Aktuális

A Népszabadság és a fekete autó

Ha valaki hisz a 888-féle tálalásnak, hogy a Népszabadság egyfajta őskommunista kiadvány, az MSZMP “utódpártjainak” lapja volt a mai napig, az nem igazán látja át a médiapiacot. Aki pedig azt is elhiszi, hogy a szigorúan gazdasági alapú döntésként tálalt “felfüggesztés” indokolja a szerkesztőség megalázását és az online felület azonnali megszüntetését, az sajnos rettenetesen naiv.

heli14591600_219101881839125_4691225200353373171_n

Az utolsó lapszám Matolcsy közpénzzel kitömött nőjével és Rogán helikopteres kalandjával is foglalkozik

Ez a Népszabi nem az a Népszabi, ami 60 éve volt

Igen, a rendszerváltásig a Népszabadság valóban az MSZMP lapja volt, később pedig az MSZP-hez köthető Szabad Sajtó Alapítvány is résztulajdonosként tűnt fel egészen a közelmúltig, igaz, csupán 28 százalékban. Egyéb tekintetben piaci alapon működött, legalábbis hivatalosan: 2014-től a Vienna Capital Partners vette meg a 70 százalékot, és a Ringier és az Axel Springer fúziója miatt parlagon heverő termékek új tulajdonosaként Mediaworks Hungary Zrt. lett az új – Népszabadságot is magában foglaló – médiabirodalom neve. 2015. június 2-án aztán a Szabad Sajtó Alapítvány eladta 27,65%-os, a munkatársak egyesülete pedig 1,42%-os részesedését a Mediaworksnek, így hivatalosan teljesen piaci alapokra helyeződött a kiadvány sorsa. Hogy a valóságban kinek a strómanja a VCP/Mediaworks tulajdonosa, Pecina úr? Ezt senki sem tudja biztosan, a belső pletykák szerint a szálak egészen Mészáros Lőrincig nyúlnak, és nem csak a Népszabadság kiiktatása lehetett a cél, hanem a szintén Mediaworks-kézben lévő, értékes megyei napilapok megszerzése is a stratégia része lehetett.

Érdekes médiapiac a miénk, mert tulajdonos-, cégnév-, arculat-, sőt: akár szemléletváltás esetén is ragaszkodunk a régi nagy márkaneveinkhez: a mai Népszabadság pedig sem tulajdonosában, sem cégnevében, sem arculatában, sem pedig szemléletében nem azonos a nemhogy 60 évvel ezelőtti, de akár tíz évvel ezelőtti Népszabadsággal. Az ilyesmi a magyar médiapiacon megszokott dolog: amit egyszer már felépítettünk, azt nem dobjuk ki, legfeljebb gazdát, esetleg szemléletet cserél, és ezzel átalakítja dolgozói struktúráját is. Ez történt a Népszabadság történetének legnagyobb riválisával, a Magyar Nemzettel is: a Simicska-féle G-day után az addig egyértelműen Fidesz-pártlapként ismert napilap hangsúlyosan ellenzéki lett, és élesen bírálja a kormányt.  Vajon erről a pálfordulásról szól a Népszabadság vezetősége által keresett “új üzleti modell” is, csak épp az ellenkező irányba, vagy teljesen megszűnik a Népszabadság, utat engedve a kormánypárti konkurenciának, a Habony-féle médiabirodalom zászlóshajóinak?

Az ellenzéki médiát felszámolni minden esetben diktatórikus eszköztárra emlékeztető lépés

Egy pillanatra vonatkoztassunk el attól, hogy a Népszabadság baloldali vagy épp jobboldali lap-e, és mi magunk a kettő közül melyik értékrenddel azonosulunk inkább (már amennyire még van értelme ennek a felosztásnak). Értsük meg: minden demokrácia – akármilyen irányultságú párt is legyen épp hatalmon – alapja az erős ellenzék. Az ellenzék a kontroll, a fék, az alternatíva. Ahol ez nincs meg, ott veszélyben – ha még van egyáltalán – a demokrácia. Az erős ellenzék megteremtésének és megtartásának egyik legfontosabb záloga a média: a Népszabadság ennek a rendszernek egy kétségkívül fontos pillére volt.

A kormánypártok mindig is próbálkoztak azzal, hogy a közpénzből működő médiát a saját képükre formálják, a piaci alapokon működő médiára pedig minél nagyobb százalékban rátehessék a kezüket. Pontosan tudják azt, hogy a média hatalom. Ahol a legtöbb pénz van, oda kerül a legtöbb ebből a hatalomból, ez világos. Amikor azonban egy kormánydöntéseket erősen kritizáló, a háttérben meghúzódó visszaéléseket nyíltan bemutató médiafelület egyik napról a másikra, hazugsággal és átveréssel, a szerkesztőség teljes kizárásával megszűnik, akkor nehéz nem arra gondolni, hogy az ellenzéki hangok tudatos felszámolásáról van szó. Soha nem mondanám, hogy az Orbán-kormány diktatúra, ezt komolytalan és gyerekes ellenzéki retorikai fogásnak tartom, ami még csak nem is igaz, de egy dolog biztos: az ilyesfajta lépések a diktatórikus eszköztár részét képezik.

A gazdasági alapú indoklás igaz, de nem legitimálja az online felület megszüntetését, a szerkesztőség kizárását

Magam is dolgoztam a Mediaworks kötelékében, pontosan tudom, hogy egyik napról a másikra szűnnek meg termékek, azonnali felmentéssel a munkavégzési kötelezettsége alól (ez egyébként a médiapiac berkeiben általában így van, ezek ritkán nyugdíjas állások).  A PR-csapat még megvárja, hogy a főszerkesztő/HR-es az utolsó delikvenst is értesítse a tulajdonosi döntésről, és tíz perccel később már megy is ki a közlemény a nagy múltú kiadvány – esetünkben például az 50 éves Ifjúsági Magazin – sajnálatos megszűnéséről, és a helyette ajánlott termékek promóciójáról.

Mindenki tudta, hogy a Népszabadság is vacakul teljesített (eleve a nyomtatott lappiac állapota elkeserítő), de az online felület megszüntetése, illetve a munkatársakkal szemben tanúsított viselkedés nem olyasmi, amit a gazdasági alapú döntés megmagyaráz. A kollégák pénteken még úgy köszöntek el, hogy vasárnap már a régi-új irodában, a Bécsi úton kezdenek, ehhez képest a szerver már szombaton 8:40-kor elérhetetlen volt, motoros futár vitte ki a felmondóleveleket, és a közvélemény előbb értesült a történtekről, mint a legtöbb kolléga. A szerkesztőség tagjai percekkel később már belépni se tudtak levezelőrendszerükbe, és a flottás telefonok is tiltásra kerültek…

Normál esetben ezek a fícsörök a Munka Törvénykönyve által meghatározott felmondási idő és végkielégítésben foglalt időszak végéig, tehát a munkaviszony hosszától függően egy-hat hónapig  járnak. Ha csak a munka felfüggesztéséről van szó, mint ígérték, akkor pedig a drasztikus lépések egyáltalán nem indokoltak. Én vagyok az utolsó, aki ködös konteókat vizionál, de így valóban úgy tűnik, mintha puccs történt volna, és ennek részeként fontos szempont lehetett az ellenzéki hangok elhallgattatása…

Szorongással tölt el, hogy ez megtörténhet, de még aggasztóbb, hogy vannak, akik ebben a történetben csupán egy öreg, kiszolgált komcsi pártlap érdeklődés hiányában történő megszűnését látják, mert a közmédia és vajnaista-habonyista médiabirodalom elhitette velük, hogy valóban ennyiről van szó…

…mi lesz vajon a következő: az Origo és a VS szétverése, a Metropol kivéreztetése után jön majd esetleg a fekete autó is?

Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

32 hozzászólás A Népszabadság és a fekete autó bejegyzéshez

  1. Kriti Kusan // október 8, 2016 - 17:01 // Válasz

    Van némi önellentmondás : “Soha nem mondanám, hogy az Orbán-kormány diktatúra, ezt komolytalan és gyerekes ellenzéki retorikai fogásnak tartom, ami még csak nem is igaz,..”
    Fekete autók a diktatúrakban vannak.
    Ettől eltekintve döntöen egyetértek a leírtakkal.

    • nem érzem ellentmondásnak, hiszen arról írok, hogy az lehet a következő lépés. Hogy most nem diktatúra, az nem jelenti azt, hogy később se lesz az. Az irány efelé mutat…

      • Kriti Kusan // október 8, 2016 - 17:09 // Válasz

        Én, mint olvasó annak érzem.
        Diktatúra létrejöttében -annak a klasszikus-erőszakos jelentését véve- nem hiszek.
        Persze ez nem hit kérdése.
        Viszont diktatúra nélkül (ami ugye most nincs) is magasan nyerne a kormányon lévő csoport egy holnap kiirt választást.

        • Persze, hogy nincs diktatúra. Ezek viszont diktatórikus eszközök. Erről van csak szó.

          • Kriti Kusan // október 8, 2016 - 17:24 // Válasz

            Ezzel egyetértek. A diktatórikus eszközök egy részenek alkalmazása azonban nem jelenti azt, hogy a a diktatura létrehozása a cél és hogy a dolgok a fekete autó iranyába haladnak. Tévedés ne essék, jómagam sem szeretem a jelenlegi helyzetet.

            • A fekete autó a diktatórikus eszközök szimbóluma. A jövőt meg nem tudjuk, de ezek alapján nem épp fényes.

              • Kriti Kusan // október 8, 2016 - 17:48 // Válasz

                Nem. A fekete autó a diktatúra szimbóluma. Ettől persze a jövő valóban nem látszik fényesnek.

                • Számodra annak a szimbóluma.Egyrészt. Másrészt, leírta: nem a jelent, hanem a nagyon is lehetséges jövőt írja le. Öt éve még a civil szervezetek szándékos, központi utasításra történő vegzálását sem tartottuk volna lehetségesnek. Mára valóság. Az tendencia egyértelműen a diktatúra irányába mutat.

            • A civil szervezetek meghurcolása, a norvég alap-botrány azért ennek a fekete autós jövőnek egy előhírnöke, ami azt illeti. Nem úgy gondolkozol, nem ott állsz? Ellehetetlenítünk. Jó, nem az Andrássy út, de nem rajtuk múlik, hidd el.

              • “Lázár mögött Orbán állt
                Noha két éve Lázár János adta az arcát a norvég alapos civilek vegzálásához, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egy perrel kiderítette, hogy hivatalosan a miniszterelnök rendelte el a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál (Kehi) a soron kívüli ellenőrzést. A világsajtó nagy felháborodására rendőrök is átkutatták a civileket támogató alap székhelyét. A NAV, a rendőrség, a nemzetközi vizsgálat végül mindent rendben talált. Az akció külpolitikailag igen károsnak bizonyult.”

              • Kriti Kusan // október 8, 2016 - 17:51 // Válasz

                ” a norvég alap-botrány azért ennek a fekete autós jövőnek egy előhírnöke, “Ha így volna, akkor lettek volna kreált bizonyítékok.

  2. Ezt a hányingert keltő és megfélemlítő aljas módszert már megismerhettük, amikor annak idején P. Szabó József és ‘jeles’ kollégáik segítségével elhallgattatták a 168 óra című rádióműsort!

  3. Pont ma beszéltem egy londonban 17 éve élő magyar hölggyel, hogy rohadt mód diktatórikus világ van otthon, hát kezdek hinni benne.

  4. tavasztunder // október 9, 2016 - 00:10 // Válasz

    Az a baj, hogy a modern diktatúra nem olyan mint akár a 25 évvel ezelőtti. Ezért hiszik az emberek, hogy ez még nem az.

    • Kriti Kusan // október 9, 2016 - 09:51 // Válasz

      Bajnak nem baj, hogy nem olyan. Viszont az igaz, hogy a definíciótól függ, hogy a mai helyzetet annak tartjuk-e avagy sem.

      • Ezzel pusztán csak annyi a probléma, hogy mire az összes jellemzője szépen láthatóvá válik és jól definiálható lesz, addigra már késő….

    • Tudja franc. Én átéltem a Ceausescu-félét és szűkölök. Meg bazmegolok, amikor látom, hogy egyetlen szülőm sincs, aki észrevenné, hogy mi zajlik, pedig hűde elnyomottak voltak, és még én vagyok a szemét hülyelibsi. De oké, öregek, roggyan le már az agyműködésük, meg amúgy is, aki diktatúrában élte le az élete nagyrészét, az diktatúrát szeret, akár észreveszi, akár nem, viszont a saját korosztályom kikészít. Nekik semmi okuk erre, mégis legalább a fele társaság felakadt szemmel rajong Orbánért és legalább annyira kizökkenthetetlenek belőle, mintha nekik is gond lenne már a neurotranszmittereikkel a szinapszisaik közt.

  5. A népszavazáson, meg a milliárdok eltapsolásán még röhögtem. Meg a stadionokon. Meg a kisvasúton. Nekem nagyon magas az ingerküszöböm. Nálam egyedül a szólásszabadság korlátozása veri ki a biztosítékot. De az is csak azért, mert tudom, milyen. Én próbálom úgy felfogni a joviális kormány, meg a cukiságkampány-Jobbik összeborulását, mint hogy az idők szavára hallgatva nem is lehet másként. Másrészt meg próbálom szuggerálni magamnak, hogy mi közöm az egészhez. Én boldog vagyok most már, ameddig nem visznek el a politikai beállítódásom (vagy akármi) miatt. Nem hőbörgök, igyekszem nem véleményt alkotni. Annál rosszabb. Csak remélni tudom, hogy egyszer vége lesz ennek a rémálomnak. Addig meg próbálom élni az életem, ahogy tudom. Van nőm, van hol laknom, el tudom magam foglalni értelmes dolgokkal. Műveljük kertjeinket. Persze csak képletesen. Paraszt végképp nem vagyok.

    • Jó is az. Várjuk, hogy majd változik. Ne akarjunk tevőlegesen változtatni, mert az nem a mi dolgunk. Hogy akkor mitől változna? Azon se törjük a fejünket. Bízzuk … kire is? A kormányra?

    • Ez a magas ingerküszöb vezet embercsoportok szisztematikus kiírtásához és az ezt megelőző demokratikus intézményrendszer teljes felszámolásához! A szólás szabadság nem létezik önálló entitáskén.

    • Én nem röhöftem, már nagyon régóta nem tudok ezen röhögni. Nagyon durva, ami történik, félelemmel tölt el – nem csak az, amit olvasok, hanem az is, amit látok, élek, például a nem állami iskolák célzott tönkretétele – igen, az egyháziaké is. És ez mind a színfalak mögött zajlik, kb. évek óta, főleg az látja, aki benne dolgozik – nekünk már egy jó ideje olyan, mintha az ötvenes éveket élnénk.

      Félek, dühös vagyok, és nagyon-nagyon bánom, hogy nem mentünk el innen 10 évvel ezelőtt…

  6. Jó, két mínusz. Amúgy rendesen odab*sztam a helyi pszichiátriának, meg ami érint. Tőlem ne várjon senki politizálást, a nőm szerint jobb, ha kussolunk, a Népszabi-ügy ezt váltotta ki belőle, meg hogy itt diktatúra van, meg f*szom. Különben az van. Én megmondtam már az elején, hogy ez lesz. Viszont leborulok a nemzet nagysága előtt, amikor 2/3-dal megválasztják ezeket. A jelek szerint nyilván én vagyok helikopter, mert többmillió légy nem tévedhet. És egyébként is gyámság alatt vagyok, pedig papíron már rég lejárt az ügyem. És állandóan itt állnak a helyi dohánybolt előtt a rendőrök, és csúnyán néznek rám. (Ha már a mentő nem jön ki értem.) Kérdezem, én, mi más lehetne a hozzáállásom? Hagyjuk egymást békén. Please.

  7. Igen, a fiúkra gondoltam. Ha jól emlékszem, 2x szereztek 2/3-os többséget a parlamentben. Most lehet relativizálni, hogy ez, ugye minek a 2/3-a, de ha ezt tesszük, nem vagyunk jobbak azoknál, aki “megüzenték Brüsszelnek” 98%-kal, amit megüzentek. A fene sem érti egyébként ezt a nagy üzengetést. Tét nélküli, érvénytelen népszavazás. Brávó.

    • Az, hogy kétharmados a többségük a parlamentben, meg hogy kétharmaddal választják meg őket, nagyon különböző. Valójában kevesebb, mint 50 % szavazott rájuk (leadott, érvényes szavazat). A teljes választóképes lakosságból pedig kb. egyharmad adott le szavazatot a FIDESZ-re. Ezek nagyon fontos különbségek, nem játék a számokkal. Valójában a FIDESZ támogatottsága nem is olyan nagy, csak épp nincs másik politikai erő, amire a FIDESZ-ben csalódott, rá nem szavazó emberek szavazhatnának. Jelenleg.

      • Persze, hogy különböző. És a teljes választóképes lakosság egy harmada jelentős szám, hiszen van kb. egy harmad, amely sosem szavaz. És hogyne lenne másik politikai erő, akire szavazni lehet. Több is van. Az masik kerdés, hogy ezek milyen mertékben felelnek meg a csalódottaknak.
        Jelen állás szerint kb. ugyanolyan arányú lenne a FIDESZ választási győzelme, mint előző alkalommal.
        De ha kicsit gyengébb volna, akkor is bőséges többségük lenne.

  8. Talán nem diktatúra, legalábbis nem nyílt diktatúra. Talán “csak” autokrácia. Mindegy is a címke, már régen túl vagyunk azon, ami a demokratikus, jogállami és tisztességes keretek között elfogadható. El vagyok kenődve, nem tudom, merre van ebből a kiút, csak abban reménykedek, hogy kialakul egy belső ellenzék a még gerincesekből és borít.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. 5 ok, amiért a neoliberális szemlélettől függetlenül is fontos a CEU mellé állni – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: