Először és utoljára az igazi csíki médiahisztiről

Én tényleg óriási rajongója vagyok az Igazi Csíki Sörnek (most is itt van a spájzunkban vagy hetven üres üveg), a Heinekent meg nem szeretem (a Sopronit mondjuk már igen), de a székely sör gyártóinak médiahisztije mérhetetlen viszolygással tölt el. Először és utoljára írok a témáról, mert hiába a tucatnyi cikk, még mindig sok helyen látok bojkottra biztató profilképet és románellenes kirohanásokat, és ez végtelenül elkeserít.

 Tévhit: a román bíróság direkt a székelyekkel cseszett ki.
A valóság: ez nem egy román-székely ellentétre épülő becsületbeli ügy, hanem egy védjegyvita.

A Csíki és a Ciuc hangalakok valóban nem igazán keverhetők össze, hiába jelenti mindkettő ugyanazt, ahogyan a két termék dizájnjában is csupán annyi a hasonlóság, hogy mindkettőben van piros, még ha a színnek más árnyalata is. A  probléma viszont az, a Ciuc sört a székelyek az Igazi Csíki megjelenése előtt úgy emlegették, hogy “a csíki sör”, és ebben az értelemben – ha össze nem is feltétlenül keverhető a kettő – az Igazi Csíki egyértelműen a román versenytárs sikerére épít. A tény az, hogy az Igazi Csíki Sörnek nincs jogerősen bejegyzett védjegye, míg a Heineken termékének van: Igaziék úgy kezdték el a forgalmazást, hogy nem volt jogerősen bejegyzett védjegyük. A METRO áruház és a METRO újság sem volt kontextusban összekeverhető, az előbbi mégis névváltoztatásra kötelezte az utóbbit, mert a névhasználatot a saját brandjére ártalmasnak találta, és az újság pechjére ők védték le előbb a nevet. Ez ilyen egyszerű, nincs mögötte nemzeti hevület, illetve ha van is, az nem befolyásolja a végeredményt: egy román termékkel is ugyanezt az utat járták volna meg a jogtulajdonosok.

A politikai hangulatkeltés egyébként olyan jól sikerült, hogy Szijjártó Péter fel fogja vetni az ügyet a február végi magyar-román külügyminiszteri találkozón. Jelezni fogja a román félnek, hogy “az ítélet komoly aggodalmat kelt az erdélyi magyarok körében, akik ezt nyelvhasználati jogaik korlátozásaként értékelik”. Nyelvhasználati jog, kérem szépen… mintha a név azért került volna tiltásra, mert magyar nyelven van, és nem pedig azért, mert egy vetélytárs nevére hajaz, aki ezt aggályosnak találta!

Tévhit: Az idegen kézben lévő multi szemét módon tönkreteszi a becsületes helyi kisemberek kézműves manufaktúráját.
A valóság: Nem tesz tönkre senki senkit, csupán névváltoztatásra kerül sor, ráadásul az Igazi Csíki Sör mögött részben – 50 százalékban – ugyanúgy holland tőle áll, ahogyan a Heineken mögött is. Mellesleg a Heineken romániai gyárában szintén többszáz becsületes székely kisember dolgozik, kézműves manufaktúráról pedig szó sincs a történetben!

A román-magyar harcon kívül csak egy dolog van, ami több ember kezébe adna kézigránátot: ez pedig a multi és a kisember heroikus küzdelme “ebben a zord, elüzletiesedett világban”, ahol már semmi sem olyan, mint régen. A gond azonban az, hogy az Igazi Csíki Sör egyrészt soha nem volt kézműves termék, még ha a gyártók – a fogyasztók bizalmával nem kicsit visszaélve – hirdették is magukat ezzel a címkével, másrészt pedig a Ciuc-t forgalmazó Heineken romániai gyárában szintén többszáz magyar anyanyelvű ember dolgozik. Ha a Heinekent bojkottáljuk, ezeknek a székelyeknek a munkája ugyanúgy veszélybe kerül.

Tévhit: Akárhogy is, így most egy csodálatos, minőségi terméknek kell búcsút mondanunk...
A valóság: Hiába a gyűlöletkeltésre és uszításra is alkalmas mártírmarketing, az Igazi Csíki Sör nem szűnik meg, csak új nevet kap.

Óriási, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő csúsztatás, hogy bezáratják őket, bezúzatják termékeiket és munkanélküliek lesznek dolgozóik… annyi van, hogy a bírósági döntés értelmében új néven folytatják, vagyis új címkét nyomnak a már legyártott termékekre (az Igazi Tiltott Sör a kissé melodramatikus választás). Az igazság az, hogy az ügyből az Igazi jól jön ki, mivel így még azok is találkoztak most a sör nevével, akik azelőtt egy szót sem hallottak róla, nagyon helytelen, kártékony lépés volt ugyanakkor ebbe a regionális márkavitába belekeverni a székely testvéreink iránti szolidaritást, és előadni azt a fajta hattyúhalált, amire a feloszlást üzleti okokból bevető kivénhedt rockzenekarok építik utolsó koncertjük marketingstratégiáját.

Nem mondom, hogy bojkottálni fogom ezentúl az Igazi Tiltott Sört, mert ettől még “jó cucc” marad, de most speciel nem a sör miatt van keserű szájíz a számban, ahogy erre a történetre gondolok. Azt hiszem, be is tolok gyorsan egy Ászokat, mert bennük még nem csalódtam…