Aktuális

Lilu meztelen: segíti vagy hátráltatja egy-egy szexi fotó a feminizmus ügyét?

A feminizmus a témája az Elle áprilisi számának, ám hozzám csak most jutott el a magazin és a körülötte kialakult párbeszéd. A vezércikkben 12 közszereplő mondja el, számára mit jelent a női egyenjogúság, aminek égisze alatt a műsorvezetőként megismert Lilu – az egyetlenként – meztelenre vetkőzött, hogy a szabadságot és a pozitív énképet propagálja.

Kiért, miért, jól tette-e?

Kormos Anették szerint maga a meztelenség, Balázsék szerint inkább a “tökéletesség” a baj

A kampány alapvetően építő jellegű: elmagyarázza, hogy a közhiedelemmel ellentétben a feminizmus nem a férfiak ellen, hanem a nőkért – és természetesen a férfiakért is – van. Rávilágít arra, hogy a nemi szerepek társadalmi konstrukciók, amelyekben nem kötelező hinnünk, a nőiség pedig több dimenzióban is megélhető, teljesen fölösleges princípiumokra szűkíteni azt. Kifejti, hogy hiába hiszik sokan, hogy a jogi egyenlőség alapvető feltételeinek alkotmányba iktatásával a feminizmus létjogosultsága a fejlett világban voltaképpen megszűnt, a gyakorlatban a nők dollárra ma is hetvenöt cent, a legfejlettebb országokban is több időt töltenek házimunkával, mint a férfiak, miközben a szexizmus napi szinten része az életüknek. Bombera Krisztina, Szamosi Zsófia, Péterfy Bori, Winkler Nóra, Bánfalvi Eszter, Marge, Juronics Tamás, Al Ghaoui Hesna, Odett, Vitáris Iván, Bódis Kriszta összességében véve értelmesen fogalmazza meg gondolatait a témában, és végre senki sem esik abba a hibába, hogy “nem vagyok feminista, de”, aztán persze mindent elmond arról, hogy szerinte a nők is ugyanúgy emberek, mint a férfiak, ezért természetesen azonos jogok és lehetőségek illetik őket, amiről beszélni kell.

A képsorokat felvezető pucér Lilu láthatóan csúcsformában van, mellét az “AZ ÉN TESTEM”, szemérmét az “AZ ÉN DÖNTÉSEM” felirat takarja csupán. Fő üzenete – “vállald őszintén magad és a tested – mert az csak a tiéd” – kétségkívül építő, bár tény, hogy öndefiníciójából egy priveligezált, jó családból származó, sokszorosan támogatott, kitűnően férjhez ment, modern szépségideálnak tökéletesen megfelelő nő finom gőgje is kirajzolódik. “Szeretem magam irányítani az életemet és szeretek ragaszkodni az elveimhez és az elképzeléseimhez. Ha ezt feminizmusnak lehet nevezni, akkor nevezzenek feministának, de nekem ez inkább az individuum szabadságáról szó, mintsem a nemek közötti különbségekről. Olyan családban nőttem fel, amelyben alapelv volt, hogy mindenki a maga útját járhatja” – indít. “A munkámban gyakorlatilag nem létezik a nemem – csak arra figyelek, ami számít: a teljesítményemre” – teszi hozzá. Ezután az önelfogadás, a test felvállalásának fontosságáról beszél.

Kormos Anett humorista, a WMN szerzője frappáns cikkben határolódott el Lilu “női egyenjogúság” címszó alatt publikált pucér képétől: “Egyre gyakoribb, hogy a nők vetkőznek, és csupaszkodva valamelyik magazin címlapján aszongyák, hogy mindez azért van, mert vállalják a testüket. Vagy mert így hirdetik az egyenjogúságukat” – mondja. Felteszi a kérdést is, amivel garantáltan minden nő fejében megfordult már legalább egyszer: “Kiakadunk, ha a férfiak számára nem vagyunk többek egy eldobható testnél, közben mi is úgy gondoljuk, semmi más haszna nincs, mint hogy eladjunk vele valamit? Ráadásul pont azt, hogy egyenjogúak vagyunk???”, végül pedig levonja a következtetést: “Vetkőzzön mindenki, amennyit akar. Annyi ember előtt, annyi címlapon, annyi Facebook-posztban, amennyin jól esik.Csak engem ne tessék ebbe belekeverni. Az én nevemben, az én egyenjogúságomért ne! Az enyémért senki se! Mert én ettől csak kevésbé érzem magam annak”.

Pár nappal később előkerült Sebestyén Balázs műsorvezető is, aki a Class FM-en a Juli rovata című blokkban mondta meg a frankót Lilu ruhátlan képeinek üzenetéről. Ő – műsorvezető-társaival együtt – nem azt nehezményezte, hogy meztelen nő képével adják el a két nem közötti egyenjogúság témáját, hanem azt érezte durván álszentnek, hogy egy tökéletes(re retusált) testű nő az, akinek képeivel a feltétel nélküli önelfogadás retorikáját hirdetik, ami a többi – átlagos testű, vagy éppen túlsúlyos – nőből csak még több szorongást vált ki, tehát totálisan kontraproduktív. Balázs – Lilutól, aki neki személyes jóbarátja, elvonatkoztatva – percekig rugózott azon, hogy “könnyű elfogadni azt a testet, ami tökéletes”, de közben “tízből kilenc nő, ha tükörbe néz, nem ezt látja”, ráadásul a munka, a háztartás, a gyereknevelés és a feleség státusz mellett a többségnek nem jut ideje napi 4-8 órát edzőteremben tölteni, “mint például egy Sarka Katának”. Végül a rovat házigazdájával, Julival – Gévai Juli műsorvezető, ha jól érzékelem – azt a következtetést vonták le, hogy a vetkőzés oké, de inkább egy aktuális szépségtrendeknek kevésbé megfelelő – például csüngő hasú, lógó mellű, mondják – nőnek kellett volna ledobnia a textilt, mert ez így álszentség, és női komplexusok melegágya.

Sebestyén Balázs: Ha újra születek, azon dolgozom, hogy megint férfi legyek, mert nektek sokkal nehezebb minden…

Külön megér egy misét, ahogy Balázs a műsor vége felé hosszan siránkozik, hogy mennyivel nehezebb az élete egy nőnek, mint egy férfinak, mennyivel több szerepnek és elvárásnak kell megfelelnie, és mennyivel kevesebb lehetősége is van… de közben eszébe sem jut, hogy esetleg – közszereplőként, véleményvezérként, de akár csak gyakorló férjként és apaként – rámutasson arra, hogy ennek megváltoztatásán, normalizálásán, harmonizálásán érdemes dolgozni, és ő is megtesz, mindent, amit lehet…. Érdekes, én inkább ezt érzem egy pöttyet álszentnek, ha már felmerült ez a szó az Elle kampánya kapcsán.

A meztelenség a női test felszabadítása vagy épp tárgyiasítása? És mi a szitu Liluval?

Maga a vetkőzés, a pucér képek és a szexualitás hangsúlyozása, mint a feminizmus kommunikációs eszköze, egy rendkívül ellentmondásos téma. Nincs abszolút egyetértés feminista körökben, alapvetően 2+1 iskola létezik (meg nyilván annyi árnyalat, ahány feminista, haha). Az egyik azt mondja, hogy bárki – sovány, kövér, plasztikázott, lógó mellű, satöbbi – büszkén megmutathatja a testét, ha úgy látja jónak (Lilut idézve: az ő teste, az ő döntése), és kártékony dolog ezt korlátoznunk, elítélnünk. Léteznek csoportok, akik a női mellbimbó “felszabadításáért” küzdenek, mert problémásnak érzik, hogy a férfiak mászkálhatnak félmeztelenül, de a nőket ugyanezért megbüntetik, “mintha a női mell szégyellnivaló volna”. A sokak által radikálisnak és extrémnek tartott FEMEN is gyakran hívja fel a figyelmet az általuk képviselt (nem kizárólag nőjogi) ügyekre (fél)meztelen aktivisták segítségével, és a képzőművészetben is számos pucér nőt ábrázoló alkotás hirdeti a test teljes liberalizációját és büszke felvállalását, mint az egyenlőség zálogát.

A másik iskola szerint a meztelenség szextárggyá alacsonyítja a nőt, de legalábbis elvonja a figyelmet tényleges értékeiről, képességeiről, eredményeiről a vizuális stimuláción túl. Főként a konzervatív – és általában, de nem feltétlenül vallásos – feministák vallják, Kormos Anetthez hasonlóan, hogy a “meztelenkedés” öncélú, egyenjogúsági szempontból pedig kimondottan kontraproduktív, mert egyszerűen a biológiára hat, minden egyebet ezáltal háttérbe szorít. Én magam több muszlim feminista nőt ismerek, akik kimondottan feminista állásfoglalásuk részeként hordják a hidzsábot, mert meggyőződésük, hogy így egy munkahelyi kontextusban garantáltan a teljesítményük és eredményeik miatt érvényesülnek, nem pedig a külsejük határozza meg – jó vagy rossz irányban – az előremenetelüket.

Végül aztán létezik a köztes álláspont, ami szerint a meztelenség – csakúgy, mint a nyíltan vállalt női promiszkuitás – érzékeny terület, és abszolút helyzettől, hangsúlyoktól függ, hogy miként érzelmezzük azt, amikor egy nő ledobja a dresszt a kamerák előtt. Ennek értelmezési lehetőségeiről, előnyeiről és hátrányairól hasznos beszélgetéseket lehet folytatni, és hála az égnek szoktunk is: például Schiller Noa zseniális képei kapcsán a testszégyenítés ellen (de említhetném a sztómás Chrohn-beteg lányról készült bikinis képeket is), vagy épp arról, hogy lehet-e, szabad-e, hasznos-e “a haza érdekében”, aláírásokért – némi iróniával – csöcsöt ígérni, vagy ez inkább épp elhitelteleníti, komolytalanná teszi az ügyet, amit képviselünk. Addig jó, amíg a párbeszéd ezekről a kérdésekről adott, elfogadjuk, hogy többféle szempont és hang is létezik a témában, és a mezei gyűlölködőket képesek vagyunk kiiktatni (merthogy vannak, mindig bőséggel vannak, lássuk be).

Az én személyes véleményem a harmadik (kettő plusz egyedik) iskola álláspontjához közelít, szerintem a nyílt meztelenség és a szexi ábrázolásmód két feltétel teljesülése esetén segítheti a feminizmus ügyét:
– ha a képen látható nő tudatosan, önszántából, nyomás nélkül vállalta a képeket, és teljes kontrollja volt afölött, hogy milyen kontextusban, hogyan jelenik meg ezeken a fotókon (a lesifotók, paparazziképek, aljas kampányokhoz használt stockfotók, éhhalál szélén fillérekért vetkőző, fejlődő országokbeli webcam-lányok nem tartoznak ebbe a körbe),
– ha a fotónak, fotósorozatnak jól körülírható morális, intellektuális célja van, ami kimondottan a meztelenség bemutatásával érthető el (az, hogy a testszégyenítés elleni harc vagy akár egy nemes cél érdekében folytatott részben vagy egészben ironikus kampány ide tartozik, az általában magától értetődő, de az aktuális szépségideálnak tökéletesen megfelelő test bemutatása sem feltétlenül kizárható, mint alternatíva).

A jelenség árnyaltságát az EverydayFeminism remek grafikája precízen bemutatja:

Katt a képre a teljes méretért!

Vagyis: az, hogy egy nő meztelenségében a köztérben szextárgyként jelenik-e meg (passzív szerkezet), vagy éppen saját szabadságát hangsúlyozza (aktív szerkezet), mindig attól függ, hogy kinek a kezében van a hatalom, a konszenzus, ki irányítja a megjelenést.

Mi a helyzet Lilunál, akinek pikáns fotója ezúttal az egész diskurzust elindította? Nos, nem kérdés, hogy itt valóban az “ő testéről és az ő döntéséről” van szó, és maximálisan képes volt kontrollálni a fotó (eredeti) megjelenésének kontextusát, ami kétségkívül egy pozitív ügy. Nem kárhoztatjuk sem azért, mert mi magunk semmi szín alatt nem vetkőznénk, sem pedig azért, mert ő az ő teste a jelenlegi szépségideálnak maximálisan megfelel (annál is inkább, mert nyilván emögött is van harc, munka, erős üzenet). Egy dologra viszont muszáj emlékezni: nagy a felelőssége ilyenkor a magazin szerkesztőinek, hiszen Lilu speciális élethelyzete – amiről a képhez tartozó cikkben is beszámol – olyan szabadságot ad neki, ami sajnos nem minden nő sajátja. Ilyenkor talán nem árt ellenpontozni (értsd: kifejteni, megmutatni), hogy nem csak a női test sokféle, de bizony a női élethelyzetek is sokfélék. Márpedig a feminizmus – ha már ez a lapszám témája – épp azért küzd, hogy a sokféle test elfogadásra kerüljön, a különféle élethelyzetek pedig közelebb jussanak a nemek közötti/fölötti egyenlőség jogi és gyakorlati megvalósulásához.

Kapcsolódó cikkek:

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

32 hozzászólás Lilu meztelen: segíti vagy hátráltatja egy-egy szexi fotó a feminizmus ügyét? bejegyzéshez

  1. Haha. Balázs, a nők nagy védnöke. Az a Balázs, aki azzal vonult be a médiába, hogy egy kövér lányt alázott meg, méghozzá úgy, ahogy nyilvánosan szerintem azóta is csak kevesen.
    http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/10138163/ A videó amúgy Sebestyén Balázs a tahó néven fut, maga a konkrét tartalom a sok szánalmassága mellett a 3. perctől releváns, inkább ne is nézze meg senki, csak ha nagyon szelektív a memóriája.
    Szóval nem hiszek sajnos a hazai feminista irányzatok képviselőiBEN. Nem tetszik a takarodjatok ki a méhemből vonal, és végtelenül káeurópainak tartom ezt a ledobom a textiles irányzatot is, mert olyan kemény vagyok-ot. Ezt utoljára Demi Moore tudta eljátszani, 20, de inkább 30 évvel ezelőtt. Nem szeretem a feminista szót sem itthon használni, mert egyszerűen hiányzik az intellektus, az érvelés, a tiszta ész mindabból, amit itthon feministának kiáltanak ki. A felháborodás, az agresszív indulat, a nekemte nepofázzál attitűd egyszerűen inkább egy csapat lelkibeteg nőt tükröz, mintsem olyat, akire érdemes figyelni. Az amerikai feminista mozgalmat tanulmányozva, azt mondom, hogy ebben az országban vetkőző üresfejű celebnőből, szőrőshónaljú, hőbőrgő túlsúlyos félértelmiségiből TÚL SOK VAN, míg szakpolitikusból, jogászból, filozófusból, és a tűz közeléből ülő VALÓDI ERŐBŐL meg túl kevés. Egyszerűen értelmét veszti a kérdés, hogy vajon Lilu akkor most jól tette-e, hogy a feminizmus, egyenjogúság zászlaja alatt meztelenre vetkőzött, mert a feminizmus zászlaja jelen pillanatban egy Aldi-szórólaphoz hasonlatos.

    • Jól értem? A szőrös hónaljú szitokszó? Érdekes.

    • Érdekes ez a vélemény, viszont elég sztereotip (szőrös akármijű, nőuralomra törő túlsúlyos félértelmiségi). Érdeklődnék, hány aktív feministát ismersz személyesen, akivel beszélgettél is? Mert a véleményed alapján te is csak a mainstream panelt tolod, amit valakik pont azért találtak ki, hogy lejárassák a feministákat. Nyilván vannak itt is, mint mindenhol, szélsőségesek, idióták, akikkel az antifemek szeretik igazolni a középkori nézeteiket, de ennyi erővel a katolikus egyház is szűnjön meg, mert vannak abuzáló papok.

      • Olvassátok el újra légyszi.
        Nekem semmi bajom sem a szőrőslábúakkal, nekem azzal van bajom, hogy ezzel a probléma mint feminizmus le van tudva. Rohadt sok feministának beállított játszótér és virtuális dühöngő működik, teljesen kontraproduktív módon, útszéli stílusban, btk-ba illő gyűlöletkeltéssel operálva, és más meg nincs. Nekem nem azzal van a bajom, aki kiharcolja a szőrös lábat, hanem azzal, hogy alapvetően ez nem kunszt.
        Ez a testtudat, hogy az én testem stb. a jéghegy csúcsának kellene lennie. Amikor már egyenlőek a keresetek, amikor nők ülnek a parlamentben, és nőket érintő kérdésekben nők döntenek, amikor nem erőszakolnak meg a szülőszobában, amikor a gyerekedet nem a földön kell ápolnod a kórházban, amikor a roma nőket is ugyanolyan jogok illetik meg, amikor a családon belüli erőszak nem az élet része. Soroljak még? Akkor jöhet a szőrözés. Akkor jöhet a saját testtudat. Azt a legkönnyebb kiharcolni. Nagyjából az emberiség 99 százaléka szrik arra, hogy kinek milyen a lába, hónalja. Nem a meztelenség, kövérség-soványság tengely az, ami ma Magyarországon égető kérdés. Nem ezzel kezdődik. Itt ér véget. És roppantul elkedvetlenítő a tudat, hogy nincs egy olyan közeg, ahol normális hangnemben (lásd nem dedós kislányok ketrecharca szintjén) nem pszichiátriára illő vezetőkkel ez hanggá alakulna. Csalódott vagyok, mert tudásommal, energiámmal, lelkemmel mindenemmel támogatnék egy ilyet, és nem vagyok egyedül.

        • Egyrészt: én kérdeztem, hogy hogy is érted.
          Másrészt: hamis a dilemma. Nem kell egymás utániságot feltételezni. Miért is kellene? Hogy ne azon legyen a hangsúly, az más kérdés. Ha valaki csak a nemborotválást nyomja, az isztambuli egyezmény ratifikálásáról meg nem beszél, az nyilván terel, gumicsontot rágcsál (vagy dob be másoknak). De ettől még lehet folyamatosan téma a testtudat is.

        • Ez egy érdekes kérdés, mert el lehet gondolkozni azon, hogy mi kell előbb, egyáltalán van-e szabály arra, hogy mivel kell, érdemes, szükséges, jó, rossz előbb foglalkozni.

          Ez egy kicsit olyan, mint a rendrakás és a rossz hangulat: ha rendet raksz a lakásban, jobb lesz a hangulatod. De ha rossz a hangulatod, van-e erőd rendet rakni, sőt: érdemes-e, nem pótcselekvés-e, ahelyett, hogy a rossz hangulatod mélyebb oka ellen tennél valamit? Elnézést a banális példáért, de itt is ezt a dilemmát látom: hogyan várjuk mindazt, amit leírsz – az egyenlő béreket, egyenlő közéleti reprezentációt, egyenlően elosztott háztartási munkát stb., stb. – ha közben még a legalapabb alap, a másokra legkevésbé ható, a világ rendjétől és hatalmi berendeződéstől leginkább független dolog – a szőrös láb vagy a csüngő has – sem lehet szabad, ha még amiatt is érik támadások, diszkrimáció a nők jelentős részét élete során.

          Ettől függetlenül persze, a normális hangvétel, a párbeszéd ezekről a problémákról elvárható lenne, a minimum, és valóban több helyen látni, hogy dedós harc lesz ezekből a vitákból. Ez valóban szomorú…

        • A testtudat kérdés szerintem azért nem a jéghegy csúcsa, mert ide komolyan beletartozik az is, hogy minden nőnek joga van ahhoz, hogy maga rendelkezzen a testével és ne érhessék megaláztatások, ne érhesse hátrány a női mivolta miatt. Ehhez szorosan hozzátartozik a családi erőszak, a nem megfelelő orvosi ellátás/hozzáállás, az áldozathibáztatás, az abortusz kérdésköre is. A takarodj ki a méhemből felkiáltást meg lehet sokféleképpen és elegánsan is kommunikálni, de amikor kerek perec kimondják politikai vezetők, hogy mi a nő dolga, amikor álláslehetőségektől esnek el nők (mert vagy gyerekük van vagy szülőképes korban vannak vagy simán kevesebbet ér a szavuk a munkájuk, mert nők), sőt amikor az egész társadalom úgy érzi joga van véleményt formálni arról, hogy mit csinálsz a testeddel, hogyan éled az életed, vállalsz-e gyereket (személy szerint rosszul vagyok attól, amikor idegenek, ismerősök érdeklődnek arról, hogy ugyan mikor szülök már) akkor megérthető ez a felfokozott hangnem. (és még hosszasan folytathatnám a sort). Ha ezekre egy szőrös hónalj hívja fel a figyelmet ám legyen.

  2. Ó, most látom, hogy Balázs helyett az Ikea katalógust másoltam be nektek:) Sorry. Ez már tényleg égi jel, hogy senki ne kattintson ide:

    • Balázsnak azért tény, hogy nem a testszégyenítős akciója volt a legkellemetlenebb, a gólyatáboros-erőszakos poénkodással lényegesen messzebbre ment. Igaz, előtte másfél évvel is volt vicc abból a Class FN-en, hogyan lehet egy nőt egy kis Polskiban megerőszakolni, ugye…
      Szóval, a fickó repertoárja megér egy misét, az fix.

      • Nekem a Teczár-ügy maradt meg, akkor véletlen belehallgattam az adásukba. A lényeg az volt, hogy ‘b*zi vagy Szilárd, mért nem akarsz ingyen nőt a buliba’…

  3. Nagyon tanulságos ez a kis beillesztett grafika, köszönet érte!
    Nem olvastam a teljes Elle cikket, de a te leírásodból az derül ki, hogy az ott megjelent szöveg alapvetően tanulságos és jó volt, a kérdés csak az, hogy a mellé körítésként tálalt fotó támogatja, vagy éppen a céllal ellentétes irányba viszi el a mondanivalót.
    Lilu, ahogy írod is, kontrollálta a helyzetét, nem kényszerítették bele, ez pozitív. Alapvetően nem kéne, hogy bárki egyenjogúságérzetét sértse az ő szépségideálszerű testének a mutogatása. Szépségideál ide vagy oda, bele lehet kötni Lilu testébe is, ha valaki nagyon akar, illetve a mások által tökéletesnek látott testtel rendelkezőknek is gyakran vannak komplexusaik, tehát a felvállaláshoz szerintem mindenképpen öntudatosság, magabiztosság kell. Ha retusálták, az ciki és nagyon szomorú, azt nem tudom, hogy ebbe Lilu mennyiben szólt bele.
    Az viszont mindenképpen tény, hogy erősebb lenne az üzenet, ha egy striás, 50-es ruhaméretű nő vetkőzött volna, illetve ha egyáltalán a magazinok ilyen képi anyagot is le mernének hozni (számomra kérdésként merül fel, hogy ha valaki felajánlaná, ki merné megjelentetni).
    Mindenesetre talán ez is egy kis lépés a feminizmus céljainak megvalósulása felé…
    Sebestyén Balázs meg “monnyon le”. :) :)

    • Jaj, az EverydayFeminism-t imádom, nagyon jók, és tényleg nem csak nőjogi ügyekkel foglalkoznak, hanem van ott minden a hátrányos helyzetűektől a mozgássérülteken, krónikus betegeken, szellemi fogyatékosokon és az aszexuálisokon át a poliamory családokig minden.

      Hát, nyilván amiatt támadták még sokan Lilut, illetve az Elle-t, hogy a képek nem kicsit retusáltak, ergó az egész önelfogadás-duma kamu. Én azért ezt nem gondolnom, de tény, hogy érdekes irányba viszi a diskurzust egy tökéletes modellfotó, ami a Playboyban is lehetne akár. De nem is baj, hogy elindulnak ezek a párbeszédek, szükség van rájuk. :)

  4. “A munkámban gyakorlatilag nem létezik a nemem – csak arra figyelek, ami számít: a teljesítményemre”
    Most vagy az olvasót nézi hülyének, vagy …

    • Ezalatt vajon azt érti, hogy nem kellett lefeküdnie senkivel a karrierje érdekében?

      • Az elég szűkített értelmezése ennek a kijelentésnek. Nyilvánvaló, hogy azért az a munkája, ami, mert “jó nő”.

        • Oké, én sem szó szerint értettem, csak ironizáltam, bár ez a jelenség sem ritka. De nyilván, dekoratív külsővel könnyebb műsorvezetői állást kapni. :)

          • Jó, hát akkor lényegében egyetértünk.
            Igen, vannak műsorok, ahol a műsorvezetés – egyébként a férfi műsorvezetők esetében is – kifejezetten dekoratív külsőhöz kötöttek, nem ritkán az egyéb képességek rovására is.

  5. A meztelen test termék, a női is, a férfi is, csak az előbbinek nagyobb a vásárló ereje, mert nők és férfiak is fogyasztják. S mint ilyet, használja a zenei ipartól a politikáig minden, úgy látszik a feminizmus is. Sőt! Ha azt vesszük, hogy a feminizmus egyik üzenete az (ön?)elfogadás, így ellentétben mondjuk a szépségiparral, a feminizmus üzeneteiben vetkőznek gömbölydedek, idősek, nem tökéletesek és tökéletlenek is.
    Lilu tökéletes(?) meztelen teste valószínűleg a még nem feminista férfiakat (mert ugye a feminista eltakarja ilyenkor a szemét?) hívja egy kis olvasgatásra :-))
    Reklám. És még milyen jó! Rádióban, írott sajtóban, blogokban és a közbeszédben is felmerült, hogy akkor most tökéletes-e az alakja, vagy sem, és mit üzen és mit nem, hogy most ez pro vagy kontra? De a kontextus a feminizmus!

  6. A fotón egy koplalástól girhes testen egy szétsminkelt fejet lehet látni.

  7. Kalapos Évi // március 30, 2016 - 19:09 // Válasz

    Megint egyetértek, Eszter :) Különben szerintem egész jó ez a lapszám, egyvalamit nem értettem benne, légyszi, magyarázd meg, ha te igen: van egy “Feminista vagyok, de…” című cikk, amiben az egyik pont az, hogy “feminista vagyok, de amikor az egyik fiú ismerősöm elmondta, hogy a barátnője a megkérdezése nélkül elvetette a gyereküket, akkor szívből együtt éreztem vele”, vagy vmi ilyesmi. Megengedve akár azt is, hogy nem értem az iróniát, ennek mégis mi köze a feminizmushoz??

    • Szerintem nem volt benne irónia. Elég sok magát feministának valló nőtől hallottam már, hogy ebben a kérdésben kizárólag övé a döntés, mert az ő teste fogja megszenvedni a terhességet, a szülést és a gyerek felnevelése is kizárólag/legfőképp az ő éltét nehezíti meg.

      • Sajnos ez a stabil házasságok hiányának a hozadéka. A pasi bármikor leléphet, csinál új családot és a régivel meg a nő ottmarad egyedül. Szóval nem csoda, hogy annyit gyereket vállal a nő, amennyit egyedül el bír tartani vagy egyet sem, mert tényleg egyedül marad vele minden téren, nincs garancia semmire.

        • Stabil házasságból is bármikor egyedül maradhatsz. “Szabad sz Isten mindnyájunkkal.”

        • A régi világban is hagyta magára a nőt a férfi a gyerekkel, legfeljebb hivatalosan nem volt válás, csak épp eljárt más nőhöz/kurvához, vagy épp kocsmába/meccsre/stb. Vagy “csak” a munkába temetkezett. Igaz, ma ez könnyebb a válással, de a lényeg megvolt régen is.

          • Anyagilag még mindig jobban megéri. Most a válás tényleg elhagyást jelent, a tartásdíj is fáj a pasiknak (tisztelet a kivételnek), a gyerekkel foglalkozni meg tényleg extra dolog, amit kevesen szoktak, látszik is a játszón, hogy ki a hétvégi apuka.

            • Igen, talán anyagilag igen – de ugye akkor ez fontosabb is volt, hiszen a nőnek még ennyire sem volt saját jövedelme.
              Hétvégi: :) én ugyan az vagyok, de amíg nem, addig is pont annyit (inkább többet) jártam játszótérre, mint az anyjuk. Jó, az is kevés volt, falun kevésbé szükséglet a játszó. De oviba iskolába is vittem, és az a vicc, hogy kifejezetten sok pasival találkoztam, az egyik irányba nagyon sok családban apa vitte/hozta a gyerekeket. Táncolni is sok apuka vitte a kicsiket. Mondjuk szülőin – na ott tényleg általában egyedül voltam pasi.

      • Kalapos Évi // április 9, 2016 - 11:34 // Válasz

        Ezt a részt értem, persze, csak azt nem, hogy “a megkérdezése nélkül”. Mert oké, hogy a nő rendelkezik a saját teste felett, és ha egy pár ezen összevész, akkor a nőé a végső döntés, ezt el tudom fogadni. A “megkérdezése nélkül” viszont már egy másik eset, ez már emberi kérdés, hogy megadom-e a másiknak azt az alapvető tiszteletet, hogy közlöm vele, hogy apa lesz. Ezért volt fura nekem a megfogalmazás.

  8. A feminizmus részhez férfiként nem szólnék hozzá, nem is érint, nem is értek hozzá, és nincs is jogom beleszólni. Inkább csak a “fogadd el magad” gondolathoz szólnék hozzá. Nem tudom, hogy segít-e a feministáknak egy meztelen kép, de talán az önelfogadás eszméje segíthet, és nem csak a feministáknak, hanem mindenkinek.

    Nem tudom, hogy mennyire retusált Lilu képe és mennyire nem az, pedig jó lenne tudni. Ha retusált, akkor éppen nem az önelfogadásról szól. Egy retusált, tehát megváltoztatott, idealizált kép éppen ellentétes a “fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és így jogosan várhatod, hogy mások is elfogadjanak” gondolattal, ami ennek az egésznek a célja lenne.

    De ha nem retusált a kép, akkor tényleg jó eszköz arra, hogy bemutassuk az önelfogadás eszméjét. (És még szép is, de ez most mellékes.)

    Abban viszont Sebestyén Balázzsal értek egyet, hogy még ha nem retusált a kép, akkor is jobb lenne egy kevésbé szép és sikeres, átlagosabb nőt lefényképezni, aki talán nem ennyire tökéletes, mégis elfogadja magát. Egy ilyen átlagos, nem tökéletes nőről készült kép jól bemutatná, hogy érdemes a hibáinkkal együtt is elfogadni magunkat (függetlenül attól, hogy éppen milyen neműek, korúak, vagyunk, akár sikeresek vagyunk az életben, akár nem). Talán éppen a hibák bemutatása és azok elfogadása lenne a lényeg. És szerintem kár volt itt felhozni, hogy Balázs miket mondott vagy tett régebben. Éppen az lenne a lényeg, hogy ő is hibázik néha, de ezzel együtt elfogadja saját magát. És annak ellenére, hogy már többször is hibázott, ebben a konkrét esetben neki van igaza.

  9. Nekem a pucér Lilu teljesen értelmezhetetlen egy ideológiai cikknél, persze meg kellett volna venni az Elle-t, talán akkor megvilágosodnék. Vagy csak így lehet eladni a lapot?
    Kormos Anettet nagyon bírom :) Sokkal szimpatikusabb, mint ez az ijesztő Lilu-kép.

  10. A szöveges képsor miről szól? Köszönöm a segítséget.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: