Aktuális

Szabadúszónak lenni: elmesélem, milyen is ez – nekem

Elég sok levelet kapok azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan működik a szabadúszó lét, milyen egyéni vállalkozóként keresni a kenyeret az alkalmazotti kerettel szemben. Arról is kérdeztek, hogyan lehet, szokás, érdemes a médiában elhelyezkedni, mások meg arról beszélnek, hogy szeretnének – akár más területeket is érintve – pályát váltani, restartolni egy kicsit, “élni az álmot”. A következő poszt elsősorban nekik próbál segítséget nyújtani, de talán a kíváncsiak számára is érdekes lehet.

thepic1

Az egyik pofásabb irodámban

Mi is a háttér, honnan jövök?

Tíz évig dolgoztam főállásban a szakmámban, de az elmúlt hét évben mellette mindig volt egyéb tevékenységem is (szerkesztő, cikkíró, copywriter és fordító vagyok). Ez az elmúlt három évben vált igazán intenzívvé, amikor már sejtettem, hogy a főállás nem sokáig tart, ezért muszáj kiépíteni a következő életemet.

A nagy megkönnyebbülést hozó búcsúra 2015 decemberében került sor, azóta nem álltam be sehová dolgozni, hanem kizárólag egyéni vállalkozóként alkotok. Nagyon elégedett vagyok ezzel a formátummal, élvezem az életet, hálás vagyok a lehetőségeimért. Bizonyos értelemben tehát azt is ünnepeljük most, hogy letelt az első félév, az illusztrációk az elmúlt hónapok telefonfotóit gyűjtik össze – randomra.

Kinek való ez a felállás?

Annak, aki magabiztosan, rutinosan dolgozik egyedül, ezért számára az ablakon kidobott pénz fix munkaidőben üldögélni egy irodában akkor is, amikor épp nincs dolga (és b. sok időt eltölteni a járulékos üresjárattal: ingázás, ebédszünet, kötelező körök a kollégákkal, satöbbi). Ha a magad ura vagy, egyszerűen csak nettó munkaidőd van, amivel pénzt keresel: hiába nincs “fizetett szabadságod”, még így is bőven megéri, hiszen lényegesen több időd marad a munkán kívüli életedre, mint egy kötött munkarendben, csak szervezés kérdése egy hosszabb nyaralás is.

Mindenki másnak, átmenetileg, amikor épp nem sikerült főállást találni. Van, akinek fontos, hogy kávézgasson és cigizgessen egy-egy munkatárssal (akivel általában az épp jelen nem lévő munkatársat beszélik ki, tisztelet a kivételnek), mert közösségben egyszerűen jobban működik, mint egyedül. Ez teljesen rendben van, de előfordulhat, hogy eltart egy ideig, amíg új, kedvedre való főállást találsz, esetleg totál kezdő munkavállaló, netán idősebb pályamódosító vagy. Ha nehéz is esetleg elhelyezkedni, egy-egy szakmába vágó projektet begyűjteni viszont jóval könnyebb: ha ezekből még nem is élsz meg, de referenciának jó lesz, és kapcsolatépítés gyanánt sem árt az ilyesmi. Szóval, vállald be nyugodtan, legfeljebb majd dobbantasz és főállást vállalsz inkább, amint megkínálnak eggyel. Már persze ha nem szeretsz bele közben a szabadságba, amit kicsit nehéz elképzelni, de te tudod…

Télen teljesen odavoltam, hogy enyém a Mátra

Télen teljesen odavoltam, hogy enyém a Mátra

Mibűűű lesz a pénz, és mennyi marad belőle?

Sokan hiszik, hogy a vállalkozói lét minden esetben a bizonytalanságról szól, hiszen nincs egy konkrét munkaadó, aki minden hónapban fix összeget utal a számládra. A  kereskedelem valóban necces ebből a szempontból, de a kreatív szakmákban ez így természetesen nem így van, hiszen ahhoz, hogy sikeresen működtetni tudd a vállalkozást, legalább három állandó, fix partnerednek kell lennie, akik minden hónapban 80-100 ezer forint közötti összeggel örvendeztetnek meg. Tapasztalataim szerint ez a három alappillér nagyobb biztonságot ad, mint egy főállás: nem olyan nagy érvágás, ha az egyik megszűnik, és nyilván ritkán dől be egyszerre mind, tehát valamilyen forrásod mindig marad. A három alappilléren kívül aztán ott vannak még az alkalmi munkák, ciklikusan ismétlődő projektek, kisebb – 15-20 ezer forintos – állandó bevételek. Jó eséllyel tehát nincs két olyan hónap, amikor pontosan ugyanannyi volna a bevételed, de éhes azért sosem maradsz.

Apropó, bevétel. Lehetséges, hogy eddig jól megvoltál a 180-250 közötti átlagbérből fizetéstől fizetésig, de most kénytelen vagy emelni a lécet. Egyrészt nincs fizetett szabadságod, és a különféle juttatások – táppénz, gyes, gyed – is csak mérsékelten és részben érintek, vagyis megérkeztél az öngondoskodás világába: kénytelen vagy félretenni vészhelyzetre, illetve fontosabb életeseményekre (pl. gyerek születése, ami szintén nem tesz jót a munkaképességnek, legalábbis rövidtávon). A médiában dolgozó kartársaknak ez nem nagy váltás egyébként az alkalmazotti léthez képest, hiszen a cégek 90 százaléka az EKHO  keretein belül foglalkoztat bennünket csupán, vagyis csak a minimálbér után kapsz táppénz, gyest, gyedet, miegyebet, hiába kerestél havi 500+-t középvezetőként akár. Na, a KATA is ilyesmi: neked kell félretenni magadnak, és közben ne felejtsd, hogy most már a telefonszámládat is magad fizeted, hogy a BKV-bérletről ne is beszéljünk.

Igen, jó eséllyel KATA-val indulsz, ami annyit tesz, hogy egy hónapban 500 ezer forint bevételed lehet, és ezért összesen 50 ezret fizetsz a zállamnak (erre jön még egy 50-es iparűzési adó évente). Az egészséges tehát az, ha belősz egy 350-es célt, és azt igyekszel tartani átlagban, még ha vannak is ínségesebb hónapok (ha meg túlfutsz a 500-as kereten, leszámlázod a maradékot egy szűkebb hónapban). Mindez biztonságot ad, és hamar látni fogod, hogy ezt a pénzt sokkal könnyebb így megkeresni, mint amikor négy fal közé szorítva élted a mindennapjaidat, és ugyanannyit kerestél, bármit is csináltál. Fantasztikus, felszabadító érzés, hogy csak rajtad múlik, mennyi pénz érkezik a számládra, és ha nem tetszik egy partner képe, nyugodt szívvel elküldheted a brébe, hiszen – és a lényeg épp ez – mindig van máááááásik, és minden forrás pótolható (előbb-utóbb).

Bármikor be lehet ülni egy helyes kis kávézóba dolgozgatni...

Bármikor be lehet ülni egy helyes kis kávézóba dolgozgatni, és az ebédünket is magunknak készítjük…

De akkor… hogy van ez a szabadság dolog, ami nincs?

Sejtettem, hogy ez fogja először megragadni a fantáziádat, mert elsőre tényleg ijesztően hangzik, az biztos. Tegyük hát ezt tisztába egy kicsit: jó, az a huszonegynehány nap fizetett szabadság, amit eddig megszoktál, tényleg nincs, de igazából nincs is szükség rá. Merthogy minden nap ott vagy, ahol lenni akarsz, azt csinálsz, amihez kedved szottyan, és ha jól osztod be az idődet, még csak dolgozni se kell mindig, plusz van, hogy egy ideig csak napi 2-3 órákat szánsz munkára. Nyilván van, hogy tizenkettőt, persze, de ez a ritkább eset. Általánosságban véve azért elmondható, hogy rendszerint 6-8 órás munkanapjaid vannak, így egy hetet gond nélkül ki tudsz venni ügyesen megtervezett, sztahanovista előredolgozással.

Én általában 10-11 körül kelek, megnézem a maileket, készítek egy jó kis brunchot (óriási előny, te magad készíted el a friss ételt magadnak, otthon), aztán dolgozom 3-4 órát. Ezután elintézem, amit épp kell, társasági életet élek és/vagy megmászom a Kékest, majd este – többnyire – újabb 3-4 óra munka következik. És a szép az, hogy ezt bárhol megtehetem: akár a holdon is. Tulajdonképpen ez az első nyár, amikor nem kell a szabadnapokat számolgatni (és a kollégákhoz igazítani), és hát ez baromi nagy előny akkor is, amikor repülőjegyet vesz az ember. Most többet fogok utazni nyáron, mint valaha, mert végre nincs főállás, ami helyhez kötne. Előre dolgozni klasszul tudok, a napi 1-2 óra szükségeshez pedig mindenhol van net. Sőt: a Vodafone EU-csomagjai, amire idén váltottam, már roaming nélkül működnek, 9900 Ft-ért korlátlan beszélgetés és (most már) 1GB net, tehát a digitális nomád-lét már a spájzban van.

Mik az előnyök?

A szabadság és a szabadság, és persze a szabadság, ha még nem említettem volna. Fontos továbbá, hogy a tevékenységi köröket korlátlanul, szabadon választhatod meg, ezért aztán lehetsz egyszerre adótanácsadó és szabó is, stylist és ügyvéd, árulhatod a gyöngyből fűzött holmikat és fotózhatsz is… vagyis a képességkészleted és szaktudásod alapján, te magadnak állítod össze a saját munkarendedet és munkaköri leírásodat, amelyben gyakorlatilag bármi helyet kaphat, amiből pénzt tudsz csinálni.

Egyéb fontos dolgok? Nézzük csak…
– nagyon élvezem, hogy van időm olyasmire, ami a klasszikus szerkesztőségi munka esetében kizárt dolog: most hétvégén pl. egy háromnapos, intenzív – reggel 10-től este 10-ig tartó – önismereti tréningen vettem részt, amiről az Üzlet és Pszichológia magazin számára írtam cikket
– valamivel több idő marad az önképzésre, társadalmi munkára is… rengetegszer vágytam elmenni egy-egy érdekes konferenciára, sajtóeseményre, de főállású munkásemberként nem vettem volna ki szabadnapot ilyesmi miatt (most nem kell, csak az előredolgozást kell megoldani, ami nyilván kihívás, de legalább – és itt a kulcsmondat – rajtam múlik)
– megvan az az izgalom, hogy mindig jönnek új projektek, ezért sosem unom el magam teljesen
– teljesen mindegy, hogy hétfő van-e vagy péntek, igazából csak a határidők miatt tudom egyáltalán, hogy milyen nap van.

Ahogy megjött a tavasz, hirtelen kinyílt a természet...

Ahogy megjött a tavasz, hirtelen kinyílt a természet…

Ezenkívül? Sok olyan apróság, amire nem gondolsz, pl.:
– egy csomó dolgot egyszerűbben, gyorsabban és olcsóbban intézhetsz unortodox időpontokban, vagyis amikor a többiek az irodában/gyárban gályáznak (14 órára általában minden fodrászhoz van időpont, sok fogorvos meg még olcsóbb is ilyenkor, és persze a Tescóban sincs kilométeres sor)
– tényleg nagy fless, hogy kényelmesen be tudsz vásárolni és főzhetsz magadnak, a szeretteidnek, mert ez egy lényegesen egészségesebb és olcsóbb megoldás, mint rendelni menetrendszerűen
– nem kell kabátban lehelgetni a kezeidet egész nyáron, hogy dolgozni tudj a 18 fokra hűtött irodában
– találkozhatsz azokkal is NÉHA, akik szintén szabadúszók, esetleg egyéb okok miatt övék a nap (azért illúziód ne legyenek, túl gyakran nem érünk rá 15 órakor sörözni falusi halászcsárdákban mi sem… amikor viszont igen, az nagy öröm mindig)
– nyilván vannak határidők, amik az életmódot felülírhatják, de összességben véve azért elmondható: rengeteget számít, hogy  saját belső órád szerint tudsz élni, hiszen nem kell fix időben egy munkahelyen lenned: egész egyszerűen nagyságrendekkel produktívabb vagy így
– azt mondtam már, hogy lehet utazni, mert szabadság…?

Hátrányok?

Az ember megszokja a cafeteriát, eleinte hiányzik, hogy nincs: húznád elő a SZÉP-kártyát, keresnéd az Erzsébet-utalványt a tárcában, elfelejted megvenni a BKV-bérletet, mert megszoktad, hogy az asztalodra teszik.

És persze az adminisztráció: ki kell állítani a számlát, alá kell írni a papírokat, el kell vinni őket a postára, kontaktolni kell a könyvelővel. Az adminisztráció nem tartozik a legkedvesebb elfoglaltságaim közé, de szerencsére nem is kell sok időt töltene ezzel.

(Sőt, akik nem olyanok, mint én, nyugodtan menedzselhetik maguknak a könyvelést is, különösebb szakértelmet nem igényel a KATA-s adózás alanyi adómentes formája, amit én is választottam, és amit neked is ajánlok.)

Ha megtetszik, hogyan érdemes belevágni?

Van, amikor a körülmények írják a szabályokat, és nincs túl sok opció, de én azok közé tartozom, akik szerencsések voltak, és főállás mellett indították el a saját vállalkozást (ebben az esetben egyébként csak 25 ezret kell fizetni a NAV-nak 50 helyett, ugyanez igaz a diákokra és a nyugdíjasokra is). Ez azt jelenti, hogy volt egy szakasz, amikor többet dolgoztam, mint az átlag, és olykor 70-80 órás munkahetek is becsúsztak: előfordul, hogy ezt az áldozatot – legalábbis átmenetileg – meg kell hozni a zökkenőmentes váltás érdekében. Ha ezt megteszed, cserébe viszont nem lesznek üresjáratok, és az első hónaptól kezdve érkeznek bevételek a számládra.

Ha bármilyen kérdésed van, nyugodtan tedd fel a kommentek között, de akár saját, személyes tapasztalatodat is megoszthatod velünk.

Aztán hirtelen minden kizöldült, és már fűben fekve is dolgozhatunk az erdőben

Aztán hirtelen minden kizöldült, és már fűben fekve is dolgozhatunk az erdőben

 

 

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

53 hozzászólás Szabadúszónak lenni: elmesélem, milyen is ez – nekem bejegyzéshez

  1. Szia!

    Két kis pontosítás:
    – nem havi 450 a KATA “keret”, hanem 500 (évi 6 millió),
    – tényleg kb. bármilyen tevékenységet űzhetsz, de van pár ami végzettséghez, és van ami engedélyhez kötött.

    Egyébként – még itt Pécsett is – egyre népesebek a különböző coworking irodák, ami a kapcsolatépítés egyik legnagyobb tere lehet! Én is imádtam anno a freelancer életformát, és tényleg mindig mindenre volt időm. Csak ajánlani tudom annak aki teheti!

    Az más kérdés, hogy az én életemben eljött egy pont amikor már pont a szabadúszás kötötte meg a kezemet, ezért vagyok most egyszerre kétlaki. :)

    • Jáj, tényleg, 500, rosszul írtam, mindjárt javítom, a fránya számok megint.

      Hát igen, az meg nyilván hozzátartozik a teljes képhez, hogy természetesen ügyvéd nem lehet az ember, ha nincs releváns végzettsége, igen. Meg még persze sok más sem. :) De a legtöbb történethez nem kell semmilyen pépör.

      Hogyan kötötte meg a kezedet? Én is kétlaki vagyok, csak azért kérdezem, és sokkal könnyebb ez így (mármint a kétlakiság).

      • Szakmai oldalról nekem nehezebb volt egy idő után.

        Komolyabb projekteket nem kaptam meg, mert azt nem szervezik ki “külsősnek”. Ez persze teljesen logikus. Egy bizonyos biztonsági szint felett nem engednek oda egy többezres ügyfélkörrel rendelkező vállalat adatbázisaihoz.

        Másfelől a “szoftverfejlesztői élet” nagyon gyorsan változik, akár 1-2 év alatt le tudsz maradni dolgokban. Szabadúszóként pedig az alkalmi kollégáid – akár bedolgozol valahová, akár több szabadúszó dolgozik egy közös projekten – nem árulnak el minden kulisszatitkot, vagy bevett megoldást, így nehezebben fejlődsz. Ezt én is éreztem magamon.

        Hasonló okok miatt mostanság több ismerősöm lett főállású. Itthon – sőt az EU-ban – akkora most a szakember hiány, hogy a cégek szeretnek szerződéssel magukhoz kötni, megadva az egyébként szabadúszóként kapott szabadságot. Pl. ha nekem 10-kor szervízbe kell vinnem a kocsit, vagy du. 2-kor állatorvoshoz vinnem a kutyám, simán megtehetem. Van persze az a szitu mikor ég a ház, és akár szombat este 10-kor is tüzet oltasz, de ez megvan a másik oldalon is.

        • Voltam egyszer programozós meetupon, és ők is ezt mondták, hogy közösségben fejlődsz a legjobban, mert amivel te 3 napig szenvedsz, azt ő fél óra alatt meg tudja mutatni. Hát igen, az egy külön világ lehet. De azért ismerek szabadúszó programozókat is. Hát, és a tiétek is érdekes világ lehet.

  2. Hogyan szerzel megbízót?
    – A kulcskérdés szerintem igazából ez a váltással kapcsolatban..

    • Remek kérdés, két fő opció van, plusz egy harmadik, ami nem mindenkinek opció:

      a, már eddig is ebben a szakmában dolgoztál, és akkor a volt munkatársak és a munkáidat megismerők megkeresnek, hogy dolgozzál már nekik (is)

      b, új vagy a pályán jelentkezel egy csomó hirdetésre, helyre, hiszen nekik kapóra jön, hogy kiszervezik a melót, és nem kell felvenni valakit státuszba, ami nekik egy vagyon

      c, lehetőség, főként a kreatív szakmákban dolgozóknak: egy akár tök más főállás mellett, hobbiként kezded el a szakma egyes alapjait, és ha ez látszik, meg fognak keresni ajánlatokkal (a 444-es Kulcsár Rebeka szépen összefoglalja itt a lényeget 10 percben: https://www.youtube.com/watch?v=FrOF6VyoQ4o, de a gyöngyfőzéstől a szörpfőzésig bármivel lehet ez így… én azt imádom, hogy a médiamunkához már nem kell se végzettség, se tapasztalat, mert egy sima tumblr vagy instagram alapján meghívnak szerkesztőségekbe… egészen más idők járnak, mint pl. 10-15 éve…)

      • “…én azt imádom, hogy a médiamunkához már nem kell se végzettség, se tapasztalat…”
        Há’ mondjuk bayerzsótit el lehetne tiltani párhónapra, ha már jogerős ítélet van ellene, és nem először…

        Fontos poszt!
        Én még csak vágyom a szabadságot, bár legalább 8 óra helyett elég 6-ot nyomni, később én is vállalkozásban szeretném űzni az ipart, ráadásul nálunk lehet (ahhoz azért kell pár év, meg reputáció, és álmodozom egy prog. infó másoddiplomáról is) online távmunkát csinálni cirka 20-szor annyiért…magyarul úgy keresel külföldön, hogy közben itthon vagy, és még szülőtartásra is tellik…

        Kérdések:
        Teljesítménykényszer, teljesítmény-visszajelzés (kattintásszám, like stb.) mennyire van, illetve a díjazásban megjelenik-e?
        Salary-woman-ként mennyire éltél meg fúrást, miben változott ez szabadúszóként?

        OFF:
        Ez megvolt?
        http://hvg.hu/tudomany/20160519_LinkedIn_jelszavak_kiszivarogtatasa
        Ha eddig nem, hajrá!
        http://www.jelszogenerator.hu/

        • Hát, bayerzsóti nemtom, mit végzett, de rajta három vörösdiploma se segítene, attól tartok. XD

          Válaszok, nézzük:

          Az online sajtóban fix díjazás van ugyanúgy, mint a printben, nincs olyan, hogy ha kevesen nézték az oldalt/vették a lapot, kevesebbet fizetünk. De azért persze nyilván törekedni kell arra, hogy ne így legyen, mert hosszútávon mégis csak olyat rentablisebb választani, aki tudja, hogyan kell forgalmat generálni.

          Volt olyan munkahelyem, főállásban, ahol Excel-táblázatba gyűjtötték leépítéskor az elmúlt félév kattintékonyságát, és a leggyengébb láncszemnek távoznia kellett, ezek ilyen farkastörvények.

          Fúrás? Én azért olyan magaslatokban sose mozogtam, hogy ez megjelenjen. Maximum a natúr melóhelyi pletyó volt néha sok: tudod, amikor xy kolléganő napi 5x elmondja, hogy kz kolléga mennyire és miben gáz, aztán másnap látod, hogy együtt sutyorognak és nevetgélnek nagy egyetértésben. Áááááá, nem jutott ám eszembe egyszer sem, hogy biztos rólam is így beszél az ilyen…! :D

          A LinkedIn-sztori nincs meg, de mindjárt utánanézek, köszi. :)

          • Köszönöm a válaszokat!
            “Én azért olyan magaslatokban sose mozogtam…”
            Az én kedves gimis osztálytársaim a matektanárt fúrták ki. :(
            Örülök, hogy ilyen romboló ingerek nem értek!

            LinkedIn-sztori:
            Simán benne lehet az is, hogy a hacker most gyűjti a jelszavakat, úgyhogy csak óvatosan!

          • “Hát, bayerzsóti nemtom, mit végzett…”
            5. számú párttagkönyvet. Szerintem ez számára fontosabb, mint a diplomája.
            Arra gondoltam, hogyha egy újságírót (értsünk ezalatt bármit) etikai vétségen kapják, a pénzbüntetés mellett a hivatalos bírói ítélet eltilthatná a szakmavégzéstől is pár hónapra/évre.
            Ez nagyobb visszatartó erő lenne, mint pár százezer forint, amit a haverok 1 nap alatt összelopnak neki.

            • Csak az a baj, hogy nézőpont kérdése, ki követ el etikai vétséget. :S A kormány szerint pl. az, aki a kormányt kritizálja. Lantosék szerint az, aki őket “lebuzizza”…

              • Ebben teljesen igazad van.
                Nyilván egy ilyen döntés többé-kevésbé szabad bíróság hatásköre lenne.
                Az egyértelmű rasszizmus, azzal alap nélküli vádolás, vagy amit Bencsik csinált legutóbb szerintem…

      • Az a és b pont mindenképp működik olyan szakmákban is, ahol a szabadúszás nem igazán opció, de a munkahely megszerzésében is segíthet. Ezért is fontos szerintem az egyetem mellett lehetőleg szakmába vágó diák-vagy éppen önkéntes munka, a kötelező gyakorlat helyének jó megválasztása, és ott helytállás, stb. Vagy mondjuk megszűnik a munkahelyed, és szólnak, hogy nincs-e kedved itt és itt megpróbálni (a pont).

    • Szerintem nem megy egyből, vagyis egyetem után egyből nehéz. De x évvel a hátad mögött fel tudsz mutatni egy olyan portfóliót, amivel el tudod adni magad. Meg hát nem árt ha ismerik az arcod, ha van egy kis hajlamod az önpromóhoz. Illetve főként informatikai területen – de ez is szélesedik – van egy pár olyan weboldal, ami kifejezetten szabadúszóknak szánt projekteket hirdet, pl.: https://www.freelancer.com

      (most nem számítom ide a szörp főzést)

      • Valahol az lenne a cél, hogy már a suli alatt elkezdjenek tapasztalatokat szerezni az emberek, bármilyen területen is. Olvasom pl. az iemma-blogot, divattervező akar lenni a szerzője, és hát most 16 éves, de már két éve nyáron mindig elszegődik gyakornoknak a szakmában valahova, és a blogot is becsülettel csinálja. Így kell ezt, ha nem is mindenkinek egyformák a lehetőségei, de ez volna az irány…

      • Ezekről az online szabadúszós oldalakról kérdeznék, hogy mennyire lehet felhasználni portfóliónak az itteni munkákat? 2 éve dolgozgatok egyetem mellett egy hasonló, Upwork.com nevű portálon, azonban tapasztalataim azok, hogy rengeteg kínai, indiai, fülöp-szigeteki és hasonló harmadik világbeli munkaadó és szabadúszó húzza le az árakat és az igényszintet is.
        Angol nyelvű cikkírásokat és angol-magyar ill magyar-angol fordításokat csinálgatok az oldalon, azonban ilyenek vannak, mint fordítás 0.01$ / szó vagy 0.6 ft / karakter, vagy cikkek 1-5$ per 100 szó.
        Nagyon ritkán belefutok valamivel jobban fizetett melókba (50$ egy kb 1000 szavas angol cikk szellemírása pl, ami ezeken a platformokon kb csúcs fizetésnek számít), azonban a probléma az, hogy hiába van 100%-os értékelésem és teljesítek mindent, amit elvállaltam, nagyon ritkák a visszatérő, ismétlődő munkaadók, kb alig vannak.
        Mivel angol-magyar informatikai szakfordítóként végzek hamarosan, ezzel szeretnék akár majd valamit kezdeni (pl mellékesen, rendes állás mellett időnként bedolgozni valami fordítóirodának). Esetleg tudok hivatkozni a korábbi Upwork-on végzett munkákra, amelyeknél a munkaadók nagy része eltűnt a meló elvégzése után? Néhány jobban sikerült angol nyelvű cikket és fordítást megtartottam doc-ban, ezeket valahogy felhasználhatom korábbi tapasztalatokhoz? Sajnos ezen a fordítói szakon nincs szakmai gyakorlat, így kellett valami, ami esetleg alkalmas lehet portfóliónak.

  3. Ajj ez egyszerűen annyira jól hangzik, én is most kezdtem el építeni egy reménybeli céget, csak tartanék már itt, hogy már szabad vagyok!
    Magyarországon mondjuk ez annyira nem érv, de én még hozzátenném: családalapítás. Angliában fél évet lehetsz otthon a lurkóval, ami pedig az én véleményem szerint not good enough. Szóval összeálltunk egy jóbaráttal, és elkezdtünk egy ötlet alapján kísérletezni, egész jól beindult 2 hónap alatt és most ott tartunk, hogy már több idő kéne erre, de a főállás miatt nincs. Szóval már csak türelmet kéne osztogatni a sarkon és jobban bírnám az átmenetet.
    Olyan szépen összefoglaltad, szerintem ezt fogom olvasgatni amikor álmodozom a (közel!!!!)jövőről.

    • Örülök, ha tetszett. :)

      Sokszor látom, hogy sokan a családalapítás után térnek rá erre az üzemmódra, különösen a nők, akik ugye bizonyos értelemben kiszorulnak a hagyományos munkaerőpiacról, a gyerekekkel pedig szeretnének több időt tölteni.

      Én most azt gondolom, hogy ezzel a fent leírt életmóddal egész picike baba mellett is lehet tevékenykedni, és remélhetőleg lesz alkalmam ezt az elméletet élesben is tesztelni.

      • Nekem is hasonló a tervem, tesztelni, csak remélhetőleg megélni is sikerül közben. Még max pár hónap és szeptemberben legkésőbb át akarok állni hogy abból élek. Persze babázni csak és kizárólag akkor szeretnék ha az már biztos lábakon áll. Aztán majd összetehetjük amink van :) (tapasztalatra gondolok :D)

      • Sokaknak a gyerek(ek) érkezése jelent anyagi fight or flight szituációt, főleg itt Mo-on.
        Egyszerűen ez a löket kell nekik, hogy vállalkozók legyenek, ez kb. ’87-től így van.
        Főleg nőknél, egyetértek!

        Ha már baba, OFF:
        http://www.vous.hu/hir/20160515-genetika-nem-gyerek-befolyasolas
        Ezzel a cikkel kapcsolatban feltenném a nagy (intim szférába tolakodó, és ha nem akarsz ne válaszolj) kérdést!
        Te választanál? És hányat szeretnél?

        • Nem választanék, jöjjön, akinek jönnie kell. (Ha egészségügyi szempontból indokolt a beavatkozás – nemek szerint öröklődő betegségek – valószínűleg elgondolkoznék a lehetőségen persze.) Kettőt-hármat képzeltem amúgy, amikor még aszittem, hogy ami kell hozzá, egyszerűbb.

          • És a preimplantációs technikát természetellenesnek tartod, vagy inkább igénybe vennéd (vagy csak ha muszáj) és egyszerre lennél túl a 2-3 gyereken?
            (Természetesség kontra spórolás 1-2 terhességgel, szüléssel, és kezdeti időszakkal, kb. 3 éves korig…és az sem mindegy, hogy egy amerikai focit tol ki az ember lánya, vagy 2-3 kézilabdát. Kérlek gondold át pro és kontra!)

            • :))) Micsoda kérdések. :)))

              Hát, ha választhatok, nem spórolnék, mert szeretném átélni, nem riaszt, hanem vonz. Azt viszont épp most beszéltük az ikres anyagom kapcsán (a napokban jön majd ki a Vous-n), hogy egyszerre több bébi eléggé hardkór dolog lehet… már csak azért is, mert nem biztos, hogy egy a bioritmusuk, és az csak bizonyos kereteken belül kondicionálható. :) Az odáig oké, hogy a 3 éves és 1 éves gyerekkel se könnyű, de legalább a beleszokás az egészbe az elején nyugisabb, mint amikor kapásból ikrek vannak. Mondjuk tény, hogy voltak ikrek a családban, úgyhogy természetes úton is benne van a pakliban. Szép kihívás lehet, nulla alvás meg ami kell. XD

              ps.: Ha van három kézilabda, azt már nem tolja az ember, hanem kiemelik. :) Csak azért a kockázat is nagyobb minden téren, ne feledjük.

              • Na igen, mindennek van előnye és hátránya. A te tested a te döntésed.
                Köszönöm, hogy őszintén válaszoltál!
                Ha van kérdésed felém, te is tedd fel nyugodtan.
                Szabad még hülye kérdéseket föltennem?

                • Hogyne, azért offtopic, legfeljebb nem válaszolok, ha olyan a kérdés. (Hát akkor most már te is mesélj, mik a preferenciák! :D)

                  • Én 3-6 között szeretnék gyerekeket, a fiú-lány arány lehetőleg egyenlő. (Ebbe lehet bele kell majd nyúlni, mert apai ágon és oldalágon is(!) csak fiúk vannak, de lehet az ‘ahogy esik úgy puffan technológia is’) Nyilvánvaló, hogy kiveszem a részem a teendőkből, ahogy tudom, 4-6 órás állás mellett ezt meg is lehet valósítani.
                    Fura kérdés:
                    Életed végén vállalkoznál-e félteke-átültetésre, egy másik testbe (gorillán már csináltak fejátültetést)

                    • Nem hinném, ha vége, hát vége. Ha tartalmasan éltem, jöhet a halál. :)

                    • Privbe is lehet válaszolni (nem kötelező), és kérdezni is.
                      Fura kérdés #3:
                      Ha az utolsó ítélet egy űrbárka utaslistája lenne (miközben elpusztul a Föld), szeretnél rajta lenni?

              • “Ha van három kézilabda….”
                Magyarországon.
                Nyugaton ha elég érett a jövendőbeli kis evő-szaró-ordítógép, akkor természetesen is lehet életet adni, sőt az az ajánlott. Csak akkor császároznak, ha eltörne születés közben a nyaka a kicsinek (5-ös ikrek, vagy afelett a fejletlenség miatt), vagy téraránytalanság van (ikreknél az ilyen baromi ritka.)

  4. Ohhh, gratulálok! Jó példa vagy és nagyon ügyes.
    Korrekt összefoglaló. Tegyük hozzá, hogy vállalkozói lét olyan embereknek nem való, akik megszokták, hogy fentről jön az utasítás. És önállóan képtelenek időt menedzselni.

    Plusz olyan szakmákban van “szabadság”, ami online is mehet. Mert pl egy villanyszerelő vállalkozónak ugyanúgy 8-5 ig kell tolnia.

    • Köszönöm szépen, most elégedett vagyok ezzel az életformával így. El se hiszem, hogy pár éve még csak ábrándoztam erről. :)

      Hát igen, szakmától függ, mennyire lehet “különállni”. Egyébként a miénkben sem mindig: hívtak idén egy print napilaphoz, és hát az is tipikus ott ülős: a napilap tulképp egy társasjáték, közös munka, nem lehet különváltan csinálni.

      Egy villanyszerelő tolhatja 8-tól 5-ig, de meggyőződésem, hogy nagy piaci igény van azokra, akik 8 előtt vagy 5 után is vállalják a kiszállást. Merthogy a többség nem akar/tud szabadságot kivenni a villanyszerelő miatt. :)

    • Lehet, hogy 8-5-ig kell tolni, sőt lehet, hogy 8-22-ig, de nem bejelentett minimál + zsebpénzért, illetve ha úgy alakítja a munkabeosztását, ő is tud péntekre szabadságot adni magának. Nagyon sok jó szakmunkás hiányzik ma, és szerintem az emberek hajlandóak megfizetni a minőséget. Van pár asztalos, autó (busz, kamion) szerelő ismerősöm, akik már verik a KATA éves határát, és nyilván nem 40 órás munkahetet tartanak, de pár év múlva már megtehetik, hogy ők is alkalmazottal, vagy ügyesebb szakmunkás diákokkal dolgozzanak.

  5. Jókor jött ez a cikk nagyon, gondolkodom, hogy én is talán ebbe az irányba mozdulok majd :)

  6. Jó ez a poszt, lelkesítő. Tetszik, ahogy élsz. Talán egyszer majd én is…
    Az meg külön öröm volt, hogy az IM-es cikkből linkelve megtaláltam a gagyizene kritikáidat. Régen röhögtem ennyit. :)

  7. Remekül leírtad, hogy te miért szeretsz szabadúszó lenni, nekem az volt érdekes, hogy az érveid, amelyek teljesen hitelesek, érvényesek, mennyire szubjektívek tudnak lenni. Mert teljesen igazad van a szabadidővel kapcsolatban, én meg hivatalnokként úgy érzem, hogy nekem mennyire jó, hogy a szabadidőm az szabadidő. Nincs megbízó, ügyfél, aki vasárnap délelőtt basztathat, vagy este hívogat. Szóval, nagyon sok minden függ az egyén habitusától, no meg a körülményeitől. Akinek pl. van három kölyke, annak elég nagy előny, hogy ott lehet akármelyiknek, akármikor a meccsén, koncertjén, szülőin stb. – ha olyan a munkáltató, mint nekem, 16.00 órakor elejtem a tollat és másnapig azt sem kell tudnom, milyen végzettségem van. Talán mellékszál, mert nem annyira ismert, de alkalmazottként, akár állami szektorban is igen jól lehet keresni, nem is feltétlenül vezetőként. Az is egy szempont, hogy minél jobban süllyed az ember a középosztálybeli lét mocsarába, annál több lesz a fix kiadás, amire nem lehet legyinteni. Jó a szép ház, meg a az autó, de a biztosítását mindig fizetni kell, ahogy a fattyak különóráit, egyebeket. Itt már ugye nem mindegy, hogy egy hónapban 250 vagy 500 jön be.

    Szoktam az ügyvéd kollégáimmal beszélgetni: mi jobb, az önállóság, szabadság, vagy a stabil rabszolgasors. Elég gyakran mondják ők maguk, hogy maradjak csak a seggemen, ne akarjak vállalkozni, mert onnantól vége a magánéletnek, privát szférának. Aki esetleg milliókat fizet, az felhív vasárnap délben is a hülyeségeivel, hogy gyerünk szerződést kötni, most.

    Nekem kifejezett teher lenne, ami egy ügyvédnél ki nem mondott követelmény sok ügyfél részéről. Az ügyféllel azonosuljon érzelmileg is, hallgassa a baromságait, viselje el, hogy belepofázik-szeretne belepofázni szakmai kérdésekbe, állati cikin viselkedik a bíróságon stb. Amúgy roppant röhejes az is, amikor az ügyvédek egy része a megbízónak ripacskodik a bíróságon: pózol, szerepel, hülyeségeket beszél, mert a laikust megnyugtatja: nagyon jó ügyvédem van, úgy megmondta a bírónak, hogy csak na! Lehet, csak ez éppen semmit nem számít. Nekem meg az ügyeim darab-darab, senkit nem kell szeretni, utálni. Maradhatok szigorúan szakmai, érzelemmentes.

    Persze néha elmerengek, mennyivel jobb lenne csak rockerkedni, hogy az állandó kiadás csak benzinből, motoralkatrészből meg koncertjegyekből és sörből állna és tényleg senki, de senki nem pofázna határidőkről, nyilvántartó programokról meg idióta Excellekről, de alapvetően én magam nem cserélnék.

    Meg aztán van egy érdekes körülmény, sok kolléga “kiment” ügyvédnek, beruháztak egy irodában milliókat, aztán farkabehúzva visszakullogtak, meg elég sok ügyvéd kolléga kérdezősködött már nálam, olyanok, akik a külső jegyek alapján menők “karóra, kézzel varrott cipő stb.), hogy nem tudok-e melót nálunk. Más kérdés, hogy a fizetésről teljesen naiv, irreális elképzeléseik vannak.

    Amúgy, ha valaha váltok – és ez egy hosszabb távú terv – akkor nyilván magánzó, de egy Jimmy DiResta leszek. (Youtube, keresés és leesik az állad! :-) )

    • Köszönöm, hogy erre rámutatsz, rengeteg dologgal van ez így. Múltkor az említett szemináriumon pl. láttam, hogy amikor egy feladatnál az utolsóként végzők köré odagyűltek a többiek biztatni, kétféle reakció is volt: akadt, akit ez a végletekig frusztrált, míg mást meg épp ellenkezőleg, inspirált. Ugyanaz történt, de mennyire másképp jött le két embernek!

      Egy barátom egyszer kitöltött egy személyiségtesztet, és magas IQ-jával mondta, hogy de hát tudja, hogyan kell manipulálnia a válaszokat, hogy a megfelelő eredmény jöjjön ki. El kellett magyarázni neki, hogy hé, itt nincs megfelelő válasz: csak az van, amit a magáénak érez, de ha ellenkezőképp érezne, az is “megfelelő” volna. :).

      ps.: Este majd megnézem a Jimmy DiResta-dolgot, így nem mond még semmit! Akkor ezek szerint most ügyvéd vagy?

  8. Nekem az árazással van problémám, mert bár – mivel van főállásom is, fix zsetonnal – megtehetném, hogy “alámegyek az árral”, de most értékelem igazán a csekélyke maradék szabaidőt.

    Nehéz eldöntenem, mikor, mennyiért és kinek kéri meg dolgozni (állandó megrendelő lesz? mennyire rugalmas a határidőkkel? mire számíthatok a jövőben tőle).

    Rengetegen keresnek ingyenmelóval is, és még most is rosszul érzem magam, amikor az 5. semmitmondó levélváltás után is ott tartunk, hogy “nehéz objektíven megítélni, mennyit ér ez a munka” és “majd az idő dönti el, mennyit fizetnék” (marketing-szövegírás pl.), és szabályosan le kell ráznom egy kitudjamennyirepotenciális ügyfelet.

    Kíváncsi lennék mások tapasztalataira és bevett alkudozási praktikáira is.

    • Ingyenmelót csak indokolt esetben (valódi pro bono ügy, nagyon esetleg havernak segíteni, de az több fronton is rázós). Nehéz megszokni, de onnantól jobb lesz, hogy sikerült.
      Az objektívmegítélős, időeldöntős megrendelő nem potenciális ügyfél, ráadásul esélyes, hogy eleve lenézi a munkádat, szaktudásodat. Nem ezeket a droidokat keresed.
      Szerintem az az ideális, ha kitalálsz magadnak egy jó árat (pl. időalapon, nagyjából az időegységre eső céges fizetésed 2-3-szorosát), és azt tekinted tárgyalási alapnak mindenkivel szemben, kedvezményt pedig inkább nagy tételre adsz.

      • Az ingyenmeló kemény ügy. A pro bono meg a társadalmi munka in general egy dolog, de én marha vén fejjel mit csináltam a múltkor? Próbamunkát. Belementem, mert olyan területen még nem működtem, és vonzott a történet… plusz korrektnek hittem a céget. Lassan két hét telt el, de még nem hallottam róluk. És 4 óra ingyenmunkát tettem a projektbe… életem első – és utolsó :D – ingyenmunkája volt ez. Szóval, néha a a vén marhák is beszopják a nagy eszükkel. (Persze, legyünk optimisták, még hallhatok róluk, a kerekek van, ahol lassan őrölnek.)

      • A pro bono elég rázós. Az esetek egy jelentős részében aztán a tag úgy gondolja, hogy onnantól, hogy kimondtam “segítek”, azt képzeli, hogy a jól megfizetett képviselője lettem, akinek kötelessége a nap 24 órájában rendelkezésre állni és válaszolni minden hülye kérdésre.

        További gyakori motívum, hogy erősködnek majd mennyire hálásak lesznek, majd küldenek egy láda sört stb. annak ellenére, hogy kifejezetten elmondom, ez most akkor ingyen megy, nem tartozik semmivel. Ehhez képest 80% tényleg még csak meg sem köszöni. Volt arra példa, hogy elég komoly összeget nyertem meg így a tagnak, tényleg semmi más dolga nem volt, mint egyszer elmennie a bíróságra, majd még arra sem méltatott, hogy felhívjon, hogy nyert(ünk).

        A legszemtelenebbje még tovább is akarja adni a számomat, hogy egy ismerősének is segítenék-e.

        Igazából nem érdemes. Az kell a többségnek, hogy egy konzultációért kifizessen 30.000 Ft-ot egy pucc irodában, tárgyalásonként ugyanennyit, meg még munkadíjat, sikerdíjat. Aztán ha egy beszédhibás, szánalmasan feketére festett hajú, ötvenes ügyvéd bohóckodik neki a hülye öltönyében meg a herripotter jelmezben a bíróságon, akkor elégedett. :-)

        Nem kell ingyen dolgozni, akkor nem vesznek komolyan. Talán az is benne van ebben, hogy elég sok embernek a munka mai napig olyan tevékenységet jelent, amiben fizikailag kimerülsz, koszos leszel és mindenképpen szerzel valami sérülést is.

    • Ugyan más terület, de én is ügyfelekkel dolgozom. Első kérdése a legtöbbnek, hogy kap-e ilyen-olyan kedvezményt, akciót. Ránéz az árra és rögtön kedvezmény kell neki. Mire fel? Van, aminek annyi az ára, vagy meg sem éri foglalkozni vele. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy egyenrangú viszony. Aki tényleg komoly ügyfél, az nem halogat, gondolkodik egy hetet, hanem konkrét időpontot tud a döntésre mondani.
      Az ingyenmelóról is van poszt a blogon.

    • Hát igen, ez nálam is egy fejlődési folyamat.

      Sokáig nagyon olcsón dolgoztam, és elvállaltam filléres haknikat is. Ezeknél azt láttam, hogy nincs elég erős motiváció, mert azért a pénz igenis fontos.

      Aztán már volt több megkeresés is, ahol én szabtam meg az árat. Itt már többet mondtam, de még mindig nagy öröm volt a megrendelőnek, hogy – piaci mércével – keveset. :D

      Most már okosabb vagyok, mert tudom, hogy ha kevés a pénz, akkor a motiváció is alacsony, és ez rányomja a bélyegegét a minőségre is.

      Csodálkozva látom, hogy elfogadják, amit mondok/kérek, de tény, hogy van, hogy még mindig szorongva tálalom az igényt, pedig nem csillagászati összegekről beszélünk.

      Ha van egy megbízható, fix megrendelő, akkor ott persze lehetnek engedmények, ez természetes.

      Vannak dolgok, amikre nemet kell mondani viszont: az egyik megrendelő pl. sokáig alkudozott, hogy átalány legyen, de úgy, hogy mindig többet és többet kért ugyanazért a pénzért. Nagy harc volt, amíg lemeccseltük, hogy darabáras fizetés legyen, az a legtisztább, de sokat tanultam az alkudozásból.

      • Köszi a válaszokat, én is azt látom, hogy érdemesebb nagyobb fizetési igénnyel idítani.

        Próbamunka: nyilván én is bevállalom bizonyos esetekben, főleg két főállás közt (én azért szeretem, ha van biztos), de azért a 3. cikk megírása után, x. óra kínlódás után tényleg fogy a lelkesedés.

        Ha alacsony áron vállalom: az is tapasztalat, hogy pl. bevállalok egy közösségi média csatorna kezelését, extranyomott áron, mert milyen szuper kapcsolatban vagyunk, és két hét múlva már komplett arculatot és grafikai kivitelezést szeretne (nyilván a fix áron). Ezek is baromi kellemetlen szituációk, és 5-ből 3 esetben tuti előkerül a téma… Nehéz ügy.

        A másik para meg az, hogy a 30 napos fizetési határidők miatt akár 2 hónap is eltelhet, mire rájössz, hogy nem fizet az ügyfél. Ügyvédhez meg tuti nem viszed az ügyet (mert ugye nincs ügyvédismerősöd, aki jófejségből foglalkozik veled :)).

  9. Hogy kezeled azt, hogy a cégek szeretnek alkalmazottak helyett külsősöket megbízni, de ugyanannak a pénznek a 40%-át fizetik nekik? A médiában ugyanazok a külsős flekkdíjak, mint 2000-ben.

    • Februárban hívtak egy bejelentett főállásra. Ők 200-220 nettót képzeltek el, ami nekik ugye – akkor kiszámoltam, de bár nem emlékszem – 350-380-ba kerül. Ez egy teljesen mid-level job, a tipikus 3-4 év tapasztalatos, Mondtam, hogy oldjuk meg úgy, hogy külsős vagyok, nem kell bejárni, és fizetnek nekem 250 nettót – alanyi adómentes vagyok, tehát nekik ez ennyibe is kerül – napi 10 kishírért (150-200 szó). Az kb. napi 3-4 óra, elosztva. Ezt nagy számként értékelték, de nagyobb gond volt az, hogy nem járnék be. Nem lett belőle biznisz. Pedig a vicc az, hogy ők jártak volna jobban. Ja, és nem kis cég volt. De 220-250-ért egyszerűen szar üzlet beülni 8+1 órára, nekünk is, meg nekik is, mert ez jóval többe kerül nekik. Az outsourcing mindkét félnek jobban megéri. Engem a levonásos rendszer nem zavar, mert hiszek abban, hogy a megbeszélt darabszámot tudom teljesíteni, de az ilyen szigorú üljélbent-keress-szarul-és-még-mi-istöbbet-fizessünk-érted problematikus.

      Tarifák. Én azt látom, hogy 2008-ig csúcson volt a print flekkdíj, aztán… CSÖKKENT, mert válság, és maradt azóta is. Pl. emléxem, az azóta megboldogult BRAVO Girlben 2008-ban duplaoldalra 20-as volt (ami klassz volt, mert ugye KÉPES tinimagazin, szóval ez csak 5-6 ezer karakter), és aztán a magazin haláláig ez 8-ig csúszott. :(

      Nekem is volt olyan partnerem, aki ugyanannyit fizetett 2009-ben, mint 2015-ben, de hozzátett, extrákat, pl. Facebook-kezelést havonta, ami kompenzált. Így már megérte. Ha nem érte volna meg, szóltam volna, hogy emeljünk, de így annyiban hagytam, és ez plusz egy indok maradt mellettem.

      Neked mik a tapasztalataid?

      • Szeniorabb pozíciókban nagyobb az olló. Többet fizetnek a bent ülőknek, de azért tényleg “látástól vakulásig”, szerkesztés, értekezletek, mások helyettesítése, és mindenféle plusz munka, ami régen fizetős volt, ingyenes elvégzése az elvárás, örülj, hogy van állásod. Lehet, hogy a szerződés szerint x cikket kell írnia, de a gyakorlatban a többszörösét is megírja.
        Ha külsős lesz, az x, de még a 2 x cikk megírásával se tud ennyit összeszedni.
        És ha a cégnek likviditási gondjai vannak, előbb a belsősöket fizeti ki, csak aztán a külsősöket…

  10. Szia!

    Nekem az elindulással kapcsolatban lenne kérdésem. Én nemrég fejeztem be az egyetemet, teljes állásom még sosem volt. Most jelentkeztem több helyre is, de az álláskeresés közben valahogy egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy a szabadúszás sokkal inkább nekem való lenne. Elsőnek az Upworköt nézegettem, most ezen keresztül csinálok egy projektet.
    Mennyire nehéz így, tapasztalat és kezdőtőke nélkül elindulni? Van valami tanácsod ezzel kapcsolatban? Vagy érdemesebb lenne egy munkahelyen kezdeni és csak utána beindítani a saját projekteket?
    Igazából, amitől tartok az az, hogy anyagilag nem lenne elég stabil, és mondjuk, az első évben nem tudnám magamat fenntartani belőle.
    Terméktervezéssel és 3D modellezéssel szeretnék foglalkozni, ezért is volt szimpatikus az Upwork, mert annyiféle izgalmas projekt van, ami egy állandó munkahelyen nem biztos, hogy lenne.

    Üdv,
    Hajni

    • Szia Hajni,

      bocsánat, hogy csak most, de mivel nem ismerem az Upwork-öt, megkérdeztem egy ismerőst, aki szintén csinált már ott projektet.

      Ha jól értem, akkor most nincs főállásod, és viszonylag kezdőként az Upworkkel próbálkozol. Az ismerős azt mondja, hogy az azért nagyon beindulhat, ha szerencséd van és ügyes is vagy, szóval azért annak adnék egy kis időt, hátha hoz a konyhára.

      Ha eltelik pár hét, és még nincs elég lóvé belőle, még mindig elmehetsz egy főállásba, ami mellett egy-két projektet ott be tudsz vállalni, és ha azok jól mennek, lesz ajánlásod még többre, szóval összejöhet abból egy főállásnyi. Előnyben is vagyunk a nyugati kollégákhoz képest.

      Plusz talán projekteket itthonról is hozzá tudsz majd tenni, ahogy telik az idő.

      Az egyetlen hátránya ennek, hogy nem tudom, mennyi tapasztalatod van a szakmában, meg kapcsolati tőke, és ezeket egy munkahelyen a legjobb megszerezni, utána könnyebb szabadon úszkálni azért. Tehát ez inkább lehet hátrány, mint a tőke hiánya.

      Szerintem mindenesetre az tök ígéretes, hogy az alternatív utakat is keresed, és nem rögtön csak főállásra jelentkezel.

      Remélem, szuperül fog működni a dolog, egy nagy kalappal hozzá.

      • Szia!

        Köszi a biztatást. :) A szüleim nem így gondolják, de hát érthető. :D Sokkal biztonságosabb és könnyebb út a munkahelyen való elhelyezkedés, főleg ha még végzettségem is van hozzá. Hát, most ott tartok, hogy az elhatározás megvan, látom, hogy nekem ez az életforma való. Most az a terv, hogy keresek valami nem szakmai munkát, pl. felszolgálni valahol, és amellett beindítanám a saját projekteket. Valahogy a szakmai munkahely kiakaszt, elvonja az energiáimat, meg nem is nagyon tudom komolyan venni, ami meg nekik nem jó.

        Üdv,
        Hajni

4 visszakövetés / visszajelzés

  1. Valamit nem jól csinálok | thingzmikelikes
  2. Amikor sok a meló – Eszter's Offtopic
  3. A 7 leggyakoribb tévhit, ha íróemberről van szó – Eszter's Offtopic
  4. 15 dolog, amit soha ne mondj íróembernek – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: