Aktuális

Még több Pásztor Annát és Varró Danit az országnak, de azonnal!

Olvasom ezt az interjút Pásztor Annával, az Anna and the Barbies énekesnőjével, és döbbenten látom, hogy rögtön az első kérdés a gumimatracos, Aperol Spritz-es fotójáról szól, aminek kapcsán „elképesztő kommentháború bontakozott ki”. Itt meg is állok egy pillanatra: mi van, wattafuck, miről is beszélünk…?

kép: unsplash.com

Szóval, az énekesnőről napvilágra került egy cuki kép, amin a kisebbik gyerekével gumimatracon pihengetve koktélozik egy medencében. Ebből aztán nemzeti botrány lett, merthogy ez – egyelőre még próbálom lekövetni, hol, milyen körökben és miért – egyfajta anyai felelőtlenségnek számít.

Miért is? Igyekszem számba venni a lehetőségeket. Mert a kisgyerek a napon van, a gumimatrac ingatag és felborulhat, ráadásul az Aperol Spritznek 11 százalékos alkoholtartalma van, vagyis ha jól berúg Anna a hőségben, mindketten az 50 centis gyerekmedencébe fúlnak? Ez a legvadabb forgatókönyv, amit hosszas gondolkozás után sikerül összeraknom.

Az eset még valamikor a nyár közepén, valami fesztiválon történt, a HVG-interjú meg tegnap, szóval hiába gondolok arra, hogy a nyári uborkaszezon miatt lett hír a sztoriból, azért van egy abszurditása annak, hogy szeptemberben még ez a kis ügy az, ami Pásztor Anna lázadó énjének tökéletes szimbóluma az újságíró szerint, amire a további öt kérdés is épít.

Aztán arra gondolok, hogy te jó ég, óriási bajok vannak ebben az országban, és ez már a facebookos baba-mama csoportok topikkínálatából is látszik. Az ilyen közösségek azért érdekesek, mert olyannyira heterogének, amilyen közösségek természetes körülmények között nem jönnek létre: a 16 éves, véletlenül teherbe esett cigánylánytól a főorvos asszonyig mindenféle karakter teng-leng itt, egyetlen közös pont a reprodukciós képesség. Ilyen színes olvasztótégelyét a társadalomnak ritkán látja az ember.

Nézzük, mik voltak az elmúlt nap témái, amelyekbe véletlenül futottam bele a falamon? Az egyik csaj újra felfedezte – minden ősszel megtalálja ám valaki! – Varró Dani botrányos versét, ami kisgyereket konnektorba nyúlni biztat, mire az egész csoport egy emberként háborodott fel: ezek nem csak szépirodalmat nem olvasnak, de a híreket se követik, ez a téma annyiszor lefutott már. Minden napra jut egy testszégyenítés is, mert valaki látott egy nőt, aki nem az alkatának, korának, állapotának megfelelően volt felöltözve, és ezen aztán mindenki kiborul: nem tudja sok nő, hol a helye!

Rengetegen írnak nagyon súlyos verbális vagy éppen fizikai bántalmazásról is, sok nő teljes érzelmi és anyagi kiszolgáltatottságban éli meg anyaságát: apu dönti el azt is, kétszer ötszáz forintért vehet-e használt ruhát a releváns csoportban a gyereknek, ahogyan a kistesó 4D-s ultrahangja is attól függ, apuci hülyeségnek tartja-e azt vagy sem. Most egy órája épp amiatt rettegett egy sort az egyik kismama, hogy megkívánta a konyhában a szőlőt, és felfalt egy kilóval, mielőtt a férje hazaért… vajon mit fog szólni???

Sokan a házimunka miatt szoronganak: leírják, hogy a nyolc hónapos kisbaba mellett nem tudnak befőzni, és a mosás-főzés-takarítás hármasra is csak – idézem – „lopott időben” kerülhet sor, annyi az egyéb teendő. Van, aki egészségügyi probléma miatt nem szexelhet, és elképesztően kétségbe van esve, hogy az orális kényeztetés elég-e emberének, vagy a férfiú „kénytelen máshova járni”. Az egyik huszonéves lány „gyanús” sms-t csíp el pasija telefonján (hogy van pofája benézni más levelei közé? eszembe nem jutna), de láthatóan nem olyan a viszonya a férfival, hogy ezt a kérdést nyíltan, értelmesen megbeszéljék, ezért inkább magában őrlődik, nőnek-e már a szarvai, és passzív-agresszív játszmákkal vegzálja az ürgét.

Most megnyitottam az egyik ilyen csoportot a sok közül, és látom, hogy egy 27 éves pénztároslány hatalmas dilemmája az, hogy a születésnapján a falunapon a kedvenc zenekara is fellép majd, de ő akkor 26 hetes terhes lesz, elmehet-e vajon megnézni őket. „Csak a hátsó sorból figyelnék, és semmi ugrálás vagy tánc nem lenne, az árthat a babának?” – kérdezi. Oké, van, aki megnyugtatja, hogy 36 hetesen tombolt már Bécsben Coldplayen, de a többség azért óvatosságra inti (Pásztor Annát kérdezné inkább!). Mondjuk, ez semmi ahhoz képest, hogy a strand-témával minden héten előhozakodik valaki, mert ezeket kajakra nem világosították fel biológia órán, vagy én nem tudom, mi van.

Mit mondjak, elképesztően sokkoló élmény baba-mama csoportokat olvasni, hiszen a hétköznapi életben ezzel a mentalitással nem találkozik az ember: megszokjuk, hogy a művészet a valóság különös tükre, a testszégyenítés ciki, a párkapcsolat alapja az őszinteség és az egyenlőség, a terhesség nem betegség, hanem állapot, az anyáknak nem feladatuk az egész család korlátlan kiszolgálása a mártíromság szintjéig… és hát meg vagyunk lepve, hogy mindez a többség számára nem alap, hanem inkább deviancia.

Úgyhogy azt mondom, hajrá Pásztor Anna, és jöjjön még több Varró Dani-vers is: nagy szüksége van az országnak rátok, gyerekek!

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

15 hozzászólás Még több Pásztor Annát és Varró Danit az országnak, de azonnal! bejegyzéshez

  1. sophiehilton // szeptember 8, 2017 - 09:09 // Válasz

    Nem igazán vagyok oda ezért a cikkért, pedig a tartalmával amúgy egyetértek. (És bevallom, én magam két hét tagság után kiléptem egy hasonló kismama csoportból.) Először is a szerző megjegyzi, hogy a baba-mama csoportok milyen heterogén közegek, aztán mégis ilyen mondatok következnek: “EZEK nem csak szépirodalmat nem olvasnak, de a híreket se követik…”. De kik azok az “ezek?” A kismamák úgy összességében, a cigánylánytól a főorvos asszonyig? Ha már mi a “felvilágosult” másik oldalhoz tartozunk (ami, megjegyzem, elég könnyű úgy, hogy valószínűleg nem olyan családban nőttünk fel, ahol természetes, hogy a férj osztja be a pénzt, és csak a lusta asszony nem tesz el befőttet…) ne általánosítsunk már ilyen durván! Hagyjuk már ezt az “ezek”-ezést, inkább érdekesebb lenne az okok mögé nézni: tényleg a “testszégyenítő megmondóemberek” vannak többen, vagy csak ez az oldal a hangosabb? És ha az utóbbi, akkor miért, és mi többiek miért hallgatunk? Üdv: Egy Varró Dani és Pásztor Anna rajongó 37 hetes kismama

    • Alapvetően nem elsősorban az egyén tehet ezekről a problémákról, ez egy társadalmi kérdés. Az van, hogy konkrétan lázadónak, széllel szemben vizelőnek kell lenned ahhoz, hogy eltérj a közgondolkozástól, és mivel a legtöbb ember szeretve és elismerve vágyik lenni, ez igen komoly feladat.

      Az “ezek” mindenkire értendő, akik rettenetesen szűklátókörűek és bezárkóztak, származásra és társadalmi osztályra való tekintet nélkül. Ez a kör létezik, és nem feltétlenül a legszegényebb osztályoké a probléma, három diplomával is lehet valaki begyöpösödött.

  2. Tök jó az interjú vele, amiket a kommentelő-törmelékről mond! Nagyszerű.
    Egyébként valaki írta kommentben, hogy másra nem szólnának rá ezért, PA-nak meg beszólnak, lényegében azért, mert ő PA. Nyilván nem egészen igaz, valóban kényszeres az okoskodás, gyerekekkel kapcsolatban pláne,
    Varró Dani, az a másik. Őrület volt, hogy kifejezetten értelmes, jó humorú emberek hirtelen eldobták a humorérzéküket, megfeledkeztek arról, amit az iróniáról tudnak. Az pláne vicces volt, mikor magukat liberálisnak képzelő emberek gyorsan belekötöttek a mocskos kormányba, amiért ilyen verset raktak a tankönyvbe. Holott viszonylag kevés jó húzásuk egyike volt épp.

    • Örülök, hogy említed, hogy nem csak az egyszerű, nép gyermekei nem értették Varró versét, hanem értelmiségiek egy részének is el kellett magyarázni, hogy a tankönyv adott szekciója épp az iróniát tanítja, és nem kisbabáknak szól, hanem kiskamaszoknak, akik megfelelő kontextusban foglalkoznak a művel.

      Nem tudom, másra rászólnak-e, tényleg rengeteg rémtörténetet hallok metrón idegenek által kioktatott anyákról, mert kakaós csigát adni a gyereknek bűn. De Pásztor Anna nyilván alapjáraton kiveri a biztosítékot, elvégre extrém arc, 40 fölött szült (és 45 után tervezi a harmadikat), mostanában sokat szerepel, tehát vannak irigyei, az fix.

      • És különben is, vad a frizurája, a sminkje, öltözködése is milyen, nem is szabályos szépség, hogy mer egyáltalán létezni.

        Egyébként a kérés nélkül kioktatós népséget sajnos alá tudom támasztani, a minap épp csak egy órát vigyáztam egy ismerősöm gyerekére, de ami beszólogatásvihart azalatt kaptam… Ha lesz saját gyerekem, kalasnyikovval fogok járni és rögvest lelövöm, aki csak szóra tátja a száját irányomban, az tuti.

  3. Amíg csak neten találkozol ilyennel, addig könnyen elkerülöd őket, de amikor ebben a körben forogsz évekig és az összes rokon, szomszéd, ismerős jön a hülyeségeivel, akkor nem lehet vállat vonni. És mindig lesz valaki, aki szerint rosszul csinálod, úgyhogy a legjobb, ha megerősíted magad.

    • A gyereket valamiért közösnek érzi a társadalom, amíg tanácsot adni és ítélkezni kell, de amikor segítségről van szó, valahogy mindig csak az anya dolga lesz.

  4. Háát, Eszter, én már nem vagyok olyan fiatal, hogy abban tudjak reménykedni, csak a baba-mama csopokban van “ilyen”. Sok helyen olvasok, élőben is nagy beszélgető – voltam. Nagyon ritkán rábukkanok egy másik, hozzám hasonló, zárványra az ÉNB és Majka-fanokon túl (bár, lassan már ő is színvonal, a minap kerestem egy rádióban hallott számot, gondoltam egyszeűbb best of summer listában megtalálni -ááá kb. sírtam). Őket megbecsülöm, a többi esetben meg tartom magam Eszterházy színvonal-irányához. Tehát egyre kevesebbet beszélek/írok.

  5. Végre. Valaki. Leírta.

    Köszönöm Eszter. Én nem vagyok anyuka és nem is tervezem, de kíváncsiságból beléptem a legnagyobb anyucsoportokba közé az FB-n, csakhogy lássam, hogy tényleg van-e élet az agysorvadás után. És úgy látszik van.

    A mártírkodás az eget súrolja mindenkinél, és aki le meri írni, hogy talán nem egy akkora seggfejhez kellett volna hozzámenni, akinek legörbül a pici szája, hogyha nincs az asztalon kaja, akkor vérszemet kapnak, hogydehátőegyébkéntisszeretfőzni! Meg amúgy is igénye van a rendre! Meg ő akarja nevelni a gyereket! Akkor mi a kérdés? :)

    A legundorítóbb mondat, amit láttam leírva egy ilyen csoportban, idézem: “A férfi azt csinálja meg, amire képes. Az összes többit a nőnek kell megoldani.” És ezt így egymásnak, pozitív megerősítés gyanánt. Hagyok időt erre.

    Azt hittem csak pár ilyen élőhalott szaladgál közöttük, de basszus nem. EZEK tényleg ezen a szinten vannak megragadva. Nem nagyon látunk ilyet magunk körül, mert a normális emberek ilyeneket legalább nem mondanak ki, még ha így is gondolják. De nem gondolják, ezek az internetbe vannak beágyazódva ( :) ), ott élik ki az összes haragjukat, bánatukat, örömüket, agyvérzést kapnak egy ellenük szóló kommenttől, szinte látom magam előtt, hogy beszűkült tudattal, gülledő szemekkel merednek a képernyőre és izomból ütik a billentyűzetet. Szerencsétlenek.

    Mindig az jut eszembe, amikor én is értetlenkedtem a net – valóság közti szakadékon, és az egyik haverom rátette a vállamra a kezét: “Az ilyenek nem mennek utcára, otthon vannak, beszűkülve, sokszor magányosan, nincsen más konflikus az életükben. Úgy egyáltalán… történés sincs más az életükben.”

    True strory, bro. True story. Sajnos nincs időm sajnálni őket.

    • Én alapvetően sajnálom őket, mert tényleg nehéz kitörni a szarból – főleg, ha más mintája nincs szegénynek… de most töredelmesen bevallom, hogy néha nem bírom ki, basszus, és előtör belőlem a büdösbunkó troll-énem (legalább arccal és névvel, but still):

      A házmesterhatalom: “nincs-életem-de-fontos-vagyok”-szindróma valahogy mindig ilyen hatással van rám.

  6. Mondtam már, hogy ne olvass babamamacsoportokat – kiváltképp az évszámosakat ne, mert azok a nem is annyira bújtatott tápszer-tejital-és bizniszalapú hozzátáplálás reklámok melegágyai!!! a legtöbbet eleve a Milumil meg hasonlók szponzorálják

    • Na, azzal az eggyel még nem találkoztam. Mármint a reklámokkal, se bújtatva, se direktben. Lekopogom.
      (Amúgy három-négy csoport kivételével egyiknek sem magáncélból vagyok tagja, kellenek a melóhoz. Van köztük pár igazán necces is, főleg a szex-csoportok, te jó ég… megérett a világ a pusztulásra.)

  7. Nekem ezeket eppen eleg akkor latni,amikor egy-egy ismerosom kommentel es feldobja a fal.
    Amugy ugyanez megy barmelyik specko csoportban. Ennel csak a kulonbozo jatekos csoportok tudnak rosszabbak lenni. Anyukam admin az egyikben es hajmereszto sztorijai vannak.

    • Olyan szefós adminok vannak egyes tematikus csoportokban, hogy beleőszülök. Múltkor teszem ki a tanyasi önellátásról szóló cikket az önellátók csoportjába, mire rámír valami kretén, hogy vegyek le – idézem – a “reklámot”. Needless to mention, a cikkben nemhogy termékelhelyezés, de még egy link sem volt, mivel semmit sem reklámozott, az adott oldal pedig 100 százalékosan hirdetésmentes. Nem válaszoltam, ha valaki ennyire ostoba, fölösleges vele még levelezgetni is. Hasonló sztori heti egyszer biztosan van, tehát sanszos, hogy a populáció egy igen jelentős hányada eleve funkcionális analfabéta, és annyira nem veszi a lapot, mi zajlik körülötte.

      • Hehe :) az az admin. Minden “reklám” ami nem arról szól, hogy konkrétan te hogyan oldottál meg egy problémát a tanyádon, vagy mit készítettél a két kis kezeddel. Minden másra minimum beszól.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: