Aktuális

5 kedvenc bókom, ami igazából nem dicséret

Bók, ami igazából nem is bók, rengeteg van. Most öt fő kategóriába gyűjtöttem a “kedvenceimet”.

Az identitás kritikája: Jó fej/lehet vele dolgozni, ahhoz képest, hogy zsidó/cigány/férfi/nő/buzi stb.

Az alapvetően antiszemita/rasszista/férfigyűlölő/nőgyűlölő/homofób emberek azzal szeretnek takarózni két zsidózás, cigányozás, az-összes-férfi-csak-azt-akarjázás, minden-nő-kurvázás és rohadt-fartúró-buzizás között, hogy de hát létezik legalább egy – ha nagyvonalúak, talán kettő, három – zsidó, cigány, férfi, nő, meleg, akit őt kedvelnek, tisztelnek, elismernek, tehát ők aztán nem általánosítanak, de nem ám. Magamban ezt a jelenséget az “én-zsidóm-jó-zsidó”-attitűdnek nevezem, de ugyanígy elkedvtelenít az a fajta internalizált szexizmus is, amikor egy nő büszkén hangoztatja, hogy kizárólag férfi barátai vannak, mert a nők pletykásak, felületesek és hisztisek, bezzeg a srácok körében nem fordulhat elő ilyesmi (haha).

A külső kritikája: Gyönyörű nő volna, ha fogyna harminc kilót.

Idetartozik még: Nahát, becsülöm a bátorságát, hogy felvette ezt a ruhát./Egész nőiesen néz ki, amikor így felöltözik (utóbbi nem testsúllyal, hanem öltözködési stílussal kapcsolatos kritikára utal).

Értem én, hogy van, akinek a normál BMI-jű nők tetszenek csak, de ez alapvetően ízlés dolga. Nem mindenki így van ezzel: egyszerűen téves kép az, hogy mindenki ugyanahhoz vonzódik, az emberek sokfélék. Maga a szépség sokféleképpen megjelenhet az arc szimmetriájától kezdve a különleges vonásokig, telt idomokig, ez egy nagyon széles, abszolút kilófüggetlen skála: aki szép, az attól függetlenül szép, hogy hány kiló. Nem lehet elégszer elmondani, hogy az elhízás nem esztétikai, hanem egészségügyi kérdés, ugyanakkor az is tény, hogy testszégyenítéssel (ideértve az enyhébb formát, a szépség kilókhoz kapcsolását, mint szankciót) hosszútávon még nagyon sikerült senkinek ideális testsúlyt elérnie.

A státusz kritikája: De hát annyira érzékeny/értelmes/szexi/gondoskodó, hogyhogy nincs senkije?

Azt hiszem, itt több olyan logikai buktató is van, amit sosem fogok megérteni. Nem is tudom, hol kezdjem.
Egyrészt, az élet nem úgy működik, hogy aki megüt egy bizonyos mércét egyes elvárt tulajdonságok és kvalitások szintjén, annak automatikusan lesz párja, merthogy
– kívülről nem mindig látszik, ki milyen démonokkal küzd a múltból
– nem biztos, hogy épp olyan élethelyzetben van, hogy egyáltalán akar/tud vállalni ilyesmit
– nincs garancia arra, hogy talál olyasvalakit, akivel kölcsönösen adott az a fajta vonzalom és kompatibilitás, ami az alapja lehet egy mélyebb kapcsolatnak.
Ez a “nem értem, miért nincs senkije…” tehát annyira végtelenül leegyszerűsíti az embert arra, hogy akkor ér valamit, ha párban van, hogy nincs is értelme ezt tovább elemezgetni…

Az anyaság kritikája: Még mindig otthon vagy  gyerekkel? Becsüllek, én beleőrülnék az unalomba!/ Annyira bátor vagy, én nem bírnám másra bízni a gyerekemet!

Az anyát dicsérve kritizáló mondatok két pólusa. Az egyik akkor hangzik el, amikor az anya otthon marad a gyerekkel (pláne, ha a szokásosnál hosszabb ideig marad otthon), a másik pedig akkor, ha aktívan dolgozik a bébi mellett (pláne, ha ezt a szokásosnál korábban kezdi). Az egyik finoman arra utal, hogy a nőnek nincs élete, a pasijától függ teljes egészében és nyilvánvalóan a gyereknyelv elégíti ki minden intellektuális igényét (keresett egy gazdag fickót, aki kitartja!), a másik pedig azt sejteti, hogy egy önző karrierista izéről van szó, aki lepasszolja a kölköt másnak, amíg ő “önmegvalósít” (minek szül a zilyen?). Közben persze semmit nem tudunk a két nő karakteréről, élethelyzetéről, a gyerekeik speciális igényeiről… egyszóval minden körülmény ködös, de az ítélet már megszületett, csak mert mi más döntést hoznánk, hoztunk, vagy hisszük, hogy hozni fogunk, de tudásunk a témában még tankönyvi és képlékeny.

A világnézet kritikája: Tök jó, csak kár, hogy politizál (vallásos/ateista/nem keresztény, satöbbi).

Ezt Bombera Krisztára mondták, egy szakmai elismerés kapcsán. Szomorú, hogy ez is stigma: miért ne lehetne véleménye, miért ne vehetne részt – nyilvánosan is – közügyekről szóló párbeszédben? az ilyesmit én akkor sem tartom ördögtől valónak, ha a delikvens más eszmerendszert képvisel, mint én: pl. Egerszegi Krisztina a Fidesszel vagy Gregor Bernadett a Jobbikkal. Nem mindig értem a motivációikat, de nem érzem, hogy kevésbé lennének hitelesek a szakmájukban, mert közügyekkel is foglalkoznak. Amerikában a legtöbb hírességről tudod, ki mögött áll egy elnökválasztáson, az emberek valahogy nem annyira megátalkodottan apolitikusak, mint itt. Hogy mi volt előbb, a tisztább közélet vagy a természetes érdeklődés? Jó kérdés, de én nem bánnám, ha itt is bárki állhatna bárhova anélkül, hogy az bármilyen szinten is hiteltelenítené. (A helyzet a hitrendszerrel is ugyanez: ugyan miért kellene stigmát kapcsolni “a kis láthatatlan barátokhoz” vagy éppen az “istentelenséghez, ami nyilván erkölcstelenség is”?)

Nektek mik a “kedvenc” visszakézből adott bókjaitok, elismeréseitek?

 

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

37 hozzászólás 5 kedvenc bókom, ami igazából nem dicséret bejegyzéshez

  1. Ezek sértő ítélkezések, persze benne van az is, hogy magából indul ki, aki mondja, mert minden csak úgy lehet jó, ahogy ő gondolja, ugye?
    Volt egy kolléganőm, aki nem bírta felfogni, hogy a másik kolléganő nem akar gyereket és kész. Nem hitte el, hogy neki az úgy jó, mondhatni lenézte emiatt. Holott a munkában ez mennyire érdekes? Semennyire. Mint ahogy az sem, hogy ki kivel hál. Miért lenne attól rosszabb munkaerő/barát/rokon stb.?
    Gyönyörű volna, aha. Hosszabb hajjal, soványabban, stb. Lehet, valakinek meg úgy gyönyörű. Ez olyan álsajnálkozás. De a lényeg, hogy igyekszik belemászni a másik életébe, mint a státusznál. Aki közeli barát, úgyis tudja, mi van, az ismerősnek meg mi köze hozzá, lehet nős pasival kavar, azért nem vállalja fel, inkább mondja, hogy szingli, na.

  2. “hogy de hát létezik legalább egy – ha nagyvonalúak, talán kettő, három – zsidó, cigány, férfi, nő, meleg, akit őt kedvelnek, tisztelnek, elismernek, tehát ők aztán nem általánosítanak, de nem ám.”
    Satchmo mondta egyszer: minden rohadék fehérnek megvan a maga négere.

    • Jaj, Laci, én téged annyira imàdlak :D

      • És tényleg, minden antiszemitának van kedvenc zsidója is, a jó zsidó, és a híresen antiszemita szervezetekbe is illik beültetni párat, hogy aztán lehessen hivatkozni rá, hogy “áááá, mi aztán nem utáljuk a zsidókat, ha tisztességesek” (értsd: nekünk dolgoznak, mi gazdagszunk belőlük, az elvárt módon viselkednek).

        (És hát igen, Lacit nem lehet nem imádni.)

        • Aki egy anti-valamilyen társaságnak a „jó zsidója”, az vajon mit gondol?

          Tényleg elhiszi, hogy mivel ő köztük lehet, ezért „nem is (annyira) rosszak”?
          Egyéni előnyökért, haszonszerzésért bevállalja, hogy megtagadja, feladja az identitását? (De akkor meg már nem hiteles a „többi zsidó” előtt, tehát ebben az értelemben már nem „zsidó”.)
          Vagy a „fontosabb” dolgokba be sem avatják, csak ott ül a kirakatban?
          Közben a „többi zsidóval” is tart kapcsolatot?

          Akárhogy is van, megtéveszt másokat, és/vagy őt is megtévesztik. Őszintétlen, kicsinyes helyzet.

          • Most épp ez a vita zajlott le Caitlyn Jenner kapcsán, aki – bizonyos mértékig, de – Ted Cruzt támogatta. Jenner ugye transznő, de annak idején gazdag, fehér, férfi élsportoló volt, olimpikon, így a republikánus elnökjelölt évtizedekkel ezelőtt elismeréssel beszélt róla. Az, hogy egyébként elítéli az egész LMBTQIA-mozgalmat, az Jennert a jelek szerint nem zavarta a kampány során (két hete mondta ki, hogy talán mégse kellett volna dicsérnie a jelöltet…). Sokan meg őt (ítélik el) emiatt. Érdekes dolgok ezek.

          • Kápók és egyebek. Ld. még:

      • :D
        Még így … is :D

    • Nálunk ezt annó úgy mondták: “Román/magyar, de rendes ember”.

  3. Szerintem a közügyekkel foglalkozni polgári erény. NEM politikával – azzal a politikus foglalkozik -, hanem közügyekkel. Én, mint állampolgár, én, mint adófizető tudnom kell, mi történik a pénzemmel, hogy a hely ahol élünk, annak hogy alakítják a képviselők a sorsát.

    Kis túlzással élve én pont azokat nézem le, akiknek erre nincs igényük.

    • Valahogy én is így érzem. Közös ügyek, beszéljünk róluk, a “politika” meg úgy kerül képbe, hogy ennek a pénzemből finanszírozott része az, hogy mások hogyan folytatják le ezt a párbeszédet, ami ráadásul az én szakállamra megy.

  4. En nagyon sokszor kaptam meg, hogy de hat te szep vagy..egy ido utan kozoltem, hogy kurvasokra megyek vele ELMULIK!

    ez foleg akkor volt nagyon vidam, amikor viszonzatlanul voltam szerelmes.:)

    • veragelencser // március 26, 2016 - 19:39 // Válasz

      No igen, én is pont ezt szoktam mondani, meg azt, h Magyarországon minden második nő szép. :D
      (Nem, nem sportszerű vagyok, nézzetek körül az utcán. ;-) )

      Mintha a kapcsolathoz kizárólag külsőségek kellenének. -.-

      És erre jól rímel egyébként, amikor a kislányoknak a szépségét, és a kisfiúknak az eszét dicsérik meg.
      (Hogy utáltam!)

      • Ez szerintem nem hulyenek nezes. Mondjuk en is felvontam a szemoldokom, de aztan hozzatettek h meg a 12 pont haladekt’alan elfogadasa.
        Nagyon kivancsi vag!yok mi lesz ebbol.

      • Igen, épp a napokban olvastam valahol egy listát, hogy mit mondjunk a kislányoknak, hogy ne mindig a külsejüket dicsérjük.

        És hát jaja, ott áll az ember brutál szerelmesen, viszonzatlanul, és azzal vigasztalják, hogy de bezzeg milyen szép… hát ki van vele segítve bárki is! :S

        • “Igen, épp a napokban olvastam valahol egy listát, hogy mit mondjunk a kislányoknak, hogy ne mindig a külsejüket dicsérjük.”

          Ez úgy hangzik, mintha valaki teljesen tanácstalan, ötlettelen lenne, hogy akkor most mivel dicsérjen meg egy lányt. Ebből is látszik, hogy a nemi sztereotípiák mennyire korlátozzák a (köz)gondolkodást: bele sem gondolunk, hogy ha “nem lenne szép” vagy “nem szép” (szerintünk), akkor mégis mitől lehet jó (ember)?

          Szerintem ez nem annyira nehéz, mint ahogy hangzik. Ha nem a külsejét dicsérjük, akkor nyilván belső tulajdonságait vagy a viselkedését. Egy belső tulajdonság vagy jellemző rá, vagy nem; ezt nem feltétlenül szükséges a nemével összekapcsolni. Tehát ezek közül általánosságban ugyanazt lehet mondani, amit a fiúknak.

          Persze lehet, hogy nem is ismerjük az adott embert (gyereket), és csak udvariasságból dicsérjük, hogy legyen mit mondani. Ilyenkor a lányoknál a szépség a “sablonszöveg, ami mindig működik”. Azt meg értelmetlennek tartom, hogy belső tulajdonságot mondjunk, ha nincs okunk őszintén mondani.

  5. Ha egy dicséretben benne van, hogy “de”, vagy “annak ellenére”, vagy “ha”, akkor az nem dicséret, hanem elvárás. Legtöbbször nem is reális, hanem csak a saját elvárásunk mással szemben. És sajnos sokszor előítélet van mögötte.

  6. Most olvastam egy masik nagyon jot: elvezd ki az idot ameddig… Mert kesobb.

    • Jaj, meg a “majd ha bezzeg”. Bezzeg majd közpiskolában, bezzeg majd egyetemen, bezzeg majd a nagybetűs életben, bezzeg majd, ha gyereked lesz…. úgyhogy élvezd ki az időt, ameddig!

  7. “Jól írsz, csak miért mindig ilyen negatív dolgokat. Írhatnál végre vidámabban is. Semmi jó nem történik veled? Most nem ilyesmivel kéne foglalkoznod, hanem a családoddal, kisbabáddal”. (terápiából írok amúgy, hogy kijöjjön a bentrekedt fájdalom)

    Meg van még ez is, nem annyira bókba, mint inkább aggódásba bújtatott cseszegetés: (minden depressziós kedvenc beszélgetése)

    1.
    – Hogy vagy?
    – Hát nem igazán jól.
    – Miért, mi van már megint? Miért vagy te folyton szarul? Miért nem tudod egy kicsit pozitívabban látni a dolgokat? Miért kell folyton panaszkodni? Szedd már össze magad!

    2.
    – Hogy vagy?
    – Jól.
    – Biztos?
    – ..
    – Figyelj, nekem nem kell megjátszanod magad, ismerlek már, látom az arcodon, hallom a hangodon, hogy nem vagy jól. Nekem nem kell, hogy műmosolyogj.
    – Jó, hát nem vagyok igazán jól továbbra sem.
    – Miért, mi van már megint?…stb, stb

    • :( Ez (pláne az utolsó) már bántalmazás.

      • Bántalmazás, hmm… És az milyen, amikor hivatali, vagy azzal kapcsolatban álló személytől jön ez, azt vizsgálva, hogy alkalmas vagyok-e a kisbabám gondozására?
        “Maga nincs jól. Látom, hogy nincs jól. Ne mondja, hogy jól van.”
        Mert amúgy három hónapos babával minden más nő friss, üde, kipihent, tip-top. És mosolygós, életvidám. Vagy ők nincsenek rajta a listán, amire én már (korábbi szülésem miatt) felkerültem.

    • Hú, ezek de nagyon tipikusak, igen. :P gyerek kapcsán triplán, sőt tízszeresen megkapja a nő, hogy bármit is csinál, a gyerekével kéne inkább foglalkoznia. Emlékszem, szegény Dúró Dórának ezt az OGY-ben is többször bekiabálták, de feltételezem, megkapja ezt mindenki és bárki, aki eljön egy órára is a fakanál mellől, a Kindertől, a Küchétől és a Kirchétől, ugye. A másik meg a depresszió és más mentális problémák relativizálása: hogy az embernek csak össze kéne kapnia magát, és “észrevenni végre, hogy milyen szép a világ”, nem pedig “magát sajnáltatnia folyton”/”már megint”.

      • A mentális probléma, mint bosszú.
        “Neked szar a kedved, akkor legyen nekünk is, mi? Direkt csinálod, mert az történt, amit te akartál.”

      • “Emlékszem, szegény Dúró Dórának ezt az OGY-ben is többször bekiabálták..”
        Na azért nem véletlen neki és csak neki kiabálták be. Az nem annak szólt, hogy nő, hanem épp annak, hogy ő akarta megmondani a nőknek, hogy menjenek szülni meg gyereket nevelni.

        • Jo, de Harrach Petya, s külön Semjen Zsolt ezt soha nem kapta meg, pedig többet okoskodtak a témában. Kover Lacko se, hogy nagypapuljon mar inkabb (csak par mem szintjén nem OGY-ben).

          • Persze hogy nem, mert egy cseppet sem otthon babázó nő szájából még durvább, hogy menjenek a nők szülni, nem? Mármint ti többiek menjetek. Meg hát még magasabb a labda.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: