Aktuális

Gendertudatos beszélgetéssorozat Soma Mamagésával: ott voltam

Ha valaki azt hiszi, hogy Soma Mamagésa azért indított gendertudatos beszélgetéssorozatot a női-férfi egyenlőség témakörében, mert ez mostanában divatos téma és mellé még jó biznisz is, az nem kicsit benézi a helyzetet: a MagNet Közösségi Házban csütörtök este alig nyolcvanan gyűltünk össze, holott Soma eventjeire ötszáz ember bármikor összeverődik, ha könnyedebb a téma. Nos, hát ez nem az volt: súlyos, fontos ügyek kerültek terítékre, a háziasszony pedig megfelelő érzékenységgel közelített a problémákhoz, amelyek mindannyiunk életét átszövik.

Nem női ügy: össztársadalmi kérdés

A meghívóból annyit szűrtem le, hogy Keveházi Kata, a JÓL-LÉT Alapítvány vezetője “A női életpálya lehetőségek, a nők gazdasági függetlenségének korlátai” címmel tart előadást (az ő munkáját a Civil Nők fórum által ismertem meg), majd a PM-es Szabó Tímea reagál miniszerelnökünk felvetésére, miszerint a nők “nem bírják a gyűrődést”, és beszél egy kicsit a nők közéleti szerepvállalását korlátozó tényezőkről, továbbá személyes tapasztalatokat is megosztanak az egybegyűltekkel a későbbi kerekasztal beszélgetés keretein belül.

Korábban még sosem jártam MagNet Közösségi Házban az Andrássy úton, és hát egészen lehidaltam az impozáns palota láttán, ahol még gluténmentes paleo sütik is kaphatók, meg van játszóház kifestőkönyvekkel. Lassan már kezdem megszokni, hogy bárhová megyek, ahol egyenlő méltóság és női jogok a téma, mindig erős női többséggel találkozom: mintha ez női ügy volna, nem egy össztársadalmi probléma. Most különösen abszurd volt, hogy csupán három férfiú képviseltette magát a teremben, ők viszont – lássatok csodát – tökéletesen illusztrálták a “manspreading” szótári definícióját: ez az a jelenség, amikor a férfi társaságban úgy ül, hogy másfél, két vagy akár három helyet is elfoglal:

wp_20160915_19_07_05_pro

Manspreading, “Egyenlőtlenségek” felirattal a háttérben

Ha most azt mondjátok, hogy nekünk már semmi se jó, és mindent ilyen randa terminus technicusokkal határozunk meg, akkor elmondom, hogy az egész beszélgetésre az egészséges egyensúly volt a jellemző: csak a patriarchális rendszert érte kritika, azt is a higgadt, józan érvek és a saját élmények mentén, a férfiakról viszont minden megszólaló szeretettel és tisztelettel beszélt. Egy kicsit olyan volt ez, mint amikor a sámán alászáll az alanti világba, hogy visszahozzon egy elrabolt lélekdarabot: muszáj néha szembenézni a rendszerszintű egyenlőtlenséggel, hazánk e téren való elmaradottságával ahhoz, hogy tovább lehessen lépni az új egyensúly, az új embereszmény – a férfi és a nő – irányába.

Együtt fejlődni, kiteljesedni, önazonosnak lenni: ez az új egyensúly

Mi is ez az új egyensúly? Erről nyitásként Soma beszélt. A nők évezredeken át nem tanulhattak, nem kereshettek pénzt és nem valósíthatták meg önmagukat, pusztán a férfi csatolmányaként, hátországaként léteztek, gazdasági, szellemi, spirituális hatalom híján, életútjukat pedig a zsidó-keresztény kultúra szűzből anyává váló alakja, Mária, valamint Magdaléna, a szajha mítosza határolta be. Nem csoda, hogy az új generáció nőtagjai tele vannak tudásszomjjal, a KSH adatai szerint az egyetemeken a hallgatók 64 százaléka nő, és az általános iskolától a felsőoktatásig mindenhol jobb eredményeket érnek el ezek a lányok. Kár volna “ezt a szelet nem befogni a vitorlába”, miközben persze az is fontos, hogy a nők mellett a férfiak is egyre tudatosabbá váljanak. Ezzel együtt egy sor változásra szükség van, amely gyakorlati szinten is megvalósítja a papíron már kétségkívül létező egyenlő jogokat.

Paradigmaváltáson megyünk keresztül, és a spirituális és gyakorlati értelemben vett új embereszmény lényege, hogy “önazonos szeretnék lenni”, hiszen nincs két egyforma lelki mintázat. Ez az új fajta ember nyitott az önismeretre, megértésre törekvő, együttérző, nyitott a sokszínűségre, elfogadja a másságot. Autonóm, függetlenségre törekszik, döntéseiért felelősséget vállal. Élete fő célja nem az, hogy másoknak megfeleljen, ha a szülőséget választja, “elég jó” szülő, nem tolja túl a biciklit, felismeri a játszmákat. Az új ember nyitott a változásra, élete végéig tanul, és a kicsi, egymást támogató közösségek erejét meglovagolva építi magát és környezetét. A két nem együtt, egymást segítve működik, közösen, a feladatokat megosztva irányít, az otthoni munkában a férfi nem “besegít”, hanem kiveszi belőle a részét, így együtt erősebbek, kiegyensúlyozottabbak, hatékonyabbak és sikeresebbek az élet minden területén.

A férfiközpontú normarendszer feloldása nem megy a férfiak magánéleti szerepvállalása nélkül

Keveházi Kata a JÓL-LÉT Alapítvány keretein belül főként a munkába visszatérők nők – anyák – problémáival foglalkozik (maga is három lány édesanyja), hiszen “ha a nők jól vannak, a társadalom is jól van”. Napi szinten találkozik a rendszerszintű egyenlőtlenség különböző formáival: létezik az otthoni egyenlőtlenség (a szabadidő kevesebb, a házimunka, gondozási tevékenységek főként a nőket terhelik), ott van a probléma a közéletben (a hatalom és befolyás, de a közbeszéd szintjén is), de beszélhetünk gazdasági egyenlőtlenségekről is (munkaerőpiaci, vagyont érintő problémákról). Vastagon ott van az, amivel Kata munkája során maga is gyakran találkozik: a nők elleni erőszak is (ennek létezik fizikai, lelki, verbális, gazdasági aspektusa is), bónuszként pedig ott van a sztereotip médiaábrázolás is, ami hatással van a felnövekvő generáció tudatossági szintjére is.

A leggyakoribb probléma, amivel a munkába visszatérő nők szembesülnek, hogy a rendszer jóvoltából – Kata így fogalmaz – “belefeledkeznek az eltartotti létbe”: a munkavállalás nehezedik, a bér csökken, értékké a patriarchális rendszert szolgáló biológiai adottságok válnak, mindez függőséghez vezet. Kata egy elég durva piramisrendszert is mutatott, a következő megjegyzéssel: “A csúcson kevés férfi áll, alatta több férfi, alul a Rogán Cecíliák, legalul pedig sok nő, akik a láthatatlan munka oroszlánrészét végzik”. És valóban, sok helyen még mindig ez a helyzet.

Az így kialakult függőségi helyzet számos esetben – Kata erről is sokat tud – kedvez az erőszaknak. A hatalomgyakorlás eszköze lehet a verbális, a gazdasági, a lelki és a szexuális erőszak (ebbe a körbe tartozik a fogamzásgátlás, az abortusz tiltása is). Érdekesség, hogy a statisztika szerint minden harmadik nő élte át valaha ezeknek valamelyikét, és Soma elmondja: ha egy teremben megkérdezi, kit abuzáltak élete során, épp ugyanebben az arányban jelentkeznek a nők a biztonságos, zárt terekben is.

A JÓL-LÉT Alapítvány vezetője hangsúlyozta, hogy az egyenlőség természetesen nem jelent azonosságot, de a férfiközpontú normarendszer feloldása nem megy a férfiak magánélete szerepvállalása nélkül. A megoldások között szerepel a szakember szerint az előítéletek, sztereotípiák lebontása, a napi rutinban történő pozitív változás és bizonyos politikai mechanizmusok, amelyek elkerülhetetlenek társadalmi szinten. Az egyén szintjén pedig? Az önismeret, az ítéletmentesség, a  női tapasztalatok elfogadása, a tudás átadása, az éleslátás a kulcs, illetve az, hogy kiálljunk önmagunkért. Aki kiáll önmagáért, az kiáll másokért is – és ez az út a társadalmi változásokig.

A “mit pofázol bele, kisanyám” a parlamentben mindennapos kiszólás

Ezen a ponton csatlakozott be Szabó Tímea független országgyűlési képviselő, a PM társelnöke. Kubatov friss aranyköpése kapcsán megemlékezett Ákosról és Kövérről, és szarkasztikus humorral említést tett arról is, hogy az utóbbi világképébe “annyira nem fért bele az, hogy egy fiatal nő utazik, esetleg külföldön dolgozik”, hogy az afganisztáni munkája kapcsán – Tímea a Harvard megbízásából az ENSZ afganisztáni missziójával dolgozott, feladata az új afgán kormány kapacitásfejlesztésének elősegítése volt, – simán lenyilatkozta, hogy az ellenzéki politikus egy az egyben CIA-ügynök… mi másért “utazgatna” “ilyen helyekre” “nő létére”, nem igaz?

Adta magát az örök téma, vagyis az, hogy a magyar politika szélsőségesen férfiközpontú, és hát az elmúlt 25 évben mindig 7-11 százalék között mozgott a nők aránya a parlamentben. “A különbség az, hogy míg a mostani kormány tudatosan nőellenes, a korábbi kormányok esetében inkább csak tudatlanságról beszélhetünk” – világított rá Tímea. “Meg hát az is milyen már, amikor egy kormányban egy szál nő van, és azt is úgy hívják, hogy Lászlóné? Mégis hogy szólítsa meg az ember?” – röhögés. Ezt a -né dolgot ember legyen a talpán, aki megérti, tényleg.

A parlamentben a szexizmus mindennapos, és bár kétségkívül vannak pozitív változások, azért Tímeánál kiverte a biztosítékot, amikor Harrach Péter egy bizottsági ülésen – ami a gyermekéhezés megszüntetéséről, mint nemzeti minimumról szólt, ami pártérdekeken túlmutató kérdés – érvek híján “egyszerűn dobott nekem egy puszit, hogy most már elég volt, vagy nem tudom mi…” Amikor egy férfikolléga a német nagykövetet egy diplomácia eseményen azzal fogadta, hogy Tímeát “a parlament legcsinosabb nőjeként” mutatta be, a politikus inkább humorral ütötte a dolgot: “nem, inkább én vagyok a szerencsés, amiért ilyen csinos férfivel dolgozhatok”, majd közölte a meghökkent nagykövettel, hogy a szóban forgó kolléga nem mindig ennyire tirpák, néha egész jól lehet együttműködni vele.

Ehhez képest már meg se lepődött, amikor hátraszóltak neki az ülésteremben, hogy “mit pofázol bele, kisanyám?”, vagy kizavarták, mert egyszer kénytelen volt magával vinni a kisfiát. Amikor az ominózus családon belüli erőszakról szóló vita zajlott – featuring Varga képviselő úr legendás kiszólása – a politikus egyébként este hazaszaladt, hogy ágyba tegye a gyereket, mire az este 10-kor kezdődő ülésen kormánypárti kollégájától megkapta, hogy “egy rendes anya ilyenkor a gyerekével van otthon”. Lazán közölte: egy rendes parlament meg nem kezd este 10-kor ülést. Persze, nem véletlenül kezdte akkor: ilyenkor már nincs médianyilvánosság, finoman fogalmazva.

Keveházi Kata kiállással kapcsolatos gondolataira reagálva Szabó Tímea elmondta, hogy bár az átlagosan 15 százalékos bérrés a menedzsereknél már 50 százalékos, az Egyenlő Bánásmód Hivatalhoz eddig csupán 9 nő fordult a témában, ám a hivatal mind a kilenc keresetet elutasította. Miért? Mert nem egyértelműen bizonyított, hogy a bérkülönbséget a nemek közötti különbség okozza. Ez már csak azért is tragikus, mert GYED után a nők 50 százaléka nem tud visszatérni a munkaerőpiacra, és ezért nem születik meg sok helyen az egyébként áhított második gyerek. Ennek kapcsán szó esett egy sor olyan törvényjavaslatról, amely a részmunkaidős foglalkoztatást, a távmunkát érinti, az apai GYED-et jutalmazza, szóba került a “kormányzati akarat híján” ratifikálásra nem került isztambuli egyezmény és egy sor egyéb javaslat is, amelyeknek elutasítását az ellenzék manapság már rezignáltan fogadja.

Bedőlni a díványra, és levenni a maszkot…?

Bár a kerekasztal beszélgetés előtt elviekben szünet következett volna, olyan intenzív volt a kiselőadások kémiája, hogy a közös diskurzus vágatlanul következett. Itt Keveházi Kata is mondott már példát a saját életéből a tipikus nőket érő atrocitásokra: amikor például rádiózott, jobb műsoridőt kapott volna, ha “bedől a díványra” (nem dőlt), de aztán amikor 26 évesen – felsővezetőként – első gyerekét várta, azt is megkapta, hogy fölöslegesen ilyen fiatalon elszúrnia az életét egy kölyökkel, amikor pedig szép pálya állna előtte. A kritika természetesen egy öltönyös menedzsertől, szemtől szemben érkezett. Kata ma már tudja: az anyaság miatti diszkrimináció történetesen a diszkrimináció második leggyakoribb formája (ennél már csak a romák találkoznak több előítélettel).

Szabó Tímea mesélt arról, hogy a “nagy sikerű” Összefogás listájának élén ő volt az egyetlen nő, ezért amikor a többi pártelnökkel leült tárgyalni, elképesztő “kakaskodásnak” volt szemtanúja Gyurcsány, Fodor, Bajnai, Mesterházy társaságában, és őt azért gyakran leintették, bár előfordult az is, hogy elismerték: “van abban valami”, hogy a női vezetők inkább törekszenek egyezségre. Sajnálatos persze, hangzott el, hogy a gazdasági és pénzügyi területeken a vezetők zöme férfi, míg az egészségügy és az oktatás inkább kerül nőhöz, holott a legtöbb családban a pénzügyeket a nők intézik.

Soma itt megemlítette, hogy amikor annak idején az Ákos-féle okoskodástól a Facebookon elhatárolódott, követői között sok nő akadt, aki a kormány udvari zenészét védte, hiszen a többségből hiányzik a tudatosság ezen a területen, nem látják át a hasonló kiszólások rendszerszintű összefüggéseit. Érdekes volt röviddel ezután a közönség soraiból a kissé sztereotip kérdést hallani arról, hogy a sok harcos amazon közül vajon ki hogyan vetkőzi le a fővezér maszkját, hogy “finom nő” lehessen otthon? Soma és Tímea itt elmondták, mi a technikájuk a kikapcsolódásra, míg Kata rámutatott: “Meggyőződésem, hogy ugyanazok az emberek vagyunk a munkában is, mint otthon”.

Én pedig kifelé menet hosszan elmerengtem: igen, az ember ugyanaz, a szerep azért kontextustól függően mindig más. De vajon miért hisszük még mindig fontosabbnak, hogy a nő letegye otthon a fővezér maszkját, mint azt, hogy a férfi is ugyanígy ki tudjon kapcsolni munka után, a szerettei körében? Hiszen együttélni senki sem egy hadvezérrel szeretne, hanem egy gondoskodó, szerelmes nővel… vagy épp férfivel. És hát az est elején bemutatott új embereszmény épp erre törekszik, hála az égnek…

Remélem, a “Férfi és a nő vágya, szerepe és árnyéka” címen futó négy alkalmas beszélgetéssorozat további fejezeteire többen lesznek kíváncsiak. Már csak azért is, mert eljön majd – többek között – Szél Dávid pszichológus és apablogger, valamint Dr. Perintfalvi Rita feminista katolikus teológus is…

Advertisements
Eszter névjegye (834 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

36 hozzászólás Gendertudatos beszélgetéssorozat Soma Mamagésával: ott voltam bejegyzéshez

  1. “feladata az új afgán kormány kapacitásfejlesztésének elősegítése volt”
    Ez így a számomra teljesen értelmezhetetlen.:-(

    • Hát a kutatási területe tudtommal a polgárháború utáni talpraállás volt a Harvard kutatóasszisztenseként, és ilyen helyzetekben a fejlettebb nyugati demokráciák szoktak önkéntes szakértői csapatot küldeni: kisebbségi kérdések, helyi szakértők bevonása, biztonságtechnikai dolgok, ilyesmi. Voltaképpen a demokrácia működését segítenek átadni, felhívják a figyelmet a problémákra, amit az adott kormány vagy megfogad, vagy nem, és ezzel hatékonyabbak lehetnek (nyilván a nyugati értelmezés szerint, de valószínűleg tényleg, én nyilván laikus vagyok a témában).

  2. Somàban mostanàban pozitívan csalódok, akàrhànyszor hallgatok vagy olvasok tôle valamit. Nagyon sokàig élt a fejemben az a tévképzet róla, hogy valami elmeroggyant, aki a spiritualitàsban éli ki magàt, ha màr a zenéje borzasztó. Ennek nagy része a médiànak köszönhetô, egyszerûen ostobànak volt beàllítva, én meg elhittem, hogy tényleg ilyen.
    Aztàn kiderül, hogy tök értelmes nô. Meghallgattam volna az elôadàst.
    A manspreadinges kép meg mindent visz, fôleg ennél a témànàl. Azért döbbenet a különbség a férfi és nôi testtartàsok között… mondhatnànk ùgy is, hogy többet mond minden szónàl…

    • “Nagyon sokàig élt a fejemben az a tévképzet róla, hogy valami elmeroggyant, aki a spiritualitàsban éli ki magàt, ha màr a zenéje borzasztó. Ennek nagy része a médiànak köszönhetô, egyszerûen ostobànak volt beàllítva, én meg elhittem, hogy tényleg ilyen.”
      Nem a média állította be ilyennek. Ő állította be magát ilyennek egy célcsoport részére. Ez nagy eséllyel nagyrészben anyagi vonzata miatt történt. A spiritualitásra mindig van vevő. Részben a külóncségre is.
      Nem túl jó párhuzam : a Who együttes is úgy vált ismertté, majd közismertté, hogy műsor közben, illetve a végén szétverték a színpadot és a hangszereket. Később ezt elhagyták és maradt a kiváló zene.

  3. Manspreading: javíts ki, ha tévednék, de – tekintettel a rettenetes zsúfoltságra – olykor a womanspreading is megfigyelhető lenne. Vagy a kopaszodó pasi mögött ülő kontyos is férfi volna? ;) Jó, ettől még a jelenség létező, tudom.
    Lesz még érdemi hozzászólásom is ;)

    • A kontyos úriember férfi. :) De a nők is szoktak spredingelni, tény – csak ritkább, mert többnyire keresztbe tett lábbal ülünk, míg a másik nem.

      • Ebben az a vicces, hogy nekem egyszer egy kolléganő-barátnőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy én is gyakran veszek fel ilyen testtartást, pedig én nő vagyok. Pl. úgy állok egy szűkebb helyen, hogy beterítem az egészet, hogy ne lehessen elmenni mellettem. Úgy ülök, hogy átlóg a lábam a másikba. És mindig lepakolok a mellettem lévő székre. És mindig rá is szoktam támaszkodni. :)

      • Basszus akkor csak jól láttam, hogy férfi. :D A testalkata olyan… szálkás,vagy talán a válla miatt, de bennem nem is kérdőjeleződött meg, hogy nő. Férfi az, csak manbun-ja van (ami kövezzetek meg, de szerintem nagyon jól néz ki a megfelelő arcszerkezetű egyedeken).

        Amikor fiatalabb voltam én is állandóan úgy ültem, mint ahogy egy nőnek nem illene: szétfolytam a széken, főleg ha fotel volt, akkor ott aztán teljesen, szétterpesztettem a lábam, vagy keresztbe tettem, de úgy, ahogy a fiúk szokták. Aztán mindenki rám szólt, hogy ezt nem illik. Nem azért, mert illetlen úgy amblokk, hanem azért, mert én nő vagyok, a fiúk csinálhatták.
        Ezt már akkoris nagyon érdekes és egyben idióta érvnek találtam, de engedtem az illemnek és leszoktattam magam róla nagy nehézségek árán. .

        • A széttett láb szerintem azért volt a nőknél illetlen, mert úgy gondolták, hogy felhívás arra, hogy a pasi beléhatoljon. Nem egy filmben is látható ilyen jelenet, még ha aztán szexre nem is kerül sor, vagy csak sejtetik, szóval nem pornóra gondolok. A pasiknál ez nyilván nem számított, nem teszik szét a lábukat szex közben. (Persze szex alatt Európában, prüdériában a misszionárius pózt értették nyilván.)

        • Onnan tudom, hogy férfi, hogy férfinéven szólították, ez a döntő érv. 😊

          • Ez nem döntő.:-) Alice Coopert női néven szólítják, mégis férfi. :-)

            • Mikor gyerekként néztem a Frédi és Bénit, és mondták, hogy William Hannah és Joseph Barbara, én tuti biztos voltam benne, hogy két nő rajzolta :D

            • Ritka női név, négy betű? – Béla:))

              • Legényanya II? Már a nők is Bélák? :D No, ezen gondolkodjunk!

                • Mindig meglepődünk a pápán, de nem értem, miért: ő a katolikus egyház feje, néha jófejkedik PR-ból, de hát mit várunk?

                  http://444.hu/2016/10/01/ferenc-papa-szerint-a-gender-elmelet-a-hazassag-es-a-csalad-elleni-globalis-haboru-resze

                  Ő az establishment, a rendszer fenntartója, a rendszert alulról fogják megreformálni, az olyanok, mint pl. Perintfalvi Rita, és akkor annyi lesz a Vatikánnak:

                  http://reflektor.hu/velemeny/perintfalvi-rita-a-referendum-margojara

                  • Egyrészt persze, hogy annak a része, de az értékelésénél akkor se feledjük, “honnan jön”. A nők (feketék) szavazójoga is forradalmi gondolat volt akkor, amikor, ma meg azokat, akik ezt képviselték, nagyrészt már vaskalapos patriarcháknak (lekezelő, fehérfölény-képviselőknek) gondolnák.)
                    Másrészt abban az értelemben is a része, hogy nem mondhatja teljesen azt, amit gondol, kicsit kell gesztust a kerékkötők felé is, hiszen az egyházon belül azok vannak többségben! Tudtommal már így is pedzegetik, hogy el kell távolítani, mert nincs ki az összes kereke (szebben mondják).

                  • Ja, Perintfalvi Rita azért sokat nem kockáztat ugye, max a (bécsi) katedráját. A magyarországit nem, mert azt nem is kapott, egy nő szüljön! felkiáltással tagadták meg tőle. Nem fogják megreformálni, légy erős, a katolikus egyház nem Európában erős igazán, Dél-Amerikában vagy Afrikában meg a gendertudatosság azért nem erős, mondjuk a szegénységgel való szolidaritás pl. jobban megmozgatja az ottani embereket

                    • Európában a katkó egyház utolsó nagy bástyája Lengyelország, (ami ott megy mostanában aburtusz-ügyben, ti. hogy akkor is meg kell szülni a magzatot ha beteg vagy halott – nos, az valami egészen gonosz és aljas) Szóval az egyház nagyon nagy befolyással van az államra (igazából a PiS pártra, ami de facto az állam, mint itthon a fidesz) egymás taktikai szövetségesei.

                    • blaci200 // október 14, 2016 - 09:29 //

                      Lengyelországban igen, újabban Magyarországra is – ugyanakkor a pápa messze nem ilyen sötét, agyament konzervatív ebben a kérdésben sem, és pl. a menekültügyben Mo. épp szembemegy vele. De a lényeg, hogy Európa nagyobb részén azért messze nincs ekkora hatása az egyháznak. És fordítva, ami reformálás megy katko körökben, az pont az európai katolikus hívek – nem utolsósorban azok elpártolása – miatt van.

                    • Ezeknek egyébként mi ment így az agyukra? Már a pápa sem lengyel, hogy neki akarnának ennyire nyalizni a húde katolikus országgal. Mitől lesz egy szaros kis voltszocialista országból ilyen elborult egyházi állam?

                    • blaci200 // október 14, 2016 - 11:20 //

                      Fogalmam sincs, de Lengyelország még a szocializmus alatt is katolikus volt, konkrétan tudtommal ott (talán egyedül a komcsi érában) egy párttag is járhatott templomba, nem volt kizáró ok. Kicsit az is van, hogy egy lengyel az katolikus, az identitás része (főleg a protestáns poroszok és a pravoszláv oroszok, a két főellenség miatt alakult így). De hogy a pártban miért gurult el a gyógyszer ennyire, az ebből nem derül ki.

      • :D Ellenben rendszeres(ebb)en van nálatok táska, amit tapasztalatom szerint legalább olyan lazán raktok le magatok mellé az üres helyekre. Meg aztán az üres helyeket a pasik a képen is inkább a másik támlára való könyökléssel, mint lábterpesszel oldják meg.
        De jó, ez már tényleg sima kötözködés.

  4. Na most sok valódi hozzászólni valóm nincs, nagyon jó beszélgetés lehetett. Mit lehet tudni a folytatásról, mert erősíteném a férfi jelenlétet (és ha ilyen sok hely lesz, akkor manspreadingelni is fogok)?

  5. A cikk remek, tényleg csak bólogatni lehet.
    Nekem arról kellene leszoknom, hogy ne tegyem fel a székre a talpamat, szerencsére csak itthon húzom fel mindig a lábaimat.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: