Aktuális

Hogyan írj könnyen, gyorsan félmilliós nézettségű cikket a nő helyéről?

Évről évre egyre többen próbálgatják a hangjukat a műfajon belül, így aztán gondoltam, hasznos lehet egy kis tutorial a jövő nemzedéke számára. Hogyan írj tehát népszerű, széles körben heves fejbólogatást kiváltó cikket arról, hogy mi a nő dolga, funkciója, célja? Mutatom.

kép: pixabay.com

kép: pixabay.com

Az üzenet egyszerű:

A nőnek a párkapcsolat ápolásában és a családi meleg fenntartásában kizárólagos, fontos felelőssége van: rajta áll vagy bukik minden. Ez a felelősség minden egyéb dolognál előrébb való, és minden baj forrása az, hogy a nők megfeledkeztek erről a szerepükről netán átmosták az agyukat azzal a liberális maszlaggal, hogy a kapcsolat két emberen múlik, a család pedig közös ügy, legrosszabb esetben esetleg még azzal is áltathatják magukat, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint a férfiak, fúj.

Az ok, amiért ezekre a cikkekre igény van, szintén nem túl bonyolult:

Sok a kiábrándult, csalódott, helyét kereső ember, akik nem szánnak elég időt és energiát az önismeretre és az önfejlesztésre, ezért aztán magukon kívül – a társadalom torzulásában – keresik a felelősöket, illetve kívülről – a karizmatikus megmondóemberektől – várják a megoldást problémáikra.

Íme, a szinopszis:

– Manapság mindenki felületes, csak a külsőségek kellenek nekik (a nőknek gazdag férfi nagy kocsival, a férfiaknak vékony csaj nagy csöccsel)
– Rohanó világunkból kivesztek a régi, igazán fontos értékek
– Összekuszálódtak a nemi szerepek, senki se tudja, hol a helye
– Versenyeznek a nők a férfiakkal, miközben elveszítik nőiességüket, majd végleg egyedül maradnak, és aztán keseregnek meg pótcselekszenek
– Ha mégsem, hát hódítanak a luxusbetegségek, mint például a szülés utáni depresszió – menne az ilyen ki kapálni, rögtön nem volna ideje siránkozni!
– Műanyagvilágban élünk, szilikonmellekért rajongunk, a mirelitkrumpli az élet megrontója, a gyermekeket – ha születnek még nagy ritkán, hiszen pusztul a magyar – már a Minecraft neveli fel
– Bezzeg régen, bezzeg nagyanyámék, együtt öregedtek meg, jaj, nagyanyám mákos bejglije, kilenc napig napi nyolc órában készült, minden szeretete benne volt
– Bezzeg a természeti népek, nem válik el mindenki mindenféle piszlicsáré dolog miatt, mert tudják, mi az a hűség, kitartás, tisztelet
– Bezzeg az állatvilág, ott aztán bezzeg a nőstény nem szed tablettát, nem varratja fel a ráncait és nem koktélozik orrba-szájba!
– Jóvan, én igazából nem haragszom senkire, csak remélem, minél több Hölgy – nagy h-val – megérti, hogy én aztán a javukat akarom, ők is boldogabbak, ha tudják, hol a helyük.

A kivitelezéshez szükséges szókészlet:

„Rohanó világunk”, „elveszett értékek”, „a családi tűzhely melege”, „nagymama főztje”, „tette a dolgát”, „tudta mi a feladata”, „előregyártott”, „vadkapitalizmus”, „tisztelet”, „elveszett tisztaság”, „ide vezetett a nagy liberalizmus”, „Hölgy”, „Igazi Nő”, “hajdanán”.

Hangvétel:

– Durva, szókimondó, helyenként önostorozó, öngyűlölő kitörés, sok basszameggel és kurvával, hogy érezzük: a szerző NEM. FÉL. KIMONDANI. AZ. IGAZAT
– Negédes, nosztalgikus, nőket idealizáló tónus, archaikus szókincsű leíró részekkel, sok melegszívű tanáccsal, amelyektől elgyengülünk
– A kettő ötvözete, virtuóz váltásokkal

A szerző személyéről is ejtsünk szót, ha már:

– Örök szinglinő, akinek saját bevallása szerint sosem volt még párkapcsolata, de nagyon szeretne, és sejti is, milyen az
– Híres agglegény, aki panaszkodik, hogy rövid románcokra aprózta el magát, és folyton félrelép, titokban poliamóriában szeretne élni, de nem elég tökös hozzá, hogy ezt az aktuális jelölttel lekommunikálja
– Sikeres, jómódú professzorasszony/politikusnő, aki kihozta a karrierjéből, amit lehet, köszönhetően azoknak, akik mertek nyitottabban gondolkozni, mint ő
– Névtelen, közepes szinten író wannabe véleményvezér, aki remél egy Junior Príma díjat attól, ha beáll a kormányzati propagandagépezet esernyője alá, plusz azzal is tisztában van, hogy az ilyen posztokat könnyes szemmel komálja az útmutatásra vágyó, sokat csalódott, önismereti problémákkal küzdő pórnép, tehát 50 ezer lájk két nap alatt simán összejöhet, és még a rádióba is behívják.

A fogadtatás:

– Rajongó kommentek, nagy egyetértés, több tízezer lájk:

„Ha ezt, amit Ön itt leírt meg is éli mint nő, családanya, feleség, akkor Ön egy “Igazi, Valóságos, a valóságot realizálni tudó, Igazi Családi Tűzhely Melegét Őrző Hölgy!!!”. Így, nagybetűvel. Kevesen vannak, akik fel merik vállalni így ezt a “Keresztet!”, hogy betöltsék igazi szerepüket a családban!”

– Higgadt kritika:

„Szerintem jó cikk, pontosan megmutatja a társadalmi elvárások torz tükrét. Azért likol-ják, osztják meg sokan, mert sokan, tényleg nagyon-nagyon sokan gondolják, hogy így kell élni, ítélkezni kell mások felett, hiába változott meg a világ, maradni kell az idealizált régi felfogásnál, mert az kényelmesebb. Akkor vajon valójában ki is a lusta, kényelmes, magát sajnáltató, a feladatra nem eléggé felkészült kismama, vagy az, aki úgy véli szívesebben élne a múltba a jelen minden kényelmével…

Na nézzük szép sorjában. a nők, anyák élete régen sem volt fenékig tejfel, most sem az, de a társadalmi szerepük változott. Felesleges visszasírni, még rosszabb idealizálni a múltat. Az, hogy a papám eltartotta a mamámat, és mindkettejüknek tiszta szerepük volt a családban, jó dolog volt, de semmivel sem volt jobb, mint most, amikor a házaspár szintén teremthet tiszta helyzetet. Ez rajtuk múlik.

Óvakodnék családi szerepekben pozitív példának hozni olyan természeti közösségeket, amelyek legtöbbjében a gyermekhalálozás igen magas, a család éhezik, a férfiak tiszteletét pedig a nők úgy érik el, hogy csonkolják magukat, vagy gyermekeiket. A természeti népek életben próbálnak maradni, úgy szülnek gyermeket, hogy tudják, nem valószínű, hogy fel tudják őket nevelni, ezért az egész közösség segít a picik körül. Nem lehet összehasonlítani a mi társadalmunkkal az ő helyzetüket.

Miss Jajdeszépvagyok típusú nők azért jönnek létre, mert a mai modern társadalom elvárja tőlük, csakúgy, mint az észak-afrikai törzsek anyáitól elvárták, hogy csonkítsák meg lányaikat a férjhezmenés kedvéért.

A szülés utáni depresszióról rengetegen nem tudják, micsoda, azt hiszik, na ez velük aztán nem fordulhat elő, (ahogy sok szülő gondolja, hogy vele aztán nem fordulhat elő mindaz, mint a szomszéd gyerek anyukájával) aztán meg jönnek szépen sorban a problémák, amire nincs felkészülve, és ahelyett, hogy segítenének neki, a társadalom még jól rá is tapos a kis előítéleteivel… A szülés utáni depressziónak hormonális okai vannak, hozzájárul a szülés lefolyása, a tejtermelőhormonok beindulása, az oxitocin hirtelen kiürülése. Egyáltalán nem az anyuka akaraterején, lelkierején múlik, aki így vélekedik, az tudatlanságáról tesz tanúbizonyságot.”

– A „bazmeg-már-megint-egy” legyintés, amikor már nem is reagál az ember

De most tényleg: miért kell ezt már…? Hallottunk, halljuk minden héten, unalmas. 1910 már nem jön vissza soha, és talán jobb is így, elfojtások és fals nosztalgia helyett ideje a társadalom és az egyén problémáira közösen válaszokat találni, méghozzá tudatlan, buta ítélkezés nélkül…

Talán akkor eljön a nap, amikor nem lesz szükség a múltba révedő, félinformációkra építő, sötétben tapogatozó, mások hátán kápóként magasra mászó megmondóemberekre sem.

Kapcsolódó cikkek:

Advertisements
Eszter névjegye (828 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

38 hozzászólás Hogyan írj könnyen, gyorsan félmilliós nézettségű cikket a nő helyéről? bejegyzéshez

  1. Kár, hogy az ilyen posztokat pont azok a jurákkaták nem olvassák és szívlelik meg, akikről szól.

    • De bizony hogy olvasta Jurák Kata, és még végig is ment pontról-pontra a szinopszis tanácsain. Még csak a sorrenden sem változtatott.

  2. Bezzeg régen, mikor még a nő nem akart karriert, hanem a férfi hozta a kenyérre valót, így aztán a nőnek nem volt más dolga, mint nyugodtan kapálni a kukoricásban terhesen, és ott szülte meg a gyereket, nem nyavalygott a kórházban, mint a mai nők! Ugye ti sem láttok ellentmondást ebben a mondatban?

  3. Tudod nekem már a nem létező tököm is tele van ezzel a múltvisszasíró nyavalygással! Azt kéne észrevenni, hogy vagy ez van, vagy az. Ha modern világ van, akkor mi sem élhetünk öreganyáink módján. Ha azt akarjuk, akkor fogjuk meg a lényeget, és dobjunk el minden modernet. Ami a múltkor megosztott cikkednél is felmerült (jurtás család). Mert a régi nők így meg úgy…. blabla! Modern nők vagyunk! Kimondjuk amit kell, elválunk ha nem megy a dolog, és nem félünk kocsit vezetni sem. Lediplomázunk, és a többi! Mert nagyanyáink ilyesmit sem csináltak! A visszasírók nyugodtan adják vissza a jogsit, diplomát, jogot a repülésre, és éljenek úgy, ahogy akarnak!
    Tudom, kicsit sarkított, de uncsi, hogy minden hülye csak nyomja az igét, papolja a hülyeséget, szócsőként ismétli a fasságokat, bezzegel, de nem gondolkodik.

    • Persze, ami tetszik neki, azt kimazsolázgatja és örül neki, csak ami nem az ő szájíze szerint van, azzal van baj. És atipikus probléma: “számomra ez nem jelent problémát” = “ez nem probléma”. Ezt nevezik privilégiumnak.

      • A mazsolázgatás nem baj, sőt, gyanítom, hogy pl. te is élsz vele ;) Pl. mazsolázgatok, mikor népzenét (vagy akár a népzenét felhasználó világzenét, vagy épp klasszikus zenét) hallgatok, néptáncot táncolok – aztán leülök a számítógéphez, és megírom ezt a kommentet. És még mangalica szalonnát is eszem, de a modern kereskedelem következtében hozzám eljutó déligyümölcsöt is. Nem a mazsolázás a gond, hanem az, ha egyrészt ezt “elfelejti”, másrészt ha ezt a “feledékenységet” normává próbálják tenni.
        Minden kornak vannak értékei, esetleg olyan dolgok, amikben az a kor tényleg jobb volt (pl. 100 éve Budapesten mindenfelé egész jó volt a levegő. Ha nem, akkor 150 éve, csak akkor nem volt még Budapest ;) ). Vannak olyan értékeke, hagyományok, ismeretek, akármik (pl. akár az említett mangalica), amik nem baj, ha nem mennek feledésbe, hogy azok, akiknek jók, hasznosíthassák. Akár jurtában is. Csak ne állítsák, hogy ez “az” érték, amit mindenkinek értékelnie kell.

  4. Varga ESzter // december 29, 2016 - 20:10 // Válasz

    Istenem vééégre! valaki ezt megírta…

  5. Nagyon jó, a szinopszisnál kezdtem öklendezni, aztán a nagymama bejglijénél már kis híján elhánytam magam.

    No szóval, én rosszul vagyok minden efféle “régen minden jobb vót” dumától, szóljon az emberi kapcsolatokról vagy akár motorokról. Minden esetben hamis, ócska, félrevezető.

    Igazából minden ilyesmit rühellek, az megmondós bejegyzéseket, meg a szívhez szóló történeteket IS.

  6. Elgondolkodtattó, hogy a mai világban ilyesfajta különböző, ugyanakkor szerintem mégis miért, de nyugodtan meg is fordíthatnánk. Egyébként meg teljesen feleslegesen különben is, tudhatnátok jól, hogy ezekért kár akárkit is bárcsak.
    Attól még, hogy bármikor ti sem fogtok elképzelhetetlen, gondoljatok csak bele már itt az alkalom elmúlt és kár ezen megérteni, elfogadtam régesrégen mindenki tanulhatna egyéb iránt kilátástalanul értsétek már meg!
    Ébresztő!

  7. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

  8. Attól, hogy modern korban élünk, még nem csak mirelit burgereken, meg pizzákon lehetne élni, pláza-cica módjára vagy kanqrva, gatyalibbentő modern módon vegetálni. Ez a fejlődés ? ez a haladás? A fiatal anyukák, szelfizgetnek a babócájukkal egész nap, egy bébiételt- olyan igazi alapanyagból,-zőccségből valót meg el sem tudja készíteni. Trendibb és egyszerűbb a kész bébiételeket elkészíteni- mikróba tenni, és már tömheti is bele a szájába a kis “szerelmének”.. Hogy ne legyen lefoglalva a keze-karja,( hogy tudjon szelfi képeket kattintani), a pici babócáját – a kis szerelmét- beleteszi babaringató puccos drága ketyerébe- mert a bébipapitól jól fejlődő töpörtyű annyira nehéz, hogy tartani sem bírja.Meg hát ez a modern babázás velejárója, mit szólna a szomszéd csajszi, meg a barátnőanyukák, ha neki nem lenne. Ez a mai fiatal generáció? Kik ezek? Felelősségteljes felnőttek! Haladjunk a korral!

    • Nem igazán tudom, kiket szidalmazol éppen ezzel a közhelyhalmazzal, nekem nincs egy ilyen ismerősöm sem. Pedig egyre több az anyuka köztük, benne vagyunk a “korban”. (Lehet, hogy túl öregek vagyunk már, és nem esünk bele ebbe a halmazba? Nem hiszem, mi vagyunk az aktív családalapító korosztály, nem a huszonpárévesek.)
      Persze tudom, nem reprezentatív minta, és valahány ellenpélda nem cáfolja az állítást, de: talán érdemes elgondolkodni azon, hogy a fent szidalmazottak az anyáknak általában hány százalékát teszik ki.
      Na meg, hol vannak a férfiak a képletből (megint), és miért csak az anyákat teszitek helyre (megint).

    • Tudod mit, én ugyan nem vagyok ‘szelfizgető’ fiatal anyuka, de bizony én is adtam a ‘babócámnak’ bébiételt. (nem mikróban melegítve, hanem külön kis ketyerében, úgy ám!) Tudod, miért? Mert megvettem a zöldségeket, hazavittem, megpucoltam, megpároltam, pürésítettem, utána meg elmostam a sok edényt – mindez kB 3-4 óra, és a ded hol megette, hol nem. Le is fagyasztottam a maradékot. De néha se időm, se kedvem nem volt a pepecseléshez és jött a bébikaja. Utazás közben is, vagy ha mentünk valahova és nem volt idő főzni.
      Ezek a mai fiatalok!

    • Elmesélném, hogy a régi paraszti időkben a csecsemőket, ha már nem volt teje az anyának, liszttel kevert tehéntejjel etették, nem ám vitaminkoktélokkal meg előrecsomagolt sátánküldte bébipapikkal. Tisztességesen el is hónyált tízből hat az ötödik születésnapja előtt, ahogy azt a hagyománynak megfelelően illik, bezzeg ma, ezekben a büdös modern időkben…! Hova fog ez vezetni?

  9. Annyira meghozta a kedvem egy ilyen trollbejegyzés írásához ez az összeállításod, hogy alig tudom visszatartani az ujjaimat… kár, hogy ezzel csak mihaszna trollokat gyűjtenék a blogomra, akiket aztán tűzzel-vassal se tudnék elkergetni, erre pedig a legkevésbé sincs szükségem :D

  10. A szülés utáni depresszióhoz vegyük meg hozzá, hogy nem elég, hogy már a kórházban, szülés után sem lehet pihenni, mert kisvizit/nagyvizit/takkernéni csörömpöl/bőg a szobatárs babája/stb de otthon is 3 óránként kell kelni, az ember nem tud aludni. Plusz a hirtelen jött, nagy felelősség, hogy ezentúl ezt a picike embert nekem kell életben tartanom! Úgyhogy vannak tök objektív okok is a depresszió mögött, az ember élete nagy mértékben megváltozik, ez bárkit kiborítana úgy önmagában is, és akkor_erre még rájön_ a hormonális változás.

  11. A cikk kitűnő, és tökéletesen alkalmazható az összes témába vágó verbális diaréra, nem csak az ihlető írásra.
    Egyébként érdekes volt megfigyelni, hogy visszanyal a fagyi… A hölgy FB-oldalán kérdezte egy kedves kommentelő, hogy ha J.K. elvált asszony, akkor ugyan hogyan felelhetne meg ennek a nőképnek, hiszen csakis a nő tehet róla, ha elválnak tőle, jó asszonytól nem válik el a férje. Undorítóan cinikus hozzászólás volt, és tulajdonképpen szépen egymásra is találtak a cikkíróval – mindketten gátlástalanul szólnak bele idegenek életébe.
    Egyfelől akár sajnálatra méltók is lehetnének, messze süt róluk, hogy boldogtalanok. Másfelől viszont számon kérnek másokat, hogy ők hozzájuk hasonlóan miért nem boldogtalanok… ez viszont már nem igazán érdemel sajnálatot.

    • JK a FB-oldalán hosszan és részletesen ír méhen kívül terhességeiről és vetéléseiről, bizonyítandó, hogy ő mindenre készen állt az anyaságért. Nyilván mindig szívszorító ilyesmit olvasni, engem is mindig megráz, de ettől senki nem lesz sem jobb ember, sem értékesebb nő, sem nagyobb orákulum. Nagyon sajnálom, hogy ennyi szenvedésen ment keresztül, ez viszont még nem alap arra, hogy ítélkezzen, mutogasson, észt osztson. Azt nem tudtam, hogy elvált, mindenesetre elég cinikus, hogy kommentelőjétől megkapta az ítéletet emiatt. Szép.

      • Igen, az, hogy neki mennyit kellett küzdenie az anyaságért, a saját személyes küzdelme, a saját tragédiája, ha neki ez ennyit jelent, akkor természetesen tiszteletre méltó, hogy harcolt érte és beteljesíthette az álmát. De nem igazán értem, hogy ezt a saját, személyes álmot miért zavarja, ha más nem ugyanígy gondolkodik.

        • Az, hogy ennyi nehézség után végül anya lehetett, csakis annak a sokat kritizált modern kornak köszönhető, amiben él. A régi szép időkben ő egy elítélt, meddő nő lenne, értékcsökkenést, finoman szólva, de annyira nem is, mert leginkább belehalt volna a méhen kívüli terhességébe.

          • Blaci, jajjmár, ne legyél ilyen értetlen! A modern kor vívmányai csakis a bő gyermekáldást hivatottak biztosítani, aki másra hasznlja, az a pokolban fog elégni. :D

            • Á, most már mindene világos. Nagyszerű, hogy a világ bölcsességével így találkozhattam végre!

  12. Azt hiszem, nagyon naiv vagyok és kis privilegizált burkomban élek, mert mivel fogalmam sem volt, ki a franc ez a jurákkata, alapvetően meg voltam győződve róla, hogy az eredeti cikk irónia. Aztán pár percig ebben megerősítve találtam magam, aztán mikor kiderült, hogy mégsem, kicsit elszomorodtam.
    De ha csak annyi haszna volt, hogy Esztert erre a posztra ihlette, már megérte!

  13. Szeretem, hogy a bezzegrégenezők azt rendszerint elfelejtik, hogy bezzegrégen középosztálytól fölfelé háztartási alkalmazottja és nevelőnője/dajkája volt a családnak, az alatt pedig többgenerációs nagycsalád élt együtt. Ma meg az a sok nyamvadt, jó dolgában azt se tudja, milyen divatos mentális problémát találjon ki magának nőszemély meg mind totál magára van hagyva a gyereknevelés és háztartás minden gondjával.
    Félreértés ne essék, nem sírom vissza a bezzegrégent (eret is vágnék magamon, ha együtt kéne élnem anyámmal, bár egy-két háztartási alkalmazottat én sem bánnék…), de ha már mazsolázgatás…
    Én egyébként nem tudok nem gondolni arra nap mint nap, hogy olyan szülést, amilyen az enyém volt (nem volt komplikált, csak kicsit sok vér folyt) anno nem éltem volna túl, ahogy antibiotikumok nélkül a kislányom sem érte volna meg az újévet.
    Ennél többet én nem is szeretnék hozzáfűzni a bezzegrégenhez, hiszen örülök, hogy élek…

  14. Szeretem, hogy a bezzegrégenezők azt rendszerint elfelejtik, hogy bezzegrégen középosztálytól fölfelé háztartási alkalmazottja és nevelőnője/dajkája volt a családnak, az alatt pedig többgenerációs nagycsalád élt együtt. Ma meg az a sok nyamvadt, jó dolgában azt se tudja, milyen divatos mentális problémát találjon ki magának nőszemély meg mind totál magára van hagyva a gyereknevelés és háztartás minden gondjával.
    Félreértés ne essék, nem sírom vissza a bezzegrégent (eret is vágnék magamon, ha együtt kéne élnem anyámmal, bár egy-két háztartási alkalmazottat én sem bánnék…), de ha már mazsolázgatás…
    Én egyébként nem tudok nem gondolni arra nap mint nap, hogy olyan szülést, amilyen az enyém volt (nem volt komplikált, csak kicsit sok vér folyt) anno nem éltem volna túl, ahogy antibiotikumok nélkül a kislányom sem érte volna meg az újévet.
    Ennél többet én nem is szeretnék hozzáfűzni a bezzegrégenhez, hiszen örülök, hogy élek…

  15. Azóta már reagált is, hosszan – igaz, nem pont erre az írásra:
    http://kata.blogstar.hu/2017/01/02/jurak-kata-a-feministak-meg-a-ballibsi-hiszti/32903/

5 visszakövetés / visszajelzés

  1. A legfontosabb dolgok, amelyeket az írásról tanultam I.: a búcsú a sallangtól állatira nehéz – Eszter's Offtopic
  2. Nem azért jó szinglinek lenni, amiért hiszed – Eszter's Offtopic
  3. Melyik lesz a sikeres két hasonló hátterű és képességű ember – projekt – közül? – Eszter's Offtopic
  4. Mi a túróért osztják százezrek az ideális, tökéletes nőről szóló cikkeket? – Eszter's Offtopic
  5. Lapterv egy fullos kormánypárti magazinhoz – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: