Aktuális

Nem az a baj, hogy nincs bocsánat

Az emberi és jogi szempontok mellett médiaszakmailag is érdekes mindaz, ami Kiss László és Takáts Zsuzsanna – és az egész ország – között történt az RTL Klubon. Már eleve vitatható, szabad-e nyilvános feloldozással enyhíteni a bűncselekmény elkövetőjének megítélését nézettségi célok érdekében, illetve megszólalhat-e az erőszaktevő egy ilyen helyzetben azon kívül, hogy bocsánatot kér. Ha viszont már megteszi, a minimum az, hogy a riporter megpróbálja feltárni a motivációit, és ez itt most sajnálatos módon nem sikerült.

Papp Gergely szabadkozik az interjú előtt, hogy nem kapunk ám választ minden kérdésre, és valóban. Két dolog érdekli a nézőt: az egyik az, hogy mi mozgatta a 21 éves Kisst és társait, amikor becserkészték és megtámadták az ismeretlen fiatal lányt, mi rejlik “egy ilyen ember” lelke mélyén. És a másik, még fontosabb kérdés: mégis mi vitte a 75 éves Kisst arra, hogy a be nem ismerés, az azt követő 55 év hallgatás, majd az egy hónap tagadás és koncepziósperezés után végre beismerje a bűncselekményt, és bocsánatot kérjen áldozatától. Ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok, hiába próbálkozik a riporter – a kelleténél sokkal megilletődöttebben és finomabban – választ kapni.

Józan ésszel, a fejlemények ismeretében persze pontosan tudjuk, miért most szánta rá magát Kiss a groteszk módon virágcsokorral kísért gesztusra: ügyvédje felvilágosította, hogy a terhelt csak a sértett engedélyével kérhet perújítást, és 55 év után nincs esély bármi bizonyítására is. Közben a közvélemény egyértelműen az áldozat mellé állt, és előkerült a válogatott úszókat kihallgató rendőr is, aki nem presszúráról, hanem épp ellenkezőleg, kivételes bánásmódról számolt be. Az ügyvéd tehát azt mondta, amit mondania kellett: ha Kiss még menteni akarja a menthetőt, jobban teszi, ha felveszi a pléhpofát és bocsánatot kér, méghozzá kamerák kereszttüzében. Ez az egyetlen megoldás, hogy a teljes erkölcsi megsemmmisülés után legalább egy árnyalatnyit változzon a megítélése – pozitív irányba. Hiába tudjuk mindezt, fontos lett volna világossá tenni, hogy mi az ő narratívája ugyanerre. Vagy legalább jobban tudatosítani, hogy nincs.

Kultúránk a megbocsátásra rendezkedett be, nem véletlenül ez az államvallás fő alapköve is. Takáts Zsuzsanna intelligensen húzta meg a határokat. Az elején világossá tette, hogy a szembenézés számára a lezárás része, róla szól. Korrektül elmondta, hogy méltányolja a gesztust, a feldolgozás és a bűnbocsánat viszont nyilván egy folyamat, amin keresztény emberként dolgozni fog. Fontosnak tartom, hogy ennek jogát ne is vitassuk el tőle, és ne kiskorúsítsuk azzal, hogy saját döntése mögött a nyilvánosság elvárásának való megfelelést látjuk, esetleg azt, hogy az áldozat még mindig legalább részben magát hibáztatja. Takáts végig higgadt, udvarias és empatikus volt, de a puszit határozottan elutasította: groteszk is lett volna ebben a helyzetben. Ez, ahogyan a hatalmas virágcsokor is, még inkább világossá tette: Kiss nincs a tudatában annak, hogy mit tett 55 évvel ezelőtt.

A történet e fejezetének ezzel vége, de még nagyon sokan beszélgetnek arról, hogy mi a helyes, és mi a helytelen kommunikációs stratégia egy ilyen ügy lezárásakor. Akárhogy is, sokat tanultunk: végtelen mocsok bújik és bújhat még meg a zárt, saját szabályok szerint működő elitközösségek mélyén, és az erőszakos bűncselekményt elkövetők múltja a továbbiakban nem maradhat titokban. Még ha meg is adjuk nekik a lehetőséget arra, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba, következmények nélkül, titkok közt nem lehet folytatni az életpályát, mintha mi se történt volna.

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

31 hozzászólás Nem az a baj, hogy nincs bocsánat bejegyzéshez

  1. Azt gondolom én is, hogy csak a közvéleménynek szólt a bocsánatkérés, ill. annak elfogadása, színjáték volt. Takáts Zsuzsanna előtt le a kalappal.
    Korábban írtál a szemléletváltozásról, ez is egy ilyen történet, hogy már beszélhetünk a dologról nyíltan és megvetjük azt, aki ilyet tesz, nem mentegetjük meg eltusoljuk.

  2. Vége? Hááát.
    Más: pusziról jut eszembe. Volt egy találkozás recski elítéltek és őrök között. Az egyik rab mondta, hogy ő megbocsátott az őröknek, Erre az egyik a kezét nyújtotta, hogy fogjanak kezet. “Na annyira azért nem bocsátottam meg.” volt a válasz kb.

    • Nagyon érzékeny, árnyalt kérdés, hogy mi a számít megbocsátásnak. Mindenkinek más a definíciója erre. Az, ha nem gondolok már a sérelemre, elengedtem? Az, ha feldolgoztam? Az, ha nem haragszom az elkövetőre? Ha elengedtem az engem mérgező dühöt? Az, ha folytatom vele a kapcsolatot? Az, ha….?

      A másiktól függ vagy tőlem? Kell a bocsánatkérés a megbocsátáshoz? Kell a megbocsátás? Kinek kell, ha kell? A sértettnek vagy az elkövetőnek?

      Nagyon nehéz. Ebben az esetben szerintem arról lehet szó, hogy a szemébe nézek, és elfogadom, hogy ő is egy ember, aki megbánta, amit tett, és ezért könnyebb elengednem, amit ellenem tett. A sértettnek itt eddig ez nem volt meg: csak az, hogy lezárta magában a történteket.

      Úgy értettem, a történet e fejezetének van vége. De ez az egész bennünk, nézőkben is rengeteg kérdést felvet.

      • Igen, teljesen igazad van, millió dolgot jelenthet a megbocsátás, de azt, hogy elfelejtem, amit tett a másik, azt szerintem nem. A másik, hogy az őszinte bocsánatkérés egyik biztos jele, ha NEM várod el a másiktól a bocsánatot. Ez mutatja talán leginkább, hogy azért kérsz-e bocsánatot, mert megbántad – vagy azért, hogy a lelkiismereted megnyugtasd, vagy azért esetleg, mert elvárják. Ezért utálom, ha azt mondják egy gyereknek, hogy kérjen bocsánatot. Az úgy hazugság.

      • Kriti Kusan // május 14, 2016 - 18:58 // Válasz

        Ha nem gondolok a serelemre az közel sincs a megbocsátashoz. Ha feldolgoztam, annak sincs (a feldolgoztam, kb. azt jelenti, hogy nem okoz traumát, érzelmi kitörést, ha ra gondolok). Ha nem haragszom az elkövetőre az már közel áll a megbocsátáshoz. Düh nélkúl is tarthatok megbocsáthatatlannak cselekedetet. Ha folytatok valamiféle kapcsolatot az már esetenkent jelenthet megbocsátast, de nagyon függ attől, hogy milyen tipusú kapcsolatot és miért.
        A megbocsátás kizarólag a sértett feltől függ a sértőtől csak olyan szempontból, hogy viselkedésevel, vagy/és kérésével kapja meg.
        Az, hogy melyiküknek kell, személyiségfüggő.
        Ebben az esetben -véleményem szerint az előzmények ismeretében hiteltelen Kiss bocsánatkérése. A sértett megbocsátása lehetett őszinte, bár én úgy érzekeltem, hogy inkább abban segített neki, hogy némi elégtetelt kapott, így nyugodtabb lett.
        Teljesen szubjektív megîtélésem szerint ez nem megbocsátás volt a részéről, csak lezárás Kiss vonatkozásban, hiszen érzékelhető volt, hogy értelmes nő, îgy tisztában volt azzal, hogy ez a bocsánatkérés csak egy műbocsánatkérés a körülmények alakulása miatt.

      • Az én olvasatomban a megbocsátás egy bizonyos értelemben és mértékig önző dolog.
        HA én bocsátok meg, az azt jelenti, hogy sikerült megszabadulnom a haragtól, nem táplálok magamban valamit, ami hosszabb távon mindenképp ENGEM mérgez, nem azt, akire haragszom. A bosszúállás persze neki ártana, de igazából az is az én energiámat veszi, venné el, ezért arra általában nem is vesztegetek még elvben sem időt (tervezgetéssel, mármint). Na szóval a megbocsátás a részemről ennyi, hogy megszabadulok a haragtól. Nem igazán érdekel, hogy az elkövetőnek ez mennyire esik jól vagy érdekli-e egyáltalán. Persze, ha látom, hogy igazán megbánta, és valóban változtatni akar a saját viselkedésén, akkor örülök, ha őt is megnyugtatja a megbocsátásom. Ennek a megbocsátásnak azonban ahhoz, hogy hiszek-e neki a jövőben, van-e bizalmam benne, nem okvetlenül van köze. Ahhoz, hogy tartsak vele kapcsolatot, a megbocsátás édeskevés. Megbocsátani, nem haragudni úgy is tudok, ha az elkövető tudomást sem vesz arról, hogy szemétséget csinált, úgy is, hogy tudom, újra el fogja követni. De nyilván ebben az esetben eszem ágában sincs magamat kitenni az újabb bántásnak, távol tartom magam az illetőtől. Ha az anyám, apám volna, akkor is ezt tenném. Ha az elkövető nem képes belátni, hogy szemétség, amit csinált, akkor egyszerűen hülye lennék, ha mégis újra lehetőséget biztosítanék neki.
        Ha én követtem el valamit mással szemben, akkor megint az a szempontom, hogy az én dolgom belátni a hülyeségemet – és törekedni arra, hogy több ilyet ne tegyek, senkivel. Ha ezt ki tudom mondani, akkor igyekszem a sértettnek elmondani, és azt is, hogy ha lehetőségem van rá, megpróbálom jóvá is tenni.Itt megint csak ennyi a felelősségem, hogy ő megbocsát-e, elfogadja-e a jóvátételt (ami nemigen lehet egy csokor virág, bár, ha a sértett annak örül, ő kéri, akkor akár az is lehet), az már az ő sara. Nem igazi bocsánatkérés az, ha a bocsánatkérő elvárja a megbocsátást.

  3. Egészen véletlenül kaptam el tegnap a Kiss Lacival készült interjút a tévében és le voltam döbbenve. Papp Gergely annyira amatőr módon kérdezett, annyira körülményes volt, néha úgy éreztem, hogy ő sokkal jobban feszeng, mint riportalanya. Szánalmas volt, nem is bírtam cérnával. A bocsánatkéréssel Kiss beismerte a tettét és remélem, hogy ezzel az összes húst lerágták a csontról. Most már inkább azon kellene jó mélyen elgondolkodniuk a nem evilágiban leledző okosoknak, hogy ezentúl hogyan lehet megakadályozni és hogyan illene kommunikálni az ilyen és ehhez hasonló bűncselekményeket. Az már csak magánvélemény, hogy én a körmére néznék az úszószövetségnek, sőt egyéb sportok kulisszái mögé is szívesen benéznék és kisöpörném a szemetet.

    • Sokkal profibbnak képzeltem Papp urat, de rettenetesen meg volt illetődve. Nem tudta kezelni a helyzetet, és ezért az interjú sem érte el célját. Kár érte.

      • Igen, én is és sokkal tökösebbnek is. Olyan érzésem volt, mintha ráparancsoltak volna, hogy mit és hogyan kérdezhet. Döcögős volt, színpadias és őszintétlen.

        Lehet, furán hangzik, de valahol nagyon mélyen sajnálom az öreget. Egyrészt, mert egyedül ő áll arccal a média kereszttüzében, őt lehet köpködni és sárral dobálni, miközben a másik két elkövető arctalanul üzenget. Se beismerés, se megbánás, se bocsánatkérés. Persze nyilván Kiss a legismertebb közülük, ezért vele többet foglalkozunk, de a bűncselekmény szempontjából nincs különbség közöttük. Másrészt Kiss egy olyan sunnyogós világban szocializálódott, ahol bármit titokban lehetett tartani, ha bizonyos érdekek úgy kívánták. Kéz kezet mos, ahogy mondani szokták. Ezzel még ma is sokan próbálkoznak, csak ma már nehezebb kizárni a nyilvánosságot, sokkal többen ki merik nyitni a szájukat, mint anno. Harmadrészt, nem hiszem, hogy ez a nyilvános bocsánatkérés Kiss ötlete volt. Már a Hosszú Katinka-féle balhénál is az volt az érzésem, hogy ő egy jól rugdosható bábú. Ha azt mondják neki, hogy menjél balra, akkor balra megy. Most azt mondták neki, hogy kérj bocsánatot, és ő bocsánatot kért. Ezért tűnik úgy, mintha ez az ember abszolút nem értené mi zajlik körülötte és ezért tűnik az egész helyzet olyan mesterkéltnek, erőltetettnek.

  4. már a virágcsokor is groteszk volt, no de hogy még puszit is szeretett volna, azt már nem is tudom hová rakni. ez az ember tényleg ennyire nem fogja fel mit tett vagy ennyire sunyi és bármit megtenne, csakhogy még menthesse a menthetőt?
    de ennek még azt hiszem nagyon nincs vége:
    http://www.origo.hu/itthon/20160513-perrel-fenyegeti-napilapot-kiss-laszlo-egyik-tarsa.html
    az agyam vágtam be a sarokba ettől a cikktől. perelni akar a másik jómadár, mert megsértették a becsületét, mert olyat írtak hogy az áldozatok között lehettek fiúk is. nem szégyenli magát, szarik az egészre, de felháborodik, mert lebuzizáták.
    ti ezt értitek?

    • No és azt hogy rendezi Kiss a bűntársakkal, hogy bevallott valamit, ami szerintük meg se történt? Mert ők ugye továbbra is tagadnak, Lantos még a nejét is benyomta a TV2-be, hogy istenítse egy kicsit. Megnézném, mit mondanak Kissnek, Kissről, meg úgy egyáltalán most, hogy felvette a pléhpofát. Az abszurd az, hogy az ostoba Aczél jobban megszívta, min ők ketten, a tettestársak.

      • tulajdonképpen még Lantos neje is beismerte, hogy történtek ott dolgok, de megmagyarázta, hogy nem úgy történt, ahogy azt az áldozat elmondta. azóta sem értem, szerinte az akkor nem is erőszak?
        igen, Aczél meg szinte bohózatba illően úgy rohant Kiss segítségére, hogy rálapolt még egyet abból a bizonyos szarból, merthát ő egy egész más áldozatról beszélt vagy mi volt (már nem is bírom követni)
        a végére, ha van igazság, ezek egymást fogják beletaposni a kiömlő trutyiba.

    • Szerintem KL egyszerűen nem tudta, mit kellene abban a helyzetben csinálnia. Egy ilyen helyzetet általában nem tudom, ki hogyan kezelne, pláne tévé meg az internet előtt. Persze, ötven éve meg kellett volna gondolni, akkor nem került volna ilyen helyzetbe.

      Az egész sztori a nőjogi nagyszerűsége mellett bennem azért felveti a tévé és főként az internet közvetlen demokráciája miatti aggodalmat is. KL láthatóan tojástáncot jár (ahogy Gyárfás is pl.), mert vannak az eléggé nyilvánvaló válaszok, amiket viszont nem mondhatnak ki, mert azonnal nyársra lennének húzva.

      • nem tudta mit kellene csinálnia. oké. de azért nem hiszem, hogy az volt a legjobb megoldás, hogy még inkább belesodorta magát a további hazugságaival. leginkább az volt a visszataszító, ahogy rögtön saját magát kezdte el sajnáltatni, hogy koncepciós per volt és őt csak el akarják tiporni. igaz, ekkor még úgy tudták, hogy az érintett áldozat már meghalt. azóta meg csak egyre inkább süllyed és süllyed, amiben még a környezete is segíti.
        azért, mert egy kör jó szorosan összezár, nem a média demokráciája miatt aggódnék

        • Erre nemigen van jó megoldás. Nekem úgy tűnik, ez az egész alapvetően Gyárfás ellen irányult, KL csak gyalog ebben az ügyben. Gyárfásnak igencsak főhetett a feje, ha tudott róla, az a baj, ha nem tudott róla, az a baj. Ha bemártja KL-t, az a baj, ha megvédi, az a baj. Persze, hogy maszatolt mindenki, mert csak a felháborodás meg a még nagyobb felháborodás között lehetett választani és előre az ilyesminél nem lehet tudni, merre robban nagyobbat a botrány. Utólag persze mondhatjuk, hogy ezt nem kellett volna, de hát utólag mindenki tudja, mit kellett volna. Mások meg másra gondoltak, hogy azt kellett volna.
          Nehezményezőleg a _közvetlen_ demokráciára gondoltam, a direkt vérivás igényére, kalodába zárásra, örökre mindentől és mindenkitől eltiltásra, megnyúzásra, soha senkihez közel nem eresztésre. Mit kellett volna csinálnia Kissnek, hogy most elégedett legyen vele a közönség? Ha jól olvastam, ötven éven keresztül folyamatosan bánkódnia, ostoroznia magát, évente fizetett cikkben megjelentetnie, hogy bocsi, én erőszakoló vagyok, ha már valaki elfelejtette volna. Illetve ha bemegy valahová, úgy köszönnie, hogy jó napot, KL, vagyok, tudják, akit elítéltek nemi erőszakért, rúgjatok belém.
          Én értem, hogy ez lenne az igény, de azért na.

          • nem, ahhoz hogy még úgy-ahogy ember maradjon, elég lett volna önmaga sajnáltatása helyett kiállni és azt mondani: igen, ez volt, megbántam. (vagy tényleg legalább egy picit megbánni) ez lett volna az alap.
            egyébként tudod, hogy vannak országok, ahol egy szexuális bűnözőnek (az erőszak simán ez a kategória) igenis kötelessége bejelentenie pl. az új szomszédjának, ha költözik, hogy őt azért ítélték el és még néha-néha ellenőrzik is, jól viselkedik-e?

          • De, van jó megoldás. Ugyanis a felsoroltakat senki sem várta el Kiss Lászlótól. És senki nem akarja Várszegi Lajost előrángatni a süllyesztőből (amin most az úszósporton kívüli világot értem), ha csak ki nem derül pl., hogy balett oktatóként tevékenykedett szabadulása után. (Persze egy bocsánatkérést tőle is elvártam volna.) Ha Kiss L. az első pillanatban mikrofon elé áll és azt mondja: elkövettem, nagyon bánom és remélem eljut az áldozatainkhoz is: bocsánatot kérek. Amit tettem, arra nincs mentség, de egész későbbi életemmel bizonyítottam, méltó vagyok a bizalomra. Csakhogy lehet, erre még megszólaltak volna néhányan a későbbi életéből. Én az egész balhé alatt vártam a tanítványok megszólalását. Nem arról, hogy ők ezt el sem hiszik, hanem kb így: Nem kérdőjelezhetek meg egy bírósági ítéletet, de irányomba soha, egy félreérthető gesztusa sem volt egész közös munkánk alatt.

          • Hát nem tudom. Ha rögtön kiáll és azt mondja, hogy igen, ez így volt, megbántam, akkor az lett volna a reakció, hogy ja, akkor oké és el is ült volna az egész? Ráadásul KL-nek nagyon kell(ett volna) vigyáznia a nyilatkozataival, ő mélyen be van ágyazva az úszósportba, minden megnyilvánulása valahol az úszószövetséget minősíti, persze hogy védték, aztán amikor még nagyobb lett a foscunami, szépen mindenki kihátrált mögüle, Gyárfás egy bizalmi szavazáson megerősítette a pozícióját, a többiek hallgatnak, Kissnek meg megmondták, hogy most szépen pisája szájon magát a tévében, attól majd csend lesz.
            Valójában nem értem,a nagyközönség megalázási igényein kívül mire volt jó a tévés nyilvános bocsánatkérés. Ha Takátsnak ettől jobb lett (mind a bocsánatkéréstől, mind a nyilvánossságtól) , akkor rendben, de egyébként? Lett vizsgálóbizottság az uszodai erőszakok vizsgálatára? körbenéztek más házatáján? Meg lett komolyabban kaparva bármi más?

            A szomszédnak, hatóságnak bejelenteni, az egy dolog, de országos tévében közzétenni szerintem azért más. Onnantól nincs őszinteség, közönségnek játszás,

            Az események után meg valószínűtlennek tartom, hogy bárki, akár semleges módon (“velem nem csinált semmi”), KL mellé állna, mert óhatatlanul rá is fröccsen a szarból.

            • Akkor sorba: 1.) KL-nek nem arra kellett volna vigyázni, hogy mit gondolnak az úszósportról (amit mellesleg így sikerült igazán lejáratni), hanem mit gondolnak róla, ha már a lelkiismerete nem szólalt meg.
              2.) A MÚSZ vezetősége a reakciójával és a mundér védeni akarásával járatta le magát. Miért nem jutott eszébe senkinek megkérdezni Kisst, mi is történt 61-ben? Mindenki hallott valamit, de úgy tűnik az “urak” nem voltak egymással beszélő viszonyban, viszont a hallomások alapján simán nyilatkoztak becsületsértő dolgokat. Ez normális?
              3.) A fene sem akarta megalázni Kiss Lászlót. Ő lavírozta bele magát egy olyan helyzetbe, amiből nem lehetett jól kijönni. Ezért nem ért semmit az a bizonyos közvélemény által kikényszerített bocsánatkérés.
              4.) Lám, lám, csak kéne egy tényfeltárás a versenysportról. Igen, ebben végre egyet értünk. Kiken múlik pl. az úszószövetségben, hogy nincs ilyen? És vajh miért nincs?
              5.) Közszereplőnek lenni nem csak akkor kell, mikor a díjakat veszi át az ember és díszpolgár lesz.
              6.) Ez innen nem csak a tanítványok kiállásáról szól, hanem az egész történetről. Előrebocsájtom: őskövület vagyok, amit leírok, az nem kevés év tapasztalata. Amikor nagy szarban van az ember, nem szabad hazudni. Hallgatni kell, vagy kimondani az igazat. És függetlenül a szar fröccsenési távolságától, az igazat más érdekében kimondani: kötelező.

              • Bocs, sorban. Minek iszik, aki nem bírja? :-)

              • 1.-2.) Mondom, ez valójában nem KL-ről szólt, csak a végén ő vitte el a balhét. KL véleményem szerint nem összevissza nyilatkozott (illetve talán a legelején), hanem mindent megbeszélt a főnökeivel. Szerintem mindenki tudott a múltról, csak nem foglalkoztak vele, mert az már a múlt, annak a feszegetése sok mindenkire nézve eléggé kínos lett volna. Vagy ha tényleg nem tudtak róla, akkor is tuti volt egy beszélgetés KL-lel a szőnyeg szélén, hogy Lacikám, mi is volt ez?
                3.) Lehet, hogy a fene sem akarta, de szerintem ez lett belőle. A közvélemény szájbefogásképp kapott egy bocsánatkérést, ami egyébként a közvetlen érintettek szempontjából valóban semmit nem ért.
                4.) Azért, nincs ilyen, mert ez szinte az összes közvetlenül érintett érdekei ellen való volna. Hatalmas pénzek és emiatt komoly hatalmi játszmák, egyensúlyok vannak az élsportban, ezt megbolygatni holmi erőszakolással illetlenség.
                6.) Szépek az elvek, szépek. És ezt a kötelező kört ezek szerint többen (sokan) nem futották meg. Kizártnak tartom, hogy KL az összes tanítványával erőszakoskodott volna, kellett ovlna valaki, aki előjön.
                Ugyanez KL esetében is: Hallgatni már nem lehetett, mert túlságosan rászálltak, kimondani az igazat (“persze hogy megizéltem, csak azt sajnálom, hogy leültettek érte”), meg még kevésbé.

  5. Kriti Kusan // május 14, 2016 - 00:09 // Válasz

    Eszter jól látja a dolgot. Az ügyvéd átnézte a peranyagot, majd megállapította, hogy Kissnek annyi esélye van perújításra, mint amilyen esélye Szálasinak volt a népbíróság előtt.
    Miután a ‘menő’ ügyvédek közé tartozik, kb. azt mondhatta : Kiss úr, akár bűnösnek érzi magát akár nem, a legjobb amit tehet, ha beismeri a dolgot és bocsánatot kér. Akkor egy idő múlva elhal az ügy és talán pár dologtól nem fosztják meg. Ha tovább tagad és nem kér a nyilvánosság előtt bocsánatot, akkor még hosszú ideig folytatódik, napirenden marad az ügy, a média tovább nyomoz, nem engedik el, esetleg kiderítenek még mást is, jelentkezhet más áldozat is és akkor aztán mindent bukik.
    Nem a lelkiismeret, meg az álmatlan éjszakák hatására történt az ál-bocsánatkérés hiszen akkor már az ügy kirobbanásakor megtörtént volna és nem kéreti ki a peranyagot és nézeti át ügyvéddel.

  6. Itt nem a megbocsátásról szól a történet. Végül is leülte, amit kiszabtak rá. Hanem arról, ha -tegyük fel- valaki sikkasztott nagy értékben, utána lecsukják, akkor ki az a marha, aki felveszi gazdasági vezetőnek?! Vagy egy gyógyult alkoholistának felkínálunk egy borkóstolói állást?! NEM! Kiss-t sem akarjuk megfosztani a karrier lehetőségtől, pl tőlem akár lehetett volna építész mérnök, de ezek után edző?! Ez egy vicc, és egyszerűen nem értem, hogy akik védik, azoknak ez nem világos?!

  7. Ilyenkor örülök, hogy nincs tévém. Biztosan összehánytam volna, ha látom ezt a gusztustalan véglényt.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: