Nem vagyok én nőgyűlölő, kiskezicsókolom!
Nem vagyok én nőgyűlölő, ugyan már, hová tetszik gondolni, kiskezicsókolom. Kikérem magamnak.
Éppen ellenkezőleg: pont, hogy imádom a hölgyeket. Nálam jobban egyébként kevesen.
Mindegyiket imádom: a gömbölyűt, a karcsút, a magasat, az alacsonyt, a szőkét, a barnát, volt is már alattam úgy kétszáz, mióta jobban mennek a dolgaim.
Jaj, hát ne tessék már azt hinni, hogy én ilyen önző csajozógép vagyok, nekem aztán mindig is a nő élvezete volt az első. Nem nyugszom, amíg ő csúcsra nem jutott, én is csak utána tudok igazán.
Jó, hát megesett, persze, hogy volt párhuzamosan több is, és nem mind tudott egymásról, de hát ez egy ilyen dolog, én kérem férfiból vagyok, hajt az ösztön, a biológia, a fajfenntartás, szórom a magomat, ez a programom, a gorillának se tetszik mondani, hogy kössön csomót a farkára, bele is pusztulna szegény állat.
Ez ilyen alapvető szükséglet, mint az evés meg az ivás, nem tehetek róla.
A nőm persze nem vágyik ilyesmire, az ő biológiai kódja a mosogatás meg a takarítás, benne van a kromoszómájában neki, tiszta szent jóság ő, finom lélek, meg hát amúgy is. Boldog mellettem, nem csak a sok duplaorgazmus, de a Bacardi-kóláját is én fizetem, és a mozi- meg a strandbelépőjét is. Szeretem én őt nagyon, ki is van virulva mellettem, nem kell neki más, csak ez, hogy tartozzon valakihez, teljesítse a princópiumját, vagy mijét.
Igen, mindent én fizetek neki, mert alfahím vagyok szerencsére most már, jól fizetnek gyárban, mióta középvezető lettem, mert a riválisaim elmentek szülni. Ezzel nyugi van most vagy 18 évig, járhatnak a kölök szülői értekezletére, enyém a világ.
Omegaként annyira nem kellettem, mert a nőknek fontos a lóvé, tetszik tudni. Az nagyon szar volt, akkor trollkodtam sokat, de most már jobb sokkal, már csak saját néven kommentelek a zinterneten, amikor őszintén jól megaszondom, hogyan kell Nagybetűs Nőnek lenni, hogy segítsek nekik. Az ember ott segít, ahol tud.
A házimunkában is szoktam. A születésnapján meg húsvétkor, minden évben. Ettől teljesen odavan.
Hol is tartottam? Na, szóval, megvettem az Audit, máris vigyorogtak rám a kis kolleginák, hát éltem pár lehetőséggel, sok kis lotyó ennyire könnyen adja magát, ha látják, hogy van egy jobb kocsija az embernek. Hát én meg nem vagyok fából, bennem van a program, férfiból vagyok, ez van, élek a lehetőségekkel, ezek meg szeretnek – velem – kefélni, mert jó vagyok az ágyban.
Nyilván, hogy jól fizetnek a dolgozóban, hát én vagyok a hím, aki vadászik és halászik, de tetszik tudni, kiskezicsókolom, nem vagyok én ellene, hogy a csajom is pénzt keressen, csak hát… ne versengjen már velem, ne akarjon konkurálni, ne viselje otthon a nadrágot, ne akarjon már itt nekem önmegvalósítani folyton.
Mint ezek a megsavanyodott, öreg, szőröslábú feministák, ezekkel is csak baj van, férfiak akarnak lenni, minket meg kasztrálnának, ha tehetnék.
Egy jó kefélés kellene ezeknek, amíg lábra nem bírnak állni… vagy egy atyai pofon, pedig én kérem sosem ütnék meg nőt, az a gyengék sportja….
…csak néha eldurran az agyam, mert nincs ezeknek más gondjuk az életben, mint a New York-i metró gendersemleges vécéje, és – most tessék megkapaszkodni – menstruátornak hívják magukat, mert a menstruáló nő a transzférfiakra – azok a buzik, új néven – nézve diszkriminatív, hallatlan!
Meg ribancséta, pofám leszakad, és még ő van felháborodva, ha megerőszakolják a falatnyi szoknyájában, meg ha felmegy a pasas lakására részegen! Most mit csinálna a szegény férfi, hát benne van a program, és az ilyen kis kurva maga megy házhoz a pofonért.
Aztán csodálkoznak, hogy nem tudnak már nők lenni, nem is szülnek rendesen, csak ilyen császárral, már ha egyáltalán, üvöltve, káromkodva, mint a kocsis, hát eszem megáll, bezzeg dédanyáink…! Tudták még, hol a nő helye… és milyen boldogok voltak! Nem is végződött ám válással a házasságok fele, az emberek kitartottak egymás mellett, nem adták fel ilyen könnyen…!
Meg szoptat az utcán meg a munkahelyen meg a parlamentben, hát nincs már bennük semmi szégyenérzet, azt se tudtam a múltkor se, hova nézzek a metrón.
Hé, de jó vagy anyukám, ötezresből kérek vissza, de jó csöcsöd van! Helyre kis pincérnő, kiteszi, amije van, hát megkapja a jattot, áll a farkam, mint a cövek.
Még jó, hogy! Hát nem vagyok én buzi, hogy vinné el a rosseb őket, nincs nekem velük semmi bajom, csak a négy fal között csinálják, hányok attól, hogy ezek egymáshoz érnek itt nekem.
Én mindig is a nőket szerettem, hogy volnék pont én nőgyűlölő?
Na, hát szóval tetszik tudni, csak azt tudom mondani, hogy nem vagyok én a nő ellen, szeretem őket nagyon, csak hát át vannak esve ezek teljesen a ló túlsó oldalára. Hát már szavazhatnak, választhatók is, van is vagy másfél tucat nő parlamentben a kétszázból, meg itt vagyok én az Audimmal és az óriási farkammal… hát mi kell még ezeknek, férfiholokauszt meg világuralom???
Eszter's Offtopic 
:-)
Hát, kedves Eszter, én galamblelkű, birkatürelmű ember vagyok, tudja hogy van ez. De az ilyen faszokat azért ütném a Kamaz féltengellyel, amíg mozog, az van. :-)
De nem azért, mert olyan nagy PC, feminista vagy mittudomén mi lennék. Csak van ez a típus, tényleg és annyira idegesítő.
Az a szörnyű, hogy az ilyenek mindig találnak nőt maguknak, akivel önigazolhatnak. Ha minden nő elküldené őket a vérbe, talán rájönne, nem biztos, hogy úgy van, ahogy gondolja.
Dehogy jönne rá, elmenne a pasis blogokra, ahogy el is mennek sokan.
De nője akkor sem lenne! ;) :D
Hát nem. :D
Csak jobb, ha nem szaporodik.
:D
Nem hiszem, hogy ez genetikai kérdés lenne alapvetően, tehát inkább az jobb, ha nem mutat példát egy gyereknek sem. De lényegében egyetértek.
Miért szörnyű? Ha talál nőt magának, akkor egymásra találtak.:-)
Mert eggyel több, nyilván eleve eléggé agymosott/megnyomorított nőt nyom le még jobban, miközben a saját egyénisége sem fejlődik, hanem a látszólagos igazolással tovább ferdül. És persze – milyen borzasztó ez a világ, már lehet válni – esélye van, hogy mégis elváljon tőle a nő, akkor meg úgy istenigazából elkezdi utálni a nőket meg a rohadék feminizmust, ami miatt már nem tudják, hol a helyük..
Volt egy szakasz az életemben, amikor ezzel egyetértettem. Azt gondoltam, hogy a kínálat és a kereslet találkozik, nagyszerű.
Most már nem teljesen így gondolom. A gondolat egy része ugyanis azért vastagon áldozathibáztatás.
Főként, mert a többség a leírtnál azért burkoltabban és/vagy cizelláltabban tolja a műfajt, és már RENGETEGET INVESZTÁLTÁL A DOLOGBA ÉRZELMILEG (esetleg egyéb módon is), mire rájössz, mi van.
Ezt nem értem. Jó, bent van 2 év a kapcsolatban, de ha a nő mégsem boldog, akkor hogy lehet mérlegre tenni, hogy de én két évig szerettelek, te meg így bánsz velem? Mi ez az érzelmi invesztálás? Nem jött be a dolog, a legjobb, ha el tud válni. Igen, sérül. De mondjuk eddig és ne tovább.
Én nem gondolom, hogy áldozathibáztatás. A döntés szabad. És ha cizelláltabb is a pasi viselkedése, akkor is felismerhető az elköteleződés előtt (hacsak nem fejest ugrik a nő a kapcsolatba). Ha rengeteget invesztál a kapcsolatba, az rengeteg idő. És persze, ha valaki nem ismeri fel a ‘veszélyt’, akkor bizony hibás ő is. Hangzatos kifejezés az ‘áldozathibáztatás’, de most nem arról van szó, hogy ne öltözzön kihívóan egy nő, mert akkor egyes tahók, állatok mit tehetnek vele, hanem ilyen esetben a nő maga választja a pasit. Az ‘áldozathibáztatás’ szóval nem lehet elsöpörni azt, hogy az ‘áldozat’ igenis lehet hibás.
Az áldozat nem így gondolkodik, sőt sehogyan sem. Belegabalyodik a dologba, nem tud szabadulni akkor sem, ha nem függ anyagilag. Nincs felismerés, hogy ez neki rossz és lenne kiút. Inkább azt, hogy de jó, hogy csak minden 2. nap rúg meg.
És nem mondja, hogy ennyit invesztáltam a kapcsolatba.
De, áldozathibáztatás, ha sokkal kevésbé durva is, mint a megerőszakolt nő (vagy éppen kislány) esetében.
A döntés NEM szabad, erősen szocializáció-függő. Hogyan döntsön másképp egy nő, aki olyan környezetben nő fel, ahol a férfi az ember, a nőnek meg nincs beleszólása a fontos dolgokba. Ha így nő fel, akkor ez számára természeti törvény, mint hogy a kutya ugat. Ha úgy nő fel, hogy az apja az anyját folyamatosan alázza, esetleg veri is, akkor már az is csodapár a számára, aki nem issza el az összes pénzt, és néha megdicséri a főztjét. Hol ebben a szabadság? És miért ő érdemli meg az ilyen párt? Miért nem – mondjuk – az apja érdemelne egyet-mást?
Áldozat is lehet a nő meg játszmázhat is és meg is érheti mindkét félnek, azért ennyire nem egyszerű a helyzet, hogy a nő csak áldozat lehet. Pl. Vanja Timi is áldozat, mert a pénzeszsákkal van?
Köszönet a Vajna Timis példáért. Megelőztél.:-)
Nyilván nem az ilyen eseteket értem áldozatnak. Egyébként a hagyományos felállásban (nő nem dolgozik, pasi hozza a pénzt) simán lehet a férfi is áldozat, persze. Mondjuk Vajna esetében azért egy áldozatot sem tudok – Tímea nem Vajna mellett volt áldozat, ugye. De azért ez nagyszerű példa – de mire? Hány százalék az ilyen eset, szerinted?
Nem tudjuk, hogy áldozat-e vagy sem. Szeretnél a helyében lenni?
Szerintem egy kapcsolatról nehéz megítélni, hogy mi van, áldozat-e vagy megéri neki, kivéve a tök egyértelmű eseteket, amikor erőszak is van. Ha a pasi azt várja a nőtől, hogy ne dolgozzon, azért az ritka áldozat esetén, inkább az van, hogy dolgozza ki a belét és még szolgálja is a férfit.
Valóban nem tudom, hogy áldozat-e, de semmiképp sem tartom jó példának, mert mindenképp kivétel, ritka eset. És igen, általában azt gondolják róla, hogy kis kurva, aki fogott magának egy gazdag vénembert. Miközben senki sem tudja, milyen élete van.
Nem, nem szeretnék a helyében lenni :D Nem esetem Andy Vajna.
“a pasi azt várja a nőtől, hogy ne dolgozzon”
Szerintem blaci úgy értette, hogy “…ne keressen pénzt”.
Leginkább azt, hogy ne legyen önálló, ne legyenek a pasitól független egzisztenciális tervei és lehetőségei. Maradjon függésben.
“A döntés NEM szabad, erősen szocializáció-függő”
Ezzel az érveléssel azt is mondod, hogy – nem csak ebben az esetben, hanem általában- gyakorlatilag nincs szabad döntés. Finomitok : nagyon kevés esetben van szabad döntés.
“És miért ő érdemli meg az ilyen párt? ” Ez nem megérdemlés, meg nem érdemlés kérdése.
“Miért nem – mondjuk – az apja érdemelne egyet-mást?”
És ha az apja azert olyan, mert ő meg úgy szocializálódott?
Te írod : “Ha így nő fel, akkor ez számára természeti törvény, mint hogy a kutya ugat. “
Teljesen szabad döntés nincs, nyilván. Illetve van, akinek van, de azt pszichopatának hívjuk. Senki sem független a szocializációjától sem. Viszont nyilván nem mindegy, mennyire erős a szocializáció, erre írtam a kutya ugatós részt.
Az apa miért érdemelné inkább? Ha “csak” viszi tovább a mintát, hogy a nőnek hallgass a neve, azért nem mondom, hogy bármit érdemel, ha érdemel egyáltalán bárki bármit. Én a te kommentedet értettem úgy, hogy az a nő, aki ilyen kapcsolatban van, meg is érdemli a pasiját, de a világ tényleg nem úgy működik, hogy ki mit érdemel. De mondjuk, gondolkodjunk megérdemlésben. Szóval ha ő is így szocializálódott? A nő semmibe vevése talán magyarázható vele. De az agresszió maga, a verés már nem, és én a nőverő pasira értettem. A kutyát sem vesszük emberszámba, nem kérem ki a véleményét – pedig ki tudja, lehet, hogy száz év múlva ezt is rettenetes tudatlanságnak és érzéketlenségnek fogják venni, ahogy ma már a csimpánz értelmi képességeiről is egész más a kép, mint 100 éve volt. Azért ha valaki rendszeresen veri a kutyáját, azt már gazemberségnek tartjuk, nem? Szocializáció ide-oda.
Egyébként nem kell ilyen “messzire” menni, hogy abúzus, családon belüli erőszak, alkoholizmus, satöbbi, bár sajnos ezek sincsenek távol az átlaghétköznapoktól. Bőven elég az, hogy körülöttünk minden – értsd: a teljes szocializációnk – arról szól, hogy keresni kell egy hímet, akire nőként felnézhetsz, aki majd dönt, irányít, vezet, amíg te hallgatsz és őt csodálod, kényezteted és szolgálod. Ezzel a tudattalan mintával igen könnyű random egoisták és nárcisztikusok közelében találni magunkat, méghozzá úgy, hogy sokáig fel se tűnik, hogy valami nem oké, mert hát ez a normális, nem? Nem. Persze, persze, tudatossággal sok minden felülírható, és persze a feminista törekvések között is ott van, hogy az egyenlőség igény és elvárás legyen egy kapcsolatban, de sok átlagember még mindig azt mondja egy határozott nőre, hogy “túl sok”, egy sikeresre meg, hogy “verseng”, tetszik érteni… és aki ettől nem ijed meg, az sokszor annyira tele van magával, hogy más mellé csak alig-alig fér be… nEM AZT MONDOM, HOGY ez a forgatókönyv az általános, csak azt, hogy nem véletlenül nem ritka…
Erre az esély kisebb, mint a vilagbékére. Ha valóban nagyon sok pénze van egy pasinak, akkor az mindig talál olyan – küllemileg jó- nőt, aki elviseli. Tudod : van az a pénz ….
“van az a pénz…”
Igen, de férfiak között sem az az általános, hogy valakinek nagyon sok pénze van. A posztban leírt férfitípusnak sem nagyon sok pénze van, csak egy biztos megélhetése (amivel a nőt is el tudja tartani). Ilyenkor a nő nem azért megy bele, mert neki annyira jó lenne, hanem mert ezt látja az egyetlen lehetőségnek.
Fájdalom, hogy sorra jutnak eszembe az olyan ismerőseim, akik ezt halálkomolyan gondolják.
Ideje leepiteni oket.
De jöjjön majd valami hasonló nőkről is. :-))
Indíts egy blogot ès írd meg. Drukkolok neked, hajrá. ;)
Köszönöm a bíztatást :-), de én nem blogíró vagyok, hanem olvasó és kommentáló. És nem bánom, ha a kommentemet kritizalják, vagy megjegyzést fűznek hozzá, viszont ez a bejegyzésem kimondottan Eszternek szólt.:-)
Eszternek szólt, de nem “négyszemközt” tetted meg, mindenki olvasta, tehát bárki hozzá is szólhat ;)
Persze. Nem gond, én is csak hozzá szóltam a tiédhez. :-)
Az sem jó, hogy sok pasi így gondolkodik, (mármint csak akkor kell a nőknek, ha van pénze, viszont ha van pénze, azt csinál, amit akar) de az is épp ilyen gáz, hogy sok nő ezt tényleg el is várja, mármint hogy egy pénzes pasi eltartsa). Pedig az a felállás, hogy feleség otthon, férj meg pénzt keres, meglehetősen idejét múlt szemlélet. Nyilván van, akinek így kényelmes, sőt, akár működhet is egy ilyen kapcsolat…….egészen addig, míg tényleg mindketten ezt szeretnék. Akkor lesz gond, ha komoly nézeteltérés adódik, netán vmelyik ki szeretne lépni.
Szerintem működik a dolog, csak nem egy életen át. Sok példát láttam rá. Pl. a nagy lóvéért a pasi elvárt mindent. A nő reggel ötkor!! kelt és rohant a piacra, minden nap kitakarította a lakást és minden nap főzött. Mikor unokái lettek, akkor elment dolgozni. Azt mondta, hogy így azt vesz az unokáknak, amit akar, a saját pénzéből. Többet dolgozott otthon a panelban, mint más a melóban, mindig ugrásra kész volt, rémes. Kiszolgálta a pasit.
Jogos, teljesen jogos.
De közben meg elég nehéz a szocializációs mintáktól elszakadnia a kevésbé tudatos embereknek, hiszen minden erről a mintáról szól.
Nem megy, ha nem vagy tudatos. Az elején nincs gond, de onnantól, hogy a nő és csakis a nő otthon marad a gyerekkel min. egy évig, már borulás van és kínkeserves dolog visszamászni a kezdeti egyenlőséghez.
Vagy ha a pasi munkanélküli mondjuk, akkor is a nő megkéri!, hogy pakolj már be a mosógépbe, mert magától ő miért csinálná.
Ez örök harc és mindig résen kell lenni, hogy legalább a következő generációnak jobb legyen.
Olyan nagy lóvé azért nem lehetett. Legfeljebb relatív értékelessel. Nagy lóvéval nem panelban laknak és nagy lóvéval van bejárónő.
Ez igaz. De az élet ilyen. És nagy eséllyel vannak olyanok, akik nem is akarmak elszakadni. Esetleg épp tudatosságuk okán. Egy közülük már említésre került a hozzászólások között.
Az elszakadni nem vágyókra a példa – már írtam – nagyon gyenge. Kb. olyan, mint hogy lám, férfiakat is erőszakolnak meg nők, tehát nem rendszerhiba. Ja, hogy arányok?
A másik, hogy nem az élet ilyen. Hanem a rendszer.
Egyébként most már bánom, hogy kihagytam a műből, hogy “DE NEM MINDEN FÉRFI OLYAN ÁM”! :D
Igen, az nagyon kell, mert különben senki sem sejti.
Milyen rendszer?
Ebben biztos vagyok, nem vitatom.
A szocializaciós mintáktól nem ‘elég nehéz’, hanem nagyon nehéz elszakadni. Fokozom : nagyon, nagyon nehéz. És ezért van az, hogy csak keveseknek sikerül.
Még tudatos embereknek is nagyon nehéz.
Főleg, mert pár is kell hozzá. És hol kezdődik ez? Annál a szülőnél, aki erre nevelte a mostani felnőttet. Pl. az én szüleim, akik nem neveltek úgy, hogy mi a lány dolga, vagy férjnél, akit az anyja ugyanúgy bevont a házimunkába, mintha lány lett volna. Nem a nem szerint neveltek minket. Ez valahol jó és önállóságra szoktató dolog, mert egy férfi, aki nem tud rántottát csinálni, mert az a nő dolga, vagy egy nő, aki les tanácstalanul, ha lecsapódik a biztosíték, ez eléggé öngól. A szülőt is elmarasztalom ezért, ha nem önállónak, hanem csak félembernek neveli a gyereket, csak a női vagy csak a férfi szerep miatt.
Sajnos igen.
Nekem ezért nagyon ellenszenves, amikor intelligens, ilyen szempontból tudatos NŐK választják ezt a párkapcsolati formát, nem azért, mert őszintén erre vágynak, hanem mert valami megfelelési (szabálykövetési, princípiumteljesítési) kényszerből internalizálták és saját maguknak tudatosan megideologizálják ezt a felfogást. Aki nem tudatos, akinek mélyen benne van a szocializációjában, az esetbleg soha nem szabadul meg tőle, és van olyan, aki meg tudatos, megtehetné, hogy független, mást választ, stb., az nem becsüli meg ezt a privilegizált helyzetét.
(A nem korlátozó, az egyéni lehetőségek megélését elősegítő neveltetés és szocializáció is egy bizonyos privilégium.)
“A nem korlátozó, az egyéni lehetőségek megélését elősegítő neveltetés és szocializáció is egy bizonyos privilégium.”
Yesss!
Jó görbe tükör, de van ennek értelme? Értem persze, de pont csak a szélsőséget emeli ki, értelmes párbeszédet nem gerjeszt.
Akkor bármilyen humornak van értelme? Karinthynak volt?
Akinek van annyi esze, hogy észrevegye, az ő viselkedését túlozza el ez az írás, az talán elgondolkodik rajta. Aki meg tényleg így viselkedik/gondolkodik, azzal milyen párbeszédről beszélünk?
Igen, szélsőséges. De elképesztően sok férfi van, aki nem ennyire túlzóan, de mégis hasonlóan képzeli a kapcsolatot. Akinek ezek közül még humora sincs, azzal megint nem érdemes beszélgetni.
Lehet, hogy bennem van a hiba, már nem tudom értékelni ezeket az írásokat. Túl régóta olvasok a “témában” már túl sok ilyen jött szembe, úgy érzem már itt lenne az ideje a mélyebb párbeszédnek. Persze tudom, hogy komoly gondok vannak a fogadó oldallal…
Igen, baj van vele. De ugye, ha lemerül a telefonod, nem a szolgáltatót, meg nem is a barátodat hibáztatod, amiért nem ért el hozzád a hívás?
Hülyén jönne ki, ha a saját írásomat ideologizálnám vagy próbálnám validálni, de én meg pont azt gondolom, hogy a humor sokkal inkább segít a legtöbb esetben rávilágítani a problémákra, mint egy komplett szociológiai elemzés. Egyébként az is van elég a témában, de érdekes módon ezt nézték meg az élesítés utáni 3 órában háromezren, már bocsánat.
Nem kell validálni. :-). Az írás szellemes és jó. Mármint szerintem.
A kereslet gerjeszti a kínálatot, szóval azokat is a gyehenna tüze eméssze akik leállnak ilyen barmokkal. Bár lehet pont megfelelő büntetés nekik ezekkel az emberekkel együtt élni, megérdemlik.
Oké, de ebben a látásmódban azért áldozathibáztatás is van bőven.
Tudod, senkinek nincs a homlokára írva, hogy “seggfej vagyok”.
https://barokeszter.hu/2015/04/19/miert-vonzodnak-a-nok-a-seggfejekhez/
És ritkán ennyire explicit módon is az bárki, bár ilyen is van. A leírt mondatok mindegyikét hallottam már.
Aztán persze elég nehéz a védekezés, amikor az egész szocializációd arra épül, amit most fejből mondok:
“S ha tettdús életed zajában elnémul ez égi szó
E gyönge nő tisztább lelkülete
Az érdekek mocskától távolabb
Meghallja azt, és szíverén keresztül
Költészetté fog és dallá szűrődni”
Volt pont, hogy ez egy szituációban spontán eszembe jutott, és én hatódtam meg, hogy Évaként segíthetek Ádámnak eligazodni AZ ÉRDEKEK MOCSKÁTÓL TÁVOLABB, közben meg Ádám seggét kellett volna rúgni, amíg mozog.
Bár bocsánat.
Nehéz ebből kijönni, legalábbis szép feladat.
“az egész szocializációd arra épül, amit most fejből mondok:”
Nem kell fényezni magadat. :-) Az írás jó és az idézet is jó. Azt pedig, hogy fejből is tudod, benne van az idézet utáni mondatban : “Volt pont, hogy ez egy szituációban spontán eszembe jutott”
A példádban szereplő pasas nem árul zsákbamacskát. Az ilyen kérkedik. A legyet is röptében, vagy hogy mondják.
Tudom, hogy sírni kellene, de végigröhögtem :) Mi lesz, ha elromlik az Audi, netán mást vesznek fel a helyére melózni, vagy…borzalom, nem áll fel többet, de ez annyira szörnyű, hogy ne is gondoljunk bele :D Aki persze erre a fazonra gerjed, meg is érdemli.
Én is röhögtem, mikor írtam.
És persze, megérdemli, mondja az egyik, röhögő szemem, miközben a másik – a síró – azért emlékezik, mi volt a legelső dal, amit óvodás koromban megtanultam pölö:
“Lányok, a legényt jól megbecsüljétek.
Ha részeg is, ágyba fektessétek.
Fektessétek a jó puha ágyba
Oszt nyomjatok csókot a rücskös pofájára”.
Szóval, azért elég nehéz kilépni egy élet tudattalan szocializácójából, miközben szuperguruk és szektavezérek, celebek és ikonok tucatjai mondják, mit köll tenned, ugyanezen a vonalon egy életen át, hogy Igazi Nő lehess. :(
Ki kell lépni? igen. Ki lehet lépni? Igen. Nehéz? Igen.
A legtöbb családban van az az időszak, amikor a nő otthon van a gyerekkel, netán munkanélküli vagy kicsik a gyerekek és megtehetik, hogy otthon marad a nő pár évig. Több ilyen ismerősöm is van, akik direkt otthon maradtak, a pasi örült neki. A csaj élte világát, házimunkát beosztotta, gyerek intézményben, pasinak meg gyakorlatilag nem volt más gondja, mint elmenni dolgozni. Nagyon kényelmes, csak anyagilag megérje.
Nálunk nagy koppanás volt, mikor gyes után dolgoztam, hogy eddig nem volt gond, hogy ki hurcolja a gyerekeket, ki vigyázzon rájuk, mert úgyis otthon voltam, sokszor hallottam, hogy jobb lenne, ha otthon lennék, mondjak fel stb. Kényelmesebb, szó se róla. Az is kényelmes, hogy megmondjuk a másiknak, hogy ki keresi és ki osztja be és ki költi el a pénzt, ugye.
“Ha megversz is imádlak én, te drága rossz apacslegény
Csak üss meg, de tekints le rám, tiéd a hű apacsleány”
Stockholm-szindróma, de keményen…
vagy társfüggőség, vagy szeretethiány, vagy nem hiszi el, hogy önálló lényként is van létjogosultsága, stb… bármi.
Egyébként ez jó példa volt arra,hogy a versekben, irodalmi művekben, zenékben, sorozatokban, mennyire mélyen benne van a szexizmus és mennyire könnyen van ez kezelve.
Emlékszem, mikor irodalomfakton vettünk egy verset, amelyik arról szólt, hogy a szerző megerőszakol egy nőt. A tanár teljesen természetesen kezelte. Az osztályom is. Az egyik elvetemült fiú közbe is vágott, hogy ez csak szex, mit vagyunk kiakadva.
Az erőszak viszont nem szex. SOHA nem szex, ha nem beleegyezésen alapul. Az nemi erőszak az pedig bűncselemény. (… és irodalomfaktos tananyag…)
“Én mindig is a nőket szerettem, hogy volnék pont én nőgyűlölő?”
Ennek a mondatnak komoly valóságalapja van: az ilyenek általában tényleg nem látják, hogy a felfogásuk a nőkre nézve miért rossz. És tényleg nincs bennük gyűlölet a nőkkel szemben.
http://oriblog.blog.hu/2016/02/11/a_nogyulolo_nem_jo_szo
Csak használják őket, mert jogosultságtudatuk van. Nem ismerik el, hogy a nő a saját jogán élhet, dolgozhat, stb, csak az ő igényeik kielégítése eszközének tartják őket. Végső soron: nem tekintik embernek a nőket.
A szocializációs mintáktól való elszakadás nehézsége…szépen rímel ez az előző posztra.
A vicc az, hogy ez mind így igaz. Úgy van beállítva, mintha ezek valami nőgyűlölő gondolatok lennének, szándékosan primitív stílusban megfogalmazva, mintha ezek valamiféle bunkó gondolatok lennének. Értékelés: tipikus feminista propaganda.
Pl. a mindent imádom, volt alattam kétszáz … tipikus nőalázó duma. Hiszen egyértelműen azt állítja, hogy a nő értéke az, hogy szexuálisan kielégíti a pasit. A cikk nem azt állítja, hogy “a” férfiak olyan primitívek, hogy nem értik, hogy ebben mi a nőalázás, csak azt, hogy vannak olyan primitívek, akik nem értik (ahogy pl. az is primitív gondolat, ha egy nő azt képzeli, hogy az ő dolga jól kinézni, a pasinak meg az, hogy ezért meg a szexért cserébe eltartsa). És azt, hogy ilyen primitívnek lenni nagy gáz. Akkor is, a valaki egy hun/magyar harcos(nak képzeli magát).