A 120 nettós főállás tovább mélyíti az egyenlőtlenségeket, és más baj is van vele
Viszonylag sokat beszélünk arról, hogy milyen egyenlőtlenségek övezik a továbbtanulással kapcsolatos kérdéseket. Tudjuk azt, hogy hiába nem kell minden intézményben borsos tandíjat fizetni, iskolapadba ülni mindenképpen privilégium, amire nem mindenkinek van lehetősége. Arról viszont ritkán beszélünk, hogy az első néhány munkahely – vagyis az entry level jobok világa – tovább mélyíti ezeket az egyenlőtlenségeket: hiába a megszervezett papír és tudás, 80-120 nettós főállásokban csak azoknak van lehetőségük dolgozni, akiket eltartanak a szüleik, a párjuk – és ez bizony egy szűk réteg.
Tisztában vagyok azzal, hogy az egészségügyben és az oktatásban dolgozók többsége hasonlóan alacsony bérből kényszerül “megélni” nagyjából egész életében, ami egy külön téma, amiről nem lehet eleget beszélni. Most mégsem az ápolónők és az óvodai dadusok felháborítóan alacsony fizetéséről lesz szó, hanem arról a kizsákmányolásról, ami a privát szektorban, a versenyszférában évek óta zajlik, és ami – a tanulmányok elvégzése után évekkel – tovább mélyíti a különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket.
Már maga az ingyenmunkát kívánó, illetve 80 ezer forintért főállásos tevékenységet megkövetelő gyakornoki rendszer is bűzlik, de azon túl is van valami, amivel szinte minden fiatal kénytelen szembenézni: az, hogy ott áll a friss diplomájával, a gyakornokként lehúzott egy-két évével, némi egyéb munkatapasztalattal a háta mögött a legtöbb esetben, és aztán válogathat a 110-120 ezer forintot ígérő álláshirdetések tucatjaiból, sőt: gyakorlatilag mást se lát a szakmájában sokszor.
Mibe futottam ma is véletlenül?
Becsületükre legyen mondva, hogy ugyanitt őszintén bevallották, hogy mindezt 119 700 Ft-ért nettóért és 16 ezer cafeteriáért képzelik el, heti 40 órában:
Világos, hogy itt csak olyan 20-22 éves fiatalok tudnak jelentkezni, akik még jómódú szüleik támogatását élvezik, hiszen 120 ezer forintból sem egy lakás törlesztőrészletét, sem pedig albérletet nem tudna fenntartani senki, pályamódosító felnőttek esetében pedig kizárólag olyan ember töltheti be a posztot, akinek van egy párja, aki őt – legalábbis átmenetileg – eltartja. Gondoljunk csak bele egy pillanatra: adott a rendszerben több ezer olyan állás – az állások minimum 60-70 százaléka élből ilyen -, ami voltaképpen az eltartotti létet – és az ezzel járó függőségeket – erősíti! Ez már önmagában véve ijesztő kép, hiszen az autonómia a felnőtt lét fő célja volna alapesetben, és itt fényévekre vagyunk ettől.
Azok az emberek pedig, akik megtehetik, természetesen – érthető módon – jelentkezni fognak ezekre a pozíciókra, hiszen szükségük van – a papír és a tudás megszerzése után – a gyakorlatra, a referenciára és a kapcsolati tőkére is. És itt máris elérkeztünk a probléma másik részéhez: a tanulmányok elvégzése után évekkel tovább mélyül az egyenlőtlenség ember és ember között, hiszen a kevésbé szerencsés körülmények közül érkező, esetleg épp csak vidéki – tehát budapesti lakhatási lehetőséggel nem rendelkező – fiatal/nem is annyira fiatal munkavállaló közben Londonba kényszerül mosogatni, hogy pénzt keressen, és talán soha nem tér vissza a pályára, de akár az országba se.
Azon az értelmiségi szakterületen, amire a fenti hirdetés toboroz, több ismerősöm is tevékenykedne végzettsége és ambíciója alapján. De nem teszi, mert nem engedhetett meg magának egy 120-150 nettós főállást azok után, hogy még esetleg diákhitele is van, ráadásul 25+ évesen már nem kíván negyedmagával szobákat bérelni, mint egy kamasz, hanem önállóan élne, felnőtt emberként. Felmerül esetleg benne, hogy elkezdene gyűjteni önálló ingatlanra és/vagy családalapításra (bizony, manapság ez az igény már 25 évesen is előjöhet, a kormány is azt szeretné, ha gyakran volna így), ezért aztán egy út marad: nem szerzi meg a szükséges tapasztalatot ilyen áron, hanem inkább pálya- és – egyre gyakrabban – országelhagyó lesz.
Százhúsz ezer forintból – tizenhatezer cafeteriával – nem lehet önállóan, független felnőtt emberhez méltó módon megélni. Arra tökéletes, hogy a fiatal ad haza a szüleinek cirka 50-et a közös költségekre, a többit pedig önfejlesztésre és szórakozásra költi, de amellett, hogy ez az egyenlőtlenségeket tovább mélyíti (kizárva azokat, akik mögött nincs szülői támogatás, akit nem tart el a párja), még csak nem is egy fenntartható állapotról beszélünk, ami kedvezne az elvégzett munka minőségének és az egyéni fejlődésnek, előrelépésnek, vagy akár – egy magasabb szinten – élénkítené a gazdaság vérkeringését.
Természetesen semmi új nincs nap alatt: az állami szektorban a pénzünk rossz helyre megy, ezért vannak hasonló bérezésű munkakörök, a privát szektorban pedig – részben az állami szektor alacsony bérei miatt – alapállássá vált a munkaerő teljes kizsákmányolása, ami egyenlőtlenségekhez, nagy fluktuációhoz és alacsony színvonalú munkához vezet kivétel nélkül mindig, és mindez a gazdaságon is meglátszik.
Eszter's Offtopic 
Az átlag magyar fizu 80-120 között mozog. Most esett le?
Nem erről szól a poszt. Hanem arról, ami egy lépéssel ezután jön: hogy sajnos emiatt pályaelhagyók és országelhagyók lesznek. A tipikus szetting: egy nyíregyházi tanárnő egy budapesti összeszerelő üzemben dolgozik 170 nettóért+cafeteria, vagy Londonban mosogat a budapesti bölcsész. Tetszik érteni?
Nemcsak az vállal el ilyen munkát, aki megteheti, hanem aki nem válogathat, az is. Ez mintha kimaradt volna a cikkből.
Igen, ez egy átlagos magyar fizetés. Nem csak jódolgában vállalja el az ember ennyiért a munkát, és nem csak kezdő/kulimunkát, hanem, mert ez tök átlag. A főnökök úgy vannak vele, hogy jóulesszaz, eddig is jó vót.
Nekem is 110 ezer körül van az alapfizetésem – amitől valójában 125-től 168-ig hintázik, az az átlag egy-két plusz nap, amit szoktam bemenni, meg a negyedéves bónusz. Van, aki másodállást vállal, tanít, hogy meglegyen a pénze. Emberrel együtt lakunk egy albérletben, de mondjuk erre nem mondanám azt, hogy “eltart” – ami ténykérdés, hogy egyedül ekkora lakást nem tudnék kivenni. Érzem, amiről beszélsz. De ez nem egy marginális jelenség, és nem csak otthon lakó, pályakezdő fiatalok/Fókuszban szereplő közalkalmazottak futnak bele ilyen összegekbe.
Nem osztályöntudatoskodásnak írtam ezt ide, meg személyes orrfelhúzásnak, ez jutott eszembe a posztról, ha ciki, dobd ki.
Nem ciki, de ezek szerint más a merítés, ami körülöttem van. Az emberek az én közegemben 90 százalékban pályaelhagyók, mert a vendéglátás és a gyári munka – a jó összeszerelő üzem – ennél jobban fizet, átlagosan 170-et. A legtöbb pedagógus, ápoló és bölcsész ismerősöm ezeken a területeken dolgozik, ha még itthon van, és nem Londonban. Mondjuk tény, hogy kevesen maradtunk. :(
Nem vagyok ám minden területtel képben – én a reptéren vagyok utasbiztonságis és a fentebb hivatkozott számok között mozog a számlámra érkező mani. Nyáron körülnéztem, hogy a logisztikai adminisztrátor- és védelmi ellenőr munkákkal mi a helyzet máshol, láttam jobbat, hasonlót és rosszabbat is.
Azt mondják, hogy nem illik pénzről beszélni, számolgatni, fillérezgetni, de ha már így előkerült, nálunk ez van: van bónusz, ami függ egy rakás változótól (hogyan melózol, visszajelzések, rendőr, műszakvezető mit gondol erről, kamera mit lát, negyedéves vizsga milyen lett stb), meg van az alapfizetés, hajnalosnak-éjszakásnak pótlékkal. Ezen kívül lehet túlórázni, vagy úgy, hogy kikerekíted a 8-9 órás szolgálatodat 12-re, vagy elvállalsz egy plusznapot. Utóbbi szintén pótlékos. Így aztán sose betűre ugyanaz fog a számládon landolni. Nekem pl van egy alszámlám, ahova ledobom a bónusz egy részét, lakbér rám eső felét stb, hogy képbe legyek, mi mennyi.
Régebben volt egy parázs vitánk ismerősi körben, hogy vajon mit tehet a munkavállaló a munkáltatóval szemben, hogy az ne nevetséges bérért alkalmazza, hanem kénytelen legyen rendesen, munkájának és a megélhetési feltételeknek megfelelően bérezni.
Egy munkáltató nem fizet többet, mint szükséges. Neki az az érdeke, hogy minél alacsonyabban tartsa a kiadási oldalt, annál több marad fejlesztésre (és akkor most nem írnám le, hogy főnöknek vitorlásra, luxus életre, mert az demagóg :-)
Ezzel szemben a munkavállaló szeretne kevés munkával sokat keresni, azaz máris megszületett az ellenérdek! De vajon ha a melós hajlandó éhbérért is dolgozni, akkor miért is kellene többet fizetnie a cégnek? Ha egy vidéki tesco-nál sorban állnak a “4 órás fizetés, 8 órás munka” hirdetésre, hülye lenne többet fizetni!
Nem tudok én sem megoldást.. A minimálbér az az állami beavatkozás, ami valamilyen szinten kényszeríti a versenyszférát, de minden emelés olyan anyázás követ, hogy tele vele a sajtó. Megoldás lenne a “munkaerő hiány”, vagy egy-egy jobban fizető alternatív munkahely, pl. egy vidékre telepített nagyobb vállalat mondjuk állami részvállalással, ami a régióban szokásos béreknél magasabbat fizetéssel konkurenciát jelentene a munkaerő piacon, stb…
Vagy egyszerűen csak bizonyos munkakörülmények, bérek mellett nem megy el az ember dolgozni… Voltam már én is olyan állásinterjún, ahol azzal köszöntem az interjúztató főnöknek, hogy egészen biztos nem egymást keressük :-) Volt, ahol a bérigényemre azt mondták, hogy ebből a pénzből ők két rabszolgát is fel tudnak venni (nem pont ezt a szót használta, de egy szinonimáját), bólintottam, hogy ez az ami miatt ő sosem lesz még csak középszerű cég sem.
És sajnos tényleg vannak olyan munkahelyek, munkakörök, ahol a munkavállaló nem ér többet, mint a minimálbér. Azok, ahol 2 nap gyakorlat elég a munkakör teljes értékű betöltéséhez, ahol a tényleges teljesítmény a puszta jelenléttel kimerül, stb.. Ezzel pl. tényleg nem tudom mit lehet kezdeni…
De hát egy rakás szakmában munkaerő hiány van, mégsem emelnek, hanem vendégmunkásokban gondolkodnak!
Nálunk a főnökség úgy van vele, hogy amíg ennyiért bárki is itt marad, a többi helyre meg lesz ideig-óráig munkaerő “gombház sejj”-jeligére, addig mire törjék magukat ilyenekkel, hogy fizetés, meg normális beó… Egy-egy kampányszerű ajándékhalom, buksisimi szokott lenni, előtte-utána meg a méla leseszarás. Mi meg, ahogy egy kollega fogalmazott “mi vagyunk a hülyék, hogy megoldjuk”. És ebben is van valami: mindenkinek megvan a motivációja, miért marad és miért “oldja meg” a törött mintavevővel, túlérzékennyé vált elemzőgéppel, egy szünettel a kilenc óra közben (élelmesebbek ki-kiszaladnak alapról is pisilni, dohányozni, én a sétálóidőben oldom meg, ha távolabbi munkaállomásra megyek): hatszáz éve itt van, régen még ez káderes hely volt, ma viszont fél, hogy nem vennék át máshova. Megcsapta a kerozinszag, a reptéren belül cirkulál. Utóbbi, szorozva azzal, hogy szereti is a melót és nincs is jobb ötlete (én). És minálunk nem kétnap alatt betanulható gyogyizás van, meg “disznókat etetni, gombokhoz nem nyúlni”, hanem elég rendes ellenőrzés, felelősségünk van, meg nagyrészt képünk sincs szarul csinálni.
“És sajnos tényleg vannak olyan munkahelyek, munkakörök, ahol a munkavállaló nem ér többet, mint a minimálbér. Azok, ahol 2 nap gyakorlat elég a munkakör teljes értékű betöltéséhez, ahol a tényleges teljesítmény a puszta jelenléttel kimerül, stb.. Ezzel pl. tényleg nem tudom mit lehet kezdeni…”
Sajnos vannak ilyenek, de amíg nincsenek robotok, amik ezt elvégzik, addig erre is ember kell – mert lehet, hogy nem kell sok ész az utcasöpréshez, szemétszedéshez, meg az árokpucoláshoz, de ha nincs elvégezve, az mindjárt meglátszik. És vannak emberek is, akik nem alkalmasak másra, csak ilyen munkára, és ez nem feltétlenül az ő hibájuk – rossz körülmények, elégtelen szocializáció, alkoholista szülők, mélyszegénység, bántalmazás, születéskori alacsony, vagy határövezeti IQ, stb. Mit kéne kezdeni velük?
É nagyon masszívan azt látom, hogy az értelmiségi ilyen helyzetben igenis válogat, és inkább elmegy vendéglátózni vagy gyári munkára. Mai fejlemény: nő, diplomás, 35 éves, és Gyálra meg gyári munkára két műszakban, mert 170 ezer nettót és 15 ezer cafeteriát kap, a gyári járat háztól házig viszi, és éjszakáznia se kell. Szóval én nagyon azt látom, hogy válogatnak, egyszerűen az én korosztályomban már nincs olyan elkötelezett ember most körülöttem, aki 120-ért vállalja a pályáját, szakmai szeretetből. Mert nem teheti meg. Tanár haverom is recepciós lett inkább, hiába hivatástudatból ment pedagógusnak.
Jól is teszi. Elég baj, hogy kiszorul abból a szakmából, amit igazán szeret, de mindenki pénzből él. Az is, akinek hivatása van – kicsit hülyének nézik a munkaerőt sok helyen.
Ja: cafeteria van nálunk is, elég sok:)
Tegnap találkoztam egy magyar lánnyal, aki cukrász és otthon bruttó 600 forint órabérért dolgozott öt csillagos szállodákban 240+ órákat havonta 3,5 évig. Elege lett. Most kijött Angliába. Mielőbb vissza akar térni a szakmájába.
Ez Magyarország. Fehérváron diplomás ismerőseim is 120 nettó körül kapnak, s egyik csaj hogy “világot lásson” elment aupairnek egy időre külföldre gazdasági diplomával.
Én is ezt látom. Nem tud megélni abból, előrejutni pláne, marad a pályaelhagyás és az országelhagyás. A barátaim jelentős része Angliában, és esély sincs arra, hogy visszajöjjenek. És akkor a kormány azt mondja: szerencsét próbálnak. Hát lol. Felforr a vérem.
Családtagjaim többsége ennyiért vagy ennél kevesebbért dolgozik… Vidéken a 120, pláne cafatériával nem is olyan rossz, a két kezem összetenném, ha a férjem ennyit hazahozna… Diplomásként… És nagyon nincs miből válogatni, mert emellett vannak a minimálbéres állások, vagy a közmunka.
Fiataloknál az ilyen és ennél sokkal rosszabb fizetések azt generálják, hogy a fiatal otthon marad a szüleinél. Sok barátom van olyan helyzetben, hogy nem tud otthonról elköltözni, mert még a százat sem keresi meg. Jobb állások esetleg lennének Pesten, de mivel ott meg nagyon durván felmentek az albérletárak, hiába a kicsivel jobb fizetés, abból sem marad meg több. Valóban kilátástalan így megélni, pláne előbbre jutni, ezért aztán nem csoda, ha ennyien kivándorolnak.
Itt Pesten sem jobb a helyzet. Az itteni fizuk ha 20-al többek a vidékienél, de ezt a 20 rugó plusszt nem érzed meg az életszínvonaladon.
Olyan ez mint mikor dogát írunk, ami 51 ponttól kettes, te 37 pontot értél el, én 44-et. Ez utóbbi hiába több az előbbinél, még mindig nem elég az átmenéshez. (megélhetéshez)
120-130 a max amit az átlag kaphat. 150-et talán csak akkor ha a teljes életed a melóhelyeden töltöd. De azt nem lehet bÍrni, sem lelkileg sem fizikálisan, sem szociálisan. Meg sem éri mert a 150 is kevés. 180-200 kellene ilyen árak mellett. Az albi 100 körül van, ha nem kutyaházat vesz ki valaki. Épp’ ezért a szingliknek havaztak. (egy 122 nettós 37 éves szingli, havi 240 órával, a “mamahotelben”)
Az enyém hazahozza, de ez is kompromisszum, hogy emiatt az ő munkája az első, hozzá kell igazodni. Tehát olyan munkát kellett keresni, ami 8-4-ig van, mert voltunk olyan lököttek és gyereket vállaltunk és nem akkora, hogy egyedül mászkáljon. Na, ez nem fizet jól, de munka. és nem, nem adom oda a szitternek a fizetésemet egy nem karrieres munkáért. Meg lehet, már karrieresért sem tenném, mert a meló ugye nem betonbiztos, bárhol áll valaki a ranglétrán.
Az általános iskolai osztályomból – Gyöngyös – öten maradtak, akik még a városban élnek, huszonhatból. Beszédes szám. minden benne van, amit fentebb leírtál. Voltak, akik szülőstül költöztek.
Ez az állás nem követel meg felsőfokú végzettséget. Érettségivel, középfokú nyelvvizsgával és néhány éves szakmai tapasztalattal és / vagy okmánykezelői végzettséggel (OKJ) végezhető. KKV szektorban nem hogy középfokú végzettséggel, de még felsőfokú végzettséggel is normális.
És ez még egy egész korrekt álláshirdetés, mert legalább kiírja a fizetést. De amikor harsogják hogy “a szakmai területen versenyképes fizetés”, az olyan, mintha a katalógusban lévő termékekhez nem volna odaírva az ára, hanem csak annyi, hogy “olcsó”.
Az borzasztó szerencsésnek mondhatja magát, aki rendelkezik pl. a fővárosban saját ingatlannal, vagy ha bérli is, áron alul. A budapesti “jobb” fizetéseket is – 200 felett – érdemes rögtön kettővel osztani, hacsak, ahogy Eszter írja, nem egy háromszobásban élnek kollégiumi életet hatan. Ezzel egy-kettő lecsúszik a munkavállaló a vidéki bérek szintjére. És ez valahol nagyon szomorú, hisz a meló helyeden már fel vannak háborodva, ha teljesítményértékeléskor még megpróbálod azt + 20ast valahogy kikönyörögni, végtére is ők tényleg megfizetnek. A mérleg másik oldalán meg a külvárosi patkányfészek igencsak borsos bérleti díja, télen + a fűtés sokat vet a latba. A desztináció okán pedig nyilván még egy 10es ugrik a BKV bérletre és akkor ne kelljen se orvoshoz menni (mondjuk magán fogorvoshoz ahol egy tömés egy 20-as és szevasz – vagy lehet egyetemi hallgatók keze alá szaladni a szentkirályiba).
A várost csupán az drasztikus erőforrástöbblet teszi “élhetőbbé” a vidéknél.
De hogy a cikkhez is hozzászóljak: a munkáltatók többségének olyan irreális követelménylistája van, amellyel saját maguk számára szűkítik be a lehetőségeket. A felsőfokú végzettség nem garancia semmire, sőt, általában még az elméletet sem jól ismerő (mert csak a vizsgára tanulta) munkavállalók kerülnek ki az egyetemek padjaiból.
És most tényleg nem akarok gonosz lenni, de az ezekért a bérekért érkező bölcsészek és más szoftdiplomások gyakran úgy mozognak életük első, teljes állásában, hogy néha azt sem tudják hol vannak, mi a dolguk. A nyári szezonban, hétfőnként fesztiválokról esnek be dolgozni, amely kávé és cigarettaszünetek egybemosódó hömpölygése számukra.
És itt a két fél, a munkáltató és a munkavállaló olyan szinten beszél el egymás mellett, hogy azt kívülről – egyetemi diploma nélkül – nézni roppant szórakoztató.
És arról se feledkezzünk el, hogy a 119.700 nettó az minimum 231.300 Ft-ba kerül a munkáltatónak.
És az már mondjuk az ő hülyesége, hogy ha ennyit szán rá, azt nem számlára adja. Ötvenet befizet a delikvens KATA-ra, még mindig több marad (181 ezer), és mellé tud mást is vállalni legálisan legalább.
Egyszer nekem is ajánlgattak hasonló konstrukciót. Mondtam, hogy ezt nem egy 8 órás bentülősként képzelem el, hanem nekem cirka napi 4 óra, úgyhogy adja oda a rászánt összeget számlára, és írjuk meg a szerződést ugyanazokról a feladatokról, mindenki jobban jár… de nekik kellett egy droid, aki ott ül. Hát, annyiért nem találtak. Szóval, munkáltatói ökörség is van a dologban, az fix, ez a cikkbéli is tipikusan olyan, amit a holdról is el tudsz végezni, úgyhogy itt is aszondanám, kérem a 231-et számlára, oszt kész.
Ötvenet befizet? Ha van miből, akkor igen. Ha olyan munkája van, akkor igen. Sok munkához igenis ott kell lenni a helyszínen és nem te döntöd el, hogy most 11-kor állsz neki este.
Az a baj, hogy gyakorlatilag megpályázható állás sincs, örül az ember annak, ami van. És a lehetőséges tárháza végtelen, amíg mondjuk egyedül élsz, szingliként válogathattam az albérletek között, egy nap! alatt találtam 7! alkalommal magamnak albérletet és be is költöztem, állásom is volt. Nem számított, hogy hatig kellett a melóban lenni és este fél 8-ra értem haza. Bármikor cseréltem bárkivel, nem volt gond a néha szombat sem, bár az szökőévente volt. Aztán koppantam a “belefeledkezett eltartotti lét” miatt, ahogy az előző cikkben írtad.
Hát azért 231-ből még mindig 181 marad, szóval jobban megéri, mint alkalmazottnak menni, mert akkor csak 119 marad, ugye.
Ha fizetnek annyit, akkor igen.
Legalábbis az első NAV-ellenőrzésig, aztán ölég drága lesz a mulatság, mert vélelmezni fogják a bújtatott munkaviszonyt (pláne ha a cég eszközeit, irodáját használja).
Pont emiatt évi 1MFt (havi 83eF) egy helyre számlázása esetén bevallást kell készíteni. És ha megnézik, hány helyre számláz az illető, és ha egyre (vagy gyanúsan kevésre), akkor lásd fent.
Kissé talán szögletes véleményem szerint a KATA tkp. legális adó- és TB-csalási kiskapu annak érdekében, hogy egyáltalán legyen egyéni vállalkozás az országban, és rengeteg helyen ugyanolyan “okosba” megoldás, mint a zsebbe fizetés az ÁFA kikerülésére.
És csak elvi szinten: a nyugdíjba 83eFt adóalapként számít bele, tehát ha egy élet KATA után eljön a nyugdíj, az nem lesz túl vicces, tehát a kvázipluszpénzt nem árt, ha a KATÁS elspájzolja valami önkényes nyugdíjalapba vagy a párnacihába.
Ilyen bérezés mellett, huszonévesn meg senki sem gondol a nyugdíjra.
Attól tartok, az állami nyugdíj nekünk, 80-as és 90-es években születetteknek már nemigen lesz lófasz se. Legfeljebb magánmegoldásban gondolkodhat a generációnk.
Ezért írtam, hogy elvi szinten :-)
És igen, az állami nyugdíjrendszerbe pénzt önteni a legrosszabb hosszútávú befektetések közé tartozik, nemhiába próbálja fékezni az állam a szocho-spórolós adóelkerülést (=próbálja erőltetni a bejelentett alkalmazottakat), hogy jusson pénz a nyugdíjasoknak.
Nekem úgy fest, lesz még itt egy új, eléggé népes nincstelenréteg, amelyik a spórolásra esély nélkül lehúzott munkásévek után a bejelentetlenség miatt havi huszonezer forintból fog tengődni nyugdíjaskorában.
Bár ugye Zsiga Marcell megmondta, hogy 47eFt-ből is meg lehet élni és nem lángolt utána a Lendvai utca.
Azt hiszem, épp írom fentebb is, hogy a mi generációnk – 80-as, 90-es években születettek – már csak magánmegoldásban gondolkozhatunk állami nyugdíj helyett, ezért erre mindenképpen gondolni kell előbb-utóbb. Fizikai munkánál ez méh gangsúlyosabb, hiszen 60 évesen írhatsz, de 50 kilós zsákokat emelgetni talán nem fogsz tudni, ezét az pláne szomorú, amikor ezeket az embereket kényszervállalkozói státuszba rakják, 500 Ft-os órabérrel. Ismerem sajnos ezt a műfajt. :(
PhD, tudományos főmunkatárs, 200 eFt nettó, bértábla szerint, több nemigen adható (persze nincs is miből).
Nem, 120 ezerért azok mennek el dolgozni, kiket NEM tart el a családjuk, ezért kénytelenek ennyiért elmenni, mert más lehetőség nincs. Kivéve persze a külföldet.
Nem igazán ezt látom. A korombeliek, akiket a pályájukon ilyen ajánlatok találnak meg, inkább
a, vendéglátóznak 160+ jattért
b, adminisztrálnak ugyanennyiért
c, Londonban mosogatnak, Utrechtben mekiznek
d, elvállalja ezt, és mellé fusizik (hostesskedés, vendéglátás, satöbbi).
Nem nagyon tudnak maradni, az van, mert nincs, aki eltartsa őket.
Akik párkapcsolatban vannak, azoknak vmivel könnyebb, mert ketten osztoznak a lakhatási költségen. Cserébe, ha szar a kapcsolat, akkor is maradni kell benne.
Akinek nincs senkije, annak esélye sincs ilyet elvállalni, mert 35 évesen nem fog ötödmagával bérelni egy külvárosi háromszobás kecót, ami kijön havi 30-40-ből, csakhogy a szakmájában dolgozhasson.
Erős a gyanúm, hogy jelentősen eltérő a minta, ami alapján véleményt mondunk ;)
Most öt fölött van azoknak az ismerősöknek a száma, akik azért nem dolgoznak a szakmájukban, mert képzettség nélküli vendéglátózással is többet kereshetnek, és nem engedhetik meg maguknak azt az 50-60 ezer különbséget, csakhogy fehérgallérosok legyenek. :(
Épp most beszéltem egy vendéglátós ismerősömmel (chef), szerinte azért nem “kap” normális fiatal munkaerőket, mert nem fizetik meg őket, kimennek külföldre. Az ő szavaival, a “selejt” marad Szakmai szempontból mármint, nem selejtes emberek természetesen. Tény, hogy egy rakás diplomás megy külföldre, vagy egész más szakmába, jellemzően a pénz szektorba. De az is tény, hogy a 120 ezer az szép fizetés friss diplomásként, de hát te is ezt írod lényegében, hogy a legtöbb szakmában az.
Igen, ismerős végzett német nyelvtanfolyammal egybekötött szakácstanfolyamot, ez csábító, ha valaki el akar adni egy képzést.
Miközben – jó sok vendéglátóstól tudom – a szakácsképzés önmagában egy-két iskola kivételével gyakorlatilag használhatatlan. Az is elhangzott már, hogy kimegy külföldre, és ott megtanul főzni.
Egyik legjobb barátnőm férje erre kitűnő példa. Műszaki területen dolgozott egész életében, érdekelte a főzés, autodidaktaként képezte is magát munka mellett otthon. Londonba mentek, egy hangot nem beszélt angolul, ott egy évet nyomatta a Mekit, az arra jó, hogy szó szerint konyhaszinten megtanulta a nyelvet. Kitalált magának egy jobb önéletrajzot, elment pasztaséfnek. Az interjún elétették az étlapot: “Ezt meg tudod csinálni?” – “Igen.” – “Akkor csináld.” És megcsinálta. Felvették. Két évet lehúzott itt, most már rendes szakács egy másik helyen, sikeres volt a pályamódosítás, nulla végzettséggel, de önképzéssel és türelemmel.
Különben pasztaséfnek lehet, én is jó lennék :D, a vallásom a tészta. :D
Pasztafariánus vagy? Én is a repülő spagettiszörny híve vagyok.
Nekem is van sokcsillagos séf ismerősöm, aki Angliában lett az. De ez is az országelhagyók sorát erősíti, ezt tudom, hogy sokan mennek el.
Szép, mert ez a norma, hogy azt gondoljuk, hogy ez szép. Miközben vidéken nem nagyon van meló (ország keleti részéről beszélek), ezért vagy ide költözöl, vagy Londonba. Ha ide, akkor mindenki azt sugallja, hogy legyél elégedett, mert 120ezer, az nagyon fizetés. Miközben kb. ennyi egy lakás fenntartása itt (albérlet), így azért fogsz dolgozni, hogy tudjál dolgozni, bejárni. És akkor tele a net újabban, hogy sírnak, hogy munkaerőhiány van. Persze, hogy így az van. És így nem ugyanonnan indul egy bp-i és egy nem bp-i fiatal, mert előbbi tud még egy ideig otthon élni.
Na ja, a szépet idézőjelbe kellett volna rakni. Hogy mi mibe kerül, az ebből a szempontból sajnos irreleváns, akkor is ennyi a fizetés, igen, sajnos jónak mondható fizetés.
A másik, hogy igen, fizess kicsit többet, és alighanem lesz jelentkező a munkahelyre, ahelyett, hogy nyafognál a munkaerőhiány miatt..
Ugyanez a tapasztalatom nekem is: http://www.vous.hu/hir/20160715-balaton-hekk-munkaero-nyar
Épp ezért jutnak be ezekbe az állásokba az egyéb területekről érkező diplomás pályaelhagyók: tulképp ők szolgálnak fel, amíg a képzett munkaerő egy-két határral arrébb talpal.
Feltételezem, a tanári pálya meg aztán tele van ilyen történetekkel. :(
A párkapcsolat sem könnyebb, akkor tudnak albérletet fizetni, ha jól keresnek, amúgy meg a szülőknél vannak a kisszobában, semmi esély a kitörésre, hacsak nem kapnak 3-4-5 milliót a szülőktől, na akkor már van hitel, szocpol, így olcsóbban jönnek ki, mintha bérelnének, legalábbis felénk. Persze ház ebből sem lesz, de lesz lakás esetleg. Viszont ha nem akarnak nyomorogni, akkor egyik félnek kell másodállás.
Nekünk jelentősen olcsóbb volt lakást venni, mint bérelni – sokkal kevesebbet fizetünk most a törlesztésre, mint az albérletre. Persze, ehhez kellett önrész, de végül is több mint 10 évig csak erre spóroltunk, minden szempontból visszafogva a kiadásokat, és pluszmunkát vállalva, és a szülők is segítettek. Vidéken, főleg, ha az ember jól kifogja, olcsóbban lehet lakáshoz jutni, mint Pesten, pláne 2 éve még tényleg nagyon jutányos áron lehetett.
Igen, kell kezdőtőke, akárhonnan. Mivel kisvárosban élek én is, nekünk is a hitelfelvétel olcsóbb volt, nem tudtuk az albérletet megfizetni.
Kb szóról-szóra így van. És szerintem külön súlyos képet mutat, hogy a kommentelők zöme ezt jó fizetésnek tartja. Így lehet ezen a szinten tartani a nyomort.
Jó = ez a mai helyzet, ennél még rosszabb is van, simán. Ettől nyilván nem lesz jó.
Igen, ez “jó” fizetés, mert fizetés, nem munkanélküliség, és kb ez a MAX amit 1 átlag magyar kaphat, nekem pl. ez a vígaszom. Ok. józan ésszel tudom, hogy ez kevés, de mit mondjon egy 70-80 nettós takarÍtó, vagy egy 54 nettós közmunkás? Sokan, nagyon sokan örülnének 120 nettónak.
Nem jó fizetés ez senkinek, csak ez van. Ha nem vállalod el, akkor 0 Ft-od van. Ismerős munkanélküli lett, egy hónapig kapott valami 60ezret, aztán mondták a munkaügyi kp.-ban, hogy vagy elfogadja amit kínálnak, vagy 0 Ft. Fogyatékosokat kellett gondoznia, ez volt a munka. Nincs lehetőség válogatásra. Aztán eladó ismerős: papíron öt napot kell dolgozni, egyébként a szombat is munkanap, de azt nem fizetik, ha beteg lettél, már ki vagy rúgva. És nem egy helyen van ez.
Úgyhogy összeteszem a kezem, hogy a gép előtt ücsörgök a légkondiban, a lakhelyemen ráadásul, mert ha utazni kellene, akkor ennyi sem maradna. És ha nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor tudok válogatni.