Aktuális

Napi küzdelem

Engem is lelkesít a telt nők dicsérete, de lehetne ezt anélkül, hogy degradáló megjegyzéseket teszel arra, amit te csak “férfias izmoknak, deszkahasaknak, kecskefarrá torzított szíjjas fenekeknek” nevezel, de közben szintén gyönyörű nőkről, sőt: emberekről van szó?

Szuper, hogy rajongsz a sportért és az egészséges táplálkozásért, de nem tudhatod, a másik ember pluszkilói mögött mi rejlik: miért is gúnyolnád hát őket?

***

Becsülöm, hogy hideg fejjel küzdesz a naivitás és a tudatlanság ellen, de ehhez nem kell megaláznod a spirituális világra is nyitott embertársaidat.

Örülök, hogy megtaláltad a számodra leginkább megfelelő szellemi platformot, de kérlek, ne erőszakoskodj, hogy csatlakozzak én is az egyházhoz, csoporthoz az örök kárhozat elkerülése és a teljes lelki gyógyulás érdekében.

***

Értékelem, hogy ahogy számomra, úgy számodra is fontosak a nemzeti értékek és hagyományok, de értetlenül figyelem, ahogy felülsz az agresszív propagandának és ellenségképeket kreálsz, hogy erősebbnek érezd magad.

Le a kalappal, hogy emberjogi aktivista vagy és segíted a háború és klímakatasztrófa elől menekülőket, de ettől még nem kell lenácizni mindenkit, aki számára a nemzeti integritás is kiemelten fontos.

***

Szívmelengető, hogy 20 éves korodtól ugyanazzal az emberrel élsz és 40 éves korotokra felnőtt gyerekeitek vannak, de lehetne, hogy nem feltételezed élből, hogy az egyedülállók egytől egyig önző, felületes és kiállhatatlan emberek, akiknek a pénz és a hírnév az istenük?

Nagyszerű, hogy semmilyen méltatlan kompromisszumra nem voltál hajlandó egész életedben és rosszul vagy a kapcsolatfüggőktől, de azért az sem feltétlenül sültbolond, aki furcsa, őrült szerelmeket is felvállalt, amikor épp azt súgta a szíve.

***

Tök rendben van, hogy fittyet hánysz az elvárásokra és a szabályokra, és mindig azt teszed, amit a szíved diktál, de lehetne, hogy a kötöttségek között élő társaidat nem kispolgározod le úton útfélen, és szürke eminenciásnak sem nevezed őket?

Értem én, hogy számodra a legfontosabb a biztonság, és járt utat járatlanért soha nem hagynál el, de mi lenne, ha  kicsit nyitottabban tekintenél azokra, akik életük derekán Délkelet-Ázsiába utaznak, hogy megtalálják önmagukat?

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

24 hozzászólás Napi küzdelem bejegyzéshez

  1. És szerintem abban sincs ám semmi, ha valaki önző és a pénz és a hírnév a legfontosabb neki.

  2. Wolberger Szilvia // szeptember 24, 2016 - 09:17 // Válasz

    Ne ítélkezz. Ennyi. Sem magad, sem mások fölött. Egyszerű de nem könnyű. Nekem egy életre szóló feladatnak tünnik.

  3. A közgondolkodást elnézve sokaknak hatalmas gondolkodási bakugrást jelent nem ítélkezni – hiszen gyakorlatilag mindenki másokhoz képest határozza meg saját magát. Hogy ő mennyire faszagyerek – a másikhoz képest.
    “Én bezzeg rendszeresen edzem, nem úgy, mint a zsíros pacalok.” “Rajtam bezzeg van mit fogni, nem úgy, mint azokon a lesült anorexiás aszott krumplikon.” “Én bezzeg szoptatom a gyerekemet, nem úgy, mint a tápszeres idióták.” “Én bezzeg természetesen szültem, nem úgy, mint a császárosok.” “Én bezzeg kijöttem külföldre, ti meg csak aszalódjatok Orbán napsütésében.” “Én nem vállaltam gyereket, nem vagyok olyan, mint a szaporodó némberek.” csak hogy pár példát említsek.
    Elkeserítően kevés embert ismerek, aki nem így helyezi el saját magát a világban.

    • A császáros-hüvelyi és a babakocsis-hordozókendős vonal brutális harcnak tűnik. Nem is értem. De tényleg.

      • De csak idiótáéknál. Valóban létezik az ellentét, de a normális anyák nem ennek mentén határozzák meg az anyaságukat.
        Nagyon jó a cikk, minden szaváért hála és köszönet…

        • Minden ilyen szembeállítás csak idiótáéknál van.

            • Hátőő, ez persze az idióta definíciójától függ. De van benne valami, mondjuk én politikai jellegű szembeállítással tényleg találkoztam értelmes embereknél is. Pl. mikor ugyanazért a mondatomért az egyik (gyakorlatilag) lenácizott, a másik meg (gyakorlatilag) lehazaárulózott.

              • Bárcsak egzakt lenne az idióta definíciója :D De sajnos az a helyzet, hogy az értelmes embereknek is vannak idióta oldalai. Amit te is írtál, egyébként intelligens ember politikán képes teljesen behülyülni. Egyébként tök intelligens anyukaismerősnek újabban kedvenc lemeze a nyers zöldséges hozzátáplálás, szerinte mindenki, aki máshogy csinálja, meg akarja ölni a gyerekét. Nemrég szerepelt a bulvársajtóban az az eset, mikor egy kisgyerek belehalt az éhezésbe, pedig értelmiségi családba született szegény.

                Ezek az összehasonlítások nagyon mélyen gyökereznek a köztudatban, gyakran észre sem vesszük. Az egy kedvenc példám a Kis Hercegből a bankár esete, akiről lazán kijelentik, hogy nem ember, hanem gomba, mert nem nézegeti a csillagokat, hanem keresi a pénzt. Mire föl? Lehet tudni, miért lett ilyen? Nem lehet, hogy valami történt vele korábban? Nem lehet, hogy egészen egyszerűen csak nem érdeklik a virágok? De bezzeg a kis herceg, ő milyen mély figura. (Mindenkitől elnézést kérek, aki szereti azt a könyvet :D ) És van még egy csomó példa, amin felnövünk, csak annyira a szerves részünkké válik, hogy észre sem vesszük. Gondolkodni fogok még rajta, csak hosszú napom volt, képtelen vagyok már a komoly agymunkára :)

                • Igen, pontosan. Nekem már a nagyon mély emberek és dolgok egyre gyanúsabbak. A Kis herceg önmaga általánosít, nekem nem akkora tragédia, és az, hogy miért lett valaki lélektelen pénzbúvár, az nem okvetlenül fontos a számomra sem – én csak azt tudom, hogy az olyan emberekkel jellemzően nem szeretek sokat együtt lenni. Persze, jó lenne megtudni, miért olyan, meg izé, az lenne valóban mély, mert akkor talán segíthetnék abban, hogy örüljön az életnek magának, de ez csak akkor jöhet(ne) számításba, ha van olyan kapcsolatom vele eleve. ÉS bizony nem tudom, elég mély vagyok-e ahhoz, hogy egyáltalán nagyon törjem magam a segítésben, hacsak nem ő maga kéri. A könyvben meg egy jelenség van leírva, nem pszichologizál mögé, nem is kell. Konkrét személy leszólása persze más (pláne a marha nagy lelki mélység nevében), de ugye ott egy irodalmi figura van. Más kérdés, hogy akkora csoda-e a Kis herceg, mint amekkora a hájpja. Tény, hogy de Saint-Exupérynek szerintem vannak jobb könyvei.

                  • Nem azért hoztam a példát, mert úgy gondolom, hogy a kis hercegnek segítenie kellett volna a bankárnak, egyszerűen csak jobb lett volna, ha hagyja élni és nem gombázza le, csak mert nem úgy él, ahogy neki tetszik. Ezért nem szeretem a Kis herceget, mert hiába tűnik nagyon mély lelki tárogatásnak, valójában baromi felszínes világnézetet közvetít, és gyakorlatilag ezen plusz a hasonló meséken növünk fel. Persze, hogy része lesz a gondolkodásunknak az “én bezzeg jobb vagyok” attitűd.

                    • Értem, de a kisherceg véleménye a bankár számára teljesen lényegtelen volt, és az olyan szemléletű ember szerintem is gomba, nem azért, mert én mély vagyok, hanem mert üres az élete, ami nem nekem, hanem neki rossz. A tanmese arról szól, hogy ne higgyük azt, hogy marha gazdagnak lenni, és csak a pénzzel törődni boldog életet jelent. Nekem legalábbis. Ettől még a kisherceg (és társai) valóban nem mélyek, hanem ítélkezők. Meg én is az vagyok, mivel ezt leírtam.

                    • Hát, látod… ugye, hogy nem kell idiótának lenni az ítélkezéshez és a szembeállításhoz. :( (én se vagyok ettől mentes, sajnos)

                    • Igen, azt hiszem, elég alapvető gondolkodási mód, a kérdés inkább az, hogy mit teszel a szembeállításoddal, ítéleteddel. Hogy akkor az ember (a másik mármint ;) ) szar alak, illetve maga az a tette, ami nagyon eltér a tiedtől, az gáz, elítélendő, vagy sem. Igen, a kis herceg a maga módján ítélkező. No és? ÉS igen, én is ítélkező vagyok. Hát, evvan.

              • Pontosabban: maga ez a szembeállítás egy hülye_ség_, aminek nemhülye emberek is simán bedőlnek, mert a szülés-téma (vagy a hovatartozás, politika) sok olyan embernél benyomja a gombot, aki amúgy nem tartja élete missziójának mindenki életébe beledumálni. És ha már bedőltek, akkor a mi nézőpontunkból nézve “hülyén” fognak viselkedni. Azaz lehazaárulóznak/lenáciznak/megmondják a frankót, hogy mennyire fájjon a császár nyoma/mennyire légy dögfáradt/mivel, hol és mikor etesd a gyereket.
                Nekem van egy ismerősöm, aki amúgy egy laza, jó humorú, legalább három, nem rokon szakmával bíró pasas – alapelve, hogy ő “nem politizál”, ehhez képest egymást érik a facen a politikai posztjai, olyan szezon-fazonokkal, hogy ejha. Ha meg belekötsz, hogy jó, oké, de ez azért okostalanság, meeert…, akkor ő érzi magát lefasisztázva. Élő ember rá még ezt a szót szerintem nem használta, vagy ha mégis, akkor tuti nem én voltam. Ehhez képest én is “fasisztáztam már le”:)

                • Na ja, én is túloztam. Engem sem fasisztáztak még le, csak kb. olyan szövegek voltak, hogy bedőltem a náci/hazaáruló propagandának, vagy hogy a nácik mondják azt, amit én. Ez sem szó szerint, de a lényege ez volt.

                  • Értem én, de ennél a pasinál az volt a félreértés, hogy célozgatni se célozgattam arra, hogy ő “fasiszta” lenne, amiért rettentő árnyalatlan képe van a menekültekről, és ezt úgy tálalja, mintha mindent tudna a témáról. Másfelől meg van nekem is dolgom – nem azt tartom a fő feladatomnak, hogy egy értelmes, sokszakmás, többgyerekes, ötven éves felnőtt embert hajkurásszak hegyen-völgyön, asztal körül az _én_ igazammal. Van neki sajátja.

  4. A “szürke eminenciás” szerintem bók. Az olyat jelent, aki az előtérben álló hatalmi bábot mozgatja, de igazából nála van az ész és a hatalom is.
    Amúgy igen pont ezeken puffanok én is. És mindenkinek “túloldali” szemétláda vagyok.

  5. Ez most így annyira kerek, és tökéletesen passzol a lelkivilágomhoz, hogy osztom is. Köszönöm :)

    ui: A “kispolgározás” bántalmazás akar lenni, a másik megsemmisítése, eljelentéktelenítése, érveinek elnyomása. Vagy bosszúállás. Vagy önigazolás. Kell az összehasonlítás, rá kell mutatni y-x-ra, hogy mekkora kispolgár, ki kell gúnyolni életét, szokásait, értékrendjét, mert csak úgy tudja az illető a saját különlegességét igazolni. Ő NEM kispolgár, mert az x-y az, és ő különbözik x-y-tól.
    De általában ez fordítva is igaz, a kispolgár büszke rá, hogy ő legalább “normális”. A másikhoz képest.

  6. Egy kicsivel több empátia kellene és elfogadni, hogy különbözőek vagyunk. Túl sokat foglalkozunk másokkal, hogy meghatározzuk önmagunkat. Természetesen lehet véleményünk és millió kérdésben beállhatunk A, B, C, stb. válasz mögé. Érdemes elfilozofálni számtalan dolgon, viszont nem szabad túljojózni semmit sem. Csak néha nehéz megtalálni az egyensúlyt. A feleségemnek sokszor hozom fel, hogy ahelyett, hogy bolhából elefántot csinálna, álljon meg és mondja azt: “Leszarom!”. Ő meg általában azzal jön nekem, hogy én mindenkinek a védőügyvédje vagyok… :D
    Hááát…virágozzék minden virág! :D

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: