Aktuális

Orbán Ráhel és a privilégiumok

“Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük. Közgazdász diplomám van, több mint 3 évet dolgoztam a szálloda iparban és az idegenforgalom egyéb területein, 4 idegen nyelvet beszélek. Jelenleg tanulok, a jövőben a munkám és a családom mellett is tanulni fogok” – fejtette ki az akkor 25 éves Orbán Ráhel alig több mint egy évvel ezelőtt. Most Ráhel (alig két évvel a diploma megszerzését követően) szemináriumot tart a Corvinus Egyetemen, méghozzá (a nyelvtudását érő támadások ellenére) angol nyelven. Kitűnő alkalom ez arra, hogy privilégiumokról, az ehhez kapcsolódó érzéseinkről és (egy kicsit) a társadalmi igazságtalanságokról beszéljünk.

Az anyagi helyzet mellett sok egyéb körülmény is privilégiumnak számít (kép: fz.se)

Az anyagi helyzet mellett sok egyéb körülmény is privilégiumnak számít (kép: fz.se)

Először is, senki sem a saját erejéből boldogul. Legalábbis nem teljesen. Én sem, pedig az én édesapám nem Magyarország miniszterelnöke (és ahogy Hódos Hajni fogalmazott: nem olyan közegből származom, ahol “szombatonként összejött vacsorára és egy kis beszélgetésre a kortárs írók mindegyike, a jelentősebb képzőművészek és a színészek közül az, aki számít”, vagyis a fővárosi csúcsértelmiségi közeghez sincs közöm). Mégis, azért felmérem a privilégiumaimat: azt, hogy 15 évesen már két középfokú, C típusú Rigó utcai nyelvvizsgám volt, később pedig részt vehettem a felsőoktatásban és a képességeim szerint választhattam pályát a kényszer helyett, ráadásul soha senkitől nem függtem anyagilag felnőtt életemben, jelentős részben a családomnak köszönhetem, akik mindebben mellettem álltak. Viszonylag hidegen és józanul felmérem azt, hogy milyen egyéb lehetőségeim lettek volna, ha bizonyos tüzek közelében növök fel, de azt is pontosan tudom, hogy ugyanezzel a képességkészlettel és energiabefektetéssel egy szabolcsi alkoholista, tízgyerekes, börtönviselt pár gyerekeként jó eséllyel legfeljebb közmunkás lehetnék. Persze az, hogy egy békés országban, a többségi társadalom tagjaként egy olyan régióban élek, ahol ivóvíz folyik a csapból, már a konkrét családi háttér nélkül is privilégium a maga jogán, ne feledjük.

Az tehát, hogy vannak bizonyos privilégiumaink – kinek kevesebb, kinek több – önmagában véve nem bűnös dolog. Senki sem lesz ettől rosszabb ember, de még csak kevésbé kompetens szakember sem a maga területén. Orbán Ráhelt – vagy bárki mást – pusztán a származása alapján elítélni ostoba dolog, még akkor is, ha maga Ráhel nem képes/hajlandó reálisan felmérni saját privilegizált helyzetét, és ez a többségből – érthető módon – ellenszenvet vált ki. Az, hogy privilégiumaink vannak, nem jelenti azt sem, hogy ne dolgoznánk keményen, és ne kellene – ettől még – bizonyos nehézséggel, kisebb-nagyobb kihívásokkal szembenézni életünk során. Jó példa erre Lévai Bálint, aki huszonévesen lett a Biotech USA ügyvezető igazgatója. Tavaly írtam egy cikket az Üzlet és Pszichológia magazinba, ami a huszonéves cégvezetőkről szólt. Érdekes volt, hogy Bálint elmondta: a családi vállalkozásból lett nagy cégnél sokan okkal gondolták, hogy a pozíció csak úgy az ölébe hullott, ezért ő végig tudta, hogy a privilégiumai miatt többet kell teljesíteni, de cserébe a lehetőségei is jobbak. Tisztában volt azzal, milyen előnnyel indult, de úgy fogta fel, hogy ennek fényében komolyabb kihívásokra is vállalkozhat, hiszen nem a nulláról startol. “Check your privilege” – mondja az amerikai mém, és Bálintnak ez elég jól sikerült, így végül kivívta munkatársai tiszteletét.

Ráhelnek és férjének ez kevésbé megy. A tény, hogy a legidősebb Orbán-gyerek nem méri fel reálisan privilégiumait, még csak az ellenszenvhez és a felháborodáshoz volna elég, kis családja agresszív gyarapodása viszont már súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel pártállástól függetlenül. Ráhel férje, Tiborcz István jelentéktelen kisvállalkozóból pár év alatt multimilliárdos cégvezető lett, méghozzá igen gyanús körülmények között: bizonyos pályázatokat kimondottam a cégére írtak, másokat vitatható körülmények között nyert el, így lényegében többszáz millió közpénz landolt a saját erőből boldoguló pár számláján. Persze egy kapitalizmusban sok minden megtörténhet, ami erkölcsileg kifogásolható, de jogilag rendben van: ha azt mondom, hogy egy posztomnak az utánközlési joga 100 ezer forint, akkor az annyi lesz, amint valaki kifizeti ezt az összeget érte. Nyilván egy miniszterelnök vejeként jó esélyem van arra, hogy ez a magyar állam lesz, és onnantól ez egy legitim üzlet papíron, még ha erkölcsi kérdéseket fel is vet a dolog. Szomorú, de ez az igazság: bizonyos privilégiumok birtokában lesznek, akik aránytalanul és gyorsan meggazdagodnak, méghozzá – itt válik mindez közüggyé – a közösből merítve.

A civil szervezetek, a szakszervezetek, a mindenkori ellenzék és a jóérzésű emberek ideális esetben azon dolgoznak, hogy egyrészt minél inkább csökkenjenek a különbségek ember és ember között lehetőségek tekintetében, másrészt pedig a hasonló, erkölcsileg erősen kifogásolható visszaélések száma visszaszoruljon, illetve idővel az ilyesmi a társadalom egésze számára elfogadhatatlanná váljon. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, fontos beszélni a privilégiumokról: észrevenni, hogy vannak, azonosítani őket, és ha már így áll a helyzet, a lehetőségekhez mérten nem árt tudatosan juttatni valamit azok számára is, akik kevésbé szerencsés csillagzat alatt születtek, élnek. Ráhelék aránytalan, szakmailag megalapozatlan gyarapodása jó példa arra, mi történik akkor, amikor az ember nincs tisztában a helyzeti előnyeivel, nem alázattal tekint ezekre, és még ő érzi sértve magát, ha olykor rászólnak, hogy a kelleténél többet vett a tálból – a tálból, ami köré sok olyan ember le se ülhet, akik náluk akár lényegesen rátermettebbek volnának.

privi

Különböző társadalmakban persze más és más számít privilégiumnak…

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

47 hozzászólás Orbán Ráhel és a privilégiumok bejegyzéshez

  1. Remek megkozelites, a lo egyik oldalarol sem leesve.
    (Na es mennyi az indexed? Engem valahol lelomboz, hogy valahol 0 es -50 kozott vagyok :)

    • Ha vonzónak tartom magam, akkor 60, ha nem, akkor 30. :) A tény, hogy a számítás nem ment fejben, a végén sokat rontott az összképen. :)

      Magyarországon ez azért nem teljesen releváns viszont, lássuk be:
      – nálunk más a történelmi kontextus, zsidónak lenni ekkora antiszemitizmus és ilyen kevés számú élő zsidó mellett mínuszos inkább
      – itt az egyik legfontosabb: főváros (+100), megyeszékhely (+50), nagyváros (+25), város: 0, falu (-25), tanya (-50)…
      – a kor is ott van vastagon (túl fiatal, túl öreg), és a végzettség.

      • Ja. És az évi 30K dollárban, egyáltalán nem számít Poor-nak.

      • Plusz nincs benne a család, ki apád, mi anyád, és hát, + 30 ELTE, + 30 vm fővárosi gyakorló suli, beházasodás, férj kicsoda, a kapcsolati tőke + 100/fő. Nálunk a kapcsolati tőke (család, barátok, iskolatársak) tesznek valakivé leginkább.

      • Barna bőrszín(-50)(ha roma lennék:-100),
        fizetést én a magyar átlaghoz mértem, ami havi bruttó 246.000 Ft egyébként:
        http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/246-ezer-forintra-nott-a-magyar-atlagfizetes/zqvf3ew
        végösszeg: -10
        Ja, és vonzó vagy! ;)

        • Ó, és még a nyelvtudás az, ami vízválasztó nálunk, ugye. Van ismerősöm, aki azért keres egy egyébként jólfizető szakmában, jó képességekkel 160 nettót, mert nem beszél jól egyetlen idegennyelvet sem. Ami összefügg azzal, hogy milyen iskolákba jártál, mennyire engedhette meg a családod a különtanárt, mennyire volt szempont mindez, ill. felnőttként, munka/család/mindkettő mellett mennyi pénzed és/vagy időd maradt az önképzésre.

          • Na igen.
            Pláne, ha nincs ráállva az agyad az indoeurópai nyelvcsaládra.
            Majdnem 15 évig küszködtem az angollal, míg japánul 3 év anime nézéssel és 3 hónap kint léttel (ami Manchester-ben szintén megvolt) majdnem ugyanott tartok (kivéve az írást, de az egy másik ügy…)

            • És akkor még egy suk-sükölős dialektust ne is számoljuk. Az mínusz 100 legalább, pedig releváns tájnyelvi variáns. Már a diftongusra is forgatják a szemeket. A nyelvhasználat a társadalmi diszkrimináció fontos bástyája.

      • veragelencser // február 19, 2016 - 10:08 // Válasz

        A vallásosságot szerintem nem így érti, hanem úgy, h ténylegesen vallásgyakorló vagy, így áll mögötted egy erős összetartó közösség, ami így is plusz pont a közeggel szemben.
        (Ezért írták az ateista helyett a non-religious-t.)
        De teljesen europid környezetbe képzelték, mert lássuk be, a Közel-Kelet bizonyos részein határozottan plusz pont, ha muzulmán vagy. :D

        • A vallásos közösség mellett bármilyen más közösség is segíthet, ha csak lelkileg, akkor is. De mondjuk egy befolyásos vallásos közösség (legyen az nagyegyház, ami a tekintélyével vagy Szcientológia, HGY, ami a nagyon is közvetlen és gátlástalanul használt kapcsolatrendszerével támogat) még sokkal több pont.

          • Egyszer merő heccből alapítottunk egy egyházat a Napfaló Kockás Krokodilnak .. az is egész jó közösség volt.

          • veragelencser // február 19, 2016 - 15:23 // Válasz

            Érdekes, amit írsz, és igaz is, nagyon sok helyen viszont még mindig a vallási közösségek számítanak igazi közösségnek, valószínűleg innen van a példa is.
            Állítólag a vallásosak az USAban kimondottan nagyobb biztonságban és boldogságban érzik magukat, pont az őket körülvevő közösségi háló miatt.
            (Aminek egyébként köze nincs a valláshoz, csak így alakult. :D )

            • Teljesen releváns egyébként, a közösségi összetartozás (illúziója) mindig erőt ad. Pláne hasonló gondolkozású emberekkel. Közösséghez tartozni akkor is biztonságot ad, ha az ember totál introvertált.

            • Persze, a vallásos közösség a hagyományos közösség még mindig, (elvben) szekuláris társadalom ide-oda. Hagyományosan persze a faluközösség is erős volt, de az sem volt független a vallásos közösségtől.

      • Rajtam a disability ront. Tudom is, valszeg ezért pörgök rajta még mindig, hogy muszáj kezdenem vele valamit. Holott volt olyan barátnő már 10 éve is aki könnyedén kijelentette, hogy az az én bajom, hogy még nem törődtem bele, pedig ha megtenném, könnyebb lenne.
        Meg az overweight, bár asszem ez ami nekem van, Amerikában értelmezhetetlen lenne. Vagy nem jobban értelmezhető, mint a 30K-s szegénység itt.

        • A számokat én egyáltalán nem néztem, az itt nyilván értelmezhetetlen volna. Amúgy meg nem tudom, ezek az éves összegek az amcsiknál bruttó vagy nettó számok? Hogy van ez? Bruttó, nem?

          • De én még így se értem hogyan hoztok össze 60-as értékeket. Egy fehér, heteró, cisz, keresztény nő a Religion végénél még mindig nullánál tart éppen. Utána ha tökéletes testű, vonzó, átlagnál magasabb, az még mindig csak 55. Hacsak nem vagy gazdag, és mérnök, nem tudom, honnan a többi. Max ha Európánál az ember az elsőnél nem olvas tovább, és pluszos országnak veszi Magyarországot. :D

    • -65 bár ez tényleg inkább az USA-ra van…

      Ja és remek poszt, mint mindig. :)

  2. Orbán Viktor szülei, azaz szülői háza Székesfehérváron közel esik a szüleim házához. Sajnos apukém nem a Telekibe járt, szóval nem lettek haverok :D ez – 100 :D ha a mostani korrupthelyzetet nézzük.

    Egyébként egyszer személyesen láttam Orbán urat bemenni a szülőkhöz. Oda is köszöntem, hát nem erőltette magát visszaszólni. Nagyon alacsony egy ember közelről élőben meglepődtem rajta.

    • Tényleg, nálunk a szatirikus verzióban ez is létezne: “kormánytag rokona, barátja: +500”. Nahát, és egy hajszálon múlott nálatok is! Lám-lám, újabb bizonyíték a privilégiumok esetlegességére! :)

  3. Minden, lényegében egészséges, nem szélsőségesen bántalmazó családba született magyar(országi) ember privilegizált helyzetben van sok millió, ha nem milliárd másik emberhez képest. Persze ezen belül további óriási különbségek vannak.

  4. Nagyon bírtam, hogy nem a tüneten lovagoltál, hanem az okokat igyekeztél inkább feltárni, egész sikeresen. Nem mintha nem lenne érdemes azért néha a tünetet is szemügyre venni, de azt már megtették mások.
    Mint érintett, pár dolgot másképp számolnék a táblázatban, de azért nagyjából belőtt megközelítésnek rendben van.

  5. Orbán Ráhel magas szintű tudást szerzett külföldön, egy magánegyetemen.
    Hazajött, hogy itthon kamatoztassa a tudását az egész ország épülésére, szépülésére.

    Mi ezzel a gond?

    Amit leírtál az mind. És még a hatalmon lévők önmérsékletének teljes hiánya, ami a privilegizált réteget még erősebbé és még privilegizáltabbá teszi. A körön kívülieket pedig még inkább lejjebb tolja.

    A privilégiumok esetlegességéről és viszonylagosságáról pedig az jutott eszembe, hogy azért furcsa az a privilégiuma mondjuk a fehér, középosztálybeli, magyar nőnek a mélyszegénységben élő roma nőhöz képest. Egyrészt ettől nem érzi magát jobban a privilegizált réteg (ellentétben O. R-lel és az ő közösségével), másrészt meg rossz belegondolni, hogy az esélyegyenlőség, mint olyan a magyar társadalomból, a rendező elvek szintjén ( is ) teljességgel eltűnt.

    • “Orbán Ráhel magas szintű tudást szerzett külföldön, egy magánegyetemen.
      Hazajött, hogy itthon kamatoztassa a tudását az egész ország épülésére, szépülésére.”
      Mármint úgy érted, hogy ezzel magában nem lenne gond, ha nem lenne ott más oldalról, amit Eszter leírt?

      • Igen, úgy értem.
        és azt is írtam, hogy mi ezzel a gond. amit leírtál – mármint amit eszter leírt – az mind, az mind a gond.

        ha nem O. R. végezte volna el ezt a magániskolát külföldön, hanem egy másik magyar fiatal, akinek mondjuk olyan hatalmas tehetsége van, hogy ezen a magánegyetemen ösztöndíjjal tudott volna tanulni (a tandíj ugyanis az átlag magyar fizetéshez, de még az átlag feletti nyugat európai fizetéshez mérten is igen magas) , akkor ez a tehetséges magyar fiatal hol kezdené meg a pályafutását?

        nem tudom a választ, de azt hiszem ez annyira nem is érdekes.

        egyébként meg ironizáltam is kicsit.

        • Jójó, nem okoskodni akartam, csak biztosra akartam venni, hogy jól értem. Az irónia nyilvánvaló volt :D
          A választ én sem tudom, de azért sejtem.

  6. Orbán Ráhel kapcsán nincs túl sok új mondanivalóm. Természetesen én is a posztban leírtakkal értek egyet.
    Viszont az ennek kapcsán linkelt írás, miszerint aki zsidó értelmiségi, az fogja csak be, és álljon vigyázba a nehézsorsú vidéki harcostárs előtt, aki jobban tudja a feminizmust most és mindörökké ever, az szerintem borzasztó kirekesztő. Mindenki életútjában vannak csavarok, nem biztos, hogy aki tanulhatott külföldön, vagy habos kakaón nőtt fel, annak az egész élete csupa mosoly, boldogság. Esetleg még maga Orbán Ráhel is kerülhet nagyon nehéz helyzetbe később, lásd kolléganőjét, Elena Ceaușescu-t, aki szintén tudományos babérokra tört, miközben tornán kívül gyakorlatilag mindenből megbukott korábban. Nem mintha ilyet kívánnék bárkinek is, hiszen alapvetően szerintem aki életben van, annak joga van élni, illetve nincs senki akinek jogában állna erről máshogy dönteni, de nem mindenkinek ez a hozzáállása.

    A privilégiumokat tekintve tény, hogy Magyarországon cigánynak lenni a legkeményebb, illetve nőnemű cigánynak, de pont az ilyen intelligensnek álcázott kisebbrendűségi komplexusból táplálkozó linkek miatt, melyeket a közvélemény teljesen elfogad, megjelenhet még progresszívnek álcázott médiafelületen is, hát zsidónak lenni sem sokkal fényesebb. És tudom, hogy ebbe senki sem gondol bele, mert a lakosság 6 százalékának ugye nem fáj semmi, meg mindig kell valaki, aki ellen tudja definiálni magát a sok önismerettel nem rendelkező, ellenben nagyon sérült egójú embertömeg.

    Szerencsére 1990. után bárki, aki csak AKART elmehetett külföldre tanulni. És ott magába szívhatott valamit, amit Mucsán lehet, hogy nem tanítottak meg neki. De ez nem az ő hibája. Mégpedig, azt, hogy más emberek sorsa, az másoké, arról nekem tudásom nincs, jövőjét-múltját nem ismerem, nem bántom érte, nincs hozzá jogom. Aki ilyet tesz, az félművelt, vagy rosszindulatú, és ha magamat fejleszteni szeretném, és már miért ne, hiszen a lehetőség adott, akkor az ilyet elkerülöm, ezzel nem azonosulok. Valamint olvashattam feminista íróktól, feminizmusról egy olyan helyen, ahol alapvetően nem csak a bazmegolásra, meg a kiéletlen frusztrációk levezetésére használták ezt, hanem valós eredményeket szeretnének elérni. Ezért bírom ki, a mai napig, hogy egyetlen ilyen díszmozgalmi helyen sem kommentelek, nem csattanok fel azon, hogy miért az a téma, hogy ki a nagyobb feminista, miközben az ország vezetői nyíltan semmibeveszik a nőket, vagy hogy a nők a származásuk alapján kategorizálják saját magukat a mai napig is.
    Privilégiumom ugyanis engedte láttatni, hogy ez is a folyamat része. És hátha jön majd a következő korszak is. Orbán Ráhelek, és Hódos Hajnalkák nélküli.

  7. A vége 10 lett. Ha hozzáteszem, hogy többször meg kellett nyitnom a webfordítót a kitöltéshez, akkor még ebből mínusz ötven.

  8. Nagyon jókat írsz, és ezt a kis képet külön el is mentettem. Amúgy 20 jött ki…

  9. Nem lát a szemétől vagy hazudnak neki? Sétált valaha a két lábán kicsit emberek között, hogy megnézze, hogy él más? A többség?
    Nem tudok olyanra válaszolni, hogy mennyire vagyok vonzó vagy hátrányos helyzetű. Vonzónál ha jól értem, van a túlsúlyos meg a vonzó arc? És közötte? Örüljek? :) Plusz 35.

  10. Orbán Ráhelről nincs mondanivalóm, csak annyi, hogy saját bevallása szerint tök jól beszél és ír angolul, ennek ellenére a LinkedIn profiljában nagyon súlyos és vicces hibákat ejtett (nem emlékszem pontosan, de talán a ‘Role Model’ helyett ‘Roll Model’-t írt, és azért ez egy profilban, basszus…). Gondolom a többi nyelvet hogy beszélheti. No comment.

    Én a tesztben a plusz 5-ömmel Above Average vagyok, yess. Kár, hogy ezt az életben teljesen máshogy érzékelem.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Check your privilege! – a privilégiumokról lokális szinten – Tollam-Papírom

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: