Aktuális

Ma 8 éves a blog: 8 dolog, amit tanított nekem

Ma vagyunk 8 évesek, yay! 2008. április 16-án költöztem ide, és kezdtem blogolni, először csak egy szűk baráti körnek, a mindennapokról. Aztán – anélkül, hogy észrevettem volna – a webnapló lassan kinőtte magát, és most itt vagytok TI, akik nélkül ez a szülinap semmit sem érne. :) Nyolc dolog, amit a 8 év alatt a blogolásról tanultam…

A WordPress is köszöntött ma reggel

A blogolás nem azért hasznos, amiért a legtöbben hiszik.

Sokan kezdenek blogolni annak reményében, hogy előbb-utóbb komoly hirdetési bevételre tesznek szert… és aztán leteszik a lantot, amikor látják, hogy nem pörög a statisztika. Ez egy létező üzleti modell, és tök oké is, ha valaki erre vágyik, de tapasztalataim szerint a blog legnagyobb előnye – a terápián, az önkifejezésen és a kapcsolatépítésen túl – mégis csak az, hogy egy csomóan megkeresnek, hogy szeretnének veled dolgozni. Ez azért többet hoz a konyhára, mint 30 rúgó a Google-től (ha nagyon ügyes vagy). Az az egészen döbbenetes, hogy egy jól összerakott szakmai bloggal a szamárlétra egy csomó lécét át tudod ugrani, és akár az utcáról is pozícióba kerülhetsz. Már csak ezért is érdemes belefogni. Ez valami elképesztő átrendeződés a piacon, hasonló ahhoz, mint amikor a nagy lemezkiadók helyére betört a közösségi média (a MySpace, majd később a Facebook és a YouTube), és már nem kellett többé a Sonyval szerződnie egy zenésznek ahhoz, hogy világhírű legyen.

Van a blog, és vannak posztok, amik önálló életet élnek.

A statisztikáról itt írok bővebben, ezzel nem is fárasztanálak benneteket. Az viszont nagyon érdekes, hogy egyrészt van a blog, a maga néhány ezres látogatottságával, meg vannak az önálló életet élő bejegyzések, pl. az ominózus seggfejes poszt. A  Miért vonzódnak a nők a seggfejekhez? jövő héten ünnepli első szülinapját, és még mindig vannak szakaszok, amikor pörög. Most Facebook-aktivitás tekintetében 40 ezer lájknál jár, de a vicces az, hogy bármikor beindulhat, és a 40-ből lehet 50 is, anélkül, hogy én bármit is tennék. Ez azért a maga nemében egészen szürreális, főleg ahhoz képest, hogy a legtöbbször kiszámíthatatlan, mi lesz az, ami a legnagyobb visszhangot generálja (bár tény, hogy a hűtlenség, a szingliség és az abúzus általában sokakat érdekel). Talán mondanom sem kell, hogy a nem feltétlenül a minőség a leginkább alkalmas a forgalomgenerálásra, és ezt a blogger hamar megtanulja.

Előbb-utóbb megtanul az ember extrém helyeken posztolni.

Míg mások arról készítenek fejben listát, hogy milyen extrém helyeken szexeltek, a blogger inkább arról, milyen extrém helyeken posztolt már (a kettő persze nem zárja ki egymást). Erdő, mező, fesztivál, koncert, raktár, sátor, ötcsillagos hotel, jakuzzi, tó, repülőgép, busz, metró… igazából megtanuljuk kiszűrni a zavaró tényezőket a legőrültebb káoszban is, mert a közlési kényszer erősebb.

Vannak kreatív napok, és van, amikor az ember inkább (bármi) mással foglalkozik.

Előfordul, hogy egy téma megihleti az embert, és harminc perc alatt megszületik a poszt… aztán még aznap kettő. Meg három cikk egyéb felületre. Ezek a kreatív napok. Az igazság az, hogy aztán vannak olyan napok is, amikor a francnak van kedve írni… meg úgy egyáltalán, idő sincs rá, annyira pörögnek az események. Ilyenkor általában nem szoktam erőltetni a blogot: majd előveszem, ha kedvem lesz hozzá. Van, amiben muszáj szabályszegőnek lenni, és nálam ebbe a körbe tartozik a sok okos tanács arról, hogy fix napokon, fix időközönként, fix terjedelemben és fix időben KELL posztolni, és illik jelentkezni mindenféle blogversenyre is. Én még nem tettem, de ki tudja, mit hoz a jövő…

A kommentek rengeteget jelentenek. Hihetetlen, hogy mennyit.

Óriási, őrült mázlistának érzem magamat, amiért nálam mindig klassz, értelmes kommentfolyam van, a Facebookon és itt is. Nagyon hálás vagyok érte. Akárki akármit mond, azért egy hozzászólás nélkül hagyott írás, esetleg néhány “jaj-de-jó-poszt-volt-ez-üdv-géza” komment hozzáadott kontent nélkül mindig szomorú egy picit. Köszönöm, hogy élénk, érdekes, frissítő beszélgetés van itt, amiből én is mindig sokat tanulok.

Mindig vannak trollok és gyűlölködők. Mindig.

A troll sosem az, aki nem ért egyet velünk, hanem az, aki nem képes ezt kulturált formában, érvekkel alátámasztva megfogalmazni. Mi történik a fajtájával? Egy részük a lomtárban beszélget magával (nagy ritkán benézek közéjük, hátha a rendszer véletlenül kiszórt pár értelmes kommentet is), másokkal egész szépen együtt lehet élni, amíg nem személyeskednek, esetleg válnak fárasztóvá.

Meg vannak azok is, akik nem értik a szöveget.

Ez egy egészen furcsa és érthetetlen jelenség, de létezik, és érdemes megbarátkozni vele. Ennek általában két fő oka lehet:
– kognitív hiányosságok
– egy nagyon határozott világnézet, ami nem enged be más nézőpontot, ezért mindent a saját szája szerint értékel (a saját barlangjából tekint kifelé).
És persze létezik ezek tetszőleges kombinációja is.
Mindezzel nem nagyon tudsz mit tenni, a legokosabb, ha egyszerűen meghagyod a másikat a hitében: ez nem rólad szól, hanem a másik emberről.

A többi blogger nem ellenség, hanem a kollégák.

Van, akinek tetszik a munkája és inspirál, és van, aki nem ragad magával különösebben, másokkal meg nem értek egyet egy sor fontos dologban. Összességében véve viszont imádok blogokat olvasni, és nagyon sokat követek közülük. Azt érzem, hogy ez nem egy verseny, ahol az egyik blognak jobbnak kell lennie a másiknál, hanem egy felület, ahol remekül kiegészítjük egymást, és inspirálódunk, nem utolsósorban pedig jókat beszélgetünk. Kicsit elborzaszt, amikor valaki kijelöli magát az út és az igazság egyetlen forrásává, és kisajátít témákat, szavakat, műfajt és világnézetet. Virágozzék minden virág, hiszen ez tipikusan az a platform, ahol mindenki megjátszás nélkül önmaga lehet, és egy sor érdekes, izgalmas és inspiráló párbeszédre sor kerülhet.

Mindezek fényében, ha csak fontolgatod, hogy írni fogsz, nyiss blogot bátran, érdemes… az elmúlt nyolc év abszolút magárt beszél. Köszönöm, hogy velem voltatok, vagytok!

 

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

37 hozzászólás Ma 8 éves a blog: 8 dolog, amit tanított nekem bejegyzéshez

  1. Boldog blogszülinapot! A felsorolt pontok mindegyikével egyetértek, én is így látom. Érdekes, amit az extrém helyekről való posztolásokról írsz, én is posztoltam fura helyekről, és volt, hogy elég érdekes állapotban voltam, bár ilyenkor mindig izgulok, hogy hülyeséget írok, de amúgy meg nem.

    • Szerintem egy idő után vastag bőrt növesztünk, és könnyebben megírunk mindent, kivéve a nagyon személyes dolgokat. Azoknál van, hogy nekem is kell pár sör hozzá. :)

  2. Gratulálok! :) Kívánok még sok-sok blogolásban gazdag évet.

  3. Gratulálok. Nyolc évvel öregebb lettél. Most szerezhetsz magadnak egy Avon értékesítőt.
    Végül is a neten is találsz.
    Mikor olvastalak az a kép jött, hogy belőled minden irányból egy szonda van kilőve a világmindenség felé.
    Végül is nem teszel mást csak keresd azt aki vagy . Sokféle vélemény meglátás alakítgathat .
    Írtad, hogy van aki nem érti az írást. Vagy másról beszél. Hm . Mindenki másképpen értelmezi a szavakat is. Más jelentőséget lát benne. ilyen pl a szeretet szó is.
    Van egy következő fázis a blogolás után is. Ugyan is a szavak és a mondatok csak korlátozzák a lelkek tényleges mivoltát. Mondanám hogy beleragasztja magát a “sárba”.
    De ügyes lány vagy . További sok sikert magaddal kapcsolatban .

    • Beszéltük egy íróagyú kartárssal – mármint nem a tejtermék-íróra gondolok, – hogy mindenki másképp érti meg a világot, a magunkfajta meg a legtöbbször az íráson keresztül. Végül is jobb, mintha az LSD volna az út. :D

  4. Érdekes, én is a seggfejes posztnál találtam ide, és ragadtam itt. Az egy annyira jól megfogalmazott írás volt.:)))

    Boldog születésnapot!:)

  5. Happy birthday 🎂!
    Örülök, hogy van a blogod. Mindig megírod azt, ami engem is foglalkoztat és azt is szeretem mikor “nyílt titkok” mindenki tudja, de senki nem beszél róla téma is megírásra kerül.
    Én blognak nem, inkább egyszemélyes (hír)oldalnak nevezném a wordpressed.
    Remélem még többen követnek a jövőben majd, mert téged nagyon érdemes!

  6. Hurrá, meg minden! Nagyon örülök az alkalomnak, és a hozzá kapcsolódó kitartásodnak!

    Erről jut eszembe, nekem is írnom kéne, (már réges-rég kellett volna) csak mostanában egy komplett demotiváló-montázs is kijönne az ambíciómból. :D

  7. Még sokszor ennyi évet! ;) Az öcsémnek is pont a blogoddal van egy napon a szülinapja, innentől tudni fogom, hogy miről híres még április 16.! :D

  8. hegedüs mihály // április 17, 2016 - 08:57 // Válasz

    érdekes gondolatok… erőt ad az életem újragombolásához
    kőszőnöm

  9. Gratulálok a blogodhoz és még sokszor 8 évet kívánok! A blogok nem egyformák, sokan indítanak, mert divat, aztán abbamarad. Aztán van aki ott ragad a blogjánál és irja, mutatja mindig azt ami foglalkoztatja. Ha hozzászólnak jó, ha nem úgy is jó. Szerintem jobb igy kibeszélni magunkat, mint valakinek elmondani. A költővel szólva: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek! Csak így tovább!

  10. Gratulálok, és további kedvet kívánok a blogoláshoz!

    “a sok okos tanács arról, hogy fix napokon, fix időközönként, fix terjedelemben és fix időben KELL posztolni, és illik jelentkezni mindenféle blogversenyre is”
    Erről lehetne valami paródiát írni, pl. “Normálisék így blogolnak”.

    • Vannak bloggerek, akik meghatározott napokon írnak, esetleg a naphoz kötve a téma is adott, nekik kell a rendszeresség, ezt sosem értettem, de elintéztem azzal, hogy nem vagyunk egyformák, ami egyiknek kapaszkodó, az a másiknak korlát.

  11. Boldog blogszülinapot!!
    Ahogy Hanna írta, ez a blog híroldal is egyben, sőt számomra netes újság, mert nem csak úgy írogatsz, hanem nagyon profi, összeszedett cikkek vannak, ráadásul aktuálisak, sokszínűek.

  12. Boldog blogszületésnapot! Vártam, hogy idén mi lesz a szülinapi posztban, nagyon tetszik ez az összegzés. Én arra jöttem rá – többek között – a blogolás kapcsán, hogy a blogvilág az egyik legposztmodernebb dolog – ahogyan kommunikálnak egymással a szövegek, az egészen zseniális.

    • Igen, egész más lehetőséget ad a szövegalkotásra a forma. Valami eredetibb szülinapi posztot akartam, de felfalt az élet. Először dolgoznom kellett, aztán mentem egy bográcsozásra, majd jött a VNV Nation-koncert. Szóval, sűrű szülinap volt, de legalább többszörösen is megünnepeltem. XD

  13. Boldogat-boldogat és még sokat! :) Nem is tudtam, hogy ilyen nagy már, suliba jár, tán már harmadikos? Talán 2-2,5 éve követem, egy dolgot biztosan mondhatok, ezalatt nagyon nagyívű fejlődést láttam benne. Kb egy éve merült fel bennem, hogy lassan kéne már kérni egy autogramot, hogy majd dicsekedhessek azzal, hogy én már hú mikor ismertelek :) Örvendek, ha a kommentek ennyit jelentenek, mert sajna úgy tűnik, nekem ez a műfajom. Viszontámde a hatos pontot vitatom: nem _mindig_ vannak trollok és gyűlölködők, csak ha elég érdekes a blog, és a rokonokon és üzletfeleken kívül más is olvassa :) Mindenesetre az áprilisnál szebb hónapot a születésre sose tudnék, tulipánok és virágzó cseresznyefák közt születik, aki ilyenkor születik, jót választottál neki! :)

  14. Szia, Eszter,
    én négy, te nyolc, és ugyanazon a napon!
    Szeretettel gondolok rád.
    Nem sajátítottam ki semmit, és nem tartom a blogomat az egy igazságnak, ez nagy tévedés. Csak teljesen egyedit csinálok, és ebből sok a konfliktus.

    Tényleg kísérteties következetességgel szedték le a témákat, gondolatokat, a nagyon egyedi kifejezőeszközeimet olyanok, és nem egyvalaki, akik regeteg időt töltöttek a blogomon, sok más mellett a kérdéssort és a parainesist, a férfiak magabiztos kielemzését, hapax szavakat, trollok megrendszabályozásának formáit, öndefiníciót, “magyartanár vagyok” önjellemzést (nem az), és sikerre vinni, korábbi fanként, ráadásul a hasonló, átjárható, ott megismert olvasókör körében, ráadásul a blogom oldalsávjában ajánlottként, amit én szívszerelemből tettem, semmi érdekem nem fűződött hozzá, és aztán jöttek a hosszas magyarázkodások, hogy de ő nem is úgy és nem onnan, ez véletlen, és az nem az enyém. Ez így nagy pofon volt, és nekem ebben fontosabb az igazságérzetem, mint hogy cuki legyek, mert eljátszhatnám simán, hogy ez nem gond, de ugyanez lenne a véleményem. Nem vagyok benne biztos, hogy te ezt átlátod, és ne kezdje el nekem senki magyarázni, hogy ez mind véletlen, hanem tiszteljük egymás munkáját, és járja végig mindenki a maga útját. Más tanulni egymástól, és más a sikerre ácsingózva sorozatban átvenni az egyedi, jellegzetes stíluselemeket. Lehet amúgy, szabad, törvényes is, nekem se fáj, csak irtó ciki. Próbálj erre elfogulatlanul nézni. Nem értem, miért van ez ilyen módon szétbeszélve, én nem erőltetem ezt a témát. Meg a célozgatás se valami egyenes.

  15. Boldog szülinapot!
    Kb. egy éve követlek, és nem lehet megunni!
    Remélem még legalább 8×8 évig olvashatom a gondolataidat!

  16. Gratulálok Eszter! Már 8 éve! Ez aztán a komoly kitartó íróság.

  17. Gratulálok! Még sokszor nyolc évet kívánok! :-)

  18. Kicsit késve ugyan, de boldog blogszülinapot!!! És sok-sok remek jövőbeli posztot! ^^

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: