Aktuális

És te, kislányom, mennyit keresel azzal, hogy az interneten beszélgetsz?

Hallom én, hogy 60-on felül is bőven vannak, akik rutinosan eligazodnak a világhálón, és aktívan interneteznek. Főként azok, akiknek a gyerekük, unokájuk külföldön él, így erős a motiváció, hogy kapcsolatba lépjenek szerettükkel. Nos, hát a mi családunkban az idősebb generáció körében botrányosan alacsony az internetpenetráció, ami néha elég érdekes helyzeteket eredményez… Néha azért persze apu, nagynéném és más ismerősök is kilépnek ám a komfortzónájukból.

A meccs, a meccs, mindig csak a meccs

Ha apu délután nem tudott kimenni meccsre, rohan haza, hogy drukker-cimborája a megbeszélt időben felhívhassa vonalas telefonon, hogy beszámoljon az eredményről, és együtt örüljenek vagy sóhajtozzanak.

A meccs, igen. Három dologra szokott kérni: nézzem meg a legutóbbi meccs végeredményét, írjak az orvosának, hogy mikor tudja fogadni, és nagy ritkán a kedvenc: keressek már rá, hogy Hévízen vagy Hajdúszoboszlón van-e épp akciós hétvége.

Valahányszor hazamegyek, mindig előveszi a 3 ezer forintos butatelefonját, és megkér, hogy nézzem meg, kapott-e sms-t, simán lehet a meccsel kapcsolatos. Ő maga nem babrál ilyesmivel.

A tegnapi hírek

Tágra nyílt szemekkel nézi a reggeli Híradóban és olvassa a frissen postaládába dobott napilapokban azokat a tegnapi a híreket, amiket én már rég el is felejtettem.

Persze hiába írtam meg egy cikket egy online felületre, amit 500 ezren láttak, az számára nem létezik. Ha viszont egy 10 ezres példányszámú nyomtatott lapban írást lát tőlem, azonnal – minőségtől, terjedelemtől függetlenül – lelkesedni kezd: “Nahát, ezt tényleg te írtad? Ó!” Alig tudom meggyőzni, hogy ne hordja magánál a kitépett lapot, hogy a volt osztályfőnökömnek is megmutassa…

Kérésére néha azért mutatok neki ezt-azt, amit ide-oda írtam a neten, és pikáns visszhangja volt. Ilyenkor a mellkasára fektetem a kis MacBook Airt, és magyarázom, hogyan kell nyomogatni a nyilat, ahogy halad (ezt mindig újra és újra meg kell mutatnom). Egyszer a következő beszélgetés hangzik el:
– Te, és ezt mindenki láthatja?
– Bárki, aki rákattint, igen.
– Józsiék is Pakson?
– Igen, akár Józsiék is Pakson. Ha érdekli őket.
– Nahát!

… de persze nem csak apu

Nagynénémben is felhorgad olykor a kíváncsiság a modern technika vívmányai iránt. Ingatja a fejét, hogy nahát, ti fiatalok mind bele vagytok bújva a “gépekbe” (60-on felül ez valami súlyos, emberi civilizációt szétziláló bűn, sokkal inkább az, mint a napi 12 óra sorozat és betelefonálós műsor a tévében, ami őket körülveszi), aztán egyszer csak közel hajol hozzám, és fontoskodva megkérdezi:
– Mondd csak, kislányom, te hogyan keresel pénzt azzal, hogy AZ INTERNETEN BESZÉLGETSZ?
Mondom neki, hogy ilyesmire még nem volt példa, az egy másik szakma, aztán próbálom elmagyarázni, hogy a médiatartalom többféle platformon is megjelenhet, és az üzleti modellek is sokfélék. Elégedett vagyok a rövid összefoglalóval, aztán elhangzik a millió dolláros kérdés:
– Értem… de akkor azért, hogy az interneten beszélgetsz, mégis mennyi pénzt kapsz egy hónapban?

Hallom, hogy vannak családok, ahol a széniorok ennél lényegesen proaktívabbak. Ervin édesanyja például nemrég digitális fényképezőgéppel  rögzítette a görög nyaralás képeit, és rutinosan “dugta össze” az eszközt a laptoppal. Öt és fél percen belül mind a hatszáz fotó a Facebookon volt, beleértve azokat is, amelyeket Ica néni a a padlóról, a saját köldökéről és idős barátnője faráról készített, és amikből a sötétben semmi sem látható az ég adta világon…

Elvira néni szereti az ismerőseit, be van írva, hogy AZ ÉLET ISKOLÁJÁBAN tanult, ahol tanítómestere az UNIVERZUM ÉS ISTEN volt. Elvira néni szeret mindenkit, kivéve a migráncsokat, ha visszajelölöm, rögtön reagál is a saját falán, nyilvánosan: “Köszönöm, drága, hogy fogadtad a jelölésemet! Nagyon hasogat a reumám, de egyébként jól vagyok. És veletek mi újság, férjhez mentél már? És apuci hogy van? Szokott még meccsre járni?”. Szóval a meccs, mindig az a meccs!

Nálatok hogy állnak a szülők és a nagyszülők a zinternettel?

Reklámok
Eszter névjegye (853 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

12 hozzászólás És te, kislányom, mennyit keresel azzal, hogy az interneten beszélgetsz? bejegyzéshez

  1. Nálunk én vagyok a “nasszülő”, és úgy vagyok a nettel, hogy aki ismer, függőnek nevez. Pedig nem is……………

  2. Cseresnyés Pálné Marika // augusztus 20, 2016 - 20:57 // Válasz

    Egy kedves ismerősöm pl. arra használta chetet a fb-on, hogy megkérjen, töltsek fel a telefonkártyájára pénzt. Gyűlölködés, bántás nélkül mondom, hogy kevés pénzemből, azonnal az első szavára megtettem, és küldtem, amennyit kért. Mindezt 5 percen belül, mivel azt írta, hogy ki fogják kapcsolni a telefonját. Köszönöm a Sorsnak a lehetőséget, hogy segíthettem!

  3. A 73 éves nevelőapámnak okostelefonja van, és internetfüggő. Én gondoskodom a család technikai felzárkóztatásáról, és az eredmények engem igazolnak :D

  4. Apu facebook felhasználó lett pár hónapja. És örömmel nézegeti ezer éve nem látott ismerősi képeit. Egyébként népszerű, egy-egy feltöltött képéhez 80 likot biztos kap, pedig 300 ismerőse van eddig kb.
    Meg engem kuksiz, és mondja anyunak “láttad jól járt Ancsi?”
    Alakulunk

  5. Sztem az én szüleim függők, ettől mondjuk nem vagyok boldog, tájékozottak de úgyis csak azt olvassák amivel kb egyetértenek.(mondjuk ki nem?) Viszont nem fizetnek csekket online és általában a pénzügyeiket nem intézik online, nem bíznak a zinternetbe. Egy kicsit idegesítő szokása a generációjuknak, h emailben kuldk körbe egy hét múlva a tegnapi híreket, pptket világ csodairol, és vicceket….

  6. Nálunk nagyinak (80) gyakran el kell magyarázni, merre hány méter, és még a kattintandó ikonokat is gondosan lerajzolja a füzetébe. A takarítónője felbujtására már skype-ol is, viszont a Facebookról és a Vareráról szerencsére sikerült lebeszélnem.
    Emailben a szép és érdekes slideshow-k (kínai autópályák, orchideák) mennek, a blogomnál viszont sokáig azt hitte, kétmondatos posztokat írok, mert csak a leadekig jutott.

  7. Blogger vagyok. A szüleim nem használnak internetet, viszont a nagynéném igen, és ő TELEFONON felolvasta anyáméknak, hogy miket írtam… Anyámnak csak egyszer próbáltam computeren megmutatni az írásaimat, de valahogy csak egyetlen szatíra érdekelte, ami róla szólt. Egész délután azt kattintgatta. Apukám pedig közölte, hogy mielőtt majd megjelenik a könyvem, ő majd lektorálja, nehogy túl unalmasra sikeredjen… Azóta nem próbálkozom náluk.

  8. Egyszer megosztottam Facebookon egy angol posztot. Anyukám rákattintott a gépi fordításra (amúgy tud angolul, szóval rejtély, hogy miért), aztán írt egy fejcsóváló kommentet, hogy mennyire nem adja vissza a fordítás az eredeti gondolatokat. Én meg napokig törtem a fejem, hogy mi a csudára reagált abban a kommentben, de nem jöttem rá, amíg el nem árulta.

  9. Mária Cseresnyésné Koósz // augusztus 21, 2016 - 14:10 // Válasz

    Köszönöm a barátságodat. Tegnap este nem éreztem késztetést, sem böngészésre, sem olvasásra, de még írásra sem. Késztetésem csak arra volt, hogy kapcsoljam ki a gépet, ne törődjek a gúnyolódó írással, hiszen aki leírta, az nem ismeri fel az emberi értékeket. Aztán arra volt még késztetésem, hogy vonuljak el, meditáljak és adjak hálát, hogy ez a barátságnak sem nevezhető kapcsolat végetért. Tartalmatlan volt, és üres. Időszerűtlen a folytatás. Viszont nagyon is időszerű, hogy vége lett, és befejeződött. Gondold csak végig, mit jelentett neked, és mit jelentett neki. Életed legnagyobb tévedése lenne, ha ez valamikor is folytatást nyerne. Isten áldása nem volt rajt.Aktualitását vesztette minden párbeszéd, minden jó szó, mert szeretet nem volt jelen. Ami volt is, az elterelődött más irányba, ahol hasznosult is. A hálaadás, és meditáció végére még örömöt is éreztem, hogy hálát adhattam Istennek, hogy segítette a befejezést. A ztán hatalmas megkönnyebbülést éreztem, és nagyon gyorsan elaludtam. Hogy a ti kisérleteitek mit éreztek meg vagy mutattak ki ebből, én nem tudhatom. Egy biztos hogy ezennel ami végetért, az nagyon időszerű volt, és egyáltalán nincs késztetésem folytatni, vagy újra kezdeni, még akkor sem, ha a ti kutatástok mást mutat. Én befejezettnek tekintem, mert érzem a megkönnyebbülést, és semmi dolgom vele tovább. Hogy nektek mi dolgotok vele, az rátok tartozik. Részemről a teljes talpraállás csak így következhet be, amihez nagyon sok segítséget, és támogatást várok az égiektől. Ehhez a szakításhoz is érkezett égi segítség, akiknek a támogatása a jövőben sem fog elmaradni, ebben biztos vagyok. Hogy mit tartogat számomra a holnap, és a holnapután még nem tudom, de az égiek ezt is tudatni fogják velem. Várom, hogy vezessenek a szűk ösvényen, és segítsék levetni régi ruhám! Mindenkit üdvözlök szeretettel, és a vasárnpi ünnepi angyalok áldásáva! Marika

    2016. augusztus 20. 17:18 Eszters Offtopic írta, :

    > Eszter posted: “Hallom én, hogy 60-on felül is bőven vannak, akik > rutinosan eligazodnak a világhálón, és aktívan interneteznek. Főként azok, > akiknek a gyerekük, unokájuk külföldön él, így erős a motiváció, hogy > kapcsolatba lépjenek szerettükkel. Nos, hát a mi családunkba” >

  10. Én már a szülői generáció vagyok. A facebookot utálom és nem is használom. Csekket csak online fizetek, ügyeket (amit lehet) ott intézek. Tudom, hogy minden online infót kétszer kell ellenőrizni. Sokszor elgondolkodom, a rendszer behalna internet nélkül, mert pl. már nincs törvénytár előfizetésünk, (a salátatörvénykezés bevezetése óta felesleges is). Ám mindig eszembe jut, hogy én még tantuszos utcai telefonokon beszéltem és újdonság volt az irányítószám bevezetése, a hordozható magnó és mi minden más*. Igazából azt használom a magánéletben, ami a munkám végzéséhez szükséges, többet nem. Okostelefonom van, hogy bárhonnan utalhassak, fényképezek vele, ha kell, el is küldöm a képeket, de ennyi. És nem, nem tölt el kíváncsisággal, mit lesz még muszájból megtanulnom.
    * Az egyetemen egy számítógép még megtöltött egy termet. Most laptoppal rohangálunk.

  11. Viccesek :) Ők a kézzelfogható dolgokat szeretik, ennyi. Anyám ért a géphez, de nem érdekli, számítógépen könyvelt és tud mindenféle trükköt, amit az ECDL-tanfolyamon tanult. De az, hogy magától bekapcsolja, soha nem jutna eszébe, az neki munkaeszköz.
    Apám meg mióta a bekapcs gombot megtalálta, érdekli a szerkezet, teljesen magától netezik, úgy, hogy soha senki nem mutatta meg neki, csak kipróbálta, mit hogy lehet. Túl a 60-on. Bár ő olyan típus, hogy egy repülőt is elvezetne, csak adjanak neki egyet. Személyiség kérdése :)

  12. Szüleim számára az internet és egyébként a számítógép (de írhatnék okostelefont is) kezelése nagyjából olyan ugyanolyan bonyodalmakba ütközik, mintha el kellene olvasniuk egy kínai újságot. Teljes a homály és sötétség. Apukám egyszerűen képtelen felfogni, hogy az ő e-mailjeit nemcsak az ő gépen tudom olvasni, hanem bármilyen számítógépen.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: