Tibi atya vs Szabó Péter?

Tibi atya írt egy bejegyzést, amiben Szabó Pétert „a mentálhigiéné egyik legnagyobb sarlatánjának és hazai közellenségének” nevezte, mire a népszerű motivációs tréner egy nyílt levélben üzent hadat az atyának (illetve a fiúnak brand mögött álló team egyik tagjának, akinek a bejegyzést tulajdonította), és nyilvános beszélgetésre hívta. Az atya erre még karcosabb üzenetben pörkölt oda a trénernek, amiben már igen erős vádak is az asztalra kerültek…

Ez az a téma, amivel kapcsolatban ismerőseim többsége is hangot adott valamilyen véleménynek az elmúlt napokban. Ahogy néztem, a megnyilvánulások az alábbi öt vonalon mozogtak:

1. Tibi atya egy nőgyűlölő, vallásgyalázó, suttyó alkesz, aki ezeréves kocsmai tahóságból és szakállas mémekből épített magának top bizniszt. Fogalma sincs, kibe tenyerelt, amikor Szabó Pétert kezdte kóstolgatni, aki viszont egy olyan ember, aki komoly önmunkával a csúcsra jutott, és százezrek életét változtatta meg pozitív irányban.
2. Szabó Péter egy hidegfejű, nárcisztikus üzletember, aki abból él, hogy Brian Tracy levetett életbölcsességeiért szed be kisebb vagyonokat, és röhög a markába. Gőze sincs, kibe ütötte az öklét, amikor Tibi atyát nyilvános beszélgetésre invitált, hiszen az atya nem csak egy profik által tudatosan felépített brand, hanem egyúttal egy komoly küldetéssel bíró, tömegízlést formáló, okos és higgadt görbe tükör is a társadalom egésze számára, nagyságrendekkel komplexebb és mélyebb, mint Szabó valaha is lehet.
3. Egyik kutya, másik eb, mindkettő abból él, hogy másoktól lopott kliséket puffogtat, és irreális áron nyomatja a mörcsöt hozzá.
4. Az baj, ha fogalmam sincs, ki az a Tibi atya, és ki az a Szabó Péter?
5. Két ügyesen kitalált márkanév, mindkettőnek megvan a maga célközönsége és társadalmi haszna, az indulatokat nem értem, de kettejük diskurzusa akár még érdekes is lehet.

Többen kérdezték tőlem is, mit gondolok a sztoriról, de kezdetben nem igazán volt véleményem. Szabó Péter munkásságát komolyabb mélységben nem ismerem, de azt tudom, hogy több barátom is hálás a trénernek az útmutatásért, amit általa, tőle kapott. Tibi atyánál a koncepciót értem (90 százalék suttyóság, 10 százalék társadalomkritika), ezért a felszínen túllátok és számos megnyilvánulásukat hasznosnak is tartom, de sokszor érzem úgy, hogy a csapat kissé túltolja a népnevelő szándékot, és „gondolatébresztés” címszó alatt teljesen öncélú, indulatos módon köt bele azokba, akik az övékétől eltérő eszköztárral nyúlnak az önismeret és a társadalomban elfoglalt helyünk megtalálásának érzékeny témaköréhez. Sosem voltam például rajongója Oravecz Nórának (sőt), de ami tavaly a könyvük kapcsán történt, az számomra a teljesen értelmetlen, sőt destruktív személyeskedés kategóriájába tartozott, Oravecz munkásságának releváns kritikája nélkül. Hasonlóképp érzek most Szabó Péter ügyében is…

A legközelebb tehát hozzám az 5-ös vonal áll. Nem látom értelmét azon agyalni, hogy a két projekt közül melyik értékesebb/kártékonyabb: más célközönséget más és más életszakaszban másképp érdemes megszólítani. Senkit sem kényszerítenek fegyverrel, hogy Szabó Pétert vagy Tibi atyát kövesse, ahogyan az előbbi előadására és az utóbbi kocsmájába sem lasszóval fogják az embereket. Én mint nép, nem érzem szükségét az ennyire sarkosan címkéző népnevelésnek: kompetens felnőttként el tudom dönteni, kinek a pólója hiányzik a szekrényemből, már ha valamelyiküké egyáltalán. Egyébként egyiküké sem. Ezzel együtt – ha már 5-ös pont – egy értelmes, érdekes vitának – semleges terepen, megfelelő moderációval – van, legalábbis lehet értelme. Nem érdekel egyikük személye sem (sem D-ministráns és kollégái arca és bulvárélete, sem Szabó állítólagos „fehérgalléros bűnözése”), de örömmel meghallgatnám, miben látják egymás munkásságának kártékonyságát, és ezek az érvek megállják-e a helyüket.

De ahogyan a Bayer Zsolt és a „másik oldal” féle híres közös nagy kávézás is csak részben jutott túl az ezerszer hallott kérdéseken és válaszokon, a Tibi atya vs Szabó Péter féle vita is kétséges, hogy konstruktív lesz-e… már ha egyáltalán eljutnak a párbeszédig, ugye.

Vagy azt mondjátok, hogy ekkora ziccert egyikük sem hagyna ki? Meglátjuk. Remélem, lesz mit, és értelme is lesz a beszélgetésnek.