Aktuális

5 dolog, amiben a Gender Studies erősen családbarát

A Gender Studies, vagyis a társadalmi nemek tudománya nem a biológiai nemek létezését vonja kétségbe, hanem a nemek társadalomban elfoglalt szerepét vizsgálja különféle – történelmi, antropológiai, szociológiai, pszichológiai, irodalmi, nyelvészeti, politika- és médiatudományi – eszközök segítségével. Kicsit sem családellenes, hanem épp ellenkezőleg: diszciplínái és törekvései azt a célt szolgálják, hogy egészséges, kiegyensúlyozott családokban élhessenek az emberek, szabad döntésük folytán. Íme, öt dolog – a sok közül – amelyben a Gender Studies egyértelműen a családot segíti, támogatja, erősíti.

Az apa szerepe kimondhatatlanul fontos – kép: pixabay.com

1. A családon belüli erőszak felszámolása

Vannak bizonyos célok, amelyek a Magyarországon hiánycikknek számító konzervatív feminizmus és a progresszív oldal céljai között egyaránt szerepelnek. Ilyen például a párkapcsolati, családon belüli erőszak tudatos, súlyozott büntetése (hogy a jövő “lúgos orvosai” ne úszhassák meg pár év börtönnel), az áldozatok segítése, támogatása anyagilag és érzelmileg egyaránt, vagyis a híres isztambuli egyezmény egyértelmű törekvései. Ne felejtsük el, még mindig léteznek olyan körök, amelyekben a házasságon belüli nemi erőszak nem számít erőszaknak, hanem a “házastársi kötelességek” gyakorlásaként tartják azt számon. A kiegyensúlyozott, boldog, egészséges gyerekeket nevelő családokban ilyesmi nem történhet meg, ez minden józan gondolkozású ember közös célja, ideológiai háttértől függetlenül.

2.  A családtervezés tudatossága

A reprodukciós jogok elismerésével, a fogamzásgátlás szélesebb körben való elérhetőségével, a tudatos családtervezéssel, a család fogalmának kiterjesztésével és az örökbefogadás támogatásával több tervezett, vágyott gyerek születik, kerül családba. Nem az a cél ugyanis, hogy a nők kényszerből, egyéb alternatíva híján szüljenek “a vakvilágba”, hanem az, hogy minél több gyerek érkezzen őt segítő, támogató és legfőképpen szerető közegbe, ahol mindig van mit tenni az asztalra. A friss kutatások szerint nem a gyerekre nem vágyókat kell rávenni arra, hogy mindenképpen alapítsanak családot, hanem ahhoz kell megfelelő intézményi hátteret teremteni, hogy a nagycsaládra vágyóknál tényleg megszülessen a második, harmadik… gyerek is.

3. A férfiak és nők közötti bérrés megszüntetése

A tény, hogy az átlagos nő még mindig kevesebb pénzt kap ugyanazért a munkáért, mint azonos végzettségű és tapasztalatú férfi munkatársa, nem csak igazságtalan, de a gyerekvállalási hajlandóságnak sem kedvez. Az a nő, aki nem biztos abban, hogy a, képes megtakarítást félretenni a kisgyerekes időszakra, b, visszatérni a munkahelyére szülés után, c, egyfajta életszínvonalat fenntartani kisgyerekes anyaként is, értelemszerűen kisebb eséllyel fog gyereket, adott esetben még egy gyereket tudatosan vállalni. A nők lehetőségeinek, státuszának, a szülői szerep támogatásának fontos szerepe van abban, hogy ne csak azok szüljenek, akiknek nincs hozzáférésük a fogamzásgátláshoz, ezért aligha van más lehetőségük.

4. Az apa szerepének előtérbe kerülése, szülői jogainak és kötelességeinek egyenlővé tétele

A férfiak és a nők közötti bérrés manapság jelentős részben annak számlájára írható, hogy a háztartási munka és gyerekgondozás- és nevelés oroszlánrésze még mindig a nőre hárul, noha a várandósság-szülés-szoptatás triászán kívül minden egyébre képes az édesapa is. Kutatások tucatjai bizonyítják, hogy azokban a családokban, ahol az apa is aktív részese a kezdetektől a gyerek életének, később is szorosabb, bensőségesebb a kapcsolat a szülők és a gyerek között, és a nők is több időt tudnak fordítani a pihenésre, feltöltődésre, kreatív önmegvalósításra – mindez pedig a gyerekkel töltött minőségi időnek is kedvez. Fontos, hogy nálunk is meghonosodjanak azok az aktív apaságot segítő intézkedések, amelyek Svédországban már jó ideje sikeresek: hogy ne történhessen meg az, hogy egy fiatal apát a néhánynapos apaszabadság igénybevétele miatt rúgnak ki a munkahelyéről, vagy válás esetén automatikusan az anyához kerül a gyerek a nyugaton szinte már egyeduralkodóvá vált osztott elhelyezés helyett.

5. A korlátozó sztereotípiák és szexista kommentek ritkulása

Sokszor bele sem gondolunk, mennyi ostoba és gyakran igen veszélyes sztereotípia nehezíti életünket. A kisfiú nem sír, a férfi nem mutatja ki érzelmeit, nem kér segítséget, nem “lelkizik”. A kislány csendben játszik, a matematikához és a reál tárgyakhoz butuska, a nő egészséges önérdekérvenyesítése a társadalom szemében egyenlő az agresszióval (ez egy általam is ismert konkrét kutatás eredménye is: egy női célközönségnek tervezett termék marketingkampányában vettem részt szövegíróként, amikor a specifikációk között olvastam, hogy milyen – önérdekérvényesítést segítő – megfogalmazásokat kell kerülni, mert azt a kelet-európai közönség az agresszió megnyilvánulásaként érzékeli). A nők pletykásak, terjengősek, körülményesek, nem mondják ki nyíltan, amire gondolnak, meg kell őket fejteni. A férfiak nyersek, folyton versengenek, állandóan félrelépnek, ez a genetikai kódjuk. Minden férfi “csak azt” akarja, minden nő kurva, direkt a pénzre hajt. A példákat még sorolhatnánk. Nyilván mindre ismerünk példát bőven, de közben az is egyértelmű, hogy ezek a korlátozások nem fedik a teljes valóságot, és senkinek sem kedveznek. Az, hogy ezekre a problémákra tudatossá váljunk, és egyeduralmukat megszüntessük, minden jószándékú férfi és nő célja, nem csak a Gender Studies öncélú baromsága.

Ha a téma mélyebben érdekel, és kérdések maradtak benned, olvasd el, mik a leggyakoribb tévhitek a genderőrülettel kapcsolatban, amelyek téged is korlátoznak.

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

11 hozzászólás 5 dolog, amiben a Gender Studies erősen családbarát bejegyzéshez

  1. Ezek mind nemes célok, de a gender fogalom nekem nem tiszta, talán soha nem is lesz az, és legfőképpen azt nem értem, miért van rá szükség. Miért kellett egyáltalán ezt a fogalmat bevezetni? És miért kellene ez a fogalom ahhoz, hogy ezek az egyébként nemes célok megvalósuljanak? Szerintem ezt az 5 célt mindenféle genderelmélet nélkül is meg lehet valósítani és érdemes is!

    És miért nem tiszta nekem a gender? Talán ezért:

    Nagyon zavar engem, ha valaki a “férfi” és “nő” szavakhoz a biológiai értelmükön kívül bármi más jelentést próbál társítani, mert minden ilyen próbálkozás csak belemagyarázás, ami főleg előítéleteken és elvárásokon alapul. Nincs két egyforma férfi, és nincs két egyforma nő sem. Ha olyan tulajdonságot keresel, ami minden férfiban vagy minden nőben közös, azok csakis a biológiai jellemzők. Éppen ezért nincs értelme a “férfi” és “nő” szavaknak a biológiai értelmükön túl más jelentést tulajdonítani.

    Éppen ezért a “társadalmi nem” (vagy idegen szóval: gender) fogalmat zavarosnak és szükségtelennek érzem.

    • “Nagyon zavar engem, ha valaki a “férfi” és “nő” szavakhoz a biológiai értelmükön kívül bármi más jelentést próbál társítani, mert minden ilyen próbálkozás csak belemagyarázás, ami főleg előítéleteken és elvárásokon alapul.” OK, de azt azért nyilván észrevetted, hogy erősen társítanak hozzá, és a társított jelentéseket is biológiai alapúnak próbálják feltüntetni (ld. evolúciós pszichológia vadhajtásai). A társadalmi nem épp az elvárásokat akarja leválasztani a biológiai nemről.
      Egyébként a biológiai nem esetében sem lehetünk biztosak abban, hogy valóban két nem van, legfeljebb abban, hogy a két nem (férfi és nő) megfelel az emberiség (túlnyomó?) többségének kategorizálásához, de az LMBTQ emberekben könnyen lehet, hogy egyéb nemek jelennek meg. Ennek biológiai részét szerintem egyáltalán nem ismerik, de én biztosan nem.

    • Ne haragudj, de ez olyan bután hangzik. Ennyi erővel mondhatnám, hogy engem meg a húrelmélet zavar, mert nem értem mi az, és azt sem, hogy minek van szükség ilyesmire. De nem tenném jól, ha ilyet mondanék. Ha valamit nem ért az ember, vagy nem tud róla, akkor nem az a jobb megoldás, hogy utánanéz, mielőtt kijelenti, hogy hülyeség? A genderről, a társadalmi nemekről nagyon sok tudományos munka, kutatás született, van hozzá bőven anyag, amit el lehet olvasni, szociológiából, társadalomismeretből.

  2. A 3-as pontohoz egy rövid történet…
    Telekocsizni szoktam, s az egyik utasommal eléggé elmélyedtünk (többek között) ebben a kérdésben is. Panaszkodott, hogy az új és tapasztalat nélküli srácok többet keresnek, mint ő, azonos munkakörben. A felvetésemre, hogy valószínűleg csak bátrabban alkudtak a bértárgyaláson az volt a válasza, hogy lehetséges, ugyanis amikor ő odakerült, az általa mondott bérigényre 10%-ot ráigért a munkáltató.
    Szóval adva van egy a szakmájában meggyőző nő, akit szeretne a munkáltató alkalmazni, de a munkáltatónak nincs pofája annyira kevés pénzt adni, mint amennyit a lány kért, ezért látatlanban is megdobja a fizetését….
    Természetesen nem általánosítani akarok, de amióta interjúztatok is időnként, engem nemegyszer meglep az a “szerénység”, amivel a nők odaállnak egy bértárgyalásra, és nem, nem azért, mert szegények örülnek, hogy kapnak munkát! Sokszor jobbak, és kívánatosabbak (munkáltatói szempontból!) mint pár öntelt nyikhaj, aki a kopasz seggére akar dupla akkora fizetést.
    Amíg adott munkánál nem vezetik be a kötelező bértáblát (lásd közszféra), addig a bér-kérdés üzleti alapon dől el. Teljesítmény (vagy annak ígérete), költség/várható nyereség, alku (mint a piacon, ha kell pofátlanul!). Ehhez viszont partner kell!

    • Igen fontos felvetés. Ezt valahogy nem szokták vizsgálni – vagy legalábbis emlegetni – a bérrés kapcsán. Pedig tényleg úgy van, hogy a munkáltató a felvételi beszélgetésen rákérdez a pályázó bérigényére, aztán ha a jelöltet alkalmasnak találja, akkor mond ő is valamit, majd a végén megállapodnak. Na most, ha a pályázó eleve alacsony bérigényt fogalmaz meg, akkor abból nem lesz magas fizetés, mert (a te utasoddal ellentétben) a munkáltatók HR-esei ritkán szoktak többet javasolni, mint amennyit a jelölt kér.

    • Ez nagyon jó példa arra, hogy a nőket alapjában véve úgy nevelik, hogy legyél szerény, ne tartsd magad olyan sokra, fogd vissza magad, ne legyen akkora a szád, kérj kevesebbet. Ha nőként akármilyen helyzetben asszertívan képviseled magad, azt a legtöbbször agresszív viselkedésnek minősítik.

      • Igen, itt inkább a nevelésre kéne fókuszálni, semmint direktben a bérrésre.

        • A nevelés valóban nagyon fontos, de a bérrés ettől függetlenül létező dolog, akkor is, ha a nő igyekszik érvényesíteni az érdekeit.

          • Pontosítanék: a két jelenség (a bérrés és a nevelésből fakadó gyengébb érdekérvényesítés a nőknél) önállóan is létező, de semmiképp sem független, inkább nagyon is egymást erősítő dolgok.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: