9 titok a blogról a 9. szülinapja alkalmából

Szép kerek szám, nemde? Úgyhogy most ünneplünk.

Sok posztot töröltem, mert modoros szarok, terjengősen unalmasak vagy megírtam már ötvenszer a témát máshol.

A jó hír, hogy a világnézetem az elmúlt 9 évben nem nagyon változott, viszont egy fokkal frappánsabban meg tudom fogalmazni a mondandómat. Azért némi fejlődés csak van, na.

Sosem szántam elég időt – vagy épp pénzt – a blog Facebook-menedzsmentjére, de nem bánom.

Mivel ezekben az években végig a média leginkább clickbait szektoraiban dolgoztam, a hobbifelületen már egyáltalán nem fektettem energiát a promócióra. Sem szponzorált megjelenés, sem tömeges meghívások, sem játékok nem növelték az elérést, bár csoportokban szoktam spammelgetni. Az az igazság, hogy ha az ember főállásban a látogatottságért harcol nonstop, nem akarja ezt tenni még a szabadidejében is.

Van egy csomó barátom és munkám, amit a blognak köszönhetek.

Mindig mondom, hogy a blog terápia, kapcsolódás és referencia, tehát a három dolog valamelyikéért – szerintem nyilván mindháromért – érdemes blogolni. Sokszor – és egy kicsit náci dolog lesz – nem is értem, hogy tudnak emberek nem írni. Hogy bírják ki???

A blog történetének legnézettebb posztját máig keresik.

Igaz, sokan egyáltalán nem értik. Akárhogy is, a poszt nincs a személyes kedvenceim között.

Miért vonzódnak a nők a seggfejekhez?

282,929

Az átlagos blogposzt 600 szó, 30 percig tart megírni, és 2500 oldalletöltést ér meg.

És akkor ehhez képest vannak a kiugró nézettségű posztok és a mélypontok, amiket a kutya se olvas. Ezek általában a szakmai dolgok, rétegtémák.

Hát igen, a legtöbben a Facebookról jöttök.

A blog története során a legtöbb kattintás a Facebookról érkezett, ez több mint egy millió fölötti szám. Ezt követi a google keresés (általában vicces keresőszavakkal), kapu.hu (köszi!), az ize.hu és a mandiner.hu, haha.

A legsokkolóbb felfedezés: soha nem gondoltam volna, hogy ennyien küzdenek szövegértési problémákkal.

Soha nem zavart különösebben, ha valaki nem ért egyet velem, de a szöveg meg nem értésének magas aránya még mindig meg tud döbbenteni, fel tud kavarni. Ez azért nehéz, mert szeretem az izgalmas vitákat, de mégis hogyan diskuráljak azzal, aki olyasmibe kapaszkodik, amit én soha nem állítottam, sugalltam, ami távolabb áll tőlem, mint tőle?

Azt már felfedeztem, hogy sokszor a probléma nem kimondottan kognitív jellegű, hanem egész egyszerűen az olvasó prekoncepcióira épülő racionalizáció: a saját világnézetéhez képest pozicionálja mások írásait is, hogy könnyebben el tudjon igazodni a jókra és rosszakra, feketékre és fehérekre osztott világban. Ezzel nehéz mit kezdeni.

A blacklistre (akiknek kommentje tiltva van) a 9 év alatt heten kerültek, ami nem egy nagy szám… és ötről fogalmam sincs már, kik ők.

A blacklist az a felület, ahová a tiltásra kerülők nevét, mailcímét, IP-számát stb. írod be, szóval a trollok és a spammerek süllyesztője. Én általában elég liberális vagyok e téren, csak a nagyon buta, agresszív kommenteket nem engedem be, tiltásra pedig az kerül, aki ilyesmivel többször is próbálkozik, vagyis a közösség nyugalmának megzavarására tökéletesen alkalmas.

Én annyira, de annyira örülök annak, hogy itten ilyen jókat lehet beszélgetni.

Mert jókat lehet. És ez tök jó. A blogon 26 457 komment van, mostanság havonta 204 hozzászólás érkezik. Maradjon is ez így még vagy háromszor kilenc évig!