A székelyföldi kirándulás 7 (elmesélhető) csodája

Hazatértem a székelyföldi – de Erdély egyéb részeit is érintő – kirándulásról, és még mindig a hatása alatt vagyok a sok szépségnek, amit láttam, tapasztaltam. Hét egyszerű dolog ezek közül, de a lista persze akár végteleníthető is volna…

…a természet

Az van, hogy nálunk nincs olyan természet, mint amilyen Erdélyben. Bejártam Magyarországot, de a Mátrától a Pilisen át a Bükkig sehol nincsenek olyan dombok, hegyek, sziklák, hasadékok, tavak, folyók, patakok, pallagok, fenyvesek és legelők, mint Erdélyországban, és ezt bizony kétség nélkül állíthatom. Egy csomószor úgy éreztem magamat, mintha egy mesébe csöppentem volna (csillagösvényen), és a legtöbbször azt sem tudtam, merre forgassam a fejemet. Túra a Tordai-hasadékban, a Hesdát-patak völgyében, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, Csoboth-hegy, a parajdi sóbánya, a Medve-tó, ahol felszínen tart a sok só… ezek mind elképesztő helyek. És azt mondtam már, hogy minden székely faluban több tucat gólyafészek van, négy-öt madárral fészkenként?!

…az emberek

Az ember aszinné, hogy minden székely fideszes, de hál az égnek ez nem így van. Ott is lanyhul már Viktor királysága. De persze az egyéni karakter, kedvesség, emberség akár még azt is felülírja, ha valaki netán mégis. Vagy mondjuk református és lelkész. Mint például a kőrispataki szalmakalapmúzeum alapítója, Szőcs Lajos: még soha senkit nem hallottam ennyi szeretettel, tisztasággal, őszinteséggel, szerénységgel és humorral beszélni székelyekről, anyaországiakról, románokról, történelemről és életről. De említhetném gyergyószentmiklósi házigazdáinkat is, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket és mutatták meg a környéket, és rengeteg olyan dolgot meséltek, amiről nem minden nap hall az ember…

(A hozott anyag is minőségi volt egyébként, a kisbusznyi ember hamar összekovácsolódott, esténként együtt söröztünk és pálinkáztunk (kivéve, amikor én tisztulós napokat tartottam és inkább dolgoztam egy kicsit), és… én rengeteget tanultam a többiek élethelyzeteiből, küzdelmeiből, amiket megosztottak.)

…a templomok

Enyhén panteista bandánk számára a természet a templom, de azért úgy nyolc-tíz emberi kézzel épített isteni székhelyet is volt alkalmunk látni. A ditrói katedrális, a mádéfalvai Salvator-kápolna, a göröcsfalvi Zodiákus-templom (héééé, ez meg mekkora fless már!), a csíkkarcfalvai erdőtemplom (itt amúgy egy gyapjúszövő házikóban is jártunk…), a gyergyói Szent Anna-kápolna (igen, merthogy ott is van ám egy!), a segesvári középkori városnegyed szent helyei… ezek mind csodálatos épületek, de a legszebb az, hogy lélegzetelállító tájakon keresztül lehet eljutni hozzájuk.

…a székelykapuk

Mindig is csodáltam a székelykapukat, és most aztán volt szerencsém több száz gyönyörű, egyedi, különleges monstrumot látni, és részletesen meghallgatni a történetüket és a szimbolikájukat is. minden családnak megvan a maga alapszimbólum-készlete, és minden új pár saját motívummal egészíti ki a már meglévőket. Ma már kisebb kapuk épülnek, mint régen, hiszen nem kell magasra polcolt szekerekkel sugallni a jóllétet, de még mindig gyönyörűek a modern válfajok is. Arra azért fölöttébb kíváncsi vagyok, hogy vajon valóban szokás volt régen a belső székelykapu alatt vajúdni? Merthogy gyönyörűen hangzik.

…a csíki sör a pálinkák (így együtt)

Sokan bántják “az igazi Csíki sört”, hogy nem is igazi és legfőképpen nm is kézműves, de azért még így rá tud kattanni az ember, legalábbis a magamfajta 6+ százalékos világos lágerek rajongója. Ó, és hát azok a pálinkák…! A Békás-szorosban kitűnő ágyas áfonyapálinkát vettem 15 lejért fél literjét: azt a fajtát, ami behunyt szemmel áfonya, utóízében áfonya, a kettő között pedig PÁ-LIN-KA, nem pedig ragacsos, édeskés likőr. Ritka az ilyen szépség a műfajban, már bánom, hogy a fenyőpálinkából nem hoztam, de későn találtam meg a gyergyói bankautomatát…

…merchandise: kerámia, faáru, kerti törpe és… ööö, kerti koldus

Egy hét alatt alig többet, mint egy tízest költöttem, de azért vásároltam is egy kicsit. A képen is látható kőrispataki szalmakalap mellett vettem medve tematikájú kézműves (mármint tényleg, semmi Made in China, egyenesen a mestertől) konyhai eszközöket: vágódeszkát, fakanalat, húskloffolót, ilyesmit, a bandánkból pedig többen is vettek maguknak gyönyörű kerámiatálakat sütéshez (remélem, előbb-utóbb kipróbáljuk őket közösen is, ugye, gyerekek?). A töméntelen mennyiségű kerti törpe azért meglepett: ha jól értem, a törpe az anyagi bőséget, a gólya a gyermekáldást, a cigányasszony a szerencsét szimbolizálja, de a kerti koldus misztériumát egyelőre még nem sikerült megfejtenem. Van valakinek esetleg otthon ilyenje? Érdekelne az üzenet, amit közvetít.

…a kikapcsolódás (ohne wifi)

Egy digitális nomád számára nem csekély kihívás a wifitlen élethelyzet, de szerencsére a Vodafone roamingtalansága enyhített az információéhségen.Amikor már az 1GB elfogyasztása után a plusz 500 Ft-os 200 MB-ból végeztem a napi munkámat, kimondottan retró-érzeteim is támadtak: csak akkor osztottam a netet a telóra, amikor a forrásanyagok megnyitását és a kész munkák feltöltését végeztem, a kettő között pedig repülőgépes üzemmódban lopakodtam, nehogy egy óvatlan applikációfrissítéssel elveszítsem a kapcsolatot a külvilággal… Így esett meg, hogy egy héttel számlazárás előtt már egy megabájtnyi netem sem maradt, és az elmúlt napokban már a telenoros wifimmel kényszerültem pótolni a 3G-t. Persze ez sem baj, mert jövőhéten meg tanyán leszek, vagyis a helyi szolgáltatón keresztül kapcsolódom majd az emberiséggel.

Igen, merthogy kalandos utazásaim a tíz nap Korfu, az egy hét gyerektábor és a hét nap Erdély után még mindig nem értek véget…