Aktuális

Fáj a vaginám, de már beszélünk róla

Valami történik. Végre elkezdtünk nyíltan beszélni a női szexuális diszfunkciókról: a vulvodyniáról, vaginizmusról, a hüvelyt is érintő kismedencei fájdalomról, medencefenék diszfunkcióról. Egyre több arccal, névvel vállalt taburomboló cikk szüleik a témában, és az utóbbi időben már ismert emberek is felbukkannak, akik vállalják a problémát.

kép: pixabay

kép: pixabay

Tizenöt évvel ezelőtt ezekről a problémákról még a szakma se hallott

Ha egy tampont sem tudtál feltenni magadnak, a nőgyógyász a sikertelen vizsgálat után megállapította, hogy hisztis vagy, és hasi ultrahangot rendelt el. Ha panaszkodtál, hogy tizennyolc éves, egészséges fiatal nőként sokadik próbálkozásra se jön össze a penetratív szex, az orvos közölte, hogy igyál meg egy üveg bort, lazulj el, esetleg keress türelmesebb, netán tapasztaltabb, határozottabb partnert. Ha kétgyerekes középkorú nőként éles fájdalomról számoltál be “odalent”, biztattak, hogy a rendszerességben rejlik a kulcs, az otthoni és munkahelyi teendők mellett se hanyagold el a férjedet. Nők százezrei küzdöttek magányosan és némán a különféle szexuális működési zavarokkal, illetve a stigmával, ami ezekhez tapad: hogy ők furcsák, alkalmatlanok, senki más nincs a földön, aki hasonló gondokkal küzd, és szégyenben, egyedül kell leélni az egész életüket.

Terápia? De hiszen még csak diagnózis sem létezett. Az idegen országokat járt, haladó szellemű orvosok talán azonosították a vulvodyniát, vaginizmust, kismedencei fájdalmat, medencefenék diszfunkciót a problémával küzdők 5 százalékánál egy évekig tartó kálvária utolsó állomásaként, de szinte minden esetben kizárólag mentális zavarként tekintettek rá, amely a túl szigorú vallásos neveltetéshez és különféle (korai) traumákhoz kapcsolódik, és amelyen legfeljebb szexuálpszichológus tud segíteni. Szexuálpszichológus – miközben az említett problémák egyike sem oldható meg az esetek 95 százalékában fizikoterápia nélkül, és a mentálhigiénés szakemberre leginkább a stigmákkal járó, megaláztatásokkal teli út – vagyis a diszfunkciók mellé szerzett, járulékos problémák – miatt van szükség.

Hihetetlen, mennyire ismeretlenek és feldolgozatlanok voltak egészen néhány évvel ezelőttig a női működési zavarok, miközben szinte az összes férfi szexuális diszfunkcióról hallhattunk már kiskamasz korunkban: a merevedési zavarról, a korai ejakulációról, a pszichogén impotenciáról és persze a túlzott szorongásról is, amely a beteljesedést akadályozza (és amelyek természetesen szintén komoly és fontos problémák, amelyekről muszáj beszélni). Tizenöt, húsz, harminc évvel ezelőtt, ha egy férfi ezeknek a zavaroknak bármelyikével szakemberhez fordult, jó eséllyel hatékony segítséget kapott, míg a nők jellemző problémái közül legfeljebb a hormonális háttérből adódó vágyhiányt és hüvelyszárazságot, illetve a – ó, milyen szörnyű szó – frigiditást ismerték. Ami mellesleg, talán nem is létezik: csak nem megfelelő – személyre szabott – ingerlés és egy sor árnyalt pszichés tényező van, amely a helyzetet nehezíti.

Az tud hatékonyan küzdeni egy probléma ellen, aki tudja, mivel áll szemben, és látja: nincs egyedül

Ikonom, a BuzzFeed Lara Parkerje – aki a felsorolt zavarok mellett endometriózissal is küzd -, mondta ki először, hogy bár szégyellünk a szexuális zavarainkról beszélni, erre azért is szükség van, mert így lehet csak esélyünk támogatást kapni környezetünktől. Egy rákdiagnózis esetén ott az egész család és az összes barát, hogy segítsen, a vulvodyniát, vaginizmust, kismedencei fájdalmat, medencefenék diszfunkciót viszont senki sem teszi ki az ablakba, holott ezeknek a problémáknak egy része állandó, krónikus – az életminőséget befolyásoló – fájdalommal jár. A fizikai szenvedés mellett pedig ott a lelki oldal is: a szégyen, a frusztráció, az öngyűlölet, az értetlenség és a magány, amely csak precíz diagnózis és a problémákról történő nyílt diskurzus esetén múlik el. Ugyanígy a nyílt beszéd azért fontos, mert csak így születhetnek újabb és újabb kezelési módok, így érthető el az, hogy évtizednyi néma és magányos szenvedés helyett néhány hónap alatt egészséges legyen egy kamaszlány, újra boldog legyen egy másodlagos vaginizmusból felépülő kisgyerekes anya.

kép: Macey J Foronda for BuzzFeed

kép: Macey J Foronda for BuzzFeed

A világon minden a szexről szól, még az autókat és a biztosítási kötvényeket is erotikával adják el, itt egy segg, ott egy csöcs, a nő szexualitásának médiareprezentációja erősen tárgyiasított. Alapvetően elhisszük: mindenki folyton szexel, és baromira élvezi, ez a normális emberi működés. Az a nő, aki erre egy adott diszfunkció következtében nem képes (a megszokott módon), ösztönösen és tudat alatt sem átmenetileg kihívással küzdő emberként tekint magára, hanem mint haszontalan, értéktelen, csorba tárgy értékeli magát, amely nem tudja betölteni funkcióját. Szégyenkezni fog, tagadásba menekül és depressziós lesz, ha nincs tudatában annak, hogy a problémájának neve van, és világon több millió sorstárs küzdött már a gonddal, és rengetegen – a megfelelő kezelés hatására – teljesen felgyógyultak már, és teljes életet élnek örömteli, rendszeres szexualitással, családdal, gyerekekkel. És addig is, amíg küzdöttek, emberek voltak, értékekkel, szépséggel, erotikával és nem ritkán egetrengető orgazmusokkal. Erről ír – többek között – a Bustle-nál dolgozó Meg Zulch is, aki vagnizmusa ellenére kiegyensúlyozott szexuális életet él, mert a szex nem csak a behatolást jelenti, és az orgazmushoz meglepően sokféle út vezet. Közben pedig folytatja a terápiát…

Fontos volna az újféle kezelési módokat kereső kutatásokra, illetve fizikoterápiára szánt állami támogatás

Szóval igen, végre beszélünk róla. A napokban Zosia Mamet, a Girls sztárja állt ki a nyilvánosság elé, hogy a medencefenék diszfunkcióval járó nehézségekről beszéljen. Láttam a kommentek között néhány ostoba megjegyzést, akik nem értették, “miért kéne foglalkoznunk egy harmadrangú hollywoodi celeb picsájával”, de közben épp a hozzá hasonló ismert emberek azok, akik egy-egy gyakori, többszázezer nőt érintő problémára irányítják a figyelmet. Felbecsülhetetlen értéke van annak, amikor egy nő
a, megérti, mi történik a testével, és közelebb kerül a precíz diagnózishoz
b, felfogja, hogy nincs egyedül, és bárki – akár egy híres színésznő, énekesnő is – küzdhet hasonló problémával
c, semmi szégyellnivaló sincs abban, amit átél, hiszen egyetlen betegség sem lehet szégyen tárgya
d, az esetek többségében van teljes gyógyulás, és érdemes végigmenni az úton érte, mert óriási. életminőség-változást. hoz.

Mindez az egyéni eseteken túlmutató, globális szinten is fontos, hiszen csak a problémák felismerésével és a nyílt diskurzussal érhető el, hogy újabb és újabb kezelési módok szülessenek, azok egy széles kör számára elérhetőek legyenek (ne csak a kiváltságosaknak), illetve a releváns módszerek megfelelő állami támogatást kapjanak. Lara Parker egy hónapja arról beszélt, hogy a hüvelyizmok trenírozásához és a fájdalomcsökkentéshez használt botoxinjekciók 300-500 dollárba kerülnek és évi ötször van rájuk szükség (maga is tudja, hogy a vaginabotox szakmai berkekben is ellentmondásos kérdés), Magyarországon egy témában képzett nőgyógyász 25-30 ezret kér egy egyórás vaginizmus-kezelésért tágítókkal. És bár otthoni módszerek is léteznek, a fizikoterápia – és persze a pszichoterápia – rendkívül drága, a páciensek többsége számára elérhetetlen, holott a gyógyulásra mindenkinek esélyt kell adni.

kép: Zosia Mamet

kép: Zosia Mamet

 

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás Fáj a vaginám, de már beszélünk róla bejegyzéshez

  1. ez egy nagyon fontos téma, és fontos beszélni róla. számomra a legfontosabb része az áthúzott mondat :) vajon mennyi, és milyen típusú női szexuális probléma létezne, ha konszenzuson alapuló szexuális kapcsolataink lennének, ha már nem létezne a kettős mérce a férfi és a női szexualitás megítélésével, elfogadottságával kapcsolatban? ha kevesebb lenne az egyenlőtlen, bántalmazó kapcsolat? ha a másságot – beleértve az aszexualitást is – a szivárvány egy színének tekintenénk, nem pedig a “normális”-tól való eltérésnek?

  2. ja igen, és ha a szex nem a hatalomgyakorlás terepe lenne (mindkét nem részéről), hanem játék?

  3. Én pont most kezelek egy nagyon kedves, nagyon csinos nőt, aki ezzel a problémával kűzd. Még a legelején vagyunk, de már eljutottunk oda, hogy mely faktorok játszhattak szerepet a vaginizmus kialakulásában nála. Legközelebb jön a férje is. Kíváncsi leszek nagyon.

  4. Ez egy olyan téma, amiről nem is tudtam. A sok tabu, meg neveltetés mind némaként tartja.

  5. annyira, de annyira hálás vagyok neked ezért a cikkért. Pár éve küzdòk valuvel vagy valamikkel, amiknek a nevükről.sem hallottam soha. Háziorvos, nőgyógyász, hasi ultrahang körök megjárása után mindenhol mosolygó arcokkal találkoztam, akik nem vesznek komolyan… “nincs felfázva, semmilyen szervi baja nincs. Még nem is tetszett soha szexelni? (ja, mert a szüzesség elvesztése természetesen csak a férfival való szexben merülhet ki) ugyan, ne tessék annyit stresszelni a vizsgák miatt és minden rendben lesz.” amikor a legbizalmasabb barátaimnak meséltem arról, hogy márpedig napokig, hetekig tartó folyamatos hüvelygörcsöm, ha randizok, ha kapcsolatban vagyok, ha szingli vagyok, ha boldog, ha szomorú vagyok, tök mindegy, szabályosan kinevettek. És a lány inkább, mint a fiú a bizalmasok közül, hogy ilyen nem.is létezik, csak túlságosan rágörcsölök a randizásra… Akkor csak netes ismereteim alapján tudtam nekik.mondani, hogy márpedig olyan létezik, hogy vaginizmus. De utána inkább soha nem hoztam fel a témát, mert nekem is az jött le, hogy ez nem is az én korosztályom problémája (23 éves vagyok), és hogy akkor velem van valami baj. Később a páromnak nem is mertem beszélni róla, ha néha nehézkesen mentek a dolgok az ágyban, vagy egyáltalán nem, ráfogtam arra, hogy fáradt vagyok vagy nem tudtam ellazulni eléggé… De ettől még a probléma nem oldódott meg. Bennem meh egy világ dőlt össze, hogy mindenki milyen felhőtlenül tud szexelni látszólag, csak én nem. Úgyhogy nagyon fontosnak tartom a megfelelő tájékoztatást, amit én például sem otthon, sem az iskolában nem kaptam meg, a betét funkcióján kívül. A velem egykorú barátnőim orgazmus-definíciója pedig szintén nem tűnt értelmezhetőnek vagy magamra vonatkoztathatónak, mert mindig onnan kezdték, hogy miután elkezdek majd szexelni… Szóval a magam rögös útját kellett bejárnom, útjelzők nélkül, tudom, hogy sehogys egyszerű és más nem tudja megmondani, nekem mi a jó, de például nem kis segítség lett volna, ha a nőgyógyászati időpontkérésnél az orvos azon kérdése után, hogy a görcs nem-e lehet terhesség miatt, és az én válaszom után a hosszas faggatózását követően, hogy “nem, mert még nem voltam férfival!”, nem az lenne a doktor reakciója, hogy hangos nevetés, aztán elismételteti velem a koromat… “Hány évesnek tetszik lenni, elnézést? ” …. “22.” tehát ha soha nem voltam férfival és a leleteim alapján semmilyen fertősésem sincs, akkor nekem ninvs keresnivalóm a nőgyógyászaton, vaginagörcsöm meg pláne nem lehet, hát hogyan is lehetne… Szeretném, ha a jövőben egy nőnek sem kellene ilyen hozzáállásal találkoznia, sem Magyarországon, sem máshol. :(

    • Igen, az egy dolog, hogy az átlagember nem informált, de az, hogy az orvosok sincsenek képben…. az felháborító. Egészen elképesztő, mennyiszer találkozni olyan nőgyógyásszal, aki ítélkezik, hogy miért vagy szűz, miért nincs gyereked, miért kaptál el valamit, miért…. mintha nem arra esküdött volna fel, hogy segít, hanem arra, hogy megmondja a frankót. Ez a doki, aki még el is ismételtette veled, hogy hány éves vagy, és kiröhögött.. ez durva.

      Vaginizmus témában a leggyakoribb mondatok a rendelőben még mindig a következők:
      – Igyon meg egy üveg bort előtte, hogy ellazuljon!
      – Ne féljen, sok nőt látok naponta itt nem kell SZÉGYELLŐSKÖDNI!
      – Keressen egy határozottabb partnert, aki nem hagyja abba rögtön, ha fáj egy kicsit, mert különben ebből soh nem lesz semmi. egyszer már ki kell bírni!
      – Nem kell erőltetni, csak játsszanak nyugodtan….
      – Hát én ilyenről még nem is hallottam, de van egy pszichológus, akit ajánlani tudok…

      Nem csoda, hogy az a néhány specialista, akik fejlettebb országokban ezekről a problémákról is hallottak, csillagászati áron nyújtanak kezeléseket.

      Nagyon érdekes ellentmondás, hogy hiába jár ritkábban a férfi urológushoz, mint a nő nőgyógyászhoz, a férfi zavarok mind évtizedek óta ismertek és kezelhetők. Hiába volt a szexuális forradalom és hiába beszélünk a nők örömének létjogosultságáról, az ilyen területeken jól kijön az órási különbség a két nem jellemző problémáinak kezelése között. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy egy egy erekciós zavarral küzdő fiatalembernek – mert a közhiedelemmel ellentétben fiatalokat is érinthet a probléma – teljes kivizsgálás NÉLKÜL azt mondja az orvos, hogy igyon meg egy üveg bort, hogy ellazuljon, vagy keressen tapasztaltabb partnert.

      Félreértés ne essék, fontos, hogy a férfi szexuális diszfunkciókkal komolyan foglalkozzon minden orvos, nem ezt nehezményezem, csak fontos tisztán látni: a tipikus, gyakori női problémákról tudni és azokat tudatosan kezelni egészen néhány évvel ezelőttig nem volt prioritás. nem számítottak, papíron “nem léteztek” a formális képzésben ezek a százezrek és milliók életet megkeserítő problémák.

  6. Életem majdnem húsz éve benne van ebben a cikkben (és nem tudok teljesen múlt időben beszélni). Elképesztő érdektelenség (illetve félrekezelés) a nőgyógyászok részéről, és értetlenség a párkapcsolatok részéről. “Az előző barátnőmnek nem voltak ilyen problémái” – ez az a mondat, amiért egy időben ölni tudtam volna. Egyrészt felelősséghárítás, másrészt alulra sorolás a “nőlistán”. Ezért is szerettem bele olyan gyorsan a mostani kapcsolatomba (talán kicsit túl gyorsan is), amikor kiderült, hogy neki én vagyok az első…

    Nem mertem megosztani facebookon. De azért nagyon köszönöm, hogy írsz erről!

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: