Aktuális

A Facebook-csoportok etikettjének 7 aranyszabálya

Mint minden médiamunkás, én is több száz Facebook-csoportban vagyok jelen munkám kapcsán. Információgyűjtés, témaszerzés, promóció, a szokásos dolgok. A többségüket nem követem, de olykor akaratlanul is látom, hol mi zajlik, így egy frappáns kis csokor a napokban össze is állt bennem a tapasztalatok alapján…

kép: pixabay.com

 Nem fúrod a csoporttársat, ha bajod van vele, hanem a többiek bevonása nélkül tiltod.

Az egyik leggyakoribb probléma, hogy egy csoporttag idegesítő ismerőse, kedves ellensége hirtelen feltűnik, és az illető kirohanásokat rendez ellene: hogy nem is igazi önellátó, nem is pránanadizik, nem is angliai magyar, nem is 2017-ben fog szülni, nem is depesmódos… mintha az ilyen csoportoknál alapfeltétel volna, hogy csak az említett kategóriák tagjai jelenthetnek meg, mezei érdeklődők, érintettek barátai és szimpatizánsok nem. A valóságban ilyenkor az van, hogy a „tiltás” gomb rendeltetésszerű használatát kell csak elsajátítanod lelki békéd érdekében: ha szépen benyomod az illető neve mellett, soha a büdös életben nem látjátok egymást a Facebookon, egy gonddal kevesebb lesz rögtön. Tessék használni, épp erre való, ne a csoportot és az admint cseszegesd ránk nem tartozó személyes konfliktusokkal.

 Nem jelentgeted a promótert, ha unod a dolgait, hanem leállítod a követését, extrém esetben tiltod.

Az a nagy helyzet, hogy egy poszt elérését egyelőre még két fő módon növelheted: ha fizetsz Zuckerbergéknek, illetve ha megosztod az anyagot ötven-hatvan (többé-kevésbé…) releváns csoportban. Nyilván az első opcióra is sor kerülhet, de hidd el: az utóbbit mindig többen fogják választani. Emiatt ne dühöngj, ne hisztériázz, és legfőképpen ne cseszegesd az egyébként csoport tematikájába illő, nem reklám jellegű posztot megosztó promótert – egyszerűen dolgozd fel, hogy ez van. Ha torkig vagy Kiss Géza heti öt megosztásával hetven csoportodban, állítsd le Géza barátunk követését, esetleg tiltsd úgy, ahogy van, lásd előző pont. Ezek a funkciók erre valók, éljünk velük bátran: bárki maga dönti el, mit lát és mit nem a Facebookon, a lényeg, hogy élni és élni hagyni.

Nem méltatlankodsz, ha egy poszt nem érdekel, hanem unfollow postot nyomsz. A többiket még érdekelheti, mert téged nem.

Volt már, hogy egy alternatív termékenységközpontról készült riportot osztottam meg a Gyengéd Termékenységtudat nevű csoportban, és két levelet is kaptam, hogy ne spamelgessek oda nem illő tartalmakat. Ugyanez előfordult az Önellátók csoportban is, ahol a tanyasi vályogtéglakészítésről posztoltam egy anyagot. Ilyenkor nem vagyok szívbajos: higgadtan és tárgyilagosan közlöm a méltatlankodó adminnal, hogy ezeknél relevánsabb tartalmakat aligha lehetséges megosztani csoportjaikban, ráadásul náluk legfeljebb kéthetente egyszer, ha spammelek… így a relevanciát ne keverjék össze saját személyes preferenciájukkal: ha nem tetszik a poszt, nem muszáj követni, lájkolni, kommentelni, lekattintani, lehet nyugodtan ignorálni is. Ilyen egyszerű az egész.

 Nem kommentelsz agresszívan olyan megosztást, amit el sem olvastál, csakhogy hallasd a hangod.

Azt nem mondom, hogy ne szólj hozz olyan íráshoz, amit nem olvastál, mert egyrészt pontosan ismerem a statisztikát, hogy 10-ből 7 ember ezt magától értetődő módon megteszi, másrészt pedig úgy vagyok vele, hogy oké, az is boostolja a reach-et, és hát minden apróságnak örülni kell. Szóval, ilyet nem mondok, de azt igen, hogy legalább ne legyél agresszív, ha csak megközelítőleg, a címből következtetsz arra, amiről a posztban szó van. Ha ilyesmit teszel, annyira mérhetetlenül butának tűnsz, hogy senkink nem lesz kedve vitába szállni veled, és még a posztot megosztó személy is csak szomorúan néz maga elé, hiába nyomtál egy hangyapöcsnyit az elérésen okvetlenkedéseddel.

 Nem viszed ki mások személyes történeteit zárt csoportokból.  

Jó, ideális esetben senki sem több ezres létszámú csoportokban értekezik házassági kríziséről, anyósával kapcsolatos dilemmáról, súlyos betegsége tüneteiről. Előfordulhat azonban, hogy egy kétségbeesett ember ilyen közegben osztja meg történetét, „ha nem mondhatom el senkinek, hát elmondom mindenkinek” alapon. Bármennyire is naiv megoldásnak tartod ezt, soha nem szabad a zárt csoportok személyes infóit kivinni: a legjobb, ha egyáltalán nem avatkozol bele mások magánéletébe, nem kell fényharcost játszani. (Épp tegnap figyeltem fel rá, hogy egy férjével kapcsolatos problémáit megosztó nő írását egy jóakarója direktben elküldte a mit sem sejtő férjnek, de a Genderfészek csoport zárt körű megosztása is a Kurucinfón landolt. Tessék már egy kis gerincet növeszteni, kérem szépen!)

Nem hisztériázol, ha kivágnak egy csoportból, hanem legyintesz egyet.

A fenti toleranciaelveket nem mindig admin követi, ezért időről időre előfordul, hogy megsértődik, amiért szabadon posztolsz, és megválik tőled. Olyan is van, hogy tényleg nem a csoport profiljába vágó dolgokat osztasz meg, ilyesformán pedig még igaza is van, ha kivág. Én ezt mindig csak utólag látom, amikor az abécésorrendben szereplő csoportok közt hirtelen túl nagy lesz az űr két betű között. Ezzel nem tudsz mit csinálni, és mindig meglep, amikor felnőtt emberek nemzeti tragédiát csinálnak a jelenségből. Fogd fel: az ő csoportja, az ő vára, nem kötelessége bent tartani téged, ha túl sok vagy neki. Van még száz másik csoport, lazítsál, fókuszálj azokra, vagy csinálj egyet magadnak te is. ne legyünk már óvodásak…

 Nem küldözgetsz farokképet idegen nőknek a csoportokból, hanem kussolsz.

És hát igen, ez egy fontos alapszabály: nem kell minden női névre és nőt ábrázoló fotóra rámenni, „vak tyúk is talál szemet” alapon. A csoportokban posztokat, játékokat, eseményeket, programokat promotáló nők információt közvetítenek, az esetek nagy részében még véletlenül sem kíváncsiak a péniszedre: ha mégis, majd jelzik, amikor ismeretségetek eljutott egy bizonyos szintre. Addig tiszteld meg őket azzal, hogy nem írogatsz nekik, sem képekkel, sem pedig anélkül. Köszi.

Na, kihagytam valamit?

 

 

 

 

Advertisements
Eszter névjegye (828 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

9 hozzászólás A Facebook-csoportok etikettjének 7 aranyszabálya bejegyzéshez

  1. Több száz…? Én 3 csoportot viszek, de ez jóformán minden időmet elveszi. o_O Igaz, rám mindent lehet mondani, de hogy valaha is a munka megszállottja lettem volna… nem rémlik.

    • Mármint olyanra gondolsz, amiben aktív is vagy? Aktív én is kb. 3-ban vagyok. A többi tényleg csak promó, meg néha látok a falamon ezt-azt.

      • Hát 3-ban vagyok aktív, de összesen nem vagyok benne 10-ben… Mindegy, ki fogom írni a Fb-omra, hogy az Élet Iskolájába jártam… :-( Amúgy tényleg, csak most kezdtem ilyesmivel foglalkozni, inkább olyan IRL típusú emberke voltam… valamennyire még most is, bár a munkám, tanulmányaim, hobbim, önkéntes munkám, minden ide köt már lassan.

  2. Az utolsó a legjobb! :D Úgy látszik, mély nyomokat hagyott benned az a múltkori eset…

    • Haha, hát mi tagadás… :) Ma láttam, hogy vannak új ismerkedők is. Ott csesztem el, hogy az Új Egyensúly Szex rovata miatt beszálltam 3 szex tematikájú csoportba, és ezt valszeg felhívásnak vették keringőre. :D

  3. “Használják a gogglet” szabály. azért nem követek egy nagy utazási csoportot már, mert napi szinten az emberek olyan pitiáner gagyi kérdésekkel jöttek, amire a Google fél Másodperc alatt megadja a választ…
    Amikor naponta látod kiírva, a Ryanairnél mi a csomag korlát kérdést, akkor kezdek beidegelni

    • Juj, tényleg, igen, az milyen gáz… A gyakorikérdések, ami tapasztalatszerzéshez tök jó (milyen (fog)orvos, melyik kórház, melyik bolt stb.) dettó ugyanez: nem keres, hanem újra felteszi ugyanazt a kérdést tízezredszerre is.

  4. Én egyetlen kiegészítést tennék: ha kilépsz, nem jelented be. Sem lakonikus tömörséggel, sem hosszasan indokolva, nem lamentálsz arról, hogy régen milyen jó volt ez a csopi, de most most már tűrhetetlen, ami itt zajlik stb. Kilép és kész. Ezzel azt is megelőzöd, ha később mégis visszasunnyogsz, kevésbé ciki.

    Egyebekben igazad az unfollow megoldással, de néha agyfaszt kapok az olyan bejegyzésektől, amitől még a vótmá-mérő is kiakad + hülyeségek. A bringás csoportban pl. rendre feltűnik a hihetelenül infantilis “Én mindig intek a szembejövő bringásoknak, de sokan nem intenek vissza, ez nem szép dolog, há’ azé’ talán, mert nincs milliós biciklim?

    Na, néha az ilyeneknél a maró gúnyt elviszem a gorombaság határáig a válaszaimban.

    • Tényleg, ezek a nagy dráma, könnyes szemű, látványos elköszönések. Ki a búbánatot érdekel, de tényleg? Erről meg is feledkeztem.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: