Aktuális

A LifeTilt és a kiérdemelt ruha: miért nincs értelme a kövér nők – emberek – megszégyenítésnek?

Olvasom több helyen is, hogy a LifeTilt mögött álló fitnesznáci már saját ruhamárkával is előrukkolt. “A LifeTILT Ruházatból nem csináltunk nagyméretet. XS, S, M, és M/L-es méretben készültek a ruhák, és ehhez a döntésemhez végig ragaszkodtam. Ha hordani akarod, akkor tegyél érte, hogy fel is tudd venni. A LifeTILT Ruházatot csak akkor veheted fel, ha az alakoddal kiérdemelted” – mondja Balogh Tamás alapító, tulajdonos, CEO, ügyeletes casanova.

kép: pixabay.com

kép: pixabay.com

Miközben nyilvánvaló marketingfogás, hogy időről időre kirohanásokat rendez a csávó a nem kimondottan vékony nők ellen (most őszintén, mikor írnának ennyien a középszerű holmijairól, ha ezt nem tenné meg?), remek alkalmat is szolgáltat arra, hogy újra és újra körbejárjuk a tesztszégyenítés virágzó kultúráját. Merthogy tényleg: hiába születik rengeteg írás a témában, a jelek szerint ez még mindig nem elég.

Egyes iskolák szerint a fitneszvilágban a testszégyenítés rendben van, mivel nem esztétikai alapokon nyugvó ideológiáról van szó: az élsportoló, a testépítő, a fitneszbajnok vagy az edző nem azért biztat mielőbbi fogyásra, mert kevésbé vonzóak a gömböcskék, mint a kockák, hanem mert a fölösleges kilók leadásával lehet potenciálisan egészségesebb az ember. Ilyesformán a testszégyenítéssel biztatók úgy érzik, missziót teljesítenek: kemény szavakkal inspirálják túlsúlyos embertársainkat, hogy ők aztán jobb életminőséget és hosszabb várható élettartamot izzadjanak ki maguknak.

Ezzel az elképzeléssel közben több baj is van, amiről ritkán szól a fáma. nézzük csak:

1. A másik ember életmódjához – a közvélekedéssel ellentétben – nincs közünk.

Természetesen bárkinek van joga ahhoz, hogy akár kizárólag XS-es ruhákat gyártson és forgalmazzon (esetleg gyerekmentes szállodákat és kutyamentes büféket nyisson), ezt nem érdemes vitatni. Amikor azonban a “ki kell érdemelni” és “tenni kell érte” retorika is terítékre kerül, azért már árnyaltabbá válik a kép: itt már egy kártékony társadalmi jelenségről, és nem egyszerű üzletpolitikáról – azon belül is a célcsoportállításról – van szó. Hiába hisszük azonban az ilyesfajta kommunikáció hatására, hogy releváns ítéletet hozhatunk másokkal – az M/L-es méretnél nagyobb méretet hordó nőkkel – kapcsolatban, tévedünk, és ennek több oka is van…

2. Az XS-es, S-es, M-es és M/L-es méret nem egyenlő egészség.

Senki sem lesz egészséges pusztán azért, mert a konfekcióméretek alsóbb tartományaiból választhat ruhát: nem csak azért, mert gyakran súlyos étkezési zavar az út idáig, hanem azért is, mert a BMI sosem lesz az egészség egyetlen és fő fokmérője. Ez igen egyszerű orvosi tény, ahogyan az is, hogy mindenkinek más az útja a súlyoptimalizálásig. Van, aki alkatilag vékony, más sok lemondással és munkával jut el az L-es méretig is, egy széles réteg számára pedig sosem lesz prioritás a minél kisebb szám a ruhák belsejében.

3. Az XL-es vagy afölötti méret nem egyenlő betegség.

Erős sarkítás úgy beállítani a dolgokat, hogy aki nagyobb darab, az kinyírja magát előbb-utóbb. Az erős súlytöbblet nyilván jobban megterheli a szívet és a többi szervet hosszútávon, de közben:
– van, aki magassága folytán tartozik az erősebb kategóriába, amihez súlya is igazodik, ebben az esetben a genetikai tényezők is jobban alkalmazkodnak az XL-es vagy afölötti mérethez (többet bírna a szervei),
– más átmenetileg, különféle külső hatásokra hízik el önmagához – saját optimális súlyához képest, – és idő, amíg ezen változtatni képes, és elsőre nem mindig látszik, hol tart épp a folyamatban.

4. A másik ember kizárása, megszégyenítése, megalázása nem vezet egészséges életmódhoz.

Talán ez az egyik legfontosabb tétel: hiába akarok segíteni embertársamnak, aki esetleg napi öt kiló cukrot, három kiló húst és tíz kiló kenyeret fal be, a durva és gonosz beszólásaim hatására ő nem kevesebbet fog enni, hanem épp ellenkezőleg, jó eséllyel többet…. méghozzá azért, hogy oldja a feszültséget, vigasztalja magát. Amikor testszégyenítés hatására fogy valaki hosszútávon, annak ritkán van jó vége: igen gyakran étkezési zavar – bulímia, anorexia, hogy csak a leggyakoribbakat említsük – az ára.

Az elsősorban életmódbeli tényezők miatt, egészséget veszélyeztető módon elhízott embereknek úgy tudunk a leginkább segíteni, ha bevonjuk őket minél több sporttal, egészséges táplálkozással kapcsolatos tevékenységbe, és közben elfogadó, támogató, pozitív közeget biztosítunk számukra az edzőtermekben, az uszodákban, a futópályákon, a munkahelyeken, a baráti társaságokban és családokban… egyszóval erős motivációt kapnak ahhoz, hogy fogyni vágyjanak, szándékukat felvállalják, és merjenek tanácsot, segítséget is kérni szükség esetén.

Azt pedig, hogy én felvegyem egy gyártó ruháit, nekik is ki kell érdemelni… márpedig ez ezzel a retorikával jó eséllyel nem fog menni, és remélhetőleg ezzel sokan vannak így.

Reklámok
Eszter névjegye (846 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

64 hozzászólás A LifeTilt és a kiérdemelt ruha: miért nincs értelme a kövér nők – emberek – megszégyenítésnek? bejegyzéshez

  1. A LifeTilt végtelen primitívségére akkor csodálkoztam rá, mikor szembejött az önjelölt sugar daddy egyik posztja, miszerint kommenteljenek a lányok és a szerencsés kiválasztottat elviszi bevásárolni. Özönlöttek a hozzászólások. Teljesen el voltam képedve.

    Az, hogy ez az alak ekkora tábort tudott felépíteni, egyrészt sajnos remekül mutatja a magyar nők átlagos önbizalmának szintjét, másrészt azt is, hogy gyűlölettel, állatias indulatok indukálásával mennyi mindent el lehet érni. Lobsternél olvastam egy remek írást a közösségek lefojtó szerepéről: http://oriblog.blog.hu/2012/03/09/tartozni_valahova Kicsit ijesztő, mennyire stimmel, mintha tudatosan építette volna így fel ez a fitneszkeretlegény.

    • Szerintem abszolút tudatos az egész – attól, hogy valaki bizonyos dolgokban primitív, még máshoz érthet jól és lehet hozzá érzéke, és neki sztem van az üzlethez és bizonyos embercsoportok megszólításához is.

      • Érzéke biztosan van, az nyilvánvaló. Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy leült-e valamikor, és az agyát használva kigondolta, hogy ezzel a stratégiával tízezreket fogok meg, ezt fogom használni. Sajnos gyanítom, nem ez volt a helyzet, bár jobban örülnék neki, mert az állati indulatokat indukáló ösztönösség sokkal hátborzongatóbb számomra.

        • Lehet, hogy alapból jött ez belőle, aztán amikor látta, hogy sok embert megszólít vele, akkor már tudatosan is használta.

      • Imád hangot hallatni, vitát generálni, egyszerűen élvezi, és tudja, hogy jó reklám neki, mert beszélnek róla. Egészen biztosan nagyon tudatos erre.

  2. Köszönöm, tökéletes írás, különösen a 4-es pont: a dohányzó barátomnak mondtam egyszer, hogy szokjon le, mert különben tüdőrák. A válasz az volt, hogy ezzel nem leszokni fog, hanem majd a tüdőrákra gondol, miközben a következő szálat szívja. Nagyon szemetnyitogató megjegyzés volt.
    L-es/44-es méretként pedig nyilván tudom, milyen szar érzés pont az általánosan elfogadott méretskála legvégébe kapaszkodni, ezek után a LifeTilt sem számíthat az én pénzemre. :)

  3. Szomorú ez az egész LifeTilt jelenség annak tekintetében, hogy egy főleg lányokból-nőkből álló közönségnek el lehet adni egy márkát ilyen nőalázó bunkó szövegek kíséretében. Megértem abszolút, hogy sok túlsúlyos lány alacsony önbecsüléssel rendelkezik, és főleg, ha kudarcai vannak, bármit leadna egy tuti módszerért, amivel végre le tud fogyni. Sokakban az is benne van, hogy egy férfinak, pláne egy edzőnek van joga így beszélni a nőkkel, pláne, ha az illetők túlsúlyosak, de azért ez mégis gáz – a társadalmunk jó része úgy tűnik, még mindig hisz a fekete pedagógiában és a baszogatás és a durva beszólások jótékony hatásában.

    Mondjuk, ha valakinek tényleg ösztönző ez, és ezzel tényleg lefogy, életmódot vált, egészségesebbé válik, az valahol mégiscsak pozitív, de ilyen gondolati háttérrel… Azért mégiscsak fura.

    A ruhás dologról azt gondolom, hogy nyilván ez átgondolt üzletstratégia, ami többet használ a LifeTiltnek, mint amennyit árt, hiszen a cuccokat nyilván a saját rajongói fogják megvenni, akik egyetértenek a kijelentéseivel. Így rámondhatja, hogy hű ez milyen prémium, és csak szép emberek viselhetik, mint az Abercrombie, és ingyen reklámnak sem rossz – különben a kutyát nem érdekelné, hogy lehet már edzőcuccokat is kapni nála.

    Amúgy ha már edzőcucc, én eljutottam oda, hogy Aldi és Lidl – az utóbbi években a legjobb gatyáimat, sportmelltartóimat ott vettem. Szépek, kényelmesek, strapabírók. És van belőlük jóóóó nagy méretben is. :)

  4. Ezt a “vékony vagyok, tehát egészséges” mantrát soha nem értettem. Amikor fiatalabb voltam, annyira vékony, de komolyan, már-már extrém karcsú voltam, hogy a mai napig leesik az állam, amikor régi fotókat nézegetek magamról. Az egészségtől viszont olyan messze álltam, mint Makó Jeruzsálemtől: vedeltem a piát minden hétvégén, szinte hányásig, ha alkalmam volt rá, zabáltam a csülökpörköltet meg a töltöttkáposztát, dohányoztam, lófaszt se mozogtam soha, tesiből állandó felmentett voltam és emiatt kettes figyelmeztetővel rugdostak át minden tetves évben. A lelki dolgokról ne is beszéljünk, állandóan bőgtem, ha nem buliztam vagy a suliból lógva jártam az utcákat, akkor az ágyamban feküdve töltöttem órákat magzatpószban és szorongva.

    De legalább a BMI-m rendben volt bassza meg, micsoda boldogság! Legalább fütyültek utánam a munkások, legalább egy ilyen elszabott kis senkiháziak elismerően csettintettek, mikor rám néztek.

    Egészség? Az hát. Tesznek is rá ezek, egészséges vagy-e, ha beletesznek a dugható kategóriába. Onnantól kezdve nem számít.

    LifeTilt Tomika nálam már nagyon régen elásta magát. Az én pénzemre ne számítson, főleg ilyen gyűlöletkeltő és kirekesztő marketingdumával. Értem én, hogy kell a lóvé, de a cél nem szentesíti az eszközt, drága önjelölt Casanova. És csak egy kérdés: aki mondjuk azért hízik el, mert lebénult és nem tud mozogni, azzal mi van? Vagy egyáltalán mozogni se tud? Vak, mozgássérült, kerekesszékes, akármi? Azokkal, akik valami betegségben szenvednek? Ők nem vehetik fel a te csúcsszuper ruháidat, mert nem tökéletes LifeTilt-Tomi árják? Kicsit Orbáni retorika ez, nem? Én javasolnék egy bojkottot.

  5. Nem értem ezt a kialakult lincshangulatot.Nagyon régóta követem a Tiltet, pont ahogy ezt a blogot is. Tomi stílusa mindig is ilyen volt, soha nem vettem magamra vagy húztam fel magam rajta.Lehet nekem túl magas az ingerküszöböm, ahogy így olvasgatom a kommenteket. Annyi felszínes cikk született már a témában, hogy látszott utána se néztek a témának, csak “mégis, hogy merészeli?”.. Én S-es M-es ruhákat hordok, mégsem vagyok elégedett magammal, mert tudom hogy ehetnék egészségesebben is és mozoghatnék többet.Rengeteg edzéstervet, kajatippeket oszt meg, és ez nem kerül semmibe. És igen, rengeteg embert valamiért mégis megragad ez, és mindenki támogatja egymást,például az egyik csoportjában aminek én tagja vagyok. És azt mindig kifelejtik a történetből, hogy rengeteg hasznos dologra szervezett például gyűjtést, véradást, folyamatosan nyereményeket sorsol.. Erről persze nem születnek cikkek tucatjával.Nem vagyok valami őrült fanja, de bírom a srácot, most az egyik programját csinálom. Értem én, hogy elveti a sulykot, de tényleg sokan megfeledkeznek az egészséges életmódról.. A ruhák meg tetszenek, az áruk kevésbé :) Érdekes, hogy szinte nulláról indult a srác és mára hova nőtte ki magát ez az egész. Valamit csak elért a sajátos módszerével.

    • tavasztunder // december 1, 2016 - 15:11 // Válasz

      Sajnos azon egy percet nem gondolkodott soha el, hogy nyomja a nőknek nem való, fegyencedzésszerű mozgást. Mondjuk ezen a nők sem szoktak elgondolkodni, még akkor se amikor az endokrin mirigyeket vágják taccsra.

      • Mondjuk azt nem hiszem, hogy az edzéstől bajszom nőne, nálam csak a csávó stílusa nem bejövős, mert _ekkoraaa_ fejjel nyomja a hamis dilemmákat, oltogatást, minősítgetést, hülyeségeket, emberkedik, öblösködik ha kell-ha nem… szóval nekem valahogy nem kóser a faszi. Eszter sokkal értelmesebben és összeszedettebben leírta, hogy miért. Idétlen. Miközben használja a selfbrandinget, reklámozza magát, láthatóan működik a karakter. Ezért nagy a felelőssége, és ezért para, ahogy vigyorog, mint majom a géppuska mögött.

        • tavasztunder // december 3, 2016 - 19:30 // Válasz

          Minden nem nőknek való edzés károsít, de már nem magyarázom a kurva nagy súlyokat emelgető, futó, kravmagázó, fegyencedző, stb. edzéseket nyomó nőknek, végülis mindenki úgy szarja el a testét ahogy csak akarja. Én már ezzel a ferdefasszal is úgy vagyok, hogy megérdemli aki követi.

          • Nőknek való… Mi nőknek való és mi nem? Ésszel szerintem bármi, ész nélkül meg férfiaknak se való a bazi súlyokkal való jaszkarizás. Na mindegy, nekem kolléganő is szakértett már, hogy egy húsz kilós poggyász odébbrakásától bokáig fognak érni a méhszalagjaim és úgy kell nekem, ugráltassam inkább a rakodót minden tollpárnához. És ő csak jót akar.

            • Inkább ezzel értek egyet, ésszel és mértékkel mindent lehet, nem vagyunk egyformák, nekem pl nagyon bejött a súlyzós edzés, más kérdés, hogy meg kell tanulni, hogy hogyan kell helyesen emelni, hogy ne menjen tönkre ízület/gerinc stb., (és akkor sem rögtön a 40 kilót, nyilván) De elucidation azt, hogy másnak meg más a jó, ezt ki kell tapasztalni, én pl utalok futni (Kriston Andrea szerint az se jó, mert a hüvely megereszkedik) de hány és hány terep- és egyéb futó nő van, nem mindnek van ilyen jellegű gondja, hiszen akkor nem csinálnák. Van egy csomóféle sport, ami közül lehet válogatni, szerencsére nem csak a ‘badizás’ meg a futás van, mint alternatíva. Ami a krav magát illeti, az pont, hogy nem az izomerőre van kihegyezve, hanem inkább a technikára, vagyis, viszonylag kis erővel is földre lehet küldeni a támadót egy esernyő vagy kistáska segítségével – ami esetleg jól jöhet egy nőnek egy kihalt esti utcán – de javítsatok ki, ha tévedek.

            • tavasztunder // december 9, 2016 - 19:24 // Válasz

              Más egy nő és egy férfi biológiailag, hormonálisan, minőségileg. Kifejezetten káros fiatal fiúknak kitalált mozgásformakat nyomatni nőknek és mindenütt ez megy. Azt is látom, hogy az így szénné sportolt nők közül igen sokan közben nincsenek jól.
              A krav magától mindig kék-zöldek és minden edzésen testtraumakat szereznek. De nyilván mindenki azt csinál amit akar.

              • Hát a fene tudja. Azért valahol csak ember mind a kettő. Az meg a másik, hogy “anők” meg “aférfiak” se bírnak egységesen ugyanazt. De hát a gagyi női agyammal tudjam már hol a helyem. Minőségileg.

                • tavasztunder // december 9, 2016 - 20:56 // Válasz

                  Felesleges erre ráhúzni azt, amit nem mondtam. Nem társadalmi elvárásokról és szerepekrol, hanem létező biológiai különbségekrol beszélek. És a minőséget se abban az értelemben használom, ahogy te úgy tűnik érted.

                  • Azért értem úgy, mert valahogy olyan a te gondolatmeneted, hogy nem egyszerűen nem egyforma a nő meg a férfi (persze, hogy nem. Senki nem egyforma. Pl azért mert más-más neműek), hanem az egyik hiányos a másikhoz képest. Én meg azt mondom, hogy kellő önkritikával, nem kizárólag a jaszkarizás felől megközelítve lehet egy csomó olyan dolgot csinálni, amit a társadalmi beidegződések, szorozva az általad hivatkozott biológiával nem bátorítanak. Tehát nagyon sokszor – nem állítom, hogy nálad, de sok esetben – ez a biológia.dolog takaró arra, hogy “hol az asszony helye”.

                    • tavasztunder // december 11, 2016 - 00:34 //

                      Így érthetőbb és köszi, hogy kifejtetted. Nem tudom hol leltél hiányt, én nem látok. Lehet persze férfiaknak szóló mozgást csinálni, de ez nálam nem onnan megközelített, hogy feminizmus, egyenlő esélyek, vagy mit mondunk társadalmi keretek között a biológiáról, hanem onnan, hogy ezeken túl mi vagy mi nem tesz jót a nőknek. És nem a férfiak mellett vagy ellenében, hanem ezeken kívül a nőknek. Persze ismerem jól a biológiával takarózást, de itt nem erről van szó.

                    • calealenta // december 14, 2016 - 15:16 //

                      Nkm ezzl az a bajom, és ott köszön vissza az a logika, amiből a “takaró” lesz másoknál, hogy a férfiakat nem féltjük bizonyos mozgásoktól, mert max túl könnyű lesz nekik, bajuk nem lesz tőle, a nők viszont eszerint a logika szerint csupa puhából, csontritkulásból, inkontinenciából és keringési zavarból állnak, akiknek a sportok egy része azért nem való, mert eltörnek, megszakadnak, szétnyúlnak tőle, egy másik részük meg azért, mert kék folt lesz rajtuk, ami nem kellően nőies és árt a szépségüknek. Egyfelől értem, hogy nem kell hülyének lenni, az ember legyen tisztában az adottságaival, meg, hogy mit bír-mit nem, és ne basszon ki magával megmutatásiból, másfelől viszont ez a nagyon óvatoskodó, nagyon bioszos szemlélet nekem valahol a másik véglet, és rokon a hiányszemlélettel, ami szintén sokszor az önkritika túlburjánzásaként jelenik meg.

                    • tavasztunder // január 9, 2017 - 02:50 //

                      Igen, igazad van, ezt gyakran teljesen félreviszik és kontrollnak használják. Én kevésbé biosz, inkább ajurvéda és női jóga oldalról közelítem a kérdést. Kívülről néz-e ki jól valaki vagy belülről is jól van azzal amit csinál. És gyakran az van, hogy testileg kisportolt, de mégsincs jól. Ezen egy ideje filózom már.

  6. Bocsánat ezért a primitív hozzászólásért, de nálam Balogh Tamás kiérdemelte, hogy bekaphassa.

    Van egy olyan érzésem, hogy az ilyen testszégyenítő – egyáltalán: a másik életének mércét állító, beleugató embereket csak akkor lehet leállítani, ha mi is azt állítunk nekik. Ami abszolút nem jó, mert épp a mások által diktált életmód ellen vagyunk. Ezért nem látok más kiutat ebből, minthogy már az iskolában irtjuk a gyerekekből a kényszerességet.

  7. Szerintem nincs ebben semmi rossz. Ha tudatos marketing-tevékenység eredménye, akkor sem, ha pedig szimplán ez a tag stílusa, akkor sem. Amit ír, technikailag igaz, persze kisebb eltérések minden módszer esetében előfordulnak, de a 99,99% stimmel, és nem holmi ordenáré baromság. Azon felül igen szórakoztató, ha valaki veszi a fáradságot a régebbi bejegyzések elolvasására is. Kirekesztés? Fitnesznáci? Ugyan már, kedves emberek, dehogy. Nem lett itten megbántva senki.
    Kit így, kit meg amúgy lehet motiválni. Csernus doki is ebből él. Rendszeresen edző, konditermet gyakorta látogatóként tudom, hogy sok ember mit tudna kihozni magából egy ilyen edzővel a háta mögött ahelyett, hogy az idejét vesztegeti, majd csalódottan abbahagyja az egészet. Akinek ez a stíl visszatetsző, válasszon más edzőt/módszert, vásároljon ruhát, táplálékkiegészítőt, vitamint mástól, van választék épp elég.

  8. Megvan a célközönsége. Mint ahogy a legtöbb üzletnek. A BMI hülyeség. 9 hónapos terhesen voltam a normál tartományban :) Én nem teperek azért, hogy megvegyem, kiérdemeljem a ruháit, teperjen ő, hogy megvegyem, kicsit fordítva ül a lovon.

  9. Amit a LifeTilt-es srác ír magáról az edzésről, annak technikájáról, az nagyjából rendben van és pontos. Ami már visszatetsző sokak szemében az az egész körítés amit rápakol. Én mindig csak fitneszcsernusnak hívom, és meg is értem,hogy sok nő miért háborodik fel ezen az egészen. Valóban visszatetszőm, és egymillió helyen bele lehet kötni. Ami viszont szimpatikus, az az, hogy ez alatt a máz/körítés alatt milyen tudatállapot felé tolja az őt olvasókat, milyen hozzáállást vár el az őt választóktól. Viszonylag sok posztját elolvastam már, és bár a testszégyenítős rész unszimpatikus, az edzés irányába képviselt mindset szerintem célravezető: “ne rinyálj, szedd össze magad, győzd le magad, erősödj és a lelked is erősödik, ne alkudj, ne csapd be magad”.

    • tavasztunder // december 1, 2016 - 15:15 // Válasz

      Ezt mondjuk lehetne szégyenítés és traumatizálás nélkül is, mert ezekkel amúgy is tele a nők puttonya. A fekete pedagógia azért lassan száz éve ciki már, na FerdeFasznak pont ennyi elmaradása van.

      • Külön gáz, hogy egyrészt nem a durva túlsúly egészségügyi kockázatai az elsődleges szempontok nála, hanem az, hogy “undorodik a kövér nőktől”. Hát, Cartmant idézve, bazmeg cicus. Másrészt meg az, hogy a “szedd össze magad” retorikát se önismeretre és önelfogadásra épülő pszichológiai stratégiával tolja, hanem arra építi, hogy gyűlölje magát, aki nem elvágólagosan néz ki. Csakhogy az ilyesmi nem múlik ám el rögtön akkor, amint elég csinosra fogyott a delikvens. Alig hinném, hogy egészséges ön- és közösségértékelésű emberek kerülnek ki a kezei alól.

        • tavasztunder // december 1, 2016 - 17:27 // Válasz

          Biztos vagyok benne, hogy nem. Traumatizált nők viszont annál inkább. Ráadásul alattomos így ez, mert nem biztos, hogy össze fogják a követői fejben kötni a pontokat, hogy miért nincsenek magukkal jóban.

          • Épp ezért ez a derék … Tamás, ugye? Nohát! Szóval ő egy nagy gazember – ha tudatosan csinálja, amit csinál. A másik lehetőség, hogy tényleg végtelenül primitív, aki észrevette, hogy ebből a primitívségből egész jól meg lehet élni, a következmények meg nemcsak nem érdeklik, de talán fel sem fogja őket. Ez esetben Update Norbi egy észlény hozzá képest.

            • tavasztunder // december 1, 2016 - 17:34 // Válasz

              Szerintem tudatosan gyökér, plusz így mindig lehet a nők feletti kontrollt tartani, casanovaként az alap.

            • Tényleg csak azt furállom, hogy tényszerűen mindeddig senki nem kritizált, hogy esetleg a faszi edzéstervei, kajái, programjai közül valami nem tetszene. Csak azon megy a szipogás, hogy a csávó ilyen meg olyan paraszt, tuskó, stb. Komolyan érdekelne, átment-e a mostani ítészek közül bárki legalább egy komoly diétán azért, hogy elmondhassa, megcsinálta; lejárt-e edzeni hónapokon, éveken keresztül úgy, hogy minden alkalommal magát kellett legyőznie ezért? Sportol most is keményen, hogy meg is tartsa, amit elért? Mert ha igen, akkor esze ágában se lenne ríni azon, hogy az xyz által tervezett ruháknak rossz a píárja, mert legfeljebb vesz magának edzőcuccot a Decathlonban, vagy máshol, ahol tetszik. Kit érdekel, mekkora bunkó az edző, ha nem tetszik a stílusa, akkor kell olyat keresni, akinek igen. Ez nem kötelező, pláne nem diszkriminatív, mert baromi sok embert motivál ez a hangnem ám, akik nem lesznek lelki sérültek, hanem legfeljebb ha megunták a vakert, elmennek máshová.

              Ez így csak műbalhé, pedig Eszternél ennél színvonalasabb beszélgetésekhez szoktam.

              • Tamás, te mennyi idő alatt gyalogolsz le mondjuk 100 km-t? És ha teszem azt kicsit lassabban, mint az első 200 a K100-on vagy Mátra 115-ön (na jó, itt összesen ha 200 célba érkező van), akkor tarthatod-e taplónak azt, aki ezért tohonyának nevez?
                Megfordítom a kérdésed. Mennyiben releváns az, hogy ki mennyit edz/diétázik, ha egy ember taplóságát vagy éppen emberségét vitatja? Miért kérdezed az edzés, mikor épp nem arról van szó. Kb. olyan ez, mint ha Kiss László sporteredményeit mentségnek tartanánk a nemi erőszakra, vagy azt mondanád, hogy aki nem úszik legalább olimpiai válogató eredményt (vagy hogy hívják azt), az ne is dumáljon ebbe bele. A cikk nem az edzői módszereiről szól, talán neked is feltűnt.

                • Számomra innentől érdektelen a téma. De hogy lásd, milyen bölcs, és belátó vagyok, ám legyen: mocsok rohadt szemét kirekesztő lélekgyilkos nőalázó fitnesznáci, fúj, nőjön be az orra luka.
                  További szép napot.

              • Mi újat mondott a LifeTilt, amit addig senki más? Azt, hogy egyél kevesebbet és egészségesebb ételeket – hús, zöldség – és mozogj többet, már sokan elmondták, ezzel nem fedezte fel a spanyolviaszt.

                És igen, én kiskamasz korom óta, több mint 20 éve rendszeresen sportolok, bár túlsúlyos soha nem voltam, ezért nem számolhatok be rendkívül nagy súlyvesztésről, de pontosan tudom, hogy milyen hónapokon és éveken át hetente 3-4 alkalommal edzeni, és azt is tudom, milyen kihagyni betegség, vagy túlmunka miatt hosszú hónapokat, ráparázni, kínlódni és aztán újra elkezdeni, és visszanyerni mindazt a kondit és izomzatot, ami elveszett. És igen nekem ez máig feladat és rendszeres elfoglaltság, és tudom milyen nyűgnek és kínnak megélni és milyen örömként tekinteni rá. Volt sok bajom magammal így is, és azt hiszem pontosan tudom, milyen az, amikor az ember egyszerre harcol a testével és a testéért, és azzal is első kézből jöttem tisztába, hogy milyen nehéz az önelfogadás – még normál súlyú, alkatú nőként is.

                És nem azért “nyígok” azon, hogy rossz a píár, vagy bunkó az edző, mert magammal van bajom, vagy nem férnék bele azokba a cuccokba, hanem arról van szó, hogy az ember felemeli a szavát egy olyan jelenség ellen – ez esetben a testszégyenítés és a bunkó, nőket alázó és alsóbbrendű lénynek tekintő kommunikáció – amit károsnak és helytelennek ítél meg.

                • Akkor már csak az a gáz, hogy tegnap este alaposan átolvastam a hivatkozott blogot, programokat, termékeket, hozzászólásokat a facebookon stb. És nem találtam olyat, ami ilyen indulatokat, sarkos véleményeket generálhatna. Nyilván nem lehet teljes a kialakult kép, de nem is torz. Temérdek sajátos, nem is feltétlenül helyénvaló dolgot láttam, beleértve a nyilvánvalóan átcsomagolt, kétszer annyiért árult táplálékkiegészitőktől a fura összeállítású “programok”-ig, amik nyilvánvaló marketing-céllal jöttek létre a termékek és a brand könnyebb eladhatósága végett. Emiatt nyilván nem lesz a kedvenc edzőm, ennél van másabb, számomra jobb, testhez állóbb, szimpatikusabb. De az alapigazságok mindenkinél ugyanazok, az pedig, hogy milyen nyelvezettel, milyen stílusban, kit kíván a tag megszólítani, legyen az ő dolga, és lássuk, mit ér el vele. Én speciel még nem találkoztam olyannal ebben a műfajban (talán nem kerestem eléggé), aki konkrétan egy brandre alapuló közösséget akar így vagy úgy építeni. Leszámítva a Norbi urat, de őt nem számolom, az már tényleg az alja a tré kajáival. És akár be is jöhet, ártani aligha fog vele. Az életben pedig manapság semmi sincs ingyen, a hasznos tartalmat ki-ki szűrje meg magának, gondosan lefejtve mindazt, amit a merchandise tesz hozzá.
                  Sose jutna eszembe megsértődni, ha pl. kizárólag kék szemű embereknek kínált terméket reklámozna valaki, ugyanúgy akkor sem, ha ezzel azt sugallná, ha nem kék a szemed, béna vagy. És itt nem is erről van szó, mert ez az a téma, amiben elméletileg bárki képes változtatni, ha igazán akarja, és van ereje tenni érte. És kár belekeverni az ilyen-olyan okokat, mint betegség, rokkantság, 65 gyermek nevelése stb. Aki tudja, hogy megtehetné, mert beleférne az idejébe, szeretne frankón kinézni, adottak hozzá a képességei és a feltételek is, ennek ellenére mégsem teszi, na az nyugodtan vegye magára.

                  Úgyhogy tényleg legyen béke, én nem akartam ezt a fószert piedesztálra emelni, csupán annyit jegyeztem meg, hogy nem maga az ördög. És ha mégis az lenne, hát tessék a piros X-re kattintani a képernyő sarkában.

                  • Szerintem te még mindig nem érted, hogy az egy dolog, hogy Tomika bunkó, bár ezzel is kezdhetnének valamit, mert tényleg, milliószor szimpatikusabbak vannak, mint ez a tapló.
                    De amikor azt mondja, hogy az ő ruháit “ki kell érdemelni” (muhahahaaa!), akkor azzal azt sugallja, hogy aki megérdemli az ő ruháit, az vékony, aki vékony, az jó, az tett érte, az szenvedett, az tudja mi a Fájdalom!

                    Ennyi a kitétel? Legyél vékony? Akinek Isten vagy a biológia remek genetikát és ehhez adottságokat adott, az meg alapból meg is kapja, tehát alapból benne van a kiválasztottak között? Mert pl. én soha nem voltam kövér, de még csak teltkarcsú sem. Régen nagyon vékony voltam, most már csak vékony, és ezt úgy, hogy most sem vagyok az egészség mintapéldánya, pedig sokat fejlődtem ahhoz képest, amilyen voltam. Most már hamburgert eszek, kólával, tésztát, minden átkozott fujj-fujj ördögtől való (:D) dolgot, amire Tomika összehúzná a gyönyörű bozontos szemöldökét, sőt, van, hogy ki sem kelek az ágyból és nutellát majszolok kis ropirudakkal (ezt gyönyör volt még leírni is). És vékony vagyok. De egészségtelen, sőt, az egészségtelen életmódot propogálnám,ha egy LifeTiltes cuccban bemennék abba a hamburgerezőbe, ahol már-már törzsvendég vagyok. De vékony vagyok. Beleférek bőven a LifeTilt cuccokba, holott nem “érdemlem ki” semmivel. Szóval most mi van? :D

                    Egyszerű a képlet: Tomit nem az izgatja, hogy mennyire dolgozol, mennyire folyik rólad az izzadtság, csak annyi, hogy beleférjél nála a jó nő kategóriába, és ha vékony vagy, jó nő vagy, megérdemled, kész. Akkor te TÖBB vagy, mint azok, akik órákat edzenek és mégsem fogynak semmit (ismertem egy ilyen lányt, istenem… komolyan megszakadt a szívem amikor konkrét programokat mondott le, mert edzenie kellett és alig volt változás rajta). Én pedig, akit Isten megajándokozott, kijelenthetem, hogy több vagyok, Mindenki egyenlő,csak van, akinek kizárólag a külső adottságai alapján van, amiből több és jobb JÁR.

                    Érzed ezt a retorikát? Nekem ettől kifordul a belem, ne haragudj. És még mindig benne vagyok egy nyilvános LifeTilt-ruha égetésben, úgy közösen.

                    • Hűbaz! Ez a ropirudas nutella ez most fájt! :D Gebeggyélmeg légyszi! :)
                      (/me aki salátán is állandóan küzdött minimum pár kilóval, gyakran többel, de nutella spec még nem tette a lábát sose a házba)

                  • Nem találtál? Nyilván mert nem vagy tudatos nő és tudatos férfi sem. Sokan nem veszik észre az elnyomó, szexista, lealázó kommunikációt ha nőkről van szó – az van, hogy ennyire hozzá vagytok szokva, hogy ezt lehet.

  10. Az eredeti szöveget nem akarom elolvasni, abból indulok ki, amit Eszter írt : a hirdetés nem írja, hogy csak női ruhákat fog árulni. Ergo a férfi vásárlóknak is ‘ki kell érdemelni’ azt a kegyet, hogy a pénzükért LifeTilt ruhákban feszítsenek.
    Persze az emberek nagy része hülye és kizárólag a trend érdekli, ezért tudja az Abercrookie (sic) is eladni a felülárazott cuccait (kizárólag kisméretű ruhákat árulnak) Ha rajtam múlna, már rég tönkrementek volna. De hát mindig van olyan, aki egy illuzórikus figyelemmorzsáért képes megalázni magát. (képes valaki csak azért lefogyni, hogy megvehesse a LifeTilt ruhákat? Igen, biztos van ilyen) A cél nem az, hogy a vevők egészségesek legyenek, hanem hogy egy gyenge pontjuknál fogva manipulálják őket. Az egészségre való hivatkozás csak porhintés, lásd Norbi, aki csinos kis vagyonra tett szert olyan termékek forgalmazásával, amik nem biztos, hogy egészségesek (viszont legalább gusztustalanok) – téli vannak mesterséges édesítőkkel, például.
    Nyilván egy telített piacra (fogyókúrázni élelmiszer) nehéz belépni, ruhát viszont nem forgalmaz senki a fitnesszguruk közül.
    És még valami : az a jó a konfekcióruhákban, hogy nem veszi figyelembe azt, hogy az emberek eltérő magasságúak, tehát nekem, aki 180 centis vagyok, meg kell vennem a nagyobb méretet, ha azt akarom, hogy az ujja ne a csuklóm fölött érjen véget. Kedvencem még a hangsúlyos derékvarrás mellmagasságban, a bokavillantós gatya és a ‘BKV-barát’ szélességű váll, ami olyan keskeny, hogy nem tudom felemelni a karom.

  11. Konfekció: most, hogy magamra szedtem “versenysúlyomhoz” képest 10 kilót legalább, most már többször is belefutok olyan nadrágba, ami nem csúszik le a derekamon, mégsem reped szét a combomon – de azért még keresni kell most is. 30 évesen esélyem sem volt ilyenre. Pedig nem vagyok éppen atléta, akkor sem voltam az.
    Namost a poszt egy állításához: “Az XL-es vagy afölötti méret nem egyenlő betegség.” – és az XS nem egyenlő egészség. Egyrészt az XS már szerintem inkább valószínűsítheti a betegséget (anorexia pl.), nemhogy egészséges lenne. De nem ezt akartam kifejteni. Az XL vagy a nagy TTI önmagában tényleg nem jelent betegséget. Azért, mert lehet valaki erős csontozatú, széles, nagy izomzattal, és máris XL lesz, nagy TTI-szel. DE! Azért azt ne mondjuk már, hogy egy határ felett a túlsúly, elhízottság nem baj. Baj. És önmagában betegség is. Ha ezt tagadjuk, az olyan, mintha azt mondanánk, hogy a terhelési vércukorszint 11,1 mmol/l felett nem betegség. Más kérdés, hogy az elhízottságnak a méret/TTI nem megfelelő mérőszáma, bár a TTI már igenis korrelál vele, de azért nem eléggé szorosan.

    • Tegyük hozzá még a konfekcióhoz azt, hogy a méretek azért csalókák – üzletenként, márkánként különböznek. A német 38-as, hiába 38-as, tök nagy, az olasz méretezés szerint legalább 40-es vagy esetleg 42-es is lehet ugyanaz a ruha. Ugyanígy a francia méretezés szerint is. A kínai cuccok régen mind nagyon kicsik voltak, én például normál súlyúként XXXL-es nadrágokat vettem a kínaiban. Mostanra már változtattak a méreteken, mert rájöttek, hogy az európaiak jóval nagyobbak mint a kínaiak, de néha átesnek a ló másik oldalára, és akkora gatyákat csinálnak, hogy az M-es is nagy rám. Pedig ugyanakkora vagyok.

      Az utóbbi időben sok márkánál észrevettem, hogy nagyobbak lettek a méretek – mindig M/L-es méret voltam, de az utóbbi időben a kedvenc üzleteimben iszonyúan megnőttek a cuccok, miközben én nem igazán változtam. Mivel az emberek sokkal kövérebbek mint régebben, a cégek úgy akarják kiszolgálni a vásárlókat, hogy szinte minden méret ugrott egyet felfele – állítólag sokan nem veszik meg a ruhát, ha túl nagy méret van ráírva, hiába az lenne jó rájuk.

      Nekem most is van 42-es és 36-os ruhám is – és a kettő ugyanakkora méretű, szóval ez nem mérvadó. Még egyetemistaként olvastam, hogy ha az ember kontroll alatt akarja tartani a súlyát, akkor legyen egy teljes alakos tükre, és ne restelljen minden héten meztelenül elé állni – így kapásból meglátszik minden negatív és pozitív változás is. Nekem ez eddig nagyon jól bevált.

      • ‘iszonyúan megnőttek a cuccok’ ezt a jelenséget – amit te is leírtál – hívják vanity sizing-nak vagy size inflation-nek.
        Engem személy szerint nem zavarnak a túlsúlyos vagy kövér emberek, mert úgy gondolom, hogy felnőttek vagyunk és mindenki el tudja dönteni, hogy hogyan akár élni. Mindenki tudja, hogy vannak eü következményei a túlsúlynak. Egyszer olvastam egy cikket (asszem a Bezzeganyán) ahol a posztíró arról panaszkodott, hogy őt a német eü biztosító diszkriminálja, csak mert van rajta 15 (?) kg túlsúlya és csak jelentős prémiummal kötnek biztosítást. Szerintem meg ez a megoldás : nem megszégyeníteni kell az embereket, hanem érdekeltté kell tenni őket a saját egészségük megőrzésében. Már persze, ha tényleg ez a cél és nem csak az öncélú gonoszkodás.

        • Épp a bezzeganyás poszt bizonyítja, hogy mennyire nincs mindenki tisztában a túlsúly veszélyeivel. Ahogy pl. a dohányzáséval sem. De erre persze a felvilágosítás a megoldás, nem az alázás.

      • Ja, a méretek, én nem is arról írtam, hanem az arányokról ;) Igen, ezért megy az agyamra, ha megkérdezik, milyen a méretem. Hát ugye, melyik cégnél? Még a cipőméretek aránylag állandóak – de ott is, ami széltében jó, nem nyomja a lábujjamat, az sokszor fél-egy centivel hosszú: orra esek benne, minden lépcsőbe belerúgok, stb. Ezért járok szinte mindig edzőcipőben, bakancsban, de még azok is sokszor keskenyek.
        Méretek növelése: no ez meg az ellenkezője ugye, a marketing-píszí.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: