Aktuális

Egy kicsit a svéd médiahekkről: tévhitek, amelyekre a férfiak “jogi abortusza” épül

Van a svéd liberális pártnak az ifjúsági szárnya, akik az elmúlt heteket azzal töltötték, hogy versenyeztek, mivel tudnának minden vezető világlap címoldalára kerülni, milliós Facebook-megosztással. Először kitalálták, hogy az incesztus és a nekrofília legyen legális (az előbbi akkor, ha mindkét fél nagykorú, az utóbbi az elhunyt előzetes írásbeli engedélyével), aztán pedig előálltak az ún. “jogi abortusz” ötletével, miszerint a férfi a magzat 18 hetes koráig lemondhat az apai jogokról és kötelezettségekről, így nem kötelezhetik őt a gyerek eltartására a későbbiekben sem.

lolNamármost, szinte látom magam előtt a sakálrészeg és beszívott svéd fiatalokat, amint épp artikulátlan üvöltések kíséretében kötnek fogadásokat a pártiroda melletti kocsmában, hogy a fentiek közül melyik törvényjavaslat-tervezet hoz majd nagyobb közösségi média-aktivitást a LUF Väst (ez a hivatalos nevük) számára, miközben szerencsétlen anyapárt azt sem tudja, milyen csatornán határolódjon el tőlük először. Tényleg megérne egy poénposztot, hogy mi lesz a következő ötletük: a South Park híres NAMBLA-ja svéd tagozatának felépítése, hogy a kisfiúkat érett férfiak avathassák be a testi szerelem örömeibe? Esetleg egy pamflet arról, hogy minden katolikus pap kapjon bordély-jegyet, a szexuális frusztrációk elkerülése érdekében? Netán a nemi szerv alapján történő migráns-regisztráció, nemzetbiztonsági okok miatt? Jonathan Swift ikonikus Szerény javaslatának modernkori adaptációja arról, hogy az éhínség leginkább felhizlalt csecsemők húsának fogyasztásával fékezhető meg? Még pár üveg vodka, és újabb közlemények is érkeznek Svédországból, várjuk csak ki a végét.

A férfiak reprodukciós jogairól mindenesetre a svéd liberális ifjak nélkül is muszáj beszélni, úgyhogy most gyűjtünk néhány egyszerű észérvet arról, hogy mi is a probléma az ún. “jogi abortusz” teóriájával:

1-es számú tévhit: A férfi jelenleg nem dönthet szabadon arról, vállal-e gyereket.

Bizonyos országokban és államokban ez a nőkre mindenképpen igaz (Chilében például az abortusz akkor is tilos, ha az anya életét veszélyezteti a terhesség és a szülés), de azokban a régiókban, ahol az óvszer elérhető, a férfiakra semmiképp. A fejlett világban mindenhol van gumi, bizonyos programok keretében akár ingyen is hozzá lehet jutni, ezért aztán minden férfinek lehetősége van arra, hogy védekezzen a nem kívánt gyermekáldás ellen. Az meg, hogy 100 százalékos védelmet legfeljebb a két comb közé szorított aszpirin jelent az önmegtartóztatáson kívül? Nos, természetesen ezekkel is lehet élni. A szexuális élet felelősséggel jár, nem árt felnőttnek lenni a kockázatok mérlegeléséhez: több választási lehetőség is van.

2-es számú tévhit: A svédek által felvázolt alternatíva jogi értelemben ugyanaz, mint amikor a nő az abortusz mellett dönt.

Nem ugyanaz. A terhességmegszakítás a terhesség megszakítását jelenti, így jelentős egészségügyi kockázatokkal jár a nő számára, a már meglévő magzatról, illetve gyerekről való lemondás pedig egy, a felelősség elkerüléséről szóló nyilatkozat. Erkölcsi értelemben azért különbözik, mert míg az első esetben nincs gyerek, akiről gondoskodni kell (és erről értelemszerűen csak az dönthet, akinek a testét érinti ez a kérdés), itt van egy utód, aki nem tehet a körülményekről, amelyekbe született, és ezektől függetlenül is gondoskodást, védelmet igényel. Jogi értelemben pedig azért nem hasonlítható a két dolog össze, mert a svéd opció inkább az örökbeadással rokon: a jövőben megszülető, illetve már meglévő gyerekkel kapcsolatos jogokról és kötelességekről mond le az ember. Mivel erkölcsileg és jogilag is más a helyzet, nincs igazán miről beszélni. Az már tényleg csak egy zárójeles, de annál fontosabb gyakorlati megjegyzés, hogy a sok felelősség nélküli görbe éjszakból születő gyereket a LUF Väst víziója szerint jelentős részben az államnak kéne eltartani, vagyis az adófizetők tennék ki az asztalra a kéjvágyó, gumit – latexallergia esetén birkabőr óvszert – használni is lusta hímek önzésének árát.

3-as számú tévhit: Hatalmas biznisz ártatlan férfiakat bepalizni, és trükkel gyereket erőszakolni a nyakukba.

A MGTOW-mozgalom egyik fő tartóoszlopának alapgondolata igen távol áll a valóságtól, kivéve persze, ha az ember Andy Vajnának vagy Habony Árpádnak szül, de azért lássuk be, hogy arra még csak kétszer volt példa a világtörténelem során, ergó marginális jelenségről beszélhetünk. A friss termékenységi adatok világosan megmutatják, hogy a gyermekvállalás az elszegényedés egyik vezető oka, és azt is tudjuk, hogy a legtöbb ember – nem csak a férfiak, a nők is, van két ilyen ismerősöm – 25 ezer forintot fizet a csemete után, ha nem ő neveli, s igen, bizony még a multimilliárdosok esetében is van felső kerete a gyerektartásnak. Egy gyerek felnevelésének költsége az alapösszegnél mindenesetre lényegesen nagyobb, ezt talán mondanunk sem kell. Ennyit a dolog biznisz-részéről, ami pedig az erkölcsi oldalát illeti: nyilván veszélyes, primitív és önző dolog “bepalizni” valakit azzal a szándékkal, hogy a közös gyerek majd életünk végéig tartó kapocs lesz, ez ellen azonban az 1-es tévhitnél felsorolt módszerrel kitűnően lehet védekezni: nem dugunk gumi nélkül (a 100 százalékos biztonság jegyében: gumival sem) senkivel, akitől nem akarunk gyereket. Egyszerű. Ez az aljasság tehát inkább a gyereket sújtja, nem a férfit, hiszen a gyerek – az apjával ellentétben – nem tudott dönteni az ügyben…

4-es számú tévhit: Az anya által felvállalt gyerek az őt vállalni nem szándékozó apa számára egyforma terhet jelent.

Ezt szerencsére senki sem mondja (nyilván abszurd volna ilyesmit még felvetni is), a svéd ifjúlibsik javaslata viszont ezt feltételezi a maga szürrealitásában. Racionálisan gondolkozva azonban mégis hogyan jelenthetné ugyanazt az egészségügyi, anyagi, erkölcsi terhet a gyerek az anyának, aki kihordja, megszüli, szoptatja, aztán heti 168 órában, minimum 18 éven át gondozza és neveli, mint a gyereket vállalni nem szándékozó apának, akinek egyetlen kötelessége az, hogy a havi 25 ezer forint gyerektartást átutalja?

5-ös számú tévhit: Az elmélet lehetőség csak és kizárólag férfiaknak kedvezhet, akik így felelőtlenül kefélhetnek össze-vissza.

Főként igen, de azért ne legyünk naivak. Azt hiszem, mindenki ismer legalább négy-öt olyan esetet maga körül, ami arról szól, hogy az apa és az anya a válást követően évekig harcol a közös gyerekkel kapcsolatos jogokért, és bármire képesek volnának, hogy a másik felet a szülői szerepvállalástól minél messzebbre rugdossák. Az igazán elszántakat a pénz egyáltalán nem érdekli, csak a kizárólagosság: leszarja a 25 rúgót, csak mehessen Angliába az új párjával, ott a sokszorosát megkeresik, csak ne kelljen láthatással bíbelődni. Az évekig tartó marakodás elkerülése érdekében nyilván jól járt volna a nő, ha az apa lemondott volna a jogokról már a kezdetek kezdetén, tehát a javaslatnak női győztesei is lehetnek, lennének szép számmal… más kérdés, hogy ettől még sem erkölcsileg, sem jogilag nem megengedhető az, hogy egy gyerekről ne gondoskodjon legalább a kötelező, filléres minimum szintjéig az apja.

Összességében véve tehát a LUF Väst új médiahekkjével megint árnyékra vetődött, de legalább elérték azt, hogy négy napon át a világ összes országában kaptak szinte egy címlapot, és az ötletgazda nyilván nyert egy láda sört is, mivel az incesztus és a nekrofília azért mégis csak kevesebb embert érint közelről, mint ez a téma (és hát egy fokkal még azok a javaslatok is ízlésesebbek, mint a felcsúti Fidelitas lájkgyűjtése a beteg kisfiú képével). Innen is gratulálok neki, skål!

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

17 hozzászólás Egy kicsit a svéd médiahekkről: tévhitek, amelyekre a férfiak “jogi abortusza” épül bejegyzéshez

  1. Elgondolkodtató ,hogy a közösen vállalt és élvezett szex esetleges következménye a terhesség és a – megszületik nem születik – gyermek kapcsán, vajon miért is ne tehetne egy férfi jognyilatkozatot, hogy ő nem szeretné a gyermeket. Vajon nincsen e abban egy csipetnyi barbárság és egyoldalúság, hogy ha véletlen volt ,ha a nő által tervezett, kizárólag ő dönthessen mindenféle tartós következményekről ,ami esetünkben majdnem három évtizedes ? Pláne ha mérlegeljük minden gyermeknek édesapára is szüksége van, nemcsak annak a pénzére. Továbbá az apák – nem eléggé elítélhhető módon szabotálni szokták a fizetést. Vajon egy nő, aki előzetes egyeztetés nélkül szül gyermeket egy férfitől nem felelőtlen e és nem él e vissza azzal, amivel nem kéne,
    se a gyerek se saját maga se az apa rovására ?

    • Miben van egyoldalúság? Hogy a férfinak IS felelősséget kell vállalni? Vagy mi?
      Vagy abban, hogy szülni éppúgy csak a nő tud, mint abortuszra menni? De, abban van. Csak nehéz megváltoztatni.
      Szex=esély a gyerekre (mármint egy férfi és egy nő közötti, behatolós szex, mert persze millió más formája is lehet, ugye). Az a férfi, aki ennek nincs tudatában, vagy erre nem gondolva szexel, az mindenképpen ostoba vagy felelőtlen. Persze ugyanez igaz a nőre is.
      Egyébként de, a gumin kívül van még lehetőség a férfiaknak is: el lehet köttetni az ondóvezetéket. Pl.
      A nő felelőssége: hogy felelős-e a nő, aki a férfi akarata ellenére gyereket szül, az egy jó kérdés. De ez vajon csökkenti-e a férfi felelősségét?

      • Igen, arról a természet tehet, hogy csak a nő tud szülni is és abortuszra is menni, ez egy egyenlőtlen helyzet, de nyilván mindkettőnek az árát is a nő fizeti meg. A természet rendje.

        Van még egy kérdés viszont, amit itt sem tárgyalunk, de érdekes. Vajon a terhesség 18. hetében a férfi mennyire érzékeli az apasága súlyát? Az élete, a teste semmiben sem változik, az utóddal nincs kapcsolata, a többség még a vágyott gyerek esetén is csak a bébi születése után ízleli meg az apaságot. Ilyesformán hogyan tud arról a 18. hétig lemondani? Az anyagiaktól függetlenül, az emberek jelentős észéből érzéseket vált ki a saját utódjának látványa, aki egy az egyben úgy néz ki, mint ő.

        Lehetséges ezt minden esetben tudni előre? Nem tudom, kérdezem: nem vagyok pasi.

        • Ne haragudj, de az abortusz abszolút nem tartozik a természet rendjébe. Mi lenne, ha mondjuk a nő sem mehetne abortuszra csak úgy és ha nem tudja vállalni a gyereket örökbeadhatja. Igen a terhességet neki kell végigcsinálni, de ez (tényleg) a természet rendje.
          Az, hogy az apa nem érzi a 18. hétben az apaság súlyát egyszerűen nem igaz, vagy legalábbis nem kevésbé érzi, mint az anya. Ha gonosz akarnék lenni még azt is mondhatnám, hogy higgaddtabban látja át mivel benne nem tombolnak a hormonok.
          Természetesen nem lehet előre tudni, hogy az ember hogy viszonyul a gyerekéhez, de ebből akár azt a konklúziót is levonhatnánk, hogy szigorítani kell az abortuszt, nehogy utólag megbánja az anyuka.

          • Oké, tisztázzunk, pontosítsunk, vagy én fogalmaztam pontatlanul, vagy te értetted félre, vagy mindkettő:
            – Nem azt állítom, hogy az abortusz a természet rendje, hanem azt, hogy az a természet rendje, hogy a nő szül, ezért ő dönthet a terhesség kimeneteléről. Azzal nyilván tisztában vagy, hogy ahol és amikor nem létezett a művi abortusz, amit orvos végez a kórházban, akkor is léteztek angyalcsinálók, ügyes bábák, továbbá különféle otthoni módszerek a terhesség megszakítására (amelyek közül nem egy a magzat károsodását okozta, netán az anya halálát, kiterjedt szakirodalma van ennek). Ne legyünk naivak, ez nem erkölcsi kérdés: terhességmegszakítás legálisan vagy illegálisan, otthoni módszerekkel vagy külső segítséggel mindig is létezett, mióta ember él a földön. Lehet vitatkozni arról, hogy ez helyes-e vagy sem, ahogy arról is, hogy ezt korlátozni helyes-e vagy sem, de az már elmélet, a gyakorlat itt annyi, hogy volt, van, lesz, és mivel a nő testéről van szó a természet rendje következtében, a nő hoz döntéseket normális esetben (kivéve persze a kínai kényszerabortuszokat és más extrém, borzalmas eseteket).
            – Azt sem állítom, hogy apa a terhesség 18. hetéig “nem érzi az apaság súlyát”, hanem annyit mondtam, hogy nem mindenkiben tudatosodik ilyenkor még, milyen is apának lenni, milyen a saját gyereket meglátni, megfogni, megölelni, satöbbi. Szimplán azért, mert tőle távol áll a történet. Természetes dolog, hogy a tervezett, vágyott gyerekek esetén, bizonyos érzelmi érettségnél az apa az első pillanattól kezdve lehet érzelmileg érintett, pozitív értelemben apaságában.

            • “továbbá különféle otthoni módszerek a terhesség megszakítására ” vagy épp a megszületett gyerek elpusztítására. Indiánok, Amazónia. Pl.

            • Az emberiség történelmét elég sok kétes megítélésű cselekvés végigkíséri (drogfogyasztás, gyermekek bántalmazása, terhességmegszakítás). Az, hogy ezekből mit legalizálunk, bízva abban, hogy így okozza a legkisebb kárt és mi az amit tűzzel-vassal üldözünk, akkor is, ha csekély esély van a teljes megszüntetésre igenis erkölcsi kérdés. Pl te is azt írod, hogy ” sem erkölcsileg, sem jogilag nem megengedhető az, hogy egy gyerekről ne gondoskodjon legalább a kötelező, filléres minimum szintjéig az apja”, amivel én egyetértek. Néhol például az a gyakorlat, hogy gyereklányokat csonkítanak meg. Ez volt, van és valószínűleg még egy darabig lesz is. Erre is az lenne a megoldás, hogy az ENSZ kinyilvánítja, hogy csak orvosi körülmények közt szabad végezni? Kétségkívül kevesebben halnának bele, épp csak erkölcsileg elfogadhatatlan.
              Oké, tényleg nem minden férfiban tudatosodik mit jelent szülőnek lenni amíg nem fogja kezében a gyerekét, de biztos vagyok benne, hogy ezzel sok nő is így van. De akkor ezzel mit tettünk hozzá az eredeti kérdéshez? Kell rájuk alapozva szűkíteni a döntéshozatalt vagy sem?

              • És mi lenne, ha úgy próbálnánk meg megakadályozni az mind az abortuszt, mind a jogi herce-hurcát, hogy profin fogamzás-gátlunk?

                • Igen, ez kétség kívül sok fejfájást megspórolna, de továbbra is kérdés, hogy egy megfogant gyereket illetően kinek milyen jogai és kötelezettségei legyenek.

              • „Néhol például az a gyakorlat, hogy gyereklányokat csonkítanak meg. Ez volt, van és valószínűleg még egy darabig lesz is. Erre is az lenne a megoldás, hogy az ENSZ kinyilvánítja, hogy csak orvosi körülmények közt szabad végezni? Kétségkívül kevesebben halnának bele, épp csak erkölcsileg elfogadhatatlan.”
                Azért az nagyon nincs rendben, ha egyenlőségjelet teszünk a nemiszervi csonkítás és az abortusz közé. Az egyik nem a nő döntése, csak áldozata egy elmebeteg hagyománynak, ami egy életre tönkreteszi, míg a másik a nő döntési joga a saját testéről és a saját további életéről.

          • És mielőtt moralizálni kezdenél, azért ne csodálkozzunk, hogy a boldog régi időkben annyi gyerek végezte angyalként, akár a bábánál, akár szülés után a kerti budiban vagy a kukoricaföldön magára hagyva, amikor
            – a házasságon kívüli szex bűn volt, még ha erőszak következménye is, az ilyen nők mindent megtettek az ellen, hogy kiderüljön szégyenük
            – a boldog, tízgyerekes parasztcsaládok éheztek, a tizenegyedk száj nem hiányzott, fogamzásgátlás nem volt
            – háborúban normális volt a nemi erőszak
            – sok volt a bántalmazó kapcsolat, asszony verve jó
            – sok gyerek eleve meghalt a nagy csecsemőhalandóság miatt, kár volt vesződni a terhességgel, nem volt olyan értéke egy magzatnak, mint ma
            – a szülésbe bele lehetett halni jó eséllyel, persze, hogy félték sokan
            satöbbi.

        • Hát én pasi vagyok, de nem “a” pasi, úgyhogy én sem tudom. Én nagyon beleéltem magam az apaságba attól a pillanattól kezdve, hogy exem terhessége(i)kiderült(ek). Tény, hogy vágyott gyerekek voltak (és vannak) mindketten.

        • Hihetetlen Cukorborsó // március 9, 2016 - 00:43 // Válasz

          Egy példával szeretnék válaszolni a kérdésedre, ami nem biztos, hogy általános, de szerintem érezteti, hogy igazad van, és ilyen torvenyjavaslatnak értelme nincs.
          Nálunk a férjem szeretett volna inkább gyereket.. Tény, hogy nem vedekeztunk biztonsagosan – negszakitasos modszerrel – ami utobb derult ki, a ferjem visszaelt a helyzettel.
          Na és akkor lehet hurrogni.
          Én utána annál inkább örültem, sokáig nem tudtam róla, hogy a ferjemnel tudatos volt ez. Amennyire tudatos volt.. Hát annyira be is fosott…
          Milyen volt a 18. Héten? Semmilyen. Fel se fogta az egészet. Minden a születés után jott rendbe velunk/koztunk (mas okai is vannak ez se altalanos, jo a kapcsolatunk, de nen állítom, hogy a gyerek miatt hozzuk rendbe.)
          Szoval fel se fogta. A 12. Heten sztem ala is irt volna egy ilyen papirt (ha lett volna ilyen v lenne) , pedig o nagyon akarta. De mit latott? A gyerek tényét nem fogta fel. Ő csak a párját látta, aki egész nap hány, nyűgös, veszekedős stb.
          Szoval lehet, hogy meg ala is irta volna. De hiaba irta volna utana ott duborgott volna az ajtomon hogy latni akarja es szeret minket.
          Mert kb. majdnem így is történt. Jó kretén volt a terhességem alatt, utána meg egy angyal.
          Szóval ez a papír nem ér fel az abortosszal.
          A masik, hogy ez olyan mint egy orokbeadas, csak itt ugye barmikor megtalalhatja a gyereket az anya alapján… Meg tényleg mi jogon mondjon le? Havi 20 ezer ftba sztem se kell beleszakadni.
          Szerintem nagyon is jól atlatod a dolgokat, Eszter (megint :) )

  2. Ahogy a CSBE ellen ágálóknál nem indok, hogy bezzeg a muszlimok, itt sem indok, hogy van ahol a nők sem(1.). A gumihúzásban egyetértek, és abban az esetben ha egy férfi mindent megtett a terhesség elkerülése érdekében: gumi, vazektómia(kb. 10%-ban nem sikeres a beavatkozás, de ez műtéti technika függő), vagy diagnózis a terméketlenségről, akkor tényleg jól jönne egy jogi mentőkötél, de nem a 18., hanem a 8. hétig, illetve a hivatalos tudomására hozásától (az anyának nyilatkoznia kellene az apáról a nőgyógyásznál, ha nem teszi, de a férfi védekezett, akkor rosszhiszeműséget feltételezhetünk) 2 héten belül.
    “Jogi abortusznak” hívni tényleg gyomorforgató(4.), lemondó/mentesítő nyilatkozatnak inkább.

    “ami pedig az erkölcsi oldalát illeti: nyilván veszélyes, primitív és önző dolog “bepalizni” valakit azzal a szándékkal, hogy a közös gyerek majd életünk végéig tartó kapocs lesz, ez ellen azonban az 1-es tévhitnél felsorolt módszerrel kitűnően lehet védekezni: nem dugunk gumi nélkül (a 100 százalékos biztonság jegyében: gumival sem) senkivel, akitől nem akarunk gyereket. Egyszerű. ”
    Eszter!
    Értem én, hogy felbaszta az agyad, de te ebben az országban élsz?
    A férfiak többségével egyszerűen közlik, hogy apa lesz és kész.
    Ja, és vállald a felelősséget.
    Sajnos nálunk kulturális MÉM a “mentsük meg a haldokló kapcsolatot egy gyerekkel” program.
    Ha véletlenül nem jut eszébe az adott nőnek, akkor mindig van egy hótintelligens barátnője amelyik előáll a csodafegyverrel. Aztán elkezdi a nő lebeszélni a gumiról, hogy ő úgy akarja a magvát nyelni, mint kacsa a nokedlit, és majd ő vesz be gyógyszert (terhességi vitamint…)

    És a gumi sem 100% ahogy írod, mert hát ki lehet lyukasztani tűvel előre, vagy foggal menet közben a végére egy picit ráharapni, vagy ki lehet kukázni. Azt értsd meg, hogy igaz az a mondás, a nők többségére, hogy mindenre hajlandó két okból:
    Hogy legyen gyereke, vagy ne legyen gyereke!
    Az, hogy te kivételesen tisztességes vagy az nagyon becsülendő, de a nők egy jelentős részének ez egyszerű hatalmi eszköz.

    Amúgy meg vazektómiát minden 12 éves fiúnak!
    Ez legyen a beavatási szertartás.
    Gyereke meg akkor lesz, ha vállalja a mellékhere szurit.

    • Hallok sztorikat ilyen mentsük-meg-a-kapcsolatot-gyerekekről én is, de őszintén szólva én ezzel az attitűddel még sosem találkoztam élőben. Biztos van, de ezek szerint azért marginális, mert sok-sok emberrel beszélgettem már ilyesmiről.

      Ha marginális is: amikor szexelsz egy haldokló kapcsolatban, ahol alig van (már) bizalom, miért kockáztatsz? Ha együtt élsz egy nővel, miért nem tudod, hogyan védekezik, nem védekezik? Nem két ember ügye ez, csak a nő dolga? Ha csak az övé, és azt mond, amit akar, nincs-e abban felelőssége a másik embernek is? Ahogyan a bizalom kiépítésében és megtartásában is ketten érdekeltek, két ember munkája.

      Balesetek ettől függetlenül is vannak, tényleg nincs 100 százalékos módszer, hallani vasztektómia utáni teherbeesésekről is. Az nyilván igazságtalan, hogy szülni vagy abortuszra menni csak a nő tud, de ez egyrészt a természet “igazságtalansága” (a Jóistennél lehet reklamálni), másrészt a nő is az, aki ennek az árát megfizeti. A gyerekek, akik viszont így a világra jönnek, nem tehetnek semmiről.

      • “…őszintén szólva én ezzel az attitűddel még sosem találkoztam élőben.”
        Madarat tolláról, embert barátjáról!
        Másrészről meg ezzel nem szoktak dicsekedni a nők. Az én környezetemben 50%+ (a férfiak/férjek állításai szerint, ami persze torzít ugyanúgy, mint a te “házi” közvélemény-kutatásod a nők között), és az összes ilyen házasság fel is bomlik pár éven belül.
        Ebben nyilvánvalóan benne van az is, hogy a férfiak felelőtlenebbek a nőknél, és a nőknek elég csak sodródni, néha elfelejteni megvenni/felíratni a tablettát, vagy a “megszakítással” elkésni, vagy eljátszani, hogy kiment a fejéből, hogy 2 hónapja nem jött meg, és ennyi.
        Aki meg vigyáz magára, arról meg leimádkozzák a gumit, “Mert nem bízol bennem!” meg hasonló érzelmi zsarolással (az ilyen mondatoknál én szó nélkül távozok, de aki szerelmes, vagy önuralom nélküli kangörcsös, az jó eséllyel nem fog).

        “amikor szexelsz egy haldokló kapcsolatban, ahol alig van (már) bizalom”
        Erre én is rákérdeztem, és a válasz az volt, hogy nem a bizalommal volt a gond (de így utólag…), hanem egyszerűen tudták, hogy hosszútávon nem illettek össze, de még vonzódtak a nőkhöz szexuálisan, akár még szerették is. Másrészről, ha egy nő szexuális közeledését elutasítják abból (az ezt megelőző kapcsolatokban) minden esetben hisztériás sírógörcs és a kapcsolat visszavonhatatlan vége lett, úgyhogy ilyenkor a legtöbb férfi inkább belemegy, ha van erekciója (ami meg inkább biológiai, mint érzelmi/akaratlagos)

        “…(a 100 százalékos biztonság jegyében: gumival sem) senkivel, akitől nem akarunk gyereket. Egyszerű.”
        Azért az emberek többsége nem ilyen vaskalapos, és nem hinném, hogy rájuk kellene erőltetni olyan viselkedésmintát, amire nem, vagy alig képesek. Az, hogy te így állsz hozzá az tiszteletre méltó. (Nekem is már 10. évfordulós az utolsó egyestés kalandom, azóta csak barátokkal kölcsönösségi alapon, és életemben nem csináltam gumi nélkül) Normális megoldás a társadalom alkalmazkodása saját könnyelműségéhez.
        Pl.: általános lekötés fiúknál és nőknél egyaránt, illetve a női peték havi gyűjtése és fagyasztása (nagy létszámú csoportnál a költségek radikálisan lecsökkennek) és így nem kell a nőknek sem attól félni, hogy “kifutnak az időből” (mert sokszor emiatt történik)
        Meg mondjuk a gumit is TB-re lehetne “fogyasztani”, de legalább az árát normalizálni, mert van akinél a havi költség 10-20 ropi felett lenne, és főleg a tanulók, és a fiatal felnőttek egyszerűen nem engedhetik meg maguknak.

        Ja, és
        nekrofília:
        Miért ne?
        Ha valakinek arra van kedve, hogy addig dugják, amíg szét nem esik?
        Felőlem!
        Hajrá!
        Azt itt is engedélyezik, hogy oktatás címszó alatt apró darabokra vágják, mi a különbség?
        vérfertőzés:
        amíg csak dugnak, és mindkettő elmúlt 18 (nem 15!) ezzel sincs semmi bajom.
        Az más kérdés, hogy gyereket csak akkor vállalhatnának, ha az kétséget kizárólag egészséges (mert a bibliai tiltás oka is az, hogy a belterjes beteg utódok ne szülessenek).
        Ezt jó sok ezer eurós + genetikai elemzéssel lehet csak kizárni, ha van rá pénzük, akkor megint csak azt tudom mondani:
        Hajrá!
        Ő dolguk.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: