Aktuális

A legfontosabb dolgok, amelyeket az írásról tanultam III.: hogyan kezeld a kommenteket, olvasói reakciókat?

Több tehetséges írót, bloggert is ismerek, akik azért hallgatnak, mert tartanak környezetük reakciójától: mit gondol majd az anyám, az anyósom, az exem, a szomszédom és a főnököm, és mihez kezdek majd a trollokkal? Az ebből fakadó szorongás bizonyos témájú posztok esetén teljesen természetes – a nagy blogger, Penelope Trunk mondta, hogy mindig akkor születnek a legjobb írásai, amikor retteg, mielőtt élesíti az anyagot -, gond csak akkor van, ha ez a félelem a teljes kreatív folyamatot szabotálja: fegyverek között hallgatnak a múzsák.

kép: Speak The Truth Wallpaper by APgraph

kép: Speak The Truth Wallpaper
by APgraph

Ha az ember ír, előbb-utóbb találkozik a tipikus problémával: kap hideget-meleget hozzászólások és egyéb reakciók formájában, ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt. Ennél már csak egy rosszabb van: amikor semmilyen reakció nem érkezik.

…amikor a kutya se szól hozzá

Az utóbbi esettel kezdenék, hiszen az a legegyszerűbb. Ha publikáltál egy anyagot, és nem érkezett semmilyen reakció, akkor jó eséllyel
a, általánosságot fogalmaztál meg, ami nem kelti fel az emberek érdeklődését, hiányzik a személyes érintettség, amely érzelmet generálna (ez tipikus kezdők betegsége: örülsz, hogy írsz, de közben olyasmit írsz meg, ami evidencia/érdektelen, megírták már millióan – öregrókaként annyiban változik a helyzet, hogy akkor már képes vagy új, egyedi szemszöget vinni egy elcsépelt, sokszor megírt témába is, illetve képes vagy felvállalni saját személyes történetedet is)
b, az elefántcsonttoronyból beszélsz, és rajtad – meg öt szakemberen kívül – senki sem érti, amiről szólsz (ezt a hibát én is sokszor elkövetem, de van, hogy nem is hiba: egyszerűen tudom, hogy egy riport egy szakmai konferenciáról vagy egy szakkönyv recenziója eleve egy szűkebb kört érdekel, és közülük nem mindenki érzi szükségét annak, hogy reagáljon)
c, nem találtad még meg a megfelelő közönséget a nichédhez, vagyis ahhoz a témához, amiről a leginkább szívesen írsz (ne aggódj, ez egy folyamat, és jó eséllyel nem az első öt-hat poszt után jön el a te időd, hanem türelemmel kell lenned, egy frissen nyílt éttermet is fel kell futtatnod…)
d, ezek tetszőleges kombinációja.

…amikor alaposan leoltanak

Nézzük a kedvezőbb helyzetet: amikor kapsz egy sor negatív kommentet, reakciót. Három troll ugyanarról az IP-címről beszólva anyázik, és az életedet elemezgeti, a házmester pedig megáll a lift előtt: “tudod, sosem gondoltam volna így gondolkozol erről a témáról, teljesen tévúton jársz”, majd a sógornőd felsóhajt a vasárnapi ebédnél: “ezt azért nem kellett volna”, és órákig vitatkoztok. Ezekben az esetekben a következőkről van szó:
a, egyszerű trollok szórakoznak veled, ezen legfeljebb mosolyogni érdemes (őszintén szólva mindig értetlenül nézek magam elé, amikor intelligens, értelmes, ismert szerzők hosszan blogolnak, írnak a Facebookon arról, hogy miféle borzasztó trollkommenteket kapnak…. ha a véleménynyilvánítás átlép egy bizonyos keretet, az már a rendőrség hatáskörébe tartozik, egyéb esetekben meg a francot érdekli, mivel tölti szabad óráit egy névtelen klaviatúrahuszár, beszélgessen magával a lomtárban)
b, érzelmi érintettség miatt borul ki egy olvasód, vagyis sikerült a tyúkszemére lépned (gyakran előfordul, és természetesen ez az oka annak, hogy a “jólmegmondós” véleménycikkek alatt mindig sok a komment – némi tudatossággal és rutinnal persze fejlődhetünk abban, hogy értelmetlenül ne bántsunk meg senkit, aki másképp gondolkozik, mint mi, azzal együtt, hogy ettől még kritizálhatjuk álláspontját. Példa erre, amikor az egyszeri ateista bőszen képzeltbarátozik, holott egyéb módja is van a materialista elvek kifejtésének és a valláskritikának, fölösleges bántani a hívőket. Sokszor a sértődés elkerülhetetlen, és az erős stiláris elemek nem öncélúak, hanem a szerkezet részét képezik az írói szándék szolgálatában, aztán ilyenkor is sértődés van – a igazság viszont az, hogy nem lehet mindig tojás héjon járkálni: ezek azok az esetek, amikor az olvasónak kell alkalmaznia az a, pontban leírtakat)
c, értelmes, értékes kritika érkezett, amit érdemes megfontolni (nyilván ez a legritkább opció, de előfordul, és akkor hálásnak kell lenni érte, így tanul, fejlődik, érzékenyedik és tudatosodik az ember).

…amikor lelkesednek azért, amit írtál

És van egy harmadik opció is: a pozitív tartalmú hozzászólás. Hiszek abban, hogy egy jó írás segíthet abban, hogy nyitottabban gondolkozzunk egy-egy problémáról – legyen szó önismereti kérdésről, társadalmi jelenségről, illetve ezek kombinációjáról, – és van helye az elfogulatlan, őszinte párbeszédnek is. Egy jó poszt segíthet felébredni, más szemszögből látni dolgokat, lehet informatív, tájékoztathat új dolgokról, megmutathat egy korábban ismeretlen világot, világnézetet, de lehet pozitív megerősítés is, ami erőt ad, diskurzust – élménycserét – generál. Azt hiszem, ezért írunk, ez a fő cél. Egy ilyen esetben az adó meg a vevő – író és az olvasó – egyenrangú felek, egy magasabb szinten kapcsolódnak anélkül, hogy akár egyszer is találkoztak volna.

Van azonban egy másik fajtája is a pozitív reakciónak. Erre akkor figyeltem fel, amikor megírtam a híres “seggfejes posztot”, amit aztán közel félmillióan láttak. A tömegével érkező kommentek, Facebook-hozzászólások és privát levelek tudatosították bennem, hogy a pozitív reakció bizony nem mindig pozitív dolog. Az én írói célom az volt, hogy rámutassak, hogy milyen szocializációs minták és lélektani folyamatok rejlenek egy rossz párválasztás mögött, ehhez képest több száz (!) olyan kommentet kaptam, ami helyeselt, hogy igazam van, valóban seggfejek a férfiak, mert hiszen az ő párja is… Eleinte azt hittem, csak egy szűk rétegből hiányzik a szövegértés alapvető képessége, de aztán kiderült: a lájkolók nagyjából 35-40 százaléka nem értette azt, amit írok, és saját személyes traumájának feloldását látta a szövegben, egy egészen más szemüvegen keresztül. Ő magát hallotta, lájkolta, nem engem. Ugyanolyan értéke van vajon egy ilyen lájknak, mint annak, amikor magasabb intellektuális szinten kapcsolódik az adó és a vevő? Gazdasági értelemben persze igen, valójában: aligha.

…és akkor most hogyan álljak hozzá, mi a válasz?

Fölösleges tehát a sok lájknak, pozitív megnyilvánulásnak kritikátlanul örülni, ha személyes-szakmai szempontból mérlegelünk (azt, hogy gazdasági szempontból erre is szükség van, nem vitatom), hiszen nem az a cél, hogy  az egónkat simogassuk, hanem az, hogy értelmes, értékes párbeszéd alakuljon ki posztunk nyomán. Ehhez az kell, hogy én magam hitelesen képviseljem az álláspontomat, és az olvasó tökéletesen értse, miről van szó – akkor is, ha ő maga nem (mindig, mindennel) ért egyet.

Én a magam részéről egy-egy véleménycikk kapcsán annak örülök, ha a szöveg maradéktalan megértését, a magasabb szintű kapcsolódást látom, és ha ez megvan, már az sem zavar, ha nincs mindenben egyetértés a fogadó felek között. Köszönöm, hogy vagytok, kedves értő olvasók, és sok örömet az értelmes párbeszédekben, drága bloggertársak!

A sorozat további részei itt olvashatók: írós sorozat.

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

2 hozzászólás A legfontosabb dolgok, amelyeket az írásról tanultam III.: hogyan kezeld a kommenteket, olvasói reakciókat? bejegyzéshez

  1. “és akkor most hogyan álljak hozzá”
    Szerintem ez alapvető kérdés általában a külvilág jelzéseivel kapcsolatban, minden embernek. Pozitív visszajelzéssel kapcsolatban: nem biztos, hogy azért kapod, mert önmagát lájkolja. (No persze most a sikert – hogy elolvasta, megértette, és az alapján ért egyet – most kihagyom ;) ) Lehet, hogy TÉGED (vagy egy csoportot) lájkol, akivel, akikkel egyetért általában. Pl.: liberális vagy, kormányellenes, ő is az, tehát bármit írsz (pláne negatívat a kormányról), az csak jó lehet. Ugyanez persze a negatív visszhangra is igaz, mondjuk ha egy tudományos, bizonyított tényt leírsz pl. a homoszexualitásról, az is hülyeség, mert az ő alapvetését cáfolja.

  2. Cseresnyés Pálné // február 13, 2017 - 22:59 // Válasz

    NAHÁT, KEDVES ESZTER NEM BORULTAM KI, ÉS NEM IS SIKERÜLT A TYUKSZEMEMRE LÉPNED.
    NEM IGAZÁN SZERETNÉK ÍRÁSODRA REAGÁLNI. nEM AZÉRT MERT ROSSZ, VAGY JÓ, INKÁBB CSAK AZÉRT, MERT ELÉGGÉ SEMLEGES TÉMÁT VÁLASZTOTTÁL, ÉS NEM JUTOTT ESZEMBE SEMMI OLYAN, AMIVEL REAGÁLHATTAM VOLNA.
    eZÉRT ÚGY GONDOLTAM, HOGY IROK MÁSRÓL POZÍTIV GONDOLATOKAT, AMI MÁR RÉGEBB ÓTA MEGFOGALMAZÓDOTT BENNEM, ÉS SZERETTEM VOLNA ELMONDANI.
    mOST ÚGY ÉREZTEM, HOGY EZ AZ OLDAL ÉS A CIKKÍRÓ LEHETŐSÉGET ADOTT RÁ., ÉS TALÁN ELNÉZI NEKEM, HOGY NEM A SZÖVEGHEZ KAPCSOLÓDOM.
    sZERETNÉK A SZÖVEGBEN ÉN IS SEMLEGES MARADNI, MERT NEM TUDHATJUK, HOGY EBBEN A VÁLTOZATOS VILÁGBAN MIT HOZ A HOLNAP. bÁRMIT HOZ IS, EGYIKET SEM SZERETNÉM BEFOLYÁSOLNI, CSUPÁN A MEGFIGYELÉSEIMET SZERETNÉM LEÍRNI VELED KAPCSOLATBAN.

    Csak gratulálni tudok Neked, és elismerésem kifejezni mindazért, amit ittléted során megtapasztaltam, hogy minden feladatodba ragyogóan megálltad a helyed, és minden helyzetben alkalmazkodni tudtál, és a sokoldalúságodat is csak csodálni tudtam.

    Láttalak füvet nyírni ott, ahol már le volt nyírva. Láttalak temetői sírgödröt temetni, koszorúkat felhordani a sírra. Teherautóval fát és egyéb gépeket szállítani, szemetes taligát, kukát tologatni. Láttalak rendőrségi autót vezetni. a szaunában felügyelni, autóbuszt vezetni, a fürdőn szerelmespárt játszani, szavazáskor többféle helyzetben a Fidesznek segíteni, és a Fidesz családi napján a zenekart felügyelni. de láttalak valamelyik üzletben anyagot szállítani.És láttalak a Péter állófogadásán is a Misi társaságában figyelni, de a böllérfesztíválon is észrevettem a terepszínű ruhádat, de nem tartottam jónak, és elérkezettnek az időt a beszélgetésre.
    De nem is sorolom tovább, mert ennyi is éppen elég ahhoz, hogy kifejezzem elismerésemet, hogy minden helyzetben feltaláltad magad, és ember tudtál maradni. Ja még egy amit kifelejtettem, karácsonyi utazásomkor utitársként, és az éjféli misén részvevőként is láttalak.

    Nagyon kikivánkozott belőlem, hogy mindezt leírjam, és azt is hogy az Úrral is volt egy beszélgetésem, amelyben kértem segítséget a döntésemhez, és megkérdeztem tőle, hogy miért van az, hogy sokáig éreztem a tiltakozását, veled kapcsolatban, és most úgy néz ki, hogy talicskán is utánam küld Téged.
    Válasz: ha valóban talicskán utánad küldöm, akkor küldök egy másik talicskát, amibe elhelyezem az ő megtérését, gyógyulását, és a megértést. Istennek ahhoz is hatalma van, hogy Eperjes Károly és Dr. Csókai András után, ő legyen a következő ember, aki megigazul, és Istenhez fordul. Emlékeztetett a templomi képre, amelyből arra következtettünk, hogy gondja van rád, és terve veled. Nem tudjuk, ezt majd meglátjuk, hogy mit is akar.

    Emlékeztetett még a nyáron történt látomásra, amit akkor nem nagyon értettem, de azóta bekövetkezett történésekből lehet következtetni.

    Ugyanis busszal érkeztem Kanizsára fél 3-kor. Felhívtam valakit, hogy szeretném megkeresni utánna, mert dolgom lenne nála. A válasz az volt,hogy ne menjek, mert 3 órára a plébániára kell neki menni valakikkel. Így hát maradtam a buszmegállóban, és vártam a helyijáratos buszt. Szakadt az eső, és aztán hirtelen megállt. Valaki vagy valami mintha elfordította volna a fejemet a SPAR áRUHÁZ felé, és a felhők oszladozni kezdtek. Ahogy a felhők oszladoztak a Pláza irányába, hirtelen kirajzolódott a felhőből a Szűzanya látképe, karján a kisdeddel. Nem volt a fején korona, sem koszorú, csak egy fátyol szerű kendő. Aztán néhány másodperc után eltűnt.
    Gondolkodtam rajt, hogy mit is jelenthetett a kép, csak annyi jutott eszembe, hogy az üzenete az lehet, hogy veled vagyunk, nem hagyunk magadra.
    Másnap már kaptam jelet, mert amikor beléptem a templomba, láttam hátul a gyónókat, majd mise közben az áldozókat. Akkor úgy éreztem, hogy valami működésbe lépett, az Úr munkálkodik. Azután több jelet is láttam, hallottam a prédikációban, a kántor énekeiben felismertem, hogy nem véletlen az ami történik.
    És most nem is folytatom, mert nem tudom, hogy az Úr mit akar, de amit fontosnak éreztem azt leírtam. Lehetne még találni jeleket,de nem folytatnám a felsorolást. Egy biztos, hogy az Úr akarata énelőttem még nem egészen tiszta. Imádkozom érte, hogy tisztítsa ki a gondolataimat, és mutassa meg akaratát. várnom kell még rá. Keresem kutatom, és imádkozom érte.

    Nos ezeket szerettem volna elmondani, és azt, hogy még nem tudjuk, hogy miért vár az Úr. Nélküle nem szeretnék dönteni. Az is igaz, hogy a Sátán, néha nagyon erősen támad, és megzavar a döntésemben.
    Most befejezem, áldott szép éjszakát kívánok szeretettel Marika

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: