Aktuális

Bridget Jones rossz hatással van a fiatal nőkre

Nem tartozom azok közé, akik démonizálják a Bridget Jones-szériát: már a premier előtt írtam róla, alapvetően pozitívat, mert ügyesen rakták össze az új részt is. Elgondolkodtató viszont, hogy a film fő üzenete kimondottan káros, és egyértelműen a régi, patriarchális rend sztereotípiáira és elvárásaira épít. Ez már csak azért is mulatságos, mert közben meg a fél világ azt hiszi, hogy épp ellenkezőleg, Bridget Jones miatt egyre több az – irgalom anyja, ne hagyj el – egyedülálló nő…

wedding-cake-693658_1280

kép: pixabay.com

1. Szingliként szenvedsz. Főként, ha nő vagy, persze.

Az egész Bridget Jones-életmű – a könyvek, a filmek – arról szól, hogy a szingliség nyomorúság. Persze, amikor az ember társra vágyik, esetleg épp reménytelenül szerelmes, valóban az, de alapvetően nem tragédia, hanem egy élethelyzet a sok közül. Ahogy azt Antoni Rita zseniális cikkében nemrég összefoglalta: lehet választott életforma is, de valójában ritkán az, a többség számára inkább egy körülmény, amivel jó esetben megtanul együttélni.

Csak egyetlen bekezdést idézek, a többit olvassátok el:

„A szingliség a házassághoz hasonlóan önmagában se nem jó, se nem rossz: mindkettő csak egy keret, amit a benne élők töltenek meg pozitív vagy negatív tartalommal. Éppen ezért értelmezhetetlen számomra a „házasságpárti” és „házasságellenes” kifejezés – ahogyan az is, hogy ugyan miért hasznos az állapotával megbékélt szinglinek szakmai autoritással felvértezve lyukat beszélni a hasába, hogy márpedig ő nem érzi jól magát.”

Teljes cikk ITT: Szingliörömök, szinglikönnyek

2. Nem baj, ha manipulál a párod, esetleg egyszerűen csak nincs közös nevező.

A legújabb filmben (Bridget Jones babát vár) a főszereplő annyira padlóra kerül a magány miatt, hogy spontán kalandba keveredik egy jóképű idegennel, majd egy hétre rá az exével is ágyba bújik bánatában. Teherbe is esik rögtön, és megjelenik a szörnyű dilemma: fogalma sincs, ki lehet az apa.

Az egyik jelölt – mint később kiderül – egy jóképű multimilliárdos, akinek minden vágya a nősülés és a kisbaba (hiába, szinglinek lenni nyomorúság), és mindent megtenne Bridgetért. Olyannyira, hogy hazudik is a háta mögött, méghozzá egy igen fajsúlyos kérdésben, hogy lekoptassa riválisát. A másik figura – az ex – a szintén jólszituált, belé még mindig őrülten szerelmes sztárügyvéd, akivel Bridget bő tíz éven át próbált zöldága vergődni – sikertelenül. Saját bevallása szerint kapcsolatuk során is végig úgy érezte magát, mint egy „verbális inkontinenciában szenvedő vénlány”, vagyis röviden: képtelenek kommunikálni, nincs közös hullámhossz.

A film romantikus harcként ábrázolja a két férfi küzdelmét Bridget szívéért, de a valóságban lássuk be: ha a vonzó megjelenéstől és a – a patriarchátus legfontosabb férfitulajdonságként számontartott – vastag bukszától eltekintünk, egyikük se különösebben jó parti. Az egyik manipulálja és a háttérből irányítja a mit sem sejtő Bridgetet, a másikkal pedig egyszerűen nem illenek össze, annyira más frekvencián pörögnek. Nem akarok szpojlerezni, de azt sejtetni, hogy a két alternatíva közül bármelyik is telitalálat, több mint káros üzenetet hordoz… kivéve persze, ha a nő feladata annyi, hogy gazdag férjet találjon a családalapításhoz: ebben az esetben nyilván mindkét pasas remek választás volna.

3. A lényeg, hogy a végén „bekössék az ember fejét”, mert a gyereknek apa kell.

Ne feledjük, itt nem az történt, hogy Bridget egy valaha jól működő, csak épp mélypontra jutott, dedikált kapcsolat közepén félrelépett, és úgy lett várandós, hanem mindkét férfitól teljesen függetlenül, abszolút szingliként került ebbe a rémálomba illő helyzetbe, így természetesen nagyobb döntési szabadsághoz is jutott: nincs kötelezettsége senki felé.

A történet végén viszont nem a józan ész, de talán még csak nem is az érzelmek és az ösztönök döntik el a kérdést, hanem egyszerűen csupán az, hogy kinek a spermája ért előbb célba. Van ebben valami ijesztő, ami kiveszi az ember kezéből a választás hatalmát, és a száz évvel ezelőtti rendet forszírozza, míg ma már számtalan egyéb alternatíva létezik egy hasonló történet rendezésére.

Ezek közé tartozik, hogy Bridget egyik férfit sem választja a 2-es pontban kifejtettek miatt, és egyedül – de az apa segítségével – neveli fel a gyereket, de természetesen az is, hogy – ha már 44 éves koráig várt – türelmes marad még egy kicsit, és megvárja, amíg egy tisztességes, őszinte férfi kerül az útjába, akivel a hasonló vérmérséklet és érdeklődési kör adott, ugyanakkor jól kiegészítik egymást, és vele éli le inkább hátralévő életét a méltatlan kompromisszumok helyett.

Miközben tehát a konzervatív oldal azon hörög, hogy Bridget Jones teremtett „szinglikultuszt”, a valóságban a produkció épp azokat a régi elvárásokra épülő kényszerpályákat mutatja be, amelyek mindenáron házasságba kényszerítik az embert: az egyedülállók lelki nyomorúságát és társadalmi számkivetettségét, a biológiai determináltságot, valamint a manipulatív és mély érzelmi kötődéstől mentes kapcsolatok legitimitását a magánnyal szemben – méghozzá romantikus, mindenki számára óhajtandó kontextusban, ami már-már veszélyessé is teszi ezt az egészet… csak épp másképp, mint ahogyan azt a film kritikusai gondolnák.

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

21 hozzászólás Bridget Jones rossz hatással van a fiatal nőkre bejegyzéshez

  1. Lehet, tényleg meg kéne nézni már. Amúgy szerintem brit fasziból kb ez a felhozatal, miből választott volna szegény lány? :)

  2. Én már az első “szinglifellángolás” idején is csak pislogtam, mikor végre elolvastam a könyvet: de hát ez nem egy választott életforma, ez a nő egy vergődő társkereső. (Csak akkor még nem így fogalmaztam.) És nem értettem, hogy miért B.J. a szingliikon. Majd mikor először belenéztem a Szex és N.Y.-ba, fokozódott a csodálkozásom.
    És azóta is folyamatosan pislogok és dühöngök felváltva. Mert ilyen fogalmatlanságok mentén aztán tényleg nehéz beszélgetni, vitázni egy témáról. Akár magánbeszélgetés, akár társadalmi vita szintjén.

    • Én meg ezen a filmen pislogok. Olvastam a könyvet ugyanis és ég és föld. Tök másról szól!
      A filmet ebben a formában nem fogom megnézni, köszi Eszter, hogy megnézted helyettem is. :)

  3. A verbális inkontinenciáról nekem inkább az a jelenség jut eszembe, amit egykori tanárom úgy hívott, hogy szódiaré.
    Én csak az elsőt láttam, és már abban is az volt a legfeltűnőbb, hogy mennyire logikátlan, de főleg mennyire azt nyomja, hogy szinglinek lenni nagy szenvedés.

    • Ahhoz képest komoly előrelépés, hogy legalább nem kell szűzen férjhez mennie 25 éves koráig és dolgozhat is, de minden egyéb nagyon 19. századi. Viszont azon ritka esetek egyike, amikor a film jobb, mint a könyv: a könyvet 10+ éve nem bírtam elolvasni, míg a film aranyos volt legalább. (Igaz, magyarul jutott el hozzám, az eredeti legalább nyelvileg jobb lehet.)

      • Nekem egy érthetetlen vegyüléke volt annak, hogy legyél anyagilag, életvitelben önálló, de azért epekedj a pasiért.

  4. Gilmore girls se nézd meg :D
    Rory kitartott lett és egy pénzes jegyben járó pasi kurogatja. Amúgy rendes munkája és karrierje sincs 32 évesen.

    • Mivaaaan??? A hétvégén akartam megnézni, hát hogy lehet ez??

      • Nézd meg, és döntsd el te is. :) amúgy Luke és Lorelei miatt érdemes!

        • Még csak a Télnél tartok, de tovább fogom nézni. Rory milyen hatással van a fiatal nőkre? Bridget legalább nem adta a jókislányt, Rory nem az erkölcs szobra, mégis mindenki annak akarja beállítani. Teljesen elképedtem, mit csinált azzal a Paul gyerekkel, szegény, ez nem jópofa viselkedés vele szemben. Rory miért jó, Bridget meg miért nem?

  5. Szerintem nem Bridget Jones van rossz hatással a fiatal nőkre (bár egyelőre csak az első két részt láttam).
    A fiatal nőkre az van rossz hatással , hogy ha szinglik, néhányan küldetésüknek érzik, hogy rájuk fogják a boldogtalanságot, mások azt, hogy mindenáron össze akarják őket hozni a környezetükben élő egyedülálló férfiakkal (ettől a férfiak többsége óhatatlanul menekülőre fogja, mert általában senkinek sem kell, amit úgy akarnak rásózni, pláne, ha az eddig sem igazán kellett senkinek), hogy a homlokukra írják skarlát betűkkel, hogy ők a „fura lányok”, s hogy állandóan azt firtatják, vajon miért vannak MÉG MINDIG egyedül. Sajnos efféle nyomás alatt – ha az elég intenzív és széleskörű – az egyébként őszintén boldog ifjú hölgy előbb-utóbb tényleg elhiszi, hogy vele valami komoly baj van, és olyan szinten összezavarodik a processzora, hogy ha képes is lesz valaha tartós kapcsolatra lépni egy hímneművel, az nagy valószínűséggel lesz a nő részéről ún. „alulválasztás”, s vagy benne marad és köt egy sereg kompromisszumot és mutatja kifelé a boldog házas vagyok maszkot, vagy viszonylag hamar lesz a státusza szingli helyett elvált.
    Ami az univerzum nagy rejtélye maradt számomra Bridget Jones fellépése óta: az egyedülálló férfiak szingliségén miért nem rugóznak ugyanennyit a „konzervatívok”?

    • tavasztunder // december 11, 2016 - 17:31 // Válasz

      Azért, mert a konzervatív a nőt meg se látja, csak a funkcióit: utódot világra hozó és nevelő, takarító és főzőgép, valamint szexgép aki kussol és mosolyog.

  6. Érdekes cikk! Ajánlom a Waitress című 2007-es filmet (http://filmnaplo2.blogspot.hu/2016/11/waitress-2007.html). Ezt éppen a Bridget Jones ellentétének érzem, mivel a főhősnő egészen más utat jár be, lerázza magáról az életét megkeserítő dolgokat, nade nem lőném le a poént.

  7. Hosszú távon a “szingliség” igenis nyomorúság, nőnek és férfinek egyaránt. Been there, done that. Most, hogy már hovatovább tíz esztendeje boldog házasságban élek, azt kell mondanom, ég és föld a különbség. És nemcsak saját tapasztalatból beszélek. Régi jó barátomat évekkel ezelőtt hagyta ott a felesége; azóta már a válást is kimondták. Férfi létére is rettentően szenved az egyedülléttől. Pedig neki amúgy a házassága sem volt jó. De alapvetően társas lények vagyunk, és kapcsolatban érezzük jól magunkat. Azok, akik valóban jól elvannak “szingliként” hosszú távon, szerintem alapvetően 2 csoportra oszthatók. Egy részük a klasszikus “remete”-típus, aki tényleg egyedül érzi magát legjobban a bőrében. A másik csoportot azok a különlegesen vonzó külsejű nők és férfiak képezik, akik szó szerint bármikor képesek partnert taláni maguknak, akár szexre, akár ilyen-olyan programokra, és nem is nagyon található meg bennük a hosszú távú elköteleződés iránti vágy. Ők (valameddig legalábbis!) tényleg tudnak lubickolni a “szinglilét”-ben. Ám ahogy később írod is, a többség számára ez csupán egy körülmény, amit a “gép” dobott nekik, nem pedig választott életforma.

    • ő… azért az hosszú távon nem szokott jót tenni a kapcsolatoknak, ha egymás nélkül nem éreznék jól magukat a bőrükben a benne levő felek (nincs saját életcél, megélhetési lehetőség, barátok). eleve már a társkeresésnek nagyon betesz, amikor valaki „éhezik” a párkapcsolatra, mert senki sem szereti, ha nem ő személy szerint fontos a másiknak, hanem csak kell neki „valaki” (hacsak nem ugyanolyan kapcsolatfüggő az illető, de akkor meg a kapcsolat során lesz veszélyes az, hogy egymáson kívül nincs senkijük – pont azért, mert társas lények vagyunk, és nem arra vagyunk kitalálva, hogy egyetlen ember elégítse ki az összes szociális szükségletünket (és fordítva)).

  8. Még anno az első Bridget Jones filmet láttam, és bár értettem, hogy miért olyan fontos a témája, de engem annyira nem fogott meg. Arra jó volt, hogy német szigorlaton összehasonlítsam az Ifjú Werher szenvedéseivel, mint a maga korának tipikus alkotását, és kapjak rá egy ötöst, tehát nem mondom, hogy nem fontos alkotás, de mint film, nem az esetem. A folytatások meg pláne nem érdekeltek, hallottam, hogy melyik miről szól, de annyi jó megnézendő film van a listámon, hogy ezek aztán végképp nem kerültek sorra. Valóban rossz hatással lehet a fiatalokra, hogy egy sok szempontból béna és eléggé inkompetens nőt mutat be, aki képtelen a saját életét rendesen kézben tartani – igazából szerintem neki nem az a baja elsősorban, hogy nincs pasija, hanem az, hogy eléggé eszetlenül él és mindig szét van esve – legalábbis én az első részből egy ilyen karakterre emlékszem. Sok ilyen női figurát lehet látni filmekben, akik úgymond bájosan ügyetlenek és kéne melléjük egy férfi, hogy egyenesbe kerüljenek – na ez a nőkép szerintem tényleg nagyon káros. Ahogy leírtad, úgy létszik Bridget 44 évesen sem viselkedik másként, ami inkább szomorú, mint szerethető minta.

    Annyira az ilyen típusú filmek – a romkomok – nem szórakoztatnak, a legtöbb esetben se romantikusnak, se viccesnek nem találom őket. Ha romantikát akarok, akkor Jane Austent nézek-olvasok, vagy valami jó fanficet, ha meg vicces sztorit, akkor Monty Pythont (vagy szintén valami jó fanficet).
    A szingliségről, mint modern társadalmi jelenségről szívesebben olvasok kutatásokat, tanulmányokat, vagy éppen érdekes blogposztokat.

    • És a Bridget Jones vs Ifjú Werther- párharcból ki került ki győztesen? :) (remélem, megvolt az ötös, már a témaválasztás is tök kreatív!)
      Az jutott eszembe a kommentet olvasva, hogy nagy előnye a filmek, hogy az ember, látva, mennyire ‘béna és inkompetens’ Bridget, kicsit fel tudja menteni önmagát. Vagyis, ha valami hülyeséget csinálok, gondolhatok arra, hogy ‘na jó, de ez még mindig nem a BJ szintje!’ :) Sovány vigasz, tudom.
      Nem tartom egyértelműen károsnak a BJ-filmeket. Igaz, olyan butuska nőképet sugallnak, akinek feltétlenül szüksége van egy férfi iránymutatására (amúgy a 3. részben, mármint, a könyvben egész jól elvan egyedülálló szülőként) – de a kissé negatív sztereotípiát ellensúlyozzák némi humorral. Nyilván, a célközönség nem a kifinomult, intellektuális élcelődést kedveli, hát nem is olyan, de azért van.
      Sokkal károsabbnak tartom a Szürke 50 árnyalatát, most nem akarok ebbe jobban belemenni, mert nem szeretném a témát elterelni, meg szerintem Eszter írt is róla. Tegnap olvastam egy recenziót (?) az indexen Libor Anitától, és hát a kommenteken nagyon is jól lemérhető, hogy miért annyira kártékony alkotás a Szürke.

      • Nem volt párharc, csak eszembe jutott, hogy ha már a saját korukban az olvasók számára valamiért fontossá váló, a korszellemet megragadó és nagy hatást keltő művekről van szó, akkor a Bridget Jones hasonló, mint anno az Ifjú Werther. (Amúgy kb. pont annyira követendő példa az egyik, mint a másik.)

        A Szürke valóban nagyon gáz. Nekem ez a kedvenc cikkem róla, szerintem nagyon alapos – remélem, nem baj, hogy belinkelem:
        http://bloody-romantic.blogspot.hu/2015/02/most-mi-baj-szurke-otven-arnyalataval.html

  9. Nagyon gáz, hogy nem látom a társadalmi jelentőségét a Bridget-sztorinak. Huszonévesen láttam az első filmet a moziban, azt hittem, ez egy vígjáték egy bolond nőszemélyről és jót szórakoztam, kb. évente megnézem a két filmet a tévében, mert vicces. Na de a 3. rész szerintem még mindig nem jött meg az esze szegénynek?
    Miért azonosítják őt a szinglikkel? Meg hát Carrie is elég gáz volt, valljuk be, ezek életképtelenek, 20-onévesen még elmegy a viselkedésük, de 30 évesen már lejáratják magukat és nem az életformájuk miatt, hanem hogy nem fejlődnek.

  10. Hát.. olvasok olvasok itten, a reggeli kávémat iszogatva, és olyan dolgokat olvasok itten, amik a büdös életben eszembe sem jutottak volna…
    Rendszeresen elolvasom pár évente a Bridget Jones naplóját, főleg fürdőkádban vagy wécén, mert tipikusan az a könyv, ami lazulósan szórakoztat.
    Az első olvasáskor nagyon csíptem, nekem amolyan görbetükör féle volt, szétröhögtem magam rajta. Az talált be nagyon, ahogy tököl, morfondírozik, agyal dolgokon – és milyen dolgokon – magában, kifelé mit mutat, és a végén mit csinál.
    A szingliségről meg annyit, hogy általában nem voltam szingli, aztán voltam vagy öt évig, most megint nem vagyok, nem ilyen éles a határ szingli-lét meg nem szingli-lét között. Vagyok, aztán hol így, hol úgy. Ahogy a szívem sodorgat.

  11. Bridget Jones, ha nem is követendő példa – nem is tudok elképzelni olyan lányt vagy nőt, aki őt választaná példaképül -, de mindenképp egy szerethető figura a maga esendőségével és esetlenségével, az első két rész pedig nagyon is érzékletesen mutat rá olyan jelenségekre vagy épp viselkedésformákra, amelyekkel egy nő időről időre találkozni kényszerül, és amelyek nélkül bizony mindenki élete könnyebb volna.
    Bridget Jones a nők félelmeit (jaj, én kövér vagyok, jaj, én esetlen vagyok, jaj, nincs megfelelő karrierem stb.) testesíti meg egy személyben és felnagyítva, már ahogy ezt a jellemkomikum megköveteli. Túlzásnak érzem akkora felelősséget varrni a nyakába, mint az ifjúságra gyakorolt negatív hatása. Az én olvasatomban sokkal kifejezettebb szándéka a filmnek a nők szorongásainak feloldása a magukra ismerés és önmagukon nevetés képessége révén.
    Az én életem tele van olyan figurákkal, akik a tökéletesség és felsőbbrendűség álarca mögül bántanak – sokszor kifejezetten kegyetlen és szadista módon – embereket, legtöbbször olyanokat, akiket állítólag szeretnek. Bridget Jones ehhez képest megmutatja, hogy még a legesetlenebb lúzer szingli is lehet szerethető, és ezzel adja vissza a „tökéletesek” által elrabolt önbizalmat.
    Azóta megnéztem a harmadik részt is, és bár Eszterrel legtöbbször az utolsó betűig egyetértek, most vitatkozni fogok.
    A 2. pontban megjelölt „Nem baj, ha manipulál a párod, esetleg egyszerűen csak nincs közös nevező” tételre gondolok. Szerintem ez a film nem erről szól. Persze, lehet egy ilyen olvasata is, én nagyon nem ezen a szemüvegen keresztül néztem. A két férfi versengését figyelve egyszer csak azon kaptam magam, (lehet, hogy SPOILER jön) hogy akaratlanul is Darcynak drukkolok, egyrészt, mert a másik egyre ellenszenvesebben viselkedik (azaz nagyon is gáz, ha az egyik fél manipulál), másrészt, mert annyira nyilvánvaló, hogy ez a drága ember annak ellenére engedte el Bridgetet, hogy még most is odavan érte. Szerintem nem arról van szó, hogy nem baj, ha nincs közös nevező, hanem hogy a nagy szerelmek, leküzdhetetlen vonzódások nem biztos, hogy a tökéletes összeillés mentén jönnek létre. Lehet várni egy életen át a tökéletes társat, de van az a pont, amikor dönteni kell: beérem-e az elég jóval is (és itt most nem az egyértelmű alulválasztásra gondolok, hanem az elfogadható különbségekre). Innentől pedig már mindenkinek a maga döntése, hogy hogyan tovább, mivel a B. J. pedig romantikus film, nem lehet más a befejezése, mint ami.
    B.J. nem azért választja végül azt, akit, mert az ő spermája ért előbb célba, hanem azért ért éppen az célba, mert a dramaturgia azt diktálja.
    „ha már 44 éves koráig várt – türelmes marad még egy kicsit, és megvárja, amíg egy tisztességes, őszinte férfi kerül az útjába, akivel a hasonló vérmérséklet és érdeklődési kör adott, ugyanakkor jól kiegészítik egymást, és vele éli le inkább hátralévő életét a méltatlan kompromisszumok helyett.” Azért legyünk őszinték – még ha népszerűtlen is az állítás -, 45 fölött már nem állnak sorba a kérők egy-egy gyerekét egyedül nevelő anya előtt. B.J. a húszas éveiben sem tobzódott a jobbnál jobb ajánlatokban, miért épp ezután, egy kisgyerekkel az életében változna meg mindez gyökeresen? Alapvetően idealista vagyok, de erre én sem adnék 20-30%-nál nagyobb esélyt. Nem az a lényeg, hogy az embernek bekössék a fejét, de tény, hogy egy gyereknek apa is kell. Egy apa pedig (általában) előbb kötelezi el magát a saját genetikája mellett, mint a máséval. S a filmben felmutatott apafigura azért nem az a típus, aki elől jobb fejvesztve menekülni.
    Továbbra sem érzem károsnak a B.J. hatást, csak a helyén kell kezelni.
    (De hogy mint alkotást is jellemezzem: ez a legutóbbi rész szerintem rém gyengére sikerült, tele erőltetett poénokkal, már-már idegesítően eltúlzott bénázással, és teljesen valószerűtlen fordulatokkal. Az első két rész könnyedségének, szellemességének és éleslátásának a szikrája sem volt meg benne.)

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Nem azért jó szinglinek lenni, amiért hiszed – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: