na persze). Lehet, hogy lesz gyerekem, lehet, hogy nem, lehet, hogy örökbe fogadok, lehet, hogy mire ötvenöt éves leszek, tart majd ott az orvostudomány, hogy szülhetek. Lehet, hogy a mesterséges méhet is feltalálják nemsokára, és akkor derék férfi politikusainkkal együtt is szülhetek majd, bár szívből remélem, hogy a használatát IQ teszthez fogják kötni, így a posztban említett honatyák eleve kiesnek.

    • Nagyjából ezt gondolom én is: “a “rendes férjet” keresni, és szülni “neki”” koncepció egészen alien. A facsén volt, aki nyíltan leírta: szerelmes bármikor lehetsz, de gyereket nem szülhetsz bármikor. Értem én, de ez így ennyire önmagában… hát nem tudom. Az iQ-hoz kötött mesterséges méhen hangosan felröhögtem, elképzeltem, ahogy politikusaink szülnek vele.

      • Uhh, én gyakran azt gondolom, hogy a természetes méh használatát se ártana néminemű intelligenciához és érettséghez kötni. Lesújtónak találom időnként, hogy ki mindenkinek lesz gyereke, és aztán mit művel vele. Jogsi bezzeg már egy kismotorhoz is kell, de gyereket bárki csinálhat és használhatja fel/nyomoríthatja meg, ahogy csak tőle kitelik.

    • “Lehet, hogy lesz gyerekem, lehet, hogy nem, lehet, hogy örökbe fogadok, lehet, hogy mire ötvenöt éves leszek, tart majd ott az orvostudomány, hogy szülhetek.”
      Gond nem a méheddel van (kivéve méhnyakrákot és myomát), hanem a petéid fogynak el. Erre már kitalálták azt, hogy elteszik a petéket folyékony nitrogénba, és előveszik ha majd kell.
      Drága!
      Egyes felső kategóriás USA e-biztosítóknál, már benne van a szolgáltatásban.
      Olyat is terveznek, hogy serdülőlányok egyik (vagy mindkét!!) petefészkét kiveszik és lefagyasztják.
      Mesterséges méh: arra ott van a béranya, de emberszabású majom is megfelel a célra, vagy tehén, csak az állatkínzásnak minősül.

      Magyaroknak marad a testvér lányának petéje (vérrokon, és te szülöd meg, majdnem ugyanolyan)

      • “Gond nem a méheddel van (kivéve méhnyakrákot és myomát), hanem a petéid fogynak el. Erre már kitalálták azt, hogy elteszik a petéket folyékony nitrogénba, és előveszik ha majd kell.”
        Bizony. Szoktam mondani, hogy ha csak egy sejtet kéne adni, nekem már kétszázötvenhárom gyerekem lenne. Adok is bárkinek, magyar férfi politikusnak is, ha feltalálják a mesterséges méhet (és pozitív lett az IQ teszt). A kihordástól a diplomaosztóig sok sikert kívánok neki magzatom emberré formálásához.

        • “Adok is bárkinek, magyar férfi politikusnak is…”
          Férfimentalitás… XD
          Na helyben is vagyunk! :)
          Az IQ nem minden, antiszociális/nárcisztikus személyiségzavarral én inkább nem szaporítanám őket.
          Lásd G. Fodor:
          IQ magas? Igen
          Személyiségzavar van? Igen
          Értékes ember? Nem

          És ha még egy fantasztikusan értelmes, és “jó” személyiségű gyermek is születne:
          Ha az “anyja” Kövér László vagy Semjén Zsolt tuti öngyilkos lenne óvodáskorában…
          Ennek a két jómadárnak is azt kívánom, bárcsak ők lettek volna saját maguk anyjai!
          Na akkor megtanulnák…

  17. Ez egy nagyon szép ès találó bejegyzès volt, köszönet èrte.

    A szívembôl szólt. Ezek tènyleg ùgy csinálnak, mintha minden bokorban ott lenne egy olyan fejlett èrzelmi intelligenciával rendelkezô fèrfi, aki boldogan ès dalolva venne el pont engem felesêgül, ès èn is ùgy èreznèm, hogy annyira biztonságban vagyok mellette, hogy szülnèk neki.
    Kedves parlamenti görènyek, ez a valósàgban kicsit máshogy mûködik àm.

    Meg amùgy is, hogy jönnek ezek ahhoz, hogy belepofázzanak az életünkbe, meg megmondják, hogy nekünk mi a jó? Inkább azon igyekezzetek gyerekek, hogy minêl hamarabb feltaláljátok a mestersèges méhet, ha már állandóan arra veritek magatokat, hogy ezt a világot ti teremtettètek, meg mekkora àszok vagytok, miért rugóztok a nôkön? Gyerünk, gyerünk, minél hamarabb szüljetek ti gyereket, ha annyira akarjátok.

    Amùgy ez a jelenség az èlet összes területèn megtalálható: a fèrfi nôgyógyász, aki ùgy löki fel belèd a hüvelyi ultrahangot ès vizsgál meg a lapát ujjaival, hogy könnybe lábad a szemed, mert ugye tudja, hogy az neked nem fáj. A tesitanàr, aki közli, hogy ne mentsd fel magad amikor menstruálsz, mert nem fájhat az annyira, de amikor ô maga meg van fázva, átmegy háromévesbe. Papok vágják a pofàdba, hogy rabszolgasorsra teremtettèl és az egèsz bûneset a fajtád miatt törtènt, mostmár akkor görnyedjèl hètrèt a terhek alatt, mikor kiszolgálod az Uradat ès a GyerMekeidet. Ha pedig elmered hagyni az abuzív párodat az ôrület hatàrán, nem voltál elég odaadó, a gyerekek összes jövendôbeli problémája a te lelkeden szárad, ha abortuszod is volt, istenbizony a pokolra kerülsz! Szép is a patriarchátus, na. Szeretjük nagyon.

    • Látom csak a szokásos, általánosítasz, mint mindig. :(
      Természetesen a fentiekből akár 1 eset is sok. És nem csak 1 eset van… :( De kicsit megint olyan érzésem van a soraidat olvasva, hogy ebben az országban ez az általános. Pedig nem csak így mennek a dolgok. Mondom, attól még sajnos létező tünetek ezek, de egyébként nem csak ebben az országban…
      Senki sem mondja, hogy mindenáron szülni KELL. Ha nem vagy abban a helyzetben, életszakaszban, mentális, érzelmi, anyagi állapotban, abban a normális párkapcsolatban, ahol a gyermekvállalás felmerülhet, akkor nyilván nem fogsz szülni. Vagy ellenkezőleg, ha sínen van az életed, mégsincs késztetésed a gyerekvállalásra, akkor sem fogsz szülni. Nem gondolom, hogy ebbe bárki is bele akar szólni. Ösztönző rendszereket azonban ki lehet alakítani, igaz a 10+10 korántsem elég ehhez. A megfelelő feltételek kialakítása részben az egyén, részben a társadalom, részben a politika felelőssége. Aztán olyan is előfordul, hogy egyikük sem tehet az adott szituációról. Nyilvánvalóan Te sem arról, hogy nincs melletted A férfi, vagy nem tudod előhúzni a bokorból. :)
      Mindenesetre valóban van mit kritizálni, ugyanakkor a szingliadót és a nyugdíj/gyerek aránypárost nem vezették be és nyilván nem is realitás. Persze elég nagy baj, hogy ezek egyáltalán említés szintjén felmerülnek, bár egyrészt egy túlbuzgó keresztény ifjúsági csapatot és balfasz ötleteléseit nem tekinthetjük tényezőnek, másrészt ezek maximum azt jelentik, hogy van jónéhány paraszt a politikában. Mindig is voltak mondjuk. :(

      • Ez az “általánosítasz, mint mindig” egy gyönyörű mondat volt :D

        “Senki sem mondja, hogy mindenáron szülni KELL. Ha nem vagy abban a helyzetben, életszakaszban, mentális, érzelmi, anyagi állapotban, abban a normális párkapcsolatban, ahol a gyermekvállalás felmerülhet, akkor nyilván nem fogsz szülni” Te hol élsz amúgy? Hogy mindeddig sikerült elkerülnöd hogy ilyeneket hallj. Vagy csak szorosan befogtad a füledet-szemedet?

        “egy túlbuzgó keresztény ifjúsági csapatot és balfasz ötleteléseit nem tekinthetjük tényezőnek”
        Mióta a vasárnapi boltbezárást keresztülvitték, bármilyen abszurd a dolog és bármennyire balfaszok, azóta én személy szerint nem érzem magam biztonságban az ötleteléseiktől. És gyanítom, nem vagyok egyedül.

        • Az a baj, hogy azt hiszed, hogy ezek nem teljesen általános jelenségek Magyarországon, holott csak – mivel nem vagy közvetlenül érintett -, nem igazán szúr sziven egy-egy ilyen jelenet. Itt Eszter blogján is volt egy csomó beszámoló arról, hogy kit milyen megaláztatások értek pl. orvosi rendelőkben (“szülésre termett idomai vannak” – mondja a teljesen kiszolgáltatott nőnek a férfiorvos), és ezeknek a száma az egekben van. Az pedig a legkisebb mértékben sem felmentő körülmény, hogy más országokban is jelen van a fentről lefelé utasitgatás, javarészt nők irányába.

          Persze, ezt igy senki nem mondta ki, hogy szülni KÖTELEZŐ, dehát ugye a média sem mondja ki ennyire nyiltan, hogy legyél egyedülálló, gyermektelen, élvezd az életet – csak sugall valamit. Mondhatni propogál.
          Csak amig azt, hogy mi ömlik hozzád a “szennycsatornákból”,milyen filmet nézel, mire adsz ki pénzt, milyen zenét hallgatsz, tudod valamennyire kontrollálni, addig a politikai életből ha a fene fenét eszik sem fogsz tudni kimaradni. Főleg, ha hiába nem foglalkozol a politikai élettel, a megalakuló törvények, adók, minden, amit a kormány kitalál, hatással lesz az életedre – nem tudsz kibújni alóla (vagyis de, ha nagyon nem tetszik a rendszer, szavazhatsz a lábaddal kétféleképpen is: vagy elköltözöl egy élhetőbb országba, vagy mész tüntetni a tömegbe).

          A kormány jelenleg a családokat propogálja, és mindezt egy olyan álkeresztény, mézes-mázos képpel teszi, hogy azt hidd, hogy ez a te jólétedért van, mert ugye “egy testvér a legnagyobb ajándék”. Közben meg csak féltik a saját seggüket, mert ha nem születik elég gyerek, bevándorlókat pedig nem fogadnak be egyáltalán, a rendszer össze fog omlani – akkor pedig végérvényesen be kéne látni, hogy “elkúrták” . :)

          Ahogy látjuk, azt meg nagyon nem akarják, ezért orrba-szájba nyomják a gyerektémát mindig, mindenhol. A testvérben az erő kampánynak sem az az üzenete, hogyha te megadod a testvért (érted, mint egy tárgyat, amit leveszel a polcról!), akkor te szuper vagy. Nem, ennek az az igazi üzenete, hogyha nem teszed meg, akkor te szar vagy, megbuktál, mint szülő, hát hogy nézel ezekután egyszem gyerMeked csillogó szép szemeibe?! (Arról talán szót se ejtsünk, hogy gyerekként milyen lehet ebben a kálváriában részt venni…).

          Ösztönző rendszereket meg csak ne akarjanak kialakitani, ne akarjanak ösztönözni semmire. Nézzenek szét a saját házuk táján, és ha majd minden stimmel, na majd akkor ESETLEG tárgyalhatunk újra. Addig kizárt. A tetteknek következményei vannak, csak egyék meg amit főztek: szar és szexista az ország: következményképpen nincs elég gyerek. Pont.

          Köszi amúgy az aggódást, mellettem van egy kifejezetten intelligens feminista férfi, és tök jól élek (egy másik országban mondjuk…), de az, hogy nekem sikerült, és simán összejönne egy gyerek, az nem azt jelenti, hogy nők milliói nem sirnak a párnájukba éjszakánként. És én szolidaritást vállalok velük a végsőkig, ha nem haragszol.

          • Jó, de ezt gondolom, nem nekem válaszoltad.

          • Nem állítottam, hogy ne lenne sok negatív tapasztalat, vagy hogy ne lenne min javítani. De minden rossz példára lehetne hozni egy pozitívat is, csak ugye, annak nincs hírértéke, csupán a “negatív reklám a reklám”… A Te életed, a Te érzéseid, a Te problémáid, távol álljon tőlem, hogy bárkit is felülbíráljak. Én a saját, vagy a környezetemben lévő érintettek tapasztalatai alapján azonban nem mernék rendszerszintű következtetéseket levonni. Te megtetted, el is húztál innen, személyes ügy. A “szar, szexista ország” definíciója azonban hagy ne legyen már szimpatikus, vitatkozni lehet vele, nem? :)

            A politikától bizonyos szinten már valóban nem tudjuk magunkat függetleníteni. De sokan hajlamosak minden nyomorukat az aktuális hatalomnak betudni, amit viszont túlzásnak tartok. Bizonyos dolgok valakit jobban, más valakit kevésbé érintenek. Nekem sem tetszett számos intézkedés 2010 óta. A MANYUP pénzek lenyúlásától kezdve sokáig lehetne sorolni… Nagyon sok dolog viszont 2010 előtt sem tetszett. És minden bizonnyal majd Orbánék után sem fog. Az országot viszont sohasem hagynám el. De ez megint csak személyes ügy.

            Az álkeresztény, mézes-mázas maszlaggal én is torkig vagyok, a családtámogatás prioritásával viszont semmi bajom sincs. Az eszközökről lehet vitatkozni és ez így is van jól, nem probléma. Sokkal nagyobb baj, hogy a manapság az érdemi vitáknak sincs mindig eredménye, meghal a konstruktivitás, annyira konok a regnáló hatalom. Viszont ha nem születik elég gyerek, annak következményeivel nem csak a politika szembesül, hanem a komplett társadalom egészen az egyénekig lebontva. Kicsit úgy tűnik, hogy Te magát a célt (demográfiai görbe javítása) sem fogadod el.

            Az ösztönző rendszerekkel semmi baj sincs, hiszen nem kötelezőek, csak ösztönzőek. Vkinek igen, vkinek nem. Ennyi. Magam sem állítottam, hogy egyébként minden rendben van, hiszen többször is felhoztam, mennyi területen lenne szükség javítani az állapotokon (pénzzel, (szak)értelemmel, párbeszéddel, konstruktivitással, stb.).

            “Nem, ennek az az igazi üzenete, hogyha nem teszed meg, akkor te szar vagy, megbuktál, mint szülő” – sztem ez csak belemagyarázás. Írom ezt azzal, hogy egyébként ez a reklám valóban abszurd, hiszen egyrészt egy gyereknek nem a testvér a legjobb, amit adhatunk, hanem nyilván a szeret, figyelem. Másrészt a felsorolt tulajdonságok (segítőkészség, önzetlenség, versenyhelyzetben való teljesítés) természetesen nem feltétlenül a testvérek miatt alakulnak, hanem a géneken túl mindenki, gyerek és felnőtt is megdolgozik érte.

            A párnába sírásról annyit, hogy azért ezt ugye nem feltétlenül csak a politika, vagy a csúf, gonosz férfiak nyakába akarod varrni? Maradjunk annyiban, hogy sztem erre is érvényes, amit fentebb írtam, lehet “részben az egyén, részben a társadalom, részben a politika felelőssége. Aztán olyan is előfordul, hogy egyikük sem tehet az adott szituációról.”

            Ja, és nem haragszom. :)

        • Gyönyörű, vagy sem, az általánosítást lentebb maga is elismeri. Nyilván az ő élete, az ő tapasztalatai, csak ez a szinte minden kommentjéből áradó, “szar, szexista az egész ország” attitűd nem annyira szimpatikus. Dehát különbözőek vagyunk, ez van, beszélgetni attól még lehet. :)
          Sztem sokkal jobb a helyzet, mint 20, vagy akár 10 éve is, generációról generációra egyre nyitottabbak a fiatalok. A tökéletestől még messze vagyunk, de gyanítom tökéletes azért nem lesz, viszont akiket 10 éve, vagy manapság nyomasztanak, azok a saját gyerekeiket (ha lesznek), vagy az aktuális 20-as, 30-asokat már nem fogják nyomasztani. A lassú társadalmi szemléletváltozást pedig idővel a politikai is követni fogja, remélhetőleg legkorábban már akkor, amikor a mostani klientúra eltakarodik… Vagy túl optimista vagyok? :)

          A boltbezárás Semjén ötlete volt, aki azért néhány szinttel feljebb, van, mint az említettek. Persze attól még szomorú, hogy keresztül lehetett vinni.

      • gahan, amikor “általánosítunk”, akkor az azért a KSH és több független szervezet adataira is rímel. Ezek közül néhány, most konkrét számok és forrás nélkül, de majd talán lesz poszt, amiben szó esik erről bővebben is: az átlagos nő kevesebbet keres, mint az átlagos férfi, több köztük a munkanélküli, a beteg gyerekkel – nem szoptatnivaló csecsemővel, hanem tízéves kiskölyökkel is – többnyire az anya marad otthon, azonkívül terhesen/és vagy picibabával jóval nehezebb kilépni egy kapcsolatból egy nőnek, mint egy férfinek, már bocsánat. Ezért merült fel a “csapdába került nő” kifejezés a CSOK kapcsán.

        Nyilván ettől még van baromira sok tök jó, boldog házasság ohne bántalmazás, és nyilván van épp elég nő is, aki miatt a házasság tönkremehet, csak épp… nem erről beszélünk most, hanem a meglévő kiszolgáltatottsági helyzet további növeléséről egy rendszer kapcsán.

        • Jó lenne a poszt. Szemfelnyitó. Vajon mennyi anya munkanélküli azért, mert nem talál 8-4-ig tartó minimálbéres állást, hogy hurcolja a gyereket oviba-iskolába, vagy mert nincs aki vigyázzon rá, ha beteg a gyerek vagy 2,5 hó szünet van a suliban nyáron és apuka is csak max. két hetet vehet ki, ha épp nem nyári szezonos a melója.
          A 3. pici poronty után nem csodálom, ha megkattannak a felek a sok évig tartó nem alvástól, kizárólagos anya-apa státusztól, apa a belét hajtja ki a melóban, anya meg a bezártságtól őrül meg. Igen, lehet menni 3 picivel is bárhová, ahonnan nem néznek ki kikapcsolódásképpen. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy igen, anya tuti 10 évig esetleg túlsúlyos is lesz a terhességek miatt, önbecsülés nulla, karrier nulla, tisztelet a kivételnek és akkor még nem is becsülik meg, mert csak otthon van.

        • Bizony vannak hiányosságok a foglalkoztatottság szegmenseivel (kereset, munkahely, (rész)munkaidő, stb.) kapcsolatban, de a poszt nem elsősorban erről szólt. Egyébként a feleségemnek és a környezetünkben lévő párok nő tagjainak legjobb tudomásom szerint nem okozott problémát, hogy ők maradtak otthon a gyerekkel. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ebben az esetben is nyomasztás történne. Ez minden esetben a két szülő döntésének eredménye, ismerek olyan párt, ahol a férj (sztem közös ismerősünk:) maradt otthon, minden körülményt figyelembe véve ezt gondolták optimális megoldásnak. Mégha nem is ez az általános, meg van rá a lehetőség és nem hiszem, hogy ettől manapság már nagyon furcsán néztek volna rájuk, de ezt tőlük kell megkérdezni. :) Ha az a gond, hogy a külvilág elsősorban azt veszi természetesnek, hogy a nő marad otthon, akkor sztem ez abból fakad, hogy annyira veszi természetesnek a külvilág, mint amennyire a fentebb említett nőknek volt természetes otthon maradni. Valóban ez a megszokott séma, így alakult ki, de nincs kőbe vésve semmi. Sztem a tendencia egyre kevésbé lesz egyoldalú.
          De ez csak egy példa.
          Már bocsánat, egy kapcsolatból sztem önmagában a gyerek miatt mindkét félnek egyformán nehéz lehet kilépni. Igen, még terhesen, kisgyerekkel is. De ez csak egy vetülete a kilépésnek, elsősorban az okok motiválóak és ha valaki elszánt, akkor gyerekkel, v. anélkül is uolyan elszántan megteszi, legyen az nő, v. ffi. Típusfüggő is a dolog, igen, vki nehezebben válik, jobban megvisel, vkit kevésbé, v. csak ezt mutatja…számtalan variációja van a dolognak.
          A csapdába kerülés nem ezekért áll fent, hanem a CSOK ugyebár szankciókkal járhat válás esetén és ez kényszeríti – legalább is papíron – házasságban a feleket (hogy az adott lakásban élést és azon belül az együttélést mennyire ellenőrzik, ezt megint csak találgatni lehet).

          • Most már tudom, mi a bajod, te normális emberekből indulsz ki, akik képesek kommunikálni és felelősséget vállalni, hát szerencsére a környezetemben ilyenek vannak túlsúlyban, de azért nem mindenki ilyen ám!
            Lehet, rosszul értem, de a CSOK is valami hitellel kombinált szocpol, ami a maga nemében nem rossz, mi is hasonlót vettünk fel, szocpolt és állami kamattámogatású forinthitelt, de nem volt mellette ez a propaganda, csak a környezet nyomasztása, hogy miért nincs barátod, mikor mész már férjhez, mi az, hogy nem is laktatok együtt előtte, hogy fogjátok kibírni egymást, szóval nyomasztás az van minden esetben meg az ellenkezőjében is, csak ha már ilyen szinte megy, mint most, akkor az ijedősebbek, mint én azon gondolkodnak az egyéb problémák mellett, hogy vajon mi lesz a következő lépés, abortusz eltörlése vagy megbüntetnek, ha nincs gyerek vagy csak egy van?

            • Ha csak ez lenne bajom… :) Egyébként igazad lehet. Mindenesetre ez nem jelenti azt, hogy ne látnám a bajokat is. Viszont a tendencia sztem jó irányba halad. Legalább is társadalmilag. Ehhez kellenek a viták ilyen blogszinten, ill. szélesebb körben a médiában is. A politikában meg úgyis jönnek-mennek…persze nem mindegy, hogy kik és mennyi ideig…de ez már egy másik téma. :)
              A CSOK hitellel kombinálható, de alapvetően a 10 millióról szól, ehhez vagy felveszel kamattámogatott hitelt, vagy nem.
              Az említett “nyomasztások” azért inkább generációs különbségekből fakadnak és nem politikai nyomásból. És ne felejtsük, éppen ezért, természetükből fakadóan nem csak a gyermekteleneket érintik, hanem a nagycsaládosokat is: “Minek ennyit szülni?” “Felelőtlenség!” “Ahelyett, hogy dolgoznál, élősködsz az állam csecsein!” Megjegyzem, mi ebből sem kaptunk, a legrosszabb dolog, amikor meglátják az ikreket, az elsápadás: “Le a kalappal, hogy így bírják!” :)
              Akárhogy is, szingliadótól nem tartok. Még akkor sem, ha a rossz példákkal kellett szembesülni, mi mindent keresztül vitt már a mindenkori hatalom… Ez uolyan szélsőséges bullshit, mint a tanárok kiállása mögött Sorost keresni, v. a szocialista megmondók részéről anno a túloldalt szalonnácizni…

              • gahan, pont, hogy nem általánosítottam: le is írtam, hogy ez, amit feljebb felvázoltam, az ma Magyarországon elég széles körben VAN. Gyakoribb az, hogy megtörténik, minthogy nem. Így érted?
                Nem ismertem el semmit, és légyszi fejezd be azt, hogy olyanokat adsz a számba, amik nem hangzottak el. Köszi.

                “Minden negatív példára fel lehetne hozni egy pozitívat is.” “Csak a negatiív reklám a reklám”. Ez nem érvelés, hanem a probléma szőnyeg alá söprése, pluszban egy adag mártírkodás. Figyelj, biztos van valamennyi, de Magyarországon hatalmas bajok vannak és te pont azt az “oldalt” (vagy minek nevezzem…) véded, ahonnan csőstül szakad a népre a baj.
                Egyébként csak én vettem észre, hogy kicsit Orbáni retorikát folytatsz? (“Áhh nincs olyan nagy baj gyerekek, van baj, dehát azért nem olyan nagy, mit nyávogtok, minden csak nézőpont kérdése, nézzük a pozitívat, itt egy támogatás, bocsánat, ÖSZTÖNZÉS, na, mostmár aztán nincs baj, ugye? Na megyek vissza a gyerekeimhez, mert ugye nekem sikerült.”)

                Hát a politikától nekem is feláll a szőr a hátamon úgy amblokk, és minden rendszerrel volt valami baj, ebben száz százalékig igazat adok. Na de olyan még nem volt basszus, aki nyíltan kimondja, hogy illiberális demokráciába (WTF??!) akarja “vezetni” az országot, ennyire hülyébe vegye az embereket és a legszegényebbeket leszarja, mert csak heteroszexuális, fehérbőrű, egészséges, keresztény CSALÁD létezik. Aki ezen kívül esik, az sajnáljuk, nem nyert. Na ilyen még nem volt. És had ne örüljek már annak, hogy Magyarországon diktatúrát akarnak építeni, egészen pofátlanul nyíltan. A szexizmus pedig még mindig tombol, annak ellenére, hogy tényleg van egy minimális változás, de ez messzemenően nem elég a boldogságra.

                Amúgy nemtudom, hogy te ennyire burokban élsz, vak vagy, megvezetett, vagy nincs viszonyítási pontod? Mert én is azt mondtam ám anno, hogy Mo. nem is olyan rossz, egészen addig, amíg meg nem láttam milyen máshol. Ahol nemhogy nem fütyülnek, de nem is fordulnak utánam. Ahol a rendőrök azonnal közbelépnek, ha egy férfi csak egy csúnya mondatot is szól egy lányhoz, a szórakozóhelyeken csomókban állnak a rendőrök (Írországban pl.). Ha szexista plakát kerülne ki, azonnali felháborodás és nyomás hatására visszavonják és bocsánatot kérnek nyilvánosan. Na EZ amit én otthonnak és élhető világnak hívok. De az tény, hogyha Mo. valaha is eljutna erre a szintre, azonnal hazamennék.

                Ha már itt tartunk: értem én, hogy a Szent Cél a demográfiai görbe javítása, csak sajnos a cél nem szentesíti az eszközt, ha érted Főleg EZT az eszközt nem. Szülne itt mindenki halomra, ha normális lenne az oktatás, egészségügy, 25O.OOO ft netto lenne az átlagkereset, nem lenne mindenen istentelen nagy adó, a kormány kommunikálna a néppel, és mindent megtennének azért, hogy egyenlő esélyekkel induljon mindenki, és a gyerekneveléshez azonnali segítséget és nem csak anyagi támogatást kapnának. Na, ezek már lehetnének eszközök a célhoz. A CSOK nem az. (Arról nem beszélve, hogy a legszegényebbek igénybe sem vehetik… csak egy szűk réteghez jut el ez a program, mondjuk ez nem csoda, hisz a szegénység csak egy baloldali propoganda, ugyanúgy, ahogy a gyermekéhezés.)

                A párnába sírásról annyit, hogy egy, a patriarchátust végtelenségig istenített kormány vezetése alatt nemcsoda, ha a nők nem igazán akarnak nagyon komoly kapcsolatot, ahol ők maximum kitartott tenyészkancák lehetnek Lacika szerint (ugye, a nőket védjük a politikai helyek meg nem szerzésével, meg az igazgatói cím nem odaadásával, köhömm köhömm). A családon belüli erőszak elég erős százaléban van jelen a családokban, minden héten meghal egy nő a partnere keze által. Ja és azt tudtad, hogy az abortuszok 7O%-át bántalmazó kapcsolatokban élő nők szenvedik el? Mert a nemi erőszak az nem nemi erőszak ám, ha a partnered csinálja veled, nem tudom tudtad-e. Meg hogy jogod van megdöngetni az asszonyt, ha akarja, ha nem. Vagy szexista vicceket hallottál-e már olyanoktól, akik “tisztelik” a nőket? Én is, nem is keveset.
                Biztató… (Itt gyorsan hozzáteszem, hogy akinek nem inge… és mély hódolatom a kivételnek).

                Na erről ennyit. És légyszi hagyd már abba az önfellációt. Felfogtuk, gyerekeid vannak, apa vagy, feleséged van, családod van, te megtetted, amit megkövetelt a haza, felelősségteljes szülő is vagy. Gratulálunk, de ezzel semmivel sem vagy több, mint mások, hiába önfényezel.
                Amúgy is egy ekkora rózsaszín ködös családi idillt ideömleszteni a saját életedről, pont ezen poszt alá, hagyjuk, hogy mekkora empátiahiányról tanúskodik. Béke.

              • tavasztunder // február 15, 2016 - 23:19 // Válasz

                Na most már legyen elég, ahogy itt nyomulsz és mindenki alá akit a poszt személyesen érint odakommenteled, hogy nem is úgy van, nem annyira rossz ám a helyzet. Pont ugyanazt a nyomasztást csinálod kicsiben mint a kormány nagyban, nulla empátiával.

      • “De kicsit megint olyan érzésem van a soraidat olvasva, hogy ebben az országban ez az általános. Pedig nem csak így mennek a dolgok. Mondom, attól még sajnos létező tünetek ezek, de egyébként nem csak ebben az országban…”
        Es azt te honnan tudod hogy nem igy mennek a dolgok?
        Egy mondattal elintezed hogy nem igy mennek a dolgok. Ki vagy te hogy ezt igy ilyen magabiztosan kijelented? Statisztikakat olvastal-e?
        Es az miert szamit hogy nem csak ebben az orszagban? Ez valami enyhito tenyezo szerinted?
        Nem osztonzo, embereket penzert kuncsorgo elletogepekke alacsonyito politikat kellene folytatni hanem egy elheto orszagot, stabil gazdasagi kornyezetet esetleg.
        Ne osztonozni akarjanak hanem tamogatni, es semmikepp ne ebben a formaban ez megalazo es diszkriminativ.

    • Vagy olyan életlehetőségeket teremtsenek, hogy mindenkinek jó legyen, ne csak annak szúrják ki a szemét támogatással, aki esetleg gyereket akar, mert úgyis jobban megszívja, mintha nem vállalt volna. Engem az abortuszplakátok akasztottak ki anno, hogy szüld meg, add örökbe.

  18. Fenébe! Senki sem lesz attól kevésbé nő, mert nem akar gyereket. Nagyon sok középkorú nőtől hallottam már olyat, hogy ha újrakezdené, nem szülne. Na, vajon miért? Mert fiatalon hallgat a társadalmi elvárásra, aztán egy nap arra ébred, hogy csapdába esett. Ott van pár gyerek, egy pasi (aki szintén gyerek), aki max. szépen tud beszélni, ha megfenyegetik, hogy el lesz küldve, egyébként semmiben nem segít, mert az a nő dolga, rosszabb esetben iszik (ugye, nálunk elég sok az alkoholista), vagy ahogy itt is írta valaki, egyszerűen lelép, mert rájött, mégsem neki való az apaság. Soha egy nőnek sem szabadna azt hallgatnia, hogy gyereket KELL szülnie. Nem! Önmagának kell megfelelnie.

    Ez az új CSOK is. Én a Fideszre szavaztam, de ettől a rendelettől hányok. Mert ez is csak a csapdába került nők számát fogja növelni.

    /azokkal a nőkkel azért van némi bajom, akik úgy döntöttek, nem akarnak saját gyereket, de mMINDIG JÓL MEGMONDJÁK, MÁSNAK HOGY KELLENE NEVELNIE A SAJÁTJÁT! :D /

    • Ja, és az a legszebb, mikor a férfi, aki esteleg iszik, nőzik, nem segít, megmagyarázza, hogy ezért a nő a hibás, mert a gyerekeket előrébb veszi nála. Ilyet is ismerek.

    • Kb. ugyanennyien vannak, akik meg nem szültek és megbánták. Vagy abortuszuk volt és megbánták. Jó sok évvel utólag persze. De lehet, akkor is megbánták volna, ha az ellenkezőjét teszik. Tetszik-nem tetszik, a nő akkor szüljön, ha saját maga akar és saját maga el tudja tartani, mert a gyerek bizony legtöbb esetben nála marad. Mondhatni, egy gyerek a praktikus.

    • “Nagyon sok középkorú nőtől hallottam már olyat, hogy ha újrakezdené, nem szülne.” – megnézném azért, hogy ehhez mit szólnak az érintettek gyereki…

      Egyébként meg a hozzászólásokat olvasva olyan érzésem van, mintha a 10/6-os házasság/válás statisztikából az a 6 mindig, csak és kizárólag a férfi hibájából történik. Ő a csalfa, ő a nárci, ő az alkesz, ő az elhagyó. A nő meg a párnába síró… Mintha nem lenne párnába síró, megcsalt, elhagyott, szétmarcangolt férfi, ja és persze ezek szinte MINDIG bukják a gyerek(ek)et is, rosszabb esetben missz őnagysága 100 km-ekkel odébb költözik, hagy szívjon a szerencsétlenje egy életre…
      Mégsem óbégatok, hogy ez az általános…hiszen nem az.

      “Ez az új CSOK is. Én a Fideszre szavaztam, de ettől a rendelettől hányok. Mert ez is csak a csapdába került nők számát fogja növelni.” – basszus ugyanaz a szöveg, mint a házassággal kapcsolatban. Akkor már ne is legyen, mert sok a válás? A csapdába került nők (apropó, férfiak nem is lehetnek?) miatt akkor ne is legyen támogatás a többi rengeteg családnak, ahol a nő valami isteni (bocs) szerencse folytán megúszta a csapádba kerülést?
      Hányok. És nem a rendelettől.

      • A CSOK következményeire inkább egy 5-10 év múlva térjünk vissza! Addig mindkettőnknek csak elméletei lehetnek.
        Egyébként meg ha valóban 10/6 a házasság/válás arány, akkor remek kilátásoknak nézünk elébe…

        /majd legközelebb úgy írok, hogy csapdába került Z-nemű – mert ugye, X-et meg Y-ot sem írhatok, az túl konkrét lenne/

      • “Nagyon sok középkorú nőtől hallottam már olyat, hogy ha újrakezdené, nem szülne.” – megnézném azért, hogy ehhez mit szólnak az érintettek gyereki…”

        Már többedszer nem értem, mit akarsz ezzel. Ha nem mondják a gyerekek előtt, akkor ez nincs is, vagy mivan? Nem kéne inkább a kussolásra biztatás (ami valószínűleg megvan, nem hiszem, hogy ezek mind a gyerekeiknek mondják) helyett azon elgondolkozni, hogy nem jó ötlet mindenkit belenyomni vagy manipulálni az anyaságba, mert közvetve több kárt okoz, mint az ha megdöglik a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer?

        Volt amúgy egy olyan faszim, sajnos túl sokáig, aki azt képzelte, dolgok, amiket nem mondunk ki, nincsenek is. Meg gondolatrendőrséget szeretett volna a fejembe, amivel megszabjam magamnak, mire illik gondolni, mire nem. Erre emlékeztet nagyon ez a refréned arról, hogy mit szólnak a gyerekek. Akármit szólnak, ez LÉTEZIK.

        • “Akármit szólnak, ez LÉTEZIK.”
          És az erre adott lelki válasz is LÉTEZIK!
          http://vidto.me/g5dng5iewn66.html
          Figyeld csak Mickey Rourke utolsó mondatát!
          Ezért kell majd kb. 20 éves korban megbeszélni az ilyeneket és addig kussolni, és jó pofát vágni a saját hülyeségünkhöz.

        • …és elég sok olyan dolog is létezik, amire gondolni is nehéz, nemhogy beszélni róla. Ez csak egy jó példa volt erre.

          • OK, de akkor ha valaki mégis beszél róla, bele kell fojtani, hogy kussoljálmár, mit szólnak a gyerekeid?

            • Gondolatrendőrségre van szükség, de tényleg!

              (Nem.)

              Az a cél, hogy egy-egy ember beszélni kezdjen róla, mások is megtegyék, és így feldolgozható legyen az adott probléma.

              Mindenki jobban jár. Akinek az anyja kussban szenved, arra több év terápia vár.

            • Bocsánatot kérek, ha félreértettelek, és/vagy félreérthetően fogalmaztam.
              Beszélni kell róla, ráadásul a gyerekvállalás előtt, terhesség alatt, kisbaba korban stb.
              Szakember nem árt.
              (Most villant be a gondolat:
              Hazugságvizsgáló előtt kellene bizonyságot adni, hogy az anya akarja a gyereket, mert a önmagát becsaphatja az ember, de a gépet nem)(kivétel persze van)
              Csak ne a gyerek előtt csináljuk a fesztivált, mert ha egy szülő azt mondja neki, hogy nem is kellene léteznie, az olyan egzisztenciális válságot okoz benne,aminél csak a nemi erőszak rosszabb.
              Ha lerendeztük magunkban a konfliktust, és ha a gyerek megfelelően érett, akkor majd el lehet vele is beszélgetni.
              Ezt akartam mondani.

              • Nem, nem erről van szó, csak félrevitted és olyasmire hoztál ellenérveket, amit én soha nem mondtam. Sőt, inkább az ellenkezőjét mondtam. Szerintem baromira nem a gyerekkel kell ezt megbeszélni, de nehogy már ne lehessen kimondani barátoknak vagy egy blogon. Vagy egy anyának sajátmagának se megfogalmazni, mert akkor gahanunk odavágja, hogy “szeretném látni mit szólnának a gyerekeid” mintha ez ellenérv lenne.

                • Még egyszer bocsánatot kérek!
                  De!
                  “nem hiszem, hogy ezek mind a gyerekeiknek mondják”
                  Az a nagy büdös helyzet, hogy a gyerek van kéznél és ezért neki mondják, őt hibáztatják, mert az emberek néha – különösen stresszben – rendkívül beszűkültek és ostobák tudnak lenni, akkor is ha éppen anyák.
                  Most, hogy van net, van egy levezető csatorna, de ez nem elég. Az ilyen helyzetek megakadályozása, és pszichológusvezetés (aki hasonló személyiség, és gyakorló anya)
                  lenne jó megoldás.

        • Nem nagyon értelek, hiszen a “mit szólnak a gyerekek” felvetéssel nem mondtam azt, hogy a dolog nem létezne… Mindenesetre a kérdés akkor is fennáll, ha esetleg valójában nem is konkrétan a gyerekkel, hanem az anyai státusszal van a probléma.
          Egyébként nem hiszem, h ott tartanánk, h ma Mo.-on vkinek az akarata ellenére kellene gyereket vállalnia… :) Még ha a szélsőséges megnyilvánulásokat esetleg nyomasztásnak is lehet érezni, kényszernek azért semmi esetre sem.

      • tavasztunder // február 15, 2016 - 23:26 // Válasz

        Én meg attól hányok, hogy Mo-n élve ennyire nem szúrja a szemedet a patriarchátus és a nyilvánvaló esélyegyenlőtlenség amit a gyerekvállalás csak felerősít.

    • Rengeteg névtelen fórum létezik, ahol nők mondják el, miért bánták meg, hogy gyereket vállaltak, csak ez nem egy divatos téma. És hát ez is egy érdekes jelenség:

      Azért nem szabad ebbe belemanipulálni senkit, mert a nők különösen megfelelési kényszeresre lett szocializálva, szóval sok tragikus verzió is létezik az eredményre. :(
      Jaj, hát a gyereknevelés olyan, mint a foci, a politika és az autóvezetés: MINDENKI ÉRT HOZZÁ, TUDOD! De főként ahhoz, másnak hogyan kéne csinálnia. :)

      • Nem hiszem, hogy sokan magát a gyereket bánták meg, azért az durva lenne, de mondjuk a támogató környezet hiánya és az ezzel járó hátrányok vezethetnek együttesen ehhez az érzéshez.

        • Nagyon sokan arról beszélnek, hogy a gyereküket szeretik (nem csak azért, mert a gyerekük, hanem a karakterét, a személyét is a gyereknek), hanem az anyai státusz a probléma. Az ezzel járó társadalmi elvárások, kötelességek, s az emiatt elvesztett lehetőségek, amik nem biológiailag elrendeltek, hanem társadalmi konstrukciók.

          • Ezt persze nem mindenki így fogalmazza meg, hanem a többség úgy, hogy azt, hogy 90 százalékban tőle várnak minden a gyerekkel kapcsolatban, a gyerek gondozásától és szülői értekezlettől az orvoshoz szállításon át a közös tanulásig, őt éri ítélet emiatt jórészt. Holott a gyereknek apja is van, meg talán egy közeg, ahová született, tágabb családdal, jó esetben gyerekbarát intézményekkel. Szóval az esetek 99 százalékában nem a gyerek a baj, hanem az anyaság, mint intézmény, itt és most, ma.

            Az jóval ritkább, amikor valaki rádöbben, hogy konkrétan a gyerekét nem szereti és megbánja, hogy lett neki, de persze, ilyen is van. Ez nem tömegjelenség (persze feltételezem, ebből is több van, mint ahányan mernek beszélni róla), de az anyaság, mint létállapot intézményesítettségének módja fölötti kritika már eléggé általános, nem ritkaság.

            • Szerencsére látom azért a változást, sok apuka hozza-viszi a gyerekét, de tegyük hozzá, hogy nagyszülői segítség hiányában nincs is más mód, vagy marad a max. 1 gyerek. Gahan is gyerekezik :)

            • Úgy-úgy, ahogy oliv08 is írja. Egyébként ahogy én látom, a gyerekkel kapcsolatos teendőket az anyukák nem elvárásból teszik, hanem belső késztetésből. Lehet, hogy bizonyos szinten elvárás is létezik, de ez max a gyerekkel kapcsolatos felelősségből fakad, úgy értem, elvárják, hogy legyél felelős, ha gyereket vállaltál. De hogy ez miként oszlik meg, azzal kapcsolatban sztem egyre kisebb az un. “elvárás”: az óvónéninek tökmindegy, hogy anyuka, v. apuka (esetleg nagyszülő) hozza-viszi a gyereket, a lényeg, h legyen vki. Nem néznek furcsán arra az apukára, aki szülőin van. A védőnőt nem érdekli, hogy ki pelenkázik, csak a gyerek ne feküdjön órákig a szarban. A játszótéren pedig nem ritkák az apukák sem. :)

              Engem kora estétől reggelig nem láttok itt, mert 3 gyerekkel megy otthon a műszak (napközben is csak akkor, ha a munka megengedi, most éppen meg, micsoda egy naplopó vagyok:). Minden reggel én viszem a kiscsajt oviba és egy héten 3x-4x én is megyek érte. Anya otthon van az ikrekkel, viszont amikor én is hazaérek, akkor – mondván, van mit bepótolnom – csak én pelenkázok, etetek (anya készíti, én adom:), fürdetek, altatok, netán mosogatógépezek, ruhát hajtogatok, ágyazok. Mindez nem azt jelenti, hogy anya semmit sem csinál, hiszen ott van az 5 éves ovis is, vele is törődni “kell”, persze néha megy a vetésforgó, bármi mehet felváltva, meseolvasás, stb. nincsenek kőbe vésetten leosztva a kis energiavámpírok. :) Szerencsére két lényeges pont adott: jól esznek, jól alszanak. Szóval dráma nincs. :) Illetve dehogyisnem, 5 fős családnál azért akad, dehát olykor természetes, ha vkinél túlcsordul a pohár. Még akkor is, ha alapvetően nem okoz nehézséget a gyerekekkel foglalkozni. Ja, egyébként iszom is, majd minden nap lecsúszik egy sör, v. egy pohár bor. :) Nyáron a sörből több is. Rendszeresen jártunk a városligeti Kertembe és bizony (kizárólag az 1 évig tartó szoptatás után) ilyenkor anyának is lecsúszik egy jó búzasör. :) Ennyit arról, h alkeszok is vagyunk. :)
              Az már csak hab a tortán, h informatikusként a munkám olykor megengedi, h otthonról dolgozzak + nekem van csak jogsim, így néha orvoshoz is én viszem a gyereket. Aztán említhetném még az ikres lét olyan aspektusait is, hogy pl. a szoptatás sem volt annyival elintézve, hogy anya feladata, hiszen érdemes volt egyszerre szoptatni a srácokat, hogy anyának ne csak állandó szopiból álljon egy nap, ehhez pedig két felnőtt kellett: mellre tenni, büfizetni, stb. Persze mi szerencsések vagyunk, hogy mindezeket lehetőségem volt/van megtenni, mitöbb, nagyszülői segítségre is számíthattunk minden héten. Egyszer biztos ránk fog szakadni az ég, hogy kiegyenlítse a számlát… :)
              Na nem akarom magam tovább fényezni, a mosás-főzés-takarítás nagy részét anya viszi, még ha nem is esik ki a porszívócső a kezemből, ha úgy adódik. :) A lényeg, hogy a környezetemben jobbára hasonló példákat látok apa fronton, legyen szó az ovis szülő társakról, vagy a szomszédság haver családjairól. Manapság nem derogál az apukáknak részt venni a családban. Hogy én ebben tendenciát látok, az az én optimizmusomból fakadhat.
              Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tapasztaltam már ellenkező előjellel dolgokat. Sorry, h ilyen bő lére eresztettem. :)

              • “A “támogatás” helyett inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy ösztönző rendszer”
                Ezt már leírtam pontokba szedve, de senki nem reagált rá, úgyhogy még egyszer:
                1. Ez az “ösztönző” rendszer csak a FIDESZ-szimpatizáns (még akkor is, ha elítéli) 1-1.5 milliós szavazók közép, vagy felső-közép osztálybéli 25-45 korú szegmensét célozza, mindenki mást leszar, sőt meglop (adóforintról beszélünk!) ennek oka egy rossz politikai berendezkedés, amelyben bármely politikai párnak csak az lehet az érdeke, hogy a saját szavazóit a megfelelő időben mozgósítsa, más szavazókat otthon tartson, vagy éppen külföldön (igen, ez már cél, a retorika meg eszköz, ki is a nemzetáruló?)
                Mindjárt más lenne a helyzet, ha lenne ellenszavazat…
                “Amikor egy országban a születési ráta 1,4…”
                2. Ha majd hosszútávon összeillő párok alkotnak családokat, akkor kevesebb lesz a válás és több a gyerek. A fiatalok szignifikánsan 1 gyerekkel többet akarnak, csak közbeszól az állam, meg a hótvakszerelem. Nyilván egyszerűbb lenne, ha csak azok közül válogatnánk, akiknek:
                a.) hosszútávon is összeillő a személyiségük
                b.) hasonlóak a szexuális igényeik
                c.) ugyanannyi gyereket akarnak (ha 0 akkor 0, ha 6, akkor 6, és nincs nyomasztás sem az állam, sem a pár egyik tagja részéről. Nem egyszerűbb?)
                3. Ha meg lenne az anyagi biztonság, és a deszkán kecskeszarként pattogó vezető nem szeretné inkább főkegyúri jogától kiszolgáltatott milliók tömegeit látni (a szocik sem jobbak, csak burkoltabban csinálták)
                4. Női alapjogok, és kvóták (miért, csak az USA feketéinek lehet kvótája, a nőknek nem?)
                5. nem csak ösztönzés, hanem teljes teherátvállalás, kap a szülő gyerekenként egy kártyát. és egy limitig arra vásárolhat, mint az egyéni parlamenti képviselőjelölt. Ha a gyerek felnő, majd visszafizeti (beleértve az egészségügyi ellátást, és oktatáson át mindent!), akkor is ha külföldre megy.
                6. A kevesebb néha több!
                Matifa írta, hogy jogosítványhoz kötné a gyerekvállalást, én inkább érettségihez, vagy 30. életév betöltéséhez. Egyből elkezdenének odafigyelni a roma szülők a gyerek oktatására.
                “Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez kvázi elvárás…”
                Ezt már leírták neked egy tucatszor, de kapsz egy hasonlatot: Ha informatikus vagy, akkor szeretted/jó voltál/vagy matekból. Én is. Attól még felfogom, hogy a matekérettségi a legnagyobb stressz egy csomó diák addigi életében, mert nem igazán felelnek meg a rendszerkövetelményeknek, amiket igazából ránk szabtak, és nem rájuk. És lehet, hogy a rád szabott követelményeknek simán megfelelnél (hiszen rád szabták), de ha rám szabnák, akkor lehet te is leizzadnál, mert a központit 22 perc alatt írtam meg maxpontosra, és ebben már az is benne van, hogy 3-szor leellenőriztem magam…
                Magyarul azért, mert te megfelelsz a rendszernek, nem jelenti azt, hogy a túlnyomó többségnek ne lenne nyomasztó, több racionális empátiát gahannak! ;)
                “A számok tükrében úgy tűnhet, hogy a 3. gyerek értékesebb…”
                Ez a franciaországi nem túl megbízható eredményekből jött, ahol úgy állították meg a népességfogyást (szerintük), hogy csak a 3. gyerek után jár bármilyen állami kedvezmény, de akkor nagyon. Kár, hogy nem veszik számításba, hogy ez inkább a muszlim populáció egyre növekvő számával magyarázható, de Franciaországban nem lehet rassz/bőrszín/vallás szerint statisztikát csinálni, úgyhogy ez is csak becslés külföldről.

                Persze lehet megint hülyének nézni (nem te, hanem a többiek), meg nagyokat hallgatni, de te is tudod, hogy a matematikai logikát, ok-okozati viszonyokat a politikának még nem sikerült átírnia, nem is fogja soha. És amíg az okokat nem kezeli, addig az okozat fennmarad.

                “…a gyerekkel kapcsolatos teendőket az anyukák nem elvárásból teszik, hanem belső késztetésből.”
                késztetés = szocializáció + bizalomhiány az apa iránt + apai lustaság + genetika (igen ez is van, de az első három represszálni tudná, hogy egyenlő legyen a teherviselés)
                “Hogy én ebben tendenciát látok, az az én optimizmusomból fakadhat.”
                Tényleg van fejlődés, mai 30-asok kicsit máshogy állnak hozzá, mint 20 évvel ezelőtt. Innentől meg megindul a pozitív szelekció: annak az apának, aki kiveszi a részét annak több gyereke születik (mert a feleség nem lesz az elsőtől idegbeteg sárkány/rabszolga), ahol nem ott kevesebb. Az evolúció megoldja.

                Én tervezett ikerszülést szeretnék, szerinted az ikrek 2 gyerek terhét teszi a válladra, vagy kevesebbet? (Szerintem valamivel kevesebbet, de te vagy gyakorló apuka nem én, épp ezért kérdezem, meg mástól is, ha ikrei vannak.)

                • 1. két közepes fizetésből, ha mondjuk a pár szülei összeraknak 2-3 millát, már lehet felvenni forinthitelt. Sok helyen a kezdőtőke hiányzik. Viszont a gondom ezzel, hogy fizetni nem fogják tudni a hitelt baba+közepes fizetés+gyed mellett. Ez a fura az ösztönző rendszerben, bár lehet, magamból indulok ki meg a környezetem keresetéből.
                  2. most lesek bután, azt hittem, alap, hogy a felek ismerik magukat, egymást és utána házasodnak.
                  5. mármint fizesse vissza a gyerek a temérdek pénzt? Hány évtized alatt? Kezdő fizetésből? Hogy fog akkor elindulni az életben?
                  6. 30 év alatt ne lehessen gyerek? Azért ez elég meredek, ne haragudj, esetleg a nagykorúságot ne emeljük 30 éves korra? Érettségi, tanfolyam, ok, legyen egy értelmi szint, bár ez szerintem az érettségit fogja még jobban kisebbíteni, már már most is alap, mint a 8 általános. Miért pont 30 év??

                  • “…hogy fizetni nem fogják tudni a hitelt…”
                    Pont ez a lényeg!
                    És amikor mindenki a tönk szélén van egy választástól kb. fél évre, akkor majd I. Viktor őfelsége megsegíti a családokat (inkább csak ígéretet tesz rá…), és mindenki rászavaz. Ez benne a trükk!
                    Kiszolgáltatottá tesznek, majd löknek eléd annyit, hogy ne halj éhen, cserébe mosolyogva kell szopnod! :(
                    2. Oliv, a férfiak többsége olyan racionális nőről álmodozik, mint te, de szerintem észrevetted, hogy a kínálat-keresleti viszonyok erősen nem egyeznek.
                    Sokáig racionáci voltam, de végül beláttam, hogy az irracionálisok ugyanolyan értékű emberek, csak úgy kavarognak a világban, mint vasorrú bába az elektromos viharban. Vagy kihalnak, vagy egy értelmes rendszerben élnek, az ő választásuk. Másrészről az eléggé tényszerű, hogy a szocializációnak nevezett bullshit érzelmi nyomorékot csinál a férfiakból, míg belső kontroll nélküli ösztönlényt a nőkből. És akkor csodálkozunk, hogy két ember együttléte totál véletlenszerű?
                    5.
                    “mármint fizesse vissza a gyerek a temérdek pénzt?”
                    Most is ezt csináljuk, csak ráfogjuk különböző adókra, és természetesen megint a többséget lopják meg, a politikai holdudvart meg jutalmazzák.
                    “Hány évtized alatt?”
                    20-40 egyénileg változó, de ne feledd, hogy a különböző adók ezzel rendesen mérséklődnek! Magyarul a változás annyiban van, hogy nem “csak úgy” fizetsz adót, hanem a megfelelő szolgáltatást ellentételezed, szerintem ez így jóval fairebb.
                    6. Rosszul fogalmaztam. 30. életév csak akkor határ, ha nincs érettségi, aki 18 éves korában megszerzi, annak hajrá!
                    A 30 egy hasra ütésszerű szám, lehet más is, régen nem kellett semmilyen papír, aztán alap lett a 4 elemi, majd a 8 osztály, most már az érettségi az. 20 év múlva meg a főiskolai/egyetemi diploma lesz az, aztán egy nem is lesz elég. A világ változik.

                • 1. Miből gondolod, h a középosztály csak és kizárólag Fidesz szavazókból áll??
                  2. Sztem ez elsősorban az egyén felelőssége, v. ezt is a kormány nyakába varrod? :)
                  5. Sztem ez képtelenség és le is egyszerűsíted a dolgot az adózással összefüggésbe hozva.

                  “azért, mert te megfelelsz a rendszernek” – Ácsi! A kommunikáció szélsőséges megnyilvánulásait nevezték nyomasztónak. Nem azért gondolom, h nem elvárás a 3 gyerek, mert nekem már van annyi. Megjegyzem, egy kicsit ízléstelen is erre hivatkoznod… Egyébként csak a sorson (+ a vakszerencsén és a géneken) múlt, h ez a szám nálunk 3 és nem 2 lett. :) Ugyanakkor kezdettől fogva nagyon örültünk neki és semmi esetre sem forgatnánk vissza az idő kerekét. De ez nem jelenti azt, hogy a 2. után lett volna egy 3. is…nem így terveztük. :) További adalékként annyi, hogy hiába felelünk meg a CSOK-nak, különböző okokból nem biztos, h igényeljük a 10 misit, bár ez egy olyan összeg, h nem szívesen hagynánk a földön…perpill nem kapkodunk.
                  Az ikrekkel kapcsolatos kérdésedre a válasz eléggé összetett, ráadásul, ahány gyerek (szülő), annyiféle… A legtöbb szituációra elmondható, hogy előny, ha ketten vannak, hiszen el tudnak játszani együtt is, ill. számos napi rutin, fürdetés, etetés, stb. egyszerre végezhető. De összességében a válasz röviden: igen, egyértelműen 2 gyerek terhét teszik a vállunkra. Még akkor is, ha azonos korban lévő gyerekekkel többnyire azonos tevékenységet lehet végezni, de két külön kis individum, sokszor eltérő igényekkel, akár különböző fejlődéssel. Nagyon érdekes és örömteli figyelni minden kis rezdülésüket és fejlődni látni őket, megfigyelni a különbségeket. :) Rossz kifejezéssel előnye és hátránya is van a dolognak, szituációfüggő sok minden. Egy-egy “túlcsordult” pillanatban hajlamos az ember dupla terhelésnek venni, de őszintén: alapvetően nem tehernek éljük meg a mindennapokat, éppen ellenkezőleg. :) Egyébként az egyik szomszédunknál szintén 3 gyerek van, 5, 2.5 és 1.5 évesek. Három különböző korban, eltérő életszakaszban lévő gyerekkel azért sokszor talán még nehezebb… :)

                  • 1. Közvélemény kutatások szerint a többség az.
                    2. Ilyen alapon azért is felelős vagyok, mert nem nyertem a lottón. Ha “átlagos” vagy akkor kb. 1 : 10000 az esélyed, ha nem vagy “átlagos” akkor ennél is rosszabb a helyzet. Hajrá!
                    5. Ugyan miért lenne képtelenség? Sőt! Ezáltal kiszervezhetnénk az államadósság egy jelentős részét (minden oktatási, és részben az egészségügyi és a szociális költéseket), nyilván az állam ettől még kezességet vállalna.
                    Adórendszer: Mondd gahan, te tudod, hogy mire megy el miattad a munkáltatód által fizetett összeg (szuperbruttó) 51%-a?
                    És a nettód 27%-a(ÁFA)?
                    Akkor mennyi is marad neked?
                    Van itt pénz bőven…

                    “Megjegyzem, egy kicsit ízléstelen is erre hivatkoznod…”
                    Na, ha ezt ezt érzed akkor kezded fölfogni, mi az a nyomasztás!
                    Vágod már, hogy nem vágod? :)

                    http://southpark.reszek.com/south-park/11-evad-south-park-ingyen-cartman-kenny-southpark-epizod-resz/southpark/south-park-11-evad-1-resz-jesse-jackson-segedelmevel/

                    Soha nem fogod megérteni, hogy egy gyerektelennek, pláne ha nő milyen érzés ez.
                    Egyszerűbb elfogadni, hogy neki fáj, és kész.

                    Az ikrek kérdésre meg köszönöm a választ.

                    • Már ne is haragudj, de Te fordítva ülsz a lovon…
                      “Magyarul azért, mert te megfelelsz a rendszernek, nem jelenti azt, hogy a túlnyomó többségnek ne lenne nyomasztó, több racionális empátiát gahannak! ;)” – az egész ebből indul t ki. Aztán még ráteszel egy lapáttal:
                      “Soha nem fogod megérteni, hogy egy gyerektelennek, pláne ha nő milyen érzés ez.
                      Egyszerűbb elfogadni, hogy neki fáj, és kész.”

                      Prejudikálsz, hogy a gyermekeim száma alapján én mit értek, v. érzek, miközben én kapom a vádat, hogy meg akarom mondani, mások mit gondoljanak. Sokáig én is gyerektelen voltam, ill. kellő mértékben nyitott szemmel is járok. Nyilván nő még nem voltam:), de könnyű erre hivatkozva egy kézlegyintéssel elintézni a vitát…
                      Összességében csak azt bátorkodtam levonni, hogy kedvező tendenciát látok, sok tekintetben jobb a helyzet, mint 10, v. 20 éve. Ez persze nem jelenti azt, hogy kielégítő is. Attól még, hogy a környezetemben több pozitívat, mint negatívat tapasztalok a kritikával említett számos témakörben, mint a kevésbé kedvező egyéb vélemények, nem jelenti azt, hogy utóbbiakat le akarnám tagadni.
                      Egyébként is ízlések és pofonok, avagy virágozzék minden virág… :)
                      További jó eszmecserét és savazást!

                    • Nem akarlak savazni!
                      Olvasd el Eszter legújabb cikkét, a privilégiumosat, ott kiszámolhatod, hogyha nem vagy egy kisebbség tagja, vagy nő akkor egész jó a helyzeted, ha mégis ebbe tartozol akkor szopni fogsz.
                      Ez van.
                      Nem tehetsz róla, de legalább ne mond azt, hogy nem igaz.

                      Abban igazad van, hogy anyagilag jobb a helyzet (MSZP-SZDSZ csendes, mosolygós, simogató, lassú népirtása)
                      De ez a retorika, amelyben még a nők seggéből is gyereket húznának ki, olyan beteges hangulatot kelt, amitől egy résznek (liberálisok, és más önálló gondolkodók) elmegy a kedve.
                      És szerintem ez tervszerűen van így.
                      Megszoksz, vagy megszöksz!

  19. Kedves Eszter! Csak most jutottam a cikkedhez, látom az eszmecsere vége felé. Sok mindenről esett szó, végig sem tudom olvasni, de látom, hogy nagyon fontos és megfontolandó írások, még ha helyenként a stílussal nem tudok azonosulni. Csak az első, nyitó íráshoz szeretnék hozzátenni néhány gondolatot.
    Teljesen egyetértek és mélyen azonosulok a szöveg minden sorával. Magam is azt látom és kutatásaimmal igazoltam könyvemben, hogy a legfontosabb probléma, amire eddig nem figyelt fel sem a demográfia-szakma, sem a politika, az a gyermekkori traumák, gyógyítatlan sebek tömege. Ezen kell dolgozni, ezeket kell orvosolni. Ez egy komplex társadalom-pedagógiai feladat, amiről a könyvet írtam. Javaslataim is ilyen jellegűek,(legalább 60-at írtam, gondolat ébresztőnek) amelyek közül az első: meg kell kérdezni minden 35-45 éves fiatalt, (NEM a ‘NŐKRŐL’ írok, beszélek, mert a gyermek legalább két ember ügye!) hogy neki, személyesen mi a problémája, mire volna szüksége ahhoz, hogy családot alapítson és még egy gyermeket elindítson az életre. És azt, amit kér, meg kell adni. Részletesen itt olvashatók: http://www.humanerok.hu/szakadek/page14.php
    Azért, amit én írtam vagy mondtam, felelősséget vállalok, 60 évre visszamenőleg. Azért, amit rólam írtak, vagy torzítottak, félreértettek esetenként rágalmaztak stb. azért természetesen nem. Barátsággal: BJ.

    • A teljesség igénye nélkül:
      – tisztességes munkabérek, amikből meg is lehet élni
      – modern, jól működő közoktatás
      – bölcsődei, óvodai férőhelyek
      – modern, jól működő egészségügy
      – több részmunkaidős álláshely, illetve otthon végezhető munka
      – hatékony szociális háló
      – a lakáshelyzet javítása (a CSOK halottnak a csók, csak egy szűk réteg helyzetén javít)
      ….és még sorolhatnám.

    • Kedves BJ,
      örülök, hogy lényegi dolgokban egyetértünk.

      Ez egy élesebb hangvételű publicisztika, ami több emberhez is szól, stílusa tudatos retorikai eszköz, semmiképp nem személyes sértésnek szánom (az távol álljon tőlem).

      Amit nagyon aggasztónak találok a kormánypárti kommunikációban (most csak a kommunikációt tárgyalom, a a gyakorlati részét jelenségnek a kompetens szakértőkre bíznám) az a következő:
      – alapvetően ellenzem azt, hogy az ember legszemélyesebb élethelyzeteit célzó, érzelmekre ható kommunikáció politikai célok miatt legitim legyen, közpénzből arra költessék
      – a hivatalos kommunikációban és az ahhoz kapcsolódó közbeszédben nagyon sok általánosítás, ami nem veszi figyelembe az egyén és az egyéni élethelyzetek érzékeny különbségeit, és ez hozzájárul az előítéletek növekedéséhez, ami az eredeti célhoz képest is kontraproduktív
      – nagyon erősen és kizárólag a nőkhöz kapcsolódóan jelenik meg az elvárás, holott a gyerekvállaláshoz még mindig két ember kell: Kövér László a “női önmegvalósításról”, Kovács Ákos a “női princípiumról” beszél, de nem jelenik meg sehol az “apaság”, a “férfi princípium”, az apa helye a családban. Félreértés ne essék, nem volna helyes alsónadrágokban sem turkálni (lásd 1-es és 2-es pont), csak éppen itt látszik, micsoda kettős mérce él még a témával kapcsolatban, ami szép leképzése egy társadalomban a nők helyzetének.

      Ezek a dolgok azok, amik kommunikációs szempontból aggasztóak, és egy mélyebb szinten azt sejtetik, hogy “nem érti” a kormány a nőket, az embereket, nem figyel a szükségleteikre stb., de ez már egy sokkal messzebbre mutató kérdés, konkrét szakpolitikai áthallásokkal, aminek kifejtése megint egy külön téma…

      • Az a baj, hogy itthon a kormány kommunikációjából az jön le, mintha afféle tenyészállatnak tekintenék az állampolgárokat, akikbe csak dobálják be felülről az ösztönzőket, hátha alul majd kipottyan a kis járulékfizető. Szándékosan fogalmazok ilyen rondán, mert azt szeretném érzékeltetni, hogy ez kívülről, számunka tényleg így csapódik le. Nagyon fájdalmas ez azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint te, Eszter, de azoknak sem kellemes, akik a tudatos gyermektelenséget választották.

        Itt egy jó cikk erről: http://vs.hu/magazin/osszes/miert-szegyen-gyerektelennek-lenni-0215#!s4

        “Komoly probléma, hogy a magyar kormány egyféle normatív életmódot próbál ráerőltetni az emberekre, ahelyett, hogy praktikus választási lehetőségeket kínálna. Szerintem sok fiatal éppen ez elől az előre kijelölt, kötött életpálya elől menekül most el Magyarországról.”

      • Kedves Eszter! Ismét, szerintem is nagyon lényeges témát érint. A helyzet kifejezett félreértése az, amikor “a nők gyermekvállalásáról” beszélnek a demográfusok, én is számtalan alkalommal tiltakoztam ellene, de még a női kutatók is így szoktak nyilatkozni, írni. Én családról, minimum két ember ügyéről, de inkább a nagy család (legalább a nagyszülőkig) és a közösség ügyéről szoktam szólni, írni. A gyermekek egészséges felneveléséhez közösségekre van szükség, Nincs poén és nincs alternatíva, és minden vonatkozó kutatás azt mutatja, hogy a szocializáció az közösségi eredmény.

    • tavasztunder // február 15, 2016 - 23:43 // Válasz

      Nemek teljes egyenlősége, egynemű párok örökbe fogadhassanak, hivatalosan gyereket vállalhassanak akár béranya segítségével, és bevándorlás, ezek mind segítenék megállítani a népességfogyást.

      • Azt rendben van, hogy egyes egyházak a 613 parancsolatra hivatkozva nem engedik azonos neműek házasságát. Csak éppen az egyháznak az állami torvenykezesben nem volna szabad helyet kapni. Ami meg az egyházon belüli kirekesztest illeti: azon szerencsére dolgoznak a hívők. Rengeteg egyházban megvalósul mar: ott van a Svéd Evangélikus Egyház, mar leszbikus noi püspökük is van. Eltorlok minden törvényt, szeressetek egymast.

      • Egalitárius révén a nagy részével egyetértek.
        A béranyaságot a KDNP fúrta meg, hogy az “anya biztos” római jogelv nehogy sérüljön (és ez mindent elmond róluk…)
        Bevándorlás:
        Ezt én csak vegyes házasság útján támogatom. Önálló, (a magyar társadalom gyűlöletét visszatükröző) egységes, elkülönült etnikai tömb kell a fenének.
        Persze segíteni kell, de azt egy országhatáron kívüli menekültvárosban is meg lehet tenni.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: