Aktuális

A Bob Dylan-ügy: megérdemli a rockzenész az irodalmi Nobel-díjat?

„Tök jó, gratulálok Dylannek, de akkor most én is kaphatnék, mondjuk egy Grammyt?” „És vajon ki lesz a következő, Kanye West?!” – olvashattuk több helyen is Bob Dylan friss irodalmi Nobel-díja kapcsán. Mások azt nehezményezték, hogy Philip Roth és Don DeLillo így nem kapott díjat, holott rajongóik szerint jó ideje rászolgáltak a kitüntetésre, és hát ők – Dylantől eltérően – valódi írók. De vajon milyen előnyei vannak annak, hogy idén egy zenész kapta meg a legjelentősebb irodalmi elismerést?

  1. A rock, mint műfaj immár visszavonhatatlanul a magaskultúra részévé vált.

A bizottság nem állítja, hogy Bob Dylan dalszövegei ugyanolyan értelemben versek, ahogyan az T.S. Eliot, Rudyard Kipling, Pablo Neruda vagy W.B. Yeats műveiről elmondható.  A dal ugyanakkor irodalmi műfaj, a három szépirodalmi műnem – a líra, epika, dráma – közül az az előbbi legősibb, legmeghatározóbb formája: ezen belül végzett komoly újításokat Dylan, amiért a díj jár neki az akadémia szerint. Azzal, hogy merész váltásait és kitartó, ötvenéves munkáját a Nobel-díj szintjén is elismerjük, tulajdonképpen kitárunk egy kaput, amely a dalszövegírókat az irodalmi kánon közelébe engedi: márpedig ez igényesebb szövegeket és szélesebb körben elismert rock-produkciókat hozhat. Ezzel mindenki nyer: a szakma és a közönség is.

Mit gondolsz, lehet egy nap egyikünk - vagy éppen mindkettőnk - az USA elnöke? - Na ja, persze, majd ha a Bob Dylan irodalmi Nobelt kap!

Mit gondolsz, lehet egy nap egyikünk – vagy éppen mindkettőnk – az USA elnöke?
– Na ja, persze, majd ha a Bob Dylan irodalmi Nobelt kap!

  1. Az irodalom nem csak a szavakról szól: a világ bemutatásáról is.

Talán még emlékeztek arra, hogy sokaknál – honfitársaink között – kiverte a biztosítékot Kertész Imre irodalmi Nobel-díja is. Voltak, akik azzal érveltek, hogy a Sorstalanság megírása nem kiemelkedő irodalmi teljesítmény, egy középszerű író is képes erre, Kertész legfeljebb béke-díjat érdemel munkájáért. Ezzel persze az irodalmárok sem értenek egyet – nagyon is tudatos narrációs technika, hogy az eseményeket kezdetben a kisfiú, majd a felnőtté vált ember szemén keresztül látjuk, annak minden verbális eszközével -, ugyanakkor az irodalom nem csak a formáról, a tartalomról is szól: Bob Dylan munkássága gyakorlatilag egy időkapszula, amely megmutatja, hogy mi történt a 60-as években, hogyan fejlődött az emberi jogok mozgalma, mi a helyzet a vietnámi háborúval, de azt is megfesti, hogy milyen hatással volt a hidegháború a világra.

Az eszközök változnak, a tartalom változik, de a művek mindig elérik azt, akiket el kell érniük.

  1. Maguknak a szövegeknek is „szofisztikált irodalmi értékük van”.

Ezt nem én mondom, hanem Sean Wilentz irodalomprofesszor, a Princeton Egyetem munkatársa, akit a Wall Street Journal kérdezett arról, hogy vajon szakmailag megalapozott döntés született-e. „A belső rím, a összehangzás a együtthangzás…  egyértelmű, hogy nagyon tudatos munkáról van szó. Dylan mindig is tökéletesen értett ahhoz, hogy a megfelelő, meglepő szótagokat hangsúlyozza, szinte már a túlzás szintjéig, ami elképesztő érzelmi többletet ad műveinek” – összegzi a szakember. Irodalmi berkekben egy széles kör osztja Wilentz professor véleményét: érdekes módon inkább a zene – azon belül is a rock – világából érkeznek azok, akik méltatlannak érzik a stockholmi bizottság döntését. A professzor persze azt is hozzáteszi, hogy az irodalmárok világában is vannak körök, ahol a populáris kultúra alakjait nehezen fogadják el a kánon részeként, de szerencsére – állítja – ez egy egyre szűkebb réteg ítéletéről szól.

A kémiai Nobel-díj pedig Keith Richardsé!

  1. Eljött az idő, hogy újra élővé, frissé váljon a Nobel-díj: a verseket nem csak kőbe véshetjük, mp3-ban is terjedhetnek!

A Rolling Stone magazin arról cikkezik, hogy minden egyszerűbb volna, ha Dylan már nem élne, lehetőség szerint harminc éve halott volna, de még inkább több ezer, mint mondjuk Szappho: de vajon miért kéne egy művész haláláig várnunk ahhoz, hogy piedesztálra emeljük munkásságát?Az ókor dalnokait máig olvassuk, a különbség csak annyi, hogy ma már m3-formátumban is terjedhetnek a művek. Miért volna ez baj? Éppen ezért itt egy szöveg Dylantől, Barna Imre fordításában. Azért ezt osztom meg, mert kamaszként ez egy fontos himnuszom volt…

Bob Dylan: Mit fúj a szél

Hány utat járjon végig valaki, Hogy a neve ember legyen?

És hány tenger hosszat szálljon a galamb,

Míg partot ér és megpihen?

És hány bomba kell még, hogy az ágyúszót

Már ne tűrje senki sem?

Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,

Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.

 

Hány év, míg tengerbe porlik a hegy,

Míg kő a kövön nem marad?

Na és hány évig bírják még az emberek,

Hogy szabadnak lenni nem szabad?

Na és hányszor lehet még, hogy félrenéz

Az ember, s azt színleli: vak?

Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,

Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Hányszor kell nézni fölfelé,

Hogy előderengjen az ég?

És meddig füleljen, aki csupa fül,

Hogy meghallja: jajgatnak épp?

És hány újabb hulla döbbenti rá,

Hogy hullákból most már elég?

Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,

Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.

Tényleg ez a legnépszerűbb dala, na.

  1. És egy komolytalan indok: végre lesz mivel érvelniük a Dylan-fanoknak.

Bob Dylan mindig is megosztó karakter és művész volt: rengetegen imádták, imádják a mai napig a legkülönfélébb korosztály tagjai közül, de közben sokan megvetik és gyűlölik is. A zenéjét milliók zseniálisnak tartják, szövegei alapján pedig a „rock Rimbaud”-jaként emlegetik, mások viszont úgy vélik, hogy idegesítő, túlspilázott kultusz épül a művész köré, és semmiképp sem érdemel Nobel-díjat. Maga a 18 tagú akadémia is sokáig várt a bejelentéssel, minden bizonnyal hosszú ideig nem tudtak megegyezni azzal kapcsolatban, hogy ki is legyen az idei győztes. Akárhogy is, ha már így döntöttek – és a fentiek alapján nyilván nem véletlenül – mostantól bármelyik rajongó érvelhet ezzel: „de hiszen Nobel-díjas művész, ugye nem gondolod komolyan, hogy McCartney, Morrison vagy Clapton jobb lehet nála…?”

Soros pénze miatt sajnos nem Ákos nyert. Nem sokon múlott!

Hiába, a Nobel-díjnak még mindig rangja van, és egyelőre senki sem adta vissza az elismerést, csak mert Bob Dylan is a díjazottak listájára került…

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

22 hozzászólás A Bob Dylan-ügy: megérdemli a rockzenész az irodalmi Nobel-díjat? bejegyzéshez

  1. Számomra az a tök érdekes, hogy a zenészek vannak kiakadva a legjobban a Nobel miatt. Az irodalmárok és az írók, költők nem annyira. Jó írás.

  2. “mostantól bármelyik rajongó érvelhet ezzel: „de hiszen Nobel-díjas művész, ugye nem gondolod komolyan, hogy McCartney, Morrison vagy Clapton jobb lehet nála…?””
    Sok százan(vagy ezren) lehetnek jobbak nála.
    Viszont a bizottság ( nem az A.E. Bizottság :-)) úgy itélte meg, hogy a Nobel díjat ő kapja.
    Nem azt mondták ki, hogy ő a legjobb a világon.

    • Az pont a humor-faktor volt. Tök menő, ha van az embernek egy kedvence, és vita esetén be lehet lőne: DE HÁT NOBEL-DÍJAT IS KAPOTT ÉRTE! Ettől még természetesen nem a Nobel-díjtól lesz valami jó, ez tök igaz.

      • Értettem ám a humor-faktort.:-)
        Ne tessék engem alábecsülni. :-)

      • Egyik kedvenc tanmesém:
        Sir Stanley Matthews (de más is behelyettesíthető) egy kis skóciai faluba ment pihenni, mivel barhol járt, fölismerték, autogrammot kertek tőle és nemigen tudott lazítani.
        A panzióban egyik reggel tejeskávét szolgáltak fel két kiflivel.
        Sir Stanley megszólította a felszolgálólányt :
        -Kisasszony én mindennel jobban szeretem reggelire a finom tejeskávéba mártogatott kiflit. Kaphatnék még egyet?
        -Sajnos nem, uram, pontosan kiszámolva kapjuk a pékségből az árut.
        Sir Stanley annyira vágyott a kiflire, hogy úgy döntótt, hogy feladja az inkognitóját :
        – Hólgyem, tudja, hogy ki vagyok én?
        A lány alaposan megnézte:
        – Elnézését uram, fogalmam sincs.
        -Én vagyok Sir Stanley Matthews.
        A lány meg egyszer megnézte, kedvesen elmosolyodott és megkérdezte:
        – És ön Sir tudja, hogy én ki vagyok?
        Sir Stanley is alaposan megnézte a lányt.
        – Nem, hölgyem, nem tudom.
        -Én vagyok az, aki a kiflit osztja.

  3. Szerintem, nem csak abban hasonlít egymásra Dylan és Kertész Imre, ahogyan a Nobel-díjukhoz viszonyultak sokan, hanem olyan igazságokat képviselnek az írásaik, aminek hallásától és megértésétől sokunk füle elszokott. Én személyesen nagy tisztelője vagyok Kertész Imrének és Bob Dylan-nek is, ahogy látja a világot és fel is meri vállalni sokak ellenében. Arról nem szólva, hogy sajnos ebben a folyamatos időhiánnyal küzdő világban nincs mindig időnk nagyívű műveket elolvasni és értelmezni az ott leírtakat, ám egy Dylan-versre, dalra igen és a legfontosabb, hogy az üzenet eljusson és gondolkodásra sarkalljon minket! 😀

  4. Szépen ,pozitivan váloznak a felfogások,haladunk előre!

  5. Érdekesség: “A fogadóirodák szerint két magyar is esélyes az irodalmi Nobel-díjra KULT hvg.hu 2016. szeptember. 27. 07:49 A fogadóirodák szerint két magyar is esélyes az irodalmi Nobel-díjra Nem nagy meglepetés ugyan, de Krasznahorkai László díjazásakor a 9., Nádas Péter bejelentése esetén a 10. legkevesebb pénzt fizetnék a fogadóirodák. A Ladbrokes fogadóirodánál hagyományosan minden évben lehet fogadni az irodalmi Nobel-díjasra, ami elég kiszámíthatatlan műfajnak számít. Nádas Péter neve évek óta ott szerepel az esélyesek között, nincs ez másként idén sem, hiszen a Párhuzamos történetek szerzője holtversenyben a 10. helyen áll, ha az oddsokat nézzük. Nádas díjazása 25-szörös pénzt érne a rá tippelőknek. Még nála is nagyobb esélyes a fogadóiroda szerint a korábban Man Booker-díjjal elismert író, Krasznahorkai László, akire már csak hússzoros összeget fizetne a Ladbrokes. “

  6. Cseresnyés Pálné Marika // október 15, 2016 - 22:16 // Válasz

    Csodálatos és felemelő érzés lehet, ajándékot, kitüntetést, vagy bármi féle díjat kapni, Bárki életében ritkaság számba menő esemény. Akkor is ha hatalmas művészi teljesítmény van mögötte. De hogy egy elismerés, díj, vagy ajándék, csak árulás útján érkezhet, akkor már nem is öröm, és nem is értékes. Legalábbis akkor már szinte élvezhetetlen, és értékcsökkentté válik..
    Csak egy saját gondolat, még akkor is a sajátom,ha egy ismert dal szövegéből kölcsönöztem:
    “Áruló nem leszek, ilyet soha nem teszek!”
    Márpedig, ha varázslat, jóslat útján bármit elfogadok, az árulásnak minősül.
    Én az igazság útján járok, és az “Igazságosztót” árulnám el.
    Így nem tudnám eléggé élvezni a díjat, vagy a kitüntetést, mert a lehetséges következmények nem engednék meg.
    Nem tudom elég világosan fogalmaztam e? Ha igen, akkor köszönöm, hogy megértesz.

  7. Én béke Nobel-díjat szeretnék. Néha napok is eltelnek úgy, hogy nem basztatok senkit.

  8. sándor László // október 16, 2016 - 13:36 // Válasz

    Ez az elismerés nem csak Dylan-nak szól, hanem a Nobel,díj-nak is.

  9. Meglepő volt Dylan díjazása, de végül is miért ne kaphatta volna meg? A szövegei, versei művészi igényűek, van mély mondanivalójuk, társadalomkritikusak, meghatároznak és laképzenek egy történelmi korszakot és sok más alkotót inspiráltak. Semmit nem von le az értékükből, hogy rockeznére éneklik őket.

  10. Én örülök neki. Ettől ugyan nem leszek Dylan-fan, de legalább nem történik meg velem az, ami az elmúlt években jó párszor.

    Jelesül, hogy némi sznobizmustól fűtött lelkesedéssel megvettem a Nobel-díjas író könyvét és valami számomra olvashatatlan, nyögvenyelős, unalmas írást kaptam. Nem mondom, hogy minden esetben, de legtöbbször.

    Tudom, nem a Stephen King féle gördülékeny szórakoztatás a fő szempontja a díjnak, de akkor is.

  11. “. A dal ugyanakkor irodalmi műfaj, a három szépirodalmi műnem – a líra, epika, dráma – közül az az előbbi legősibb, legmeghatározóbb formája” Különös tekintettel arra, hogy Orpheus (és az ókori görögök) pengetős hangszerét lírának hívták, ha magyarul lantnak is nevezzük.

    • Mondta is Arany János: letészem a lantot…

      • Ahogy Tinódi is lanttal írta summáját Eger várának. A népköltészetnek is tekintélyes része a népdal.A klasszikus eposzok meg időmértékesek, ami azért némileg zenei. A Himnusz ugyan nem éneklésre íródott eredetileg, de a himnusz mint műfaj bizony énekelt vers volt. Szóval a verset és a zenét szétválasztani élesen nemigen lehet.

  12. Most olvastam : “Berry ráadásul tudatosan foglalkozott az ötvenes évek tinédzsereit is foglalkoztató témákkal, hiába volt már akkor túl a harmincon: lányok, autók, tánc, iskola, és minderről úgy tudott írni, hogy milliók érezték megszólítva magukat, nem véletlenül nevezte őt John Lennon a legnagyobb rock and roll költőnek.”
    :-)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: