Bezzeg régen

Van ez a fura fals nosztalgia, miszerint régen – bármikor is volt az a régen, mert lássuk be, ez azért egy igen tág fogalom – az emberek gyökeresen mások voltak, csak a “modern világ” – úgy a 60-as évektől – elkapatta őket, és most minden torz, deviáns, értékvesztett. Bezzeg régen…

Mert régen nem voltak például buzik. Legalábbis nem ennyi, nem folytak a csapból is. De barátom, régen is voltak bizony, csak többségük egész életét borzalmas elfojtásban élte le, és te nem tudtad, mi van a papi fogadalmuk, tökéletes házasságuk mögött.

Régen a házasságok egy életre szóltak, nem hagyták csak úgy ott egymást az emberek, ha baj volt, a szeretet volt minden. Nem, barátom, nem a szeretet volt minden, hanem a nagycsaládok anyagi érdeke és a kényszerű egymásrautaltság, ettől függetlenül élhetett boldogtalanul, hűtlenségben, hazugságban és bántalmazásban egymás mellett férj és feleség, szenvedhettek emiatt a gyerekek.

Bezzeg régen nem egy meg két gyerek volt, hanem tizenöt, és nem harminc meg negyven után szültek a nők, hanem tizennyolc évesen. Igen barátom, tizenöt gyerek volt, de csak hat maradt belőle életben, gyakran mélyszegénységben, az utolsó öt pedig bőven negyven után született, menopauzához közel, mert nem volt fogamzásgátlás. Igaz, nem ezen múlott, tisztességben fel tudták-e nevelni őket az anyák.

Na, az anyák is. Régen a nők nem  dolgoztak a házon kívül, a háztartás és a gyereknevelés volt az egyetlen dolguk, naphosszat almás pitét sütögettek, házi lekvárral, játszottak a kicsikkel, tudták, hol a helyük. Nem barátom, nem: a történelem során csak egy igen szűk rétegnek, igen rövid ideig adatott meg, hogy asszonyaik ne kényszerüljenek dolgozni a négy falon kívül: a parasztasszonyok zöme egész életében aratott, vetett, szántott, húzta az igát, és kegyelmeséknél takarított, főzött, varrt, mosott, szoptatott mellé  napszámban.

Bezzeg a férfiak, erős hősök voltak, a földeken dolgoztak és csatákban,  háborúkban küzdöttek a hazájukért, hódítottak és védtek Isten szent nevében, nem drogoztak meg bűnöztek, nem volt ennyi deviancia! De barátom, függőségek, visszaélések és bűncselekmények ugyanúgy voltak, mint ma, csak internet nem volt még, úgyhogy te csak arról hallottál, ami a faludban történt (és amire fény derült), nem pedig kiterjesztve, az egész világ pőre statisztikáit láttad egyszerre.

Jaj, és a hit, a vallás, az Isten! Nem volt még szitokszó kimondani Jézus nevét, karácsonyt mondtuk és nem „kellemes ünnepeket” kívántunk, nem volt szégyen templomba járni, a keskenyebb utat választani, nem a profit volt a lényeg, hanem az ember…! Nem barátom, igaz hívő most sincs se több, se kevesebb, csak régen túl sok egyéb opciód nem volt, István után mindenki kénytelen volt kereszténynek lenni, maradt a sok képmutató és kulturális keresztény, akinek a rítusokon kívül alig lehetett köze Krisztus szent keresztjéhez, hogy az általa képviselt tanokról ne is beszéljünk!

A gyártulajdonosoknak, agrárbáróknak, főgazdagoknak bizony igenis csak a profit számított, nem foglalkoztak azzal, hogy belehal a munkába az éhbérért a felnőtt, kimarad az iskolából a megnyomorított, feketén dolgozó gyerek! Nem beszélt senki az embertelen, veszélyes munkakörülményekről, mert nem voltak szakszervezetek, nem volt érdekvédelem, a jogorsorvoslat lehetőségéről mit sem tudhatott az egyszeri, gyakran írástudatlan munkás…!

A példákat sorolhatnánk: volt minden, ami ma is van, csak nem tudtál róla, nem láttad, nem beszélhettél róla, nem volt téma, nem volt lehetőség. A motivációk, a belső mozgatórúgók, az érdekek ugyanis aligha változtak: a kontextus alakult át, amelyek keretében mindezt átéli az ember. Ahogy régen sem voltunk jobbak, a mai ember sem az: a körülmények mások, részben kedvezőbbek, részben kedvezőtlenebbek, de a lélek az egésznek a mélyén nem, nem lett gyökeresen más, pláne rosszabb, ne legyenek illúzióink.

Elég volt a fals nosztalgiából: létezz a jelenben, tegyél azért, hogy a jelenlegi körülményekből – a maguk hátrányaival és előnyeivel – a lehető legjobbat hozhassuk ki, és ezáltal legalább esély legyen arra, hogy a jövő generációinak több tekintetben legyen jobb élete, mint rosszabb.

Ha már mindenképpen ezen a két póluson belül képzeled el az életet, feketén-fehéren. Mert az élet régen is, most is annyival színesebb ennél.