Aktuális

Komoly kapcsolat nárcisztikus személyiségzavarral élő társsal: mire számíts a szakember szerint?

Nárcisztikus személyiségzavarral élő ember már jó ideje nincs körülöttem (nárcisztikus személyiségvonásokat, tendenciákat persze látok magam körül, de jól tudjuk: nem minden nárci, ami fénylik). A témában írt posztjaim kapcsán viszont máig rengeteg levelet kapok, amelyekben hosszan, őszintén írtok megrázó élményeitekről a NPD-es* anyával, apával, testvérrel, társsal, főnökkel: ezek minden esetben hosszan tartó, mély sérüléseket feloldó gyógyulási folyamatot igényelnek, amihez a legtöbb esetben szakember segítségére is szükség van.

narcissismRészben a személyes érintettség, részben pedig a sok megosztott történet (és még mennyien hallgatnak, illetve nem is értik, miben vannak!) miatt most egy újabb remek cikket osztok meg veletek a nárcisztikus személyiségzavar mélyebb bugyrairól. A mostani írás Sharie Stines pszichológus doktor munkája alapján készült, aki függőségekből szabadulni vágyó embereknek segít, és diszfunkcionális kapcsolatok terhének feloldására specializálódott, abúzusban is otthon van. A poszt eredetije a PsychCentral oldalon jelent meg, ami egyébként elég jó forrás, egy-egy gondolatsor pedig alatt a saját, személyes tapasztalataimon alapuló kiegészítéseimmel is találkozhattok.

A téma a komoly kapcsolat, házasság egy nárcival, illetve az, mire számíthatsz egy ilyen kapcsolatban. A szakember azzal indít, hogy egy olyan partnerről beszélünk, akiből hiányzik az empátia, és képtelen egészséges, intim interperszonális kapcsolat kialakítására. Noha az elején azt hiszed, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy kezelni tudd a kapcsolat során felmerülő problémákat, Stines szerint ez nem erő, hanem tagadás, amiért később brutális árat kell fizetni.

Azoknak, akik nem értik, hogyan hálózhat be ilyen ember bárkit is, néhány mondat: a nárcik elképesztően karizmatikus, lebilincselő, vonzó emberek, pontosan tudják, mikor mit kell mondani, minden szavuk és hangsúlyuk a helyén van. A sebezhető nárci szenvedélyes, lendületes, izgalmas, impulzív és intenzív, a grandiózus nárci pedig végtelen erőt, nyugalmat, magabiztosságot, kifinomultságot és intelligenciát sugároz, s ezzel mindkét típus képes a hatása alá vonni szinte bárkit.

Ők, azok, akik távolról nézve csodálatosak: a megfelelő, nagy és szent ügyek mellé állnak, mindig pontosan tudják, mit kell tenni, és végtelen kitartással, tudatossággal teszik a dolgukat. Körülöttük széles rajongótábor sóhajtozik, ők a társaságok fénypontjai, mindenki felnéz rájuk, elismeréssel beszél róluk: legfeljebb az a gyanús, hogy mindig van néhány “renitens” (áruló) a korábbi holdudvarból, akivel a nárci épp véres harcban áll, és 2-3 évente egy az egyben lecserélődik az őt körülvevő bázis. Eddig bírják.

Szóval, a szakember a következőket mondja, ha elkötelezett romantikus kapcsolat, ne adj isten házasság kerülne szóba egy ilyen emberrel:

1. Mindig ő fogja meghatározni a kapcsolat kereteit.

(Ő és csak ő egyedül, nem ti ketten: ki előtt vállal fel, mennyi időt töltötök együtt és hogyan, mikor, hogyan szexeltek, kik a barátaitok, hova mentek, mit csináltok… ő, ő, ő.)

Hány nárci kell egy villanykörte becsavarásához? Egy, aki a körtét fogja, és az egész világ, amely közben körülötte forog.

2. Állandó kettős mérce szerint kell élned.

(Neki mindent szabad, neked ugyanezt nem: ő elmondhatja másoknak a te bizalmas dolgaidat, téged kicsinál ugyanezért, ő tarthat fenn párhuzamos kapcsolatokat az első perctől az utolsóig, te nem tiszteled őt eléggé, ha másra nézel, neki járnak a magányos, nyugodt esték, te állj mindig a rendelkezésére, amikor kellesz, különben kiveri a hisztit és megbüntet stb., stb.)

3. Nem hallgat meg rendesen soha.

(Nárcival nincs lelkizés. A sebezhető típus elmondja a saját szempontját, téged ignorál, a grandiózus utat sem nyit a személyes, mély diskurzusoknak, esetleg néhány üres gesztussal – kedves szavak, virág, közös program – engesztel ki és kötelez le, de ettől még a dolgaid nem lettek megosztva, meghallgatva, megértve, megbeszélve.)

Készítettem egy rövid kis összefoglalót a lényegről

4. Sosem fog megoldani egy konfliktust sem.

(Ha ismersz nárcit akár távolról is, pontosan látod: a végletekig elviszi a konfliktusokat, de soha nem oldja fel őket. Nincs párbeszéd, mint ember az emberrel, két egyenlő fél. Nemrég abba a hibába estem én is, hogy vitába szálltam egy nárcival: nem is értette, próbálta érteni az érveimet, s nem látta be a tévedését sem. Végül egyszerűen eltűnt: ez volt a könnyebb út, amúgy sem szeret úgy vitázni, ha nem látja nagyközönség. Széles plénum előtt viszont annál inkább élvezi, ha az intellektuálisan és morálisan felsőrendűbb fél szerepében tündökölhet…)

5.  Nem igazán veszi számba az érzéseidet: legfeljebb ha érdekében áll.

(Veszekedtél már nárcival, amikor az rá akart venni valamire, amit te nem akartál megtenni? Ez az a pont, amikor a higgadt és kifinomult grandiózus nárci is reszketve üvölt és hisztizik, majd rád csapja a telefont/ajtót. A te szempontjaid, érzéseid? Ugyan már. Végül, ha minden kötél szakad, a cél elérése érdekében – de csak azért – úgy tesz, mintha törődne az érzéseiddel, de a következő pillanatban már látod, hogy francokat: csak meg akar győzni, hogy az legyen, amit ő akar.)

6. Soha. nem. fog. bocsánatot. kérni.

(Teljesen mindegy, hogy mik a tények: neki van egy alternatív igazsága, ami AZ IGAZSÁG. Hiába egyértelmű, hogy hibát követett el, ezt a büdös életben – ha leszakad a ház – se fogja beismerni. Egy kivétel van: ha egy formális, tévedést beismerő gesztussal sokat nyerhet, anélkül viszont sokat veszíthet. Ebben az esetben előkerülnek a teátrális eszközök, érdekből képes felvenni a pléhpofát.)

Ha az ördöggel táncolsz, az ördög nem változik, viszont megváltoztat téged.

Ha az ördöggel táncolsz, az ördög nem változik, viszont megváltoztat téged.

7. A legeslegfontosabb számára az, hogy hogyan tekintenek rá mások, milyennek tűnik kívülről.

(A tökéletes imázs kulcsfontosságú. Ha nyilvánosan beszél, kommentel veled, neked, egyértelműen nem rólad, neked szól a kommunikáció: a tökéletes kép kialakításán dolgozik ekkor is.)

8. Minden szülinapot és karácsonyt tönkretesz, szétzúz (finoman, a háttérből).

(Mert mindennek róla és az ő szükségleteiről kell szólnia. Ha megúsztad, a buli után dörömböl majd, hogy miért nem ez meg az volt, és számonkér olyasmi miatt, amiről ő tehet.)

9. Nem sok kölcsönösséggel, együttműködéssel és kooperációval fogsz találkozni ebben a kapcsolatban.

(Te alkalmazkodsz, amikor ő füttyent. Nem alkalmazkodtál? Nem elég fontos neked, nem szereted eléggé. Folyománya? Büntetés: hiszti, szeretet- és figyelemmegvonás, eltűnés, ignorálás, újabb félrekefélés – miattad van ez is.)

10. Nem sok elvárásod marad egy idő után: boldog leszel, csak mert nem hallgat összeszorított fogakkal, nem üvöltözik veled vagy épp nem csal meg.

(Egy idő után ez olyan ritkaságszámba megy, hogy egy hosszabb periódusnak örülsz, mint majom a farkának.)

11. Te sosem győzhetsz.

(Mindig neki van igaza, ő mindig tudja, neki mindig van speciális szükséglete…)

12. A végén gyakorlatilag nulla lesz az értéked az ő szemében. Mi több, a vadidegenek értékesebbek lesznek számára, mint te, a párja.

(…)

Miért is törődne veled? egy senki vagy. Egyáltalán nem számítasz.

13. Gyakran fog téged bűnbakká megtenni.

(Miattad van ez is. Miért nem vigyáztál jobban? Nem igaz, hogy még erre sem vagy képes.)

14. Rajtad fogja kitölteni a dühét, szégyenérzetét.

(Mindenki más előtt bűbájos, persze, hogy kell egy felület, ahol kijött belőle a szar: erre te tökéletesen alkalmas vagy, hiszen úgysem számítasz.)

15. Van, hogy egy egyszerű, hétköznapi beszélgetés is lehetetlennek tűnik.

(Ezen már sokat gondolkoztam: miért ilyen nehéz vele? Miért nem tudom elmondani a szükségletemet, gondolatomat, érzésemet? Ja, mert nem figyel rám, nem számítok. És ha mégis, mert épp kellek valamire: ösztönösen megérzi az ember ilyenkor, hogy minél gyengébbnek mutatom magam előtte, annál nagyobbat tapos a nyakamra, és annál többet és többet követel legközelebb. Hogyan lehet akkor elmondani neki a legegyszerűbb dolgokat?)

Nem lehet a szart megcukrozni, hogy sütivé váljon.

16. Állandóan tojáshéjon jársz-kelsz majd.

(Nem tudhatod, min akad ki, mitől változik meg az épp kedves, érdeklődő attitűdje, és hát nem akarod kihúzni a gyufát.)

17. Egy idő után úgy hullanak le rólad személyiséged alapvonásai, mint ősszel a levelek a fáról: megszokod, hogy kizárólag az ő érzéseire, szükségleteire és reakcióira fókuszálj, és már nem is törődsz a sajátjaiddal.

(Azért nehéz ez, mert a szerelmes ember ezt teszi: a másikra fókuszál maga helyett. A kemény itt az, hogy nincs kölcsönösség, és a végletekig elmész, a kiüresedésig és az összeomlásig…)

18. A hallgatás óriási fegyvere.

(Semmi baj, minden rendben, most dolgom van, mennem kell – ilyeneket mond, miközben a kognitív disszonancia megöl téged, hiszen büntet. Magadat kondicionálod: ó, majd megbeszéljük, most nem ér rá, én vagyok túl érzékeny… Francokat.)

cool-off-vs-silent-treatment

19. Eljutsz a pontig, amikor kétségbe vonod a valóságot, azt, amit átélsz, ami történik.

(Kognitív disszonancia. Manipuláció. A múlt megmásítása. Nem úgy volt, ahogy hiszed, úgy volt, ahogy ő mondja. Magától értetődő módon tagadja, amit akar, előtted is, az egyértelműt: nem, akkor még nem is voltatok együtt. Nem, rosszul emlékszel, nem x barátnője/pasija volt előtted, hanem x-4: a többieket utólag, magában átminősítette. Nem, XY soha nem is volt barátja. Nem, az nem úgy volt. Egy idő után már nem tudod, mi volt, és mi nem.)

20. Lesz egy pont, amikor majd azt magyarázod neki, hogyan kommunikáljon normálisan másokkal. 

(Mert nem tud. Egy bizonyos közelségből már nem megy neki az interperszonális kommunikáció, hiába a kommunikáció nagymestere egyébként.)

21. A kapcsolatotok ciklusa a következőképp alakul: várakozol – reménykedsz – fájdalmat élsz át – dühös vagy – megbocsátasz – elfelejted – aztán kezdődik az egész elölről.

(Erre muszáj emlékeztetni magadat, ha már túl vagy az egészen, de néha, amikor az új áldozattal látod, elkap a rossz érzés.)

22. Téged fog hibáztatni mindenért, ami történik.

(Hiába ő határozza meg a kapcsolat kereteit és általános szerződési feltételeit, attól még ami tönkremegy, az miattad ment tönkre.)

23. És igen, te magadat is fogod hibáztatni mindenért.

(Te nem voltál elég, vagy te voltál túl sok.)

24. Minden gyengeségedet felhasználja ellened.

(“Minden, amit mond, mostantól felhasználható ön ellen” – ilyen ez az első pillanattól, hogy kezet fogtál a nárcival. ő ezt persze nem mondja, de hamarosan megtapasztalod: minden őszinte, tiszta megosztásod, álarc nélküli valóságod csak arra jó, hogy ellened fordítsa, ha az áll érdekében az igazsága, célja érdekében. Neki semmi se szent.)

25. Számíthatsz a drámai lelépésekre, amelyek után a nárci úgy tűnik fel újra, mintha mi se történt volna. 

(Bájos mosollyal, egy szép, de üres gesztussal. És kér. Kér, kér, kér, mindig kér valamit. De hogy tud MINDIG úgy viselkedni, mintha nem lettek volna előzmények?)

hyde

26. Állandó Dr. Jekyll/Mr. Hyde-dráma közepén állsz majd.

(Hol csodaszép, figyelmes, korrekt, tiszta emberként látod, aki dolgozik értetek, hol meg egy önző, üres, érzelemképtelen szörnyként, aki használ és eldob.)


27. Nem veszi ki a részét az otthoni teendőkből.

(Bármiben is állapodtatok meg.)

28. Úgy jön és megy, ahogy csak akar. Az életedben, az életből is.

(Szeretnél vele tölteni egy egész estét, esetleg egész éjszakát? Ahá, azt majd ő tudja. Hiába beszéltétek meg, szex után simán felöltözik és elmegy, mert “dolga van”, “fáradt”, “egyedül akar lenni”. Dolgozd fel. Te mernél ilyet tenni? Brutális következményei lennének.)

29. Ha felelősségre vonod bármi miatt, dührohamot kap.

(És akkor aztán… jaj neked.)

30. Soha nem válaszol nyíltan a fontos kérdéseidre.

(Mondjuk, amikor helyzet van, és úgy tűnik, igen, akkor sem őszinte.)

31. Nem érdeklődik, milyen volt a napod, és nem parázik olyasmi miatt, ami miatt te aggódsz (kivéve, ha olyasmi, ami neki is számít).

(Az udvarlási fázisban sem érdekelte soha, mi van veled, később sem fogja. Azt akarja rólad tudni, ami számára fontos információ, az érdektelen dolgokkal nem foglalkozik. Persze, ő a fontos.)

A nárcisztikus madár: szarik mindenre, ami neked fontos.

A nárcisztikus madár: szarik mindenre, ami neked fontos.

32. Jön majd egy pont, amikor szeretnél már kilépni az egészből, de nem tudsz.

(Olyan ez, mint valami drog: annyira intenzív, annyira erős, és olyan mély belső dolgokra épít. Az erődet, önbizalmadat nőiességedet/férfiasságodat úgy éled meg igazán, ha van ő, mint másik fél, aki gesztusokat tesz feléd, jelen van – amikor jelen van.)

Miért maradtam/Miért léptem le

Miért maradtam/Miért léptem le

33. Borzasztóan hiányzik majd mindig, és állandóan vársz rá.

(Függő vagy, és nincs jelen, nincs közel, nem adja át magát, nincs benne az egészben. Kötődnél, szeretnél, ölelnél, bújnál, de amikor ehhez nincs kedve, nem adja meg. Ha büntetni akar – mert hibás vagy -, akkor pedig megtagadja mindezt. Ezzel is manipulál, és azzal is, amikor megadja.)

34. Projekció: ő kivetíti rád saját negatív szándékait, te pedig a saját jószándékodat vetíted rá.

(És milyen sokáig nem veszed ezt észre… aztán hogy hazudsz majd magadnak!)

35. Ha végre úgy döntesz, hogy véget vetsz a kapcsolatnak az őrület miatt, ami a mindennapjaid része, még ő fog elmebetegnek (hálátlannak, önzőnek) hívni… és persze mások is, hiszen ők csak a kedves, korrekt, szép arcát ismerik. És te is őrültnek fogod érezni magad, mintha épp ugyanolyan volnál, mint ő, holott a tudatos abúzus és a frusztráció kifejeződése közötti különbséget zongorázni lehetne.

(Egy igazi nárciról a tágabb környezete nem tudja, miféle ember, csodálja. A közelebbi környezete tudja, ők meg fognak érteni. A leginkább viszont azok értenek meg, akik ezt az egészet átélték. Nem. vagy. őrült.)

36. Tényleg senki sem látja, mi történik, erre légy felkészülve (maximum a gyerekeitek, ha vannak). Szakítás után még sokáig a hatása alatt állsz, és rendszeresen kérdőjelezed majd meg a valóságod.

(Az történt, ami történt. Akkor is, ha senki se látta, senki se tud róla.)

37. Ami történt, az interperszonális erőszak, ezért elkerülhetetlenül traumatizálódsz.

(Még ha ezt észre se veszed a tagadásos fázisban, majd az elfojtatás szakaszban. Ezek évekig is eltarthatnak, és minél később kapcsolsz, annál nehezebb kiszakadni. Olyan ez, mint egy sötét, lehúzó szekta, ahonnan csak a legerősebbek jönnek ki élve.)

38. Kezdetben azt hiszed, megőrültél, aztán üresnek érzed majd magad.

(Üres, fáradt érzés. Ennyi intenzív, erős, felkavaró, ellentmondásos érzelem után bárki elfárad érzelmileg, és egy időre bezárja a boltot: jó eséllyel úgy érzed, nem tudsz többé szeretni.)

39. Hiába mentek párterápiára, nem fog segíteni a dolog, sőt: neked lesz utána rosszabb, mert tényleg mindent felhasznál ellened. Nem párkapcsolati gondotok van ugyanis, hanem a partnered mentális betegséggel küzd.

(Illetve hát nem küzd. Leszarja, néha pedig élvezi, hogy van neki.)

40. Óriási árat fizetsz, ha valaha is – kapcsolaton belül vagy kívül – nemet mersz mondani neki.

(Még a szakítás, válás után is évekig kereshet, zaklathat. Vagy csak feltűnik, hogy kérjen valamit, mintha mi se történt volna.)

moving-on-from-narcissistic-abuse-due-to-narcissistic-personality-disorder-npd-compiled-by-jeni-mawter-2-638

A NPD egyike azoknak a betegségeknek, amikor a pácienst békén hagyják, és mindenki mást kezelni kell.

Mint látjátok, a szakemberek is óvva intenek mindenkit egy-egy ilyen találkozástól: talán nem véletlenül. Védjétek magatokat!

Szerelmes levél egy nárcisztól

Itt egy kicsit másképp dolgozom fel a témát:

“Szeretem azt, ahogy hazudsz magadnak, hogy ha elég csinos, elég vékony, elég okos, elég tájékozott, elég laza és elég elég leszel, akkor talán közelebb kerülhetsz hozzám, beengedlek a világomba. Az sosem fog megtörténni. Én nem tudok, nem fogok megnyílni, intim kapcsolatot nem teremtek, a bensőségesség hiányát teátrális pózokkal és fizikai közelséggel pótolom – és ez elég neked. Szexfüggő vagyok? Még az is lehet.”

Folytatás itt: A nárcisztikus személyiségzavar – egy nárci levele a szerelméhez>>


*NPD=narcisstic personality disorder, vagyis nárcisztikus személyiségzavar. Röviden és hivatalosan így nevezzük, elkerülendő az egyszerű “nárcisztikus” kifejezést, ami még nem feltétlenül jelöl személyégzavart. Amikor a “nárci(sz) kifejezést használok, NPD-es személyre gondolok.

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

139 hozzászólás Komoly kapcsolat nárcisztikus személyiségzavarral élő társsal: mire számíts a szakember szerint? bejegyzéshez

  1. Istenem… Tudod mi különbözteti meg a hiszteroidtól? Az, hogy a hiszteroid meg tud gyógyulni, mert adott esetben (esetleg terápia hatására) felismer dolgokat és ő is szenved saját magától, így lesz igénye a változásra. A nárci gyógyíthatatlan.

  2. Én nemrég találkoztam egy hölggyel, aki elmondása szerint egy narcisztikus emberrel volt házasságban. De őszintén, nekem a csaj sem tűnt ok-nak.
    Ezek az emberek tuti felsővezetők és magas beosztásban vannak.

    • Nem mind, egy egyszerű villanyszerelő is lehet nárci, és persze akkor ő a legjobb villanyszerelő a világon, mindenki más helikopter. Ebben az esetben nem cégeket és országokat tesz tönkre, hanem csak a sarki kocsmában veri szét a közösséget, ha úgy dobja a pakli.

      Hát, nem mindig NPD-ről van szó, amikor a partner simán önző és tapintatlan, így nem tudni, jól diagnosztizált-e az említett hölgy. Viszont tény, hogy amikor nárcival van az ember, megváltozik az érzékelés, más lesz az ingerküszöb, más dolgok tűnnek normálisnak… és utána érdemes kiértékelni, hol volt a hiány, ami miatt lépre ment az ember, és ennyire.

    • Utána nem igazán tudsz “O.K”- nak tűnni. Csak annyira, mint a viadalról győztesen érkezett harci kutya. Mentálisan és néha testileg is. Nem, nem felsővezetők. Sok köztük a munkanélküli, akit a párja tart el.

  3. Nagyon hasznosak ezek a posztok, még nekem – mint barátodnak is – jeleztek, hogy olvasták ezeket, és segített nekik.
    Néha gondolkodom, volt-e a közvetlen környezetemben nárcisztikus ember, de azt hiszem, barát, párkapcsolat, családtag szintjén megúsztam eddig. És remélhetőleg a sok itteni posztnak és leírásnak köszönhetően meg fogom továbbra is. :)

    • Én tényleg azt gondolom, hogy ez a fajta tudatosság és felkészültség életet menthet szinte, és ezért örülnék, ha ok helyre eljutna a poszt. Nagy visszacsatolás a korábbi nárci-áldozatoknak (narcisstic supply, a szakirodalom így hívja a nárcik partnereit), hogy ők nem voltak helikopterek, nem ők néztek be valamit, tényleg nagy volt a baj… és nem velük.

  4. Szuflégyilkos // július 25, 2016 - 18:48 // Válasz

    Először itt olvastam róla, és ijesztő volt, amikor a nevelt fiamra ismertem. Tényleg nincs semmi megoldás, nem lehet rájuk hatni? Mit kéne tennem? Ignoráljam? Hogy tehetném?

    • Sok szakember írását olvastam a témában, egy-kettő volt, aki azt mondta, hogy lehetséges hatékony terápia, ha leásnak a gyerekkori sérelmekig, és újraépítik az akkori ént. De ehhez az kell, hogy a nárci felismerje, hogy gáz van (ritka) és meg akarjon változni (még ritkább). Nehéz ügy.

  5. Nem ismerek közelről nárcisztikus személyiségeket, csak van pár ismerősöm, illetve egy rokonom akiről gyanítom, hogy esetleg azok, de az is előfordul, hogy csak szimplán szemetek.
    Akiről viszont mindig az jut eszembe, hogy tuti nárci lehetett, az Hitler. Épp most olvasok újra egy könyvet róla, ami anno kötelező is volt az egyetemen, és szerintem a személyisége rengeteg nárcisztikus vonást mutat. Nagyon veszélyes személyiségzavar ez, főleg, ha valamiféle torz tehetség is társul hozzá.

    • Ez nagyon érdekes, Hitlerről szerintem nehéz megmondani, hogy nárci volt-e vagy pszichopata. Az utóbbi erősebb, még egy nárcit is tönkre tud tenni: nem tanul, nem szorong, nem szeret, ahogy mondani szokták. Bár Hitler állítólag szorongott, vagyis kizárásos alapon simán lehetett ezek szerint nárci. Egyébként valószínűleg nem árulok el nagy titkot, de a politikusok túlnyomó többsége az: egyszerűen a politikában ez egy kívánatos és szükségszerű tulajdonság, így eleve sok nárci lép a pályára, és maga a politika természete is olyan, hogy erősíti a nárcisztikus tulajdonságokat.

      • Én úgy tudom, hogy Hitler (és az apja, aki szarrá verte minden nap gyerekkorában) attól rettegett, hogy zsidó származású, apai nagyapja révén(, mert nagyanyja egy zsidó orvosnál takarított, és az azután is sokat segített nekik, hogy már nem dolgozott náluk…)
        Emiatt szenvedő nárci lett, amit követett egy átmeneti állapot, amikor a legsikeresebb volt, majd grandiózus nárciba fordult, a hatalomra kerüléssel, és megkezdődött a II. VH.
        kb. az angliai csata alatt, amikor Berlint bombázták átment teljes szociopatába, ezért is támadta meg a Szu.-t, és az is maradt a végéig.
        Sztálin és Mao pszichopatának született.
        Sok alacsony termete miatt szenvedő nárci volt a politikában, akik az átmeneti korszakukban egész elfogadhatóan funkcionáltak (szerintem tök érdekes ez az átmeneti stabil állapot) pl.: Napóleon, Szarkozy, Orbán (de csak az első miniszterelnöksége alatt).

        • Hitlerrel kapcsolatban gyakran említik, hogy az apja ilyen meg olyan erőszakos volt, de erre a történeti forrásokban semmi nem utal. Alois Hitler igazi self-made-manként alacsony sorból lett magas beosztású vámtisztviselő és tisztes polgár, aki minden bizonnyal elvárta a fiától is a hasonló karriert – de az, hogy nap mint nap laposra verte volna, egészen biztosan nem igaz. Hitler előszeretettel terjesztette, hogy személyisége a zsarnok apával szembeni küzdelmekben edződött, és később ezt vette át ifjúkori barátja és lakótársa, Kubiczek, majd tőle mások is, de ezt az érintettek elmondásán kívül a világon semmi nem igazolja.

          A család zsidó származására sem utal semmi, pedig alaposan kikutatták ezt a témát. Rettegni ettől pedig a korabeli Monarchiában nem igazán kellett, hiszen bár jelen volt valamilyen szintű antiszemitizmus a társadalomban, sok volt az asszimilált zsidó, akiknek nem okozott hátrányt a származásuk.
          Hitler, bár már találkozott a bécsi éveiben a fajelmélettel, kora fiatalságában még nagy valószínűséggel nem volt gyakorló antiszemita, legalábbis erre sincsen bizonyíték. Bécsben még csak amolyan elméleti antiszemita lehetett, de a Monarchiában a hasonszőrűekkel Dunát lehetett volna rekeszteni. Ebben az időben a képeinek eladásából élt, és az értékesítésben partnere egy Neumann nevű zsidó ember volt – szóval azért annyira nem zavarta a dolog.

          A Szovjetunió megtámadása valóban a halálos ítéletet jelentette a náci birodalomra, de nem hirtelen őrült döntés volt. Hitler ideológiájában már nagyon korán megjelenik a bolsevizmus gyűlölete, valamint a Lebensraum elmélet, amely szerint a német népnek nagyobb térre van szüksége – ez a nagyobb tér pedig egyértelműen az akkori Szovjetunió területén található meg és Ukrajnán át kb. az Urál vonaláig húzódik. Ha jól emlékszem, már a Mein Kampfban vannak utalások arra, hogy terjeszkedni a Szovjetunió felé kéne valahogyan, a Molotov-Ribbentrop paktum tehát nem volt egy különösebben komolyan veendő megállapodás, amelyet azért az oroszok is helyén kezeltek.

          Hitler személyiségéről így utólag nyilván nem lehet megmondani nárci volt-e vagy sem, történészek és pszichológusok ezrei fejtegették, hogy mitől lett olyan, amilyen. A források szerint szorongó volt fiatalnak az biztos, alacsony önértékeléssel és önbizalommal bírt, de nagyon erős önvédő mechanizmusok működtek benne. Már egészen korán megmutatkozott a hajlama mások hibáztatására mindenért, és a saját felelősségének kizárására. Kisebbségi érzése miatt nagyon erős keserűség és gyűlölet munkált benne, de az első világháború után ráébredt, hogy kiváló szónoki tehetséggel bír, és befolyásolni tudja az embereket, így kiötlötte, hogy ő lesz a németek új Messiása. Onnantól hihetetlen önbizalom munkált benne, de képes volt tanulni a hibáiból – legalábbis a húszas években még – és ha muszáj volt, és hasznot remélt belőle, bocsánatot kérni is tudott. Emberileg képtelen volt a pozitív érzelmi kötődésre, de nem is volt rá szüksége – nem voltak közeli barátai, ellenben nagyon értett a manipulációhoz és ahhoz, hogy elbűvöljön másokat. Csak a gyenge akaratú embereket tűrte meg maga körül, akik szó nélkül tették, amit mondott, a többieket eltiporta. Nem ismert empátiát, erkölcsöt, gátlástalanul használt másokat – Eva Braun például többször is megkísérelt öngyilkosságot a kapcsolatuk alatt, unokahúgának, Geli Raubalnak pedig ez sikerült is.

          • “A család zsidó származására sem utal semmi…”
            Arra céloztam, hogy Alois az orvostól fogant, és ezért viselte később is gondját.

            “…de az, hogy nap mint nap laposra verte volna, egészen biztosan nem igaz.”
            Ezt a fajta érvelést hányszor hallottam már CSBE ügyekben…
            A Zeitgeist-hoz hozzátartozik, hogy akkoriban kezdődött egy negatív trend a nevelésben, hogy nem kell ‘túlszeretni’ a gyereket, vagy a ‘majomszeretet’, mint kifejezés, illetve egy fekete pszichológia, amely szerint az a biztos, ha a gyerek meg van verve, függetlenül attól, hogy megérdemelte-e. (Monster anime mond valamit?) Nem is akkora csoda, hogy olyan elmebeteg eszmékre, mint a bolsevizmus, fasizmus, nácizmus fogékony lett a rá következő generáció.

            “Rettegni ettől pedig a korabeli Monarchiában nem igazán kellett…”
            1. Önmagától rettegett, úgy értettem, önmaga részben zsidósága miatt, amit soha nem tudhatott biztosan, hogy árja, vagy nem.
            2. Azért túl vagyunk a tiszaeszlári vérvádon, és a Dreyfus peren.

            “…az értékesítésben partnere…”
            Szerintem Hitler, mint kirablójára emlékezett…

            “…ez a nagyobb tér pedig egyértelműen az akkori Szovjetunió területén található meg…”
            Meg hát alapból ott élt pár millió volgai német, ez OK is, de az időzítés itt a problematikus.
            Ha Hitler nem kattan meg Berlin bombázásától, akkor szakszerűen folytatja a brit hadászati célpontok bombázását, amíg el nem jön az idő a partraszállásig. Ehelyett megosztotta a Luftwaffe erejét, és elkezdett civil célpontokra is lőni. Ha a brit szigetek elfoglalása után pár évvel ugrik neki a Szu.-nak Japán szövetségben, Sztálint kétfrontos háborúba kényszerítve, akkor simán győz.
            Szerencsére nem így történt.

            “A források szerint szorongó volt fiatalnak az biztos, alacsony önértékeléssel és önbizalommal bírt, de nagyon erős önvédő mechanizmusok működtek benne. Már egészen korán megmutatkozott a hajlama mások hibáztatására mindenért, és a saját felelősségének kizárására. Kisebbségi érzése miatt nagyon erős keserűség és gyűlölet munkált benne…”
            Igen, ez egy szenvedő náci nárci tipikus leírása.

            “Onnantól hihetetlen önbizalom munkált benne, de képes volt tanulni a hibáiból – legalábbis a húszas években még – és ha muszáj volt, és hasznot remélt belőle, bocsánatot kérni is tudott. Emberileg képtelen volt a pozitív érzelmi kötődésre, de nem is volt rá szüksége – nem voltak közeli barátai, ellenben nagyon értett a manipulációhoz és ahhoz, hogy elbűvöljön másokat.”
            Grandi náci nárci korszak

            Csak a gyenge akaratú embereket tűrte meg maga körül, akik szó nélkül tették, amit mondott, a többieket eltiporta. Nem ismert empátiát, erkölcsöt, gátlástalanul használt másokat…”
            Szociopata korszak.

            Ha már Eva Braun, te nem furcsállod, hogy Hitler mindig análisan közösült vele?
            Miért nem vaginálisan?
            Talán csak nem azért, mert kételkedett abban, hogy árja-e a magja?
            Vagy az apja valami sokkal rosszabbat is csinált vele, mint a verés?
            Persze lehet, hogy egyik sem.

            • A Monster az egyik kedvenc animém. :) Amúgy te írtad, hogy szarrá verte minden nap – én egy szóval sem állítottam ezt, de az sem, hogy lelkileg és verbálisan nem bántalmazhatta.

              Alois Hitler durvaságáról annyit, hogy biztosan szigorú, kemény apa volt, de abban a korszakban sok embernek volt ilyen apja – még most is van – mégsem lett mindenki Hitler, aki így nőtt fel. Arra, hogy zaklatta-e szexuálisan az apja, pedig nyilván soha nem fogjuk megtalálni a választ.

              Alois apja nagy valószínűséggel egyébként a nevelőapja testvére volt, aki molnárként dolgozott, legalábbis sok forrás állítja ezt. A zsidó származásról sokat olvastam, de nekem inkább, népszerű konteónak tűnik, ami mindig felmerül, de én nem tudok olyan hiteles forrást, ami igazolná. És nem azt mondtam, hogy nem létezett antiszemitizmus a Monarchiában, mert létezett, és voltak is túlkapások, de azért a náci idők előtt nem volt ez akkora para, hogy az 1880-as években is rettegni kelljen tőle. A törvénytelen származás valószínűleg sokkal kellemetlenebb lehetett Alois számára, és sokkal több gondot okozhatott neki – de mit látjuk, így is szép karrikert csinált.

              Utólag meg persze, már kirabló volt a zsidó Neumann – de ki nem ezt mondta volna, mint náci vezető, akinek van a múltjában egy zsidó üzlettárs?

              Egyébként Hitlernek olyan szüksége volt a zsidókra, mint egy falat kenyérre – hamar letisztázódott benne, hogy kell a népnek egy ellenséget mutatni, akire rá lehet verni minden gondért a felelősséget és ehhez a zsidók nagyon is kapóra jöttek. Egy idő után már maga is elhitte, amiket mondott róluk és gyűlölte is őket, ahogy csak tudta – a gyűlölet a személyisége része volt, valakin ki kellett élnie – de volt akkora cinikus, nihlista állat, hogy ezt teljesen hideg fejjel fel is használja. Magánbeszélgetésekben a rögzített források szerint elismerte párszor, hogy az egész fajelmélet egy légből kapott baromság, de politikailag rendkívül jól használható.

              A történelemben nincs olyan, hogy “ha majd ez lett volna, akkor azt csinálta volna, és akkor sikerült volna”, de ha már feltételezzük, akkor azért több buktató is van. Hitlernek a háború előtt nem volt tervben a Brit-szigetek elfoglalása, sejtette, hogy túl nagy falat lenne, nemhiába nem sikerült Hódító Vilmos óta senkinek. Ráadásul valami okból tisztelte is a briteket, és sokáig szövetséget tervezett velük, vagy legalábbis remélte, hogy semlegesek maradnak.
              A SZU-ban a volgai németek mellett fasza termőföldek és nyersanyagok, mint kőolaj, is voltak, amelyekre Németországnak mindenképp szüksége lett volna. A japán-német együttműködéssel kapcsolatban: kérdés, hogy meg lehetett volna-e szervezni, össze lehetett-e volna hangolni úgy a hadmozdulatokat, hogy az tényleg működjön? Mert a háború alatt ez nem sikerült, sőt, nem is nagyon törekedtek rá – mikorra jutott volna eszükbe és hogy oldották volna meg technikailag? És akkor még mindig hiányzik a képletből az USA…

              • Ha a Monster a kedvenced, akkor emlékszel a végére (próbálom spoilermentesen): a címszereplő nem csak abba kergült bele, ami történt vele, hanem abba is, hogy nem tudhatta, hogy az anyja tudatosan áldozta fel, vagy véletlenül, vagy pont meg akarta óvni, de fordítva sült el a dolog. Vagyis maga a bizonytalanság volt egy nagy krízis.
                Szerintem ugyanez igaz volt Hitlerre is. (És igen annyira szüksége volt rájuk, mint Orbánnak Gyurcsányra és fordítva, de végül elhitte a saját propagandáját, és ekkor már rettegett saját magától, vagyis nem gyerekkorában, hanem mint diktátor.). Ha bizton tudta volna, hogy zsidó, akkor festett volna tovább, vagy lehet, hogy bolsevik forradalom (Hitler amiatt gyűlölte a bolsevizmust, mert sok volt a zsidó származású politikus benne) lett volna No.-ban, és nem nácizmus.
                “A történelemben nincs olyan, hogy “ha… ”
                Nyilván nincs, de tanulni úgy lehet igazán belőle, ha az egyes momentumokat úgy is elemezzük, hogy mi lett volna ha másképp alakul.
                Japánban meg sokat dolgoztak a szovjet kémek azért, hogy ne támadjanak, az USA kémek, meg azért hogy támadják meg az USA-t.
                A rejtélyes XX. század volt néhány rész ami ezzel foglalkozott. Pl. így lettek másodszor híresek az amuri partizánok:

                “…össze lehetett-e volna hangolni…”
                Azért ez nem nagy kunszt, támadnak a Japánok, rá 2-3 hónappal a németek végrehajtják a Barbarossa hadműveletet, és az Urál (hg. és folyó) vonalon találkoznak.

                “Amúgy te írtad, hogy szarrá verte minden nap…”
                Ha ezzel azt akarod mondani, hogy rajtam a bizonyítás felelőssége, abban igazad van, hogy nem tudom 100%-osan, de saccolni talán.
                Nem mondok hasraütés-szerűen %-ot az akkori kor súlyos CSBE arányaira, mert nem tudok, de ha ehhez figyelembe vesszük azt, hogy Alois vámtisztként egy parancsuralmi testület tagja, akkor élhetünk azzal a gyanúperrel, hogy erősebben volt rendpárti, és erőszakosabb volt az átlagnál. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy (most hagyjuk, hogy zsidó, vagy nem zsidó) Alois maga mostohaapával nőtt fel, ez megint durván ront a helyzeten, mert az ma is igaz, hogy egy mostohaszülő átlagosan és arányosan nagyobb %-ban követ el bűncselekményt a rá bízott gyerek ellen, mint egy vér szerinti. Sőt ezt mintát tovább is viheti jó eséllyel bántalmazott gyermek.
                Szóval, ha ezt a három nehezen számosítható tényezőből kellene saccolni, akkor én azért nagy tétben fogadnék rá, hogy igen, de ha erre azt mondod, hogy légvárat építek abban is igazad lenne.

      • Elég szörnyű belegondolni, hogy milyen sors várhat egy olyan civilizációra, amelyet empátiás készség és erkölcsi érzék nélküli emberek vezetnek…

  6. Én meg átlagsenki programozóból láttam olyat (sajna túl közelről), aki nemcsak kurva menőnek hitte magát, miközben mindennap pizzaszeletet ebédelt, mert a nagy menőségben nem keresett annyit, hogy többre is fussa (persze félszeme közben a csúcsgasztro fine dining séfeken járt mint neki való színvonalon :)) de azt a mondatát se felejtem el, amikor előadta nekem, hogy kolléganője szerint olyan a különbség közte és más programozó közt szakmaiságban, mint Picasso és egy szobafestő közt :)
    Az a durva, hogy egy darabig úgy tudja előadni, hogy nem pondró, hogy jó sokáig tart, ameddig rájössz, hogy pondró.

    • Hát igen, Picasso már csak azért is zseniális hasonlat, mert ő egy igen híres nárci volt, a feketeöves fajtából. Konkrétan istenként tekintett magára. :) A kommenten jót derültem, és hát valóban: hogy ezek hogy elő tudják adni magukat! Aztán látod, hogy üresség van a bohócjelmez alatt.

  7. Azon gondolkodom, hogy a nárci szükségszerűen bántalmazó is? Mert amúgy van bennük empátia, anélkül nem lennének ügyes manipulátorok. Pontosan tudják, mit érez a másik, csak épp leszarják, azt hiszem ez az ún. cold empathy. Emellett nem hülyék, ismerik a társadalmi normákat is, persze nem feltétlenül tartják magukra érvényesnek. De a feltételek megvannak ahhoz, hogy ne bántalmazzanak, ha a folyamatos drámánál mondjuk fontosabb egy hiteles díszcsalád. Vagy a skorpió mindenképpen belecsíp a béka hátába, akár a folyó közepén is?

    • A manipulációhoz nem kell empátia (ahogyan a költőnek sem kell ismernie az irodalomelméletet, és az irodalmár se feltétlenül ihletett költő), az intelligencia – a minták átlátása – elég. A látszat számára mindennel fontosabb, de ára van, amit a partner fizet meg, más nem lát belőle semmit.

    • “amúgy van bennük empátia” – Nincsen. Az egyik jellegzetesség, ami segít felismerni ezt a szindrómát. Amit láthatsz, az megjátszás, színészi tehetség.

    • A díszcsaládhoz csak mások előtt kell viselkedni. Ott fog is.

  8. Arról mit lehet tudni, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel ahogy öregszenek? Hogyan változik a lényük? Egy másik kérdés, hogy van valami jellemző/gyakori betegségük, haláluk például?

    • A nárci fontos jellemzője, hogy soha nem önpusztító, vigyáz nagyon magára, nem lesz alkoholista, drogos, többnyire nem is dohányzik. Szuicid hajlama nincs. Így aztán többnyire hosszú kort megélnek, általában a társadalom elismert tagjaiként (egy Czeizel-kaliberű életpálya belefér, ő pl. sanszos, hogy nárci volt, a maga zsenialitásában, amiről hosszan értekezett is, és két asszonyt tartott nyíltan, mert neki járt, de a családi életben bevallottan nem vett részt). Arról érdekes volna egy tanulmány, hogy mik lehetnek a jellemző betegségeik, halálokuk.

      • Az antiszociális személyiségzavaros viszont gyakran önpusztító, pl. alkoholista a személy.

        • Tény. Az lehetséges, hogy alkoholizál a nárci, de nem az alkoholizmusig szinte soha, mert félti magát, az egészséget, a teljes kontrollhoz kell a józanság is. Olyan is van, hogy – a sebezhető – nárci vagdossa magát, de soha nem az önbántalmazás, öngyilkosság szándékával, hanem inkább azért, hogy levezesse a feszültséget és/vagy felhívja magára a figyelmet.

          • Nárci csak olyan drogot visel el, amivel nem veszít kontrollt, de növeli az egót. Ilyen az alkohol szalonspiccig, és a kokain.
            Ha egy nárci belekóstol a kokainba örökre függő lesz, de nem torzul nagyot a személyisége, csak antiszocabb lesz. Érdekes, hogy a kokainisták meg nárcisztikusak…

          • Személyesen ismerek legalább egy (sérülékeny) nárcit, aki alkesz.

      • Szia! Túl egy “nárcis” kapcsolaton…tanulmányt még nem találtam erről, de ő hipochondriás, állandóan a vérnyomásával és a pulzusával volt elfoglalva, szívinfarktusokat képzelt be magának és folyamatosan rettegett a betegségektől…ez amit diagnosztizálva lett nála, meg a vegetativ diszfunkciós labilitás, de a nárcizmust nem fedezték fel nála.

    • Jellmző/gyakori betegség a rák pl, de nem az igazi, hanem a behazudott. Bármeddig elmennek hogy központban maradjanak, ha a csodálat nem működik, akkor ott a sajnálat. Egy súlyos betegséggel remekül sakkban lehet tartani másokat.
      Egyébként ismerek öregedő nárcikat, mindig van aki felszínen tartja őket (természetesen nők), akkor is ha nem dolgoznak. Mrt van akinek minden munka derogál, vagy annyira ‘beteg’, hogy nem bír dolgozni.

      • A mások irányába vetített rosszindulat valóban manifesztálódhat rákba, ha csinálnának statisztikát nem lepődnék meg, ha a nárcik fő betegsége ez lenne.
        Ez persze nem jelenti azt, hogy minden rákos nárci!

        • Elolvastad amit írtam, vagy csak az első 5 szót? :)

          • Igen el, de a rák nagyobbrészt hajlam + stressz kombinációban alakul ki, és egy nárci szétstresszeli magát azon, ha valaki kiszabadul a karmaiból (Nem összetévesztendő a tudatos elüldözéssel!), ami ha van hajlam, rákban manifesztálódik.
            Ráadásul mivel vigyáz magára ezért a szívérrendszeri halálokok (infarktus, stroke) kevésbé érintik, de rákkal csak végstádiumban megy orvoshoz (ha időben menne 60% gyógyulási esélye lenne), hiszen ilyen nem történhet vele… :)

  9. Átemelte Nárcisztikus Visszaélés és hozzászólt:
    Kiváló összefoglaló :)

  10. Nőket milyen arányban érint? Gyanítom, hogy egyik ismerősöm az. De lehet, hogy borderline-os – elég hasonló a tünetek alapján.

  11. Nemrég egy ilyen barátságból sikerült kimenekülnöm és annak érdekében, hogy ne kövessem el mégegyszer ezt a hibát, beleástam magam a témába. Lelkileg, fizikailag megviselt az eset és hatalmas önismereti lecke volt számomra. Nagyon nagy segítségemre volt egy szakember, aki felhívta a figyelmemet, hogy empatikus, segítő tipusú emberek fokozottabban ki lehetnek téve a nárcinak. Talán azt is kijelenthető, hogy vadászik rájuk. Mert könnyű prédák, és van bennük egyfajta gyermeki jószándék, idealizmus és a segítségnyújtás számukra a kapcsolódás egy fontos eszköze. Vonzzák egymást, mint a mágnes. A nárcinak meg jól jön hogy valalkit könnyen a szolgálatába tud állítani. Az “áldozatnak” ez egy fontos életlecke, lehetőség, hogy helyreállítsa, megerősítse a határait és megtanuljon egy egészséges önérvényesítő viselkedést.. A nárci sajnos ritkán javul meg. Pesze nem minden esetre húzható rá az általam felvázolt dinamika. Akinek ismerős, annak íródott ez a könyv. Nekem nagy segítségéemre volt: https://www.amazon.com/How-Contact-Like-Boss-Relationships-ebook/dp/B00RM9QV9Q#navbar

  12. Szép poszt!
    Sajnos néhány pontban magamra ismerek.
    De ha az egyetlen szülő nárci, ugyan milyen kommunikációs mintát követhettem volna?
    Megfejelve 5 Eric Cartman osztálytárssal…
    Mondjuk 30 felett ez már nem felmentő körülmény, de legalább van reális remény.
    Ha így reagáltam volna:

    vagy így:

    akkor lenne nagy a baj.

    • Meg szabad kérdezni, hogy melyik pontokban, ha már? Érdekes kérdés, hogy mi az, ami könnyen másolható, örökletes minta.

      • Szabad. De ebbe bekavar az Asperger is, szóval nem tudom mennyire informatív. Alapból a grandiozitást örököltem, de szerencsére jogosultság-érzetem a béka segge alatt. De nézzük részletesen:

        3. Nem hallgat meg rendesen soha.

        Próbálkozok, de ha indirekten, vagy bátortalanul csak célozgatnak arra nehezen, vagy alig figyelek fel. Én meg hiába mondom, hogy “Vágd az arcomba!” sok esetben a másik csak a legvégső esetben teszi ezt meg, vagy még akkor se.

        4. Sosem fog megoldani egy konfliktust sem.
        Rám is jellemző, hogy a végsőkig feszítem a húrt, és logikai megoldást adok is, de ez a többségnek egyszerűen nem elég, sőt nem is ez kell nekik, érzelmi megoldásokban meg gyakran bizonytalan vagyok, és rám is jellemző az eltűnés, de legalább nem úgy tűnök fel, mintha mi sem történt volna.

        5. Nem igazán veszi számba az érzéseidet: legfeljebb ha érdekében áll.
        Próbálkozok, de 28 évnyi droidság után, a legtöbb esetben a sajátjaimat sem veszem számba,nemhogy a másét, meg nekem amúgy is más amplitúdójúak, meg kicsit más irányúak.

        6. Soha. nem. fog. bocsánatot. kérni.

        Ez nem igaz rám, de nem tudom, hogy a másik őszintének gondolja-e.

        9. Nem sok kölcsönösséggel, együttműködéssel és kooperációval fogsz találkozni ebben a kapcsolatban.

        Csak előre lefektetett szabályok alapján tudok bármilyen kapcsolatban létezni, amit kőmereven betartok (és ezt a másik féltől is elvárom), de ha nincsenek szabályok 3mp alatt növök bárki fejére.

        11. Te sosem győzhetsz.

        Ismersz már ennyire, nem?
        Ha a másik nem logikai/ténybeli érvet hoz föl elég nehéz dolga van, más esetben minden OK.

        15. Van, hogy egy egyszerű, hétköznapi beszélgetés is lehetetlennek tűnik.
        Én nem taposom a másikat, de úgy érzem sokan így vannak velem, pedig csak egyenesen el kellene mondaniuk a problémáikat velem kapcsolatban. Itt a metakommunikációs jelzésekkel lehet gond, valszeg túl agresszívak, vagy elrettentőek (ez inkább az iskolai ‘élményeimből’ fakadhat).

        17. Egy idő után úgy hullanak le rólad személyiséged alapvonásai, mint ősszel a levelek a fáról: megszokod, hogy kizárólag az ő érzéseire, szükségleteire és reakcióira fókuszálj, és már nem is törődsz a sajátjaiddal.

        Ennek a fordítottját élem meg, eddig sok lány/nő a legmélyebb rabszolgaságig csicskult, pedig én igazán csak velem egyenlőként bántam vele (vagy csak akartam?).
        Amint észreveszem a csicskulást próbálom teljesen megszakítani a kapcsolatot.

        20. Lesz egy pont, amikor majd azt magyarázod neki, hogyan kommunikáljon normálisan másokkal.

        Egyáltalán nem vagyok a mestere se távol, se közel. De észrevettem, hogy úgy néznek néha, mint a hülyére. Akik barátszférában vannak azok néha magyaráztak, de nehezen érthető, mert olyan mintha egyből felső fokon tanulnál matekot diszkalkuliával…de ez inkább aspiság.

        21. A kapcsolatotok ciklusa a következőképp alakul: várakozol – reménykedsz – fájdalmat élsz át – dühös vagy – megbocsátasz – elfelejted – aztán kezdődik az egész elölről.

        Azt vettem észre, hogy sokan vannak velem így, pedig gyakorlatilag csak békés egymás mellett élést akarok velük, de ők mégis érzelmileg viszonyulnak hozzám, és ilyen ciklusokban vannak.

        31. Nem érdeklődik, milyen volt a napod, és nem parázik olyasmi miatt, ami miatt te aggódsz (kivéve, ha olyasmi, ami neki is számít).

        Én soha nem parázom…értelmetlen.

        40. Óriási árat fizetsz, ha valaha is – kapcsolaton belül vagy kívül – nemet mersz mondani neki.
        Ez annyiban illik rám, hogy csak egyszer kérdezek meg valakit, hogy szeretne-e valamilyen kapcsolatot vagy nem, többször nem. A játékos/játszmázós ellenben kezdeményezni nem tudó nők rohadtul lábon lövik magukat, amikor kéretni akarják magukat.
        Emiatt már volt néhány dührohamos jelenetben részem, de nekem is van büszkeségem, és ha valaki egyszer nemet mond, akkor emberelje meg magát annyira, hogy eztán ő kezdeményez.

        • Kieg: 15-höz:
          Írásban nehezen álltam meg eddig, hogy ne legyenek abuzáló kiszólások, félmondatok. Érdekes, hogy szóban ilyenek nincsenek, talán a diszgráfia mellett rés volt a pajzson, de most már törekszem arra, hogy ne legyenek ilyenek.
          Az egész olyan, mintha a főszemélyiség mellett az árnyékban ott ólálkodna egy vámpír, ami a nem használt, vagy rosszul működő aspektusokban (mimika, testtartás, írás) néha előbújik és kiéli magát másokon, anélkül, hogy én észrevenném.
          Szar ügy.
          Figyelnem kell magamra.

          • Hehe. Az utolso ket mondattal labon lotted az egeszet :)
            De amugy se stimmelt. Nem ilyen egy narci. Ez az aspisag lehet, azzal viszont nem vagyok képben.

            • Hát igen, egy igazi nárci nem aggódik ezen, hanem
              a, észre se veszi, hogy részben vagy egészben illik rá a leírás,
              b, ha észre is veszi, legalább büszke rá, hogy lám, milyen szabad és erős lény is ő. :)
              Lehetséges, hogy az aspisággal függnek össze egyes dolgok, igen.

            • Tudom, hogy nem vagyok nárci.
              Szarok a látszatra, meg az emberek (már úgy általában, nyilván vannak kivételek, de senki kedvéért nem játszom meg magam) véleményére.
              Ezek erősen kizárnak a kategóriából, de sajnos van néhány rossz szokásom, amit le kell vetkőznöm.

            • “Szarok a látszatra, meg az emberek (…) véleményére.”
              Ez így egy kicsit erős volt, és erősen félreérthető, ami persze az én hibám.
              Bocsánat!
              Arra gondoltam, hogy az emberek kb. 95%-a a véleményét a saját érdekei szerint alakítja ki, és ehhez alkalmazkodni (már az összeshez) egyszerűen lehetetlen, és emiatt felesleges is.
              Azoknak az építő kritikájára viszont adok, akiknek ebben nincs, vagy minimális az önérdekük.
              Eztán mindenki azt az inget veszi magára, amelyiket akarja.

        • Sheldon?

  13. Nagyon jó a pontokba szedett “ismertető”, a táblázat meg egyenesen telitalálat. A sebezhetőhöz akár konkrét nevet tudnék írni.

    Annyit tennék hozzá, hogy ezek fokozatosan jönnek elő, eleinte fel sem tűnik még akár az 1. pont sem. Vicces, hogy némelyik pont mennyire találó, pl. a 40. IS. :-)

    Sajnos a védekezés szinte mindig eső után köpönyeg jellegű, de azért sikeres lehet.

    További javaslatom (lévén a nárciszok egyszikűek):

    http://www.kwizda.hu/select_super

    • Igen, először nem tűnik fel az egész, mert remekül elő tudja adni magát, és a szerelmes ember sajnos eleve hajlamos szemet hunyni a sötétebb dolgok fölött. Meg aztán van sok körülmény, ami segíti őt: nehéz élethelyzet, nyilvánosság előtt élt élet, korábbi (állítólagos) traumák, miegymás, mikor mi, melyiknél mi… és ezért toleránsabbak vagyunk a kelleténél. Nos, nem kéne. Nagy dolog, hogy túl vagy rajta, le a kalappal.

    • Nárci-abúzus túlélők! Nem tartotok attól, hogy a nárcitok látja ezeket a kommenteket, és örömmel nyugtázza, hogy még pörögtök rajta, még fáj, amit veletek tett, még gondoltok rá? Hogy ez neki visszaigazolás? Nem pont nárci kapcsán, de más mentális betegség (állapot) kapcsán nekem volt sokszor ilyen érzésem, amikor fórumoztam-csoportoztam a témában.

      • Ó, azért látszik, hogy az itt nyilatkozók többsége túl van már az érzelmi érintettségen, s azt elemzi, mi történt és főként hogy történhetett meg. Ez már hideg racionalitás, nem kötődés, érzelmeket legfeljebb az élményből fakadó önismeret zordsága hív elő.

        Én amúgy szerencsés helyzetben vagyok, mert a nárcim (bocsánat a birtokos személyjelért, nem tudom jobban megfogalmazni)
        – csak olyasmit olvas, amiben érintett, ami róla szól, amihez kötődik
        – nem tudja magáról, hogy nárci, ő az a fajta, aki az altruizmus mintapéldányaként gondol magára, egy végtelenül szerény és önfeláldozó karakterként, aki teljesen éntelen, a hősiesség szintjéig,
        – de azért biztos, ami biztos, a durvább tartalmakról tiltani szoktam a facsén, muhaha.

        El tudom képzelni viszont, hogy olyan nárci is van, aki büszke arra, hogy ilyen, mert erőként és eredetiségként gondol erre, egy végigküzdött élet eredményeként, az önérdekérvényesítés kiváltságaként.

  14. Életem egyik maradandó élménye volt, mikor valami éves nárciszlocsolgatás után beütött az isteni szikra egy épp “jajj hát miért ne tenném meg” eset közben, és közöltem a lánnyal miközben épp taxiztam haza, hogy rájöttem a megoldásra (egyéb kérdés, hasonló alapokon). Úgy nagy boldogan, meg hallelúja (tényleg megörültem a dolognak). Mikor kérdezte, hogy mi a megoldás: “soha többé nem fogok veled találkozni, és megszakítok minden kapcsolatot.” Az az aaaarc és a reakció! És az a fellélegzés részemről… Viszont igen,ez jó lista. Volt #40-es is egy darabig, de ha már tudod, hogy mit kell nézni, szinte lepattognak a páncélról.

  15. hello Eszter, én 10 éve vagyok egy ilyen storyban. 4 évig kapcsolatként, azóta függőként.. ismersz olyan szakembert, aki speciálisan azzal foglalkozik, h ebből kihozzon (el)szenvedőket. mert nekem eddig nem sikerült ráakadnom, de szeretném letenni ezt az iszonyatos rabságot.
    köszönöm

    • Ajaj, így hirtelenjében nem, de ha valaki igen, itt megoszthatja az infót, aztán összekötlek benneteket.

    • Szakembert nem tudok, de van egy ilyen oldal: http://www.tarsfuggok.hu/
      Ez egy, az AA mintájára működő csoport, h nem is akarsz járni közéjük tanácsot adni, szakembert ajánlani talán tudnak.
      Több embert ismerek, akiknek sikerült megszabadulniuk nárciktól, a tőlük való függésből, úgyhogy biztatlak, hogy sikerülhet.

    • Ja, ha gondolod, utánajárok, de tudnom kell, kb. merre keresel szakembert, illetve hova tudnál eljárni?

  16. Egész jó cikk. Sokat segíthet olyannak, aki épp benne van egy ilyen kapcsolatban.
    Ám van tovább. Annak, aki gyógyulni is szeretne, és nem csak a másikat/külvilágot hibáztatni folyton egy megkeserített életszakaszért. Mert ez olyan, mintha a tükröt hibáztatnánk meg köpködnénk, anélkül, hogy belenéznénk. Ja, mivel tele van köpködve, nem is látunk benne, csak homályosan.
    Szóval, a továbblépés az az, hogy megkérdezzük, mi az, ami engem ebbe a kapcsolatba vonzott? Mi az, amit pótolok, amit gyógyítok vele? Igen, gyógyítok, meggyőződésem, hogy minden párkapcsolat egyben gyógyít is valamilyen módon. Ha egy ennyire sérült emberrel vagyok/voltam együtt, akkor én biztosan teljesen rendben vagyok? Mi az, ami bennem/belőlem hiányzott? Téves azt gondolni, hogy megszabadultam végre egy ilyen kapcsolatból, akkor minden rendeződött. Akkor jön egy skizofrén vagy borderline legközelebb. Vagy egy pszichopata. Pont annak mértékében, amennyire hárítom, ignorálom azt, hogy felderítsem, mi az, ami bennem nincs rendben.

    Tovább nem írom, jöjjön egy (angol nyelvű) cikk, minimális angoltudással is érthető. Az elején felsorolja, mik azok a jelek, amiből felismerheted, hogy egy nárcisztikussal vagy kapcsolatban. Aztán írja, hogy miért. Fejbekólintós, mégis megéri. Pont azért.

    If You’re Choosing Narcissists, You May Have Childhood Trauma You Need to Heal

  17. Apám pont ilyen, pontról pontra. Bár abban nincs igazad, hogy nem önpusztít, vagy nem a nárcisztikusság miatt önpusztít? Alkoholizál, mert ő megérdemli, minden hétvégén.

  18. Ellenponthoz hasonlóan gondolkodom, pl. öröklődnek a minták (meg a gének:) és egyfajta viselkedés a nárcival élve. Pl. hogy alakul ki kötődés, ha nem látod, hogy a szülő kötődik? Vagy hogy önző módon viselkedik, azt hiszed, az a normális. Ha látod, hogy csak önmaga érdekli? Behódolsz, ha olyan típus vagy. Vagy ha nem, akkor másolod a nárci-mintát.

  19. A 40 / 19 stimmel. Ahogy szokták mondani, épp csak a neve nincs ott. 3 hete szakított velem, én meg a 33. 37. 38. fázisnál tartok. Szerinted személyiségzavar vagy csak személyiségvonás ,tendencia ez az arány?

  20. 40/19 stimmel az exemnél, aki 3 hete szakított velem. Szerinted ez személyiségzavar vagy személyiségvonás vonás és tendencia?

  21. Nem értem, mit akarsz pontosan kérdezni?

    • Van 40 pont, amiből 19 stimmel az exemnél. A cikk elején az áll, hogy nem minden narcisztikus személyiségzavar, ami annak látszik. Erre kérdeztem rá. Lehetséges-e, hogy személyiségzavar helyett csak egy személyiségvonás vagy csak egy narcisztikus tendencia van nála. Nem mindegy.

      • Szerintem ezt sosem tudjuk meg. Apámra minden pont igaz. Nem tudom, hogy lehet ezt elviselni párkapcsolatban, nagyon ambivalens lehetett. Apámmal nagyon nehéz volt együttélni, jókedved sem lehetett, ha neki rossz volt és véleményed sem lehetett és persze kuss legyen, kivéve, ha ő beszélgetni akar, rém nyomasztó volt.

      • oliv08 válaszával teljesen egyetértek. Egy jól felkészült pszichológus, ha van lehetősége alaposan megfigyelni, beszélni vele, akkor tud rá válaszolni, de így, távolról, egy lista alapján semmiképp, pláne nem mi.
        Viszont az 50 %-os “teljesítmény” szerintem tökéletes ok arra, hogy minél távolabb próbáljon kerülni tőle az ember, függetlenül attól, hogy ez személyiségzavar, vagy sem. Igazad van, hogy sok tekintetben nem mindegy, de ebből a szempontból teljesen.

      • Így távolról és nem-szakemberként: 19 azért sok, főleg, ha tartósan és rendszeresen fennáll, de a többieknek igazuk van: ez épp elég ahhoz, hogy távol tartsa magát az ember diagnózis nélkül is.

        Miközben fordítottam/írtam, az én fejemben is volt egy grandiózus és egy sebezhető nárci (iskolapélda mindkettő), mindkettőnél 35 fölötti a találat, bár a grandiózusnál csak azért annyi talán, mert egy-két dologról másodkézből sincs infóm (a többiről elsőkézből van). De ők azért tényleg iskolapéldák, ami viszonylag ritka.

        • Ha 35 fölötti a találat, akkor minek foglalkoztál vele, minek szántál rá időt, minek voltál vele? Ettől a típustól távol kell maradni.

          • Hát mert elbűvölőek, ha érdekük/úri kedvük úgy kívánja.

          • Azért, mert el voltam ájulva, hogy ő milyen szép és okos, és magától értetődőnek tartottam a teljes alárendelődést, hiszen én nem érek annyit, mint ő. Aztán feltételeztem, hogy csak velem ilyen, és amiatt, hogy én nem számítok… de kiderült, hogy mindenkivel ilyen, mert ez az alapértelmezett üzemmód, ha nárci vagy, és akkor SENKI sem számít (ill. épp csak annyira, amennyire a céljaidhoz kell).

            Miért vannak ilyen kapcsolatokban emberek? Mert a nárci úgy működik, hogy valamit azért mindig ad neked, amire ráfüggsz: önbizalmat, izgalmat, erőt, perspektívát, illúziót, ígéretet… kinek mit. És ez olyan, mint amikor a kutyának csontot dobálsz: ha néha dobsz, néha meg nem, akkor a kutya elbizonytalanodik, de türelmesen várja, hogy újra dobj…

            Így adagolja a nárci is a figyelmet/szeretetet/elismerést: néha kapsz, akkor el vagy ájulva, sütkérezel benne, függsz tőle, aztán amikor csak elvesz, akkor ezt várod, mint a hűséges kiskutya. Ő meg ezt érzi/tudja, és játszik veled, te meg észre se veszed, mert örülsz, hogy van, mert egyébként tényleg elbűvölő tud lenni.

            Hát, ez valami ilyesmi, de tény, hogy ha belecsúszol, utána nem árt komoly önvizsgálatot tartani, hogy mi a fene volt ez, és főként miért… hol csúsztál félre, és mi a kiút ebből.

          • Mert rá kellett jönnie, hogy van 35 találat :)

  22. Engem az érdekelne, van-e példa nárci-nárci párkapcsolatra, ilyenkor mi történik? És barátság esetében? Szülő-gyerek esetében? Ha a két különböző típus kerül össze és ha ugyanolyanok?

    • Az “én nárcimat” éppen leakasztotta egy mégnárcibb bulldog. Egyelőre mindenki a legislegboldogabb. (Legfőképpen én) Kívülről nézve mosoly és teljes beteljesülés! Egymást pörgetik, a fogaskerekek olajozottan csusszannak egymásba. Mindkettő érdeke teljesül, empátiát nem is vár el egymástól Akár örökké is tarthat… bárcsak így lenne: két patást vonna ki a story a rendszerből egyszerre.

  23. Pontos

    A volt barátom, és a mostani főnököm.
    Utóbbi nő, borzalom, tűrőképességem határán vagyok már jó ideje. Mindenki hülye, mindent ő tud a legjobban – meg kell mondjam, nagyon nehéz így bármi eredményt kihozni a csapatomból ezzel az alapvetéssel.
    Bántalmazásra is hajlamos (dühkitörés, ordítozás), rendreutasítással tudtam kezelni, de ebben nem annak volt szerepe, hogy belátta a hibáját, hanem egyszerű pozícióféltés (mivel szóbeli megbeszéléshez nem volt lelkierőm, annyira felzaklattak a történtek, viszont annyiban hagyni sem akartam, a sokadik alkalommal összeszedtem magam és emailben kértem, hogy ezt mellőzze velem szemben, így nyoma van, hogy mit csinált).

    • Szerintem az írásban helyrerakás a legjobb módszer, szóban hiába mondasz bármit, az elszáll. Ha nyoma marad ,az viszont már “veszélyes” neki.
      Sok erőt, vagy gyors váltást kívánjak inkább?

  24. Lassan 20 éves kapcsolat, amiben vagyok. Kb 10 éve, a második gyerek születése után kezdtem észrevenni a jeleket, amiket akkor még nem tudtam hova tenni. Mára összeállt a kép. De már késő. Én idegroncs, ő a makulátlan úriember, független, önálló, És persze már nem szeret, véget akar vetni ennek. Boldog akar lenni, miközben éveken át kőkeményen tett közös boldogságunk ellen, és mégcsak be sem látja.a Minden pontban ráismertem.

    És az a gáz, hogy még mindig függök tőle minden téren. reménykedek, talán megváltozik…

    • “reménykedek, talán megváltozik” Miért, mitől változna?
      Egy esélyed van, ha minél előbb igyekszel önállósodni, a függésektől szabadulni. Tudom, kívülről könnyű. Ne érts félre, nem valamiféle hibáztatás (ha nem lépsz ki, magadra vess – vagy ilyesmi). Tudom, hogy nem mindenkinek van egyáltalán lehetősége rá. De ha egy módod van rá lépj, a lehető leggyorsabban, legradikálisabban. Segíteni nem nagyon tudok sem én, sem a blog “közönsége”, valószínűleg, de ki tudja – mindenesetre nem felelőtlenségre biztatlak.
      Fordulj a NANE-hoz pl. Fészen van egy oldal, talán hasznos lehet: https://www.facebook.com/ujrakezdes.nyilvanos/?fref=ts
      Szurkolok neked. Gondolom, nem csak a magam nevében mondom, ha tudok, természetesen szívesen segítek.

  25. Köszönöm!!!!! Sokat segítettél! (Mások is.) Ha nem találtam volna rá a nárcisztikusokról szóló íràsokra… Most tisztán látok, megkönnyebbültem.

  26. Albert, a Roemer // november 25, 2016 - 13:02 // Válasz

    Döbbenettel olvastam az írást. Kedves barátnőmnél (ha az volt egyáltalán) nagy “szerencsémre” 40-ből 25 talált és én süllyedtem.
    Viszonylag korán megláttam érzelemdeficitjét és eldönöttem, szeretetemmel megpróbálom kisegíteni őt ebből a helyzetéből. aztán ő rántott bele az örvénybe.
    Az illető szerintem egészen pontosan tudta, milyen gyári hibával rendelkezik (magát többször antiszociálisnak minősítette), azzal is tisztában volt, hogy közel életveszélyes sérüléseket okoz annak, aki megszereti. Figyelmeztetett is!
    Miután elhagyott, pszichológushoz fordultam segítségért, aki 15 perc beszélgetés után látta, a baj nem az én készülékemben volt. Ettől persze még pórul jártam. Ma már tudom, ezt a típust – bármennyire vonzó és szenvedélyes tud lenni is – több kilométerre EL KELL KERÜLNI annak, aki igazi párkapcsolatra vágyik.

    • Kedves Albert,

      hidd el, sorstársként pontosan tudom, miről beszélsz.

      De:

      “15 perc beszélgetés után látta, a baj nem az én készülékemben volt”

      – én jó idővel a nárcis függésem után egy egészséges kapcsolatban már elég jól látom, hogy csókolom, azért de. Elég sok hiba van a mi készülékünkben, amikor belemegyünk ilyen sztorikba, és benne is ragadunk – adott esetben – egy időre.

      Mi a hiány, amit egy ilyen egyenlőtlen viszonnyal akarunk pótolni? Hova, mire tartjuk magunkat, ha ezt a fajta bánásmódot tűrjük? Milyen képünk van egy kapcsolatról, ha ez egy pillanatig is okésnak tűnt?

      Szóval oké, ha nem is hibának nevezzük… de érdemes elgondolkozni azon, hogy mi vitt minket arra, hogy.

      Amikor ez megvan, akkor lehet gyógyulni, és továbblépni. Úgy lehet több kilométerre kerülni, amiről beszélsz. Csak úgy.

      • Aki tartósan benne marad egy nárcival való kapcsolatban, annak a készülékében hiba van (ez nem áldozathibáztatás, attól még a nárci a szemét!) Abban az értelemben nincs a készülékében hiba, hogy nem ő a tökéletlen, a hülye.

  27. Albert, a Roemer // november 26, 2016 - 07:37 // Válasz

    Kedves Eszter!

    Egyetértek. Igen mélyen el kell gondolkodnom azon, miért vállaltam megalázó, hozzám teljesen méltatlan, kiszolgáltatott viszonyt, szerepet. Miért rendeltem magam olyan mértékben alá “párom” igényeinek (aki valójában nem is volt a párom, a társam, a kedvesem soha egyetlen percre sem), miért akartam kiszolgálni, igazi szolga módján úgy, hogy még büszke is voltam magamra. Amúgy rendíthetetlen ólomkatonaként (kaptam is tőle egy ólomkatonát ajándékba!).

    „Magamhoz kötöztem egy embert, aki nem tud védekezni ellenem, mert szeret. És én nem szeretem. Ki van szolgáltatva. És ez a legnagyobb bűn. Kiszolgáltatottá tenni valakit. Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod, milyen apró mosollyal, apró szóval ölöd meg a másikat”. – Hernádi Gyula.

    Igen, elkerülhetetlen, hogy az ember szembesüljön azzal, maga is tehetett arról, hogy abba sodródott, amiből olyan nehéz a menekülés. Még, ha a bűnt nem is magunk követtük el, de hagytuk, hogy elkövessék velünk.

  28. Istenem..ez borzasztó!
    Sosem gondoltam,hogy ez velem is megtörténhet..
    Majdnem négy hónapig voltam egy kapcsolatban,ami szinte mérgezett!
    Szóról szóra,illenek a leírások róla!
    A dühitörések,a hangul

  29. Istenem..ez borzasztó!
    Sosem gondoltam,hogy ez velem is megtörténhet..
    Majdnem négy hónapig voltam egy kapcsolatban,ami szinte mérgezett!
    Szóról szóra,illenek a leírások róla! Kiléptem a kapcsolatból,mert már azt hittem megőrülök a megalázottságtól!
    Lelkileg, testileg összetörtem és mégis szenvedek a hiányától! Mikor lesz ennek vége!?

    • Vége akkor lesz, ha elgyászoltad, és feldolgoztad. Könnyen lehet, hogy terápiára is szükséged volna, kérdés, hogy nincs-e valami lelki problémád, ami miatt eleve vonzódsz a nárcikhoz, például. De egy ideig minden veszteség fáj, lehet, hogy simán erről van szó.

  30. Hogy miért szenvedek? Talán azért mert volt egy lehengerlő,kedves,szeretettel teli,odaadó énje,amit megszerettem,és ezekkel magához láncolt! De az igazság az,hogy ezek inkább csak a kapcsolat elején mutatkoztak. Igaz az elején furcsáltam azt,hogy hosszabb kapcsolatai 41 évesen még nem nagyon voltak,és igazából Ő sosem volt hibás,az egyik volt kapcsolatában sem.De annyira ragaszkodott hozzám,hogy én kis naivan azt gondoltam,hogy majd én leszek az akivel majd esetleg tartós kapcsolata lesz.. Szépen lassan kimutatta a jellemvonásait,a rosszindulatos, arogáns megjegyzései másokra,voltak velem szemben erős dühkitörései ártatlan semmi dolgokon én pedig csak érthetetlenül lefagyva,összetörve kerestem magamban a hibát. Mindig,engem hibáztatott mindenért!,még ha biztos is voltam benne,hogy téved és nem jól látja a dolgokat,addig mondta ,addig üvöltött mígnem elhittem,hogy csak is velem lehet a gond! Volt hogy bocsánatot kértem,de már azt sem tudom,hogy miért! Már útólag bánom,hogy nem léptem ki ebből a kapcsoltból hamarabb,de mivel voltak szép pillanataink ,napjaink,azért úgy gondoltam,hogy még össze kell csiszolódnunk,össze kell érnünk és majd csak jobb lesz . Aztán az utolsó dühkitörése után,már nem bírtam tovább,szakitottam vele. Nem hagyott nyugodni a dolog és elkezdtem a neten kutakodni ! Igy kerültem ide,és köszönettel tartozom Nektek,mert így talán könnyebb lesz feldolgozni ezt az egészet! Akik évekig benne maradnak egy ilyen kapcsolatban azokat tiszta szívből csak sajnálni tudom,mert ebből a kigyógyulás kőkemény lehet. De az,hogy nekik fogalmuk sincs ,hogy hogy rombolnak le minket lelkileg teljesen,az egy másik kérdés!

    • “nekik fogalmuk sincs ,hogy hogy rombolnak le minket lelkileg teljesen” Ezt nem hiszem. Valószínűleg nem igazán tudatos, amit tesznek, a személyiségük ilyen, meg uralkodni, “jobbnak” lenni akarnak, és ehhez ez a módszerük, de szinte biztos, hogy azért legalább nagyjából tudják, mi az eredménye annak, amit csinálnak. Csak nem érdekli őket, illetve úgy gondolják, hogy nem az ő hibájuk, hanem a másik gyengesége az ok.

  31. Szia! Írsz valahol arról hogy hogyan alakul ki az ndp?

  32. Istennek Hála ! És annak aki ezt az egészet elindította. Iszonyú megkönnyebbülés tudni…nem magunkban keresni a hibát.

  33. Nem tudok szabadulni tole // február 14, 2017 - 17:25 // Válasz

    Es hogyan lehet eredmenyes a kommunikacio, ha mar elvaltam tole, de van egy kozos gyermekunk, aki miatt ertekeznunk kell?
    Mar csak irasban kommunikalok vele a sok telefonos fenyegetes miatt. A leveleit termeszetesen ugy cimzi meg, hogy a gyermekunkrol erdeklodik, de az irasa 99%-a az en degradalasommal van teli. Ezekre nem reagalok termeszetesen, csak a gyermekkel kapcsolatos kerdesre. Ez mar lassan 4 eve igy megy es nem unja.

    Esetleg valami tanacs?

    • Ha tanácsnak fogható fel: pont úgy csináld, ahogy csinálod. Nem fogja megunni, de ha a degradáló szövegre bárhogy is reagálsz, azzal csak lovat adsz alá, még többet fogja csinálni.
      Más jellegű tanácsot viszont adnék. Ez az egész nagyon terhelő, lelkileg könnyen tönkretehet, még akkor is, ha – úgy tűnik, és remélem is – nem hiszed el neki, amiket rólad mond. Ilyen helyzetben nagyon fontos lehet valamilyen pszichés támogatás, pszichológus, csoport (pszichodráma vagy hasonló de akár “önsegítő” is, pl. sorstársakkal), vagy bármi egyéb. Nem biztos, hogy a pár-/baráti kapcsolat erre alkalmas, túlterhelheti egy ekkora probléma bármelyiket. Már csak azért is, mert – nem szívesen írom, de ez a realitás – amíg a gyereketek fel nem nő, amíg tehát muszáj tartanod vele a kapcsolatot, addig nagy változás aligha várható. Olyat, gondolom, nem ír és nem is tesz, ami terhelő lenne rá nézve, ami alapján pl. a gyerekkel való kapcsolattartását meg lehetne támadni vagy legalább a hatóságra bízni, szervezett, intézmények körülmények közé terelni. Ő maga pedig sajnos aligha fog változni. :(

      • Nem tudok szabadulni tole // február 19, 2017 - 18:31 // Válasz

        Koszonom a valaszt.

        Nem hiszem el neki amiket mond, szerencsere ebbol a korbol mar kikerultem.
        Nem reagalok tovabbra sem a sertegeteseire, azt gondoltam akkor majd alabbhagy. Igazabol nem idegesit, hanem unom mazsolazni a fontosabb kerdeseit a ket oldalas e-mailekben, amikre koteles vagyok valaszolni. De akkor itt valtozast ne remeljek, mondjuk az elmult idoszak is ezt sejtette velem.

        Korabban konzultaltam az ugyvedemmel es szerinte a becsuletsertes, a zaklatas is megall ellene, de meg a ragalmazas is, mert masoknak is szidalmazott. Viszont en nem tettem ellene semmit, mert nem akarok vele foglalkozni. Meg szerintem meg jobban elmelyitene az egeszet.

        Sejtettem, hogy nagyon tobbet nem tehetek.

        • “a fontosabb kerdeseit a ket oldalas e-mailekben, amikre koteles vagyok valaszolni” Ha gyakorlatilag törvénybe ütköző dolgok is vannak a levélben, akkor is muszáj válaszolni? Azt mondod, nem akarsz feljelentést, de hátha legalább azt vele lehetne érni, hogy a leveleire nem kell egyáltalán válaszolni, ha ilyeneket tartalmaznak, konkrétan mondjuk a családgondozón keresztül tartjátok a kapcsolatot, vagy ilyesmit nem lehetne elérni? Fogalmam sincs, ötletelek.
          Sajnálom, hogy így van, sok erőt kívánok, és a lehető legjobbakat.

          • Nem tudok szabadulni tole // március 28, 2017 - 05:39 // Válasz

            Sajnos ilyesmivel a csaladgondozo nem foglalkozik. Nem kozvetit kozottunk kommunikaciot.
            Tajekoztatasi kotelezettsegem van sajnos, hiaba ertelmetlen 90%-ban a levele, ha van benne kerdes pl a gyermek egeszsegugyi allapotaval kapcsolatban akkor mar reagalnom kell.
            De ezzel visszael sajnos, neha napi szintu a dolog.

            • Igen, közben én is megtudtam, hogy a családsegítő nem segíthet ebben, nem is tud: nem hatóság, önkéntes a részvétel, tehát ha egyik szülő nem hajlandó törődni velük, akkor nem tudnak tenni semmit. Gyámügy meg aligha törődik ezzel :(

  34. Sziasztok!

    Én így 32 évesen, 3 hónapja ismertem fel egy 4 oldalas cikk kapcsán (Nárcisz gyermekei 1-4), hogy az anyámnak nárcisztikus személyiségzavara van.
    Ahogy olvastam a cikket, folyt a könnyem, mert jöttek elő az emlékeim gyerekkoromból. És már értettem miért éreztem azt, hogy végre megmenekültem, amikor 10 éve elkezdtem dolgozni és elköltöztem otthonról.
    Azóta is próbáltam megfelelni neki, de bármit tettem az éppen sosem volt jó – még akkor sem ha azt ő tanácsolta korábban. Agyrém, hogy mennyire igyekeztem, hogy legalább egy elismerő szót halljak tőle vagy legalább egy ölelést kapjak.

    Egyelőre még itt tartok, a dühön már túl vagyok, hiszen tudom, hogy ő erről nem tehet hogy így viselkedett, de nehéz elfogadni és feldolgozni, hogy az eddigi életem hazugságban telt.
    Mindenért én voltam eddig a hibás: a válásért (15 éves voltam), hogy nem lett új kapcsolata, hogy miattam nem lehet rendet tartani ( 10 éve nem lakom vele!), család előtt folyamatosan megalázott, lejáratott, sehová nem mehettem, de hozzánk sem jöhetett senki.
    Már értem miért….kiderülne mi van a csillogó színes lufin túl.
    Persze ezt mind el is hittem, hiszen egy gyerek feltétel nélkül hisz az anyjának.

    Már azt is látom tisztán, hogy miért ilyen férfiakkal volt párkapcsolatom is.

    Jó lenne ha lenne egy olyan csoport,a hol személyesen is lehetne találkozni és beszélgetni erről, így támogatva egymást.
    Szakemberhez is szívesen fordulnék, de nem találtam még olyat akihez lehetne.
    Akiknek meséltem erről, nem értették és azt mondogatták, hogy de hát az anyukád biztosan szeret téged, csak túldramatizálod.
    Igen…ők nem látják, nem voltak benne, ők a tökéletes anyát látják, annyira figyel rá, hogy senki ne láthasson az álarc mögé.

    Örülnék és sokat segítene ha egy kávé mellett erről beszélgethetnék valakivel, aki megért engem, mert tudja min mentem keresztül. És hogy ebből erőt meríthessek, azáltal hogy tudom, nem vagyok egyedül és még időben felismertem ezt az egészet, ahhoz hogy a jövőben ne lehessen rám hatással, ne mérgezze tovább az életem.

    Köszönöm!

    • Két dolog: egyrészt próbáld meg figyelmen kívül hagyni az ismerősök, családtagok véleményét, főleg ne akard bebizonyítani nekik, hogy milyen ember az anyád.
      Másik: ilyen jellegű közösségről nem tudok, de javasolhatok egy másik módszert, a pszichodrámát. Annak egyik alapja, hogy a másik tapasztalatait, interpretációját nem kritizáljuk, bár eltérő szempontokat esetleg mutathatunk neki – de azon az alapon, hogy az ő megélése az övé, azt nem próbáljuk hitelteleníteni, relativizálni.

  35. basszus férfi létemre összekerültem egy ilyen nőszeméllyel… – erőmön felül teljesítek, lenézi. bármit csinál az ember, minden probléma, nem tetszést talál mindenben, s természetesen a te hibád. elviszed kocsival, miért nem takarítottad ki? miért késel, miért jössz korán, stb.. virágot adsz? biztos megcsaltad. dolgozok este 9ig, sokszor hétvégén is, miért nem én csináltam rendet? persze az én dolgom, hisz én koszolok össze mindent… :) ha megszólalsz, szeretnék vacsorázni, nincs tiszta evőeszköz már 1 hete, az nem a nő dolga (a vacsorát is rendelni kell, az sem az ő dolga). a pénzkeresés sem az ő dolga, mindent amit keres saját magára költi, ez neki így a természetes… ha megkéred, akkor mostantól közösen fizetjük a dolgokat (nem csak én mindent), akkor kiakarod semmizni, mert én többet keresek, akkor miért akarok az ő kevés… ha nem hozod fel, akkor pedig én mindent, ő semmit… ha beszélni akarsz ezekről a dolgokról, akkor miért b*szogatod… építkezem, amíg nem lesz kész albérletben vagyunk. természetesen ő nem segített sem az albérlet keresésben, sem a ház megvalósításában, amúgy is az én hibám amiért albérletben vagyunk… ha épp nincs meleg víz az albérletben, akkor az is az én hibám. ha vissza szólsz, szájtetoválás helyett talán keresni kellett volna 1 neki megfelelő alternatívát, akkor természetesen te b*szogatod, mert az lefoglalt időpont volt, neki az fontos, s amúgy is én akartam építkezni… olyan mind ha nem ebben a világban élne, (ha én nem lennék ő bérelne 1 szobát 10-20ezer ft/hóért budapest belvárosában, s vígan kijönne havi 50ből). ha próbálod elmagyarázni neki, hogy nem jön ki, nem annyi az annyi, akkor én lenézem, sokat eszek/iszok, tehát miattam drága most minden… szerintem valami nagyon nincs rendben vele, s velem sem hogy ezt hagyom. Végül is nagy baj ha az ember összegürizte a családi házra valót, s 1ről a kettőre akar lépni, ez aztán a nagy teher… (egyébként ha ezt elmondom neki, akkor mártírkodok…) külföldön sikeres zenei pályám volt, természetesen lenézte, gyerekes… az asztalra ő eddig semmit nem tett le, csak saját magára keres, takarítás nincs, max ha 2en csináljuk, tehát ha én elkezdem… olyan mind ha irigy lenne rám, mind ha direktben rosszat akarna nekem, csak arra nem jön rá, ha nekem rossz lesz, akkor neki is rossz lesz, mert ami van, a kenyér az asztalon, a kocsi a segge alatt, a tető a feje felett, stb… azt nekem köszönheti, hiába szidja hordja nézi le a dolgaim. kívülálló ember ezt nem látja, s nem is hiszi el, hisz olyan kedves… nem vagyok rend mániás, de mikor undorító kutyaszőrrel/hajjal van tele a lakás, a haj a kosz száll mindenhova az már nekem is feltűnik, persze ki kellene takarítani, de basszus mindent én? ha elválok tőle, akkor gondolom az első dolog, 2 perc után vmi palimadárral tolja a képét elém, hogy bizonygassa én mennyire kevés voltam… nah mind1, nem csak férfiben létezik ilyen, s örülök hogy leírhattam :)

  36. Egész egyszerűen zseniális lista. Én két és fél évig voltam együtt egy nárcisztikus nővel, és gyakorlatilag nincs olyan pontja, amelyiken ne mentem volna át. Náluk alapból (színész)családi vonal tehet róla – az intézetben nevelkedett nagyapa volt az ős-nárci, ő továbbadta simán a lányának, aki aztán az én exemnek. A családjukban csak behódolásért, teljesítményért kaptak szeretetet a gyerekek, mindenki más el lett üldözve, családtagok is. Zsarolás, lelki terror, teljesítménykényszer, minden volt, ami a nagykönyvben meg van írva, innen pedig az egész érthető.

    Az ilyen emberek elleni napi harc, brutális, teljesen felőrli az embert. Az exem minden korábbi partnerét is kiszipolyozta főként érzelmileg, és dobta el őket aztán mint a szar, “egyiket sem szerettem igazán” – mondta róluk. És én pedig elhittem: “de te életem szerelme vagy”. A barátait is ugyanígy váltogatja.

    Az első hónapok, kb. fél év, tökéletes volt, mintha egy Disney-világba csöppentem volna, fel nem fogtam, hogy egy ilyen lélegzetelállítóan gyönyörű nővel ilyet élhetek át. Aztán elindult a pokol. Egyre rövidültek a nyugis időszakok, és mint mondtam, minden volt, ami a listában látható, könyvet tudnék írni. Nála még az súlyosbította a helyzetet, hogy meddő volt, (amúgy a terhesség iránti vágya is csak egy megfelelési kényszer volt, korábban nem is akart, nem is szerette őket, csak hát a facebookon látta, hogy már mindenki szült, akikkel aztán megszakította a kapcsolatot a saját fájdalmára hivatkozva), és ez tovább rombolta legbelül az énképét, amiért természetesen mindenki más életét pokollá tette, ezért is mindig más volt a hibás. A végén már csak a szex működött köztünk, (az eltűnős-büntetős szakaszok között) az parádés, élményszerű volt az utolsó pillanatig, engem is főként a szex-szel manipulált.

    Én ösztönösen, meg a környezetem reakciójából éreztem, hogy nem velem van a probléma, és ellenálltam egyre keményebben. Nem adtam meg neki az örömet, hogy teljesen bedaráljon, lelkileg és anyagilag egyaránt. Ha eltűnt, eltűnt, ismertem a menetrendet kívülről, bár persze szenvedtem, mint a kutya, de ellenálltam. Mindennemű gyűlöletcunami ellenére elkezdtem egy tőle teljesen független életben gondolkodni, és állhatatosan kikövezni a menekülőutat, mert egy év után már kristálytisztán láttam a helyzet reménytelenségét, azt hogy teljesen bolond, bár konkrétan sosem tudtam, mi lehet az, ami ilyenné tesz egy nőt..

    Nagyon sokat segített, amikor rájöttem, konkrétan mi a baja, és arra is, hogy teljesen esélytelen vagyok. Nekem hatalmas felismerés volt, amikor a sok kis mozaikkockából összeállt a teljes kép, és kiderült számomra, hogy ez a betegség az egész lényét és minden cselekedetét áthatja. Meggyógyítani, megváltoztatni lehetetlen. Pszichológushoz csak néhányszor ment el, (az elmaradó terhessége miatt kellett), mindössze pár alkalommal, amíg el lehetett sirni, hogy minden bajáért a szar gyerekkora a felelős, de amint konkrét terápiára került volna a sor, többet feléjük se nézett. Ő persze valamennyire tudja, hogy a gyerekkora miatt nehezen alakulnak az legszemélyesebb kapcsolatai, de ezzel együtt tökéletes gondolkodásúnak tartja magát, neki ez a természetes állapot, és mindenki más hülye. A betegség felismerése nekem volt fontos, hogy észhez térjek, és valóban konkrét lépésekre szánjam el magam.

    Sosem szabad elhinni, hogy visszajöhetnek a “régi szép idők”, mert nem fognak. Ha ez ilyen egyszerű lenne, azt mondanám, hogy a csodálatos időszak utáni első nagy veszekedésnél használja ki az alkalmat a lelépésre az áldozat. Persze tudom, hogy ez nagyon nem így működik a valóságban. Ez konkrétan drog. Az elején sokat kapsz belőle, aztán ha egyre kevesebbet ad, az a drogosnak egyre rosszabb lesz. Úgy kell lejönni róla, mind a legerősebb kábítószerekről. Ez nem vicc.

    Aki egy ilyen emberrel kezd, vigyázzon nagyon magára. Konkrét életveszélyben van, de nem fizikai erőszak miatt. Az exem családjában mindenki fizikailag belerokkant abba, hogy megpróbált beilleszkedni egy ilyen környezetbe. Egyet a rák vitt egy ötvenvalahány évesen, ketten brutális szívműtéteken mentek át. Olyan nem volt, aki ép bőrrel megúszta volna.

    Az exem most teljesen ignorálva van, most már mindenhonnan le van tiltva, mert ha beiszik, reggelre 50-60 hosszú, természetesen csak saját magáról, szóló vagy gyűlölködő üzenetet vár a telefonomon, hiába nem kap semmilyen választ. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy megint meg fog találni így vagy úgy, és megpróbál majd manipulálni. A betegségének felismerése azonban nekem nagy segítség, mert így már nem csak érzem, hanem tudom is, hogy minden jó, ami tőle jön, kizárólag színészi alakítás.

  37. Azt kell mondjam, majdnem a magyarok 80 százaléka nárcisztikus. Nézz körül az utcán, tiporják, leszarják egymást, a gyerekük ordít, fetreng, ő már szupernárcisztikus. Egy 50 év múlva már nem szeretnék élni a sok elmebeteg között!

    • Szerintem kevered azt, ha valakinek narcisztikus vonásai vannak, azzal, hogy diagnosztizálható személyiségzavara van.

  38. Hálás köszönet ezért az összefoglalóért! Már tudok picit mosolyogni. Nem.fog.bocsánatot.kérni. :) Úristen, mennyire igaz, és hányszor kijelentette!
    99 %-ban minden illik exemre. Úgy éreztem a világ legnagyobb szerelme a miénk. Csodának tartottuk egymásra találásunkat. Neki előttem csak alkalmi kapcsolatai voltak, milliónyi – dicsekedett, ezt később többször ráolvastam. :) Határtalan volt boldogságunk, eleinte heti 4-
    5 randi, imádtuk egymást. Néhány hónap múlva kisebb konfliktusokkal kezdődtek a lelki csaták. Utána mindig kértem, vigyázzon szerelmünkre, és erre mindig ígéretet is tett. Aztán sűrűsödtek és komolyabbá, fájdalmasabbá váltak a viták. Ami tulajdonképpen annyi volt, hogy egy semmin, egy nullán egyszer csak besértődött, (nem ott akartam találkozni, ahol ő, vagy kértem, küldjön egy képet, de ő nem akart) és eltűnt két napra. Belehaltam. Szóval vita nem is volt, mert semmit nem lehetett vele megbeszélni. Elfogadtam, ő ilyen, (végülis mindent elfogadtam, bármit csinált) nem tud kommunikálni, ha baja van, elnémul, nem tudja elmondani a problémáját. Amúgy hatalmas lehengerlő szövege van. Persze, mindig én voltam a hibás, én szóltam rosszul, soha nem volt igazam. Már annyira vigyáztam a szavaimra, de hiába, nem tudtam eléggé, teljesen kiszámíthatatlan volt, mikor vesz egy poént vagy azon épp besértődik. Iszonyatos fájdalmakat éltem át, rengeteget bőgtem, rengeteg álmatlan éjszakám volt. Minden az ő kedve, akarata szerint történt, vártam rá, a nap minden pillanatában vártam a jelentkezését, vártam, mikor ér rá randizni, iszonyúan hiányzott az ölelése, a hangja, a szövege, szerelmes voltam rendületlenül. Igen, szerettem volna újra átélni vele a “régi szép időket” . Mondogattam néha, ezen jót poénkodtunk, hogy nagyon magas lovon ül, és akkora az arca, hogy a napot eltakarja. Mert igaz volt. Tudom, hogy rengeteg megalázásban volt részem a másfél év alatt, de nagyon meg akartam tartani. Ő pedig ezt kihasználta. Leginkább már leveleztünk vagy telefonon beszéltünk, a randik megritkultak, de azok minden rosszat feledtettek. Olyankor mindent megígért, ugyanúgy, mint az elején, szépen elmondta megálmodott jövőnket. Aztán derült égből villámcsapásként kidobott…. persze, én igyekeztem visszakönyörögni magam… Gyanítom, talált másik játszótársat, de tagadja. Ennek három hónapja, még kínlódok a hiányától. Annyira szeretném, ha barátok tudnánk lenni, vagy legalább tudnánk beszélni. Én senkitől nem váltam el haraggal, neki sincs semmi oka, hogy haragudjon rám. Nekem annál inkább lenne, de nem megy.
    Nem tudom, a barátaival az alkalmankénti sörözésen kívül van- e tartalmi kapcsolata, az biztos, ő mindenkinél különb, körülötte mindenki hülye. Egyáltalán lehet ezekkel normális emberi kapcsolatot tartani? Van olyan, aki méltó az ő barátságukra?
    Köszönöm!

    • Kedves Anna,

      Legelőször magaddal foglalkozz. Járj el társaságba, csinálj programokat, meg alapvetően olyan dolgokat, amelyeket szeretsz, és csak hozzád van közük. Próbáld egyre többet elterelni a figyelmed. találkozz olyanokkal, akik építenek. Ne legyen a téma ez a kretén, mert mar biztos ők is unják. Mert eddig elvesztél a részletekben, mindig a fickó által kitalált szarokon agyaltál. Nyugi, nem te vagy a hibás, nem te vagy a hülye, ez egy ilyen “játék”, áldozat voltál.

      Most, hogy kezd összeállni a sok kis darabkából a teljes és tiszta kép, be kell látnod bizonyos dolgokat:

      – soha nem fog megváltozni
      – soha nem lesz olyan, mint az elején. vagy ahhoz képest morzsák csak időnként, ha neki épp hozzád lesz kedve, aztán végül az sem
      – szinte soha nem mond igazat, kifejezetten élvezi a hazugságokat
      – igen, más nőkkel van, párhuzamos kapcsolatokat tart fenn. Igen, régóta.
      – minden egyes kiprovokált balhé utáni eltűnése nő miatt volt
      – nulla empátia, szégyenérzet, ez neki jár, mint minden más is
      – szarik a barátokra is, azokat is csak használja, és mivel ebből azért előbb-utóbb mindenkinek elege lesz, gyorsan cserélődnek a barátok is
      – ő így érzi jól magát. előbb a szeretet táplálja, aztán a kín

      Menthetetlen az ügy. Még ha be is szippantott annak idején, ez most már súlyosan mérgez. Egy pillanatra se feledd el, hogy nem ti ketten tartottátok csodának a találkozásotokat, hanem csak te. Nem szeretett téged, ahogy senki mást se. Ő csak mondta, mert ezt akartad hallani. Színjáték volt a jó is. Fogd fel úgy, mintha az Emlékmás című filmben vettél volna részt romantikus utazáson. Ennyi volt, nem több. Ennek mentén gondolj te a “szerelemre”,

      Figyelj. Menekülj, Nagyon komolyan mondom, hogy nincs más megoldás. Ne akarj barátkozni vele, rohanj! Minden kommunikációs csatornát vágj el. Viber, Messenger, SMS, Telefon, mindenhol blokkolni. Semmi ne maradjon. A telefonodon ne legyen egyetlen fotó róla, minden korábbi üzenetet törölj, vagy ments el máshová, hátha kell még bíróságon. Se születésnap, se Húsvét, se semmi. Semmi üzenet. Facebookon is vágd el magad tőle, egy laza mozdulattal töröld az ismerőseid közül, csak a teljes csend legyen. Gyászold el, ezt az álmot, Úgyis sokszor el kellett már gyászolnod. Most végleg engedd el. Itt nincs B verzió, különben rámegy az egészséged. Ki kell írtanod az életedből teljesen, míg nem késő. Ha nagyon nem megy, kérd szakember segítségét.

  39. Uhhhh…. Kedves Spitzvogel Doktor, most alaposan szíven szúrtál! De köszönöm, szívből köszönöm. Nagyon sokat segítettél válaszoddal, és történeteddel is. Minél többször olvasom, annál több erőt kapok. Te mindent tudsz.. :) valóban, baromira unják már, hogy folyamatosan agyalok a szar dolgain, telefonomban vagy ötven kép van róla, több, mint 1400 megkezdett gmail levél, mindegyiken belül 10-20-40 üzenet…rengeteg sms. És még itt -ott írok neki, barátságát keresve.
    Mindent törlök telefonomból, ez biztos, és befejeztem az írást, kizárom az életemből. Amilyen kegyetlenül őszintén összefoglaltad, milyen ember….tényleg nem érdemelt meg soha. Eddig a pillanatig abban reménykedtem, amit annyiszor elmondott… soha nem fog elengedni, örökre kellek neki… meg sokszor rám szólt, el ne hagyj!! meg kapcsolatunk olyan erős, mint a drótkötél.. Jól esett elhinni. És miközben elvétve hallottam, hogy jól nézek ki, nekem folyamatosan dicsérnem kellett, ami nem esett nehezemre… leginkább a gyenge pontjait magasztaltam, mert annyira örült neki. Még benne van a szívemben, ezért teljesen érzéketlen vagyok a férfi nemmel szemben, pedig vannak előnyös külső- belső tulajdonságaim. De összeszedem magam, megértettem, nincs B verzió.
    Újra köszönöm, és tényleg menekülök.

    • Kedves Anna,
      minél többet olvasol a témában, és minél inkább rájössz, hogy mennyire egy kaptafára működnek ezek az emberek, annál könnyebb lesz neked. Még a mondataik is ugyanazok. Nincs és nem is volt itt semmiféle szerelem ezekben az emberekben. Ez lebegjen a szemed előtt.

      Amikor írnál neki valamit, elég csak arra gondolnod, hogy jót röhög magában a szenvedésed miatt, őt ez táplálja, élteti, a szerelmet már rég másnak hazudja. Még az is lehet, hogy a mostani csajának is felolvassa az üzeneteidet. Bármit is írsz, nem fogja megérinteni, hiszen semmilyen készségük nincs arra, hogy más helyzetébe beleéljék magukat, egyáltalán nem érdekled. Kíméletlenek, kegyetlenek ilyenkor már, ne alázd meg magad azzal, hogy a kedvére teszel. Ha felvennéd vele a kapcsolatot mi történne? Ugyanaz. Lenyomna, és megalázna újra, mert érzelmileg kötődsz. Ő nem kötődik egy cseppet sem. Ezért kizárólagos megoldás a menekülés, vagy jön a még több és még mélyebb szenvedés. Nincs alternatívája a teljes kommunikációs csendnek.

      Tudom, hogy rengeteg gondolatod, érzésed van, amelyeket szívesen elmondanál neki. Próbálnád bizonygatni az igazad, magyarázni, barátkozni vele, hátha visszahódíthatod, de ez nem járható út, mert semmit nem jelentesz a számára. Ezért én azt tanácsolom, hogy írj ki magadból mindent. Írj hozzá leveleket, mindent, amit csak akarsz, bármiről, ami csak eszedbe jut, de soha ne küldd el neki. Soha. Csak magadnak, hogy kiírd magadból. Jót fog tenni. Ha nagyon szeretnél a témában hús-vér emberrel beszélni erről, akkor találj valakit, aki még kibírja a témát, de akár írhatsz nekem privátban is erre a facebookos helyre, meghallgatlak, vagy amit korábban mondtam, szakember segítségét is kérheted.

      Ha újra jelentkezne, mert mondjuk még maradt olyan csatorna, amit nem tudsz lezárni, soha ne válaszolj, írjon bármit. Nem azért fog írni, hogy neked jobb legyen, ebben teljesen biztos lehetsz.

      Adj magadnak időt, hogy feldolgozd, durva sérelem ért téged, hiszen becsaptak és megaláztak. Nem a te hibád, az élet egy pszichésen sérült embert sodort eléd, és bedőltél a manipulációnak. Ki ne akarná átélni a “legnagyobb szerelem” az “életre szóló együttlét” stb. illúzióját? Mindenkinek ezt ígérik az ilyen emberek, és aztán fájdalmat okoznak.

      Ha már elértél a harag fázisába, az már jó, de csak átmeneti. A haragot is el kell majd engedni előbb-utóbb, és persze a végcél az lenne, hogy már ne korbácsoljon fel semmilyen komoly érzelmet benned. Ahogy kezded rendbetenni magad, úgy fogod tudni más felé is kinyitni a szíved. Csak türelmesen.

      Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked.

  40. Kedves Spitzvogel Doktor,

    köszönöm szépen, nagyon jó vagy hozzám, nagyon sokat segítettél, rengeteg erőt adtál akkor is, ha közben fájdalmat is okoztál. Valóban, rengeteg mondanivalóm van, amit le kell írnom, de nem fogom elküldeni. Megteremtem a teljes kommunikációs csendet, ez egészen biztos, és nem szerzek neki több örömet megalázkodásommal. Abban is biztos vagyok, hogy lezártam, eltemetem ezt a kapcsolatot, és igyekszem kitörölni a szívemből.
    Minden jót neked!

    • Kedves Anna,

      kell a keserű felismerés és a belátás, egyfajta tisztítótűz, még ha fájdalmas is.

      Lesznek majd mélypontok, ám egyre rövidebbek és egyre ritkábban, ez ne lepjen meg, de megállod, és ügyes leszel. Fel a fejjel, innentől vezessen fölfelé az utad!
      Minden jót neked is.

  41. Köszönöm szépen, Kedves Spitzvogel Doktor! :)

  42. Sziasztok,
    28 pontban ismertem a páromra. De nem ennyire szélsőséges a jelleme. Sokkal árnyaltabb. Vagy ezek a jegyek ennyire egyértelműek egy nárcisztikus személyiségnél?
    Teljesen bizonytalan vagyok már. Azt tudom, hogy ez a kapcsolat belőlem hoz ki olyan érzéseket, amiben nem érzem jól magam. Idegileg teljesen kicsinál a helyzet. Szorongok folyamatosan, féltékeny vagyok (korábban ez egyáltalán nem volt rám jellemző). Úgy érzem egyáltalán nem figyel rám. Semmivel se tudom átlépni az ingerküszöbét. Hiába jelzem, hogy nekem mi okoz fájdalmat, úgy tesz mintha értené, de látszik, hogy el se jut a tudatáig. Ha úgy érzi, hogy vádaskodom, felelősségre vonom, akkor ordítozik velem.
    Viszont ha pozitív hullám van, akkor a csillagokat lehozza nekem az égről. Olyan dolgokat élek meg vele, amit korábban senki mással.
    Ez jellemző ezekre a kapcsolatokra?
    Az is érdekelne, hogy ki milyen életszakaszban talál rá erre a típusra? Én egy lelkileg sérülékeny életszakaszomban botlottam bele és kezdtem vele kapcsolatot…. Ti is hasonlóképpen voltatok?

    • “ez a kapcsolat belőlem hoz ki olyan érzéseket, amiben nem érzem jól magam. Idegileg teljesen kicsinál a helyzet. Szorongok folyamatosan, féltékeny vagyok (korábban ez egyáltalán nem volt rám jellemző). … ”
      Ezek után nem mindegy, hogy “Ez jellemző ezekre a kapcsolatokra?” Egyáltalán, hogy a párod tényleg nárci-e, vagy sem? Ha egy kapcsolat szenvedést okoz rendszeresen legalább az egyik félnek, akkor az a kapcsolat rossz. Nem magadat és/vagy a párodat kell diagnosztizálni szerintem, hanem kilépni egy kapcsolatból, ami határozottan rossz, akkor is, ha vannak szép periódusai is. A lényeg nem az, hogy a párod nárci-e. A lényeg az, hogy neked megéri-e a kapcsolat vele, azok a hullámhegyek elég magasak-e ahhoz, hogy a völgyeket is kibekkeld értük.

      • Igen, ha ki tudnék lépni már megtettem volna. És a diagnózis amiatt fontos, mert teljes a zavar bennem. Lehet, én kezelem a dolgokat rosszul… stb.

        • Egyet értek blaci200-zal. Igen, az jellemző, amit leírtál, és olyanok futnak bele a nárcikba, akik lelkileg ( tudat alatt) fogékonyabbak arra, hogy lelki sérültekkel kezdjenek kapcsolatot. ( Rossz biztos olvasni, de sajnos erről van szó.) Lehet ez túlzott empatikus képesség, megmentő szerep, vagy a szenvedés választása a boldog kapcsolat helyett. Mindenképp magaddal foglalkozz, ez az egyetlen kiút.
          Saját tapasztalatból beszélek, mindenféle lelki problémás egyedbe belefutottam, nem lehet azon segíteni, aki nem kér és fogad el segítséget. Tehát, növeld az energiaszintedet, és nem fognak tudni Veled mit kezdeni a problémás egyedek illetve ha meg is jelenik a láthatáron egy, Te leszel már másmilyen. Ha jó az energiaszinted ( kisöpörted magadból a blokkokat), akkor még jóban ( de nem szerelemben) is lehetsz egy nárcival, mert tudod, hogy meddig mehetsz el vele, hogyan kell bánni, kommunikálni vele és persze lazán kezelni őt magadban. De ne erre törekedj, főleg, ha fiatal vagy, hanem arra, hogyha ebből kiléptél, akkor magadat hozd rendben, hogy utána egy lelkileg stabil férfit találj. (Ha kell megbízható szakember, privátban tudok Neked ajánlani.)

        • “Igen, ha ki tudnék lépni már megtettem volna. ” Uhh, sajnálom.
          De félreérthető voltam. A diagnózisban az a rész, hogy NEM te vagy a hibás, a rossz, a nemtudommi, az nagyon fontos.

          • A leírás alapján nekem az jött le, hogy a nárcit nem megmenteni akarjuk. Hanem ő képviseli az erőt. Aki tudja a tutit. És akkor is igaza van, amikor egyébként nincs. A lelki kiszolgáltatottságomban pont emiatt fért bele. Mert ő volt számomra az erő. Talán emiatt is tudtam teljesen elveszíteni a személyiségem mellette. És pont emiatt nehéz a szakítás. Hiszen nem csak tőle kell megválnom. Hanem bizonyos szintig magamtól is. (Ha ez így érthető.)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: