Aktuális

Ez az igazi szerelem és ő egy lángelme: így mentjük fel közösen a bántalmazót

Váratlan nézettség-cunamit hozott a múlt heti poszt, a Mondjuk már ki végre, hogy ezek beteges dolgok, te jó ég!, több mint 65 ezren voltatok kíváncsiak rá, és rengeteg hozzászólás is érkezett. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, felbukkantak a kontextust nem ismerő, nem értő olvasók is („hogymeredte, mittudodte”), de összességében véve azért elmondható, hogy értékes, értelmes diskurzus indult meg. Ez a beszélgetés keretet adott annak is, hogy egy picit átlássuk, hogyan szoktuk mentegetni a bántalmazó viselkedést, milyen felmentést kap az, aki visszaél a bizalommal.

kép: unsplash.com

Mert hát mi is a bántalmazás? Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint „magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a másik egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul”.

Ha ez egy épp kibontakozó férfi-női ismeretségben, párkapcsolatban, esetleg családon belül megtörténik, igen gyakran ösztönös védekező mechanizmusunk bagatellizálja az esetet: ez egyrészt egy érthető önvédelmi mechanizmus, néhol a felelősség elkerülése, másrészt viszont ijesztő is, hiszen emiatt eufemizálja a média és a köznyelv súlyos eseteket – gyilkosságot – „szerelemféltésként”, emiatt hibáztatják sokan egy nemi erőszak áldozatát („szeretett kefélni”), és ezért nehéz gyerekként, fiatal lányként, nőként felismerni a problémás, beteges tendenciákat, továbbá ezért – egyéb gazdasági és szociális tényező mellett – lehetetlen szinte kiszakadni a bántalmazás ciklusából bizonyos típusú érintettség esetén.

Íme tehát, a leggyakoribb felmentések:

Ez az igazi, szenvedélyes szerelem – Ahogyan a legtöbb nő, ebbe a hibába én is estem már: azért mentem bele egy kapcsolatba, mert annyira őrületesen nagyon, tűzön-vízen át akartak engem, védtek, óvtak, követtek, figyeltek rám, mindent tudott rólam a másik. És persze féltékeny volt, mindenre és mindenkire: akkor biztosan fontos vagyok neki, nem? Nem, egyszerűen kishitű, kisstílű szorongógép, aki még birtokolni is akarja partnerét.

Ez a fajta figyelem valóban nagyon jól esik az embernek, így aztán eltartott egy ideig, amíg felfedeztem, hogy az ár, amit mindezért fizetek, embertelenül magas: ellenőrizgetnek, kétségbe vonnak, féltékenységi hisztériákat kell eltűrnöm az abszurditás határáig (azért aludtam vasárnap egy órával tovább, hogy szabotáljam az együtt töltött időt), majd a következő fokozat: minden barátom hülye, minden hobbim baromság, a munkám ökörség, és úgy egyáltalán: minek foglalkozom ennyi mindennel, amikor helyette vele is lehetnék?

Talán mondanom sem kell, ez a viselkedés inkább menekülésre készített, mint ragaszkodásra, amire a válasz az volt, hogy először manipulálni kezdett (kötődésképtelen ember vagyok, orvosra van szükségem), majd jött a fenyegetőzés (kicsinál engem, el fog lehetetleníteni, jelenetet rendez, botrány lesz), végül pedig az átkozódás (soha nem lesz senkim, egyedül fogok megdögleni, satöbbi). A legszebb az egészben? Néhány héttel később kedves, barátságos hangnemre váltott, mintha mi se történt volna. Ne szépítsük, sokat tanultam ebből az esetből.

Ő csak így tud szeretni – A fenti történetben ezt én is hamar átláttam, hiszen aztán kiderült, hogy az előttem lévő nők is hasonló tapasztalatokkal lettek gazdagabbbak, és ahogy hallom, az utánam jövők sorsa sem volt más. Ez valóban így van, akinek a szeretethez, szerelemhez destruktív berögződések kapcsolódnak, az nem igazán tud egyik napról a másikra váltani, jó eséllyel a legtisztább szándékai ellenére is korlátozni, visszahúzni, bántani fog.

Épp itt a kulcs: megértettem, hogy hajdani – kicsit erős a szó, de – bántalmazóm sem rossz ember, hanem egész egyszerűen itt tart most, ezt tudja adni, ez a maximum, amit lépni tud. Ez nem jelenti azt, hogy nagyon komoly belső elhatározással és szakszerű terápiával nem történhetnek fantasztikus előrelépések, de ettől még a pillanatnyi állapot nem egészséges, kiegyensúlyozott működést mutat, és ennek elviselése neked nem kötelességed.

Ez a lángelme sajátja, ő egy zseni – Ha még átlagos képességű, hétköznapi embereket is felmentünk (lásd előző pont), nem csoda, hogy a zseniket még inkább. Igen, József Attila kivételes tehetségű ember volt, művei a magyar irodalom ékkövei, és senki sem volt még képes hasonló érzékletesen leírni a szerelmi szenvedés zord valóságát, mint ő a Nagyon fáj-ban. Zseni volt Picasso is, de közben meg híres nárci, akihez közel került, azt menthetetlenül tönkretette. Nagyra becsülöm Czeizel Endrét, ettől még vitatható az, ahogyan a családját elhanyagolta karrierje miatt, idős korában kettős életet élt. Komoly brandet hozott létre Hugh Hefner is, ettől még nem lesz a női egyenjogúság élharcosa… a példákat sorolhatnánk.

Az, hogy valaki a maga területén zseniálisat, korszakalkotót, egyedülállót hozott létre és kétségkívül nagy koponya volt, nem jelenti azt, hogy minden ballépése, bűne semmisnek tekinthető. Annál is inkább, mert azok, akik emiatt szenvedtek, a géniusztól függetlenül szenvedtek, egy csajágaröcsögei nyolc általánost végzett kőművességed mellett is szenvedtek volna, csak abban az esetben nem ad a bántalmazónak a társadalom hasonló kényelmes felmentést.

Jó, de miért megy bele valaki egy ilyen kapcsolatba, senki se kényszeríti rá. – Ezt az érvet röviden és egyszerűen úgy nevezik: áldozathibáztatás. Főként a teljes kontextus ismerete nélkül, privilegizált helyzetben lévő kívülállóként aggályos.

Azt persze én is elismerem, hogy egyéni felelőség is létezik a világon, és egyes esetekben egy zseniális, híres, gazdag partner kvázi-múzsájának lenni olyan szintű presztízs, amiért cserébe sokan sok mindent bevállalnak.

Persze felmerül a kérdés: ha annak idején – és most akár nagyanyáink koráról beszélek – ugyanolyan esélyei lettek volna egy nagy tehetségű nőnek a művészi, szakmai, anyagi kiteljesedésre, vajon akkor is ennyien érték volna be a „zseni párja” titulussal, vagy másképp alakulnak a dolgok?

Ízlés dolga, valakinek ez jön be – Ízlés dolga az, hogy valaki a csontlevest, a paradicsomlevest, a tojáslevest vagy a gyümölcslevest szereti-e, a bántalmazás azonban objektíve problematikus, és amikor valaki ehhez vonzódik, a bántalmazót jó ösztönnel újra és újra megtalálja és mellé szegődik, annak mindig nagyon komoly pszichés oka van. Ez a minta, amit a családból hozott, nem ismer mást, illetve maga is épp annyira önbizalomhiányos, szorongó és neurotikus, mint bántalmazója, így ez az, ami komfortzónájához tartozik.

Van, aki itt a BDSM és a szado-mazo szcéna egyéb elemeit hozta fel példaként, és ilyenkor mindig elmagyaráztam: az nem bántalmazás, hanem egy preferencia, ami a konszenzuson alapszik. Vagyis a két – vagy több – résztvevő megállapodik a keretekről, és ahhoz tartja magát ágyban és asztalnál egyaránt. A bántalmazás nem egyenlő az ostorral, a kulcs a visszaélés, az egyenlőtlenség, illetve a látható és láthatatlan belső sérülések, amelyeket ezzel okozhatunk. Ez sosem ízlés dolga.

Ez népszokás, hagyomány, tartsuk tiszteletben. – Létezik ez a jelenség, amikor a szomáliai nők csiklójának kivágására azt mondja a nyugati ember, hogy ez hagyomány, népszokás. Nem: a hagyomány és a népszokás a tojásfestés húsvétkor, a pulykasütés hálaadáskor stb., az ember megcsonkítása viszont kínzás. Ugyanez igaz a bántalmazás különféle formáira is: ha ellenőrizgetnek, zsarolnak és fenyegetnek, az bizony bántalmazás, ahogyan az is, ha megütnek, megvernek, megkínoznak, megcsonkítanak.

Végezetül emlékezzünk: attól még, hogy a bántalmazó viselkedés egyes elemei megjelennek egy kapcsolatban, nem biztos, hogy az egész kapcsolat a bántalmazásról szól. Attól még, hogy az áldozat szenved, nem biztos, hogy nincsenek boldog pillanatai, és szenvedése kívülállók számára is nyilvánvaló volna. Épp ez az, ami ezeknek a történteknek némelyikét igazán veszélyessé és aggasztóvá teszi, és épp ezért fontos, hogy ezekről a jelekről már a fiatalok is időben tudjanak, és ne idealizálják azokat.

Reklámok
Eszter névjegye (854 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

7 hozzászólás Ez az igazi szerelem és ő egy lángelme: így mentjük fel közösen a bántalmazót bejegyzéshez

  1. Ezt igen jól összeszedted. Ami a legnagyobb tragédia ezeknél a történeteknél, hogy az ilyen seggfejek áldozata soha nem veszi észre, hogy miben van, és hogy mennyire egyszerűen elsétálhatna – persze van olyan, hogy később zaklatni kezdi, vagy még rosszabb, de a legtöbb eset azért nem ennyire súlyos. Abban a tudatállapotban mindent elhiszel, amit mondanak neked, pedig csak egy manipulatív, kis nyüszítő, szorongó, és ami a legfontosabb, sebezhető ember van a maszk mögött.

    Emlékeztek az Avangers-ben arra a jelenetre, amikor Loki már háromszázadjára kezdte volna a dialógusát arról, hogy ő itt mekkora Isten, és elpusztíthatlan, és így megy úgy, ráközelített a kamera, így egyre jobban beleszívott ebbe a feelingbe, visszatartottuk a lélegzetünket a moziteremben, Azután Hulk félbeszakította a monológot azzal, hogy elkapta a lábát és néhányszor kecsesen a földbe döngölte, utána meg elsétált, mintha mit sem hallott volna a nagy volumenű beszédből. Loki meg csak feküdt a földbedöngölve, hogy “Ez mi a fasz volt?”. Hát ennyi. Amit ezekből a naaagy, lózungokkal és nagy szavakkal telitűzdelt mondókákból felépül általában, csupán illúzió. Szerintem ez a lényeg.

    Persze külső pontból ezt könnyű látni, és meg lehet tanulni, hogy a nagy szavak mögé láss, és ez a bizonyos személy ne húzzon be a kis elképzeld világába, csak… csak sajnos ehhez idő kell… és rossz tapasztalatok hada.

    Ady is ilyen volt, József Attila is (akármennyire zseniálisak voltak), Mészöly is, a nagy, naagy szavak mögé bújtatták a rosszabb felüket, és pontosan tudták, hogy a tömeg térdre fog esni ettől – ők pedig elsunnyoghatnak. Kicsit Puzsér-effektus.

    • Illetve még az lemaradt az előző kommentemből – túl gyorsan írtam és ahogy látom, hibásan -, hogy számomra egészen döbbenetes, amikor valaki a bántalmazást a BDSM-hez hasonlítja. Erről az a cikk jut eszembe, amit Steiner Kristóf nemrég közétett, és ami a vágyott erőszak és az igazi erőszak közötti különbséget taglalja. Szerintem érdemes elolvasni.
      http://humenonline.hu/vagyott-eroszak-hatarain-tul/
      http://humenonline.hu/vagyott-eroszak-hatarain-tul-2-resz/

      • BDSM/bántalmazás ügyben: a Szürke …-val kapcsolatban volt (ha nem tévedek, itt) egy beszélgetés, és BDSM preferenciájúak fejtették ki, hogy miért NEM az, hanem valós bántalmazás több dolog is a filmben (konkrétan talán azt hozták fel leginkább, hogy a pasi nem tartotta be a megállapodást, nem láttam a filmet, nem tudom, mi is volt pontosan).
        Na ehhez képest marha felvilágosult (nő)ismerőseim tárgyalták, hogy miért is fogalmatlan prűd idióta, aki nem látja, hogy semmi bántalmazás nincs a filmben.

    • A soha az azért túlzás. Jó páran észrevettük azért már idővel. Csak hát idővel.
      (Ezek szerint ma már működik a hozzászólás? Tegnap nem hagyta.)

  2. “Jó, de miért megy bele valaki egy ilyen kapcsolatba, senki se kényszeríti rá. ” Jó kis összefoglaló erről:
    http://hasznaldfel.hu/2017/10/ez-nem-szeretet-ez-birtoklasi-vagy.html

  3. Kívülről nem nagyon látunk bele egy kapcsolatba, belülről meg elvakít a lila köd vagy rózsaszín szemüveg, kit mi. De az NEM szeretet, ha a másikat direkt bántjuk, leszóljuk a hobbiját és nem is tudjuk miért, de valahogy mégsem vagyunk boldogok, ahogy írod, inkább aludtál tovább, mert az mínusz egy óra vele. Olyan kevés zseni van, hogy azzal a ponttal kár is foglalkozni mezei embernek, na de olyan, hogy valaki azt hiszi magáról, hogy ő nem nem értett zseni és ehhez kellene asszisztálni, na olyan elég sok van. Szerintem sokszor fel sem mentjük a bántalmazót, csak nem lépünk. Aki bent van, azért, mert csapdában van, akár saját érzelmei miatt, aki kívül, az meg nem lát tisztán, amíg nincsenek rémisztő jelek és nem fordul valaki hozzá segítségért.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: