Aktuális

Menekült sportolók az olimpián: a teljesítményük alapján nem lenne ott a helyük?!

Még csak meg sem említették, majd amikor mégis, sokan fanyalogtak eredményei láttán: miért van helye egy menekült – vagy éppen fejlődő országból érkező – sportolónak az olimpián? Yusra Mardini mellett „Ericről, az angolnáról” is megemlékezünk, akivel az idősebb Knézy Jenő mostohábbul bánt 2000-ben, mint fia a szír lánnyal 2016-ban.

Azt mondja, mosolygott, hogy a csónakban ülő hatévesek ne féljenek - kép: AFP

Azt mondja, mosolygott, hogy a csónakban ülő hatévesek ne féljenek – kép: AFP

Nem mindenki ugyanonnan indul: Mardini tavaly még az életéért úszott

A 100 méteres pillangóúszás egyik előfutamát egy 18 éves szír lány, Yusra Mardini nyerte. Nem szír színekben, hanem a menekült válogatott tagjaként. Felhördült az ország, hogy ifj. Knézy Jenő a – menekültellenes hirdetésekkel kibélelt – köztévén sem a versenyzők felsorolásakor, sem pedig az eredmények ismertetésekor nem említette a nevét. A média bakikkal teli világát ismerve én elhiszem, hogy egyszerű figyelmetlenségről, rosszabb esetben szakmai hibáról van szó, és nincs szándékosság a menekült sportoló kihagyása mögött. Gyakran látom, hogy amit a néző, olvasó, hallgató szándékos gonoszságnak hisz, az valójában egy ostoba hiba, esetleg az inkompetencia jele: ebben az esetben maga a riporter is állítja, hogy az előbbiről volt szó.

Ugyanakkor sok meglepő vélemény tűnik fel a témában a Facebookon is: „Az olimpiai szakkommentátort miért kellene, hogy érdekelje egy felnőtt mezőnyben versenyző úszó, aki rosszabb időt úszik, mint egy magyar bajnokságon a gyerek mezőny élvonala? Milyen fantasztikus győzelemről beszélünk? Eleve ez a “menekültcsapat” egy érdekes dolog. A többi sportolónak keményen meg kellett küzdenie a kvalifikációért, míg a „menekültcsapat” tagjainak döntő többsége messze-messze a kvalifikációs szint alatti legjobb otthoni(!) – és ekkor még nem voltak menekültek – eredményt ért el. A teljesítményük alapján nem lenne ott a helyük” – írja egy ismerősöm.

Ez igaz, Yusra Mardini eredménye valóban gyengébb, mint a fejlett, békés országokból származó olimpikonok ideje általában, még ha ebben a körben ő is nyert ezúttal – hallani sok helyen. Közben viszont nem is ugyanonnan indult: ez a fiatal lány tavaly augusztusban – pont egy éve – még az életéért küzdött a vízben: a szír lány és testvére egy menekültekkel teli gumicsónakban próbált Törökországból Európába jutni, ám a csónak nem bírta a terhelést. Mardini ekkor testvérével – az életét kockáztatva – a tengerbe ugrott, mivel sok társuk egyáltalán nem tudott úszni, és ők bizonyára odavesztek volna, ha felborul a csónak. Ahogyan odaveszett több ezer menekült is. A fiatal lány nevetgélt, bolondozott, hogy a csónakban reszkető gyerekek ne érezzék, hogy veszélyben az életük, és segített navigálni. Mardini szerencsére túlélte a kalandot, és Németországban új életet kezdhetett, az edzést is folytatta. Igen, korábban is úszott, de nem egy békés, gazdag, szabad ország polgáraként, ahol minden feltétel adott volt a fejlődéséhez, hanem háború sújtotta, elmaradott vidéken próbált talpon maradni, ráadásul közben folyamatosan szerettei életéért aggódhatott.

Képzeljetek el el egy rajtvonalat, ahonnan mindenki ugyanonnan indul, kivéve téged: te húsz méterrel a többiek mögül kezded a futást. Mekkora az esélye annak, hogy az ellenfeleid előtt érsz a célba? Hasonló a helyzet a menekült olimpiai válogatott – a ROT – sportolóival is: ezek az emberek olyan országokból érkeztek, ahol a túlélés volt a fő kérdés, s csak sokadik a sport. A Dél-Szudáni Köztársaságból, Etiópiából, a Kongói Demokratikus Köztársaságból és Szíriából származó férfiakról és nőkről van szó: ők olyan helyen élték le az életük javát, ahol a gyerekkatonaság természetes, a várható élettartam 38-42 év, ivóvíz többnyire nincs, és bármikor, bárkit kivégezhetnek. Nem tudjuk, milyen eredményeket értek volna el, ha egy békés, fejlett európai országban készülhetnek 5 éves koruktól az olimpiára ahelyett, hogy a túlélés lett volna  tét. Egy-két év alatt ez a fajta felkészülés nem pótolható – különösen akkor nem, amikor az otthon távol és romokban, és egyes családtagjaikról esetleg semmit sem tudnak a sportolók, így energiák másfelé irányulnak.

2000-ben a fejlődő országok tagjai indulhattak: Hát ez óriási! Beszarás!”

Még a menekültválság tetőzése előtt évekkel, a 2000-es sydney-i olimpián a drága képzési lehetőségekkel nem rendelkező fejlődő országok tagjai kaptak lehetőséget arra, hogy a minimális kvalifikációs követelmények teljesítése nélkül mérettessenek meg. Ekkor került a média látószögébe az egyenlítői-guineai úszó, Eric Moussambani, ismertebb nevén „Eric, az angolna”: nos, őt már nem hagyták ki a felsorolásból sehol. Sajnos nem méltányosságból, hanem azért, mert szereplése viccesre – ezt azért mondjuk ki – sikeredett: 100 méteres gyorsúszásban 1:52,72-es idővel nyert előfutamot a diszkvalifikált ellenfeleivel szemben. Ez több mint kétszerese versenytársai idejének, és a mindenkori leggyengébb olimpiai teljesítmény is egyben.

Knézy Jenő – az idősebb – az ideillő érzékenységgel közvetítette a kétségkívül bizarr pillanatokat, a videót több mint fél millióan látták:

„Nézz már oda, nézz már oda, hát ez beszarás… ez beszarás olimpián, hát ezt én is megúszom… ez hihetetlen… meghal a pasi… milyen ország lehet ez? Géza, Elemér, Q… Visszafelé megy a gyerek, beszarok, hát ilyet… látod ezt, Kapi? Hát ez óriási! Beszarás! Meghal, nem tudja végigúszni, meghal! Tedd el Dávid, hát ez kurvajó… Drukkolnak neki, nehogy belefulladjon…” – nyilván elmosolyodik az ember a szakkommentár hallatán, de közben azért ne legyünk igazságtalanok Moussambanival, aki életében nem látott még 50 méter hosszú medencét: az otthonától több órányi buszútra lévő szállodában, ahol megengedték, hogy hajnalonként eddzen, csak 20 méteres medence volt a turistáknak. Mousassambani még soha életében nem úszott 50 métert a partvonal érintése nélkül egy olyan medencében, ahol senkit sem kellett kikerülnie, a végén tehát – kis túlzással – valóban az életéért küzdött.

A közönség értette, hogy egy olyan ország szülöttjéről van szó, ahol egy vödör víz is luxusnak számít, nemhogy az 50 méteres medence: épp ezért tapsoltak és szurkoltak a fiatal sportolónak, aki később egyébként  sokat javított eredményein, de akkor már vízumproblémák miatt nem vehetett részt az ötkarikás játékokon. Tetszik érteni, ugye? Vízumproblémái sem sok sportolónak vannak, akik szerencsésebb országok szülöttjei. S még ha akadnak is őstehetségek, akik a rettenetesen elmaradott körülmények és a hátráltató tényezők ellenére is szerencsésebb versenytársaiknál jobban teljesítenek (ez egy külön cikk témája volna, akárcsak a mozgássérülteket felkaroló paralimpiák kezdeti fogadtatása), a fenti eredmények előtt bármelyik szakkommentátor megemelheti a kalapját.

Már csak azért is, mert az olimpia nem csupán számokról szól, hanem a sport szeretete mellett a heroikus küzdelemről is – és abból aztán a háború és éhínség sújtotta elmaradott országokban van ám bőven, amiből mindannyian tanulhatunk.

Reklámok
Eszter névjegye (854 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

32 hozzászólás Menekült sportolók az olimpián: a teljesítményük alapján nem lenne ott a helyük?! bejegyzéshez

  1. Hú, én anno nagyon dühös voltam, hogy annyit röhögtek Eric Moussambanin, ahelyett, hogy méltatták volna, hogy egyáltalán megcsinálta. Most is hasonló az erkölcsi magasság -.-

    • Érdekes, hogy akkoriban ez – mármint Knézy közvetítése – normálisnak számított, geg volt. Azóta azért változott a világ. Aczél, Gyárfás, Csapó mind ennek az “áldozatai”. Már nem röhögünk erőszakon, nyomoron, háborún, és nem is rándítunk vállat. Legalábbis nem nyilvánosan, ha már.

      • Igen, akkor még viccesnek számított, de most már nem bírtam végignézni.

        Röhögni talán nem nyíltan röhögünk, de az a híres teniszező sem azzal vívta ki a stabil vezető helyet az összes hírösszeállításban, hogy különös aktualitása lenne a kiesésének itt, hanem azzal, hogy elsírta magát, és lehet mutatni nagytotálban, ahogy szenved.

      • Igen, látni a fejlődést azért :)

  2. Igen, a Knézy család már egy ideje direktbe verbálisan bántalmaz, két okból nem nevesítette senki eddig:
    Először is azért, mert anno a magyar foci meg is érdemelte, sőt még többet is, hogy őszinték legyünk. Id. Knézy meg főleg őket szidta, mint a bokrot.
    A másik ok az, hogy az egész magyar köz- és magánbeszéd elment a verbális bántalmazás irányába, és ez nem most kezdődött, hanem a ‘demokráciával’ egyidős folyamat.

    És nem csak ifj. Knézy ilyen.
    Néhány szakkommentátortól eltekintve olyan, mintha nem felkészült sportriportereket küldött volna a MTV, hanem trash-bulvár piócákat, akik az éppen vereséget szenvedő sportolók kínját elmélyítve a pofátlanság határát bőven áthágva teljesen empátiátlanul kérdeznek, sokszor értelmetlen dolgokat.
    És a közvetítések is elég gyatrák, és néha politikailag motivált kiszólásokkal tarkított.
    Ilyen volt ez a Knézy ügy, mert attól, hogy technikai hibák hátráltatták, még később szót lehetett volna ejteni erről.
    Ma az evezésversenyek alatt a kommentátor azon filozofált, hogy milyen lehetetlen helyzet az, hogy egy 50 kg közeli emberke diktálja az ütemet a nála kétszer nagyobb súlyú evezősöknek.
    Mintha mindig az erősebbnek/nagyobbnak (FIDESZ?) kellene megmondani merre az arra, és mindig neki lenne igaza, mert erősebb és nagyobb!
    Komolyan ilyenen, hogy lehet egyáltalán gondolkozni?

    Szujó zoltán meg a legutóbbi F1-en kárhoztatta Vettelt, mert nem birkaként teszi tönkre a versenyét a csapatközpontra hallgatva, hiszen a hatalom megkérdőjelezhetetlen, vagy mégsem?

    Szóval nem tudom eldönteni, hogy egyszerűen összefújta a szemetet a szél, vagy ez a Habony-művek csendes manipulációja.

    • Knézy ma már említette a menekült-válogatott egyik úszóját. Majd értekezett egy kicsit arról, hogy ők úgy se számítanak (már az összes nem döntőbe kerülő, nem kifejezetten a menekültek).
      Majd az uszodai ‘sportriporter’ megint remekelt, mert valami olyat mondott, hogy:
      Ha Hosszú Katinkát megveri a Siobhan-Marie O’Connor brit úszónő, akkor megkéri a kezét.
      Hogy fog neki örülni…
      Micsoda megtiszteltetés lesz neki…
      Úgy oda lesz a bo’dogságtó’ hogy, kidobja a frissen szerzett (reméljük nem, mert mégiscsak Katinkának szurkolok, és szerintem itt mindenki :) ) aranyát, és megy a konyhába, ahol a helye!
      Jóindulatú(?) szexizmus(!) :(

  3. Támogatom a menekült csapatot, minden leírt sorod igaz. Ugyanakkor szerintem Magyarországon is van olyan régió, ahol tehetségek vesznek el, fel sem tűnhetnek, mert egy vödör víz luxus, ahogy írod.
    Kapjon figyelmet a menekültelből álló csapat, de bőven van gáz otthon is tehetséggondozással/ egyenlő esélyek hiányával, ami meg úgy egyáltalán nem beszédtéma…. Szomorúvá tesz

  4. Igen Eszter, igazad van sok mindenben. És mégis az a gondolat motoszkál bennem, hogy itthon sem készülhet mindenki egyenlő esélyekkel az olimpiára. És nem is jut ki minden sportágban a legjobb. Sok nagy tehetség tűnt el a család anyagi helyzete miatt, vagy a kapcsolatok hiánya miatt. És akkor a kajak-kenuban mostanában zajló dolgokat ne is említsem!!!
    A sportriporterek? Hát verik a lécet rendesen! Megkérdezi a friss olimpiai bajnokot, hogyan fogja meghálálni a sok szurkolást, meg hogy sokan fenn maradtak miatta későig??? Ez már nem is ostobaság…

    • Az esélyegyenlőség egy olyan kérdés, amiről nem lehet eleget beszélni.

      Mozart csodagyerek és zseni volt, de basszus, születésétől ott volt a zongora mellette, és krumpliföldön se kellett dolgoznia ötévesen. Hány Mozart lehetett már a nagyvilágban, ideértve a sötét Szabolcs leszakadó cigányfalvait is? Csak azok a gyerekek soha nem láttak zongorát.

      Kiindulásként itt van a Mendelsohn-testvérek története két percben: tanulhatott mindkét gyerek zenét, mert ott volt lóvé bőven, de Fannynak az volt a dolga, hogy ügyesen férjhez menjen és szüljön, nem pedig az, hogy zenéz szerezzen. Szóba se jöhetett a kiadás, hiába írt jókat, csak a fivérét ismerjük zseniként, róla semmit se tudunk:

      Persze, hogy az esélyegyenlőség fontos kérdés, már hogyne, és millió dimenziója van. Én nem gondolom, hogy az egyik ügy felkarolása a másik ügy semmibe vétele volna, sőt. Most ez a téma, egy globális válság részeként fontos, de ettől még nem törpül el az itthoni hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok sorsa, tehetséggondozása. Itthon ezzel a megfelelő szervezetek és aktivisták foglalkoznak, és vannak politikusok is, akik kormányzati rendezésre törekszenek (ha sokszor kommunikációs üzenetként is, de a lényeg, hogy legyen haszna, mit számít a motiváció, ha van).

      Az az érvelés nem érvelés a leszakadt lábú katonának, hogy “de volt, akinek a keze is leszakadt” a robbantáskor. Vannak ügyek, mind fontos, mindben emberek érintettek.

  5. Értem én, amit a hendikepről írsz, és jogos is. De az olimpia, a sport nem igazán erről szól. Lehet, legyen mondjuk a menekülteknek is rendezvény, ahogy van paralimpia. De akkor az legyen külön.
    Másrészt van egy induló. Miért is ne kellene a menekült-csapat indulóját is bemondani? És ja, vacak idő. De basszus, a többi induló NEM menekült volt (be is mondták a nevüket, ugye). Azokat ezzel a pocsék idővel is megverte! Akkor azok ideje miért is nem gáz?

    • Mindenképpen gáz, hogy nem lett bemondva, de én minden összeesküvés-elmélet ellenére úgy vélem, szakmai hibáról van szó, nem szándékosságról, amibe az ifjabb Knézy pont beletenyerelt, és most élve felkoncolják. Nyilván ciki, hogy nem készült, nem figyelt, satöbbi, de szakmailag grillezzék már, ne az “olimpia eszméjének meggyalázását” lássák a húzásában. Találtam is erről egy jót amúgy: http://wmn.hu/2016/08/08/pasztory-dori-knezy/

      A másik dolog. Én helyesnek tartom, hogy nem külön van ROT-olimpia. Miért? Mert így hívja fel a figyelmet a leginkább, méghozzá szegregáció nélkül. A paralimpiát se tenném külön amúgy.
      Miért kell felhívni, és épp így? Mert hiába nyomatjuk, hogy számokról és eredményekről szól az élsport, a valóságban nézd meg, hogy elsősorban érzelmileg kötődnek hozzá az emberek. A magyar válogatott kiesése után is ünnepelték a fiúkat, mintha győztek volna, és nem labdarúgásuk magas szintje, hanem a nemzeti összetartozás és a közös élmény eszméje miatt. A sportot nem lehet mindettől elválasztani, és éppen ezért tökéletesen alkalmas az összetartásra, a megmutatásra, a kiemelésre. Miért ne volnának pozitív célok, amelyek a sportból indulna ki, de azon túlmutatnak?

    • Szerintem meg egyáltalán nem kéne nekik külön rendezvény. Minek? Adva van egy maroknyinak mondható sportoló. akik gyengébben teljesítenek, mint a normál körülmények közt készülők (akik közt szintén van jobb és rosszabb körülmények közt készülő stb.). miért ne lenne helyük az olimpián? 1 futammal többet rendeznek úszásban vagy, 3 perccel több idő megy el egy tatamin vagy épp egy futás selejtező pár perccel tovább tart, ha ott vannak. nem férne bele? pont az olimpia műsorába, ami elméletileg a sportról szól?

      • Igen, ebben is van valami, pláne, hogy tényleg nagyon kevés sportolóról van szó. Egyébként jó kérdés, hogy miről is kellene szóljon az olimpia, mit gondolt erről Coubertin és a többi “alapító”. Számokról, eredményről szól a sport – részben. De alapvetően egészségről kellene szóljon, szerintem. Nem a maroknyi versenyzőről és a couch-potato-k tömegéről.

  6. Mindenkinek vannak “körülményei”. Kinek ez, kinek az. A versenyben épp ezért alkalmaznak abszolút mérőket (pl. időmerés, magasság, súly, stb.). Az hogy ki milyen módon tud felkészülni egy versenyre, igazán nem tartozik a sportversenyre. Van akit támogatnak, van akit hátráltatnak. Van aki felkészüléskor lesérül, másnak meg családi, vagy megélhetési gondjai vannak. Ha ezeket mindenkinél figyelembe vennénk, akkor mindenki mehetne olimpiára, mert ugyebár mondhatja pl.: “Bocs, de a sok pénzkereső munka miatt esténként nem tudtam elmenni pl. futni, de amúgy szuper lennék, ha tudtam volna edzeni, és akkor lefutnám a maratont, de sajnos most így nem tudom. Azért kérnék egy érmet…”
    Az afrikai bobversenyzők sem tudtak valódi bobpályán gyakorolni.
    Szóval szerintem ez a kettős mérce szánalmas, és nem összeegyeztethető az olimpia versenyszellemével.

    • Mi abban a kettős mérce, hogy ez a lány indulhatott? Hiszen más, szerinted nem kettős mérce alapján indult versenyzőket simán megvert. Mindet. A teljesítménye alapján nem lenne ott a helye? Az öt közül a leggyorsabbnak nem, a másik négynek igen? Nem EZ a kettős mérce?

  7. “A média bakikkal teli világát ismerve én elhiszem, hogy egyszerű figyelmetlenségről, rosszabb esetben szakmai hibáról van szó”
    Én sajnos nem hiszem el. Az úszólány megnyerte az előfutamot. Ezt a versenyt közvetítette a tévé. Hogy lehet véletlenül kihagyni a nyertest? Mit mondott a verseny után Knézy? A másodikkal kezdte a felsorolást?
    Én különbséget látok a két Knézy tudósítás között. Az afrikai úszó szívatása nem szimpi, de egyrészt szerintem úgy gondolta, hogy ez úgysem megy adásba, tehát maguknak szövegelt (“tedd el Dávid”), és azért lássuk be, biztos ledöbbentő volt olimpiai versenyen ezt látnia. A fia viszont szándékosan ignorált valakit, mintha nem is létezne, mert a magyar aktuálipolitika most így kívánja.

    Legyen-e menekült csapat az Olimpián?
    Legyen-e egyáltalán Olimpia? Miről szól a jelenlegi élsport?
    Én egyébként szeretem az Olimpiát, és örülök a magyar érmeknek, de ezek az emberfeletti teljesítmények már évtizedek óta irracionálisak. Nem az a kérdés, hogy ki doppingol, hanem az, hogy ki doppingol annyira bénán, hogy lebukjon. Nagyon pénz szagú az egész, és a politika mindig is beleszólt. A kínai csapat miért nem lett soha senkinek gyanús úgy, mint az orosz?
    Eleinte sokan a Paralimpiától is húzták a szájukat: minek féllábú embereknek futóverseny? (Ez nem saját vélemény, szerintem fontos a Paralimpia.)
    A “menekült csapat” indítása egy gesztus az Olimpiai Bizottság részéről, nem ettől fog összeomlani a világ élsportja.

  8. Miljen egy paraszt ez a komentator. Van meg alasa? Tisztan nem erti hogy mirul van szo az Olimpia. Ez nem profi

  9. Szerintem nehéz igazságot tenni. Bárhonnan is nézzük a sport számokról, eredményekről szól és arról, hogy ki a legjobb, az olimpia pedig egy verseny és nem jótékonysági intézmény. Soha nem lesznek egyenlő körülmények, ahogy két egyforma tehetség sincs, de valahol húzni kell egy határvonalat. Lehet, hogy kirekesztő, ha valaki lehetőségek híján soha a büdös életben nem szerepelhet olimpián. Viszont annak sincs könnyű dolga, akinek megadatottak a megfelelő körülmények. Ahhoz hogy valaki kijusson egy olimpiára sokan vért izzadnak, de még az sem biztos, hogy elég a sikerhez. Egy rahedli sportoló az egész életét arra teszi fel, hogy egyszer, legalább egyetlen egyszer kijusson az olimpiára és ebből a rahedliből csak nagyon kevésnek sikerül. Velük szemben nem fair, ha az olimpia “jótékonykodni” akar olyan sportolókkal, akik körülményeiket tekintve esélytelenek egy olimpián részt venni.

    Ifj. Knézy Jenőt meg nem kommentálom, szerintem ő szimplán idióta.

    • No, azért az olimpiának a kezdetektől volt társadalmi üzenete: béke, bőség, fontos ügyek, a háborúskodás is háttérbe szorult közben. Ha van egy globális válság, mondhatni feladata, hogy épp a “sportszerűség” jegyében felkarolja a témát, és üzenetet közvetítsen. Ez a kommunikációs cél egészen más, mint a nettó “jótékonyság”: nem az a kulcs, hogy jót tesznek azzal a tíz emberrel, aki kvótával kijuthat, hanem hogy üzenetet közvetítenek azzal, hogy a sport és a kitartás jegyében sok minden túlélhető, és a menekültek is emberek, sportolók, akikre fel lehet nézni (épp ma írtam egy cikket róluk, vannak köztük elképesztő eredményeket elért arcok is, pl. maratonon, kihagyással, érdekes téma: volt, aki a nagyanyja holtteste alatt rejtőzött el a golyók elől, más meg nyolc napig gyerekként étlen-szomjan bolyongott az erdőben, míg megint más meg alig menekült meg a gyerekkatonaságtól).

      • Persze, hogy van üzenet közvetítő szerepe is, de nem ez az elsődleges feladata. Ebben a nagy világban rengeteg sportoló leledzik, akik versenyszerűen űzik a sportot, mindenki más-más hátszéllel. És a legtöbbjüknek az a célja, hogy ott lehessenek a nagybetűs olimpián. Hosszú évekig gürcölnek, sok mindenről lemondanak és tényleg csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy megtapasztalják az olimpia hangulatát. Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de aki a fél életét arra áldozta, hogy egy rövid időre részese lehessen a világ legnagyobb sporteseményének, és mégsem sikerül, mert olyan magas a mérce, hogy soha nem érheti el, azzal szemben nem tartom tisztességesnek, ha másokat a körülményeit tekintetbe véve alacsonyabb mércével mérnek.

        Tök jó volt látni, amikor valamelyik olimpián a két Korea együtt vonult be a megnyitón, vagy amikor (ha jól emlékszem) a legutóbbi londoni olimpián egy paralimpikon is részt vehetett az egyik atlétikai számban. Ezek jó dolgok, amiknek tényleg üzenet közvetítő szerepe van, de az olimpiára való kijutás mércéje nem lehet az egyik sportolóra nézve magasabb a másikra meg alacsonyabb. De ez persze csak az én személyes véleményem.

    • Engem az összevásárolt katari kézilabda csapat jobban zavar. Az üzenet is, amit közvetít.
      És nem szívesen nézek gyerekkoruk óta kínzott kínai tornászokat sem.
      Az Olimpia mindig is egy kicsit politika volt, sportba öltöztetve.

      • Meg az úszónők, akikből férfi lett, igen. Az olimpiának mindig volt egy sötét oldala is. Modern gladiátorharc.

      • Attól még hogy összevásárolták őket, nekik is össze kellet kaparniuk a megfelelő kvótát, ahhoz hogy kijussanak az olimpiára. Amúgy a honosítás nálunk sem újkeletű dolog és sok sportoló azért választja ezt az utat, mert a hazájában olyan sok a jó képességű játékos, hogy nincs esélye kiharcolni a válogatottságot. Azon lehet vitatkozni, hogy ez mennyire etikus.

        Nem kell olyan messzire menni, a román tornásznők is tudnának erről mesélni, meg az NDK-s atléták (főleg nők), akik tudtukon kívül kaptak doppingszert és borult fel később a hormonháztartásuk.

  10. Ifj. Knézy a királyi TV szent tehene, neki az apja jogán mindent lehet lehet, halottam olyan pletykát, hogy ő az, aki teli szájjal zsidózhat a TV büféjében, de gyakorlatilag érinthetetlen. Sohasem a szakmai kiválóságáról volt híres, épp ezért elhiszem, most simán csak figyelmetlen volt. Védekezését sem tartom teljesen súlytalannak: egy magyar szempontból tökéletesen érdektelen, különösebb eredményt, teljesítményt nem hozó előfutam győztese nem kapott figyelmet, hát istenem, ez legyen a legnagyobb baki egy olimpiai közvetítésben.

    Szeretem nézni az olimpiát, mert a sport csúcsa. Szuperemberek elképesztő teljesítményei, sportoló szemmel már csak kijutni életcél lehet, nemhogy érmet szerezni, győzni.

    Persze igazán lehámozva róla mindent, a kép korántsem ilyen lenyűgöző. Amit fentebb írtak sokan, az esztelen költekezés (ne legyenek illúzióink: az ezzel járó korrupció, szegények félresöprése), a politika rátelepedése, a sportolók kizsigerelése, a dppping nem éppen a büszkeségre okot adó körülmény. Utóbbi témában érdemes elolvasni a dr. Bakanek György interjút a NOL-ban, hogy végre minden naiv széplélek leszámoljon a tévhitekkel ebben a témában. Szóval akárhogy csűrjük-csavarjuk, ez azért nem egy romantikus lovagi torna, még ha sokan azt is látják benne.

    Magam is sportoltam, azt hiszem, meg tudom érteni, át tudom érezni egy sportoló motivációit, a “mindent, de tényleg mindent” a cél érdekében hozzáállást, csodálattal bámulom a sportolók – magyarok vagy sem – teljesítményét. Ugyanakkor nem kell hosszasan vizsgálódnom, hogy belássam: akár 12 aranyunk lesz, akár egy sem, kanpulyka élete jottányit sem változik, örömeim-bánataim ugyanazok lesznek, még az osztrák kisvendéglőben sem fogok nagyobb bécsi szeletet kapni, szóval az én rajongásom nagyon is racionális, már ha ez egyáltalán lehetséges. Nagyon is igazak a Bronxi mese gengszterének a kis Calogerohoz intézett szavai: “Mickey Mantle? Is that what you’re upset about? Mickey Mantle makes $100,000 a year. How much does your father make? You don’t know? Well, see if your father can’t pay the rent go ask Mickey Mantle and see what he tells you. Mickey Mantle don’t care about you, so why should you care about him? Nobody cares.”

    Szóval igazából, még ha nem is szép bevallani, nem nagyon érdekel, hogy ezen a sok szempontból felemelő, legalább annyiból meg álságos nagy dzsemborin a menekültek részt vesznek-e vagy sem, bemondják a nevüket vagy sem. Csak az számít, ki volt a leggyorsabb, legmagasabb, legerősebb, erre és semmi másra nem emlékszik senki, már két hét után sem.

    És nem, nem tisztességes, hogy valaki “előjogok” alapján kapja meg azt, amiért mások fél életen át küzdenek, mindent feltéve egy cél érdekében. A rendező ország efféle jogosultsága még csak-csak belefér, de több nem.

  11. Magánvéleményem:
    1, Ha egy sportriporter ilyen szakmai hibákat vét, ne menjen olimpiát közvetíteni (akár még mobilon is pontosan nyomon követhette volna a futamot…, stb.)
    2. A 3/8 ügyosztály szorgos gyűlöletmunkája szervezett, egymást erősítő kommentekkel egészül ki, ez rövid úton ellenőrizhető.
    3. Visszanézhető a náci és a bolsevik gyűlöletpropaganda, ugyanazt éjük meg ma is,

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: