Aktuális

A legfontosabb dolgok, amelyeket az írásról tanultam II.: na, és honnan jön az ihlet, hogy mindennap írj?

Az átlagosnál többet írok – online, print, mikor mit, – így aztán gyakran találkozom a kérdéssel, hogy mégis hogyan tudok napi több posztot letenni az asztalra. Az írásról szóló friss sorozat második részében azt vizsgáljuk meg, honnan jön az ihlet, ha termékeny íróember vagy, esetleg szeretnél lenni…

kép: pixabay.com

kép: pixabay.com

Bármi, ami kiakaszt – 99,9 százalék

Bayer Zsolt a Médiapiacnak adott interjújában beszélt arról, hogy a napot kivétel nélkül mindig az ellenzéki sajtótermékek átböngészésével kezdi. A hírek nem érdeklik, ott sejti, mire számíthat, de a Vélemény rovat mindig felpörgeti, “különösen az olyan szörnyeket szereti, mint Tóta W”. Persze maga W is a fideszes propagandalapokból nyeri energiáját, ez adja magát: semmi sem inspirálja jobban az embert, mint valami, ami heves ellenérzéseket vált ki belőle. A régivonalas kabarék rákfenéje épp a szólásszabadság, de a világ legszebb festményei, szobrai és versei sem születtek volna meg, ha nincs az őserő, ami a kitörést előkészítette…

Szenvedélyes vita – 99 százalék

Totálisan működik: az új – vagy éppen csak teljesen más – nézőpont felébreszt, felpörget, elgondolkodtat, és mindig ad egy irányvonalat, amelynek mentén elindulhatok. Ehhez persze kell egy olyan közösség, amely jókat vitatkozik, méghozzá anélkül, hogy ronda veszekedéssé fajulna a diskurzus. Itt soha nem az a cél, hogy az egyik fél meggyőzze a másikat, hanem az, hogy a képviselt értékek és célok világossá váljanak mindenki számára.

Bármilyen negatív érzés, amely elgondolkodtat – 97 százalék

Van abban valami végtelenül izgalmas, amikor az ember alámerül lelke bugyrának legsötétebb mocsaraiban. Jó, nem dagonyázni kell – bár néha jólesik az is, – csak úgy szembenézni azzal, ami van: azzal az irigységgel, azokkal a félelmekkel, fájdalmakkal, a szenvedéshez való ellentmondásos, nem ritkán függőségbe hajló viszonnyal. Az intellektuális gőggel, a kishitűséggel, a korlátozó hiedelmekkel, a régi sémákkal… Mocskos, sötét utazás, de a kreatív outcome miatt mindig megéri alámerülni, ráadásul az alkotói folyamat során mindig születnek új megértések is.

Bármilyen pozitív érzés, ami intenzív – 90 százalék

Volt egyszer egy death metálos barátom, aki méltatlankodva mesélte, hogy mióta harmonikus szerelemben él, képtelen új dalokat írni. Kajánul röhögtünk, ahogy hallgattuk. A legtöbb műfaj azért nem igényli a József Attila-i Nagyon fáj hangulatot, sőt tény: a pozitívként megélt életesemények és a hozzájuk kapcsolódó érzések is elindíthatják a kreatív folyamatokat… Azért is érdekes ez, mert ilyenkor a lélek végtelenül könnyeden, szabadon szárnyal, elképesztő messzeségekbe juthat.

Egy intenzív társasági élmény – 85 százalék

Nem vita, nincs ellentézis, még csak kiakadni sem kell hozzá. Én imádom: összejövünk sokan, előkerül rengeteg szempont, érzés, történet, gondolat, energia… és ebből szinte mindig születik bennem valami új. Aztán persze magyarázkodhatok, hogy hé, ez a történet most épp nem rólam szólt, hanem egyszerűen elindított bennem valamit.

Mások munkái, alkotásai… kommentjei – 89 százalék

Szerintem minden íróembernek van egy negyvenodldas listája a szájtokról és blogokról, amelyeket érdemes követni. (Épp úgy, ahogy notesza is van, ahová ötleteket gyűjt.) Nagyjából három éve tervezem, hogy kategorizálom is a linkeket tematika szerint, hogy ínséges időkben könnyebb legyen keresni, de persze erre eddig még nem került sor. Talán majd 2017-ben. Fontos kiegészítés persze, hogy nem csak írások, hanem a hozzászólások is inspirálóak lehetnek: akár másét olvasod, akár te kezdesz egy téma fejtegetésébe egy blogon, portálon. Ha a kommented két bekezdésnél hosszabb, simán megér egy posztot is – jó eséllyel van benne annyi, hajrá!

Nincs ihlet, csak egyszerűen határidő van – 71 százalék

Van, amikor az ember
a, kézhez kap egy témát a megrendelőtől, főszerkesztőtől – ez adja magát
b, máskor brutális ihleted támad, ahogyan az a fentiekből kiderül – ha nem akarnál írni, akkor sem tudnál nem írni ilyen esetekben
c, és igen, van a harmadik opció is, amikor témát nem kaptál és ihleted nincs, de muszáj vagy tartalmat előállítani.
Ez első hallásra talán borzalmasnak tűnik (jó, azért annyira talán mégsem, mint amikor havat kell lapátolni egész nap mínusz húsz fokban, de értitek), pedig sokszor ezek lesznek a leginkább kiemelkedő posztok (még többször meg ezek izzadós muszájcikkek, de hát egyetlen szakma sem fenékig tejfel).
Amikor az Egyesült Államokban voltam ösztöndíjas cserediák, kreatív írás kurzust is választottam a suliban, ahol az egyik legjobb karcolatom épp akkor született, amikor a tanár – egy szuperszexi negyvenes drámaíró – azt a feladatot adta, hogy az ábécé minden betűjét a mondat kezdőbetűjeként használva írjuk meg az anyagot. Sokat izzadtunk mindannyian, de végül a sztorik gerince megmaradt, csak a szókincsünk bővült, illetve a szórend tért el itt-ott a megszokottól, a nyelvtani helyesség keretein belül, persze. Azóta tudom: van, amikor a múzsát meg kell piszkálni, máskor meg rugdosni kell, hogy termeljen, de az eredmény magáért beszél…

…És igen, olyan is van, amikor egyszerűen csak hagyni kell, hadd aludjon, és nagyokat hallgatni közben. Akkor töltődünk a legjobban…

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

12 hozzászólás A legfontosabb dolgok, amelyeket az írásról tanultam II.: na, és honnan jön az ihlet, hogy mindennap írj? bejegyzéshez

  1. Szoktam én is úgy lenni, hogy elkezdek egy kommentet, aztán rájövök, hogy 20 perce gépelek! :D Ilyenkor néha ctrl c ctrl v, képkeresés és poszt! :D

    • Ja, elvégre te is termékeny íróember vagy, tehát nem véletlenül. :)

      • Sajnos nem mindig vagyok az. Bár tény, hogy én speciel azt se szeretem, ha valaki napi 5 cikket gyárt a blogjára. Nyilván az más, aki hivatásszerűen több helyre ír, de egy (viszonylag) személyes blog is más dolog. Őszintén szólva azt kétlem, hogy bárkinek is annyi tartalmas és személyes(re szabott) mondanivalója legyen. Ott már inkább arról van szó, hogy látogatottságot növel az, aki minden nap, napi több cikket ír. Mondjuk lehet, hogy nem is rossz ötlet kipróbálni! Óda a reggeli fogmosáshoz! BKK blues! A menő srác a pékségben! A bunkó portás, aki nem köszön! Az íróasztalom egy tragédia! Innom kell még egy kávét! :D Igaz is, ez mind lehet egy poszt!

    • Velem ez nem egyszer fordult elő, és a legtöbbször pontosan ezen a blogon.

  2. Ó, az a 89%-os az nagyon nekem szólt!

  3. “egy szuperszexi negyvenes drámaíró” – a nevét nem lehet tudni? :)

  4. “Nincs ihlet, csak egyszerűen határidő van”
    Vagyis a határidő a múzsád ;)

  5. Ez most kicsit random lesz: a könyvben, amit olvasok, a főszereplő szabadúszó szövegíró, s bár keményen és jól dolgozik, nem nagyon szereti a munkáját. Egész végig mindenkinek azt mondja rá, hogy “ez csak hólapátolás”. Felnevettem ezen a párhuzamon :)

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Weekly favorites #3 – Blackbird

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: