Faszfotót kaptam, engem tiltottak le három napra

A női lét szépsége, hogy nagykabátban is rendszeresen utánad fütyülnek az építkezéseken, és havi egy faszfotó azért mindig érkezik a Facebook híres Message Request mappájába, ahová a vadidegenek írogatnak. A világ rendjéről sokat elmond, hogy legutóbb engem tiltott ezért a rendszer, nem pedig a jóembert, aki szükségét érezte a kitárulkozásnak. Kár meglepődni, nagyjából ez történik akkor is, amikor egy nő a rendőrségen jelenti, hogy zaklatták, bántalmazták, megerőszakolták: sok esetben még ő a bűnös, aki viselkedésével, öltözködésével, de leginkább a puszta létével “kiprovokálta magának” az abúzust.

Ha pöcsképről van szó, én már rutinos játékos vagyok: annyit kaptam már, hogy komplett kis galériát rakhatnék össze belőlük. Éppen ezért a Message Request mappát havonta legfeljebb egyszer nézem, és a “hello sexi” és a “van kedved sexelni?” kezdetű üzeneteket eleve nem nyitom meg. Minek? Aki olyan szellemi szinten mozog, hogy ezzel a csökött módszerrel próbál partnert találni, annak ugyan magyarázhatod, hogy ha történetesen egyedülálló, fehérmájú nimfa volnék, netán két éve egyáltalán nem szexeltem volna, akkor sem keltené fel az érdeklődésemet a primitív helyesírási hibák kíséretében megosztott lottyadt, eres farka, illetve a random a farokkép, amit egy felnőttoldalról lopott le, hogy azzal “csajozzon”.

Szóval, ezek az illusztrációk többnyire hidegen hagynak, de ma valahogy dömping volt, egyszerre többfelől is ostrom érkezett, besokalltam. Ezek a nyomorultak valószínűleg csak .jpg-ben látnak nőt, ezért aztán zsinórban tucatjával küldik egyszerre a frankót a nagyobb oldalakon és különféle csoportokban megnyilvánuló vadidegen nőknek, vak-tyúk-is-talál-szemet alapon. Eszembe is jutott egy pillanatra, hogy megérdemelne egy nyilvános, arccal és névvel egybekötött szégyenfalat a többségük, és az talán a későbbi próbálkozóknak is kedvét szegné, mint elrettentő példa. Végül azonban annyiban hagytam a dolgot, csak egy méltatlankodó privát üzenetben osztottam meg a kedvessel a screenshotot a szerencsétlen balek lankasztó pöcséről, hogy feszültségoldásként röhögjünk legalább egyet.

Nos, másfél perc sem telt el, a Facebook rögtön tiltott, méghozzá három egész napra a sérelmezhető tartalom publikálása miatt. Ami azt illeti, természetesen én sem támogatom, hogy faszfotók sorjázzannak a hírfalon, amit gyerekek is láthatnak – meg úgy egyáltalán, bárki, aki nem kíváncsi rá… – de mivel privát körben történt megosztásról, nem pedig hírfalon elhelyezett nyilvános posztról van szó, nem értem a dolgot. Továbbá felmerül az az ennél is súlyosabb probléma is, hogy amikor egy nőt ilyen képekkel zaklatnak, számára a jogos önvédelem egy formája az, ha a hozzá közelállókat is értesíti a történtekről, méghozzá oly módon, hogy az elkövető felismerhető legyen: a konkrét képpel, és az arcot és nevet is tartalmazó képernyőfotóval. Ez az első lépés azelőtt, hogy a bizonyos kereteket átlépő zaklatás esetén az ember a rendőrséghez fordul.

Annál is inkább fontos megosztani a partnerrel, egy-egy baráttal, rokonnal az ilyen kedvesnek nem nevezhető meglepetéseket, mert vannak esetek, amikor nem vadidegen nyomorult lúzerek, hanem távolabbi, közelebbi ismerősök zaklatják az embert intim képekkel, és ilyenkor az áldozat akár veszélyben is lehet. Egy kolléga, akit visszautasítottunk, egy szomszéd, aki így próbálja magára felhívni a figyelmet, egy ex, aki nem képes feldolgozni a szakítást, valaki a közelből, aki már régóta figyel téged… Ilyenkor tilthatjuk és jelenthetjük az illetőt a Facebookon, súlyos esetben feljelentést tehetünk a rendőrségen, de amellett elengedhetetlenül fontos, hogy – akár a feszültségoldás, akár a traumafeldolgozás, akár a jogos önvédelem miatt – legyen a közelünkben olyan bizalmas, aki szó szerint képben van a történteket illetően.

Természetes, hogy a Facebook automatikusan leszedi a kifogásolható tartalmakat, illetve tilt ilyenkor, de ez soha nem történhetne meg a kontextus utólagos felülvizsgálása, és az ehhez kapcsolódó igazságtétel nélkül. Márpedig egyértelmű, hogy a világcég nem fektet energiát ebbe: a legutóbbi tiltásom oka, hogy a leggyakoribb, lélekromboló pornómítoszokról osztottam meg egy – ruhában látható nővel illusztrált – cikket tisztán edukatív céllal, és erre a tiltást követően hiába mutattam rá, higgadtan és racionálisan még csak választ sem kaptam a supporttól a három nap alatt. Ha tiltunk mindenkit, aki a “pornó” szót leírja, nem a pornót szüntetjük meg ezzel, hanem a témában folytatott konstruktív párbeszédnek szabunk gátat, ami viszont már ártalmas lehet.

Akárhogy is, a mai akció után még nehezebb elképzelnem, hogy egy ennél komolyabb, nem csupán virtuális zaklatás esetén egy nő a hatóságokhoz fordul panaszt tenni: hiányzik az neki, hogy minden platformon még őt büntessék, amiért áldozattá vált…?

És a legszebb az egészben: a faszfotó teljes életnagyságban még ott van az inboxomban, a kedves Zoltán nevű küldő azóta is aktív.