Aktuális

Be kéne feküdni

Címadó mondatunk egyike azoknak a dolgoknak, amiket soha nem szívesen hall az ember. Pláne, ha nem is számít rá. Pénteken reggel viszont én is így jártam, és azóta Flór Ferencék vendégszeretetét élvezem.

Tegnap erszényes-ekg

A múlt hét pénteki (huszonnegyedikei) terhesgondozáson a doktornő megállapította, hogy a kölök egy picit csöppecske a 35. héthez közepéhez képest a maga 2271 grammjával, majd mikor kedden NST-re mentem (mugliknak: az voltaképpen EKG-féleség erszényeseknek, a szívritmust és a méhtevékenységet rajzolja meg, ebből lehet következtetni, hogy érzi magát bent a kicsi), újra megnézett ő is, és kontrollra hívott péntekre a kórházba. Mivel én még ott sosem jártam, érthető, hogy legalább egy vizsgálatra szükség van a helyszínen, hogy a rendszerbe kerüljek még szülés előtt, így ebből nem csináltam ügyet.

Az NST a szülőszobán zajlott, majd utána bejött a doktornő is, és ultrahangon megint megnézett. Egy új készülékről van szó, amit most helyeztek üzembe, a szonográfus mutatta meg a működését a doktornőnek, ugyanaz a hölgy, aki a magánrendelésen is szokott lenni. Lássatok csodát, ez a kütyü meg egyenesen 2600-ot grammot mért, igaz, feltüntetve, hogy +/- 450 gramm a hibahatár. A méret miatt mondjuk nem is aggódtam, egy 163 centis, 62 kilós, és 173 centis 65 kilós párosnak nem nagyon szokott négykilós kicsinye születni, vombatok vagyunk mi, nem grizzlymedvék, márpedig az utolsó hetekben heti 150-200 gramm gyarapodás várható. Egy háromkilós születési súly is tökéletesen megfelelő a mi genetikai adottságainkkal, a 3400-3600 gramm még sok is. Az átlag amúgy a 3400 a táblázat szerint. Örültem, hogy természetes jelenségről és nem fejlődési visszamaradásról van szó, mivel a flowmetria alapján a köldökzsinór és placenta áramlása kitűnő, kapja a kaját megfelelően a kiscsaj.

Aztán sajnos a doktornő és a szonográfus közölte, hogy a magzatvíz viszont elég kevéske, ami nem jó, mert ez akkor szokott történni, amikor már az utolsó időben nem kell sok tartalék a babának. A harminchatodik hét közepén még korai. Az sem a legjobb, hogy faros ez a kis lusta, mint én voltam, emiatt érkeztem császárral magam is. És ekkor elhangzott az ocsmány mondat: “Be kéne feküdni, ma délutántól”. Tudniillik, így lehet biztonsággal ellenőrizni, hogy minden rendben van-e, meg kell ugyanis találni az optimális időpontot, amikor a kicsi már jobban érezné magát kint, mint bent. Fontos, hogy ne szülessen túl korán, de az is, hogy ne maradjon bent – ilyen extra kockázati tényezővel – tovább, mert mindkettő problémás lehet. Ehhez napi több ellenőrzés szükséges. Eléggé le voltam forrázva, de a rendelőirodában még tartottam magamat, csak a buszon kezdtem el sírni, mikor hazamentem összepakolni. Éreztem, hogy elég gyerekes dolog egy ilyen kényelmetlenség miatt keseregni, mikor mások tragédiákat élnek át, és egyébként is: az embernek szülőként lesznek kellemetlenségei, és gáz volna, ha már az első is kiborítana, de attól még… nagyon elkenődtem. Alig vigasztalt az otthoni utolsó összebújás is, hiszen talán az idei utolsó volt, then see you in February, és ez december elsején nem egy szívderítő perspektíva.

Egy hatágyasba kerültem, öten vagyunk a sorstársakkal, ahol konstans a 35 fok nyitott ablaknál is, folyton izzadok, mint a ló. Két vérnyomásproblémás cukros a 38. és 36. héten, egy 33 hetes kartárs, akinek két hete kap infúziót, mert kicsi a babája, illetve egy 20 hetes lány, szintén elmaradt bébivel. Én négy napon át kétszer tüdőérlelő injekciót kapok a seggembe, meg rendszeresen mérik a vérnyomást (mindig 120/80), néznek szívhangot, van NST és flowmetria, és hétköznap lesz majd ultrahang is persze. Holnapután kezdődik a 37. hét, amikortól már nem számít egy bébi koraszülöttnek, de azért az idegrendszere még kevésbé fejlett, mint egy full term kicsinek. Nem lehet például igény szerint szoptatni, mert még nem kell fel magától, három óránként muszáj ébreszteni etetni. Az immunrendszere is kevésbé fejlett, és úgy egyáltalán: oka van annak, hogy 40 hétre találták ki az emberporonty elkészültét. Ezzel a vízmennyiséggel viszont jó eséllyel a 38. hétig meg kell születnie, amihez amúgy még semmi kedve nem volna: nem volt még se jóslófájás, se haskeményedés, se méhszájtágulás, tehát jól elvan odabent. Megfordulni nem nagyon fog már valószínűleg, de a lényegen ez már nem is sokat változtat. Az ember ilyen helyzetben kénytelen megbarátkozni a gondolattal, hogy elolvashatunk mi tucatnyi könyvet és meghallgathatunk rengeteg előadást a háborítatlan természetes szülés szépségeiről, de az, hogy végül hüvelyi úton vagy császárral szül(et)ünk-e, lényegében a körülményektől függ, nem tőlünk.

Az utóbbi időben felfigyeltem arra, hogy elindult egy diskurzus a hüvelyi szülés promóciójának érdekében, amely a nő kizárólagos szerepére helyezi a hangsúlyt: készülj fel, képezd magad, tervezd el, legyél ott mentálisan, rajtad múlik, menni fog-e. Azt természetesen aláírom, hogy rengeteg esetben azért kerül sor sürgősségi császárra, mert a, a sok félelem, feszültség miatt a tágulás nem megfelelő, b, az orvos nem elég türelmes, és igen, természetesen mindkettőt problémásnak tartom és fontos ezekről beszélni, ahogyan az is igaz, hogy a programozott császárok egy része is indokolatlan, az orvos kényelmét szolgálja, a páciens pedig nem bánja, mert “inkább a hasam vágják, mint a p—m”, hiszen viszonylag keveset tud az átlag arról, hogy mennyivel komplikáltabb és kockázatosabb tud lenni egy hasi nagyműtét a hagyományos módszernél, illetve milyen pluszokat kap a magát hüvelyflórán keresztülverekedő magzat az életkezdéshez (azzal együtt, hogy ma már az aranyórát a császáros babának is biztosítják anyával és apával, és sok helyen a kicsik az immunerősítő hatás miatt anyai hüvelykenetet is kapnak, hogy a legkisebb koraszülöttek után szállított pár milliliter – egy-két csepp – előtejről ne is beszéljünk). Ezzel együtt a legtöbb császár nem kényelmi: faros a baba, nyakán a köldökzsinór, magas az anya vérnyomása, cukra, szemproblémája van, egyéb komplikációk lépnek fel. Igen, egyes esetekben ma is lehetne vállalni a kockázatot, de minek, amikor az elmúlt pár évben a hasi nagyműtét rengeteget korszerűsödött, és sok esetben kevésbé rizikós, mint a b, opció az adott komplikációk mentén?

Na, erről valahol majd bővebben is írok, több szakértőt is megszólaltatva, hiszen persze, rettenetesen fontos a tudatosság, a mentális és fizikai felkészülés, ami szerencsés esetben valóban kulcs lehet egy üdvözítő természetes-szülés élményhez. Ha viszont az nem járható út bármilyen már meglévő, vagy épp hirtelen fellépő komplikáció miatt, meg kell hajolni a sors akarata előtt anélkül, hogy a nőt hibáztatnánk, aki ne tett volna meg mindent azért, hogy biztosítsa a számára komoly önismeretet hozó, a bébi számára pedig kiváló immunitást és életerőt adó, katartikus élményt. Ez az egyén szintje, társadalmi szinten meg természetesen sokat kell tenni azért, hogy a szülészeti erőszak megszűnjön, a körülmények egy szélesebb réteg számára is emberibbé váljanak a futószalag-szülések helyett, mert nyilván a két szint egymástól ebben az esetben is teljesen elválaszthatatlan.

És mi meg? Hát, egyelőre igyekszem türelmes lenni, de ez a péntek délután és este, a teljes szombat és a vasárnap fele eddig olyan, mintha már hetek óta itt sínylődnék, és még hátra van a java. Alvás csak részletekben van 3-6 óra, állandó a zaj, hőség van, börtönkaját kapunk, és ami a legrosszabb: nincs otthon az ember a szeretteivel, ahová a leginkább való, és ahol a leginkább pihenni, töltődni tud egy olyan időszakban, amikor erre a legnagyobb szükség volna. Persze átértékelődnek a dolgok: amikor olvasom a sok panaszt, hogy kinek-kinek a 37-39. hét között fáj a háta, lába, mindez bagatellnek tűnik a kórházba zártsághoz képest, amikor viszont saját bezártságomat vetem össze azok történetével, akik több év meddő próbálkozás, több vetélés és mondjuk egy halvaszülés után súlyos, életveszélyes komplikációkkal kényszerülnek szembenézni, akkor már a saját esetem tűnik hasonlóképp bagatellnek.

Akárhogy is, mennénk már haza…

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

16 hozzászólás Be kéne feküdni bejegyzéshez

  1. Kitartás Eszter, nagyon szorítok nektek! 💝

  2. Kitartás, Eszter, gondolok rátok 💗

  3. Kitartás drága, szorítok neked, pihenj, lazulj, olvass, írj, mást nem nagyon tudsz tenni, tudom, gondolom mondták már neg kenjem a hajamra a legalább pihensz szöveget, mert nem otthon vagy. De! De ahol vagy ott vagytok nagyobb biztonságban, és ez a lényeg. Szóval…kitartás, nyugi és ❤️. Ölelés.

  4. Szorítok, hogy minden rendben menjen, és kitartást, már nincs olyan sok vissza!

  5. Óó azért átérzem, ez nem lehet nagyon vidám így karácsony előtt. Ez most akkor azt jelenti, hogy nem engednek már ki egyben? Vagy ha behozzátok az elvártakat, akkor még de?
    Drukk, hogy minden a lehető legjobb legyen. Aludj sokat, addig se vagy ott. :*

    • Ó, hát az a legrosszabb, hogy nekem, a nagyalvónak most be kell érni ezekkel a 2×2-3 óra alvásokkal, mert ugye minden szobatársnak fix időnként lecsorgó infúziója, szurija, éjjeli vizeletgyűjtése van, meg folyton babasírás a szomszédból, plusz én ezt a 35 fokot nehezen bírom, hiába vagyok mediterrán alkat. Az alvás nagyon hiányzik, de legalább tudok dolgozni, mert ugye most így minden decemberi melót előbbre kell megcsinálni a tervezettnél. Még jó, hogy már nov. közepén elkezdtem kicsit előre dolgozni, isteni sugallatra!

  6. Hol olvastad össze azt, hogy nem lehet igény szerint szoptatni 37. hét előtt született gyereket? Totál gyerektől függ, nekem az egyik lustácskább volt (az első 10 napban kellett szopi után fejni és üvegből megkapta), de keltegetni még őt sem kellett; a tesója meg ipari porszívó volt (máig jó étvágyú, mindenféle kaját örömmel evő). Más gyerek meg juszt sem kel 40. hét után születve sem.
    A sárgulók nem annyira éberek, de sincs kőbe vésve.

    (A tüdőérlelő meg jó, hogy kaptad, bár 36. hét közelében már erősen max.biztonsági húzás.)

    Alap vicc, hogy most aludj sokat ;)

  7. Ne parázd túl, Eszter! Az én második kölyköm 35 hétre született Írországban (maga kéredzkedett ki legnagyobb meglepetésemre), nulla tüdőérlelővel (idő sem volt rá), igény szerint szopott, nem került inkubátorba, nem sárgult be, aznap délután már vihettem is haza.

  8. De kaját visz valaki neked, nem?
    Érdemes jó könyveket is vitetni, és zenét.
    Tudom ajánlani zaj ellen az Ohropax viaszos füldugót!

  9. A hugom 25 eve 7 honapra szuletett(pontos hetet nem tudok) es koszoni szepen egeszseges,okos felnott no lett belole.
    En 38 hétre jöttem 2,8kgval es totalisan jol vagyok(amim van az nem ettol fugg). Az ocsem,ha jol tudom idore jott,de köldökzsinórral a nyakan es ujra kellett eleszteni. De o is ertelmes felnott lett.

    Ha harminc eve minden rendben ment akkor is ha nem volt komplikacio mentes a szules/terhesseg,akkor nyugi most foleg nem lesz baj.

    A fűtést nem tudjatok lejjebb venni?

  10. Kitartást! 🤗

  11. A terhespatológián/szülészeten valahogy mindig fűtenek, mint a pokolban. A babáknak mondjuk tényleg nem jó a hűvös, plusz, gondolom, abból indulnak ki, hogy mindenki hálóingben flangál.
    Bent pihenni tényleg nem lehet, ha épp senkinek nem adnak semmit, akkor tuti vagy vizit van, vagy valakihez épp benéznek és mikor már ezek sem, akkor kajaosztás vagy takarítás van.
    De egyik sem, akkor ott a folyosó, szomszéd szoba, ahol történhet valami hangos…

  12. Pihenni, azt nem lehet a kórházban, mert reggel felvernek a gyógyszerrel, jönnek a látogatók meg a szobatárs is beszélgetni akar, ha szeretnéd, ha nem. De most ha ez a legjobb nektek, nincs mit tenni, kitartás. Csak hát uncsi. Meg mégis kórház. De előnyeivel együtt.
    Nekem nem voltak illúzióim a szép szüléssel kapcsolatban, biztos azért is lett mindkétszer császár a vége. (Na, ez csak vicc :D Igazából nem fértek ki. A 3200 g és 3400 g sem. Jó volt nekem úgyis, nekik is, szerintem mindenki egészséges anyukát meg babát akar a végén, nektek is ezt kívánom!

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: