Aktuális

Miért mennek bele a nők a… rossz szexbe?

„Rémes volt, nem tudom, miért csináltam, ne is beszéljünk róla” – hallottam nemrég a mondatot egy bizarr történet zárásaként, majd a társaságban többen is osztottak meg a hasonló sztorit a múltjukból. De hát mi ez, mégis miért mond sok nő igent a szexre akkor is, amikor egyetlen porcikája sem kívánja a másikat? Mi lehet ennek az oka?

De miért? – kép: gettyimages.com

Az alaphelyzet: kedves, helyes, normális srác, ismerkedtek már egy ideje, mire először látjátok egymást meztelenül. Szeretnéd, hogy minden oké legyen, de hirtelen ráeszmélsz: nem esik jól az érintése, nem izgat fel az illata (sőt), a legszívesebben menekülnél… mégsem teszed. Esetleg már évek óta együtt vagytok, teljesen egészségesnek számítasz, de nem élvezed az együttléteket, mégsem szólsz, némán tűrsz. Miért? Miért tesznek így annyian?

A szocializáció vastagon benne van a dologban…

Stigma tapad a visszautasításhoz: „ha felizgattad, elégítsd is ki”.

Sokáig azt hittem, hogy ha rossz szexben volt részed, arról legalább annyira tehetsz, mint a partnered, hiszen nem szóltál (időben), illetve nem állítottad le (időben). (Ha mégis megtetted, akkor persze nem szexről volt szó, hanem erőszakról, de az egy egészen más téma, ne menjünk bele.) Aztán ahogy egyre több emberrel beszélgettem, lassan rájöttem: szűzribancnak bélyegezni egy nőt talán még nagyobb sértés, mintha prűdnek vagy könnyűvérűnek titulálnák (persze a két utóbbi se olyasmi, amit jó szívvel ajánlanék bárkinek), ezért sok nő sajnos akkor is úszik az árral, ha –némi képzavarral élve – sivatagi viszonyok uralkodnak körülötte, benne. Ennek abszurditásáról azért is fontos beszélni, hogy minél több nő merjen nemet mondani, ha a közeledés nem okoz örömet számára.

Nem akarod megbántani a másikat.

Így neveltek minket: a nő mindig kedves, finom, elfogadó, szeretetteljes, és engedelmes jókislányként viselkedik… 18 fölött pedig néha szexistennő üzemmódra kapcsol. A közelséget a szexszel remekül ki lehet fejezni (nem mindenki erre használja, persze), ezért aztán… kötelességednek érzed, hogy pozitívan reagálj a partner közeledésére akkor is, ha egyáltalán nem esik jól, amit csinál, vagy éppen a kontextus nem megfelelő a hancúrhoz (eleve rosszul érzed magad, esetleg mindketten rég mosakodtatok legutóbb).

Azt hiszed, veled van a baj, hogy bizonyos dolgok nem esnek jól.

A női magazinok többsége ebből a szempontból nem sokkal jobb, mint a pornó: mindkettő egy sor olyan dolgot hajlamos fetisizálni, ami a nagy többségnek egyáltalán nem okoz örömet a valóságban. (Ó basszus, mélytorok hajcibálással, te jó ég…) És hát vannak játékok, amik biztosan jó érzést kellene, hogy kiváltsanak, különben tutira frigid vagy, nem? Nem. Merd már elhinni, hogy te tudod a legjobban, hogy mi a jó neked, és ez nem kell, hogy a Szürkében is ábrázolva legyen.

Meg van, amikor nincs választási lehetőség.

Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdázó egy pohár vízzel illusztrálta néhány napja a nemi erőszakot a SPORT1-en, a Kiss László-ügy kapcsán. Szerinte hiába akarja a másik beledugni az ujját a pohárba, ha ő a poharat inkább elhúzza: vagyis bárki hasonló ügyesen leszerelheti az abuzert, ha forróvá válna a helyzet. Nyilván igaza is van Csapónak: ez így van, ha harminc kilóval több izom van az emberen, mint a támadóján, és még csak le se ütötték egy óvatlan pillanatban. Egyéb esetben azért elég szűkösek a lehetőségek, csoportos nemi erőszak esetén – amiről Kiss kapcsán is szó volt – pedig ezzel sem vagyunk kisegítve. Több millió nőnek lehetősége sincs választani, hogy mikor és hogyan szexel, míg mások a lelki terrort igyekszenek elkerülni azzal, hogy “inkább” engednek a nyomásnak.

…és persze a személyiségedből, egyéni élethelyzetből adódó sajátosságokról se feledkezzünk meg…

Alacsony önbizalom. Megtiszteltetésnek veszed, hogy foglalkoznak veled.

A durva az, hogy nem ám elhanyagolt torzszülöttek számoltak be kizárólag erről a kiindulási alapról, hanem lélegzetelállítóan szép nők is. Én nem tudom, miből jön ez az egész, de sok nő egyszerűen képtelen elfogadni, hogy szeretetreméltó, vonzó, és megérdemli az élvezeteket.

Meg akarsz felelni, hogy kapj egy kis szeretetet.

Ez bizonyos értelemben az előző ponthoz kapcsolódik, hiszen gyökere szintén az önbizalomhiányhoz köthető, de kicsit árnyaltabb azért ennél a helyzet. Még ha jól is érzi épp magát a bőrében az ember, sokszor szeretetre, elismerésre, figyelemre vágyik, és ezért… nem mond nemet, amikor nemet kéne mondania a saját érdekében, hanem inkább igyekszik tenni azt, amit várnak tőle. (Persze van, hogy utólag derül ki, hogy nem is várták el, csak éppen ő akart biztosra menni. Szomorú.)

Reménykedik az ember, hogy jobb lesz.

Hát igen, a remény hal meg utoljára. Gyakori tévhit, hogy a partner majd csak kapcsol, és irányt vált. Ha nem szólsz, nem fog. Honnan tudná…? Meg aztán olyan is van, hogy akármit csinál, képtelen vagy ráhangolódni a dolgokra, mert épp öt perc múlva telefonos állásinterjúd van, netán nem tudod kiverni a fejedből, hogy láttad a kutyát is az ágyra henteredni, esetleg nem vennél rá mérget, hogy papagájetetés után kezet mosott a csávó (bírom én az állatokat, csak tisztes távolból, két kézmosás között, szerintem sokan vagyunk ezzel így).

Megszoktad, hogy ki kell bírni.

És hát igen, a legszomorúbb indok mind közül. Hogy nem mindenkinek, nem mindig és nem mindenhogy jó, hanem vannak, akik megszokták az érzéketlenséget, a durvaságot, a monotóniát, és eszükbe se jut, hogy másképp is lehetne, illetve hogy ők azt a mást… egyáltalán megérdemlik.

Nincs (túl sok) tapasztalatod.

A felnőtté válás során az egyik legfontosabb elviekben az volna, hogy kialakuljanak a stabil énhatárok, és – ennek részeként – megtanuljon az ember nemet mondani az olyan helyzetekre, amelyek ellenérzést váltanak ki belőle, illetve akár ártalmasak is lehetnek. A fenti környezeti hatások és önismereti gátak miatt ez sokszor nem történik meg, és ilyenkor könnyebben sétálsz bele a veszélyes, fájdalmas, illetve kellemetlen szituációkba. Nem csak szexügyileg, egyéb téren is.

A végére szerencsére jó hírünk is van: sosem késő változtatni, és időt, energiát szánni arra, hogy önmagad megismerd, megerősítsd. Ha ez adott, már jóval kisebb az esélye annak, hogy kellemetlen szexélményben legyen részed, amire utólag nem szívesen emlékszel vissza. És addig is beszéljünk, beszéljünk többet ezekről a problémákról, hogy az elvárások megszűnjenek és a tévhitek leomoljanak… és a szex mindenki számára élvezetes és örömteli legyen.

 

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

43 hozzászólás Miért mennek bele a nők a… rossz szexbe? bejegyzéshez

  1. Írok majd egy riportkönyvet aminek az egyik főszereplője én leszak “Nők által tönkretett férfiak címmel” Kedves Eszter te meg bebeszéled a nőknek, hogy általában a férfiak rosszúl bánnak velük,
    ami egyáltalán nem igaz.

    • Drága István, nem tudom, milyen szöveget olvastál, de ez nem erről szólt.

    • Javasolom az utolsó bekezdésben írtak elsajátítását. És hacsak nem erőszak volt és/vagy bántalmazó környezet, akkor ne másokat hibáztassunk, mert rajtuk nem tudunk változtatni, magunkon igen, hogy nemet mondjunk és lelépjünk. A rossz tapasztalatok=tanulópénz.

  2. Kényes téma.
    Kezdjük úgy, hogy tabu a sex egy családban. Ohh milyen sok családban!! Az anyukák nem beszélnek a gyermeknek erről. A gyereknek meg fogalma sincs, hogy lehet és hogyan mondom nemet.
    Sőt, szerintem anyum is áldozat valahogy ha a házasságát nézem.
    Mert kérem egészséges az, hogy 17 éve külön ágyban alszol a férjeddel és még csak 55 vagy?
    Mindig kérdezem 36 év körüli ismerőseimet, hogy mi szólnának ha 2 év múlva vége és többé nem lenne sexuális élményük?
    Annak ellenére, hogy szüleim által semmi felvilágosítást nem kaptam, csak a normális pasikon és a szelektációmon múlott, hogy ilyen helyzetbe nem kerültem amit leírsz.
    És akár nemet is mondok, ha úgy gondolom. Vagy nem félek megmondani azt, ami nem esik jól.
    Ez nem azt jelenti, hogy banya vagyok, hanem egy felnőtt aki jól akarja az adott helyzetben érezni magét.
    Köszönöm, hogy írtál erről. Fontos, hogy beszeljünk erről.

    • Igen, a tabuval erősen összefügg a probléma, rengeteg családban egyáltalán nem beszélnek ilyesmiről, ezért nagyobb eséllyel kerül kellemetlen helyzetbe a gyerek, illetve szerez rossz tapasztalatokat.

      Meg létezik, valóban egy olyan tabu is, hogy az idősek nem szexelnek, és ennyi. Sőt, idősnek se kell hozzá lenni, a szülők x év házasság után már nem, mert minek? Nyilván nem kortól, netán a házasságban töltött évek számától függ a dolog pedig.

      A különalvás érdekes, anyáméknál is ez volt a divat. Mondjuk ez még lehet kényelmi szempont is, attól még összebújhatnak, de tény, hogy sok házasságban nem ez a helyzet, és egyébként is tabu a szex.

      • Aki rosszul alszik, az szokott külön aludni, ill. ha van rá mód, két szoba, ugye. Pl. vannak aki úgy horkolnak, hogy zeng a ház vagy nyitott ablaknál szeret aludni a másik meg csukottnál vagy dobálja magát az ágyban, a másik meg felébred, ezeregy oka lehet a külön alvásnak, attól még lehet szex.

  3. En baromi szerencses vagyok, mert ha nemet mondtam elfogadtak a fiuk.

    Viszont ahogy olvastalak eszembe jutott valami. A szex az adäsrol is szol. Hogy en adok a masiknak es o ad nekem.
    Eletem legrosszabb elmenyei koze tartozik, amikor ezt visszautasitottak, de minden indok nelkul es olyan formaban ami mar-mar megalazo volt.
    Szerintem ez is valahol a rossz szex temakorbe tartozhat.

    Illetve neha visszautasitani is rossz, amikor kedv is lenne, ido is lenne de annyira faradt vagy, hogy elalszol kozben.:))))

    • :( Igen. :(
      Alapvetően visszautasítani lehet, csak finoman. Amikor megalázó, az nagyon-nagyon szomorú. És olyan sebeket hagyhat, hogy az ember sokáig nem próbálkozik újra. :(

  4. Valószínű azért, amit írsz. Arra viszont nagyon kíváncsi lennék, hogy a másik fél mennyire kell, hogy érzéketlen legyen, hogy belemegy ilyenbe és nem érdekli, hogy a másiknak ez mennyire rossz? Éveken át esetleg? Milyen kapcsolat ez?

    • Nagyon jó kérdés, és a Facebookon bónuszként az is felmerült épp, hogy vajon leszbikus kapcsolatoknál is vannak-e hasonló tendenciák. Ha a szocializáció ilyen erős, akkor valószínűleg igen, még ha a leszbikus élet felvállalásához kell is az a fajta önismeret, ami segít realizálni, és esetleg leküzdeni ezeket az akadályokat.

    • Én nem vagyok férfiutáló feminista, meg rossz tapasztalatom sem volt szerencsére, de azt kell mondjam, hogy ez sokkal gyakoribb mint gondolnád, és sokkal könnyebben megteszik mint amennyire szeretnénk. Ez az odafigyelés nem tűnik természetesnek a férfiak számára, szerintem ha nem lennének a társadalmi elvárások, törvények, korlátok, ha megkapnák a szexet udvarlás, kedvessség nélkül, akkor a legtöbb férfit nem érdekelné milyen a másiknak. Gondolj bele mennyien mennek örömlányokhoz. Nem az a baj, hogy odamennek, hanem az, hogy ezek többsége biztos nem élvezi a munkáját, és ez a férfit egy csöppet sem zavarja. Meg mit mondanak a pornónézésre? “Azért csinálom, mert akkor csak magamra kell figyelnem.” Szintén nem az a baj, hogy nézik, hanem az, hogy miért… Szerintem a többségüknek teher a másikra figyelni. Meg tudják tanulni, de nem jön nekik ösztönösen és ugyan ki tanítaná őket? Anyuka vagy apuka leül velük és elmondja, hogy legyél gyengéd, kisfiam? Ugyan… Hisz még büszkék is rá ha valami jó ‘férfias’ dolgot tesz (sok nővel lefekszik, vagy felszed valami menő milfet), közben ha egy tini lány ki akarja sminkelni magát, akkor kitör a 3. világháború. Sajnos 2016-ben is megy még ez a kettős mérce. Aztán a pornóból még pluszba kapnak egy hamis képet.

      • Egyrészt egyetértek veled, hogy a szexista férfiképbe nem fér bele a másik iránti figyelem, és emiatt sokan nélkülözik ezt a viselkedést, ugyanakkor meg

        “szerintem ha nem lennének a társadalmi elvárások, törvények, korlátok, ha megkapnák a szexet udvarlás, kedvessség nélkül, akkor a legtöbb férfit nem érdekelné milyen a másiknak”

        erről teljesen mást gondolok.

        Igenis létezik odafigyelés alkalmi szexben is. Intimitásban persze sosem lesz olyan, mint szerelemmel, de az odafigyelés mindkettőben ugyanúgy lehetséges.
        Aztán még a férfiak szerepébe pont emiatt a társadalmilag programozott és tapasztalt “szex=ritka lehetőség” képlet miatt van az, hogy a többség nem akkor szexel, amikor _szeretne_, hanem amikor _alkalma van rá_. Ergo nem a legszebb/legjobb kell, hanem aki még mozog, és minél több. Ez azért egy elég görcsös tettrekészséget eredményez (lásd: idősebbeknél ez jön ki legjobban a kapuzárási pánik formájában – “addig csinálom, amíg csinálhatom”), ami szándéktól függetlenül pont nem a másikra való odafigyelést segíti.

        Főleg azt tartom érdekesnek, hogy pont olyan társadalmi normákra hivatkozol, mint a férfiak erőszakosságát visszatartó erő, amik bőven a női emancipáció előtt születtek. Jól jelzi ez hogy ezek a normák pont nem a nők szexuális kielégülését szolgálják, hogy azt sugalmazzák, hogy a szex nem egy önmagáért való dolog ami mindkét fél örömét kell szolgálnia, hanem valami olyan lemondás a nő részéről, amiért a férfinak kedvességgel és udvarlással kell fizetnie. Ez a nők örömét maximálisan korlátozó patriarcha attitűd, ebből következik az, hogy az a nő, aki nem kér kedvességet, jegygyűrűt és örök hűséget, és nagyobb szexuális étvágya van, azt leribancozzák.

        Legalábbis eddigi feminista thread-eket olvasva nekem ez a benyomásom van :))

        • Egyetértek, figyelmesség, kedvesség, játékosság, egymásra hangolódás az alkalmi szexben is kell, hogy legyen, még ha a “szerelmeskedés” más kategória is, több benne az intimitás. Hogy ennek mennyire része a rituálé? Mindenképpen az, elvégre a szex nem csak a hálószobában kezdődik. Már az is előjáték, ahogy abban a bárban/fesztiválon/Tinderen/Facebookon – heck knows where else – kommunikál a két (vagy több :D) ember.

          Ami egy kicsit félrevezető itt a szocializációnkban az az, hogy sajnos nem törvényszerű, hogy a szép, kedves, kellemes udvarlást feltétlenül jó szex követi. Sőt, a fent említett problémák miatt valószínűbb, hogy ilyen előzményekkel a nő inkább érzi úgy, hogy meg akar felelni, meg kell felelni, meg illik felelni (ha már lehozták neki a csillagokat), és ezért nagyobb eséllyel megy bele valami bánatos szarba, ha épp alacsony az önbizalma, és mellé még extra szeretethiányos is. Ehhez képest a spontán alkalmi szex sokkal… – hogy is mondjam? – sokkal inkább az intenzív fizikai vonzalmon, pillanatnyi fellángoláson alapul, így talán nagyobb eséllyel jó gyárilag (nem agyalsz, nem akarsz megfelelni, csak élvezed).

      • Már az ovisok is körömlakkban pompáznak, szóval talán nem lesz annyira meredek dolog a smink manapság. Remélem :)
        Én nem bontanám férfi-nő problémára a kérdést, nem evidens, hogy a férfi nem figyel a nőre, vagy nálunk cserélődtek fel a szerepek, pl. én sokkal önzőbb és magamnak valóbb vagyok, mint a párom, ő mindig gondol a családra, pl. ha vásárol, hogy nekem is valami kedvencet, míg én max. a gyereknek. Aki törekszik, elsajátíthatja a gondoskodó szerepet (amíg akarja, persze, ha a másik fontos neki). Férfiban és nőben is vannak ilyenek meg olyanok, inkább személyiségtípusok vannak.
        Persze aztán a szocializáció miatt formálódnak a nemek, pont nem jó irányba.

        • Igen, ez egyébként nagyon alkati kérdés. Mármint az, hogy ki mennyire gondoskodó. Csakúgy, mint az önbizalom, és a kommunikáció nyíltsága szükség esetén.

    • majdmegnovok // április 15, 2016 - 20:28 // Válasz

      Ez szerep-kódolt, azt hiszem. Férfinek jár, így tudják. Alapvetően odafigyelőeknél is simán belefér, hogy fogalma sincs, a nőnek milyen. Elmondod, és még akkor sem érti. Annyit szűr le belőle, hogy te már nem akarod, ezért nagy jóindulatuan visszavonulót fúj. Néha azért dohog. Közben te akarod, csak nem úgy, de nincs kivel. Na és az sem semmi, hogy egy alapvetően jó házasságból, ahol már gyermek is van, de a szex erősen hibázik, hogy lehet egy nőnek kiszállni?

      • Igen, ez nekem is eszembe jutott.
        Ideális esetben egy nő csak akkor alapít családot, ha neki is megvan a saját egzisztenciája, és kenyértörés esetén van mihez nyúlnia, nem áll ott a pasijának kiszolgáltatva.

        • Persze, de még akkor is ott a rémes érzés, hogy ő egy fcibáló ribanc, amiért “a családja helyett” a szex a fontos neki, és ezért “ugrál”. Főleg, ha “a Pista amúgy áldott jó ember!”.

          Egyébként annyira ijesztő ez a teljes kiszolgáltatottság, totális rémálom. Pl. most a bulvárban a fősztori, Damu Edina története. Tiszta horror, hogy az a börtönviselt abuzer kérte, hogy hagyja ott az állását, hogy az ő életrajzán dolgozhassanak (az övén, az életrajzán, érted), és a szerencsétlen alkoholbeteg asszony a szakítás után ott ált puszta seggel, egy fillér nélkül a beteg, idős édesanyjával, terhesen…. és adogathatta el az apróbb cuccokat, hogy egyáltalán enni tudjon, az áramot kikapcsolták náluk, satöbbi. Egy ilyen élethelyzet szinte garantálja, hogy visszatérjen a Damuhoz.

          • Sajnos a bántalmazók mindig megtalálják az aktuális áldozatukat, és szerintem mindig is lesznek, akik áldozattá válnak. Itt csak az a kérdés, hogy relatíve mennyien. A minél kisebb arányon kell dolgozni.

      • Hát de a nő sem tudja, milyen a pasinak :) Elég szomorú, ha egész életet kell olyannal leélni, akinek ennyire nem lehet megnyílni, hogy ki mit szeret, ráadásul úgy, hogy nem is szűzen mennek egymáshoz és általában ők választják egymást.

  5. Most azon gondolkodom, hogy remélhetőleg sok pasi is olvassa és még magára is veszi, így is úgy is. És, ha igen, akkor épp nem riszál jókedvében, büszkeségtől dagadó khmmmm…al. :)

  6. Végül is minden a szexről szól. Az mozgatja a világmindenséget.
    De mi is a Szex? Mindenkinek van egy elképzelése amit a tapasztalataiból szűrhet le.
    A Szex . és ami ezzel jár (most nem csak az orgazmusra gondolok) egyfajta játék, játék az érzelmekkel és az energiákkal. A felek energiáinak a keveredése.
    Megjutalmazva egymást a lényünkkel. (ez mondjuk az ideális felállás)De ez nem mindig van így . És most jön a kérdésedre a válasz. Lehet okoskodni elképzelni valakiről, hogy nem jó neki, és mégis belemegy . Vagy saját tapasztalat által. De miért is megy bele? Ehhez tudni kell, hogy mi is az az orgazmus. mi is történik ilyenkor. Mindenkinek van egy belső energetikai vezetéke. Ez köti össze a csakráinkat. De a csakrák között vannak kapuk. És amikor orgazmus van akkor ezek a kapuk kinyílnak és egy szeretet és energia zuhatag megy át az emberen. Ez az orgazmus. Ez olyan energia ami által nem csak a szemeink jojózhatnak. Hanem egyfajta “drog” is.
    Talán sokuknak felrémlik ez a lehetőség Orgazmus) mikor lehetőség adódik rá.
    De elég sokan vannak azok is. Akik azért mennek bele , mert a partnerük. egy egoista önző dög. És már elvette teljesen a nő önbizalmát . Így lefekszik a férfivel.
    Legyen valaki férfi vagy nő. Mindenki önmaga felelős a saját szeszéért és orgazmusáért.
    Ha ezt valaki megérti akkor sokat tett már önmaga megismerése felé.

  7. Ez jó cikk és èrdekes a témafelvetés. Nekem is volt olyan szexuàlis élmènyem, ami után csak sírni tudtam és hànyni a fürdôszobàban. Iszonyù volt, nagyon buta voltam, hogy megcsináltam végsô kétsègbeesèsemben, a fiù meg egy igazi barom hogy kihasználta a gyengeségemet. Ma már tudnàm hogy melyik lábbal rùgjam keresztül az ablakon.

    Azt azèrt mèg tegyük hozzà, hogy nem egy csàvótól hallottam, hogy neki a hàzassagàban jàr a szex, és a csalàdon belüli nemi erôszak nem is lètezik Mo-n. Hiszen az alanyi jog ugye.
    Nagyon sajnâlom azokat, akiknek valamilyen okból ezekkel az állatokkal kell együtt élnie… mert dehogy alanyi jog az. Viszont jogod van ahhoz hogy az ilyet pàros lábbal kirùgd. Jò messzire.

    • Igen. :( Ismerem ezt, eh.

      Alanyi jog: van az Egy asszony élete Maupassant-tól, egészen szépen benne van az, ahogy a gyengéd, érzelmes, lányáért rajongó édesapa felvilágosítja a 17 éves, szűz lányt a szerelmi házasság nászéjszakája előtti órában, hogy amit a férfi csinálni fog vele nemsokára, azt ne utasítsa el rémültében, mert bizony “törvény és természet joga”. Aztán persze rossz lesz neki, nyilván.

      A könyv azért zseniális, mert voltaképpen az ideális szcenáriót írja meg: gazdagság, finomság, szerelem, szerető család, jó körülmények, szabad akarat… Jeanne, a főszereplő a boldog kisebbség. És aztán kiderül, hogy a faszi egy sötétlelkű, önző abuzer.

  8. Jó poszt!
    És ilyen címmel és tartalommal egy heteró férfi nem sokat tud hozzátenni, mert nem sok szituációban él meg hasonlót, persze van néhány eset:
    A “szűzkurvával” egyenértékű a “Mi van, buzi vagy?” fonéma olyan esetben, amikor egy férfi mond nemet egy (általában részeg) nőnek nyílt szexuális felhívásra.
    Meg van az az eset amikor az aktus során leolvad a smink, és valami egészen mást látunk, mint amit vártunk…
    És ne feledjük minden egalista férfi rémálmát, amikor a nő fölveszi a ‘sülthal’ pozíciót és várja a csodát, vagy csak azt, hogy vége legyen. (És nem értem miért gondolja azt, hogy ez bármelyikünknek jó lesz, mert ha erre vágyik miért nem egy érzéketlen faszkalappal erőszakoltatja magát, miért engem választott ehhez?)

    Ha egy lépésről hátrébb vizsgálom a témát azaz, egyáltalán miért rossz a szex két ember között, akkor már érdemben is hozzá tudok fűzni gondolatokat:
    Sajnos Ádámtól, és Évától kell kezdenem: Anatómiai és élettani különbségek.
    Merthogy ilyenek vannak, szerintem ezt senki sem tagadja, de ezekből sok minden levezethető.
    Másfélszer több férfi fogan, mint mint nő, de csak 5%-kal több születik, akik 30-as éveikre már kevesebben lesznek, mint a nők ugyanabban a korcsoportban, de ami megdöbbentőbb, hogy legfeljebb csak a felük hagy hátra utódot, míg a 2000-es évekig a nőknek több mint 80%-a szült gyermeket.
    Ebből az következik, hogy egyrészről az evolúció nyersanyaga inkább a férfi, mint a nő (nagyobb verseny) másrészről a férfi test néhány területen hatékonyabb, mint a női, ilyen az orgazmuskészség: https://gumiszoba.com/2016/03/30/libabor/
    Elég nyilvánvaló, hogy aki nem vagy nehezen ejakulál, annak nincsenek vagy kevesebb utódai
    lesznek. Az evolúció nem kegyelmez. Ha férfinak születtél fogyóeszköz vagy.
    Ezzel szemben a neolitikumban kialakult patriarchátusban mindegy volt, hogy egy nőnek van-e orgazmusa vagy nem, egyszerűen nem volt evolúciós szempont volt helyette nemi erőszak és házasság címszó alatt ugyanez rendszeresítve. Minimum (a paleolítikumról nem sok mindent tudunk legfeljebb csontleletek test és ivararányait) 10.000 év pedig már evolúciósan is idő, és mivel több társadalomban és korban egy nőnek bűn volt megélnie a szexualitását, ezért ma sajnos nők nem jelentéktelen része (nem tudom még megsaccolni sem a számukat) soha nem fogja megtapasztalni az orgazmust, és emiatt lehet az is, hogy a többségnek meg kell tanulnia a saját testét. (Ez amúgy néhány generáció alatt rendeződhet egy valódi – nem csak jogi/látszat – egyenlő társadalomban. Na igen, az a bizonyos jéghegy:
    http://www.vous.hu/hir/20160415-kulturalis-jeghegy )

    És erre épül rá a szocializációnak nevezett ordítóan dezinformáló, lelkileg megcsonkító baromság:
    Egy fiúnak standard érzelem-elfojtásban kell fölnőnie, miközben minden és mindenki arra bátorítja, hogy használja eszközként a nőket (pornó, lehetőleg anál, de minimum taposó gorilla), és lehetőleg minél többet, ahelyett hogy kapna egy 500 oldalas anatómia, és egy másik 500 oldalas élettan (na igen erre ki sem tértem, mert a különbségek taglalása is több A4-es oldal) oktatást a női nemi működésről, bőrbeidegzésről, hogyan és milyen erővel érjünk a különböző területekhez, és milyen élettani válaszokat kell figyelnünk közben stb.
    Merthogy férfiaknál ilyenek nincsenek.
    A két test közötti különbség olyan, mint egy F-18-as és egy MiG-21-es között. Ha a MiG-21-essel akarsz csinálni valamit akkor a hátad mögötti bal-felső kallantyú és jobb alsó valamelyik gomb egyszerre megnyomásával/meghúzásával érheted el (nyilván túlzok, de kb.) ezzel szemben az F-18-ason minden rajta van a botkormányon…és csodálkozunk, hogy az F-18-as pilóta átülve a MiG-21-esbe nem tudja azt vezetni?

    Eközben (tisztelet a kivételnek) a nők az érzelmi önkontroll teljes hiányára vannak kondicionálva, őrült megfelelési kényszerrel és kötelezően beépülő játszma pluginnal (nehogy észrevegye a másik, hogy jó/rossz amit csinál, mert akkor…akkor mi?) Esetenként átlag fölöttien mérgező szülőkkel:
    http://www.vous.hu/hir/20160419-mergezo-kapcsolat-bantalmazo-szulo-megbocsatas
    pl.: olyan anyával aki ovis korban tiltja a maszturbációt, pedig az kell a normális női szexuális fejlődéshez, vagy egy abuzáló apával… :(

    Na ezek csak az alapok voltak, csak vázlatosan szedjünk össze pár dolgot, ami hosszú(akár rövid)távon letálisak egy kapcsolatra és következményesen kényszerszexhez vezetnek:
    – nem tetsző szag a nőnek (akár férfinak, de akkor az eleve nem megy bele)
    – méreti inkompatibilitás: azt hiszem, ezt nem kell külön részletezni
    – “játékidő” inkompatibilitás: ha az egyiknek másfél óra, a másiknak 5 perc, akkor az egyik mindig kielégítetlen marad
    – nemi étvágy inkompatibilitás: ha az egyiknek napi igénye van a másiknak meg havi 1 akkor ez a kapcsolat is halálra van ítélve.
    És itt álljunk meg egy szóra. Van a szex, és van a stresszoldás. A kettő nem ugyanaz, de a legtöbben összekeverik. A stresszoldás sem bűnös dolog, ha az kölcsönös, de nem kell járnia (inkább azt mondanám inkább ne járjon) behatolással. Gyors 69, és mindenki kisimultan megy a dolgára.
    – szeretetnyelv inkompatibilitás: ez a legszarabb ügy, ha a többi stimmel, akkor is egy idő után felfalja a kapcsolatot, de ki lehet fejleszteni új közöset (nem, az nem megy, hogy az egyik idomul a másikhoz, az mindig katasztrófa), de ez piszok sok munka.
    – hormonális változások
    – elmúlt szerelem szindróma: aki egy illúzióba szeret bele az törvényszerűen csalódik, és a csalódás miatt a másikat fogja meggyűlölni – más szemébe a szálkát…

    Kb. ennyi megspékelve az elmaradhatatlan: “de nekem jár” problematikával. Nyilván én sem azért fogok házasodni, mert üvegbúra alatt akarom nézegetni a jövendőbelit, hanem az érzelmi, gazdasági és szaporodási közösség mellett a szexuális közösség is része a ki nem mondott, vagy kimondott:
    http://www.vous.hu/hir/20160420-berki-krisztian-hodi-pamela-hazassagi-szerzodes-celebek
    alkunak.
    Ha az egyik fél bármilyen indokkal felrúgja(=0 szex) a megoldás nem a kényszerítés, vagy a családon belüli nemi erőszak, hanem a párkapcsolati tanácsadás/egészségügyi beavatkozás/válás hármasból valamelyik.
    Legyünk felnőttek!

  9. Jaj, ez poszt most sziven ütött. De jó, hogy írsz róla!
    Irtam ide egy hosszút, leírtam siralmas szexuális életemet, hogy hányszor hagytam magamat “használni” annak a reményében, hogy valaha nőnek tudom majd érezni magam igazán. De aztán kitöröltem, félek ilyen szintű intim vallomástól. De az én történeteimből egy szexológus diplomázhatna (sajnos időnként egy bántalmazással foglalkozó szakember is).

    A “sülthal” igen, ahogy a fenti kedves hozzászóló írja (“erőszakoltassa meg magát” – na ez szép, mondhatom, amúgy mást sem csinál egy ilyen nő…), azért is megkapjuk a magunkét, pedig a “sülthal” évek rossz, megszégyenítő tapasztalatai alatt alakul ki általában. Ezért jobb a színészkedés, a műsikoly, amit a férfiak állítólag mindig felismernek, kac-kac, minél nagyobb macsó valaki, szerintem annál kevésbé veszi észre. Aztán ha mégis, jön a csodálkozó kérdés: Miért csináljuk? (a színészetet) Mert ez IS kötelező elvárás már, nem csak maga a szex, az “add oda magad”, de az “élvezd!” is. Mert az “előző barátnőjének” is jó volt ez. Tehát te alulmaradsz a női összehasonlításban. 10 pont minusz a “szexpiaci értékedből”. És mert már mindegy, megszoktad, úgy sem lesz jobb, te ilyennek születtél. Annyiszor nyomták már bele a fejed a kakiba, hogy nem érzed a szagát. Elidegenedsz a saját testedtől, mint a prostituáltak.

    • Jaj, köszönöm, hogy ezt leírtad. Szerintem nagyon sok nőnek van nagyon sok fájdalmas élménye ilyen téren, amiről nem mer, esetleg tud beszélni, netán még szégyelli is magát miatta. Talán egyszer összegyűjtöm ezeket egy cikkben, név nélkül, hogy ne érezze magát magányosnak az, aki átélt néhány negatív élményt, és lássa azt is, hogy mi a kiút.

      Nagyon veszélyes épp az, amit írsz, hogy a férfiak jelentős része a nő élvezete alapján méri saját teljesítményét az ágyban, így egyfajta kényszerré válik a látványos és hangos duplaorgazmus. Nem magyarázhatod el, hogy van olyan, amikor épp nem megy, mert nem, de attól még élvezed az intimitást, a közelséget, az ő örömét. Óriási a nyomás, hogy élvezni kell, és hát ez alaposan megnehezíti a nők dolgát, akik inkább lazítanának, és a természetre bíznák a dolgot. Álszentség ezután kilométeres cikkeket írni arról, hogy miért színlelik a nők az orgazmust: hát mert óriási a nyomás ebbe az irányba, ember.

      Persze még a tetőpont elmaradása a legkisebb gond minden probléma közül, de ebbe most tényleg ne menjünk bele.
      De tényleg, az kéne, hogy minden pasi úgy legyen vele, hogy nincs kényszer, csak úgy having fun, aztán vagy jön, vagy nem.

      • Én tudnék súlyos dolgokat mesélni sajnos…

      • “Nem magyarázhatod el, hogy van olyan, amikor épp nem megy, mert nem, de attól még élvezed az intimitást, a közelséget, az ő örömét.”
        Nem, ezt soha nem fogom megérteni, és szerintem sokan mások sem.
        Ha nem megy, akkor szólsz, hogy nem, és én leállok(, hogy pontos legyek: bele sem kezdünk).
        Ha nem bízol meg bennem ennyire, akkor annak a kapcsolatnak vége, vagy soha nem is volt.
        Ha intimitást kell arra ott a hát- és/vagy talpmasszázs, megmosom a hátad, vagy a hajad, vagy egy órán át az ölembe ülsz, és csókolózunk, de ilyen egyenlőtlen viszony mindenképpen megöli a kapcsolatot.
        Szerintem az intimitást ugyanúgy nem lehet összekeverni a szeretkezéssel, mint a stresszoldással.
        Egyébként meg a behatolást kezdeményezze a passzív fél, akkor amikor neki kedve van rá.
        Egy férfi soha nem fogja igazán tudni, hogy mikor kell kezdeményeznie. Ez az egész “kezdeményezzen a férfi” (már a behatolásnál) dolog pont ezért nem működik.

    • Olvastam a másik posztnál írott kommentjeidet is.
      Ami veled történt, történik az elfogadhatatlan, és szörnyű.
      Nem tudok mást mondani rá csak ezeket a szavakat.
      Ha meg szeretnél szabadulni ebből a helyzetből, akkor tényleg egyenesen és nyíltan fel kell vállalnod azt, hogy ez neked milyen érzés, ha máshogy nem megy akkor levélben, ha nincs eredménye akkor pedig menekülj, nincs más megoldás.

      “hogy hányszor hagytam magamat “használni” annak a reményében, hogy valaha nőnek tudom majd érezni magam igazán.”
      Ez a mondat olyan, mint a:
      Nem tudom milyen mélyre kellene merülnöm a víz alá, hogy levegőt vegyek.
      Ezzel nem rajtad akarok poénkodni, csak azt akarom, hogy megértsd mennyire lehetetlen ez a gondolkodás, ami nem a te, hanem ennek a patriarchális szocializációnak a hibája.

      “…amúgy mást sem csinál egy ilyen nő…”
      Velem egyszer előfordult, és valószínűleg sok más férfival is.
      A lány kezdte az egészet, ő vezetett az ágyába, de azonnal észrevettem, hogy nem stimmel valami, és egy perc sem telt el, mire abbahagytam és inkább felöltöztem, közöltem, hogy nekem ez így nem megy, és otthagytam a lányt.
      Hogy te is megértsd milyen ez kb. olyan, mintha egy nagyon szimpatikus férfivel megismerkednél, ő tenne ajánlatot, amit elfogadnál, de az ágyban rád aggatna egy fecsatolhatót, hogy te őt hátulról. Ha belemész akkor, meg közben a fájdalomtól ordítana, meg sírna közben.
      Te hogy éreznéd magad?
      Szerintem nagyon mocskosnak.
      Én is ezt éltem át. Természetesen megértem, hogy a másik min mehetett keresztül, amíg idáig jutott, de attól még dühös vagyok magamra, és rá is, hogy így megalázó mocskos helyzetbe kényszerített.

      “Ezért jobb a színészkedés, a műsikoly…”
      Pont nem erre gondoltam, hanem arra, hogyha valaki nem akarja, akkor nem kell.
      Sőt inkább NE!

      Te vagy az érzelmeid ura!
      Te vagy a tested ura!
      Senki nem foszthat meg ettől!
      Ha megbeszéltétek, és mégis akkor jelentsd fel nemi erőszakért(5-15 év), de minimum szexuális kényszerítésért(1-3 év)!

      • “menekülj” – öhöm. Külföldön élek, évek óta pszichés kezelés alatt, jelenleg kisbabával, gyámügyi vizsgálódással a nyakamon, önálló pénzkereset nélkül (minimális családi pótlék).
        Lehet, hogy nem a szexuális életem helyrehozása a prioritás. És általában az van, hogy az intimitásra én is vágyom, ezért nem utasítom vissza a simogatást, de aztán ez gyorsan átmegy “támadásba”. Ő sem ekkora szörny ám, csak tapasztalatlan. (Azért egy kicsit talán kihasználja a bizonytalanságomat.) Bár az első lépést megtettem: külön alszom, nincs szex. Írok majd neki levelet, az jó ötlet, én is gondoltam rá.
        El tudom képzelni, hogy kívülről mennyire gáz lehet, amit írok. Az élethelyzetem kemény, de alapvetően magamat raktam ebbe a helyzetbe. Kérdés, hogy ki tudok-e belőle mászni?

        • A pszichiátriai kezelés annyira nyelvhez és kultúrához kötött (oké, értem én, hogy anyanyelvi szinten beszélsz az adott nyelven, de a kultúrához kötött szexuális allegóriatartalmak rád nem érvényesek, mert itt nőttél fel pl.), hogy emiatt simán haza tudnál jönni (mondjuk biztosítási jogviszony nem ártana hozzá). De ez csak vészhelyzet esetére írom.

          Azt próbáld meg vele megértetni, hogy terhesség, és szoptatás alatt egy nő szexuális étvágya megváltozik, de pszichiátriai kórképek önmagukban is libidócsökkenést okoznak többségükben. Ugyanez igaz pszichotróp szerekre. Ha neked nem hisz keress szakembert aki elmagyarázza neki, vagy tudományos cikkeket.
          A lényeg az lenne, hogy vedd a kezedbe az irányítást…szó szerint: ha akarod, akkor marokra fogod, és bevezeted, más esetekben ő nem kezdeményezhet, legalább egy ideig. Ha ezt el tudja fogadni, akkor van remény (meg úgy 1000-szer nyalass be magadnak a lelki békédért! :) Őt meg nem csak a vagináddal lehet kielégíteni: van kezed, szád, melled, hónaljad, combközöd stb., de leginkább fantázia kell hozzá).

          “…de alapvetően magamat raktam ebbe a helyzetbe.”
          Ne okold magad! Mindig kettőn áll a vásár, és ebben nagyobb részt ő a ludas, neki kell elsősorban bizonyítania.

          • Nem a nyelv miatt nem tudok hazajönni, hanem leginkább a gyerekek (és a folyamatban lévő gyámügyi vizsgálat) miatt. Nem beszélem egyébként anyanyelvi szinten az itteni nyelvet, ez nehezíti is pszichés kezelést.
            Bonyolult ez, és most egy kicsit úgy érzem, hogy a kelleténél jobban kiadtam magam. Felelős vagyok az életemért, nekem kell megoldanom. Nem a szex lesz az első (de remélem, majd az is sorra kerül.)

            • Igen, ezeket a dolgokat nem lehet a kontextus ismerete nélkül, távban, jóindulatú laikusként megoldani, és nehéz is erről beszélni, kiadni magunkat egy adott helyzetben, a nyilvánosság előtt. Teljesen értem ezt, mégis örülök, hogy írtál egy kicsit a történetedről, mert baromira sokan járnak hasonló cipőben, csak nem beszél róla – nyilván – szinte senki még a közeli ismerőseinek sem.

              Ebben a posztban egy kicsit arra próbáltam meg rávilágítani, hogy rengeteg társadalmi berögződés és mély, tudatalatti gyökerekre visszavezethető személyes oka lehet annak, ha valaki nem élvezi a szexet, mégis belemegy. Érzem a jóindulatot abban is, amit te mondasz, EllenPont, csak nagyon sok mindenről nagyon nehéz nemhogy beszélni egy bizonyos háttérből érkezve, hanem még szembenézni is.

              Szóval, komplex dolgok, de minden helyzetből van kiút, úgyhogy szorítok, hogy jól alakuljanak a dolgok, sophia. :)

              • Köszönöm.

              • “Érzem a jóindulatot abban is…”
                Köszönöm!
                Értem miről írtál, csak én nem ‘a nő felől’ közelítettem meg, hanem egy egalitárius férfi (ha kissé ridegen is) szempontjából vizsgáltam a dolgot, nem megcáfolva a te álláspontodat, kizárólag jelezve, hogyha én, mint férfi 50-50%-ban szeretném a szettinget (adás-kapás szerint), hiába teszem bele patikamérlegen kimérve az én 50%-aimat, ha a másik fél 20%-ra van beállítva ‘kapás’ból és 80%-ra ‘adás’ból.
                Nevezz hülyének, idiótának, vagy szívtelen dögnek, de erre én nem tudok jó megoldást, csak azt tudom, hogy tartós fennmaradása esetén ebbe tönkremennék, vagyis az egyetlen opció a szakítás. (Nyilván pár hétig-hónapig próbálkoznék, de nem ‘végtelen üzemmódban’)

            • Szorítok neked én is!

        • Olvastalak az utóbbi 1-2 évben a másik nickeden is, és amellett hogy értem, hogy még nem tudsz ebből a helyzetből megszabadulni, nagyon szorítok neked, hogy majd valamikor mégis.
          Az én tapasztalatom az, hogy a mélységekből való szabadulás akkor jön el, amikor már nagyon tudod, hogy mi az amit szeretnél. Nem csak azt, hogy mi az, amit nem. Olyankor beüt az “egyszercsak”. Valami olyan, amitől zárak kinyílnak, utak kisimulnak, szakadékok betömődnek és egyszercsak nagyon könnyű lesz meglépni azt, amit előtte lehetetlennek tűnt.

          Még egy dolog, ami fontos, és kapaszkodó nekem, ha egymás után jönnek olyan dolgok, amihez másnak kell vagy 3 élet, hogy mindbe belelépjen: azt gondolom, hogy azért tapasztalom ezeket meg, ennyire, ilyen sokszor és ilyen intenzíven, hogy el ne felejtsem, milyen ez belülről, amikor majd eljön az idő, hogy kiszabadultként valaki olyannak segítsek, aki még benne van.

          • Fú, ezt most nagyon köszönöm.
            Sokszor érzem azt, hogy agyon panaszkodom magam, megbánom, hogy mondom, de ha nem mondom… Mostanában többször kaptam meg azt, hogy elég a panaszkodásból, fejezd be, csinálj valamit! Ez egyébként jogos. De valahogy mégis, benulás… a kötelező feladatok maguk alá temetnek.
            Megjegyzem soraidat.

  10. 1902) Támadás a nők ellen
    Publikálva 2016.jún.12. | Tibor bá’ blogja | 3 hozzászólás
    Tibor bá’ online

    ~p001A fenti cím nem teljesen pontos, mert a támadás még csak előkészületben van. A támadó fél pedig a Big Pharma, ahogy Amerikában a multinacionális gyógyszer gyártókat nevezik. A több évtizede bevált séma pedig a következő. A Big Pharma kitalál egy új „betegséget”, amihez azonnal megtalálja a hatékony gyógyszert, a többi pedig megy magától, csak először a piacot meg kell dolgozni, azaz bele kell sulykolni a leendő páciensekbe, hogy betegek. Egy nagy példányszámban fogyó női magazinban valahogy így:

    Dr. XY (fontos a női keresztnév) szexológus szerint nem a te hibád, és természetesen nem a partnered hibája, hogy nincs orgazmusod minden egyes közösülés közben legalább háromszor, illetve, hogy a libidód szintje nem éri el egy 17 éves fiúét. Ugyanis neked egy lappangó betegséged van, amit mi úgy nevezünk, hogy FSD (female sexual dysfunction = rosszul működő női szexualitás), amin a gyógyszeripar megpróbál segíteni. Te a nők azon 43 százalékához tartozol, akiknek a szexuális élete – az Amerikai Gyógyászati Szövetség véleménye szerint – nem tökéletes.

    Az FDA (Food and Drug Administration = Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal) meghatározása szerint az FSD alá besorolhatók: csökkenő szexuális vágy, vagy felhevülés, fájdalommal járó közösülés, és orgazmussal kapcsolatos nehézségek, de csak akkor, ha a jelenségeket elszenvedő személyt ezek a tünetek zavarják.

    Mivel a FDA egy amerikai hatóság, a nőket meg kell győzni arról, hogy ezek a „jelenségek” zavarják őket. Ez a meggyőzés a gyógyszergyárak részére sok milliárd dollárt érő pirulák értékesítését jelenti, amit olyan nők milliói fognak bevenni, akiknek az égvilágon semmi betegségük nincsen.

    A Big Pharma tehát megdolgozza a nőket, és elhiteti velük, hogy egy „normális” nőnek megállás nélkül kirobbanó szexuális élményben kell részesülni. Csakhogy az FDA-nak még jóvá kell hagyni a nők részére készített pirulát. Addig pedig a nők kipróbálhatják az Orgasmatron elnevezésű gerinc implantátumot, ami csak nagy ritkán eredményes és magával hozza a fertőzés és lemerevedés veszélyét. Illetve szóba jöhet még az „off-label” (azaz olyan gyógyszer, amit hivatalosan nem indikálnak egy betegségre) LexaFem pirula (havi adag 60 $), aminek szedése biztosítja, hogy „igazi nőnek érezhesd magad”. Hadd szúrjam közbe, hogy az A LexaFem honlapján http://lexafem.wordpress.com/ megígérik, hogy „LexaFem mellett megszűnik a boldogtalanságod.” A globális „nagymenők”, akik meglovagolják az FSD „betegséget”, a Pfizer és a Procter & Gamble (P&G). Az előző Viagra alapú off-label pirulákat árul azon az alapon, hogy a Viagra bizonyítottan hat a férfiakra. Az utóbbi azonos logikát használva, tesztoszteront (férfi nemi hormon) alkalmaz. Látszólag senkit se érdekel, hogy a Viagrát nőkön kipróbálva, az egyik kísérletet a másik után végzik, következetesen negatív eredménnyel. Ez azonban nem zavarta az amerikai orvosokat abban, hogy egy év alatt 1,4 millió off-label receptet írjanak fel.

    Állapítsuk meg, hogy az FDS klasszikus példa arra miként válik egy prekoncepcióra és bizonyítás hiányára támaszkodó diagnosztikus kategorizálás elfogadhatóvá, a rosszul működő női szexualitás megállapítására, kizárólag a férfi modellre támaszkodva. Ennek a ténynek legvilágosabb példája a tesztoszteron alkalmazása. Annak ellenére, hogy az FDA nem engedélyezte a P&G tesztoszteron tapaszát, az amerikai orvosok 2 millió off-label receptet írnak fel egyetlen év alatt.

    A valóság az, hogy nők esetében se a Pfizer pici kék pirulája, se pedig a P&G Intrinsa nevű tapasza nem hatékony. Magyarul semmire se jó. http://www.netdoctor.co.uk/medicines/100001138.html Ebben persze nincs semmi meglepő. A kutatóknak fogalmuk sincs, hogy a nők vérében mi számít „normál” tesztoszteron szintnek. Az ok nagyon egyszerű. Alacsony és magas tesztoszteron szintű nők egyformán meg lehetnek elégedve a szexuális életükkel. Ráadásul a tesztoszteron párosul az ösztrogénnel (női nemi hormon), ami viszont növeli a sztrók, rák és a demencia előfordulási esélyét.

    ~LWF0122

    Csak remélni merem, hogy nem untattalak a posztommal, és ne hidd, hogy nem releváns. Tapasztalataim szerint, Amerika után Európa következik. Hamarosan nálunk is a csapból fog folyni a női orgazmus, és a Big Pharmának lesz rá gondja, hogy a magyar nők is úgy érezzék, valami nagyon hiányzik a szexuális életükből amit, borsos áron megvásárolt pirulákkal, helyére tudnak tenni. Ne feledd, én előre szóltam.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: