Aktuális

Amikor elhiszed: minden a te döntésed, minden rajtad múlik

“Ezt vonzottad be.” “A te döntésed, rajtad múlik.” “A saját valóságodat te hozod létre.” “A külső körülmények nem befolyásolják az életedet, az vagy, amit hiszel.” “Ha megváltoztatod a gondolkozásod, változik körülötted minden.” “Tőled független valóság nincs” – ismerős, ugye? A radikális pozitív gondolkozás az egyén belső szándékának mindenhatóságával a fókuszban a pszichológiának és a new age-es önsegítő mozgalomnak egyaránt szerves része. Ez az álláspont sok esetben segíthet a pillanatnyi feszültségek feloldásában, sőt, akár a hosszútávú előrelépésben is, de a probléma forrását lehetetlen kizárólag az egyéni felelősség szintjén vizsgálni akkor, amikor rendszerszintű egyenlőtlenségek, igazságtalanságok alakítják mindennapjainkat.

Igen, de...

Ez így igaz, de… ez nem oldja meg a társadalmi problémákat, amelyek miatt szenvedsz

“Korunk fiataljainak „sodródása”, szebb napokat látott középosztálybeliek lecsúszástól való „félelmei” és „aggodalmai”, felzárkózási vágyainak „kielégületlensége”, a létbizonytalanságban élők „frusztráltsága” nem individuális problémák. A társadalmi pozíció bizonytalansága a pszichés diszpozíciók bizonytalanságában jelenik meg. Társadalmi helyzetek átalakulása és meggyengülése fejeződik ki „pszichés problémaként” – olvasom ebben a remek, kritikai pszichológiáról szóló cikkben, ami mai posztomat inspirálta. Nem rendezhető le tehát a szenvedés azzal, hogy “változtasd meg a gondolataidat, hogy a világ is változni kezdjen”, hiszen az egyén szintjén messze túlmutató problémákról van szó, amelyekre szükséges tudatos, társadalmi szintű választ adnunk ahhoz, hogy tisztulni kezdjen a kép.

Felmerül a kérdés, hogy mi a pszichológia, a pszichoterápia és vele együtt az összes létező self-help mozgalom feladata? “Talán az, hogy segítsen a „problémás egyénnek” minél jobban igazodnia környezetéhez (amely – legalább részben – problémáit okozza)? Vagy az, hogy segítsen felismerni nekik „problémájuk” társas-társadalmi (netán rendszerszintű) forrását, s olyan módon segítse őket saját erejük és képességeik újbóli birtokba vételére (empowerment és enablement), hogy azzal a problémát legalább részben létrehozó társas környezetük átalakításához járuljanak hozzá?” – kérdezi a cikk.

Egy másik írásban szinte már felmerül, hogy az olyan “népszerű neoliberális kapitalista gondolkozók”, mint pl. Oprah Winfrey tudatosan tartják sötétségben az embereket, hogy azok megelégedjenek azzal, hogy most ugyan “ezt vonzották be”, de “csak jobban kell akarniuk a pozitív változás érdekében” – közben pedig semmit se tegyenek a rendszerszintű igazságtalanságokért, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásáért, amelyek a problémát jelentős részben okozzák. És valóban, részben ez így is történik: az állandó pszichologizálásban résztvevő, new age-gurukat követő réteg gyakorlatilag teljesen apolitikus: kimondottan büszkék arra, hogy szavazni sem járnak, “nem hisznek senkinek”, kizárólag magukban látják a változás kulcsát. Nagyjából, mint a középkorban, csak akkor a katolicizmus doktrínája uralkodott: most nem könnyű neked, de ha Istennek tetsző módon élsz, boldog leszel a túlvilágon. A kereszténység és a panteizmus között e tekintetben csupán az a különbség, hogy utóbbinál az isten nem kívül, hanem belül van, a teremtés és a teremtő egy, és az én vagyok, rajtam múlik minden. Fölöttünk pedig közben addig is elosztják a földi javakat, ahogy nekik jó: akkoriban a feudalizmus hierarchikus rendszere, ma pedig a kapitalizmus szabadpiacának erőviszonyai segítenek ebben.

Hol akkor az igazság? Egyéni felelősség létezik, lehetőségeink a hiedelmeink megváltoztatásával és gondolkozásunk kereteinek kibővítésével valóban változnak, tehát mindenképpen érdemes és fontos a pozitív gondolkozás alapjait integrálni életünkbe. Ez nem valami new age-es humbug, hanem maga a valóság: számtalan tudományos kutatás bizonyítja, hogy a hiedelmeink nagyon mélyen befolyásolják létezésünk kereteit. Ma pl. épp arról fordítottam egy kutatást, hogy függetlenül attól, hány kiló a gyerek, ha a szülő kövérnek nevezi, három hónapon belül hízni kezd: minden napra jut egy hasonló publikáció a gondolat és a szó hatalmáról. Tény az is, hogy soha nem fogsz tudni olyan célt megvalósítani, amit elképzelni sem tudsz, és az is egyértelmű, hogy bizonyos mozdulatsorok, arckifejezések, affirmációk hormonális változást idéznek elő a szervezetben, vagyis magabiztos tartással, egy nagy mosollyal és egy határozott attitűddel nem csak az állásinterjún jobbak az esélyeid, de hosszútávon is kiegyensúlyozottabb, és ezáltal sikeresebb leszel.

Hiszek abban is, hogy az egyén szerepéről folyó diskurzus nem áldozathibáztatás, hanem a változás hatékony eszköze. Amikor Terike ötödszörre esik el a vak komondorban, már nem elég a vidéken élő, kiszolgáltatott helyzetben lévő, középkorú, munkanélküli nők rendszerszintű elnyomásáról és kizsákmányolásáról beszélni, hanem érdemes megvizsgálni azokat az egyéni körülményeket és személyiségtorzulásokat is, amelyek következtében a párkapcsolati erőszak a realitása természetes része lehet. Azt, amiben ő felnőtt, amilyen mintákat hozott, a karaktere sajátosságait, a sérüléseket, traumákat, amelyek azzá tették, aki. Ez persze nem jelenti azt, hogy az isztambuli egyezmény ratifikációjára nincs szükség, hogy konkrét intézményi háttér is támogassa a hasonló helyzetben lévő nőket, de hiába minden segítség, ha ő maga – az egyén szintjén – nem ismeri fel a problémákat, és nem érzi magát kompetensnek abban, hogy kilépjen a bántalmazás ciklusaiból. A két dolognak egyszerre, egymást kiegészítve kell jelen lennie: az egyik az egyénről, a másik a társadalomról szól, és együtt hozhatnak megoldást.

Azt gondolom, hogy a terápia és az önsegítés akkor lehet hatékony, ha az egyén gondolkozásmódja, attitűdje, tudatalattijának harca és reakciói a társadalmi problémák felismerésével és a szociális szintű változásokért tett lépésekkel egységben kerülnek tárgyalásra, az egyén és a társadalom nem egymástól különválasztva jelenik meg. Ha szembenézünk a saját elakadásaink okaival, de nem próbáljuk meg azokat a külső tényezőktől függetlenül, önmagukban kezelni, hanem megértjük: van, hogy először a társadalom fals elvárásai alól kell felszabadulnunk ahhoz, hogy önmagunk teljesebb, kiegyensúlyozottabb változatai lehessünk.

Advertisements
Eszter névjegye (832 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

21 hozzászólás Amikor elhiszed: minden a te döntésed, minden rajtad múlik bejegyzéshez

  1. Sajnos ezt vérnőszően igaznak tartom, vessenek a mókusok elé, akár!

  2. Pozovecz Lászéó // június 20, 2016 - 20:08 // Válasz

    Bár így lenne, csak okos értelmes dolgokat vonzanák be, amiért élni és küzdeni érdemes, de sajnos hiába tettem ezt egész életemben a sorsom csak annyi lett, hogy küzdöttem az életben maradásért.Ez az egyetlen sikerem az életben.Hát mit mondjak …nem sok.

  3. Szerintem nem sötét mágia a New Age és hasonlók, csak részigazság. Rosszá akkor válik, amikor egyedüli igazságként adják el – tudatlanság okán. De sajnos az a tapasztalatom, hogy csak az eszi meg ezeket és lesz az áldozatává, akinek dolga megtanulni, hogy ne legyen. Túlságosan hiszékeny, befolyásolható, valamiben nagyon akar hinni, de nem elég alapos, hajlamos a hiedelmekre, vagy a lelki vakságra…stb. Tudom, mert nekem is volt olyan korszakom, amikor a “rossz mágia” hatásából kellett tanulnom.

    Szerintem ez a tétel, Oprah plakátján teljességgel igaz, de mellé kellene tenni sok mindent még, ami a tudat működésének, az elme és az ember működésének ugyanilyen súlyú tényezői. Csak a gondolattól pl az égvilágon semmi nem történik, érzelmi töltés és hit nélkül. Erre is található igazmondás a fészbukon, ha eleget keressük..

    Az én világom és mások, az egyén és a társadalom látszólagos különbsége szerintem is csak látszólagos, illetve inkább másodlagos. Hogy pontosan hogyan rendeződik össze a tudatban, annak a leírására is vannak modell-kísérletek, pl a fraktál-rendszer modelljére való alapozás. Ez valószínűleg sokkal bonyolultabb, mint az a két szélsőség, hogy 1. az egyén van és a társadalom “benne”, vagy az, hogy 2. az egyén és a társadalom két teljesen különböző, adott esetben szembeálló csoportok. Szerintem egyik sem igaz. Valószínű, hogy a tudatállpotom hat a társadalomra mint ahogy a társadalom kollektív tudatállapota is hat rám, de ez utóbbit kontrollálni is tudom (mennyire, hogyan..stb). Végső soron szerintem is a kettő egy, de itt hangsúlyozni kell a “végső soron-t”.

    Szerintem tényleg igaz, hogy ha megváltozok, megváltozik a világ, de ahhoz elég rendesen tudatosnak kell lenni. És persze nem azt jelenti, hogy azok, akik háborút és szenvedést teremtenek maguk köré hirtelen békés Buddhává válnak, mert én azzá váltam, de azt mondjuk igen, hogy én nem fogok köztük élni. vagy épp igen, de nem érint mégsem a háborúskodásuk. Tapasztaltam már, hogy ha a megfelelő játszma egyik végét kioltottam magamban, kiesett a velem szembeállónak a kezéből is a kard. Valóban nem “vonzzunk be” többé bizonyos dolgokat, vagy nem fognak érinteni, ha kitisztítjuk a tudatunkat, és ilyen értelemben tényleg “megváltozhat a világ körülöttünk” “ha megváltozunk”. :)

    • “Szerintem tényleg igaz, hogy ha megváltozok, megváltozik a világ” Miért változna? Pontosabban: miért változna jelentősen?

      • Persze, változhat, de erről az jut eszembe, amikor a filmekben a főhős elmegy, karriert csinál, mindenki odavan érte, kivéve a szülővárosában élők, mert ők még ismerték “előtte”. Visszaesik a régi szerepbe, nincs tiszta lap, ha a környezet nem engedi.
        De még mindig jobb tervezni, a jóra, többre törekedni, konkrét terveket szőni, mert az visz előbbre.

        • Én nem így értelmeztem a változást Edit Kiss hozzászólásában, hogy a világ hogyan áll hozzád. De majd ő megmondja: az én értelmezésemben pl. ha én kevésbé vagyok ítélkező, akkor a világ is elmozdul ebbe az irányba. És persze, hiszen eggyel kevesebb ember ítélkezik – de azért a hétmilliárdból egy az nem akkora változás. Másrészt pl. a nyitottság csak úgy nő, ha minél több ember teszi önmagát nyitottabbá, elvárással semmiképp.

          • Nagy változás, ha egy inspiráló személyiség vagy. Követnek.
            De ha én a kis barlangomban nem vagyok ítélkező, hát, öö, az tök mindegy.

            • Igen, ha vannak követőid, akkor a te változásod nagy változást gerjeszthet, de az emberek többsége legfeljebb követő (mondjuk az is gáz, ha nagyon követő, ha saját véleménye nincs). A jobbik eset az, hogy nem is követő. ÉS igen, akkor rendkívül csekély a következménye a változásnak a világban – persze a saját életemben lehet következménye.

              • Azért 4 évente lehet egyszer szavazni. Szerintem rendszerszinten ezzel lehet segíteni magunkon, ezért a legkisebb rossz a demokrácia. Nyilván azzal, hogy kire szavazunk(=kit vonzunk be) meghatározzuk a saját, és mások sorsát is. A többségi elv miatt persze agitálni/felvilágosítani is kell az embereket, vagy éppen lesötétíteni, hogy Brüsszel is megértse…

  4. A cikk első mondatait olvasva, már felment bennem a pumpa, ezeket csak az hiheti, aki a saját kis álomvilágában él. Ja, biztos mindenki direkt rosszat vonz be magától, mondjuk a gyerekek is maguknak, bántalmazó szülőket meg szegénységet. Esetleg magyarázhatjuk a karmával, hogy valaki miért lesz rákos, de aki ilyeneket mond rossz helyzetben lévő embernek, az inkább nyelje le a nyelvét.
    Buzdítani, lelkesíteni, konkrét segítség esetén fogódzót adni, azt igen, de hibáztatni ilyen mondatokkal, negatív előjellel, na azt nem kellene.

  5. “olyan “népszerű neoliberális kapitalista gondolkozók”, mint pl. Oprah Winfrey ”
    Érdekes, a konkrét idézet tőle nekem épp nem a fogyasztói kapitalizmus “termelj sokat, fogyassz sokat” gondolatára rímel. Sőt.

    • Azzal nincs is gond. Az egyik linkelt cikk a témában is azt nehezményezi, hogy Winfrey szerint a probléma forrása a túl ok választási lehetőség az életben. Globális szinten épp az ellenkezője igaz: túl kevés a választási lehetőség, pláne a harmadik világban.

      • De Winfrey Amerikában él. Tény, hogy a probléma tipikusan 1st world problem, de ott akkor is létező.

      • Én úgy értelmezem, amit Winfrey mondott, hogy a jóléti társadalmaknak (pl. USA) üzeni, ahol az emberek viszonylag könnyen lehetnek sikeresek, elérhetik a céljaikat, stb. Ekkor pedig igaz is, hogy hiába él valaki jólétben, ha nem tud megelégedni vele, hanem mindig görcsösen többre vágyik.

    • igazad van. amúgy se karma, se vonzás nincs.

      • Karma és vonzás szerintem se. És a saját valóságodat sem te hozod létre. De azért benne vagy abban, hogy milyen a saját valóságod, a te műved IS.

  6. Errol valamiert Csernus jutott eszembe. Az o konyveiben (a ferfi/a no) talalkoztam azzal a felfogassal, hogy mindenett TE, az egyen vagy felelos, nem a korulmenyek, es mar akkor sem ertettem vele egyet.
    Ahogy, ha jol latom, te is irod, az egyen es a korulmenyek egyutt okolhatok a dolgokert.

    Viszont sajat tapasztalat, hogyha az en gondolkodasom valtozil, akkor a kornyezetem hozzaallasa is.

    Pelda: volt egy idoszak az eletemben, amikor nem ereztem magam kulonlegesnek es ertekesnek, aztan egy megvaltozott. Minden aldott nap el kellett hozza mondanom magamnak, hogy EN ertekes vagyok, EN fontos vagyok, ENGEM nem lehet csak ugy megalazni, becsapni, bantani.
    Es mivel elkezdtem magamnak is fontossa valni, a kornyezetem is jobban figyelt ram.

    Ahogy allasinterjura is ugy megyek, hogy nektek van szuksegetek ram, nem nekem ratok.
    Es bevalt.:)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: