Aktuális

A politikai kommunikáció és a kávés kókuszgolyó-puding

Bekajáltad?

Nem sokat tudok a politikai kommunikációról, de voltam már olyan helyzetben, hogy magam is éltem bizonyos eszközeivel. Van, hogy nincs más választása az embernek…

Öt-hat évvel ezelőtt életemben először készítettem kókuszgolyót. Erről annyit érdemes tudni, hogy a világ egyik legegyszerűbb desszertje, még sütni se kell: összekevered a kekszport a vaníliás cukorral, porcukorral, margarinnal, kakaóporral, tejjel, kávéval és a baracklekvárral, meggybefőttet teszel a közepébe, végül pedig megforgatod az egészet kókuszreszelékben.

Nos, nekem – felnőtt emberként – sikerült elrontanom. Félrenéztem ugyanis a receptet, és 0,05 liter kávé helyett 0,5 litert öntöttem a masszához, így a desszert gyakorlatilag kávéban úszott. Tíz embert vártam vendégségbe, perceken belül érkezhettek, nem volt már idő újrakezdeni a folyamatot, az alapanyagok is elfogytak.

Mit volt mit tenni? Hirtelen ötlettől vezérelve egy egyszerű kommunikációs trükkel védtem magam a megszégyenüléstől: no, és ki kér ebből a finom édességből? Kávés kókuszgolyó-puding a neve. Olyasmi, mint a kókuszgolyó, csak kiskanállal kell enni, hozom is rögtön a kanalakat – ismertettem művemet egy magabiztos mosoly kíséretében. És valóban: egy kis extra baracklekvár gyönyörűen felitta a kávét, és pudingszerű masszát alkotott.

Magam sem hittem, mekkora sikere lett: szinte mindenki repetázott, és – csodák csodájára – a tapasztaltabb háziasszonyok egyike el is kérte a receptet. “Olyasmi, mint a kókuszgolyó, csak nem fél deci, hanem fél liter kávét kell hozzá önteni. Régi családi recept, késő esti találkozókon rögtön felébreszt” – magyaráztam. Jobban hangzott, mint a rút igazság: sikerült a világ legegyszerűbb édességét elkúrnom. Nem kicsit, nagyon.

Mostanság jól láthatjuk, hogy a politikai kommunikáció is hasonlóképpen működik: mindenki nyer, folyton. A népszavazás kapcsán győzött a Fidesz, mert 98 százalék lett a nemek aránya, “elsöprő győzelem”, mondták. Nyert az ellenzék, mert az egész cirkusz érvénytelen lett, ahogy volt, mémek tucatjai indultak útjára a “de politikailag érvényes” mantrával, amit a BKV-ellenőr torkán senki sem merne lenyomni egy lejárt bérlet felmutatása után.

Nyert a Jobbik, mert a nemek győztek ugyan, de érvénytelen lett az egész, ahogy jósolták, és nyert a Liberális Párt is, mert igenre egyedül ők buzdítottak, és 2 százalékot el is értek, ami majdnem a duplája mérhető támogatottságuknak. Nyert az LMP, mert ők hittek a választói önrendelkezésben, de elítélték a közpénzen történő gyűlöletkeltést, de nyertek a kétfarkú kutyák is, mert van tizennégyezer savköpő menyétjük, és mindenki róluk beszél több mint egy héttel az esemény után még mindig.

Ilyen tehát a politikai kommunikáció, mindig nyer mindenki, akik épp mi vagyunk, és hát… a kávés kókuszgolyó-puding is finom… mondtam már, hogy kiskanállal kell enni? Régi, jól bevált családi recept, segít ébren maradni hosszú, dolgos éjszakákon.

Advertisements
Eszter névjegye (832 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

13 hozzászólás A politikai kommunikáció és a kávés kókuszgolyó-puding bejegyzéshez

  1. Pudingnak golyo nevet adni, úgy, hogy be is veszik …. a kommunikáció magasiskolája.:-)

  2. Az nem derült ki a számomra, hogy miképpen forgattad meg a pudingot a kókuszreszelékben.:-)

  3. Zseniális cikk! :)

  4. Egy Simpson család epizód jutott eszembe erről, amikor Bartot valami kisegítő iskolába küldik, ahol abból áll a foglalkozás, hogy széktáncot játszik az osztály, de! Pont annyi széket raknak le minden körben, ahány gyerek van, és a tanítónéni, amikor elhallgat a zene, győzedelmesen felkiált: “És megint mindenki nyert!” :)

  5. :DDD Ez jó, még el is hitték. Vicc a népszavazás, de ha mindenki boldog-mondanám, hogy megérte, de nem, mert túl sok pénz elment rá.

    Amikor albérletben laktam egy néninél, szülinapomra csinált tortát. Vágtam és folyt belőle a rum. Szerintem ő is elnézte :) De elfogyott, finom volt. Biztos sajnálta nem felhasználni a kisüveg tartalmát.

    • “ha mindenki boldog-mondanám, hogy megérte”
      Csak az a baj, hogy a kommunikáció arról szól, hogy mindenki megnyerte (bár azért Orbánnak, akármit is gondolok róla, volt egy jó mondata a többi pártok elemzésével kapcsolatban: “Azon gondolkodom, hogy a népszavazást a Jobbik, vagy az MSZP nyerte-e meg.”), ugyanakkor valójában meg mindenki frusztrált az eredmény miatt, hiszen valójában mindenki elvesztette, legalábbis a céljaihoz képest mindenképp.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: