Aktuális

7 dolog, amit csinálj nyugodtan, csak ne az én Facebook-falamon

…mert ciki. Zavarbaejtően, arcpirítóan kellemetlen. Tessék már egy kis közösségi média-etikettet is tanulni így 2016 alkalmából, ha továbbra is a “barátom” szeretnél maradni.

  • vadidegen félismerős minden szarába beletrollkodni

Az megvan, amikor csak távolról ismeritek egymást, esetleg még úgy sem (csak egy virtuális térbe sodort benneteket a véletlen), és a jóember kötelességének érzi, hogy minden, de minden, de minden egyes megnyilvánulásodhoz hozzáfűzzön valami
– abszolút irreleváns baromságot, amit senki se ért, hogy jön a témához
– vérforraló ellenvéleményt, amit a trollkodás szintjén sikerül csak megfogalmaznia
– bármit, de tényleg bármit, csakhogy mondjon valamit?
Na, nekem sajnos megvan. Többszörösen is.

  • bensőséges, intimpistáskodó kommentek, hogy lássuk, ki is ő (és kikkel van jóban)

Igen, tök menő, hogy a 30 Seconds to Mars hangtechnikusával és Palvin Barbival meg a dalai lámával, Ferenc pápával és Paulo Coelho-val reggelig söröztetek és még inside joke is volt, de érdekelnek engem ennek a részletei? Valszeg ők is cikinek érzik a kényszerű, nyilvános utalást az együtt töltött két órára a hivatalos oldalon a koncertfotók alatt… én legalább helyettük is.

PS.: Hogy mi van az exeddel, szintén nem érdekel szélesebb tömegeket. (Ha netán igen, akkor meg pláne nem kéne kiírnod.) Ja és igen, azt meg úgyis tudjuk, hogy sokkal boldogabb vagy nélküle, nem kell ezt bizonygatni folyton…

  • privát üzenetek nyilvánosan (miért? miért? miért?)

“Nézted az üzeneteket?”, “Hívtalak!”, “Akkor jössz holnap?” és az abszolút kedvencem: Tudsz szerezni nekem sajtóbelépőt rá?” – nekem aztán tényleg nincs titkos életem, de ezektől mindig végigborzongok egy kicsit. (Az utóbbit még privát üzenetben se szeretem, de publikban aztán végképp patthelyzet.)

Bár azt be kell látnom, hogy öt perce kis híján posztoltam a falamra a gyerekkori barátaimnak, hogy épp az ő számukat hallgatom két órája, mert annyira büszke vagyok rájuk… de jobban belegondolva, ez talán az előző két pont precíz mixtúrája lett volna, így inkább visszafogtam magamat (sztorik a “grupiságról” itt, ha akartok derülni egy kicsit). De ide azért kiteszem, ha már:

  • gyűlöletbeszéd a falamon

Azt azért már kezdem elfogadni, hogy nem én leszek az első ember, aki bátor kiállásával gyökerestül kiirtja a homofóbiát/xenofóbiát és társait. Előbb-utóbb azt is sikerül megemészteni, hogy olykor az amúgy okés ismerősök között is felbukkan néhány homofób/xenofób/’egyébfób arc, amit egyszerűen nem lehet kivédeni. Azt nem tanácsolom már, hogy legyetek toleránsabbak, viszont kérhetném, hogy ha már nem, akkor legalább a négy fal között csináljátok? Nem csak rosszul vagyok az ilyesmitől, de nem szeretnék ilyen címkék közt megjelenni a nyilvános térben, please.

  • muszáj irreleváns baromságokban taggelni a másikat?

Ha valami érdekel/potenciálisan érdekelhet, nem zavar, ha címkéznek, de van az a naiv, kezdő facebooker, aki nem látja még át a közösségi média működését: azt, hogy miként működik a lájkvadászat, és mi az üzleti célja. Ilyenkor legalább annyira idegesítő, mint amilyen zavarbaejtőve taggelve lenne egy hóttra irreleváns baromságban, ami bónuszként még esetleg hoax is.

  • a régész-stalker, aki az egész múltamat átnézi

Tegyük a szívünkre a kezünket: bizonyára mindenki életében volt már két-három ember, akiknek digitális tárgyi emlékeit egy kicsit… hmm, hogy is mondjam… tüzetesebben is átvizsgáltuk (többek között) a Facebookon. Namármost, akkor most egy jótanács: ilyenkor nem kommentáljuk a hat évvel ezelőtti életeseményeket és kiírásokat… és legfőképpen nem lájkoljuk az áldozat ÖSSZES, értsd: ÖSSZES fotóját az elmútnyócévből, bármennyire is lélegzetelállítóan szépnek találjuk az ábrázatát. Mert ha igen, a szerencsétlen jó eséllyel megijed, hogy mégis mit akarsz tőle, és miért kutakodsz a múltjában. Meg úgy egyáltalán.

  • aki blindre bejelöli a rokonaimat és az ismerőseimet is, hadd szóljon

Szeretne közel(ebb) kerülni… Jó, de… jézusatyám, ugye nem figyel távcsővel, és nem követtet is mellé? (Az ember leizzad egy pillanatra.) Még velem is csak egyszer találkozott egy konferencián (udvariasságból az ilyeneket visszajelölöm),  akkor mégis miért addolta… a nagybátyámat és az unokahúgomat? Már engem is túlzás volt, nem?

Ebben a kategóriában egészen vicces jelenség az a fajta szériálcsajozó, aki egyszerre, kopipésztelt szöveggel próbál nyomulni nálam és két barátnőmnél is, a nagy számok törvényére építve. Mivel egyszerre lettünk ismerősök, nyilván rákérdezünk, hogy ti honnan… és akkor röhög az ember elég rondán, mi tagadás. True story.

A sorozatot folytatjuk: arról is szó esik majd idővel (ha nem felejtem el a szériát teljesen), hogy mi számít húzósnak a saját posztoknál és megosztásoknál (7 dolog, amit csinálj nyugodtan a saját faladon, csak ne lássam…), de addig is… meséljetek, hogy nálatok mi vágja ki a biztosítékot másoktól a saját falatokon, oldalsávotokban! És én vajon szigorú vagyok talán?

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

28 hozzászólás 7 dolog, amit csinálj nyugodtan, csak ne az én Facebook-falamon bejegyzéshez

  1. Szívemből szólsz :-)

  2. Szia, uh, én megneveltem a bagázst az egyik oldalamon. Ott a fő gondom az volt, mivel rajongói oldal, hogy angolból is sok mindent fordítottam, néha elrontottam, néha az illető trollok hitték azt, hogy elrontottam (a kedvencem volt, mikor a filmes szövegben a “crane”-t, kijavították, de hát az “daru” – nem édesem, az a filmes szaknyelvben az “krán”) és hasonlók dögivel. Elöször megsértődtem, remeteségbe vonultam, hamut szórtam a fejemre, feketemágiához fiordultam…..:D Aztán rájöttem a megoldásra: az ilyeneket szó nélkül úgy szórtam ki, mint a pelyvát az oldalamról (diktatórikus?az! De milyen jó!). És azóta van egy jó kis kis családias, összetartó rajongói csapat az oldalon, pedig több mint 2000-en vagyunk. Elmaradoztak a trollok, mert valahogy a hasonló hasonlót vonz….azóta nem szólnak be, ha elrontok valamit (ugyis kijavítom), nem kezdik kritizálni a fordításokat (hisz ők vagy lusták lefordítani vagy ők se tudnák jobban) stb. Szóval lehet ezt szépen, pozitívan, jó hangulatban is csinálni!
    Ezt bevezettem csoportomban, mindenhol….és az még az érdekes, hogy én csakis trollkodásért dobok ki valakit – míg engem soha nem ezért, csakis azért távolítottak el ilyen helyekről, mert konkurenciát látnak bennem! Kinek mi a fontos!
    Köszi, hogy elmondhattam a véleményem! :)

    • Igen, az azért nagy különbség, hogy az ember csinál valamit a saját oldalán… vagy a tiéden csinálja. Az ilyeneket előbb-utóbb megunja az ember, és törli a francba. Krán, daru, haha… :)))

  3. Papiron már írtam múltkor egy listát én is. :)
    Facebook felhasználói etikett, tényleg oktatni kéne egyeseknek.

  4. Több ismerősöm lepődött meg, mikor szóltam, hogy eztvagyazt itt ne, meg jöttek a dumával, hogy persze, szólásszabadság meg liberalizmus, csak akkor, ha velem egyetértenek. Mert a fészbúk közterület. Azért eddig még megértették, hogy az én falam az nem közterület, ahogy az utca az, de az ő lakásuk/házuk meg nem.

  5. Szerencsére engem többnyire elkerülnek ezek a kellemetlenségek. És már a játék felkérés is kiment a divatból talán. :D
    Az néha előfordul és nem szeretem, ha valami nagyon bugyuta videót (vagy fényképet/okosságot) posztol a falamra valami “kedves” távoli ismerős (mert közeli az nem tesz ilyet, mert egyébként nem lenne közeli). Ilyenkor lelkiismeret furdalás nélkül “hide from timeline” és kész.
    A másik, ami szintén zavaró, hogy tegyük fel van egy témakör, egy dolog az életemben, amivel komolyan foglalkozok és úgymond jellemez engem, na és ezzel kapcsolatban szintén megosztanak a falamon releváns és irreleváns dolgokat, amik szintén a bugyuta kategóriába tartoznak. Persze elhiszem, hogy őket csak a jó szándék vezérli, de attól még zavaró.
    Ahogy az elején mondtam, ezek azért nem túl gyakori esetek, szerencsés vagyok.

    ui. Van egy jó barátom, aki anno sok évvel ezelőtt az volta a szokása, hogy 10 percet alatt vagy 50-et posztolt a saját falára. Megmondtam neki kerek perec, hogy le van tiltva, nem vagyok kíváncsi a hülyeségére. :D Pár évvel később feloldottam a tilalmat, amikor magához tért a hülyéje. :D

    • Tíz perc alatt ötvenet? Laza. Ezeket egyébként elég unfollow, én azt szoktam.

      Az a ciki, hogy már egy csomó ember követését beszüntettem, ezért fél évvel-évvel később értesülök a munkahelyváltásaikról és gyerekszületéseikről. Ciki.

  6. Ne politizaljanak a falamon. Ezt azota vezettem be, amikor a valasztasokkor egy melyjobbikos es egy melymszps olyan acsarkodassal estek egymasnak, egy amugy nem politikai celu kiirason, hogy en csak neztem, hogy az altalam normalisnak ismert ismeroseim mire kepesek…

    Ne posztolj a falamra halott embereket es allatokat… Es ne is taggelj be ilyen bejegyzesnel.

    Pucer embereket sem.

    Ne jelolj meg fenykepen! Majd en megjelolom magamat, ha akarom.

    • Az awful picture tagger egy külön kategória, én ezért előzetes engedélyt kérek a képek taggeléséhez, aztán eldöntöm, elfogadom-e. Az ilyen hülyeségeknél nem is értem, miért taggelnek embereket.

      A más falán politizálás is fura, én csak a sajátomon szoktam, muhaha!

  7. Annyira inaktív vagyok a FB-on, hogy nem is vagyok képpel, max. ritkán lájkolok valamit. De a kedves ismerősök persze megjelölnek ovis csoportképen meg egyéb régi fotókon, na ilyenkor azért mérges vagyok, minek feltenni képet rólam?
    Tiltottam már le több ismerőst is, mert minden áldott nap lefotózta magát egyedül, párral, akárkivel, esetleg még valami elmés bicskanyitogató szöveget is írt hozzá, hogy pl. akinek nem tetszik kapja be meg ilyenek, na őt kitöröltem. Máig nem értem, miért csinál felnőtt ember ilyeneket, menjen az instára, oda valók a fotók. Ja persze, ott nem látják annyian.
    Játékot sem fogadok el, nem tetszek fel 10 éves képet, nem lájkolom a szomszéd gyerekét mindennap, szóval biztos utálnak is.
    Ismeretlen már engem is bejelölt, mivel a férjemmel egy faluban született és laknak ott van 200-an, megkérdeztem, hogy találkoztunk-e már, mondta, hogy soha, de gyűjti az ismerősöket. Jó, mondom, visszajelöllek, mert még elterjeszti a faluban, hogy X csaja milyen bunkó. De a tökismeretleneket nem jelölöm vissza.

    • Az szép, ezek a random csajozók néha elég viccesek.

      Volt egy távoli ismerősöm, akik nyilvános posztokban, egymás falán leveztek a pasijával a szomszéd szobából. Ilyesmit képzelj el:
      – Cicuska, annyira szeretlek, te vagy életem értelme.
      – Kívánlak, kiskandúr, gyere már.
      – Teát főzök, cica, ágyba viszem, és megmasszirozlak. Gyönyörű vagy.
      mindig vártam, hogy majd az aktust is lájvblogolják, de idő előtt töröltem őket.
      A jó kapcsolatnak nincs nyoma a FB-on :D.

  8. Sokan azt gondolják, a monitor mindent elbír, mert nem szól vissza és csúnyán sem néz rájuk. Élőben nem mernének ilyesmit tenni. ( Bár, ez is egyre kevésbé igaz.)
    Persze, ennek belátásához nem kell nagy ész, csak egy kis empátia, ami sajnos az emberek nagy részéből hiányzik.
    Aki nálam ezt többször is megteszi, főleg figyelmeztetés ellenére, annak nem fogok magyarázkodni, hanem törlés, ha tovább nyomul, tiltás lesz a vége.
    És igen, a szólásszabadság nem egyenlő a tahósággal és a másik érzéseinek sárba tiprásával.Ez nagyon ócska magyarázkodás.

  9. Egészségügyis ismerős, aki elrettentő példaként petárdától szétrobban kezeket posztol vagy állatvédő ismerős, halál az állatkínzókra felkiáltással fellógatott kutyás képekkel riogat. Értem a koncepciót, meg a jó szándékot is érzékelem, de képek nélkül is elég élénk a fantáziám.

    “Egyutcábanlakunk” ismerős, akit visszajelöl az ember, merthát mégis csak egy utcában lakunk, ergo tudjuk kiről van szó. Általában évente kétszer találkozunk az utcán és egy jól látható fejbiccentéssel teszünk eleget a kötelezőnek, és persze soha egy szót nem beszéltünk egymással. De a facebook valahogy bátorítóan hat és amit évek óta nem tesz meg az utcán, azzal az éterben próbálkozik. Beszélgetni szeretne, meg ismerkedni.

    Számomra teljesen ismeretlen és értelmetlen csoportokba való meghívás.

    • Az ilyen halott, megkínzott és beteg gyerekes, állatos fotók segítettek már valakinek? Nem, de azért a jóérzésű embert felkavarják. :(

  10. Engem a következők idegesítenek, ha valaki a falamra küldi őket, bár alapvetően elfér ott minden szar.

    1. Szavazzatok a kislányom/kisfiam gyerekrajzára, gyurmafigurájára, versére stb!

    2. Retkes kenelben kucorgó, szomorú szemű korcs kutya képe “Fogadjátok örökbe, mert ha nem elaltatják!” revolverezéssel.

    3. “10 rajz/fotó/festmény modern világunk ellentmondásairól” mellékelve néhány sablonos, üres, jólmegmondó illusztráció, eltitkolt rákgyógyszerekről, mindent gyógyító növényekről, ősmagyar piramisokról szóló minden baromság.

    4. Fitnesz-testépítő sportolók ötszázadik képe egy tál csirkemell-rizs-brokkoli ebédjükről, lányoknál ötszázadik pucsítós fotó “ma megdolgoztuk a popsit is” felirattal.

  11. Soooo true!!! Imádtam ezt a cikket. :D Én utoljára a középiskolás fizika tanáromat tiltottam le, aki folyton odaírta a képeimhez, hogy szexyyyyy :P és hogy mindig is vonzó nő voltam, WTF??? 14 éves voltam, mikor elkezdett tanítani, anyukám kis üzenetét kipostolva pedig beszólt, hogy nem szabad csak nagy betűkkel írni, és csak buta emberek írnak így. Na akkor töröltem és bannoltam le mindörökre. :-D Utálok amúgy ilyeneket csinálni, de van, amikor muszáj. Vannak emberek, akik egyszerűen nem érzik a határokat. Persze vannak még azok a férfiak, akik írogatnak privát, ha szeretnéd, ha nem, és mikor írod nekik a mindennemű felkéréseikre, hogy bocs, de nem, akkor azt hiszik, hogy kéreted magadat. :-D Na az ilyeneket szoktam még azonnal tiltani.

    • Egy tanár? Hú, basszus, az kemény. manapság ebből azért már botrány lenne. Mi azt, hogy szexizi a kiskorú diákját? Pofaszakasztó. És az IQ-ja se lehetett nagy, ha még anyudat is osztotta. Atyavilág.

  12. Szuflégyilkos // április 19, 2016 - 13:59 // Válasz

    Az egyik csoport: a kutyások. Eljutottam arra a szintre, hogy ha kutya van a képen, akkor egyáltalán nem lájkolom és kész (a menhelyek oldalait meg egy az egyben letiltom, ahogy először elém kerül). Miért kell naponta tolni az arcomba? Miért kell még lakberendezéssel foglalkozó oldalon is ráfényképezni a képre a kutyát? Amitől végképp gutaütés kerülget: a “szőrös gyerek” kifejezés. Az igazi gyerekes képeket jobban tolerálom, szívesen lájkolom. :D De több kutyát nem bírok befogadni és kész. (Rossz élmény miatt a nagyobb testű, pláne lihegős (jaj, nyári képek) kutyáktól félek.)

    A másik csoport: a futóknak az a rossz szokása, hogy kiposztolják a napi köreiket valami alkalmazással a facebookra. Kit érdekel, mennyit futott rajta és a futóbolond barátain kívül? Sőt, szerintem a testedzés úgy en bloc magánügy, én se posztolgatom ki, hogy melyik nap ballagtam el az uszodába.

    A harmadik csoport: a fanyalgók. Nem tetszik az Ugg csizma? A Croc papucs? Vagy legújabban az Odbag vagy mi? Nagy ügy, talán nekem se, de miért kellene erről egy teljes posztot írni, és látatlanban megsérteni minden ismerőst, aki talán ezekre vágyik? (Vagy felidegesíteni ilyennel engem, aki még nem is hallottam a legújabb divatmarhaságról és mehetek kiguglizni, ha már ilyen műveletlen vagyok?)

  13. A gyűlöletbeszédért nálam tiltás, de minimum unfriend jár. Kivétel ez alól, ha rokon az illető, mert akkor nincs mit tenni. A privát üzenet nyilvánosan a falon, az meg nálunk azért szokott néha előfordulni, mert van, akinek a telefonján a messenger vacakol, de közben meg valamiért kéne értekezni. És mondjuk még külföldön is lakik az illető, meg technikai analfabéta, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog :)
    A barátaid számát kiposztolni szerintem nem lett volna gáz. Talán magadhoz vagy túl szigorú :)

  14. Az a döbbenetes, hogy ennyi év után is jelezni kell, hogy mit kellene/mit nem kellene csinálni. Nekem kevés fb ismerősöm van, valamiért ezt meghagytam egy privát térnek. Van pár családtag, sok volt iskolatárs, közeli barátok, és egy rész netes ismerős. Utóbbiak nagy része olyan, mintha már élőben is találkoztunk volna, tudom, kik ők. Ezért nálam kb. rend van és nyugalom. Néha sajnálom is, hogy a fb falamon nincs nagy élet. A legtöbb ismerősöm egyszerűen nem kommunikál a fb-on, az iskolai csoportokban sincs semmi élet, fél évente ír be vk valamit, inkább szervezési dolgokra használjuk, ha pl. találkozni akarunk. Senkinek sincs megmondási és megosztási kényszere, teljesen nyugiban használják az oldalt, senki sem szélsőséges semmiben, teljesen semleges dolgokat osztanak meg, egy kedvenc zenét, családi vagy nyaralási képeket, vicces videót. Ha én megosztok egy cikket, ami ütősebb, egyszerűen továbbgörgetnek, nem fontos nekik, hogy véleményezzék. Éppen ezért lep meg, amikor beesik vk és randalírozni kezd.

  15. A sima “hide from timeline” nem igazi megoldás, mert ugyan te nem látod a faladon, de mi denki más igen! Erre fugyelmeztet is az FB!

  16. Nekem alapvetően jó tapasztalataim vannak. Nálam (még?) nem, de másnál néha látok privát üzeneteket nyilvánosan.

    Az ottani kommunikációm nagyrészt valóságosan is létező társaságokra (egyetemi évfolyam és csoport, kollégium, barátok) szerveződő zárt vagy titkos csoportokban zajlik. A facebookkal “önmagában nincs célom”, hanem alapvetően a “valódi” életem (egyébként fontos és jól működő) kiegészítése.

  17. Bahhahahaaa, a legelső profilom 5 évig volt meg 550 ismerőssel. Aztán meguntam a sok gusztustalan másik falán megosztós, virágos-képeslapos-boldognévnapos giccsparádét (meg minden más egyebet), szóval ebből maradt 330 emberke. Aztán töröltem az egészet, mert az egyik volt lakótársam elkezdett engem fenyegetni – lett egy másik profil cca 100 emberrel. Gondolom az meg már senkit sem lep meg, hogy idén januárban – 1 év után – azt is töröltem, és álnéven vagyok fent 29 ismerőssel. :D Éljen a zen cat life!

  18. Egyáltalán nem szigorúak, hanem teljesen jogosak az elvárásaid. Ha elvárod, hogy ne szemeteljenek az FB faladon, az gyakorlatilag ugyanolyan elvárás mint, hogy senki se szórjon szét szemetet a lakásodban. Szóval teljesen érthető.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: