Aktuális

Szőrösen, csupaszon vagy kis leszállópályával? Nem is ez a fő kérdés!

Az egész világot körbejárta a dús testszőrzetét elvi okokból meghagyó meghagyó fitneszblogger, Morgan Mikenas története. Nem ő az első, és feltehetően nem is az utolsó, aki büszkén hirdeti a természetes test szépségét, az azonban sokat elárul társadalmunk nőképéről, hogy többségünk milyen ellentmondásosan viszonyul a témához.

kép: pixabay.com

Alapvetően kétféle iskola létezik. Az egyik szerint a testszőrzet teljesen természetes, egészséges dolog, testünk védelme szempontjából fontos funkciója van, és csupán a nőket sújtó beteges szépségelvárások démonizálják azt. Egyes vélemények szerint a fiatalságkultusz már-már pedofíliába hajlik, a férfiak egy része tapasztalatlan, szűz lány „beavatásáról” fantáziál, ezért a modern erotikus irodalomban és pornóban zömében csupasz női nemi szerveket látunk, amely a gyereklányok szőrtelenségére emlékezteti a nézőt, szemben az érett, egészséges felnőtt nő természetes szőrzetével.

A másik iskola úgy véli, hogy a testszőrzet eltávolítása – ideértve a szeméremszőrzetet is – alapvető modern higiénés és esztétikai elvárás, amely jelentősen megkönnyíti és élvezetesebbé teszi a mindennapokat: a tisztálkodás könnyebb, a vizelés higiénikusabb, az esetleges kóros elváltozások könnyebben észrevehetők, az orális szex élvezetesebb, azonkívül izgatóbb is, ha az aktus során az egész szeméremtest tisztán kivehető, vagyis nem borítja azt dús testszőrzet. Mire egy átlagos nő betölti a harmincat, jó eséllyel a szőrtelenítés többféle módját is kipróbálta, a borotvától a gyantán át a lézeres kezelésig.

Az, hogy a két iskola közül melyik a népszerűbb, összetett kulturális és társadalmi kérdés, koronként és régióként változik, hogy épp a szőrös vagy épp a szőrtelen vagina számít-e vonzóbbnak, vagyis mi éppen az etalon. Ha objektíven – szigorúan orvosi szempontból – vizsgáljuk a kérdést, nyilvánvaló, hogy a szőrös és a szőrtelen nemi szerv mellett egyaránt találunk érveket. Éppen ezért nem érdemes arról vitatkozni, hogy növesszük-e ötcentisre a bozótot vagy inkább szabaduljunk meg tőle örökre, hanem inkább az a cél, hogy visszaadjuk a nők kezébe a testük fölötti önrendelkezés jogát, vagyis hagyjuk: hadd döntsék el ők maguk, hogyan érzik magukat komfortosabban.

Meggyőződésem, hogy nem a szőrtelenség – vagy akár a szőrkultusz – trendjével van baj, hanem az előítéletek, sztereotípiák garmadával, ami mindkettőhöz tapad. A szőrtelen nő ribanc, esetleg divatőrült, agymosott áldozat, aki nyilván mélyen legbelül önértékelési zavarral és súlyos megfelelési kényszerrel küzd, ezért szenved a borotvával. A szőrös nő ezzel szemben igénytelen, gusztustalan, esetleg piszkos némber, aki cseppet sem ad magára, és nyilván mosakodni sem szeret… de akár agresszív, szélsőséges feminista kiállásról is lehet szó, bármit is jelentsen az. Talán fölösleges külön kitérni arra, hogy mindkét szemlélet problémás, ráadásul a valóságot sem fedi egyik sem: a világ ennél jóval színesebb.

Bár a mérsékeltek gyakran hozzák fel a finoman trimmelt, fazonra vágott, vékony csíkban meghagyott, ápolt fanszőrzetet óhajtandó példaként, én a megoldást nem egy újabb – harmadik, negyedik, sokadik… –  alternatíva meghonosításában látom. Azt gondolom, inkább az szabadítja fel a nőket – a szőröseket, a szőrteleneket és a „kis leszállópálya” híveit egyaránt, – ha nem kell magyarázkodniuk egyetlen intim, személyes döntésük miatt sem, és nem kapcsolódik stigma ahhoz, mit tesznek a testükön található szőrrel egy-egy adott életszakaszukban (merthogy igen, ez akár változhat is).

A cél az, hogy a nők rendelkezhessenek testük felett, és a számukra leginkább kényelmes és vonzó opcióhoz ne kapcsolódjanak súlyos előítéletek, sztereotípiák. Hiszen nincs két ember, akinek az ujjlenyomata egyforma, miért kellene, hogy a szeméremtestünk az legyen…?

 

 

Reklámok
Eszter névjegye (847 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

13 hozzászólás Szőrösen, csupaszon vagy kis leszállópályával? Nem is ez a fő kérdés! bejegyzéshez

  1. A szőrös láb azért durva. :)

    • Tény, de hát minden sötét hajú nő így néz ki natúrban. :) Még én is, a lézer előtt.

      • Igen, pont nevettem, hogy “gyárilag” nekem is ilyen a lábam:) Már lehet, hogy nem nőne vissza ilyen szépen, mert epilátort használok (de alig viszi:)). Valamiért ez elég masszívan beégett, hogy a lábat le kell szőrteleníteni. 2000-es évek elején voltam tini, ’90-esek végén kamaszodtam, talán azért. Nem voltam menő.
        A karom viszont ilyen – egy időben nem tetszett, mert szeplős is*, de szépen egy irányba áll, barna és fekete finom szálakból van, elvan az ott.

        *idővel jöttek ki, seregestül, nem is értettem, hogy miért pont a karomon és egyáltalán. Inkább a vörösek meg szöszkék szoktak szeplősek lenni, nekem meg sötétbarna a hajam, és relatíve fehér a bőröm, de az a fajta, amelyik könnyen alkalmazkodik a fényviszonyokhoz, és napon aranybarnára sül. Ha nincs nap/szoli, akkor mondjuk ordító kontrasztot alkot a haj-szemöldök stb meg a bőr, ezt szoktam enyhe önbodyshaminggel csirkelábszínnek hívni:)

    • Mondjuk inkább úgy, hogy szokatlan. Ahogy a szőrtelenített pasi is (ugye találkoztatok már azzal, hogy a nem szőrös pasi nőies, buzi, stb?)

  2. Hát igen. Én már csak azt nem értem, hogy ki az, aki nem ért egyet ezzel? Mármint mégis hogy a jó életbe veszi magának a bátorságot bárki ahhoz, hogy megmondja neked, hogy hol milyen legyél? Mégis mi köze van ehhez bárkinek?

    “…de akár agresszív, szélsőséges feminista kiállásról is lehet szó, bármit is jelentsen az.” Én erre tudok egy példát hozni. Még jó pár éve dolgoztam egy gyárféleségben, de én már akkor is úgy voltam vele, hogy ahol lehet, még a karomról is leszedetem a szőrt, mert engem rohadtul zavar. Nem tetszik egyszerűen. Felmerült ez a téma az egyik munkatársammal, akit akkor láttam életemben először és utoljára, de elkezdte nyomatni a szöveget, hogy miért szőrtelenítem magam, kinek akarok ezzel megfelelni, meg nyomta ezt a tényleg már vérfemináci szöveget, én meg köpni-nyelni nem tudtam. Érted, ott ettem a kis szendvicsemet, erre egy vadidegen nő elkezd nekem elég agresszívan és gesztikulálva papolni arról, hogy én tuti el vagyok nyomva.

    Az egész helyzet annyira abszurd volt, hogy végighallgattam, és mikor nézett rám nagy kigúvadt szemekkel – gondolom a hatást várta -, én csak elkezdtem röhögni az egész szürrealitásán, és nem is bírtam abbahagyni percekig. Természetesen az SS-katona megsértődött és elviharzott, de tényleg, nem akartam megbántani, de vannak olyan helyzetek, mikor nem tudsz mit csinálni, csak kitör belőled a röhögés.:”D Igaz, ilyen csak egyszer fordult elő.

    A másik ilyen – ugyanebben a gyárban -, mikor egy vega / vegán odahajolt a pofámba meg a kajámba, hogy “Te húúúúúst eszeeel?”. Igeeen baaazdmeeeg. Éééés?

    Tök mindegy, hogy melyik oldal, a térítők mindenhol ott vannak, na tőlük lenne érdemes megszabadítani az egész emberiséget. Mindenki jobban járna, már no offense.

  3. Hát igen, ezt most jól megmondtad. Egyikkel sincs semmi gond. Ez ugyanolyan, mintha szingli nőként szeretőt tartasz, vagy épp megpróbálkozol egy kapcsolattal, akkor hülye k*va vagy, ha meg nincsen senkid, akkor b**szatlan p*csa.. Már elnézést a csúnya szavakért, (ha úgy érzed, javítsd át valami nyomdafestéktűrő verzióra,) de ezeket konkrétan nem egyszer megkaptam. Tehát teljesen mindegy, hogy épp van valakim, vagy nincs, ha az illető férfiú nem kell, akkor valamelyiket a kettő közül biztosan megkapom. :D Szerintem ez a szőrtéma pont ugyanez. Ha nem szőrtelenítesz, akkor igénytelen vagy, ha meg egy szál szőr nincs odalent, akkor meg ribanc…. Szerintem kár is foglalkozni azzal, hogy ki mit mond, mindenki éljen úgy, ahogy jól esik neki.

  4. “szőrös vagina”, hát ez vicces, A vagina a hüvely, az sosem szőrös, tépne is rendesen – söt még a hüvelybemenet sem szőrös, akárcsak minden, a nagy szeméremajkakon belül lévő, kisajkakkal, vizeletürítő nyílással ötvözött külső női nemi szerv – azaz a vulva – természetből fakadóan minden felnőtt nőnél szőrtelen. Ami szőrös, az a nagy szeméremajkak külső felülete valamint a szeméremdomb más néven Vénusz-domb. Annak pedig fontos eü.szerepe van. De ma a nők állandó vegzálása és a beretvaipar haszna fontosabb ennél.

  5. A szőr téma nagyon jó!

    A két “iskola” nézetei között pedig vannak nyilvánvaló tévedések, ilyen pl., hogy a női szőrtelenítés az valamiféle modern kori “betegség” – ehhez legyen elég annyi, hogy a nagyanyám, aki egyszerű munkásasszony volt, időről-időre gyertyával perzselte le az amúgy nem túl erős lábszőreit. Számos adat van arra, hogy a nők szőrtelenítettek már az ókorban, szóval kár ezt betudni médiának, pornónak, bár nyilván erősiti a szőrtelenítés trendjét bőven. A nőiborotva- és szőrtelenítőkrém lobbi világméretű összeesküvése – minden igyekezetük ellenére – pedig még a Holdból is látszik, nem túlzás kijelenteni, a nyomás már-már a fizikai erőszak határát súrolja.
    Az igazság az, hogy (brit) tudósok sem tudják még megmondani pontosan, hogy milyen evolúciós okból maradt meg csekélyke szőrzetünk, tippelgetnek egyfajta szagcsapdára is, de kézzelfogható haszna, előnye már nincs. A szőrtelenítés érzékeny bőrűeknél nyilván lehet problémás, de a meghagyott szőr maga semmiféle igazolt előnnyel nem jár. Igaz, olvastam olyan érvet, hogy a pisit jól elvezeti, hát nem tudom, ebben nem tudok nyilatkozni.

    A pedofíliával, pedo-tempókkal való vádaskodás pedig hülyeség. Az sokkal inkább jelentheti a kislányos arcú, kisfiús felépítésű nagyon fiatal lányokhoz való vonzódást. Mitől lenne pedofil, akinek tetszenek a borotvált MILF-ek? :-)

    Szerintem a képen látható szőrláb csúnya, nekem nem tetszik, de nem foglalkoztat a kérdés, ha neki így jó… A tetováltakkal, testmódosítottakkal, rommá gyúrtakkal sem foglalkozom.

    Viszont szeretném kifejezni rosszallásomat, sőt, felháborodásomat hogy a bejegyzés diszkriminatív módon fel sem veti a férfi szőrtelenítés kérdéskörét. Pedig mi is megkapjuk: minimum hülye piperkőc, de inkább buzi, enyhébb esetben férfiatlan, gusztustalan, “hát én nem bírnám elképzelni” a férfi-női reakciók jó része. Úszóknak, kerékpárversenyzőknek még csak-csak elnézik, de mindenki más köcsög.

    Holott szerintem csak kényelmesebb, higiénikusabb hónaljkutya nélkül, más testrészen pedig akár praktikusabb, pl. bemelegítő krémet bemasszírozni könnyebb, kellemesebb olyan lábon, ami nem vetekszik a jetiével.

    • Nem mintha a szőrtelenítő-lobbi megérintett volna (szőrös láb kevésbé zavar, mint a szőrtelen lágyék), de a nemi diszkrimináció miatti felháborodásoddal tökéletesen egyetértek!
      ;)

  6. Morgan Mikenas képe nagyon elgondolkodtatott. Egyrészt, mert meg sem tudom mondani, mikor láttam utoljára ilyen szőrös női lábat (talán 1997 májusában Keszthelyen a tizenegyedikes osztálykiránduláson az osztályfőnökömét, aki akkor egy nyugdíj előtt álló kedves, ötvenes hölgy volt), és ennek nyilván oka van. Manapság már nem szokás, illetve ciki így az utcára menni, és ezt mindenki olyan természetesnek veszi, mintha VALÓBAN szőrtelen lenne a lábunk, mintha ez lenne az alapbeállítás, a szőr pedig a normálistól idegen elhajlás. Holott ugye nem…

    Másrészt, mert az volt az első gondolatom, hogy nekem ez nem tetszik. Ami az én egyéni véleményem és ebben a vonatkozásban nem is fontos – annál fontosabb, hogy vajon miért nem tetszik nekem. Vajon miért ez jut eszembe először? Mert szokatlan? Ha szőrös lábakhoz lennék szokva, akkor mit szólnék, ha meglátnék egy szőrtelent? Tetszene? Vagy akkor az lenne a furcsa? Fogalmam sincs, és ebből is látszik, hogy mennyire meghatározza a környezetünk és a szokásaink, hogy mit látunk szépnek.

    Úgy emlékszem, hogy amikor először borotváltam le a saját lábam – azért, mert mások is ezt tették a korosztályomban, magamtól nem hiszem, hogy eszembe jutott volna – akkor tetszett, hogy nincsen rajta szőr. Puha volt, sima és jó érzés volt megsimogatni – azóta is ilyennek tetszik és így érzem jól magam. De vajon ha nem lenne módom borotválni, tudnám-e jól érezni magam szőrös lábbal? Nem vagyok benne biztos. Szóval azt tudom, hogy nekem mi tetszik magamon. Csak azt nem tudom megmondani, hogy vajon ez egy belülről fakadó tetszés, vagy a szocializáció eredménye-e.

    • Bennem az merült fel Mikenas képe láttán, hogy 1. nem tetszik 2. férfias mintában szőrösödik (a Dívány láttam egy képet a combjáról, sosem láttam még nőt így szőrösödni) Ezt hormonzavar okozhatja. Szóval, furcsa volt, persze lehet, hogy normális jelenség, csak én nem láttam elég szőrös nőt. :)

  7. Alapvetően az a fontos, hogy ő így jól érzi magát. Vagy: ő így érzi jól magát.
    A többi tökre nem számít.

  8. Nem igazán tetszik a szőrös láb, még akkor is lekaptam a szőrt, amikor senki sem látta, télen. A másik helyen meg olyan kevesen látják, hogy ez nem is értem, hogy lehet vitatéma? Nemcsak a szőr, hanem a haj kapcsán is hallom, hogy jaj, nem vágathatom le, mert nem engedik, a szülők/férj, nem csinálhatom vele ezt/azt. Beleszólunk egymás dolgába, mert nem vagyunk toleránsak, de annyira, hogy ami nekünk tök mindegy, sehogyan sem érint, még abba is beleszólunk. Pl. a neten egy tök ismeretlen lány lába nekem hótt mindegy, hogy bundás-e vagy sem. Meg a szomszéd szőre is a lába között, amit sosem fogok látni, hát nem mindegy van-e vagy nincs neki?? :D

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: