Nem csak azért ijesztő Balogh “Vak Komondor” József ügye, mert megúszta

Döntött a bíróság ma reggel a vak komondoros történetéről elhíresült egykori fideszes képviselő, a jelenleg fülöpházi polgármesterként aktív Balogh József ügyében. Az élettársát (többször) is brutálisan megverő politikus 420 ezer forintos pénzbüntetést kapott, és 256 633 forint bűnügyi költséget kell megfizetnie. Noha az ítélet még nem jogerős, úgy tűnik, megúszta így a letöltendő börtönbüntetést, ami még felfüggesztve is polgármesteri karrierjébe került volna.

Nem tisztem a bíróság (eddigi joggyakorlattal egyébként teljesen összhangban lévő) döntését elemezni, nem is vagyok jogi kérdésekben kompetens, de ahogy a Baloghgal kapcsolatos anyagokat olvasom, egyre jobban viszolygok. Ez az ember egyetlen egyszer nem állt ki, hogy elmondja: óriási hibát, súlyos bűncselekményt követett el, szégyelli magát, bocsánatot kér. 2013 tavasza óta, mióta az ügy kirobbant, folyamatosan mosakodott, mismásolt, a személyét fényezte, relativizált és mártírkodott, ami jól mutatja azt, ahogyan a magafajta asszonyverők látják a világot. Íme, egy kis válogatás Balogh repertoárjának főbb elemeiből:

mosakodott:

Kezdetben nem ismerte be a súlyos testi sértést, a beismerő vallomást később akkor tette, amikor még reménykedett abban, hogy tárgyalás nélkül, közvetítői eljárásban le lehet rendezni az ügyet, és annak ez a beismerés volt a feltétele. Eleinte a vak komondorra hivatkozott (ami nem csak vak volt, de “kicsit süle is”, mert “kiskorában egy mezőgazdasági gép átment a fején”), majd azt mondta, hogy az elfogyasztott alkohol és gyógyszer hatására “fáradt volt, be volt már hangyásodva”, ezért “nem is emlékszik semmire”: sokáig tartott, amíg a történtek rekonstruálására sor került, és azt sem a vádlottnak köszönhetjük. Ezek után enyhítő körülményként értékelni a beismerő vallomást… hát, finoman fogalmazva is necces.

relativizált:

Hosszan beszélt arról, mi minden “vezetett idáig”, mintha az őt érő stressz mentesítené a felelősség alól, és mintha mást rajta kívül nem érne stressz. Ügyének súlyát azzal is igyekezett kisebbíteni, hogy hangsúlyozta: Terike megbocsátott, tíz nappal történtek után visszatért hozzá, “békében és szeretetben élnek”, esküvőt terveznek. (A bántalmazás ciklikusságára ez is rendkívüli módon jellemző, vitatható, lehet-e ez ilyenformán egyáltalán ez is enyhítő körülmény – merthogy annak számít.) Az ügyvéd szerint a tény, hogy Baloghot a történtek után újra polgármesternek választották, azt bizonyítja, hogy “a közösség (is) megbocsátott”: arról nem szól a fáma, hogy más jelölt rajta kívül nem volt, és a többség – a falu kétharmada – inkább el sem ment szavazni. (A 762 választásra jogosultból csak 297-en jelentek meg, és közülük is 49 ember, minden 6. szavazó érvénytelenül ikszelt.)

saját személyét fényezte:

“16 évig voltam jogalkotó, törvénytisztelő ember vagyok” – érvelt a tavalyi tárgyaláson (azért ebben sem volt épp proaktív, nem sok törvényjavaslatát és felszólalását látom képviselői pályafutásának 1998-as kezdete óta). Jellemző ez a családon belüli erőszak eseteire: a külső máz, a státusz szinte lehetetlenné teszi, hogy bántalmazóként tekintsen a közösség az elkövetőre, hiszen a társadalom megbecsült tagja, “az az áldott jó ember” biztosan “nem tehetett ilyen szörnyűséget”, illetve ha megtette, nyilván véletlen, tévedés, pillanatnyi elmezavar, apró hiba volt csupán.

“Református keresztény ember vagyok, presbiter is voltam, ilyet nem követtem el életemben sem” – állította, amikor az orvosi vizsgálatok kapcsán kiderült, hogy Terike korábban is kapott már, illetve a politikus volt neje is előkerült, és meglebbentette, hogy Balogh őt is jól helybenhagyta párszor (az ex-asszony ügye sosem jutott el a feljelentésig, az viszont a bíróság előtt is bebizonyosodott, hogy Terike nem először volt Balogh indulatának áldozata: ez is beszédes információ egyébként).

áldozatát hibáztatta:

Többször is visszatért a formula: “sajnos a párom nem tudta megérteni a lelkiállapotomat”. Mi értjük: Terike sajnos nem volt elég megértő, ezért szilánkosra törött az orr- és járomcsontja. Nincs min csodálkozni, és ezt nagyon ragozni se kell.

mártírkodott:

Balogh a következő közleményt adta ki, amikor távozott a Fidesz-frakcióból: „a balliberális média folyamatos támadásai a bekövetkezett eseménysorozat tisztázódását megelőzően sértik a Fidesz-MPP és a kormány érdekeit”, azt a látszatot keltve ezzel, hogy ügyének visszhangja kizárólag politikáról szól, egyébként jelentéktelen apróságról, magánügyről van szó. A korrekt lépés az lett volna, ha függetlenként sem ragaszkodik a mandátumához, és beismeri: “országgyűlési képviselőként olyasmit követtem el, ami erkölcsileg vállalhatatlan, így nem képviselhetem tovább a választóimat”. Nyilván nagy mozgástere nem volt, pártja a párttagság megszüntetése után egyébként is kiléptette volna, de a kommunikáció az ügyben sokat elmond a bántalmazó végtelen jogosultságérzetéről, ahogyan az is, hogy a székhez azért a vésőkig ragaszkodott. (Az megvan, amikor az Igazi Balogh József-blogon még a baloldal legellentmondásosabb figurája, Gyurcsány Ferenc is képbe került, mint a “lejáratókampány” potenciális kitervelője? Kicsit túlbecsülte saját jelentőségét a figura.)

A tárgyaláson is elmondta: „nem egy kisvadról volt szó, hanem egy nagyvadról”, vagyis az ő személye és státusza tette igazán fajsúlyos témává ezt a “kis családi összezörrenést”, értsd: a nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sértést. Azt, hogy köztiszteletben álló személyként, közszereplőként követett el bűncselekményt, nyilván a bíróság is súlyosbító körülményként értékelte, de ez a csajágaröcsögei önkormányzati képviselőtestület független tagjának esetében is hasonlóképp lett volna, kár kormányellenes támadásnak álcázni a visszhangot. Ha gerince is lett volna, Balogh a polgármesterségről önként lemond a történeteket követően, de azért a székért is külön lobbizott (“neki már csak az maradt” a képviselőség után, szegény).

Az ügyvéd védőbeszédéhez tartozott, hogy “olyan médiahadjárat folyt Balogh ellen, ami akár tinédzser gyereke rákos betegségéhez is hozzájárulhatott.” A tárgyaláson elhangzott: “Miközben el kellett távolítani az egyik veséjét, folyton azt kérdezgették tőle, igaz-e, hogy apádat három évre becsukják? A média és a közvélemény a gyermeket büntette, miközben azt hitte, az igazság mellett áll ki.” Az ilyesmi – a gyereket “büntetni” az apa bűne miatt – mindig felháborító, de azért a betegséget a téma kritikus médiavisszhangjához kötni végtelenül veszélyes maszatolás, aminek a tényekhez nem sok köze van.

Ritka az, amikor egy nyolc osztályt végzett, gépszerelői szakvizsgát tett, élettársát bántalmazó, egyszerű tanyasi ember életéről az újságban olvashatunk, akinek párja egy 40 ezer forintért részmunkaidőben dolgozó háztartásbeli asszony. Most is csak azért került sor erre, mert Balogh közszereplőként követte el a bűncselekményt, így rivaldafénybe került az, amit naponta több ezer nő él át országszerte, nem csak a tanyákon: a családon belüli erőszakról beszélünk. Sajnos, Balogh minden ösztönös reakciójából és tudatos kommunikációs lépéséből világosan látszik: az ilyen ember a legtöbbször nem is azt bánja igazán, amit tett, hanem azt, hogy tettére fény derült, és a következményekkel szembe kell néznie….

…vajon mi történne, ha ezek a következmények még súlyosabbak volnának?