5 dolog, amiben a Gender Studies erősen családbarát

A Gender Studies, vagyis a társadalmi nemek tudománya nem a biológiai nemek létezését vonja kétségbe, hanem a nemek társadalomban elfoglalt szerepét vizsgálja különféle – történelmi, antropológiai, szociológiai, pszichológiai, irodalmi, nyelvészeti, politika- és médiatudományi – eszközök segítségével. Kicsit sem családellenes, hanem épp ellenkezőleg: diszciplínái és törekvései azt a célt szolgálják, hogy egészséges, kiegyensúlyozott családokban élhessenek az emberek, szabad döntésük folytán. Íme, öt dolog – a sok közül – amelyben a Gender Studies egyértelműen a családot segíti, támogatja, erősíti.

1. A családon belüli erőszak felszámolása

Vannak bizonyos célok, amelyek a Magyarországon hiánycikknek számító konzervatív feminizmus és a progresszív oldal céljai között egyaránt szerepelnek. Ilyen például a párkapcsolati, családon belüli erőszak tudatos, súlyozott büntetése (hogy a jövő “lúgos orvosai” ne úszhassák meg pár év börtönnel), az áldozatok segítése, támogatása anyagilag és érzelmileg egyaránt, vagyis a híres isztambuli egyezmény egyértelmű törekvései. Ne felejtsük el, még mindig léteznek olyan körök, amelyekben a házasságon belüli nemi erőszak nem számít erőszaknak, hanem a “házastársi kötelességek” gyakorlásaként tartják azt számon. A kiegyensúlyozott, boldog, egészséges gyerekeket nevelő családokban ilyesmi nem történhet meg, ez minden józan gondolkozású ember közös célja, ideológiai háttértől függetlenül.

2.  A családtervezés tudatossága

A reprodukciós jogok elismerésével, a fogamzásgátlás szélesebb körben való elérhetőségével, a tudatos családtervezéssel, a család fogalmának kiterjesztésével és az örökbefogadás támogatásával több tervezett, vágyott gyerek születik, kerül családba. Nem az a cél ugyanis, hogy a nők kényszerből, egyéb alternatíva híján szüljenek “a vakvilágba”, hanem az, hogy minél több gyerek érkezzen őt segítő, támogató és legfőképpen szerető közegbe, ahol mindig van mit tenni az asztalra. A friss kutatások szerint nem a gyerekre nem vágyókat kell rávenni arra, hogy mindenképpen alapítsanak családot, hanem ahhoz kell megfelelő intézményi hátteret teremteni, hogy a nagycsaládra vágyóknál tényleg megszülessen a második, harmadik… gyerek is.

3. A férfiak és nők közötti bérrés megszüntetése

A tény, hogy az átlagos nő még mindig kevesebb pénzt kap ugyanazért a munkáért, mint azonos végzettségű és tapasztalatú férfi munkatársa, nem csak igazságtalan, de a gyerekvállalási hajlandóságnak sem kedvez. Az a nő, aki nem biztos abban, hogy a, képes megtakarítást félretenni a kisgyerekes időszakra, b, visszatérni a munkahelyére szülés után, c, egyfajta életszínvonalat fenntartani kisgyerekes anyaként is, értelemszerűen kisebb eséllyel fog gyereket, adott esetben még egy gyereket tudatosan vállalni. A nők lehetőségeinek, státuszának, a szülői szerep támogatásának fontos szerepe van abban, hogy ne csak azok szüljenek, akiknek nincs hozzáférésük a fogamzásgátláshoz, ezért aligha van más lehetőségük.

4. Az apa szerepének előtérbe kerülése, szülői jogainak és kötelességeinek egyenlővé tétele

A férfiak és a nők közötti bérrés manapság jelentős részben annak számlájára írható, hogy a háztartási munka és gyerekgondozás- és nevelés oroszlánrésze még mindig a nőre hárul, noha a várandósság-szülés-szoptatás triászán kívül minden egyébre képes az édesapa is. Kutatások tucatjai bizonyítják, hogy azokban a családokban, ahol az apa is aktív részese a kezdetektől a gyerek életének, később is szorosabb, bensőségesebb a kapcsolat a szülők és a gyerek között, és a nők is több időt tudnak fordítani a pihenésre, feltöltődésre, kreatív önmegvalósításra – mindez pedig a gyerekkel töltött minőségi időnek is kedvez. Fontos, hogy nálunk is meghonosodjanak azok az aktív apaságot segítő intézkedések, amelyek Svédországban már jó ideje sikeresek: hogy ne történhessen meg az, hogy egy fiatal apát a néhánynapos apaszabadság igénybevétele miatt rúgnak ki a munkahelyéről, vagy válás esetén automatikusan az anyához kerül a gyerek a nyugaton szinte már egyeduralkodóvá vált osztott elhelyezés helyett.

5. A korlátozó sztereotípiák és szexista kommentek ritkulása

Sokszor bele sem gondolunk, mennyi ostoba és gyakran igen veszélyes sztereotípia nehezíti életünket. A kisfiú nem sír, a férfi nem mutatja ki érzelmeit, nem kér segítséget, nem “lelkizik”. A kislány csendben játszik, a matematikához és a reál tárgyakhoz butuska, a nő egészséges önérdekérvenyesítése a társadalom szemében egyenlő az agresszióval (ez egy általam is ismert konkrét kutatás eredménye is: egy női célközönségnek tervezett termék marketingkampányában vettem részt szövegíróként, amikor a specifikációk között olvastam, hogy milyen – önérdekérvényesítést segítő – megfogalmazásokat kell kerülni, mert azt a kelet-európai közönség az agresszió megnyilvánulásaként érzékeli). A nők pletykásak, terjengősek, körülményesek, nem mondják ki nyíltan, amire gondolnak, meg kell őket fejteni. A férfiak nyersek, folyton versengenek, állandóan félrelépnek, ez a genetikai kódjuk. Minden férfi “csak azt” akarja, minden nő kurva, direkt a pénzre hajt. A példákat még sorolhatnánk. Nyilván mindre ismerünk példát bőven, de közben az is egyértelmű, hogy ezek a korlátozások nem fedik a teljes valóságot, és senkinek sem kedveznek. Az, hogy ezekre a problémákra tudatossá váljunk, és egyeduralmukat megszüntessük, minden jószándékú férfi és nő célja, nem csak a Gender Studies öncélú baromsága.

Ha a téma mélyebben érdekel, és kérdések maradtak benned, olvasd el, mik a leggyakoribb tévhitek a genderőrülettel kapcsolatban, amelyek téged is korlátoznak.