Aktuális

Képek és poénok: 5 érdekes médiamegnyilvánulás az EB-sikerünk kapcsán

Óriási szüksége volt már ennek az országnak egy olyan sikerélményre, ami egy kicsit összefog bennünket: aminek együtt örül mindenki és bárki, politikai hovatartozástól függetlenül. Ó, hogy Orbánék egy kicsit jobban…? Elég szomorú, amikor propagandaeszköz lesz abból, aminek a nemzeti egységet kellene képviselnie: a sportból, a művészetből és a tudományból, és az ezekhez kapcsolódó eredményekből. Ezek egy normális országban a kollektív értékek tárházához tartoznak, és összehozzák az embereket, nem pedig a szakadékokat mélyítik. Öt médiamegnyilvánulás EB-szereplésünk kapcsán, amiről talán érdemes beszélni egy kicsit.

…a jó és a rossz harca? Ízléstelen orbánozás a foci kapcsán

De hát az osztrák Weekend magazin is megmondta: Orbán gonosz futballállamot csinált Magyarországból, milliárdokat költött stadionokra, miközben – itt az új osztrák kancellárt idézte – “tekintélyelvre épülő Führer-államot hívott életre”. Szomszédjaink szórakoztató magazinja az alábbi címlapképpel próbálta fokozni a harci hangulatot a héten, nem kicsit gyomorforgató módon:

A jó és a rossz harca? Több, mint játék? Ugyan már, ez a fajta kommunikáció csak az ultrákat szólítja meg, a sport szellemiségéből semmit sem mutat: épp ez a (politikai frusztrációkat mérlegre tevő) attitűd az, ami miatt a román-magyar meccseken mindent szétvernek a futballhuligánok Bukaresttől Budapestig, és ami miatt az átlagos, higgadt sportszerető ember viszolyog a stadionok világától.

Hé, muszáj ezt az erőltetett “szakállas” transzfób poént nyomatni?

Ízléstelenségért persze nem kell a szomszédba menni, méghozzá szó szerint: a határon innen is akad olyasmi, ami túlmegy néhány határon. Ez pedig a homofób-transzfób Conchita-poénok, amelyek tucatjával terjedtek a hazai közösségi felületeken:

Mikor tetszik már megérteni, hogy Conchita Wurst egy egyszerű szórakoztatóipari termék, nem realisztikus reprezentációja a nálunk még elég marginális szinten (el)ismert LMBTQIA-színtérnek? Semmivel sem botrányosabb, mint a cicivel-combbal hódító miniruhás díszletlányok az Eurovízión, ezzel együtt azért egy pozitív üzenete van: minden embernek joga van úgy megjeleníteni magát, ahogy szeretné.

Nyilván szexista, de nem lehet az ember mindig polkorrekt…

És persze itt elérkeztünk egy kissé szexista poénhoz, amin – és ez a mai coming outom – elég hangosan felnyerítettem, mert hát valóban: a tesztoszterontúltengés olykor valóban brutális agressziókitörésekhez vezet. Ha nem is ultrák és futballhuligánok, azért a verbális agresszió bizony vastagon jelen van sok háztartásban és kocsmában ilyenkor. Valóban, mi volna, ha a csajok is így néznének főzőműsorokat?

Azért persze a szexizmus romba döntésének kedvéért kicsit ünneprontó módon emlékezzünk meg arról is, hogy nem minden férfiból csinál ordítós-káromkodós terminátort a focimeccs, és nem minden nő néz főzőműsorokat kiguvadt szemekkel, hogy lelkesen teljesítse a Kinder-Kirche-Küche princípiumot. Sőt, vannak ordítós-káromkodós focimeccsnéző csajok, és kíváncsi tekintettel főzőműsorból merítő férfiak is. Nna, csak a rend kedvéért.

Osztrák-magyar meccs? Jó, de ki ellen? A fociszkeptikusok is kaphatnak szót persze

Akár férfi, akár nő azonban az ember, nem biztos, hogy rajong a főzőmű fociért. A parttalan fanyalgást egy ilyen horderejű győzelem kapcsán kissé szánalmasnak tartom, a futballszkeptikus humor viszont azért engem is megszólít:

A poén forrásával biztos többen is találkoztatok: “osztrák-magyar meccs? jó, jó, de ki ellen játszunk?” – kérdezte Ferenc Jóska, és nagyot kortyolt a császári serből. Hát igen, nem mindenkit tart lázban az EB, és ez így van rendjén.

És egy abszolút győztes: így kell frappáns reklámot nyomatni…

Végezetül pedig nem kerülhető ki az sem, hogyan lovagolta meg a sikereket a reklámvilág: ha egy cégnek van egy jó ügynöksége, bizony örül minden lehetőségnek, amikor profitálhat a végeláthatatlan megosztásokból. Az Aldi abszolút nyertese az EB-őrületnek, hirdetésüket ennyi helyen még sosem láttam megosztva:

Ők viszont – hiszen profik – a történtek után is elegánsak maradtak: semmi politika, semmi transzfóbia, semmi szexizmus, egyszerűen csak a tények:

Ez pedig egy tökéletes zárás, nincs is mit hozzáfűzni: hatalmas gratula a magyar csapatnak, a szurkolóknak, és előre, továbbra is… hajrá magyarok…!

Reklámok
Eszter névjegye (853 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

27 hozzászólás Képek és poénok: 5 érdekes médiamegnyilvánulás az EB-sikerünk kapcsán bejegyzéshez

  1. Nem érdekel a foci, sohasem jártam meccsekre. A lesszabály a mai napig kicsit homályos folt.

    De tegnap még én is a TV előtt ordítoztam.

    Megmondom őszintén, ilyenkor, a szurkolás hevében nálam egy kis sovinizmus light belefér: hát nem elvertük a köcsög osztrákokat (akiknek a fele szerb meg afrikai)? :-) Most aztán megfizettünk 450 évért, “Magyar ne lopj!” táblákért! :-)

    Hogyan is lehetne szurkolni bazmegolás nélkül?

    S végül: az ünneplő tömeg itthon egy kukát nem borított fel, nem volt rendbontás, tökeurópaiak voltunk.

    Persze nem kötelező ennek a győzelemnek örülni, de aki még most is orbánozik, stadionozik, lélegeztetőgépezik, igazán elmehet a picsába. Itt nem stadion épült, nem Orbán beszélt, “csak” jól játszottak és győztek a fiúk.

    • Na, ezzel bizony én is így volnék, annyi különbséggel, hogy lemaradtam az eseményről, mert más programom volt. De teljesen egyetértek: az embert szurkolás közben elkapja a szenvedély, ez rendben is van addig, amíg nem borogat kukákat és nem mos be senkinek. :) Aki meg “orbánozik, stadionozik, lélegeztetőgépezik, igazán elmehet a picsába”, ott a pont.

    • így-így! nem is kell bővebben hozzászólnom, mindent lényeges leírtál :)

  2. Na hát ez most az a ritka pont lesz, ahol nem értünk egyet. Szerintem jobb lett volna, ha úgy elverik a magyarokat, mint szódás a lovát. Most aztán lehet elégedett vigyorral hátradőlni, hogy kellett az a stadion, a fűtött gyep stb. Én alapvetően tök közömbös vagyok a foci iránt, de aziránt nem, hogy most majd lehet újult erőkkel ebbe a faszságba nyomni a pénzt. Amúgy is rettenetesnek tartom a focival táplált nemzeti öntudatot és azt hogy annó az angolok elleni 6:3-at is legalább ötven évig emlegették és még mindig valami egyértelműnek szánt elvárás az, hogy a világ legeldugottabb pontjain is erről meg Puskás Öcsiről tudja már mindenki legyen szíves, hogy mi a magyar. Bocs, de ez az egész foci-kultúra (abszurd ez a két szó már csak egymás mellé téve is) és minden ami köré épül a sötét parasztoké.

    • Én azt gondolom, hogy itt van két külön dolog. Az egyik az, hogy a sportnak, ill. a focinak hosszú, hosszú hagyományai vannak Magyarországon. Van pozitív üzenete: a sport szeretete, a sportszerűség, a testmozgás, az összetartozás, a közös szurkolás. Nem állítom, hogy ez mindent felülír (pl. a focistákra, akár az úszókra más szabályok vonatkoznának, pl. nyakra-főre erőszakolgathatnak stb.), és mindennél – pl. az isztambuli egyezmény ratifikációjánál vagy az ápolók béremelésénél – fontosabb, de értéket képvisel akkor is, ha én nem vagyok futballfan.

      Namárost, a másik dolog ehhez képest az, ahogy Orbánék ebből politikát csinálnak. Propagandaeszköz, és nem egyszer visszaélések eszköze. Ez gusztustalan. De ahogyan ez az, ugyanúgy az is visszatetsző, amikor az ún. ellenzék felül erre a vonatra és viszolyog, szigorúan politikai okok mentén: pl. Bartus az Amerikai Népszaván. Ez a reakció a közös nemzeti sikerre, és a megosztottság, ami ennek mentén születik a kormány agresszív propagandapolitikájából fakad, és az egyetlen hatékony fegyver ellene az, ha focifanként vagy fociszkeptikusként nem hagyjunk megosztani magunkat, és nem csinálunk a sportból politikát.

      • Nem én csináltam belőle politikát, de attól tartok, kies hazánkban a mi életünkben a foci már így marad, és nem lehet hozzányúlni sehogysem úgy, hogy ne tapadjon belőle át valamennyi, a koszos részéből.
        A sport szeretete szurkolás stb igaz is lehetne, de a foci nem egyszerű sport, inkább bálvány és vallás, és teljesen indokolatlanul van túlhájpolva az összes többi sporthoz képest. Talán mert üvölteni, szakérteni és szotyit köpködni 90-es IQ fölött mindenki tud, több meg nem kell hozzá. És most sajnos ez nem szimplán egy megnyert meccs, hanem remek ürügy arra, hogy miért kell további agyatlan pénzeket nyomni ebbe a szánalmas “sportba”. Amerikai Népszavát nem olvasok évek óta, mert azok akkor is gerinctelen aljas dolgokat írnak, ha véletlenül nyomokban épp igazuk van, szóval ez a saját véleményem mindenfajta médiafanyalgástól befolyásolatlanul.
        Remélem, kisvasút-verseny is lesz valaha, akkor majd annak is örülhetünk. És elküldhetünk mindenkit a csába, akinek épp aktuálisan esetleg hiányzik az a szike vagy lélegeztetőgép és nem vigasztalják a cuki mozdonyok.

        • Most látom ezt a cikket, nekem nagyon tetszik: http://www.focitipp.hu/cikk/7298

          “Ami most történt, az éppen a mutyista politizálás ellenében történt, a magyar játékosok bebizonyították, hogy profi menedzselés és felkészítés mellett mire képesek, egyúttal az is végérvényesen kiderült, amit eddig is tudtunk, hogy a magyar futballközvélemény harminc éve a pofánkba hazudik. A példa, persze, kiterjeszthető lenne az országra, láthatjuk, mire lennénk képesek felelősségteljes, európai menedzsmenttel. Az északírek elleni hazai meccs után nem gondoltuk volna, hogy két év sem telik el, és azt fogjuk írjuk: az egész ország számára követendő példa, ami a magyar futballválogatottat körülveszi – szakmai szinten.”

    • “Amúgy is rettenetesnek tartom a focival táplált nemzeti öntudatot…”

      Ebben jogosan láthatjuk azt, hogy általános állapotukban, életminőségükben, fejlődésükben nem vagy nem eléggé sikeres országok vezetése sportsikerekkel propagálja az országot (emögött saját magát, saját hatalmát, “sikereit”). Ha az ország más (pl. mindennapi életet jobban érintő) területeken nem is tud komoly eredményt felmutatni, akkor ez valóban értelmetlen. De ettől még a sportsikerek önmagukban nem lesznek rosszak.

      “Én alapvetően tök közömbös vagyok a foci iránt, de aziránt nem, hogy most majd lehet újult erőkkel ebbe a faszságba nyomni a pénzt.”
      “Bocs, de ez az egész foci-kultúra (abszurd ez a két szó már csak egymás mellé téve is) és minden ami köré épül a sötét parasztoké.”

      Közömbösnek mondod magad a foci iránt, mégis ellenszenvesnek tűnsz. A foci és a politika összemosása, amit Orbán is csinál, joggal ellenszenves. De csak azért ellenszenvesnek lenni a foci iránt, mert “Orbán”, megerősíti ezt a propagandisztikus beszédmódot. Attól, hogy téged nem érdekel a “foci-kultúra” (ami rendben van) még nem lesz abszurd.

  3. A szexista képet számítva a facebook főoldalamon minden más megfordult nálam is.
    Szombaton magyarokkal magyar borfesztiválon nézem a következő mérkőzést, beszámoló lesz ;)

    Tetszett a cikk

  4. Hát… engem annyira érdekel a foci, hogy az egész meccset átaludtam, az utolsó 1O percet követhettem végig… az ismerőseim Facebook-oldalán, ezt is teljesen véletlenül. Azt sem tudtam, hogy a magyarok játszani fognak valaki ellen, főleg ilyen hamar, szóval ez engem váratlanul ért, nem is váltott ki belőlem semmit.

    Ma jobban végiggondolva, Matifával kell, hogy egyetértsek. Nem értem hogy a francba került ennyire középpontba a foci, miért van ennek egyáltalán jelentősége? Húha, a magyar focicsapat le tudta győzni egy másik ország csapatát a pályánvaló rohangászásban meg hogy rugdosnak egy labdát oda-vissza. Ezosztigen. Nagy lépés. Mostmár meg van oldva minden problémánk, lehet sört bontani.

    A másik ami riasztó, hogy az ilyen nagyobb megmozdulások után azért összeszorul a gyomrom, mert innen már nem lehet azzal magyarázni Magyarország süllyedését, hogy nincs összetartás. Senki meg nem mozdulna, alá nem írna egy petíciót, nem fejlődne sehova, de egy EB meccs miatt megtelnek az utcák és megy a buzizás, a mocskos osztrákozás, Conchita-taposás, tök mindegy, csak lehessen torkaszakadtodból epét hányni valakire, aki nem magyar és nem nekünk szurkol. Értem én, hogy győzelem, de ez valahol undorító, már elnézést.

    Gratu a csapatnak, de engem nem nagyon érdekel, ettől nem lettünk jobbak. Az viszont rohadtul félő, hogy ezután még a Heim Pál kórház helyére is kisvasút meg stadion épül.

    • Én ezt másképp látom.

      A foci – tetszik, nem teszik – a világ egyik, ha nem a legnépszerűbb sportjátéka. Hiába értek el nagyszerű eredményt a vízilabdás lányok idén (Európa bajnokok) a vízilabda népszerű Európában és… hol is még?
      A futball népszerűségének nálunk egyértelműen történelmi okai is vannak, ezzel sem lehet mit kezdeni. Én sem bírom, amikor folyton a 6:3-at emlegetik, de ettől tény: a legvadabb ötvenes években ebben az országban tényleg a foci volt az, ami miatt felemelhettük a fejünket.

      Természetesen le lehet sajnálni a focit (és minden más sportjátékot is. Mert mi abban a pláne, hogy néhány bálna egy medencében tépi egymásról az úszónadrágot egy labdáért? És szerintem azt sem hiszi senki, hogy innentől minden problémánk meg lenne oldva. De azért, mert nincs, csak lehet örülni?

      A stadionépítéssel én sem értek egyet, ahogy a kisvasutakkal sem. De senki nem hiheti, hogy ha kikapunk, akkor onnantól nem lesz több stadion, kisvasút, a pénzt viszont beforgatják az egészségügybe.

      Lehet, hogy ettől nem lettünk jobbak. A Saul fiától igen? Mert pl. engem meg az nem érdekelt, nekem azóta sem lett olcsóbb a tej és a kenyér, ott is legfeljebb a meglehetősen képlékeny, megfoghatatlan “hazánk hírneve” játszik. De ettől (tehát személyes, szubjektív szempontjaimtól) függetlenül ez egy hatalmas magyar siker, és méltatlan károgni, rosszindulatúskodni fölötte. S ahogy a Saul fia nem Orbán és kormány érdeme, úgy ez a győzelem sem az.

      A petíciózást meg az ünneplő tömeget kár összevetni, teljesen más mozgatórugók állnak mögötte. Én pl. azért nem petíciózok, mert tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy felesleges, semmi eredménye nem lesz, ez a hatalom max. abból értene, ha prominens képviselői a körút lámpavasain lógnának. Az emberek egyszerűen frusztráltak, elkeseredettek, nem is lehet mindenki öntudatos állampolgár (ahhoz kell egzisztencia, meg tanultság is). Nem mellesleg (bocsánat, megint szubjektív leszek), de a különféle petíciók mögött olyan emberek állnak néha, akikre nemhogy egy ország dolgát, de egy Suzuki Swift kötelező biztosításának a megkötését nem bíznám rá, nagyon tanult, intelligens, de felhők között élő, elvarázsolt emberek.

      Az ünneplő tömeg meg azért ment ki az utcára, mert örültek, csak úgy. Egy kukát nem borítottak fel, ölelgette egymást boldog-boldogtalan, végignéztem az összes videót, egyetlen egyen nem volt buzizás, mocskos osztrákozás, nem tudom, te mit láttál. Számos videó van fent a meccsről is, a szurkolókról, igazából nem volt semmi. Nem huhogtak, nem volt banándobálás, semmi, ami egy meccsbe ne férne bele. Persze ettől tény: egy futballmeccs, az nem az opera, nem felolvasóest. De hogy Magyarország, a magyarok mentális állapotáért – már ha van egyáltalán értelme ilyen általánosságban beszélni erről – nem a futball tehet, az hétszentség.

      • A foci volt az, ami miatt felemelhettük a fejünket… értem én, DE MIÉRT? Valaki, most minden gúny nélkül magyarázza már el nekem, hogy miért dicsőség rohangálni a pályán és a kanapé előtt ordítani, mint egy félidióta. Erről a kettővel felettem járó osztály tesitanára jut eszembe, aki minden meccsen üvöltött, köpködte a nyálat, vörös volt a feje a “””drukkolástól”””, ha pedig vesztettek, akkor önkívületi állapotba vagy depresszióba zuhant. Odasúgtam az egyik barátnőmnek, hogy “bazzeg, ez le se tagadhatná, hogy magyar…”

        Videókat hálistennek nem láttam, mint mondtam, az egész sportvilág hidegen hagy, a vizilabda is egyébként, minden, de minden sport – a testépítőkről meg úgy amblokk hidegrázást kapok, főleg mióta alkalmam nyílt közelebbről megismerni ezt a világot. Amit én láttam, azok az ismerősök posztjai, a kommentek, a “seggbebasztuk az osztrákokat”, tizenvalamennyi lájkkal, értelmes ismerősöktől. Vagy “Na Conchita, ma teljesült az álmod. Szoptál. Kétszer is.” És nem az a baj, hogy egy barom ezt leírja, de a rengeteg egyetértő komment és lájk… sírni lett volna kedvem.

        Meg nekem mindig az az érzésem, hogy a magyarok soha nem valakiNEK, hanem valaki ELLEN szurkolnak, de akkor nagyon. Persze volt itt gratuláció a magyaroknak, de többségében az osztrákok elpicsázása volt a lényeg. Örülök én a sikernek, de akkor is mosolyra fog húzódni a szám, ha legközelebb a magyarokat tapossák földbe valami brutál aránnyal, a többi náció pedig sorozatban fogja gyártani a mémeket.

        A többivel egyetértek amúgy.

        • Hát, másképp látjuk, ennyi.

          Azt mondjuk tényleg nem értem, miért gondolod, hogy a primkó szurkolás valamiféle magyar sajátosság. Ráadásul eddig az EB-n a magyarokkal épp semmi gond nem volt, az angolok és oroszok voltak, akik inkább föld alá bújhatnának szégyenükben, ha már.

          Az utolsó mondatod nem nagyon értem. Az még OK, hogy nem érdekel. De hogy miért örülnél direkt annak, ha elkalapálják a válogatottat, fel nem foghatom. Akkor soha többé nem fognak koncsitázni a magyarok? Stadion helyett majd kórházakra költenek? De te tudod.

        • “Valaki, most minden gúny nélkül magyarázza már el nekem, hogy miért dicsőség rohangálni a pályán”

          Annak az, akit érdekel.
          Ha neked, szerinted nem az, akkor téged nem érdekel, ez a saját személyes értékítéleted, és nem objektív kritika.

          “ordítani, mint egy félidióta”, “minden meccsen üvöltött”, “seggbebasztuk az osztrákokat”
          Ebben egyetértek. Ezek bizonyos emberek (vagy réteg?) (jobb esetben csak szóbeli) agressziójának megnyilvánulásai, amelyeknek csak egy ürügye a foci, a szurkolás. (Aki agresszív akar lenni, az mindig talál rá ürügyet.)

  5. Szia Eszter! Szerintem a negyedik poén nem arról szól, hogy Ferenc Jóskát nem érdekli a foci. Az osztrák-magyar egy csapat, ki a másik csapat? Ha az osztrák-magyar egy csapat, akkor magunknak rúgtunk gólt. :)

  6. Engem az bosszant, hogy a kormány saját népszerűsítésre használja a focit és emiatt nagyon sokan csak keserű szájízzel tekintenek a magyarok győzelmére. Megértem azokat, akik fanyalognak és nem tudnak elvonatkoztatni, nem tudják átadni magukat az önfeled örömnek. Pedig, ahogy írtad is, nem erről kellene szólnia az egésznek. Én nem vagyok nagy rajongója a magyar focinak, nem is vagyok otthon a témában, szinte egyáltalán nem ismerem a magyar játékosokat, de örültem a győzelemnek.

  7. Aldi nekem is nagyon tetszik, ízléses, vicces.
    Nálunk ugyan a F1-et “kell” nézni, de vannak focimeccsek, amiket szintén “kell” nézni, mert hát kicsi a lakás. Szép játék volt, én egyszerűen csak örülök a magyar sikernek, ahogy más is, főleg az osztrákok ellen. Meg ugye, tegyük hozzá, van pár nép, akit szívesebben győzünk le, mint másokat.

    • A világon mindig, minden kormány, hatalom saját népszerűsítésére próbálta-próbálja felhasználni a sportot. ennek felülni azért nem vall nagy bölcsességre. Másképpen fogalmazva, lehet utálni is akár a focit, de ne azért már, mert az Orbán kedvence.

      Az ötvenes években is ugyanez ment, de az emberek nem Rákosit szerették, hanem az aranycsapatot.

  8. Kanpulykával értek egyet, egyébként pedig agyrém, hogy milyen megnyilatkozások vannak.
    A leggázabb ez az ominózus Braun Barna féle:

    Szíve-joga persze, de 1-2 kivételtől eltekintve még a saját ismerősei is értetlenkednek rajta. Különösen Tinkó Máté reakciói tetszenek.
    Bede Márton szerint is szomorú, h milyen vélemények, általánosítások születtek:

    Sokan azt nem fogják fel – amikor sopánkodnak, hogy dehát a többi sportágak sikereire miért nincs ilyen rezonancia -, hogy a foci a legnépszerűbb sport, Európában még talán itthon is jobban. Az arányok kint is ugyanolyanok más sportokkal szemben. Tévedés azt állítani, h a foci Mo.-on a nemzeti identitás része, tévedés idevenni a huliganizmust, holott kint csodájára járnak a magyar szurkolóknak és itthon sem történt az ünneplés közben sem fizikai, sem szóbeli agresszió.
    Ahogy az egyik kommentelő írta: “Megnyertük az első EB meccsünket. Örültünk neki, mint az összes többi ország, akik szintén megnyerték az első EB meccsüket. A többi csak hablaty…”

  9. Én személy szerint szeretem a focit, legalábbis nagyobb eseményeket (EB, VB) mindig nézem, és most először tudok a magyaroknak szurkolni (a nyolcaddöntőt mondjuk kikapcsoltam 1-0-nál, de azért drukkolok, csak élőben ez most sok…). Jó volt látni azt is, hogy itt, Párizsban is összejöttek a helyi magyarok, egy ausztrál kocsma lett a szurkolói törzshelyünk, ahova ma nem tudtam elmenni, de a három csoportmeccs fantasztikus volt. Magyar rockdiszkóvá vált ideiglenesen a hely. A portugál-magyar az EB eddigi legjobb meccse volt, objektív vélemény szerint is. Nincs mit szégyelnie a csapatnak, ha nem sikerül a nyolcaddöntő, akkor sem, a belgák erős ellenfél. És nekem szurkolás közben eszmbe sem jut Orbán Viktor. A magyar politika korrupciójáról nem a focisták tehetnek, nekik a pályán van felelősségük.
    Egyébként meg akit nem érdekel a foci, az ne nézze, de mivel ez a világ legnépszerűbb sportága, ezért a nagyobb eseményeket nehéz kikerülni.

  10. Jól sikerült poszt megint!
    Így minden után azért feltenném a nagy költői kérdést:
    Ha Izlandnak sikerült kiütni Angliát úgy, hogy a 3. percben hátrányba került, nekünk miért nem sikerült Belgiumot?
    Persze azon kívül, hogy mert a belgák jobbak, mint az angolok, nem lyukas kezű a kapusok, hanem jelenleg az egyik legjobb stb.
    De nem volt benne az is, hogy (nem csak a játékosok) nem hitük el, hogy meglehet?
    Kb. egy tucat olyan volt válogatott/volt főedző interjút láttam/olvastam előtte, hogy ki fogunk kapni. Szerintem egy kicsit ez is benne volt.
    Nem fanyalgok, ne értsen félre senki, de Storckon kívül hitt benne igazán valaki?
    Rajta láttam, hogy dühös miatta, mert érezte, hogy bent maradt valami a csapatban.
    Az izlandi csk meg csak mosolygott, mert nem ‘végezte ki’ az angolokat a 83. percben.

    • Szerintem nem volt benne, hogy nem hitték el nyerhetnek. Ha erről lett volna szó, el sem kellett volna menniük, mert már előre a legtöbben azt szajkózták (sőt a nemzetközi vélemény is az volt), hogy a magyar csapat a leggyengébb és valószínűleg boxzsáknak mennek oda. Erre csoportelsők lettek. A belga meccsen sem azt játszották, beállnak 10-en védekezni aztán valami lesz. Szerintem azért is lett ekkora a különbség, mert túlságosan is kitámadtak, mert gólt akartak lőni, a belgák meg villámgyorsak. Az, hogy az angolokat megverte Izland, a meccset nézve nem is tűnik szenzációnak, az angolok olyanok voltak, mint akik nemhogy sok elképzelésük nincs, de még a labdával is összevesztek. Ez az angol csapat nem is érdemelte volna meg a továbbjutást. Ahogy a portugálok sem, de nekik kisebb szerencsével össsze jött.

    • Nem értek egyet, szerintem most nem a “nagy magyar kishitűségen” múlott, hanem az ellenfél erején és a szerencsén is (kaphattunk volna könnyebb ellenfelet, az izlandiaknak sikerült kiverniük az angolokat, velünk 1-1-et játszottak). A belgák még az EB-t is megnyerhetik (most már minimum…).
      Nekem nagy élmény volt az a két hét, olyan emberekkel szurkolhattam, akikről nem is gondoltam, hogy érdeklődnek a foci iránt. És a magyar csapat várakozáson felül teljesített.

      • Ez így már csak utólagos okoskodás tőlem, de a belga csapat mégsem akkora szám, a történtek ezt bizonyítják. Az olaszok ellen is ez volt: hátrányból nem tudnak felállni, hiába 11 sztár van a pályán, az még nem csapat. A walesiek hitben voltak erősebbek, nem játéktudásban.
        Rosszul fogalmaztam az előző hozzászólásban. A játékosok mindent megtettek, és ők hittek is benne. Mi szurkolók nem hittünk eléggé.
        Hogy ez miért fontos?
        Az, hogy hová pattan egy labda több passz és véletlen hozzáérés után az már majdnem olyan, mint Schrödinger macskája, vagyis kvantum-mechanikus.
        https://hu.wikipedia.org/wiki/Schr%C3%B6dinger_macsk%C3%A1ja
        Ennek az egyik értelmezése a Neumann-Wigner teória, amely szerint a megfigyelő maga dönti el akarata szerint, hogy milyen végkimenetel legyen:
        https://en.wikipedia.org/wiki/Von_Neumann%E2%80%93Wigner_interpretation
        Vagyis paradox módon a szurkolók a hitükkel eldönthetik a meccset.
        Persze nem mindenkit hibáztatok, akinek nem inge ne vegye magára. Nekem is szép volt ez a két hét, és szerintem egész generációnk úgy volt vele, hogy a csoport-elsőség után mindegy mi lesz, de volt egy kisebbség az idősebb generációban, akik a “ti nem lehettek jobbak nálunk” ősi pusztító elvét vallották a rájuk következő generációkkal kapcsolatban:
        http://eb2016.24.hu/hirek/2016/06/30/nekiment-storcknak-es-kiralynak-az-fft-foszerkesztoje/
        Ehhez pedig valóban hozzáadódik a “nagy magyar kishitűség”, ami amúgy minden volt szocialista országra jellemző, és generációváltással is csak enyhül, de nem tűnik el.
        Pl. emiatt kellett Mózesnek is 40 évig kavirnyolni a SÍnai félszigeten, hogy a Kánaánba ne menjenek rabszolgaságot átélt (= beléjük nevelt kishitűséget hordozó) zsidók, mert nem tudtak volna győzni az ott lakók ellen.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: