Aktuális

7 dolog, amit csak mi, ambivertáltak értünk

Meglepően sokan jeleztétek a múltkori (na jó, tavaly szeptemberi) poszt kapcsán, hogy tökéletesen értitek, milyen érzés egyszerre extrovertáltnak és introvertáltnak lenni. Én magam 55 százalék extró, 45 százalék intró vagyok, így kevés autentikusabb karakter létezik, aki tapasztalatait megoszthatná a sorstársakkal… és azokkal, akik kénytelenek minket kibírni.

Ambivert ali caitrin

1. Általában nem jelent gondot, ha idegen társaságban kell megvetni a lábunk, de a bájcsevej lefáraszt minket.

A többségünket sok minden érdekli, mindenkivel arról beszélgetünk, amiről lehet: ha Ecóról, akkor Ecóról, ha az Eccóról, akkor az Eccóról (olasz történet mindkettő, nem?). A smalltalktól viszont hamar elálmosodunk, és ilyenkor elképzeljük, milyen jó lesz végre otthon egy szál topban feküdni a puha takaró alatt, és senkihez se szólni legalább két órán át.

2. Vannak napok, amikor muszáj egy kicsit visszavonulni… és ilyenkor van, hogy páran megsértődnek.

Ha sűrű volt az agenda, vagyis rengeteg társasági esemény követte egymást, mindig kell egy kis elvonulás, hogy feltöltődhessünk. Na, ilyenkor van az, hogy valaki, aki közös programot tervezne velünk, megsértődik. Én ilyenkor személy szerint igyekszem elmagyarázni, hogy haragról szó sincs, hogy az A hét pörgős volt, ezért B héten nem akarom szétrúgni a ház falát.

3. Ha viszont sokáig nincs társasági program, az azért már zavaró tud lenni.
Elvagyok én emberi szó nélkül napokig is, ha úgy alakul, de aztán már nagyon várom, hogy szépen felöltözhessek, kisminkelhessem magam és társaságba mehessek. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt történt, hogy két hétig Gyöngyösön voltam karácsonyi szüneten, ahol télen üresek az utcák, mintha Csernobilban járnál, és a tizenharmadik napon egy közeli klubban fellépett egy ismerős zenekara. Olyan zenét játszottak, ami tőlem távol áll, mégis roptam végig, akár egy  csúcsrajongó. Mondta is az emberem, hogy “tolja ez mindenre”, mint a South Parkban a kacsa, ez azóta is szállóige a baráti körben. Hiába élvezzük a csendet és a nyugalmat, egy idő után élénk társasági élet kell a harmonikus működésünkhöz.

4. Társaságban vagy egyedül, de mindig sokat jár az agyunk.

Azt hiszem, ez amolyan ENFP-dolog, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb ENFP bónuszként ambivertált is (a többiek természetesen extrók, ahogyan azt az első betű mutatja is). A sok agyalásnak vannak előnyei és hátrányai is: az előny, hogy kreatívak, spontánok vagyunk, és könnyen összeszedjük magunkat, a hátrány pedig szétszórtsággal, szórakozottsággal jár, ami  egyesek számára akár bántó is lehet. Például akkor, amikor egyszerre két helyre is elígérkezünk, de osztódni egyelőre még nem tudunk…

5. A barátságokat ápolni nehezebb, mint felépíteni.

Ez így rémesen felületesen hangzik, pedig ennél összetettebb dologról van szó. Szeretünk mélyen beszélgetni, megnyílni, s ugyanígy meghallgatni a másikat is, ami teremt egyfajta bizalmas, bensőséges légkört. Ugyanakkor az extrovertált és introvertált periódusok váltakozásával lehetetlen mindenkivel egyforma intenzitással tartani a kapcsolatot, akikhez valaha közelebb kerültünk, illetve akikkel közös élményeket éltünk át, ezért mindig van jópár ember, akiket kedvelünk ugyan, de csak ritkán látunk. A mélyebb barátsághoz ugyanis a közös hullámhosszon kívül sok-sok időre is szükség van…

6. Rengeteg társasági aktus egyszerűen fáraszt minket.

A már említett szelektív közösségi lét tipikus velejárója, hogy bizonyos dolgoktól éppúgy irtózunk, mint az introvertáltak: idegent felhívni munkaügyben, kellemetlen rokonnal fecsegni a semmiről, a jelen nem lévők rituális szidalmazása terápiás céllal, hosszas csevej a szomszéddal vagy a munkatárssal a lift előtt, a jó öreg “szia” és más semmi Facebook-cseten (tényleg, arra mit szokás írni?), satöbbi. Ha valaki ilyen kontextusban lát minket, hajlamos lehet azt hinni, hogy rettenetesen antiszociálisak vagyunk, pedig nem is, csak szelektíven.

7. Alapvetően konfliktuskerülők vagyunk, mert nem éri meg az energiát.

Egy igazi ambivertált karakter általában kerüli a konfliktust, mert egyrészt rengeteg energiát emészt fel, amit sajnálunk erre a célra kidobni az ablakon, másrészt pedig nem okoz örömet az a fajta rivaldafény, ami egy látványos ütközéssel jár. Ha már beleállunk a harcba, annak mindig komoly oka van, és ez ritkán öncélú.

Kihagytam valamit, ambivertált kartársak?

ambivert

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

38 hozzászólás 7 dolog, amit csak mi, ambivertáltak értünk bejegyzéshez

  1. Szabad Gábor // február 21, 2016 - 22:21 // Válasz

    A 3-as pontot kihagytad. :)
    Egyedül programot csinálni, majd társasággal megosztani a tapasztalatokat – egy szükséges furcsaság.

  2. Ohhh, nagyon utálok telefonálni bármilyen ügyben! És az sem szeretem, ha barátok hívogatnak gyakran. :) ez nagyon talált.
    A héten egy napot szeretek magamban tölteni, a többit emberek között, ha lehet.
    Pikk pakk barátkozom, de a small talk ez a honnan vagy, mi a munkád a falra mászok.
    Gyönyörű cikk, jobban értem önmagam. ;)
    Köszi

  3. Ami a két szélsőség között van, az az átlag, a zöm, a túlnyomó többség, akárhogy is van elnevezve. Persze, hogy mindenki magára ismer, nem kell annyira rácsodálkozni erre. Az ambivertált mellett ugyanennyi értelme lenne pl. a sovér (se nem sovány, se nem kövér), vagy a butos (buta-okos) kategóriáknak is. Ajánlott olvasmány még a Forer/Barnum hatás.

    • Zimbardo szerint csak 20 százalék, nem a többség. Aztán persze fene tudja.

      • Lehet 20% is, ez attól függ, a határokat hol húzzuk meg. Nevezzük az alacsonyakat törpéknek, a magasakat óriásoknak. Ekkor az átlagos magasságú ember nem átlagos magasságú ember, hanem -mondjuk csak ki,a polkorrektségnek a tudományban nincs helye- ő valójában egy órpe.
        Ha a vizsgált populáció átlagmagassága 160 cm, az órpeség határait pedig 155 és 165 cm között húzzuk meg, akkor ebbe nem olyan sok ember fog beletartozni, holott valójában még mindig az átlag magasságú emberről beszélünk. Ha bővítünk, pl. 140 és 190 cm közöttiek az órpék, akkor már sokkal több ilyen embert találunk, de a lényeg, hogy valójában az átlagról beszélünk, nem változik.
        Az órpék mindkét szélsőség tulajdonságaival rendelkeznek, pl. elérik a 160 cm magasra tett villanykapcsolót, mint az óriások. És lehajlás nélkül be tudnak menni a 180 cm magas ajtón, mint a törpék. Remélem, most sok mindenki magára ismer, hogy tényleg, rengeteg mindent megmagyaráz az ő életében az, hogy ő valójában egy órpe.
        :-)

        • 😀
          Arról nem is beszélve, hogy a magasság általában nem változik. Míg ezekre a tesztekre adott válaszaink nagy százalékban. Adott hangulat, változó életesemény, önértékelés stb.
          Horoszkóp.
          Bár az sem haszontalan😀 Önismereti kérdések sose rosszak.

        • Tévedésed abban áll, hogy azt hiszed, hogy a pszichológia hozzávetőlegesen objektív vizsgálómódszereivel, melyek egy adott (illetve 5, de lesz ez még több is) személyiségtengelyen helyezik el a populációt egy standard Gauss eloszlást kapsz.
          Egy fenét!
          Az extro-intro tengelyen a Gauss eloszlás igaz, de az erősen elcsúszik extro irányba, vagyis a haranggörbe teteje nem középen van, emiatt az ambivertáltak jóval kisebb arányban vannak, mint az extrók, az intrók meg még kevesebben.
          Más tengelyeken jóval gyakoribb a kétpúpú görbe, ahol az egyik kb. kétszer akkora, mint a másik, és középen vannak a legkevesebben pl.: párkapcsolati asszertivitás.
          Vagy van olyan, hogy a kétpúpú görbe közel egyforma, de deviál valamelyik irányba, de van olyan is, hogy a középvonaltól egyenlő távolságra vannak, ilyen pl.: a férfi-nő dolog, amire te a következőket mondanád:

          Mondjuk csak ki,a polkorrektségnek a tudományban nincs helye – az emberi faj egyedei valójában egy nőrfik.
          Mindegyiknek van átlagosan egy heréje, és egy petefészke.
          Mellméretük: X (és ehhez képest a valódi nőké átlag feletti).
          Péniszhosszuk: Y (és ehhez képest a valódi férfiaké átlag feletti)
          Nagyjából mindegyiknek volt egy életszakasza, amikor egy, vagy több félgyereket volt képes a világra hozni
          És még sorolhatnám a hülyeséget…
          [Félreértések elkerülése végett azt leszögezném, hogy nem a transzneműekből, vagy a hermafroditizmussal születettekből akartam viccet csinálni, csak egy lehetetlen gondolkodásra akartam egy kifacsart példát adni.
          Egyébként legyen mindenki büszke arra, amilyennek született, én büszke vagyok rájuk is, néha helyettük is!
          (Kivétel azok, akik ezzel ártanak másoknak)]

          • Ha elcsúszik, akkor már nem Gauss, csak görbe :D

          • Az erősen eltolt Gauss-görbét honnan…? Amit cikket találtam, az mind kb. centrális, egymódusú standard eloszlást mér (pl. Stricker, L. J. & J. Ross. “An Assessment of Some Structural Properties of the Jungian personality Typology.), illetve magában az 1998-as MBTI Manualban is 45-55% az E-I arány, eszerint is az “átlag” ha nem is pont középen, de azért erősen arrafelé van.

            Most lusta voltam pl. a párkapcsolati asszertivitás eloszlásának utánatúrni, már csak azért sem, mert szerintem annak, hogy pl. annak a görbéjének hány púpja van, pontosan annyi köze van a témához, mint a szemtengelyferdülésesek eloszlási görbéjének.
            A nőrfis rész is ezért komolytalan (ahogy magad is írtad, “hülyeség”), mert több, egymástól független dolog van összekeverve benne. Valójában mit is akartál mondani ezekkel ilyen hosszan?

            Mondjuk az tény, hogy az én példám sem jó: pont a testmagasságnál kétpúpos görbe kellene hogy előálljon, mert a férfiak átlagmagassága nagyobb, mint a nőké, tehát két standard normál eloszlás adódik össze. Ettől függetlenül az állításomat fenntartom: a középen levők valamekkora csapatának adtunk egy új nevet és tulajdonságokat aggatunk rájuk, amelyek – nahát- hol az egyik, hol a másik “szélsőérték” tulajdonsága. És mivel minden tulajdonságból van bennük, ezért mindenki boldogan magára ismer, CSODA…!

            És mindentől függetlenül ahogy most beleolvastam, ez az egész Myers-Briggs típuselmélet nagyon divatos, de a szakmabeliek szerint azért vérzik egy kicsit.

            • Én is utánanéztem a dolgoknak, és emiatt revidiálnom kell néhány kijelentésemet:
              “pszichológia hozzávetőlegesen objektív vizsgálómódszereivel”
              Jungra igaz, de a Myers-Briggs-re kevésbé, az MBTI-re meg még kevésbé, részletek később.
              “Az extro-intro tengelyen”
              Ez sokkal inkább két féltengely.

              De kezdjük az elején:
              Kezdetben (1920-as évek) vala Jung, és az ő elmélete. Ő az ambiverteket simán besorolta extrónak emiatt az alábbi görbét kapta, amiről én is írtam (kár, hogy ez sem igaz):

              Utána jött a Myers-Briggs, és a MBTI, és egy csomó hülyeség az USA-ból, ami betegségként tüntette föl az introverziót (ahogy pubmeden search-öltem jó pár cikket dobott ki, amelyikben nem sikerült korrelációt kimutatni egy random betegség és az introverzió között, vagyis ez a hülyeség alaposan beette magát az orvostudományba is, és jó sok $ milliót dobnak ki rá évente…)
              Na pont emiatt(, hogyha sok az intró akkor talán nem bélyegzik meg őket), az MBTI változtatott a kérdéseken, meg a kérdések értékelésén, és így kihozta azt a görbét amire te hivatkozol, mert az összes ambivertáltat intrónak sorolja, vagy régebben egy összecsúszó kétpúpú görbe jött ki, ahol az ambivertáltak nagyobb részét intrónak, kisebb részét extrónak csoportosították, miközben a valóság valami ilyesmi:
              https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTdW4cKjaVXd3KrLguLJYHyj-La4EBfaLE7cnA5L_aMfaEtEyke4y_RYB5H

              És mégsem, ugyanis ez valójában nem egy tengely:
              http://joshuaspodek.com/introversion-opposite-extroversion
              ezzel teljesen egyet tudok érteni, és erre magyarázatot is ad az idegélettan:
              http://www.pnas.org/content/102/45/16502.full
              Magyarul:
              Bizonyos agyi területek vérátáramlásának képe/eloszlása (amely szoros összefüggésben van az aktivitással) más az extrovertáltakban, és más az introvertáltakban. Ezt valóságnak elfogadva szerintem nem elrugaszkodott elképzelés, ha ezt nem egymást kizáró ellentétnek fogjuk föl, hanem megengedjük, hogy vannak átmeneti típusok is, akikre ezen átáramlási térképek egyfajta mixe igaz, és másként viselkednek mind az extróktól, mind az intróktól, ezáltal önálló entitásként foghatjuk/fogadhatjuk el őket.

              “pl. annak a görbéjének hány púpja van, pontosan annyi köze van a témához, mint a szemtengelyferdülésesek eloszlási görbéjének.”
              Az “Így néz ki egy feminista”-n láttam régebben, de most én sem találom, annyi köze van hozzá, hogy ez is a személyiség egy tengelye, míg a szemtengelyferdülés egy testi tünet, amúgy műthető.

              • Ez lemaradt:
                “…szakmabeliek szerint azért vérzik egy kicsit.”
                Nem kicsit, pont emiatt a szembeállítás miatt (pláne egyszerű eldöntendő kérdésekkel) nagyon becsapós, ráadásul nagyon ragaszkodnak a 16 alaptípushoz, pedig többet szét lehetne szedni. Normális metodika az lenne, hogy ezeket a tengelyeket (minimum) kettébontják, és külön külön mérik fel pl. az extro- és introverziót, és nem versenyeztetik egymással.

              • Ezzel már sokkal jobban egyet tudok érteni, bár
                – Én az ambiverteket továbbra is egy olyan újonnan, mesterségesen kreált csoportnak gondolom, amik azért jók, hogy sok mindent rájuk lehessen húzni. De ez szubjektív.

                – a tengelyezéssel csak óvatosan, mert akkor már azt is célszerű vizsgálni, hogy az egyes tengelyeken (pl. extro-intro) mért mennyiségek mennyire függetlenek egymástól. Pont ez az egyik nagy baj az MBTI-vel is, hogy a vizsgált négy párosból pont az amatőr Myersék által bevezetett, ha jól emlékszem J-P pár korrelál valamelyik mással (most lusta vagyok megint előkotorni).

                • “a tengelyezéssel csak óvatosan, mert akkor már azt is célszerű vizsgálni, hogy az egyes tengelyeken (pl. extro-intro) mért mennyiségek mennyire függetlenek egymástól.”
                  Pont itt nem kell óvatoskodni!
                  A matematika a matematikusoké! (Orbán és a KKK után szabadon :) )
                  Azért nem tudnak mindenkire illő személyiségtípus-rendszert csinálni, mert a pszichológusok híresen nem értenek a matekhoz, statisztikához, tisztelet a kivételnek.
                  És lentebb is kifejtésre került, hogy nem mindegy, hogy úgy vagy 50-50% körüli valamiből, hogy a két érték átlagos, átlag alatti, vagy átlag fölötti a két féltengelyen.

        • A teszt egy dolog, most csak az intro- extro- ambi- dologra:
          Azért tökéletesen téves hasonlat a magasság, mert a -vertáltság – ahogy Gabi is írja – változó egyrészt. Másrészt több dimenziós dolog, helyzettől is függ, stb. Akkor már inkább a gyorsasághoz hasonlíthatnám. Gyors vagy? Lehet, de milyen távon? Sprint? Közép- hossztáv? Maraton? Aha, jó, de hogy vagy gyors? Futva? Úszva?
          Ez is ilyen dolog tud lenni. Hogy vagy extrovertált? Általában? Szűk ismeretségi körben? Milyen egyéb viszonyok mellett? Akkor válsz extrová, ha lelkileg nem vagy rendben? Vagy olyankor épp befelé fordulsz? Ezek a “váltások” még mindig nem szélsőségesek, vagy azzá válnak?
          Van tehát egy skála valóban, de a közepén nem CSAK azok vannak, akik jellemzően nem szélsőségesen extro- vagy introvertáltak, hanem azok is, akik hol ilyenek, hol olyanok. Az ambivertáltság az is lehet, hogy bizonyos helyzetben kifejezetten extrovertáltnak mutatkozol, más helyzetekben meg kifejezetten introvertáltnak, tehát “szélsőségesnek” mutatkozol, ezért felületes ismerősök számára kiszámíthatatlannak, érthetetlennek tűnik gyakran a viselkedésed. Míg a többség, akik tényleg nem extrok, sem introk, azok (majdnem) mindig, minden helyzetben középen vannak, (viszonylag) szűk sávban mozognak. Az igazi introk szűk sávja meg az egyik szélen, az extrok sávja a másik szélen. Az ambik viszont bejárják a tejes tartományt, gyakran, nem traumák, hanem hétköznapi viszonyok között is.
          Nem tudom pontosan, hogyan értelmezik szakmailag az ambivertáltságot, ezért írtam, hogy az is lehet.

          • Teljesen igaz, az ilyen-olyan -vertáltság változó, meg több dimenziós, meg olyan, mint az ogre, meg minden. Ezzel együtt a tesztekben valahogy mégis egy darab szám áll elő. hogy ki hány százalékban milyen vertált, a végeredmény semmiben nem különbözik attól, mintha azt kérdeznék meg, ki hány centi. Mondhatjuk is emiatt, hogy az összes személyiségteszt egy talicska szar, illetve -ahogy mondták feljebb- nem jobb, mint a horoszkóp. De ne mondjuk.

            A tesztek mindig egyszerűsítenek, egyrészt azért, mert nem lehet minden tényezőt figyelembe venni. Ha tehát pl. megkérdezik, hogy “Mennyire szereti, ha egy édes kisgyermek homokozólapátját ütemesen csattogtatja az ön homlokán? (1-5)” , nem kérdezik meg, hogy részegen-e, szakítás után, semmi, ezt mindenki eldönti maga. Másrészt ha mindenkitől ugyanazt kérdezik, az eredmények összehasonlíthatók lesznek. Ugyan nem egy egzakt dolog, de valahogy megmértük és bár vitatható, mégis valami.

            Az ambivertáltság definícióját igazán nem találtam sehol, a wiki vonatkozó cikke (https://en.wikipedia.org/wiki/Extraversion_and_introversion#Ambiversion) szerint a Merriam-Webster annyit mond, hogy az I-E vonal közepén van (kösszép), de ugye te azt feszegetted teljesen jogosan, hogy az ambivertáltak inkább moderátó, vagy minkét irányban szélsőséges csapat. A wiki meghivatkoz egy tanulmányt (Cohen, Donald; Schmidt, James P. (1979). “Ambiversion: Characteristics of Midrange Responders on the Introversion-Extraversion Continuum), ami abstractja (sajnos a teljes cikk fizetős)(http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1207/s15327752jpa4305_14) moderált csapatot hívja ambivertnek, míg a szélsőségeseket ambivalentnek, akik kissé neurotikus, illetve pszichotikus vonásokat is mutatnak. Nem szakmabeliként magamtól azt mondanám, hogy aki mindkét szélsőséget produkálja, az nem ambivert, hanem tuti idegbeteg, de hát ugye mihez képest. :-)
            De hát ez egy cikk a sokból, lehet, hogy más mást mond.

            • Aha. Köszönöm. Én csak logikáztam, írtam is, hogy fogalmam sincs, mi a szakmai definíció ;) Nem gondolom, hogy akik hozzák hol az egyik, hol a másik szélsőséget, idegbetegek lennének, nyilván nem a patológiás szélsőségről beszélek. Elvégre az extrovertáltság vagy az introvertáltság sem okvetlenül patológiás.

              • Elnézést, az idegbetegség túlzás volt. Arra gondoltam (sarkítok), hogy ha valaki egyik nap meztelenül a pörög a hátán a céges ebédlőben, két nap múlva pedig nem jön le, mert utál mindenkit és inkább kicsit sírdogál a vécében, akkor nem azt mondjuk rá megértően, hogy á, csak ambivert, hanem arra gondolunk, hogy valami baja van.

                • :) Nem a szóval volt a gondom.
                  Na jó, de ha minden nap meztelenül pörög vagy minden nap vécén sírdogál, azt sem lehet elintézni simán azzal, hogy extro- vagy introvertált. Az extro/intro nem a patológiás szélsőséget jelenti, hanem a mindennapokban normálisan működő embereket. Mint ahogy a személyiségtípus sem személyiségzavart jelent. Pl. ha valaki társaságban szeret középpontban lenni, de idegenek között meg visszahúzódik, de nem pörög idétlenül ill. azért idegenekkel is képes normálisan kommunikálni, az még normális, nem?

    • Köszönöm. Egyetértek és még igazán jót röhögtem is !

  4. Jaj, hát éppen ma olvastam újra az előző posztot is, és már akkor is bológattam, hogy igen-igen, ez én, teljesen én.
    Meg se akarom számolni, hányszor volt, hogy mindenkinek elígérkeztem, pedig tudtam, hogy kivitelezhetetlen mindenhova elmenni, és hogy a világon semmi kedvem sincs egyikhez sem igazából.
    És a telefon…. te jó ég, ha van rá lehetőségem, 20-30 percen keresztül gyakorlom a szöveget is, hogy végül meg tudjak/merjek majd szólalni..
    +1: Egy időben nagyon sokat ingáztam Pécs-Székesfehérvár-Budapest között, éshát az alsó hangon is 3-3 és fél óra, én meg csóró diák vagyok, és a legtöbbször telekocsival utaztam, hiszen az nagyjából feleannyiba, vagy még kevesebbe kerül, mint a busz vagy a vonat.
    Luxusként éltem meg azt, amikor néha ki tudtam fizetni a kétszer annyiba (vagy többe…) kerülő buszjegyet, csakhogy hadd ne kelljen vadidegenekkel három órát csacsogni a semmiről :)
    A leginkább meglepőbb a dologban mégis az volt, hogy amikor épp nem volt pénzem a luxus magányra, és kénytelen voltam telekocsizni, a legtöbb út végén végül mégis azt éreztem, hogy na, bárkivel össze tudok én haverkodni :)
    (de azért hála istennek hazaértem)

  5. Én mint túloldalról 55/45 sokmindennel azonosulok, de az 5 és 7 pontokat nem érzem igaznak magamra. Nekem a kapcsolatokat ápolni nem nehezebb mint kialakítani, max elég nagy része írásban megy. A konfliktusokra meg nem vágyom, de nem is kerülöm ki, és sajna néha rá tudok pörögni, ha fontosnak érzem a témát. Az viszont előfordul, hogy adott ponton rádöbbenek, hogy ez már nekem túl sok energiámban van és elvágom a végét és hagyom a fenében, haljon meg mindenki hülyén :)
    A 4 pedig abszolút igaz rám, pedig nem vagyok ENFP :)
    Amúgy biztosan nem ambivertált a többség, mert telefoniszony általában nem jellemző az emberekre. Én folyton kakukktojásnak érzem magam emiatt, körülöttem mindenki inkább felveszi a telefont, semhogy leírjon 3 szónyi üzenetet, és nagyon sok munkámba van beterelni őket az írott kommunikáció sikátorába :) amúgy ez a telefoniszony nem inkább intro cucc?

    • Nemtom, mitől van, de én is utálom, mikor rugdosni kell a népeket a mail irányába. Különösen hivatalos ügyben, de tényleg:
      – szó elszáll, írás megmarad, bármikor vissza tudsz utalni rá
      – ezerszer precízebb
      – nem kell egy időben ébren lennetek, elérhetőnek lennetek
      – bármikor, bárhonnan lehet válaszolni, míg telefont bizonyos helyeken nem tudsz felvenni.
      Szóval, érti a fene, miért telefonfüggők sokan. Extrók, nyilatkozzatok! :)

      • Én különösen attól ölök, ha vezetés közben telefonálgatnak rám, amikor tudják, hogy vezetek és hozzájuk megyek találkozni. Azt hogy “10 percet kések”, “máshova ülök be”, “ideértem”, “ha ideértél várj mert beugrottam a mellete lévő cipőshöz”, stb, TÖKÉLETESEN le lehet írni, és én is el tudom olvasni amikor leparkoltam, nem muszáj engem ezért se kinyírni, se huszonötezerre büntettetni két büntetőponttal ha nem látom meg a rendőrt.

      • A telefonálással el van intézve a dolog, felveszi, megbeszélitek, azonnal kapsz választ, mélt meg ki tudja, mikor olvas, függőben van a dolog és ki tudja, mikor válaszol az illető. Az okos tapizós telefonok miatt leszoktam az SMS-írásról, mindig melléütöttem a betűt. Férfiak pláne inkább telefonálnak, mint pötyögnek. Ha férfinak írtam SMS-t, fel sem fogta, hogy több mindenről írtam, kb. egyet megjegyzett. Na de a telefonnal más a helyzet, a reakció azonnali. Sok előnye van. Türelmetleneknek ajánlott :)

  6. Én nem tudom, hogy engem milyen skatulyába sorolnak mások, introvertált vagy extrovertált (ehhez nem ismerem elég jól ezeket a skatulyákat, azt sem tudom, mi az az ENFP és én is az vagyok-e, de nem is érdekel igazán), csak azt tudom, hogy kell nekem a társaság is és az egyedüllét is. Az egyedüllét az önálló cselekvéshez kell, hogy legyen saját életem, a társaság pedig ahhoz, hogy ne unatkozzak. Egyikből sem jó a túl sok. És ebben a 7 pontban nagyon magamra ismertem.

  7. A bájcsevej rettenet. Egyrészt faggatózásnak tűnik, másrészt meg hótt érdektelen infókról szól. Csak azért társalgunk, mert úgy illik, kitöltjük a vákuumot pl. amikor állunk a zebránál a szomszéddal. Mégsem állhatok ott kukán, az bunkóság. De úgy beszélgetni, hogy nem vagyok kíváncsi a válaszra—fölösleges de illedelmes.

  8. 100%-os megegyezés a leírtakkal.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: