A Juhász kontra Kunfalvi sztori kommunikációs szempontból: hogyan győzött a politikus, és hogyan semmisült meg a riporter?
Nincs "objektív" sajtó, de hol válik el a szar a májtól?
A Juhász “Együtt” Péter kontra Kunfalvi “Nemgeci” Nóra ügynek most nem is annyira a politikai vonatkozása érdekel*, hanem inkább a kommunikációval, médiareprezentációval kapcsolatos tanulságok. Az, ahogyan ugyanazt az információt a szándéktól függően többféleképpen is tálalhatjuk, és ahogyan mindez a vevőre hat, az adóra visszahat. Aztán persze a végén a nagy kérdés: hogyan válik egyik vagy másik interpretáció sikeressé, és melyek azok a körülmények, amelyek a másikat sikertelenné teszik?
Lehet-e egyáltalán “objektív” a hír, mint sajtóműfaj?
Azt tanultuk, hogy a hír objektív, tényközlő sajtóműfaj: felel 3-6 W-re, aztán szükség esetén bővebben kifejti azt, hozzáadott véleményfaktor nélkül. Óraadó oktatóként a médiaiskolában én ilyenkor mindig meg szoktam kérni hallgatókat (kezdő médiamunkásokat), hogy gondoljuk át egy kicsit együtt: valóban olyan objektív műfaj a hír, mint ahogyan azt a definíció mutatja?
Itt általában megértjük, hogy nem igazán, mert a hír minden esetben alkalmas arra, hogy a hírközlő szándékát mutassa hozzáadott explicit szubjektum nélkül is. A szándék lehet politikai, gazdasági vagy bármilyen egyéb (itt, ezen a blogon pl. egyszerűen annyi, hogy a saját nézőpontomat megmutassam), az azonban biztos, hogy a hírközlő az, aki a, kiválasztja mi számít egyáltalán hírnek, b, kiemeli az információtengerből azt, ami a hír fókuszát adja (adott esetben elhallgatja, ami azt kiegészíti), c, eldönti, milyen kontextusban jeleníti meg a hírt.
Az egyik legegyszerűbb példa erre, amit általában felhozok, az elbocsátott nokiások esete. Volt szerencsém ugyanis látni, ahogy a Hírkereső gyűjtőoldal Gazdaság rovatában közvetlenül egymás alatt foglalt helyet a két vezető hír: “Az elbocsátott Nokia-dolgozók fele könnyedén talált munkát”, illetve: “A kirúgott nokiások fele máig képtelen volt elhelyezkedni”. Ugyanaz az egyszerű, nyers, rövid információ, torzítás nélkül – egy címről van szó csupán, mégis mekkora a különbség a két hírközlő szándéka, és ezáltal üzenete között!
Ha a hír sem teljesen az, akkor mit várunk a riporttól?
Namármost, ha a létező leginkább objektív, leginkább tényközpontú sajtóműfaj – a hír – sem nevezhető objektívnek, akkor mégis mit várunk az ún. szubjektív – más néven véleményközlő – sajtóműfajok királyától, a riporttól? (Itt általában meg szoktam említeni, hogy a riport és az interjú nem ugyanaz, bár az előbbi tartalmazhatja az utóbbit, ennek szépségeiről igen hosszan el lehet beszélgetni.)
A szubjektív műfajoknak – a riport és az interjú mellett például másik nagy kedvencemnek, a kritikának is – kimondottan az a lényege, hogy tükrözi a közlő véleményét, nézőpontját, számos szubjektív elemmel feldúsítva az információt. Más kérdés persze, hogy az újságírói etika természetesen megköveteli, hogy valótlanságot ne állítsak, a forrásokat lehetőség szerint ellenőrizzem, a témát pedig több oldalról is körüljárjam, adott esetben az ellenoldalt is bevonva ebbe, összességében véve viszont elmondható, hogy a riport – amilyen műfajba Kunfalvi Nóra anyaga is tartozik – természetéből adódóan szubjektív, véleményt közöl.
És hát ó, jaj, mennyi lehetőség van egy szubjektív, véleményközlő anyag szerkesztésére, te jó ég! Ezt szeretem az egész szakmában a legjobban: a finom, érzékeny, pepecs munkát, ami ezzel jár. Az érdekesség kedvéért: ha az anyag X egység (perc, karakter, szó stb.), a felkészülés legalább 3X, az utómunka – szerkesztés – pedig általában 2X közül alakul. Én legalábbis így dolgoztam mindig, ha popsztárral beszélgettem, ha cégvezetővel, ha filmről írtam, ha konferenciáról.
Mi a helyzet ennek fényében a Juhász-Kunfalvi anyaggal?
Ha megnézem a TV2 anyagát Juhász Péter pénztárcájának a mélyéről, az az érzésem támad, hogy a képviselő a zord hazai viszonyoknál ugyan többet keres (abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én sem százhúszból élek, tehát ez engem különösebben nem háborít fel, de érzem, hogy a honfitársak egy jelentős részét igen), ám ő ebből sem képes segítség nélkül megélni: tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója elér, luxuslakást bérel drága környéken, és aztán kölcsönöket vesz fel és adományokért kuncsorog. Mégis hogy akar egy olyan ember felelős pozíciót betölteni egy párt/önkormányzat/ország vezetésében, aki a saját pénzügyeit sem képes tisztességgel rendezni? Ráadásul helló, a szemtelenség netovábbja: egyenesen odáig merészkedik, hogy megkérje a kedves tévénézőket – Mari nénit Csajágaröcsögéről, a 32 ezer forintos nyugdíjával és Pistát, aki 105 forintot kap benzinköltséggel az összeszerelő üzemben a három műszakért heti 40 órában -, hogy segíjje’ már ki ugyan egy pár forinttal 330 ezres nettó bérét… ami azért tényleg jó eséllyel kiveri egy kicsit a biztosítékot a leghiggadtabb embernél is.
Aztán persze megnézem a saját kamerás felvételt a Facebookon/YouTube-on, és nyilván látom, honnan fúj a szél: az ellenzéki politikus a miniszterelnök korrupciós ügyeibe tenyerelt, és ezért hirtelen fontos lett személye elhiteltelenítése azáltal, ő vajon hogyan él. És valóban, itt az az anomália, hogy hoppá, Rogánhoz és Szijjártóhoz hasonlóan ő is többet költ, mint amennyit papíron, hivatalosan megkeres, ergó az ő esetében is felmerülhet, hogy esetleg korrumpálódik (még ha ellenzéki pozícióból ennek lehetőségei lényegesen szűkösebbek is, mint kormánypártiból, ugye), netán kétes biszniszeket működtet (ha Kendermag Egyesület meg fűliberalizáció, akkor nyilván drogot árul mellékállásban, mi mást is tenne?). Kunfalvi Nóra, a lelkes ifjú oknyomozó titán, aki már a kormánypárti szócsövek legmélyebb bugyrait is megjárta – Célpont, Magyar Idők, 888, újabban pedig a Vajna-féle TV2 – lelkesen veti rá magát ezekre az anomáliákra, pechjére azonban kiderül, hogy Juhász egyrészt nem jár tilosban (minden fillért igazolni tud), másrészt pedig az ő pitiáner 330-as járandósága, és az innen-onnan összeszedett pártízezres adományok a kanyarban sincsenek a több kastélyt és hatalmas birtokokat titokzatos stróman-rendszeren keresztül birtokló miniszterelnök kétes pénzügyeihez képest. Így azért már egész más a helyzet állása. Juhász rutinját, rátermettségét mutatja, hogy a szituból végül ő jön ki jól: közel félmillióan látják a felvétel vágatlan verzióját, amiben a miniszterelnök és a kormánypárt tagjainak gyanús ügyeiről beszél, aztán – miután korrupció elleni adakozásra szólít fel mindenkit – pillanatok alatt 3,5 millió forint gyűlik össze a számláján.
De mi is dönti el pontosan, hogy ki “győzött”?
Mi volt akkor tehát az, ahol és amiért Kunfalvi elvesztette ezt a játszmát, és ahogy egy kommentelő írta a Facsén: “nyitott szájjal futott az AIDS-es bránerbe”? Nézzük:
1. Nem a szubjektum volt a fő baj, hanem a rossz súlyozással egybekötött időzítés.
Kunfalvi Nórának van egy világnézete, ami vastagon rányomta bélyegét az anyagra, amit készített. Ez nem baj, mindenki így készít anyagot, még akkor is, ha hírt ír, a riportnál ez az attitűd pedig eleve műfaji sajátosság. Idáig oké volna még az egész, de ez az elkötelezett fideszkatona elkövette azt a hibát, hogy rossz időben, rossz helyen, rosszul súlyozta az eseményeket: egy egyszerű, nép gyermekeként tündöklő ellenzéki politikus elképesztően pitiáner és jelentéktelen – ráadásul ha béna is, de átlátható – pénzügye egyszerűen rosszkor került fókuszba épp akkor, amikor mindenki a miniszerelnök titokzatos, hatalmas vagyonáról beszél, ami Nárcisz kutya útján újabb elemekkel egészült ki a köz előtt.
Itt túlzottan is átlátszóvá válik a lejáratás szándéka, miközben még több fény vetül az aránytalanságra: a tényre, hogy a különbség Orbán és Juhász között jóval nagyobb, mint Juhász és a már említett Mari néni meg Pista között, ezért sok marinéni és sok pista is Juhásszal fog szimpatizálni. A rossz időzítést teljessé tevő körülmény iskolapéldája, hogy percekkel azután került sor a csörtére, hogy a műsort sugárzó kereskedelmi csatorna Andy Vajna tulajdonába került, és a fiatal pártkatona a cég kötelékébe lépett: ez a szervilis dörgölőzés a többségből eleve ellenszenvet vált ki. A strébert, a seggnyalót sehol nem szeretik, még ha a tanár úr viszonylagos népszerűségnek is örvend egyébként (hát még akkor, ha ez egyébébként is vitatható!).
2. Juhász kommunikációs kultúrája egyszerűen nagyobb rutint mutatott, kiütéssel győzött.
Ha valaki nem profi kommunikátor (vagy az, de kevésbé rátermett és rutinos), könnyen lyukra fut: lásd a taxisok átgondolatlan, indulatalapú Über elleni kampányát, ami szintén fordítva sült el: az Über jött ki belőle jól, azok is hallottak a szolgáltatásról, akik eddig nem ismerték azt, és végeredményként többen kezdték használni az appot, míg a taxisokkal kapcsolatos negatív előítéletek és élmények újult erővel kerültek előtérbe a közbeszédben.
Juhász természetes kommunikációs képességeivel és hatalmas rutinjával könnyedén legyőzte Kunfalvit, aki -cserébe – elővett egy sor homályos, ködös feltételezést, amelyek néhol a rágalmazás határát súrolták (pl. kendermagos célozgatások). Ez megint csak vitatható, de még a határterületen belül van: egy riporter rákérdezhet pletykákra, meg nem erősített információkra is, természetesen akkor is, ha ezek kényelmetlenek. A riportalanynak lehetősége van elutasítani a kérdést, vagy – egy átláthatóságra törekvő, személyes márkáját tudatosan építő politikus számára nyilván ez a kedvezőbb – megválaszolni azt. Ügyes akkor lesz, ha közben is célt ér: nem csak megvédi magát, de még el is hinti a számára előnyös információmagokat. Itt mindkettő megtörtént, Juhász profi volt, le a kalappal.
(Kormányoldalról Lázár János ebben például zseniális, mindent megválaszol és még meg is köszönöd, de tényleges információval kényes ügyekben soha nem leszünk gazdagabbak, nyilván a kisebb kaliberű képviselők általában inkább egyszerűen hárítanak. Egy Németh Szilárd a két szint között mozog: már nem olyan ügyes, mint Lázár, válaszai inkább a standard propagandára szorítkoznak, többlet nélkül, azt viszont határozottan képviseli. A politikusi tehetség nagy mértékben kommunikációs tehetség dolga, amiben a helyzetfelismerő- és a reakcióképesség is fontos szerepet kap. Nyilván más is kell hozzá, de ez fontos alap.)
3. Újra bebizonyosodott, hogy a közösségi média hatása erősebb lehet, mint egy kereskedelmi tévéé.
Bizony. Kunfalvi kezdetben ugyan ügyesen fűzte a gyöngyöket (be kellett látni, hogy okésan kérdezett, ügyesen reagált), de végül ellene fordult a saját fegyvere: egy simán csak kertévében bemutatott, néhány perces riporttal akár nyerhetett is volna, de a vágatlan anyag már számos olyan pontot tartalmaz, ami rá – és a mögötte álló szándékra – nézve káros (kutakodás, magánlaksértés, magánélethez való jog megsértése stb.), beszélgetőtársát viszont előnyös színben tünteti fel:
– Juhász tisztázza magát,
– rokonszenvet/együttérzést vált ki,
– precízen megfogalmazza ellenzéki céljait, ami a civil célokkal egybeesik (a korrupció üldözése)
– a csúcs: aktív propagandatevékenységet folytat (megadja a számlaszámát céljai érdekében),
ráadásul a közösségi médiafelületre töltött anyag képes arra, hogy vírusként terjedjen, így jóval több emberhez jusson el, mint ahányan az adást a tévében látják.
Mindez jól mutatja: a közösségi médiának ma nagyobb hatalma lehet, mint a kereskedelmi tévének, annál is inkább, mert az utóbbi a fősodor által kivetetett információ megjelenítésére is képes, míg a fősodorral szemben egy jelentős réteg eleve gyanakvó (lásd konteók népszerűsége, és a random álhírek féktelen terjedése megbízhatatlan forrásokból).
Azt hiszem, Juhász Péter kommunikációs céljainak győzelemhez, és Kunfalvi Nóra nevetségessé és megvetetté válásához a fentiek mindegyikének együttállása kellett: ez azonban egy kétélű fegyver, ami bármikor visszafelé is elsülhet, és mindig az győz, akinek az esetében ügyesebben teljesülnek a fenti feltételek.
Érdekes anyagok a témában máshonnan:
- Pesti Srácok: Juhász Péter mégis válaszolt a PestiSrácok.hu kérdéseire (vágatlan)
- Index: Juhász Péter: Orbán vagyonosodása a Fidesz Achilles-ina
- A vágatlan Juhász-riport a Facebookon
- A vágott anyag a TV2-n: Luxusban él, de adományokat gyűjt Juhász Péter
Én is érintek ezt-azt, ami idevág:
- Miért nem olvashatsz mindig arról az újságban, ami van?
- Miért hisznek ennyien az összeesküvés-elméletekben?
- Vágó István él, és senki se vetette el a gyerekét, mert fiú – Hogyan szűrd ki az álhírt 5 perc alatt?
- Így iktasd ki ellenfeled, és kerekedj felül: a hatékony politikai diskurzus kiskátéja
*aki magára a korrupciós ügyre kíváncsi, Juhász Péter tálalásán kívül más forrásból is, az kövesse Hadházy Ákos munkásságát
Eszter's Offtopic 
Ez olyan jó volt, hogy arra nincs szó, sem több szóból álló kifejezés! (Illetve van, de az már szemérem elleni vétségnek számítana ebben a szociálpszichológiai térben ;) )
Hogy érdemben is hozzászóljak:
Juhász Péter vagy 15 éve közszereplő, intelligens (legalábbis a szociális IQ mindenképpen kiemelkedő, kár hogy kifolyik a kezéből a pénz, és ezért bármilyen közpénzkezelő funkcióra totálisan alkalmatlan, de ‘néptribunusnak’ jó) és tapasztalt. Most megmutatta, hogy milyen egy ‘jó politikus’. Remélem sokan tanulnak belőle.
A TV2 meg süllyedő hajóvá válik szakmai értelemben, távozik Friderikusz és sokan fogják követni (vagy már követik is). Tehetség nélkül meg kapunk majd egy Echo TV-t, ahol, ha jó a vendég a (riporter/műsorvezető meg alszik közben egy kiadósat), akkor lehet jó műsor
(pl. Nógrádi mellett meg sem szólalhat a műsorvezető), ha nagyon hiperaktív, akkor meg mindenképpen kaksi lesz (Bayerzsót).
A generációváltással meg amúgy is a Facebook lesz az irányadó (meg az index/HVG/444/mandiner cikkek amiket oda linkelnek.)
Oh köszi, éltem a gyanúperrel, hogy kicsit Ádámtól és Évától kezdtem a a sztorit, de muszáj volt…
No igen, én is azt gyanítom, hogy Juhász Péter eddigi pályafutása azt mutatja (a sok tönkrement cég, a tartozásai, a fura pénzköltése), hogy ennek a csávónak kifolyik a kezéből a pénz. Ugyanakkor az Index interjúja nagyon jó, egyáltalán nem alákérdezős, és hát tény, hogy nem tervez pénzügyminiszter lenni, netán egyéb pénzügyi szakértő, akire a befektetéseket, költéseket bízzák. Amit csinál, abban jó, nem tudjuk, hogy egy kormánypárti helyzetben hol lenne, ezeket a kvalitásokat milyen poszton tudná kamatoztatni (valszeg olyanon, ami a kommunikációhoz kapcsolódik). Lehet hogy ott már nem volna ilyen nyerő helyzetben… mármint a kvalitásai kihasználása szempontjából, mert anyagilag nyilván jobban járna, ugye. :)
A TV2-vel meg nem tudom, mi lesz, egy tulajdonosváltás a híradón és általában véve a közéleti műsorokon látszik meg, de itt most azért többen felálltak, felállnak még várhatóan. Sajnálom a becsülettel, szakmai alapokon dolgozó embereket, akik dilemma előtt állnak. Meglátjuk, mi lesz, mindenesetre aggasztó, amikor a kormány kvázi felvásárol minden kommunikációs csatornát…
“…kicsit Ádámtól és Évától kezdtem a a sztorit, de muszáj volt…”
Nem gond, olyannyira, hogy a kauzalisztika az egyik erogén zónám, úgyhogy nagyon betaláltál. ;) Ráadásul szeretek újat tanulni, és most ez történt! :)
“A TV2-vel meg nem tudom, mi lesz…”
Ez jó kérdés. Már a jobb oldalon sincs olyan minőségi újságíró, akinek ne lenne belső szükséglete legalább hetente egyszer belerúgni a FIDESZ-be, vagyis maradnak a zelóták, akik nem a tehetségükről ismertek, vagy ha igen, akkor az már 10-20 éve volt lassan.
Ez persze csak móka, de szerintem egy kis jelzés is, hogy bármikor begorombulhatnak ők is:
http://hirtv.hu/csorte/locsere-1321715
“…a kormány kvázi felvásárol minden kommunikációs csatornát…”
És hiába, mert a 888-asodás miatt nézhetetlen, ráadásul a Zuckerberg-galaxissal (Merkel is megpróbálta, neki is nemet mondtak arra, hogy ‘ne közöljenek negatív híreket a menedékkérőkről’) sem tudnak kezdeni semmit, ami 40 alatt mérvadó, de persze afölött is sokan használják. Vagyis amíg nem tiltják le/cenzúrázzák a netet addig mindig van esély, sőt az idő előrehaladtával egyre nagyobb.
Itt csak az a probléma, hogy hazudik a Juhász!
Mert azt mondja, hogy nem termesztett kendert és nem volt semmilyen boltja!
Termesztett és volt boltja:
http://hirtv.hu/hirtvarchiv/juhasz-peter-nevet-megint-osszekapcsoltak-a-kendermaggal-1247526
Maga vallja be a saját boltjában, hogy ipari kendert termesztett!
Azért áljjon meg már a menet. Nem kellene mennybe lőni ezt a Juhász. Ez is egy arrogáns állat aki úgy hazudik, mint ha könyvből olvasna.
A riporter hülyén tette fel a kérdést, az tény, de valószínű nem azt akarta kérdezni, hogy fűtetmesztésből és dilerkedésből maradt-e pénze, hanem a termesztés kellékes boltból.
Az már csak hab a tortán, hogy beadja a fenti riportba, hogy fűszernövényekhez kellenek a kellékek…
Ja, meg évekkel ezelőtt bement a teve utcai székházba egy cannabis palántával, gondolom azt is csak találta vagy a Lehel piacon vette. De védjétek nyugodtan ezt a sumák, hazug gazembert.
A kender-sztorit nem tagadja, a belinkelt Pesti Srácok-interjúban is szerepel, hogy volt ilyen biznisze, igaz, ott zellert és spárgát is lehetett kapni. Szépen kifejti ott is ezt a sztorit. Viszont a riporter hülyén kérdez rá ebben az anyagban, ez tény, úgy abban a formában tényleg torzul az információ. Juhász se hülye, hogy ezt ne lovagolja meg.
Az tény, hogy Juhász Péter aktivistáskodott fűliberalizáció ügyében, és volt is olyan akciója, hogy cannabis-fogyasztása után jelentette magát, ami egy olyan dolog, hogy lehet egyetérteni a könnyűdrogok legalizációjával, meg lehet ellene is lenni, de az ezirányú állásfoglalása és aktivizmusa nem befolyásolja azt, hogy 80 ezer forintnyi önkormányzati tiszteletdíjat kap, ehhez jön még 250 ezer a pártbeli munkájáért, és ez tiszta, átlátható pénz. Amíg nem bizonyosodik be bíróság előtt, hogy titokban esetleg hardcore drogdíler, nincs miről beszélni, az van.
Arról is lehet magánvéleményünk, hogy idiótaság 330-ból cirka 250-300-at lakhatásra költeni (nem tudom, mennyire picik a gyerekei, de feltételezem, ezt nyilván a párjával felezik, ami ugye 120-150 120-150-et jelent, de még ez is sok pénz per kopf). Viszont kinek mi a prioritás, ő szeret menő helyen, menő kéróban lakni, ő tudja, ez még nem korrupció, se nem illegalitás, ugye.
Szóval nem védem Juhászt, nem vagyok Együtt-párti, sőt, ez a bajnaista politika és úgy általában véve a liberális gazdaságpolitika elég távol áll a világnézetemtől, de a tény az tény: profin keresztülvitte kommunikációs célját. Szeretjük, nem szeretjük, egyetértünk vele vagy sem, de ez van.
Abban az interjúban amit feltett a Juhász a facebook oldalára, abban azt mondja, hogy nem termeszetett kendert, nem volt semmilyen üzlete.
Tehát hazudott,fent már kifejtettem.
A ripoerter nem általánosságba ment hozzá kérdezni, hanem a pénzügyeire volt kíváncsi.
Az, hogy ő azt hajtogatta, hogy bezzeg a Zorbán, bezzeg a Nárcisz…
Nem ez volt a kérdés. Nekem a facebookos videóból az jött le, hogy ész nélkül hajtogatja a magáét. Az a válasz, hogy barátok támogatják, az pont annyira vicces, hogy a szüleimtől és gazdag nagynénitől van meg a 120 milliós ház.
Szóval egykutya az összes politikus és tényleg nem kéne mennybe emelni a Juhászt. Ha profi lett volna, akkor nem személyeskedik. Lázárt nem hallottam, hogy “lepornósoz” valakit, mert kapott egy nem tetsző kérdést. Rosszul fogalmazott a lány, de nagyon nem érdemelte meg, amit kapott ettől a “nagy” “liberális” “sajtótól”.
És még fenyegetőzik is az újságíróval. Aki egy szóval sem mondta, hogy Juhász kábszernek termesztett kendert – ha Juhász úgy érezte, hogy erre akar kilyukadni, célozni (khm, persze, ez nem okvetlenül rossz megérzés), akkor ezt kellett volna tisztázni. Nem letagadni a kendert mindenestől, és nem úgy tenni, mintha a kendertermesztés önmagában rágalmazás lenne.
En valami olyasmit ertettem, h forgalmazza, nem termesztette a növényeket, including kendert. De lehet, h én értettem félre, nem latok ebbe bele.
A kérdés úgy szólt, hogy a kenderből maradt-e pénze. Kunfalvi nem mondta, hogy termesztés, nem mondta, hogy kábszer.
Nekem végig azon járt az eszem, miközben olvastam (és igaziból a téma sem az, hogy akkor most a Juhász vagy a Kunfalvi), hogy mekkora ereje és hatalma van a médiának, és ehhez képest mennyire nincs, vagyis hát nem hajlandó viselni a felelősségét.
Azt gondolom, hogy akár egy kereskedelmi, akár egy kincstári média meg kellene üssön egy tájékoztatási minimum szintet, egy minőségi követelményt ahhoz, hogy egyáltalán műsoridőt, lehetőséget kapjon a megjelenésre.
Vannak ugye ezek a műsorok, melyeknél minduntalan feljajdulunk, hogy azt hittük, hogy az előző sorozatnál nincs lejjebb, és most mégis…! Amikor a híradóban mást sem lát az ember, mint szenzáció hajhászást, vért, tragédiát. Amikor ünnepelt médiaeseménnyé válik egy terrortámadás, és az összes médiamelós ágybapisil a gyönyörtől, hogy AKCIÓ VAN!
Tényleg “csak” annyi, hogy a média kiszolgál, hogy arról ír, arról közvetít, amit a plebsz látni, hallani, olvasni akar? Tényleg elég önigazolásnak a “nézettség”? Az kicsit sem fontos, hogy a média a jelenben teremti meg a jövő médiafogyasztóit, hogy simán használható fegyverként, eszközként, és a legritkább esetben tényszerűen, inkább hatalommal bíró de azzal visszaélő befolyásoló tényezőként?
És mindezt úgy, hogy nincs felelősségre vonás, nincs eltiltás, nincsenek szabályok…
Te magad is úgy kezded, hogy…:
“Azt tanultuk, hogy a hír objektív, tényközlő sajtóműfaj”…. “hogy gondoljuk át egy kicsit együtt: valóban olyan objektív műfaj a hír, mint ahogyan azt a definíció mutatja?”
Alapszabály az objektivitás, majd rögtön elmagyarázod, hogy miért is nem az, s miért is nem kell betartani a szabályt…
Ettől az ügytől függetlenül is: az a jó riporter, aki mindennek utánajár, de nem előítéletes, nem aláz meg senkit, és nem személyeskedik.