Aktuális

Feminácik márpedig léteznek

Azt hinné az ember, hogy a „genderfasiszta” és a  „femináci” annak a szókincsnek a része, amelyet a kormánypárti média propagandacéllal nyomat, hogy Brüsszel, Soros és a migránsok mellett más képzelt ellenség is álljon, akire az ország bajait foghatja a TV2-n szocializálódó többség a velejéig korrupt vezetés helyett. De nem, egyre gyakrabban látom, hogy a kategória képviselői léteznek – igaz, hála az égnek nincsenek sokan.

Írjak petíciót ellened?

A femináci ismérvei a következők:

  • nincs humorérzéke, nem érti az iróniát
  • rendszeresen lefelé beszél és oktat, bárkivel is kommunikál
  • szívesen számonkér másokat, mit tesznek, tettek le az asztalra, mivel meggyőződése, hogy ő maga rengeteget tett már a világbékéért
  • relativizál: hiába képzett a releváns retorikában, ha a saját álláspontjával ellentétes ideológiával találkozik, még az áldozathibáztatás tipikus paneljeit is készséggel átveszi (pl. a Bajusz Orsolya-Papp Réka Kinga ügy, ahol a megcibált és leköpött fél többször is megkapta, hogy minek ment oda, miért nem maradt csendben, hogy mert kitálalni a történtekről a nyilvánosság előtt)
  • elfogult: az érem két oldalának vizsgálata helyett a férfit, ill. a vele nem egyező világnézetű nőt szereti automatikusan az agresszor szerepében látni és láttatni…
  • …míg az ő ideológiai irányaival szembe nem helyezkedő nő mindig áldozat, még ha történetesen keményvonalas aranyásó, vagy épp épp gyerekgyilkosságot is követett el
  • olyannyira végletekig tolja a nő társadalmi alárendeltségének hangsúlyozását, hogy az gyakorlatilag már megfosztja az átlagnőt az önrendelkezési jog legalacsonyabb szintjétől is: hiszen ő nem tud dönteni, elvégre neménél fogva el van nyomva!
  • ideológiai ellenfeleire – legyenek azok kormánypártiak, MGTOW-aktivisták vagy a többi feminista, ez mellékes – nem higgadtan és józanul reagál, hanem egyből üt, rángat, köpköd vagy épp bosszúpetícióval lobbizik a másik akadémiai, egzisztenciális boldogulása ellen, így lehetetlenítve el a konstruktív párbeszédet
  • a többségük még transzfób is, mert a transznő ugye valójában férfiprivilégiumok közt szocializálódott mázlista, aki majd molesztálja, esetleg halomra erőszakolja a nőket a női mosdóban
  • ilyesformán egy centivel sem tesz többet az egészséges viszonyokért, mint azok, akiket annyira megvet és üldöz… sőt.

Az elmúlt időszakban tucatnyi olyan helyzetbe futottam, hogy a legszívesebben megráztam volna a feminácit: helló, te eszednél vagy? Néhány ilyen szituáció:

  • dúsgazdag öreg faszi harmincéves nőt tart ki, a fickó aranykalitkában tartja, ellenőrizgeti párját, mire megkérdezi valaki: miért nem ép le a csaj, ha ez neki sok? A femináci kiakad: de hát mit csinálna, hova menne szegény? Dolgozni, barátom, dolgozni, ahogy tesszük azt épp elegen, BMW-kulcs és nercbunda nélkül…
  • szexi fehérneműket ábrázoló cikkválogatás, amely arra biztat, hogy a hétköznapok taposómalmában is őrizzük a lángot, mire a femináci agya eldurran: micsoda rohadt patriarchális agymosás, hogy a terhek alatt roskadozó nőt teszik felelőssé a párkapcsolat alakulásáért, és neki kell még párja perverz igényeit is a teljes önfeladás árán kiszolgálnia! A legszívesebben odaírnám: bazmeg, ez csak egy fűző, egy harisnya meg egy bugyi, a többit te képzelted hozzá, tesó!
  • vicces farsangi/szexi otthoni szerepjáték, a csaj nyuszinak/iskoláslánynak öltözik, erre femináci összeomlik: így szexualizálja a patriarchátus a zoofíliát és a pedofíliát, nosza, elő  a petícióval megint! Már meg se merem kérdezni: te el sem tudod képzelni, hogy két egészséges felnőtt ember játékosan experimentálódik esetleg, közös megegyezéssel például?
  • nőnapi, anyák napi vers, jókívánság, videó, kicsit sablonos, egyszerű, nem épp újszerű, de kedves, erre femináci rögtön felkapja a vizet: így idealizálja a patriarchátus az elnyomást, hogy a nők örömmel hajtsák karámba a fejüket, miközben a kormány semmit nem tesz a bérrés megszüntetéséért és a rugalmas foglalkoztatási formákért! Csendben megkérdezem: nem lehetne a mondandót az üzenet másik felére kihegyezni a családi élet és az elnyomás közös nevezőre hozása nélkül esetleg?
  • szó esik az egészséges életmód – a kiegyensúlyozott táplálkozás és rendszeres mozgás – fontosságáról, mire a femináci valahogy kihozza, hogy a túlsúly démonizálsáról van szó, ami természetesen elsősorban, ha nem kizárólag a nőket sújtja, márpedig testpozitív élharcosokra van szükség, akik százhetven kilósan is mindig mosolyognak, mert szarnak a patriarchátus elvárásaira. Ha felmerül, hogy a testalkat nem elsősorban esztétikai, hanem egészségügyi kérdés, én vagyok a kápó, nyilván…

A példákat még sorolhatnánk, de nincs értelme, a többség látott már femináci megnyilvánulást: röhögnénk rajta és legyintenénk persze, ha az ilyen elemek nem bomlasztanának szét konstruktív közösségeket és nem volnának a távolról szemlélődők között olyanok, akik a feminácik miatt magát a feminista mozgalmat is a szélsőséges kirohanásokkal azonosítják, így messzire kerülik.

Bölcs végszó pedig nincs, csak annyi, hogy pokolba ezekkel a humortalan, sótlan, basz… na jó tudom, az nem tartozik ide őrültekkel, elhatárolódom!


*legyél humorodnál, te!

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

38 hozzászólás Feminácik márpedig léteznek bejegyzéshez

  1. Ez tök igaz, egyedül az aranyásók elleni kaffogást nem értem. Egyfelől sokszor tényleg a nagy nihilből ˝menteti ki magát˝ egy-egy ilyen csaj a gazdag csávójával (de ha nem, akkor se érdemli, hogy ellenőrizgessék vagy verjék). Persze olyan is van, aki nem az utcára pottyanna a palotából, csak szimplán átlagos életet kéne élnie, na őket én se teljesen értem, hogy mi a brantér’ maradnak egy ilyen pasival szinte kizárólag a pénzért (mert az ugyan még csak nem is biztonság, amit egy olyan nyújt… tőle nincsenek biztonságban).
    Nyilván kívülről nézve alap, hogy ha bele is mentünk volna egy ilyenbe (de én pl nulla érzékkel bírok az ilyen gazdagcsávók hajkurászásához), amint kiderül, hogy ellenőrizget, szívózik, rendelkezni próbál, otthagyom mint Szent Pál az oláhokat, és inkább a klasszisokkal földhözragadtabb egzisztencia, albérlet, de engem ne akarjon senki megvenni. Ezt mindenki így gondolja – elméletben az ilyen egyenőtlen, ˝megvásárlós˝ viszonyokba beleragadó csajok is fejből fel tudják ezt a formás kis monológot mondani. Csak aztán beleragadnak. Aki meg nem ragad bele (vagy nem ilyenbe), az boldogan kutyázhatja őket, hogy hehehe, büdös a munka, akkor tűrj! Na ez az egy ezért kicsit kilóg, vagy nem úgy illeszkedik a képbe, mint a többi pont.
    Ezzel együtt persze, az önsajnálatból és csakazértiskurvanyátokból összegyúrt, vonalas, hadiretorikás, rabszolgalázadásos feminizmus hosszú távon többet árt egyénnek és közösségnek, mint használ.

    • Senki nem érdemli, hogy ellenőrizgessék, verjék, de vannak páran, akik bizonyos életszínvonalért cserébe eltűrik: ez ebben a formában döntés kérdése, szerintem mindenki látott már hasonló esetet. A bántalmazott, megfélemlített, ellehetetlenített és uruk nélkül éhhalál szélén álló nők esete más, ők nem “(keményvonalas) aranyásók”, hanem segítségre szoruló áldozatok, azt azért ne keverjük ide.

      • Na pont arra akartam utalni, hogy sokszor keveredik az magától. És attól, hogy nem zörgő csontú, zsebóraszemű “jó rászoruló” az illető, még lehet neki rossz az adott helyzet. Persze a sajnálkozás minden esetben döglött lóra patkó, nem sajnálni kell, a mélyszegény bántalmazott nő fölött se érzelegni kell, de ééérted. Megvan a maga baja annak a nőnek is, aki eladta gyakorlatilag az életét pénzért, és miután rájött, hogy szar ötlet volt, felnőtt ember módjára ki kéne jusson abból, amibe egyébként ő lavírozta bele magát.
        Hogy ki mennyire megy bele méltatlan helyzetekbe mennyiért… nem mindig értem én se, de miután van nagyobbegyenlő 250 pletykás, minekmentoda-nemisnézkiáldozatnak-naakisártatlan (bezzeg a pénze kellett!) típusú mindent jobban tudó kollegám, hadd ne legyek náci, amiért ez a téma nálam vitaindító.

  2. Annyira tudtam már a cikk elején, hogy a Bajusz-eset meg lesz benne említve :) Amúgy azok meg milyenek már, akik gyakorlatilag pepitában tolják ugyanazt mint ami ellen vannak, pl. azt állítva, hogy a férfiak már a születésüktől fogva elnyomók? Tényleg óriási szerencse, hogy nem az ilyenek vannak többségben.

    De pl. a transzfóbia is egy érthetetlen dolog számomra, pláne ha férfiből lett nőt zaklat egy ilyen radikális feminista. Elvégre egy csomó privilégiumáról mondott le, és nem csak a nőellenes kiszólások ellen kell magát megvédenie, hanem magától a transzfóbiától is. És valaki erre még rá is tesz egy lapáttal. Őrület.

    • Tökre bírtam pl. a civilnők-levlistát, érdekes és tanulságos volt, még ha nem is mindenkivel értettem mindig egyet, de ami az utóbbi napokban zajlott az ominózus ügyben, az olyannyira elkedvtelenített, hogy szomorúan bár, de onnan is leléptem (mint tették azt jó páran ugyanezért, csak én búcsúlevelet nem írtam, ahhoz azért kishal vagyok, hogy bárkinek is hiányozzak). Végignéztem az áldozathibáztatás, relativizálás és bosszúhadjárat széles repertoárját, felfordult a gyomrom. És igen, van a szélsőségesek között férfigyűlölő és transzfób is, egyiket se értettem soha: most már azt mondom, csinálják csak, de a négy fal között… :P

    • Feminista zaklatott valakit, aki lélekben NŐ???
      Az nem feminista, hanem egy idióta barom, akit jól pofán kéne vagdosni!

  3. Ide a rozsdás bökővel, hogy lesz szövegértési problémával küzdő olvasó, aki úgy értelmezi majd a fentieket, hogy beszóltál a kövéreknek, a bántalmazottaknak és szingliknek, lol.

    • Itt az éjszakai műszak, no. :) Hát kérem szépen, pedig nem fogom megmagyarázni, hogy egyik csoport képviselőinek se, aki nem vette az adást, az bizony így járt. :)

    • Valamint úgy általában a feminizmusnak, mint olyannak, tekintve, hogy Eszter egy Stephen, mint tudjuk ;)

  4. Sok minden eszembe jut erről a posztról, de ami egészen biztosan nagy kérdés bennem mindig pont az általad felsorolt pár téma kapcsán, hogy mikortól beszélhetünk egyéni felelősségről. Én a _saját_ életem kapcsán nagyon fontosnak tartom az egyéni felelősségemet.

    • Dettó. Lettem is áldozathibáztató egy bizonyos körben, mert ugyanígy fel mertem emlegetni egy bizonyos aranyásási esetben a nő felelősségét. Neki ugyanis olyan nincs, két X kromoszómával csakis áldozat lehet az ember.
      Az a rettenetes nagy bajom ezzel a szemlélettel, hogy pont azokat teszi tönkre, akiket a felszínen védeni akar. Mert ha nincs felelőssége, nincs ráhatása, minden eszközt kiveszünk a kezéből, és marad a tehetetlenül hanyatt fetrengés a pocsolyában, ha már beleesett.

      • Én hiányolom azokat a szövegeket, amik motiválóak, hogy mit tehetsz, mit tanulj, hogyan szervezd az életed, az ilyen erősítő dolgokat, ha érted, mire gondolok. És néha úgy érzem, hogy azt sem szabad emlegetni, ha vkinek működik a dolog, mert az csak azért lehet, mert szerencsés, stb.

        • Pontosan. Ill ki nem állhatom a szocializációra és a környezetre való hivatkozást, amikor valakinek minden eszköze megvan lépni. Pl sír-zokog, nagyon rossz neki az aranykalitkában, és dolgozott is már korábban jó messzire kivándorolva, de MOST nem tud lépni a fickó mellől, mert jaj jaj az ántivilágban, szülőhazájában nem úgy szocializálódott és megszólnák (tőle 1000 kilométerre, otthon a faluban.) És hagyjuk békén, mert ő a Rend áldozata és már örökre így marad, pedig csak huszonéves.

          • Erre értettem azt, hogy sajnálkozni meg felmenteni, meg jók-rosszakat megkülönböztetni egy ilyen helyzetben hülyeség. “Szegényáldozat” is ember, neki is van dolga a világban, nyilván a maga baja is megvan, de azzal nem jutunk sehova, ha konzerváljuk őt abban, hogy jajszegény (vagy Matifa ismerőse magát. Az is milyen szar helyzet – rendesen rossz lehet neki, akár arany a kalicka, akár nem. De felnőtt ember, ha szar a helyzet, muszáj valamit tenni a önsajnálaton kívül. Viszont ebben az sem segít, ha mirendesemberek meg nekiállunk kutyázni)

            • Meg aztán van olyan is, amikor valaki magát szegény áldozatként aposztrofálja, de igazából nem az, hanem KÉNYELMES NEKI, ami van. Nagy különbség.

              • Hát persze. Felnőtt ember, nem vagyok az anyja, szerintem kibaszik magával az ilyen, de ő bonyolítja azt, ami egyébként se egyszerű. Ez az egész statikus szegényáldozatosdi természetéből adódóan hajlamos egy szinten megrekedni. De tényleg ismeretes a típus, akinek minden “kényelmesebb”, mint beleállni. Viszont ha elkerülhető, a továbbiakban ne ordíts velem, mint kólikás szamár, mert nem vagyok süket.

                • Halkabban mondd, mert nem látok olyan nagyot! ;)
                  De azért a kiemelés, hangsúlyozás még nem ordítás. Én csak tudom, itt lakik tőlem pár száz méterre két szamár, amúgy nagyon helyesek.

                  • Persze, semmi bajom a szamarakkal, nem vagyok én rasszista, csak nem értem, mivel érdemeltem ki ezt a csupanagybetűs kardcsörtetést. Miért ilyen marha fontos mások élete, tőlünk idegen döntései, baromságai, elakadásai stb? Eleve ezt a “szegény áldozat” dolgot egy kicsit takarékra kellene venni. Akár azt a részét, hogy mi sajnálunk végtelenített üzemmódban másokat, akár, hogy mi sajnáltatjuk magunkat, mert a helyzettel valamit kezdeni melósabb és szokatlanabb, mint folytatólagosan benne megaszalódni. Tehát lehet szar helyzetben egy gazdagné is, meg egy oldalkocsi csaj is, nem dolgom se körbekönnyezni, hogy akkor ő a szegény áldozat talpig guccsiban, se tovább kutyázni és tetszelegni abban, hogy bezzeg én nem kerültem ebbe a helyzetbe, hehe, ottrohaggymeg lám, a gazdagoknak se jó, nyihihihí, éljek én, a rendesember, bérből és fizetésből.

                    • blaci200 // november 20, 2017 - 19:30 //

                      A csupanagybetű néhány szó esetén NEM ;) ordítást, hanem csak kiemelést, hangsúlyozást jelent, Mivel kommentben nemigen lehet (vagy legalábbis nem tudom hogyan) dőlt betűt, aláhízást vagy bármi egyebet tenni, ezért nincs más mód a kiemelésre. Folyamatos, egész mondatos csupanagybetű persze itt is más, de én nem ezt láttam Eszter kommentjében.

                    • Ja, én nem is tudtam, hogy van, akinél a nagybetű ordítás, nálam csak kiemelés, kommentben a félkövér és/vagy dőlt betűt helyettesíti.

                    • calealenta // november 24, 2017 - 09:51 //

                      Jaj, akkor ne haragudj, ebben az esetben bunkó voltam – azt hiszem az angol erre mondja, hogy tone policing, és általában én is eléggé szoktam rühelleni.

                    • Egyetértek. Igen, kicsit takarékra kellene venni :). Nem látunk bele sok mindenbe és nem is kell, legtöbbször nem dolgunk…viszont ne ártsunk már azzal a mentalitással, hogy “aki kurvának megy, az ne sírjon, ha dugják” avagy “ki mit főzött, azt egye”. Sírjon csak, ha már fáj. Undorodjon, mert szart főzött. Ez az első lépés! Érezhesse magát áldozatnak. Ez kihagyhatatlan. Az összes többi, a saját felelősség felismerése, a kiút keresése utána jön…

                    • blaci200 // november 26, 2017 - 11:04 //

                      Nem igazán értem, mármint hogy ki mond olyat, hogy ne érezze magát áldozatnak bárki? Én olyat olvastam, hogy az a gáz, ha azt állítjuk, hogy CSAK áldozat, magatehetetlen, stb.

      • “Mert ha nincs felelőssége, nincs ráhatása” … ÉS ugye, ha nincs felelőssége meg ráhatása, akkor pont azt mondjuk, amit ma már a patriarchátusnak is (Európában) csak a legszélsőségesebb formája. Hát akkor persze, hogy a pasik (lovagias, khm-khm) feladata a gyenge nő megvédése, persze, hogy nem is szabad neki önállóságot, felelősséget adni, stb. Értem, hogy a szélsőséges feminizmus szerint az, hogy nincs felelőssége meg ráhatása az nem veleszületett tulajdonság (szemben a patriarchátus érvével), hanem társadalmi hatás, de attól még a teendők tekintetében ugyanazt állítja: ne csinálj semmit, úgysem érsz vele semmit. Másrészt pedig mondjuk Magyarországon nem igaz, hogy semmi ráhatása (kivéve egy jó kis bántalmazó kapcsolatban, de az azért nem általános).

        • Igen, én azért emeltem ki, hogy keményvonalas aranyásókról van szó, mert az nyilván más, amikor valaki tiszta szívvel, szerelmesen belemegy egy kapcsolatba, kiderül, hogy az álomfickó abuzer, de addigra már túl sok energia, idő, pénz, gyerek, érzelem stb. van a történetben, és a bántalmazás ciklikussága, ill. a megtorlástól való félelem miatt nehéz kiszállni. Itt azokról az esetekről van szó, amikor bármikor kisétálhat a nő, ha leadja a BMW-kulcsot és a gyémántnyakéket, csak nem akarózik beállni a Tesco kasszája mögé egy ilyen életstílus után.

      • Pedig ha valaki kizárólag áldozatnak tekinti magát, az az illető azt mondja magáról, hogy ő nem felnőtt ember, ergo nem egyenrangú a férfival…a feministáknak pont az ellentétét kéne mondaniuk!

  5. “a transznő ugye valójában férfiprivilégiumok közt szocializálódott mázlista” én úgy hallottam emlegetni, hogy “pénisszel rendelkező ember” :D
    Engem az csodálkoztat meg folyton, hogy minden szinten, de mindegy, hogy mennyire intelligens vagy széles látókörű társaságban, üvöltve tombol “a mi kutyánk kölyke” szemlélet. Hogy annak mindig többet szabad és irtóra sokáig tart, mire kiszórják egy társaságból, ha egyáltalán, aki az ilyen vagy olyan befutott, opinion leader farvizén úszik.

    • Hát tudod, pénisszel rendelkező, ahogy a tyúk is négylábú.

      • Nem, sokaknak tényleg van, mert nincs elég pénzük a teljes változtatáshoz.

        • Aha! Értem, ezt így nem gondoltam át. De mondjuk, ha így is van, azért az, hogy nekikezdett az átalakító műtétnek, nem igazán azt jelzi, hogy – ha szabad így mondanom – igazán a f@sz másik oldalán szeretne maradni. Mondjuk abban sem vagyok biztos, hogy aki így gondolkodik róluk, az pontosan tudja, miről is beszél, de persze ez inkább tipp.

    • Akinek egy emberből csak egy testrész számít, az nem feminista nő, hanem csupán egy ostoba, korlátolt, buta MAJOM. És semmiben sem különbözik azoktól, akik a nőket nézik le.

  6. En azt szeretem nagyon,amikor más szavakkal, de ugyanazt mondom,mint a femminaci eeeees nekem tamad!:)

  7. Még kicsit a testszégyenítés/túlsúly (egészség) kérdéséhez. Persze, hogy a túlsúly alapvetően egészségi kérdés, iszonyat hülyeség ezt az önelfogadás kérdésével keverni. Ugyanakkor érzékeny dolog, mert igenis gyakori, hogy egészségre hivatkozva valójában testszégyenítenek (akár túlsúlyosnak, akár anorexiásnak tekintett nőket, és igen, mit ad isten, szinte csak nőket). Hiszen ehhez nem kell olyan szavakat használni, hogy fujj, meg gusztustalan. A másik, hogy a széles csontozatot, a “nagydarab”-ságot is gyakran kövérségnek nevezik (cserébe a vékony, fiús alkatot meg gyakran anorexiának a vaskosabb nők, kompenzálásul). Na ez a két dolog végképp egyértelműen nem egészség kategória.

  8. Úristen. Én meg azt hittem, ezek a lények csak a Puzsér Róbert agyában léteznek.
    Minden olyan törekvést rossznak tartok, amely veleszületett tulajdonságok alapján rangsorolja az embereket. Ezek még a patriarcháknál is hülyébbek, ha tényleg ilyenek, mert egy régi vágású pali nem feltétlenül gyűlöl bárkit is.

  9. Melengette a szívemet ez a cikk, Eszter. Hányszor, de hányszor megkaptam már én is, hogy nőgyűlölő (!) vagyok, mert meg mertem említeni, hogy az áldozatnak felelőssége van a saját helyzete kialakulásában, és az Ő döntése nem olyan kompromisszumokba belemenni, amik a saját életminőségét rombolják, valaminek a reményében. Pl amikor valaki összejön egy nagyon nagyszerű narcisztikus férfival és végül az áldozata lesz – igazából a nulladik perctől az ő igénye volt, hogy egy csodálatos férfi szerelme legyen, és ezért fokozatosan játszotta a vakot, holott volt red flag is bőven, csak tudatosan nem figyelt rá, a rossz érzéseket elhessegette, mert ő maga annyira vágyott az illúzióktól hemzsegő tökéletesen zseniálisan nagyszerű kapcsolatra a nyálcsorgatóan vonzó férfival. Saját maga verte a szögeket a koporsójába.

    És nem fogják fel bammeg, hogy azzal, hogy az egyén felelősségét firtatjuk, az nem jelenti azt, hogy kizárólag az áldozatra lőcsöljük a teljes felelősséget és mindenért ő a hibáztatható. A legtöbb áldozat képtelen meghúzni a saját határait, nem tud nemet mondani, valamire égető szüksége van a másiktól, amiért sutba vág minden mást – és ezt megérzi messziről az, aki pont ezt a típust keresi.

    Dr. Almási Kitti írt erről egy fantasztikus cikket. Íme: http://valasz.hu/itthon/metoo-meg-kene-tanulnunk-hogy-merjunk-nemet-mondani-126167

    A másik meg az, hogy előszeretettel szoktam játszani álprofilokról, hogy férfi vagyok, de ugyanazon a véleményen lenni, mintha saját névvel írnék. Hányszor kaptam meg femiportálokon, hogy mansplainingelek szerintetek? :D Tucatszámra lettem kitiltva, fenyegettek privátban, saját névvel pedig rettenetesen kesztyűs kézzel bánnak velem, akkor is, ha nem értünk egyet – csak mert nő vagyok. M.V. is. Ha érted.

    Leköpnivaló fajta ez. És érthető, hogy a gyűlölet és a fájdalom driveolja őket, de semmiért nem vallanák be, hogy delúzióban élnek és a valósághoz, ami végtelenül színes, semennyi közük nincs. Ami szórakoztató is lenne, ha nem lenne ilyen kibaszottul veszélyes és káros.

  10. Ez tényleg a ló másik oldala, de van benne némi igazság.
    Az aranyásó csaj lehet, hogy el tudna menni dolgozni, de egyrészt a saját észjárása akadályozza, másrészt meg ha mehetsz, ahol a part szakad, mert nincs hátország, akkor még a Tescoba sem vesznek fel.
    Férfiaknak szóló szexi ruhákat tényleg nem reklámoznak agyba-főbe :)
    Apák napja sincs nagyon népszerűsítve.
    Az egészséges életmód-táplálkozás meg valóban inkább a kövérséggel függ össze, a betegséget nem látjuk ugyanis, csak a kinézetet. Aki nagyon kövér, az valóban nem egészséges. Lehet, pl. olyan gyógyszert szed, amitől úgy néz ki, vagy eleve a betegsége akadályozza a fogyásban. Aki csak szeret enni, azért ritkán 100+ kg, ha kicsit kerekebb is.
    Mindig azt mondom, nem látunk bele a kapcsolatokba, ki miért marad valakivel, lehet, kívülről úgy látszik, a pénz miatt, aztán kiderül, ha megpiszkáljuk, hogy van ott más is, csak nem publikus.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: