Aktuális

A legfontosabb dolgok, amelyeket az írásról tanultam IV.: A modorosságról, tabuk nélkül

A kezdő szöveggyárosok leggyakoribb hibája – a már említett sallangon belül – a modorosság. Eredeti, izgalmas ötleteik vannak, óriási a lexikális tudásuk, választékos a szókincsük, a végeredmény mégis egy mesterkélt, túlírt, néhol már-már komikus írás, amin az igényes olvasó csak akkor röhög, ha nem próbálkozott még maga is írással. Merthogy a modorosságot kiiktatni még a vén profik számára is szép feladat… Ne stresszelj hát miatta, inkább beszéljünk róla nyíltan.

kép: pixabay.com

Először is, mi is az, hogy modoros?

A modorosság a szótár szerint „nem természetes, erőltetett, mesterkélt modorú, stílusú” megnyilvánulást, jelen esetben írást jelent. A Szlengblog azt mondja, hogy „megjelenésében, viselkedésében, beszédstílusában erőltetetten megnyerőnek tűnni próbáló, ugyanakkor eufemisztikus, finomkodó és idejétmúlt gesztusokhoz zavaróan ragaszkodó”. Én ennél egyszerűbben fogalmazok: modorosnak számít az írásban minden és bármi, amit élőszóban egy informális, szabad közegben, természetes körülmények között sosem mondanál… és kínosan modoros, ha rajtad kívül más élő ember sem.

Miért jellemző a legtöbb kezdő bloggerre, cikkíróra, szerzőre a modorosság?

Természetes, hogy az életben különféle szerepekhez alkalmazkodunk: másképp kommunikálunk, amikor tanárként a katedrán állunk, másképp a kedvenc kofánkkal a piacon, és megint másképp, amikor a kedvesünkhöz bújunk az esti filmnézésnél. Ilyenkor nem csak a szavaink, de a hanghordozásunk, mimikánk, gesztusunk is más és más, a helyzetnek megfelelő.

A kezdő blogger, cikkíró, szerző – az egyszerűség kedvéért nevezzük íróembernek – általában annyira új még íróemberi szerepében, hogy tudat alatt szükségét érzi a szerep elkülönült definiálásának, hangsúlyozásának, így aztán nem a személyiségébe integrálja azt, hanem egy külső szerepből kiszól: más hangon szólal meg, mint ahogyan azt egyébként, a hétköznapokban tenné.

Meg akar felelni, fel akar nőni a feladathoz, hogy ő most itten sok emberhez szól és népnevel, és ezért úgy érzi (ne feledjük, tudatalatti folyamatokról van szó), a megfogalmazás bonyolításával maga is szofisztikáltabbá válik, a terjengősség által pedig többet ad olvasóinak. A valóságban természetesen a bonyolultabban leírt gondolat nem árnyalja magát az üzenetet, a terjengősség pedig nem többletinformáció, hanem ugyanannak a tételnek a papagájszerű ismételgetése. És épp ez az, ami a modorosságot nevetségessé, sőt: olykor bosszantóvá is teszi.

De akkor most már nem is fogalmazhatok választékosan? Az életben sem tőmondatokban beszélek.

Dehogynem, a modorosság kiiktatása az írásból nem jelenti azt, hogy a választékosság is eltűnik, sőt! Képzeljük el ezt úgy, hogy a választékosság a fa csodaszép, színes virága, a modorosság pedig a törzsre kúszó gaz, esetleg gombás fertőzés, amely a virágot is elpusztíthatja. Ha kiiktatjuk a modorosságot, a szöveg nem kevésbé választékos lesz, hanem tisztább, élvezhetőbb.

 Jó… de hogyan lehet megszabadulni a mesterkélt, élőbeszédtől idegen, túlbonyolított maníroktól?

  • Nagy-nagy adag tudatossággal. Először is, ismerd be: nincs ebben semmi rossz, mindannyian keresztülmegyünk ezen a fázison, amikor írni kezdünk (hajaj!). Ettől még nem vagy tehetségtelen, kutyaütő, ostoba, pályára alkalmatlan flótás (hé, használják még egyáltalán még ezt a szót?).
  • Olvass nagyon-nagyon sokat, és figyeld a szövegeket. Vannak szerzők, akik elég jól állnak a bosszantó manírok felszámolásával, ők segíthetnek belazulni. Az online világban az elengedéshez ajánlom Szily Lacit (szeretem, ahogy a közhelyeket is újraalkotja, poénos, egyéni formában), Sixx hogyvoltos bejegyzéseit, Bihari Viku Tékasztoriját, az egész legendás Modoros blogot, de a blogcikkeken túlmutatva Péterfy-Novák Éva stílusa előtt is leborulok. Nézd meg az Egy asszony blogot (egyasszony.wordpress.com), amiből a könyve is született,  és el fog bűvölni az a fajta letisztult, döbbenetes kifejezőerőt sugárzó stílus, amellyel a szerző elénk tárja történetét. Sehol egy fölösleges póz, egy redundáns jelző, mégis végtelenül színes az elbeszélésmód, és a lélek legmélyéig hatol. Zseni ezen a fronton Vámos Miklós is, aki különc módon még a „közölte”, „mondta”, „sóhajtotta” állandó ismételgetését is legyőzte, mert úgy gondolja: fölösleges külön kiemelni a nyilvánvalót, az ilyesfajta igéket követő határozószavak („elégedetten”, „remegve”, „kíváncsian”) pedig teljesen fölöslegesek egy regényben, elvégre mégis mi a szart olvasott eddig az olvasó, ha még a hangulatot sem érzékeli tökéletesen. És milyen igaza van! Ez azonban egy magasabb szint, ehhez már nagyon kell tudni írni.
  • Használj apró trükköket a mindennapokban. Írd meg a szöveget fejben a pillanat hevében, érzelmi telítettséggel, mintha csak egy barátodnak mesélnéd el, mi történt. Iktass ki konkrét szavakat: emlékszem, 10 éve a WAN2 szerkesztőségében a főszerkesztő tiltólistára helyezte a „korong” és a „lemez” szavakat, én annak idején az Origo programajánló rovatának szerkesztésekor megtiltottam magamnak a „megrendezésre kerülő” kifejezés használatát – az ilyesfajta tiltások választékosabbá teszik az írást, miközben a közhelyeket és ismétlődéseket is kiiktatják. Használd Joyce Maynard trükkjét, amiről én is írtam: játszd azt, hogy minden szavad 500 Ft-odba kerül, és számold ki, mennyit spórolsz, ha kihúzol bizonyos szavakat. Játssz a terjedelemmel: írj direkt 600 és direkt 1200 szavas cikkeket (plusz-mínusz 10 százalék belefér), hogy a terjedelem korlátjainak tükrében is érezd saját kreativitásodat és szerkesztői zsenialitásodat: sajnos ezt nem gyakoroltatják velünk a magyar fogalmazás órákon, ellentétben az angolszász kultúrával, így a legtöbb hazai szerző nem tud adott terjedelemben gondolkodni pályája elején, csak több év rutin után.
  • Légy önmagad szerkesztője, miután megírtad a cikket. Az írás és a szerkesztés más és más tudatállapotot igényel, ezért az írás flow-állapota után után kicsit később térj vissza a cikkhez, és pucold le a stílust minden terjengősségtől, közhelytől, mesterkéltségtől, manírtól, így a tartalom is nagyobbat fog ütni.
  • Meg úgy egyáltalán: legyél önmagad. Ez a legjobb tanács.

És akkor a végén megszabadulok a modorosságtól?

Haha, legyünk optimisták, persze. Az igazság azonban (te jó ég, mi volna, ha én meg az az „azonban”-t irtanám ki? Meg lennék lőve…) az, hogy még 10+ év tudatos munkája és többezernyi cikkre kiterjedő rutinja után is igen gyakran találok olyan orbitális közhelyes modorosságot a szövegeimben, hogy talpig pirulok. Ez egy ilyen műfaj: de már dolgozni a redukción is óriási lépés, rengeteg fejlődési lehetőséggel és minőségi előrelépéssel.

Jó munkát hozzá!

 

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

3 hozzászólás A legfontosabb dolgok, amelyeket az írásról tanultam IV.: A modorosságról, tabuk nélkül bejegyzéshez

    • Te? Pedig te nem is…

      • Dehogynem, főleg a legkorábbiak, nem is tudom ma már végigolvasni őket. A legkínosabbakat át is raktam piszkozatba magamnak, jobb az úgy mindenkinek. Pedig úgy indultam anno neki hogy én archív jelleggel is megtartom nyilvánosan minden hülyeségemet, hát ennyi lett belőle. Meg az az igazság hogy profi sem vagyok a teljesen tudatos szerkesztéshez.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: