Aktuális

Jól bánik a szavakkal… vagy valóban értékes ember a férfi, aki tetszik nekünk?

Nem feltétlenül tisztességes, becsületes és őszinte férfi az, aki választékosan és hibátlanul – egyetlen hamis hang nélkül – értekezik genderkérdésekben széles nyilvánosság előtt, nőjogi tüntetéseken pedig az első sorban lengeti a molinót. A retorika viszonylag könnyen elsajátítható, a tényleges tettek viszont komolyabb ráfordítást igényelnek… de akkor mégis hogyan válasszuk el az ocsút a búzától? Nos, tanultam egyet s mást az elmúlt években…

kép: pixabay.com

kép: pixabay.com

Ismeri és éli a konszenzus (bővebb) fogalmát?

A legtöbben megállunk ott, hogy a konszenzus annyit jelent, hogy nem erőszakoskodik a másik, amikor nincs kedvünk szexelni vele, nem él vissza ájult-részeg-beteg állapotunkkal, nem lépi át a határainkat, nem csinál olyasmit, amit előzőleg nem egyeztetett velünk (nem vesz elő hirtelen ostort, nem döfi a hüvelykujját a végbélnyílásba, nem köp arcon, ha ilyesmiről szó sem esett köztünk soha), és úgy egyáltalán: nem tesz semmi olyasmit, ami számunkra láthatóan nem kellemes. Ez mind igaz, de ennél azért árnyaltabb a kép.

Tedd fel magadnak a kérdéseket. Ha nem dedikált, poligám kapcsolatról van szó, őszintén tisztázza-e ezt az elején, és elmondja-e, hogy más nő is a képlet része (lehet bármikor)? Bármikor, az utolsó pillanatban is mondhatsz-e nemet következmények nélkül (ideértve a bűntudatkeltés, érzelmi zsarolást is)? Megbeszélitek-e az óvszerhasználatot, és ha igen, megpróbál-e ledumálni róla a pillanat hevében, gyengeségedre alapozva, csak mert számára így élvezetesebb az aktus? Ha felmerül bármilyen fertőzésveszély, szól-e, lemond-e bizonyos dolgokról, hogy te, a partner biztonságban legyen? Tiszteletben tartja-e a tényt, hogy a női szervezet érzékenyebb egyes betegségekre, mint a férfi?

Ha dedikált, monogám kapcsolatról van szó, képes-e felelősséggel beszélni a védekezésről, illetve annak eshetőségéről, ha abba hiba csúszik? Tőled vár erre megoldást, vagy közös ügyként tekint a fogamzásgátlásra? Ha egyetlen vagy épp akár tabletta melletti kiegészítő módszerként – mondjuk hasmenés esetén, antibiotikum szedésekor – megszakítást beszéltek meg, előfordul-e, hogy “véletlenül megfeledkezik magáról”, vagy a legforróbb pillanatokban is úgy cselekszik, ahogy azt előre megbeszéltétek? Ha naptáraztok, kérdez-e időben, hogy cselekedjen-e, vagy csak a saját pillanatnyi élvezetével törődik?

Ezek mind a konszenzus tárgykörébe tartozó kérdések, és a válasz rájuk lényegesen többet elmond a férfi karakteréről, mint az, hogy széles nyilvánosság előtt mennyire választékosan értekezik a nő helyéről, és genderkonferenciákon meg demonstrációkon hányadik sorban áll. Közepes IQ-val már bárki képes elsajátítani és kreatívan alkalmazni a megfelelő panelmondatokat, de vajon hányan képesek erőt venni az ösztöneiken, vágyaikon és érdekeiken a másik ember érdekében akkor, amikor senki más nem látja őket?

Elismeri, értékeli a munkádat?

Egy kedves barátnőm nemrég megismerkedett egy férfival, akivel hamar egy hullámhosszra kerültek. Két facér ember, szépen össze is melegedtek. Amikor kiderült, hogy a barátnőm azon a területen dolgozik, amelyen a pasasnak segítségre van szüksége, örömmel állt mellé. Rászánta az időt és az energiát, dolgozott az ügyén, de a fickó egy kávéra nem hívta meg hálája jeléül, mindig csak ígérgetett. A nő örömmel adott, de a többedik óra ráfordított munka után kezdett felborulni az egyensúly, ám a pasas még tovább cicázott: be akarta szervezni még az anyját is, hogy a barátnőm segítsen neki is – nem sokkal később pedig közölte, hogy inkább mégis csak az exéhez térne vissza.

Hosszan beszéltünk a tanulságokról a barátnőmmel. “Azt hittem, hogy egy induló kapcsolat, így soron kívül segítettem neki. Nem számolgattam, mit és mennyiért, ő pedig visszaélt ezzel. Hetek teltek el, amíg rájöttem, hogy rondán kihasznált” – mondta. Kellett néhány perc, amíg összeszedtem a gondolataimat: számomra ugyanis ez az egész nem csak azt mutatta, hogy a fickó cicázott egy kicsit egy egyébként számára vonzó nővel, hogy előnyökhöz jusson, hanem azt is, hogy valószínűleg ő egy komoly kapcsolatban is természetesnek veszi ezt a fajta egyensúlyvesztést. Vagyis azt, hogy a csaja érte soron kívül, erőn felül, ingyen dolgozik, és ő legfeljebb egy gyors puszit lehel érte a fülébe.

Ez az ember abszolút nem tisztelte a másik munkáját: úgy volt vele, hogy jelentéktelen, különösebb ráfordítást nem igénylő dolog, amit az ember szívességből megtesz a szabadidejében, míg a valóságban több év tanulás és hosszú évek szakmai rutinja vitte odáig a barátnőmet, hogy az adott tevékenység legyen a kenyérkereső főfoglalkozása. Az ember a kapcsolataiban egyfajta egyensúlyra törekszik, és nem él vissza a másik szeretetével, hogy előnyökhöz jusson. A társa munkáját, erőfeszítéseit és képességeit tiszteli, nem elbagatellizálja, hogy kényelmesebben kihasználhassa és lelkifurdalás nélkül a maga előnyére fordíthassa azokat.

Tisztelettel beszél más nőkről (csupahím társaságban, spiccesen is)?

Az, hogy a férfi hogyan beszél más nőkről, rengeteget elmond a karakteréről. Az exe a mocskos kurva, aki őt becsapta, kisemmizte és kihasználta? Nos, akkor baj van, de nem csak az exszel, hanem a pasassal is. Egy egészséges felnőtt ember higgadtan, bölcsen tekint a múltjára, mert már feldolgozta és elengedte azt, levonta a tanulságokat. Ha szóba kerülnek a korábbi kapcsolatok, képes nyugodtan elmondani, hogy mit rontott el ő, mit a valamikori partnere, és miben változott azóta. Óvakodj azokról a férfiakról, akik egy évtizeddel ezelőtti kapcsolatról is lángoló gyűlölettel beszélnek, mert az ilyentől te sem számíthatsz sok jóra, ha nem az elvárásai szerint alakulnak a dolgok.

Nem csak a hozzá érzelmileg valaha is közel álló nőkhöz való attitűd (ideértve az anyját is) számít, hanem az is, hogy egy csupahím társaságban sakálrészegen egy kiskocsmában mi szakad fel belőle. Jól érzi-e magát primitívebb közegben, átáll-e ő is a “szúrnám a fosszóróját”, “jó kis egypatronos bige” és “az ilyen nőt kéne jól keresztbebaszni, hogy kussoljon” stílusra, vagy eleve tartja a távolságot az ilyesfajta társaságoktól, és normálisan beszél a nőkről az oroszlánbarlang tesztoszteronszagú közepén is?

Ha egy nőt aláznak, bántanak, a testalkata miatt cikiznek a társaságban, akkor vajon beszáll-e ő is az élcelődésnek nevezett gyerekes vagánykodásba, vagy inkább szól a többieknek, hogy fejezzék be a másik ember verbális bántalmazását – akkor is, ha ezzel ő tűnik humortalan, csökött ünneprontónak? Az, ahogyan egy férfi nyolc pálinka után hajnalban egy restiben férfitársaságban beszél a nőkről, rengeteget elmond a karakteréről, amit semmilyen egyéb közegben nem tudsz ilyen precizitással tesztelni.

És ez most fura lesz: meghallgatja a partnerét, figyel rá?

Azt hinnénk, ez azért alapvetés, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nem feltétlenül. A napokban voltam fültanúja két 50-es munkásember beszélgetésének a 144-es buszon: “Hát, csak rábólintok arra, amit az asszony mond, aztán úgyis úgy csinálok mindent, ahogy akarok” – mondta az egyik, mire egyetértően röhögött a másik: ő is így van ezzel.

Ez a másik semmibevételének egy gyakori, egyértelmű formája. Normális esetben a pár közösen beszéli meg a teendőket, és amikor az egyik fáradt és nincs kedve a “lelki fröccshöz”, egyszerűen megkéri a párját, hogy várjon egy kicsit a téma megbeszélésével, amíg képes lesz érdemben figyelni mindarra, ami elhangzik.

Létezik egy sor egyéb fontos kérdés is: őszinte-e, képes-e bocsánatot kérni, ha hibázik, hajlandó-e olykor a saját érdekei helyett a partnere érdekét előtérbe helyezni… a példákat még sorolhatnánk. A fentiek azonban beszédesebbek ezer szónál, és nem tanulhatók könyvből: ezekre érdemes tehát odafigyelni, nem csak a kimódolt kisesszékre a genderfórumokon.

Advertisements
Eszter névjegye (828 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

12 hozzászólás Jól bánik a szavakkal… vagy valóban értékes ember a férfi, aki tetszik nekünk? bejegyzéshez

  1. Kovakövi Vilma // február 10, 2017 - 14:39 // Válasz

    Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Mindig azt hiszem, hogy szánalmas csodabogár vagyok az “irracionális” elvárásaimmal…. :S

  2. Cseresnyés Pálné // február 10, 2017 - 22:29 // Válasz

    KÖSZÖNÖM ! EHHEZ NINCS MIT HOZZÁFŰZNI. MAGÁÉRT BESZÉL A SZÖVEG A TETT, ÉS A CSELEKEDET.
    GYŰLÖLET NÉLKÜL !!!

  3. Ritka az olyan írás, melyhez nincs hozzáfűznivalóm. Értékes cikknek tartom, ami sokaknak a hasznára válhat ha elolvassák.

  4. Nekem is tetszett a cikk, és bizony számtalan megfontolandó pont van benne. :)

  5. Jól bejegyzés! Ha modoroskodni volna kedvem, rögvest bepötyögném “Nagyon fontos írás!”.

    Kiemelném, “A retorika viszonylag könnyen elsajátítható”. Valóban, egy átlagosan intelligens embernek ez nem okozhat nehézséget, és udvariasnak, figyelmesnek lenni sem leküzdhetetlen kihívás. Másképp fogalmazva, a feminista/gender/PC klisék alkalmazása bizony az egyik legjobb csajozós duma és nem lennék meglepve, ha sok nő ült volna már fel ennek.

    S bár nyolc pálinka után én már rég a se kép, se hang állapotban lennék, azért a “részeg ember igazad mond” örökérvényű igazságában ilyen értelemben, ebben a körben is van valami. Árulkodó, hogy a gátlásokat ledobva ki miképpen beszél, de ehhez tkp. elég egy férfiöltöző is.

    Viszont a férfitársaságban szórt, vaskos tréfákkal kapcsolatban nem mindig ilyen egyszerű a helyzet. Egy ideig (szerencsére ma már nem) rendszeres részt kellett vennem fegyveres szervezet zártkörű vezetőségi ülésein. 8-10 nagy hatalmú, parancsoláshoz szokott férfi, szóval elég gyakran röpködtek nőalázó, rasszista, homofób megjegyzések, viccek. Nos, ebben a körben rosszallást kifejezni, felszólalni, pláne visszatérően, ismétlődően, következetesen gyakorlatilag szakmai öngyilkossággal, állásvesztéssel lett volna egyenlő.

    Szóval szégyen vagy sem, kussoltam fapofával.

    Zárójelben: mindez nem jelenti azt, hogy sohasem lehet szóvá tenni semmit sem. Épp a fent említett férfiöltözőben történt, hogy egy macccccsó sporttárs elkezdett úgymond viccesen ekézni egy lejáró, elég nyilvánvalóan meleg párt. Csak annyit dobtam be, hogy végül is mit törődsz velük, tőled nem akarnak semmit, jól edzenek, nem tartanak fel senkit, még csak nem is ölelkeznek-csókolóznak. Sokkal rosszabbak a szemeteszsák-frizurájú hülyegyerekek vagy fitneszpitchák, akik órákra megszállnak egy gépet, eszközt és ténylegesen feltartanak. Mire a a nagymedve annyit mondott, hát baszki, tulajdonképpen igazad van.

    • Ne aggódj, munkahelyi közegben én is sokszor kussoltam, amikor röpködtek a szexista, nőalázó viccek, és néztem, ahogy pár csak még röhög is hozzá, hogy lazának tűnjön. Az ilyen kontextus eléggé sajátos hatalmi színezetű, plusz sokáig fel se tűnik, milyen kártékony az ilyen duma, hiszen “csak viccelnek”…

      • Munkahelyi közegben engem hoztak már össze kollégával, aki egy nagydarab balfasz volt és gyakran poénkodtak társaságban az ő rovására, ha nem volt jelen, csak mert egy ilyen alkalommal szóltam, hogy ez nem jó vicc ill hogy legyen szíves már a sziporkázó kolléga akkor megismételni amikor ő is jelen lesz. Természetesen ilyet az ember csak akkor csinál, ha szexuális kapcsolata van az illetővel :)

  6. Jó nekem. A munka megbecsülése témában még lesz fejlődés, de az is jobbára kommunikáció kérdése.

    Egyébként kb. ezeket szoktam én is sorolni, mint megfigyelendő viselkedést. Épp a minap úgy, hogy aki kérésre sem akar – nemhogy önként – óvszert használni, az előttem nem ember.
    Viszont te jobban fogalmazod, egyben tovább tudom adni. :)
    Köszi!

  7. :) Ebben az esetben igaz a közhely, hogy mondani sok mindent lehet, de a lényeg, hogy mit tesz az ember.

  8. “megszakítást beszéltek meg”
    Hát, velem nem lehet ilyet megbeszélni. Túl nagy a rizikó. Nem az, hogy figyelek-e eléggé, attól függetlenül.
    Más iránti tisztelet, legyen az munka vagy egyéb: teljesen igazad van. De valóban, mélyen, tevőlegesen egyenlőségpárti embert is lehet lekezelő másokkal. A macsóktól való eltérés lényegében az, hogy az előbbi gendersemlegesen lekezelő, mindenkivel.

    • A megszakítás teljesen biztonságos, csak az a titka, hogy pontos legyen a nő ciklusa, tapasztalt legyen a pasi, és a két aktus között töröljék meg jól a bránert, mert ugye a végén ragadt kis maradék az első körből szokta okozni a gondot a második körnél, és máris kész a baj.

      • Olyan nincs, hogy a bráneren ne legyen sperma közösülés KÖZBEN, a valódi ejakuláció előtt. Illetve lehet, hogy van, de nem hiszem, hogy jellemző ;)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: