Aktuális

A 10+1 legviccesebben idegesítő komment, ha teherbe esik az ember

Íme, a legérdekesebb reakciók, amik ilyenkor előkerülnek…

Az intimpistáskodó: Akarok menni veled dinnye méretű melltartót venni!

Kedves tőled, de a 18 éves koromtól C kosaras melleim egyelőre – a 16. hét második feléig – egy millimétert sem nőttek. A szakirodalom szerint – a közhiedelemmel ellentétben – sok nőnek egyébként az egész várandósság alatt nem változik a mellmérete és mellformája, sőt: még a szoptatás során sincs drasztikus változás. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de szükség esetén szerintem magam is le tudom majd vezényelni a hadműveletet.

A bezzeganya: A fogantatás első másodpercétől nem kívántam az alkoholt, gondolom, te is így vagy ezzel…

Hát baromira nem, negyven fokban vízparton/fesztiválon/grillezés közben folyamatosan csak a jéghideg csapolt sörre tudok gondolni, mielőtt kikérem a bodzaszörpömet, ami amúgy pofátlan módon kétszer annyiba kerül, mint egy korsó sör. A radlert, mint termékkategóriát változatlanul nem értem (mosogatólé minden citromos-meggyes izé), az alkoholmentes sörszegmens pedig kritikán aluli, ráadásul szűz sör rendelése esetén még hallgathatom is az otromba szakállas poénokat a guminőről.

A riogató: Az öcsémnek plusz munkát kellett vállalnia, olyan drága egy gyerek, Zoliék meg hiába voltak együtt tíz évig a baba érkezése előtt, tönkrement a kapcsolatuk az új kihívások miatt. Ja, és azt meséltem, hogy Ancsa majdnem belehalt a szülésbe, és az orvos bosszúból miszlikre szabdalta a gátját, mert nem őt választotta..?  No mindegy is, aludni nem fogtok sokat az elkövetkezendő pár évben…

Bár semmire sincs garancia az életben, ilyenkor azért – egzisztenciális és emocionális szempontból is – előny a 30 év feletti életkor. Amikor öcséddel voltam egyedidős, 150 nettót kerestem napi 10 óra munkával, én se tudtam volna egyről a kettőre jutni, Zoliék kapcsolata meg a gyerek előtt se volt fenékig tejfel, naiv dolog volt azt hinni, hogy a családbővítés javít – és nem ront – a helyzeten. A véres szüléstörténetet meg külön köszi, méltányolom. Van még? Most megyek aludni, előre is.

A beszűkült: Átküldöm ezt a 74 cikket a vízben szülésről/babaöbölről/hordozókendőről/kötődő nevelésről/igény szerinti szoptatásról/bilitréningről, mert biztosan érdekel!

Köszi szépen, nagyon kedves vagy, de mind a három postafiókom betelt az üzeneteiddel és a mellékletekkel, és most már azért légy szi’ beszéljünk inkább politikáról, filmekről és az időjárásról, mert ennyi bébitéma pont elég volt erre a hétre.

A kategorikus/szakértő: Az a normális, ha (tünetek listája hetekre lebontva). Mindenképp/  semmiképp ne (tedd ezt és ezt).

Mi tagadás, én is volt, hogy aggódtam egy kicsit, hogy hányással, hányingerrel, émelygéssel, fáradtsággal, mellfájással, mellnövekedéssel, szédüléssel, görcsöléssel, hasfájással egyáltalán nem/nem igazán találkoztam, de azért inkább örülök annak, hogy szerencsére semmiben sem akadályoz az állapotom. A szorulás és a gyakori pisilés eddig is megvolt, a szaglásom sokkal élesebb lett, a visszatérő szőrzet miatt pedig majd az Aesethetica felel jövőre, ha addig is megmarad, mert félmillió forint azért csak félmillió forint, na, és három éve a szépségtanácsadóm az élő istenre esküdözött, hogy akár öt gyereket is szülhetek, nem leszek újra jeti.

A kíváncsi: És mondjátok csak, terveztétek?

Nem vazz, elfelejtettek minket felvilágosítani ötödikben, és nagyon meglepődtünk, hogy ebből ez lehet… de legalább három hónap alatt kiderült!

(Ennél már csak az neccesebb, amikor ikreket váró párokat faggatnak, hogy természetes úton érkezett-e az áldás: mégis mi köze vadidegenekhez ehhez?)

A bennfentes: Ó, hát én ezt már régen tudtam! És hogyhogy csak most?

…de most is csak azért, hogy igazad legyen!


A matematikus: És mekkora a baba (ismeretlen rövidítés) mérete? És hány kilót híztál?

A méretei ideálisak, a magaméról meg halvány segéd fogalmam sincs, mert legalább 15 éve nem álltam mérlegen, így nem tudom, honnan indultam, de a védőnő szerint most tök rendben vagyok.

Az előítéletes: Jé, te nem szingli vagy, és szexelni is szoktál?

Azért, mert valaki ír a egyedülállók problémáiról és a vacak párkapcsolatokról, valamint a társadalmi szintű tévhitek mellett a saját tapasztalatokra épülő érzelmi oldalt is kidomborítja, emellett pedig az emberek és családok sokféleségét nyíltan támogatja, még nem lesz sem férfigyűlölő, sem családellenes – legfeljebb csak pártunk és kormányunk szerint, de a valóságban ennél azért színesebb a paletta.

A bagatellizáló: Ó, ezt nem is így gondolod, biztos csak a terhességi hormonok mondatják ezt veled!

Hámánhogyne, az embernek HCG-vel a szervezetében nem lehet sarkos véleménye, nem haragudhat, nem háborodhat fel, nem fejezheti ki egyet nem értését, hiszen nyilvánvalóan csak a hormonok játéka minden olyasmi, ami neked speciel nem tetszik. (Hasonló a helyzet menstruáció esetén is, a másiknak nyilván csak “napja van”, egyébként nem mondana ilyesmit.)

+1 bónusz, ami nem idegesít (még), de vicces:

A nagyon lelkes: Ó, milyen nagy pocakod van már! És milyen jó kemény…!

Na jó, bevallom, ez egyelőre nem idegesít, pedig a kéretlen, félidegen tapogatóktól és kommentálóktól a különféle fórumok szerint minden jóérzésű kismama teljesen ki van akadva. Én még ott tartok, hogy szinte megtisztel, hogy észreveszik és méltatják, mert marhára örülök, hogy így állunk, sőt: rendkívül büszke is vagyok, mondanám, ha nem tudnám, hogy ez azért nem tőlem függő teljesítmény, hanem egy teljesen hétköznapi csoda… de fél év múlva majd visszatérünk erre a kérdésre is, és szükség esetén újra értékeljük.

Reklámok
Eszter névjegye (853 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

25 hozzászólás A 10+1 legviccesebben idegesítő komment, ha teherbe esik az ember bejegyzéshez

  1. Jók az idegesítő beszólás-gyűjteményeid. Mert ezek is nagyrészt beszólások ;)

  2. “Jó nagy a hasad, csak nem ikreket vársz?” Forrás: legendásan rosszindulatú exfőnököm. Azért volt különösen szórakoztató, mert aztán kb. 6 hónaposnak megfelelő hasmérettel mentem szülni. :P

    • De az sem ritka, hogy ugyanazon a napon meg máshonnan megkapod, hogy hova rejtetted azt a kölköd, nem is látszik rajtad semmi! :D Régóta figyelem ezeket az okosságokat. :)

  3. A vége felé pedig: Ti még egyben? Nem, csak hiányzott a has, és kitömtem. Nem részletezem, de amint kipottyan, még idegesítőbb szövegek lesznek… :) És kvára intim dolgokat képesek megkérdezni egyesek, amik nem tartoznak rájuk….

  4. Huhh, a “tervezett volt?” kérdésen tudok marhára kiakadni. Fõleg ha olyasvalaki kérdezi aki 3 hónapja felém se bagózott, de ha már megtudta hogy állapotos vagyok akkor ideje faggatózni kicsit. Na és ha nem volt tervezett? Attól még ugyanúgy örülünk neki. Na és ha tervezett volt, pedig nem olyan a helyzetünk/nem vagyunk még házasok/stb.? Akkor mivan? A méhe mindenkinek a sajátja. S (fél)idegeneknek nincs semmi köze hozzá, mikor mit és miért csinálok vele.

  5. Később pedig: “De szép baba/gyerek, kislány?” (a fiú csupa kékben, a világon semmi nem utal rá hogy lány lenne). Még később: “De szép gyerekek, ikrek?” (a kicsi még mózesben, a nagy kismotoron mellette). Mindezek rendszeresen. Nem értem az embereket.

    • :D az ikreset anyutol is megkerdeztek. Ocsem es koztem 2 ev van, o szoke volt en barna:)

    • A “De szép baba/gyerek, kislány?” kérdésről jut eszembe a vicc. Két gender-szakos beszélget a CEU folyosóján:
      – Hallom, megérkezett a kis trónörökös! Gratulálok! Kisfiú, kislány?
      – Nem tudjuk, még nem tud beszélni.
      :DD Én kérek elnézést…

    • Egyéves (leány)gyermekem egy szál gyerekbőrben szaladgál a strandon, szomszéd matracos bácsi: “De aranyos kisfiú! Hogy hívják?” (megmondtam) “Jé, én azt hittem, hogy az lánynév!” mondom “Talán azért az a neve, mert kislány?” “De hát nincs fülbevalója!”
      Oké, értem én, hogy már huszonévvel ezelőtt (az érintett kisded most 23 éves) sem volt píszí az elsődleges nemi jegyeit szemlélgetni, de aki nem arról ismeri fel a pucér gyermeket, hanem a fülbevalójáról, az szerintem a mai világban nagyon össze fog zavarodni.

      • Haha, én gimiben a Hedvigre hittem sokáig, hogy fiúnév. De annyira, hogy mikor lttam a kóterban, hogy a harmadikon egy Hedvig él, kerekperec megkérdeztem az igazgatónőt, hogy miként került be egy fiú egy lánykollégiumba. Égtem, mint a rongy.

  6. Herczeg Szilvia Paula // július 9, 2017 - 22:35 // Válasz

    Kedves Eszter,
    Gratulálok egyrészt Neked is és a társadnak is a döntéshez, mert a gyermekvállalás egy felelős közös döntés mindenképpen, másrészt Neked külön az őszinte, természetes, szókimondó és élvezetes stílusú írásodhoz. Köszönöm, hogy olvasód lehetek, sok örömöt és jó egészséget kívánok ehhez az élethosszig tartó feladathoz.
    Üdvözlettel: Szilvia

  7. Hú, nemrég vigyáztam (életemben először, hehe) egy kölökre, cirke egy órás időtartamban, de már annyitól is eldurrant az agyam. Hallottam már anyuka ismerősöktől, hogy mennyi okos embert szül hirtelen ilyenkor az utca, na de hogy tényleg, ennyire látványosan feljogosítva érzi magát a háromnegyed világ, hogy megjegyzést tegyen/ügyübügyügjön/nevelési tanácsokat adjon/és a rosszindulatúbb lehetőségeket ki is hagynám, az egészen egyszerűen elképesztő. Csak áll az ember, mintha valami szociális kalodába zárták volna és csak az nem nyög be valamit, aki nem akar. Én szerintem egy nap után fordulnék át géppuskás tömeggyilkosba. :D

  8. Az én kedvencem az volt, amikor kisgyerekes barátnőmmel sétáltunk, hogy mindig voltak emberek, akik aggódni kezdtek a gyerek öltözéke miatt. “Nincs melege?” “Nem fázik? ” “Nem kéne rá még egy kardigán? ” “Miért van rajta sapka?” És ezt ugyanarra a gyerekre, ugyanolyan időben, ugyanabban a ruhában…

    Egyébként tényleg nagyon jól néz ki a pocakod! :)

  9. “És ki az apja?”…na, én meg ettől mentem a falnak :))))

  10. Na látom, én mázlista voltam, mert megúsztam a kretén beszólásokat meg az obligát hastapit.
    Ízlés kérdése, a Soproni szűz jól behűtve nem is olyan rossz, a Dreher 24-et a család meg barátok csempészték a kórházba.
    Volt is tej bőven. (erre viszont többen is rákérdeztek, hogy van-e)

  11. Na jó, tesóm feleségének meséltem kádas szülésről. De nem küldtem emailt :D

  12. A riogatóktól kaptam frászt, amikor megvárták, hogy 16 hetes legyek és benyögték, hogy jajj, én pont ilyenkor vetéltem el. Vagy szülés előtt közvetlenül, hogy most halt meg egy kismama a kórházban. (Ahová én is indultam, ugye.) Neten ez nem annyira durva, de élőben…szarjanak sünt. A kicsi/nagy has meg klasszikus, a “majd megtudod” milyen szörnyű lesz ezentúl az életed, mert ott a gyerek is. Soha semmire nem lesz időd, fogat mosni sem!!!
    Egyébként lesz ám mindenre időd, megnyugtatlak, én is netezek :D

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: