Aktuális

Bezzeg régen

Van ez a fura fals nosztalgia, miszerint régen – bármikor is volt az a régen, mert lássuk be, ez azért egy igen tág fogalom – az emberek gyökeresen mások voltak, csak a “modern világ” – úgy a 60-as évektől – elkapatta őket, és most minden torz, deviáns, értékvesztett. Bezzeg régen…

Mert régen nem voltak például buzik. Legalábbis nem ennyi, nem folytak a csapból is. De barátom, régen is voltak bizony, csak többségük egész életét borzalmas elfojtásban élte le, és te nem tudtad, mi van a papi fogadalmuk, tökéletes házasságuk mögött.

Régen a házasságok egy életre szóltak, nem hagyták csak úgy ott egymást az emberek, ha baj volt, a szeretet volt minden. Nem, barátom, nem a szeretet volt minden, hanem a nagycsaládok anyagi érdeke és a kényszerű egymásrautaltság, ettől függetlenül élhetett boldogtalanul, hűtlenségben, hazugságban és bántalmazásban egymás mellett férj és feleség, szenvedhettek emiatt a gyerekek.

Bezzeg régen nem egy meg két gyerek volt, hanem tizenöt, és nem harminc meg negyven után szültek a nők, hanem tizennyolc évesen. Igen barátom, tizenöt gyerek volt, de csak hat maradt belőle életben, gyakran mélyszegénységben, az utolsó öt pedig bőven negyven után született, menopauzához közel, mert nem volt fogamzásgátlás. Igaz, nem ezen múlott, tisztességben fel tudták-e nevelni őket az anyák.

Na, az anyák is. Régen a nők nem  dolgoztak a házon kívül, a háztartás és a gyereknevelés volt az egyetlen dolguk, naphosszat almás pitét sütögettek, házi lekvárral, játszottak a kicsikkel, tudták, hol a helyük. Nem barátom, nem: a történelem során csak egy igen szűk rétegnek, igen rövid ideig adatott meg, hogy asszonyaik ne kényszerüljenek dolgozni a négy falon kívül: a parasztasszonyok zöme egész életében aratott, vetett, szántott, húzta az igát, és kegyelmeséknél takarított, főzött, varrt, mosott, szoptatott mellé  napszámban.

Bezzeg a férfiak, erős hősök voltak, a földeken dolgoztak és csatákban,  háborúkban küzdöttek a hazájukért, hódítottak és védtek Isten szent nevében, nem drogoztak meg bűnöztek, nem volt ennyi deviancia! De barátom, függőségek, visszaélések és bűncselekmények ugyanúgy voltak, mint ma, csak internet nem volt még, úgyhogy te csak arról hallottál, ami a faludban történt (és amire fény derült), nem pedig kiterjesztve, az egész világ pőre statisztikáit láttad egyszerre.

Jaj, és a hit, a vallás, az Isten! Nem volt még szitokszó kimondani Jézus nevét, karácsonyt mondtuk és nem „kellemes ünnepeket” kívántunk, nem volt szégyen templomba járni, a keskenyebb utat választani, nem a profit volt a lényeg, hanem az ember…! Nem barátom, igaz hívő most sincs se több, se kevesebb, csak régen túl sok egyéb opciód nem volt, István után mindenki kénytelen volt kereszténynek lenni, maradt a sok képmutató és kulturális keresztény, akinek a rítusokon kívül alig lehetett köze Krisztus szent keresztjéhez, hogy az általa képviselt tanokról ne is beszéljünk!

A gyártulajdonosoknak, agrárbáróknak, főgazdagoknak bizony igenis csak a profit számított, nem foglalkoztak azzal, hogy belehal a munkába az éhbérért a felnőtt, kimarad az iskolából a megnyomorított, feketén dolgozó gyerek! Nem beszélt senki az embertelen, veszélyes munkakörülményekről, mert nem voltak szakszervezetek, nem volt érdekvédelem, a jogorsorvoslat lehetőségéről mit sem tudhatott az egyszeri, gyakran írástudatlan munkás…!

A példákat sorolhatnánk: volt minden, ami ma is van, csak nem tudtál róla, nem láttad, nem beszélhettél róla, nem volt téma, nem volt lehetőség. A motivációk, a belső mozgatórúgók, az érdekek ugyanis aligha változtak: a kontextus alakult át, amelyek keretében mindezt átéli az ember. Ahogy régen sem voltunk jobbak, a mai ember sem az: a körülmények mások, részben kedvezőbbek, részben kedvezőtlenebbek, de a lélek az egésznek a mélyén nem, nem lett gyökeresen más, pláne rosszabb, ne legyenek illúzióink.

Elég volt a fals nosztalgiából: létezz a jelenben, tegyél azért, hogy a jelenlegi körülményekből – a maguk hátrányaival és előnyeivel – a lehető legjobbat hozhassuk ki, és ezáltal legalább esély legyen arra, hogy a jövő generációinak több tekintetben legyen jobb élete, mint rosszabb.

Ha már mindenképpen ezen a két póluson belül képzeled el az életet, feketén-fehéren. Mert az élet régen is, most is annyival színesebb ennél.

 

 

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

7 hozzászólás Bezzeg régen bejegyzéshez

  1. Ennél már csak az a szebb, amikor kifejtik, hogy az igazi férfi bizony ma is aczélos izmait megfeszítve, oroszlánként küzd a mindennapokban, egy személyben vadász, gladiátor, testőr, kőműves, asztalos és díszműkovács, gazda, továbbá felfedező egy személyben. Nem úgy, mint ezek a mai, divatszakállas kis buzik, csak a telefonjukat baszkurálják.
    A nosztalgiázóknak mindig ajánlom a Viharsarok, illetve Puszták népe című alapműveket – csak a régi szép világra tekintettel.

  2. Nekem mindig a dédi meg a nagymamám jut eszembe. A nagyim 1925-ben született, tehát a dédi két világháborút is túlélt,közben felnevelt két gyereket, bujdosott, de túlélt.
    A nagyi tbc-s volt, majdnem belehalt apám születésébe, túlélt egy világháborút sárga csillaggal a mellkasán, aztán 1956-ban bujkáltak,mert Budapesten lőttek. Aztán vitte nagyapámnak a bablevest a börtönbe.
    Csodálatos lehetett tényleg. A brutalis bizonytalanság,hogy a barátaikat a szemük láttára lőtték agyon…
    Aztán persze ott van a saját anyukám,akinek a rendszerváltás alatt kellett 3 kicsi gyerekkel túlélni, ahogy kicsúszik a lábuk alól a talaj, támogatni apámat, és közben nem mutatni nekünk,hogy rettegnek.

    Nem, köszönöm,én jobb szeretek most élni.:)

  3. Valamint tisztelték még az öregeket (Sánta Ferenc: Sokan voltunk).
    Egyébként ja, a nők nem járkáltak el dolgozni, meg nem vacakoltak a szüléssel a kórházban, hanem a kukoricás mellett szültek, kapálás közben (ahova ugye nem is mentek el dolgozni).

  4. Igaz minden sor!!!

  5. Erősen gondolkodom, de nem jut eszembe, hogy a családtagjaim visszasírnák a régi időket. Esetleg a fiatalságukat igen, de fene sem akar megint kútról vizet húzni meg mobil nélkül élni.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: