Ezért nem kavart sem Follinus Anna, sem Baukó Éva ügye elég nagy botrányt
Follinus Anna kiállt az egész #metoo-kampány egyik talán leginkább megrázó történetével, és lapított mindenki – akadémiai elit, költők zárt belső köre, nem elég erős hírfaktor. Baukó Éva felvállalt egy szintén húsba vágó történet, és a média meg a nép újra hallgatásba burkolózott – egy botrányhős-valóságshowsztár, hú, ez csak bulvár lehet. Sok tanulsága van a #metoo-kampánynak és a körülötte felbukkanó zaklatási botrányoknak, de a az egyik talán legelgondolkodtatóbb aspektus az, hogy a zaklatás ténye csupán akkor üti meg ingerküszöbünket, ha a főszereplők – az áldozat és az elkövető – megfelelnek a fejünkben élő képnek, és azzal azonosulni is tudunk.
kép: youtube screenshot
A történet, amelyben Sárosdi Lilla, Schilling Árpád és Marton László szerepelt, hatalmas médiavihart kavart, a közvéleményt is felkorbácsolta. Egy ismert és sikeres színésznő, a Krétakör alapítója, egy népszerű rendező, akit sokan ismernek. A köznépet érdeklik a velük kapcsolatos hírek, pletykák, események, ugyanakkor az áldozattal itt még könnyű azonosulni, hiszen nem túl hivalkodó, médiaszereplése nem öncélú, vagyis a többség – leszámítva talán az igazán tirpák miértcsakmostállelőzőket – rokonszenvvel tekint ügyére. Nem ilyen szerencsés már Follinus Anna, elvégre Lőkös Margit és Kárpáti Kamil neve csak egy relatív zárt, belső kör számára mond valamit, hírtértéke az ügynek minimális. Baukó VV-Éva ehhez képest a másik véglet: egy bulvárhős, akiről készültek pucér képek, láttuk élő adásban sakálrészegen, szerepelt sokat a Bors és a Blikk címlapján.
A közeg, amelyben Follinus Anna mozog – hiába volt fiatalkorú, kiszolgáltatott, és használta ki egy pár szexuálisan éveken át – nem elég széles kör érdeklődését kelti fel ahhoz, hogy a kritikus tömeg figyelmét elérje. Baukó Éva világa meg túl mainstream, ő már a minek-ment-oka-kategória: ha túl mély a dekoltázsod, nem veted meg a piát és szeretsz pasizni, ne csodálkozz, ha rád mászik a főnököd, még/pláne ha Havas Henrik is az. Képmutatás ez, a fejünkben élő áldozat-kép megfeleltetése a valósággal: az egyik még, a másik már nem érdekel, mert nem áll elég közel hozzám. Follinus esete nem történhet meg velem, mert nem mozgolódom ilyen elvont, zárt művészközegekben, Baukóé meg azért nem, mert én tisztességes nő vagyok – az én lányom, anyám, húgom, nejem tisztességes, – és aki nem iszik, nem pasizik, nem pucérkodik és nem bulizik, azt a főnöke se fogja megkívánni. Még ha Havas Henrik is az.
Gyomorforgató önhazugság és képmutatás ez, de semmi köze ahhoz, amit Puzsér mond: hogy tudniillik Havas Henrik – amolyan ballib médiacézárként – szent tehén ahhoz, hogy saját térfelének „genderelitje” szétcincálja. Nem az, attól még zuhanhatna épp elég nagyot, ahogyan Kiss László is zuhant, hiába volt az olimpiabuzernyák kormányoldal díszpolgárrá választott, nemzeti díjakkal elhalmozott, stadionnak nevet adó ikonja, igazi nemzeti büszkeség: mikor neki leáldozott, zuhant, ahogyan zuhanna Havas is, ha Baukóról nem jelentek volna meg pucér és ittas fotók egy időben napi szinten a bulvármédiában. Mert itt tartunk sajnos még mindig: nem az számít, hogy mit állít egy áldozat, hanem az, hogy ki az, aki bármit is állít: elvont akadémiai elit tagja-e, aki nem számít, vagy bulvárhős, akiért nem kár.
És ezért nem tesz ma feljelentést rengeteg áldozat, akit zaklattak, bántalmaztak, megerőszakoltak: mert vagy fehér holló, akinek története velünk nem eshetne meg (hisszük), vagy rikító papagáj, aki rászolgált sorsára (reménykedünk)… esetleg – a leggyakrabban talán, az egyszerű, hétköznapi munkahelyeken, edzőtermekben, iskolákban – szürke egér, akinek története meg se üti ingerküszöbünket. Na majd ha ez változik, és az áldozat csak szimplán áldozat lesz, akit körülményeitől függetlenül meghallgatnak és komolyan vesznek, akkor talán majd többen fordulnak az igazságszolgáltatás eszközeihez „időben”, az első sokk után, és kevesebb lesz az évtizedek múltán szekrényből kieső, esetleg örökre ott rothadó csontváz…
Eszter's Offtopic 
” Na majd ha ez változik, és az áldozat csak szimplán áldozat lesz, akit körülményeitől függetlenül meghallgatnak és komolyan vesznek, akkor talán majd többen fordulnak az igazságszolgáltatás eszközeihez „időben”, az első sokk után”.
Szerinted eljön ez az idő az elkövetkező száz évben?
Ha abból indulunk ki, hogy Kiss egy szabadságvesztéssel járó jogerős ítélettel kapcsolt csoportos nemi erőszak-ügy után zavartalanul dolgozhatott fiatal lányokkal és nőkkel évtizedeken át, és az ügyét ismerők ifjúkori ballépésként tekintettek a nem először előforduló bűncselekményre, valamint több áldozat is elismerte saját ügye kapcsán, hogy fogalma sem volt arról huszonévesen, hogy gáz, ha ha egy mentor, edző, pártfogó, mecénás, szakmai agy simogatja és szopásra biztatja (és mint Sárosdi, még ő érzi magát kellemetlenül, mert visszautasított a szaktekintélyt), nos… mindezek fényében elképesztő ereje van annak, hogy erről végre beszélünk, egyre többet és egyre többféleképpen. El tudom elképzelni, hogy a jövő generáció már másképp látja ezeket a dolgokat, a paradigmaváltás megkezdődött.
Follinus Anna versét is olvastam és a versben a konkrét, beazonositható utalásokat is.
Döbbenetes vers. Olvastam a riportot is.
De sehogy sem tudom hová tenni, hogy Follinus Anna már nem 16-18, hanem 25 éves korában írta a következőket :
“Emlékszem, ahogy mi, botladozó, hangjukat kereső kamaszok a ’90-es években, az új évezred elején egymástól félig meddig idegenül, mégis hittel teli, írásainkkal megrakott hátizsákkal érkeztünk Kárpáti Kamil „iskolájába”. „Hold vagyok, de bolygóm nincsen” – írtam magam is egyik versemben. Elszigetelődésünkben a mester Babitscsal arra tanított minket: a költők csoportos madarak. E szárnyaló szellemiség jegyében nyújtom át társaimmal e mostani Holdat, vagyis udvarát, remélve, hogy a szeretet, melynek burkában született valamit törleszthet a tanítványok olykor (a maguk számára is) kevéssé bevallott adósságából, s – talán olvasóinkkal megosztva – egy új, születő öröm forrása lehet.
Follinus Anna”
Pedig beszél róla az interjúban, és Stockholm-szindrómának hívják. Az áldozat nem tud elszakadni vagy a bántalmazótól, vagy a bántalmazóhoz való kötődéstől, esetleg nem tud szembenézni saját szégyenével, ezért szeretettel, tisztelettel, rajongással övezi azt, így téve tudatalattija számára elfogadhatóvá a történteket. Natascha Kampusch is ezt tette az elmebeteggel, aki fogva tartotta, és meg is siratta.
“A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántalmazás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, az élet-halál ura felette.”
Follinus Annát manipulálhatták. Ez elítelhető, de nem egyezik a bántalmazással.
Döntési lehetősége volt. Főleg a legelején. Azután jött a manipuláció.
Ahogy látom, ez egy komplex csomag lehetett: manipuláció, szexuális visszaélés, közben pedig rengeteg figyelem, amire éhezett, ezért a többit szépítette maga előtt is. Egyébként a manipuláció maga is a bántalmazás egy fajtája, még ha vannak is fokozatok, persze.
A manipuláció az élet velejárója. Pl.: Eric Berne : Emberi játszmák.
Az a játszma, a manipuláció a játszma komolyabb, tudatosabb szintje, és minden esetben destruktív, míg a játszma gyakran ártalmatlan.
Definició kérdése. Nem valós, hogy a manipuláció minden esetben destruktív.
“A manipuláció latin eredetű szó, “jelentése” kezelés, bánásmód. A manipuláció egyfajta befolyásolás, amelynek célja mások attitűdjének, a beállítódásának átformálása, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek és a kogníció megváltoztatása, átszervezése.
A manipulációt többféle szempontból, számos kommunikációs modellen keresztül különböző módokon lehet definiálni. Éppen ezért a manipulációt tökéletesen egyértelműen nem lehet definiálni …”
A reklámok gyakran manipulálnak, mégsem nevezhetők destruktívnak (mármint általánosságban) .
a manipuláció-vita margójára: a másik ember átformálása a másik ember szabadságának figyelmen kívül hagyása. példát lehet mutatni, de “embert faragni” vkiből, ehhez nincs joga senkinek. FA esetében a manipuláció legdurvább formája volt jelen, amit fanatizálásnak hívnak. ennek következménye az, hogy a többi stádiumos áldozat is inkább hallgat. össze vannak zavarodva, most kezd nekik is leesni – jobb esetben -, hogy nem volt rendjén az, ami velük történt.
A csalás, szélhámosság is “csak” manipuláció. Nyomorult pár ezer forinttal átverésért börtön jár, azt meg, ha évekig tartó terápiára szorul az illető, mentegetjük. Vicces azért ez így. És most nem is a szexuális része az igazán súlyos.
A reklámok nagy része komolyan destruktív, hiszen fölösleges fogyasztást gerjeszt, rég nem arról szólnak ELSŐSORBAN, hogy az enyémet vedd, ne a másét.
Egyik beilleszkedés-segítő könyvem volt…
Follinus viszonyát Stockholm-szindrómának tekinteni barok(k)os túlzás….
Akkor talán gondold meg, mit jelent igazán a Stockholm szindróma. Nem kell ahhoz halálfélelem, hogy annak nevezhesd.
Baukó Évával kapcsolatban pedig annyit, hogy valóban a személyiség, egyéniség hitelteleniti az általa mondottakat. Ebben a világon kevés (vagy semmi) a változás es nem is nagyon várható.
Ha Baukó Éva főállású luxusprosti volna, akkor is érthetné zaklatás, erőszak, és akkor is joga volna erről beszélni, ill. elvárható volna, hogy ne alapból kételkedjenek szavaiban. (Szó sincs arról, hogy Havast csukják le szó nélkül, az a másik véglet.)
Ahogy írod :” elvárható volna.” De nem így működik és nem valószinű, hogy valamikor is így működik majd.
Egyébként inkább nem is értek egyet veled. Abban igen, hogy joga van róla beszélni. Abban nem, hogy alapból ne kételkedjen az ember a szavaiban. Igenis bizonyitson és ha bizonyít, akkor nem hinni kell, hanem elfogadni az igazát.
Időközben gyorsan jelentkezett Molnár Anikó is.
Az előzőekhez mrg hozzá teszem, hogy aki (részben, vagy egészben) abból él (vagy az segíti valamiképpen a megélhetését), hogy a bulvármédiaban forog a neve, annak a kijelentései, megnyilvánulásai, igencsak fenntartással fogadandók. Nem mindom, hogy nem lehetnek igazak, de az erős fenntartásnak helye van. Szerintem.
Az elkövető szempontjából és talán a büntetés szempontjából is mindegy, hogy a nemi szervét egy szajhának mutatja meg, vagy egy apácának, hogy a nemi szervére egy szajha kezét húzza rá, vagy egy apácáét.
Azonban ha egy szajha azt próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy számára egy férfi nemi szerv látványa, vagy érintése életre szóló sokkot, pánikbetegséget és alkoholizmust okozott, az annyira hiteltelen hogy már közröhej. Ahogy a költő mondja:
“Még nem volt olyan disznó, ki elájult,
mikor meglátta a moslékos vályut”
Vagy esetleg megölik, mint ezt a kis szerencsétlen Fannit, és akkor is lehet rajta epésen gúnyolódni, mert “csak egy kurva”. Az ifjú progresszívek is, mint pl Bede Márton a béka segge alá leszerepeltek a 444-gyel együtt.
Kerestem azt a cikket, de nincs meg, csak ezt találtam akkor is, most is: https://medium.com/tett/bede-m%C3%A1rton-a-kurva-any%C3%A1d-616c9564e3eb Lehet, rögtön levették?
Itt van benne a link, az internet tényleg nem felejt egy darabig. Hátha még látszik: https://web.archive.org/web/20171128102231/https://444.hu/2017/11/28/a-bors-megtalalta-vv-fannit
Amikor a Fanniról olvastam, ugyanazon a napon véletlenül (a tüdőgyuszi tüneteit keresve) egy eltűnt és holtan megtalált körzeti orvosnő nevébe is belefutottam. Aznap találták meg holtan. Csak egy orvos volt.
Odáig egyetértünk, hogy aki zaklat az büntetést érdemel, DE
minden jogelv lábbal tiprása, hogy elég valakit egy 19 évvel ezelőtti vétséggel vádolni ahhoz, hogy kicsinálják, tönkretegyék.
Ami ezekből a zaklatási ügyekből nagyon hiányzik
1. Az ártatlanság vélelme
2. A bizonyítás, a bizonyítékok
3. Az elévülés intézménye
4. A vádlottnak biztosított védelem
5. A méltányos, a vétekkel arányos büntetés
A fentiek hiányában csak boszorkányüldözésről, és virtuális lincselésről beszélhetünk. Előfordul, hogy valóban egy gyilkost lincselnek meg – aki a bíróságtól 15 évet kapott volna, vagy egy tolvajt, aki csupán egy évet ült volna, és ami a legszörnyűbb az is lehet, hogy egy teljesen ártatlant lincselnek meg.
A közvélemény, a netes hőbörgők keblükre ölelik, celebként ünneplik a 30-szoros bankrablót, de aki egyszer 19 évvel ezelőtt egy autóban elővette a kukiját, azt legszívesebben felakasztanák. Hol van itt az igazságosság, méltányosság, és jogszerűség?!
A lincseléssel és a tönkretétellel én sem értek egyet, de azért ennyi hasonszőrű eset kapcsán felmerül, hogy boszorkányüldözésnél nyilván többről van szó. Az viszont tény, hogy mivel az ilyesmi – a nagy koponya, mentor zaklat, erőszakoskodik, manipulál, kihasznál, és te emiatt szólsz – eddig olyannyira tabu volt, hogy most, hogy sorban dőlnek ki a szekrényekből a csontvázak – és egyre több, különböző kaliberű és fokozatú ügyre derül fény – az a probléma, hogy nincs meg a megfelelő társadalmi arányérzék és ügyviteli protokoll, ahogy mindezt kezelnénk. Nincsenek precedensek, nincsenek viszonyítási pontok, igazad van abban, hogy el van csúszva az egész: Marton azért nem Kiss. Kissnél is egy dolog, hogy 1961-ben tette, amit tett, leülte: részemről folytathatta volna a karrierjét, azzal a kitétellel, hogy lányokat, nőket nem edzhet, mindenkinek jár a méltányosság, második esély. De látod, az, hogy Kiss az alig-félig-letöltött büntetéssel vidáman sportikon és példakép lett, és generációja kábé megmosolyogta “ártatlan ifjúkori botlását” valamelyik luvnyával a sokból, aki “szeretett kefélni” (maga Kiss se érzi tette súlyát), súlytalan volt, ezért a másik véglet erre válaszként a teljes lincselést és ellehetetlenítést tartja megoldásnak. Nyilván egy egészséges társadalomban léteznének arányok: megfelelő társadalmi diskurzus, korrekt igazságszolgáltatás, arányos büntetés, az újrakezdés ill. a az élet folyatásának lehetősége, bizonyos feltételek mellett,, nem úgy, mintha mi se történt volna. Amíg ez nincs, az aránytalanság adott.
Ami Kisst illeti az ő története vérlázító, de a bűn nem Kissé. Ő leülte a magáét. Az igazi bűnt azok követték el akik gyermekek edzőjévé tettek egy erőszakos nem közösülésért lesittelt alakot. Akik – bár Kiss ügye köztudott volt, hiszen a korabeli újságokban is megjelent – futtatták, sztárolták, akik minden sötét előélete dacára úszópápát, díszpolgárt csináltak belőle. Őket viszont senki sem vonta felelősségre, az ő karrierjüket senki se nullázta le.Hol itt az igazság?
A hülye közvélemény meg úgy tekintett Kissre, mintha tegnap erőszakolt volna, és még nem lett volna megbüntetve. Abszurdum.
Marton ügye is egy tragikomédia. Marton 19 évvel ezelőtt megérdemelt volna egy nagy pofont, vagy egy tökönrúgást, vagy pénzbüntetést, esetleg egy-két hónap felfüggesztettet – HA IGAZ AMIT SÁROSDI ÁLLÍT. 19 év után viszont már nem lett volna szabad ügyet csinálni belőle. ELÉVÜLT.
A zaklatásról meg annyit, hogy a négyszemközti verbális cselekmény – akár zaklatás, akár ígéret, akár zsarolás – NEM BIZONYÍTHATÓ. Nem szabad ilyenekkel foglalkozni – és azt hiszem nincs is bíróság amely ilyesmivel foglalkozna. Más ha van hangfelvétel, látlelet, DNS minta. Akkor lehet feljelentést tenni – PERSZE AZ ELÉVÜLÉSI IDŐN BELÜL.
Én azt mondom, nézzük meg, hogy kezelik ezt jobb helyeken. Marton állítólag nyomult-molesztált Kanadában is: behívták, elbeszélgettek vele, szépen csendben eltanácsolták, mondván, ez itt nem illik a munkamorálhoz, köszönjük szépen. Nyilván az ügy nem volt olyan kaliberű, ami bíróságot érdemelt volna, de a színház húzott egy vonalat, hogy köszönjük, nekünk ez nem fér bele. Azt kell megérteni, hogy amíg nálunk hasonló esetben nem ez az ügymenet, és Kiss ma ugyanúgy ikon lenne, mint 1961-ben, addig sajnos a túlkapások is gyakoribbak: többen ignorálják az eseteket, míg mások túlpörgik azt. Érted, az is egy véglet, amikor már azt is zaklatásnak veszik, amikor valakire egyszer r kell szólni, hogy ne nyomuljon, nincs esélye. Nem, az illet nem zaklató, csak szimplán tapló, azért más a kettő. Ungár Péter ügyében pl. nem volt egyértelmű, mi is történt, mert ugye politika keveredett az ügybe, de alapesetben azért eléggé más a kettő.
Martont Kanadában nem azért küldték el mert 19 évvel ezelőtt elővette a kukiját, hanem az adott évadban történtek miatt, és nem azért mert esetét felkapta a bulvár. Egy szavam se lenne ha Martont idehaza a 2016/17-es évadban történ zaklatás miatt menesztik és erről a színház kiad egy rövid közleményt. Sajnos azonban messze nem ez történt.
Ha egy hamis vád mellé születik még egy hamis vád, attól nem lesz automatikusan igaz mindkettő, Két hamis vád is hamis vád, száz hamis vád is hamis vád. Ne feledjük, hogy nem ugyanazt a cselekményt tanúsítja két ember, hanem ketten két teljesen különböző esettel vádaskodnak – a két ügyben csak a vádolt személy azonos.
Nyilván nem tudjuk mi történt, de a lényeg, hogy már nem csak egy ember állítja, hogy Havas/a Kárpáti-Lőkös páros szexuális ragadozó, és ez elgondolkodtató.
Elgondolkodtató. És ha százan vádolják bizonyíték nélkül száz különböző zaklatással az is csak elgondolkodtató lesz. Semmi több.
Érdekes a kettős mérce: Baukó esetében a médiasztársága hiteltelenné tesz. Ellenben Marton esetében az a tény, hogy volt egy nagyon konkrét, megismert (bár nagydobra nem vert) ügye, na az nem, kicsit sem teszi valószínűbbé a dolgot, hogy tényleg elkövette, amit. Egyébként meg de, az, hogy valakit elkezdenek egyre többen vádolni, valószínűbbé teszi a dolgot, hogy megtörtént, igen, a bíróság is így kezeli.
Baukó ügy
Az eset HA IGAZ nyolc éve történt. Baukó hét éve, és hat éve is beszámolt már róla a közvéleménynek. Dopeman riportjában egész alpári trágár módon adta elő a vádját, és egyáltalán nem tűnt olyannak mint akinek mély lelki traumát okozott a dolog. Most meg NYOLC ÉV UTÁN könnybe lábadó szemmel nyilatkozza, hogy e miatt a zaklatás miatt lett alkoholista, meg pánikbeteg, meg mit tudom én. ÍGY EZ TOTÁLISAN HITELTELEN.
Azzal meg senki sem törődik a Havast támadók közül, hogy semmi sincs bizonyítva, nincs ésszerű magyarázat arra, hogy miért nem történt 8 éve, 7 éve 6 éve feljelentés, és miért nincs most sem. Arra sincs magyarázat, hogy ha Baukót Havas alkalmazta, akkor miért nem áll elő egy munkaszerződéssel egy fizetési papírral. Vagy feketén dolgozott és akkor Baukót is meg kell büntetni, vagy hazugság az egész.
Ja és ez az ügy is elévült már.
Kedves Eszter!
Neked még nem tűnt fel, hogy itt Magyarországon csak híres embereket vádolnak zaklatással, és a vádlók mint sikertelenek?
Hogy minden ügy ami felszínre kerül már rég elévült?
Te tényleg azt hiszed, hogy csak a híres emberek zaklattak? Hogy 19 évvel ezelőtt Kovács igazgató nem fogta meg Julcsa titkárnő mellét?! Te tényleg azt hiszed, hogy tegnap, egy hete, egy hónapja nem történt sehol Magyarországon zaklatás? Az a helyzet, hogy ezek nem igazi bulvártémák. Ezekre az esetekre nem jönnének kattintások, nem dől a hirdetéspénz. Senki se akar itt nőket védeni a zaklatásról. Egy komolyabb zaklatás leírása már-már a pornó irodalom babérjaira tör. Ez itt a cél. Ezért van az egész. És akkor még nem beszéltünk politikai szálakról.
Szó nincs arról, hogy csak híres embereket: már egyetemi tanár-ügy is van, csak ők kisebb médianyilvánosságot kapnak, a sarki fűszeres meg már csak a saját mikrokörnyezetét érdekli. A vádlók mind sikertelenek: ezt sem igaz, legalábbis eléggé szubjektív, mi számít annak, már ha ez releváns egyáltalán. Zaklatások, erőszakos ügyek eddig is történtek, de eddig tabu volt sok minden, így nem kerültek nyilvánosságra.Még több dolog alap volt, pl. az is, hogy a huszonéves kiscsaj örül, ha egy mester ránéz, és bármit elfogad tőle. Most kezd változni az attitűd. A bulvárfaktoron kár pörögni: az a szektor mióta világ a világ, így működött, csak megfelelően kell tudni kezelni, súlyozni, ill. párbeszéd szempontjából érdemes hasznossá tenni, ha már.
“Neked még nem tűnt fel, hogy itt Magyarországon csak híres embereket vádolnak zaklatással, és a vádlók mint sikertelenek?”
Nem igaz. Olvass utána.
Egyébként nem csak sikereseket vádolnak, csak a média azt kapja fel. Másrészt nyilván, sikeres embereknek igen, milyen meglepő (szerintem te is tudod), több esélyük van zaklatásra. De mondjuk tanárok, nevelők, papok esetei is keringenek a médiában is, vagy nagy sikernek tartod egy nevelőintézet tanárának vagy akár igazgatójának lenni? És az épp most kiderült/megírt eset, a diákjaival szexelő (egyébként NEM zaklató) tanárnő mennyire számít nálad sikeresnek?
“És az épp most kiderült/megírt eset, a diákjaival szexelő (egyébként NEM zaklató) tanárnő mennyire számít nálad sikeresnek?”
Mindenkinél. Nagyon sikeresnek számít! Úgy hívják, hogy Brigitte Macron. Másodhegedűsként irányítja Fr. országot, ezen keresztül befolyásolja Európát, sőt a mi sorsunkat is.
Próbálná csak őt valaki ilyen nemzetközi metoo-ba belekeverni, megnézném, kinek a karrierje és élete menne tönkre. Őt tisztelni kell, pedig nem kicsit gyomorforgató a történet.
Látom, képben vagy aszal kapcsolatban, hogy miről is szól a poszt, meg a kommentem.
Igen, képben vagyok. Én már sok kommentet olvastam tőled az elmúlt években. Mondhatnám, rengeteget. Olvastam a posztot, s értem is. És azt is értettem, hogy miről kommenteltél. Hoztam egy példát. Szexuális abúzus a példám, sőt a pedofília is befigyelt anno, és még tanár-diák viszony, s látod mégis mindenki jópofát vág hozzá.
Tanár-diák viszonyról tudok. Abúzus, pedofilia: biztos? Erről nem tudok.
Másrészt, azt a kommentet háromnegyed éve írtam. És nem, nem Macron házasságára utaltam. Az állításom az volt, hogy nem csak gazdag és sikeres emberek botrányait teregetik ki, hanem egy halom közemberét is, példákat is hoztam rá. A tanárnő, akire akkor hivatkoztam, amerikai volt (https://24.hu/kulfold/2017/06/13/letartoztattak-egy-harom-diakjaval-is-szexelo-fiatal-tanarnot/). Nem igazán látom, hogy mennyire is voltál akkor képben.
Follinus és Molnár is nagy szeretettel nyilatkoztak “zaklatójukról” most meg mindkettő rájött, hogy őket tulajdonképpen zaklatták. Ez nem Stockholm effektus, ez egyszerűen aljasság.
Molnárt nem tudom, hogy nyilatkozott Havasról, de Follinus esetében nagyon szépen látszik az, ahogyan átvette azt a szemléletet, hogy ez a két nagytudású, drága ember testi-lelki jóviszonyt ápolt vele, amit becsülni kellett, tűzön-vízen át, hiszen ők tették őt azzá, ami. Aki élt t hasonlót, az érti ennek dinamikáját, aki nem, annak nyilván fura. Utólag persze tisztul a kép.
“Nem aggódom. Ismerem annyira Havas Henriket, hogy tudjam, tisztességes ember.” 2009.09.24. 06:15
http://www.borsonline.hu/aktualis/havas-milliokkal-tartozik-molnar-anikonak/12612
https://www.pecsistop.hu/tartalom/cikk/molnar-aniko-belezugott-volna-havasba
Volt itt minden. Akár indíték bosszúra is.
Tudatlanság is lehetett. Egyszerűen akkor azt hihették, hogy az úgy normális. De sok esetben maga a zaklató is csak egy akkor normálisnak számító viselkedésformát követhetett.
“Íme, Medveczky Medve úr, amint bukdácsol lefelé a lépcsőn,
kopogtatva feje búbjával, kipp-kopp, minden lépcsőfokon egy
koppanás. Előtte Róbert Gida, az ő gazdája. Amennyire Micimackó
értelme terjed, meg van győződve róla, hogy ez az egyetlen módja
a lépcsőn való közlekedésnek. Néha ugyan kétség fogja el, mintha
lehetne másképp is, de ezt csak akkor tudná megfontolni, ha egy
pillanatra megállnának a lépcsőn, és módjában volna fontolgatni.
Talán akkor se….”
Egy csacsi öreg medvének megbocsátható, hogy nem képes helyzetét felmérni, és helyzetén változtatni, de egy felnőtt nő esetében már nem igazán (még ha 16 éves korában is alakult is ki a helyzet, Follinus még 25 évesen is rajongott “zaklatójáért”)
Ez pont ugyanaz a pszichológiai működés, mint amikor a katonaviselt emberek elhitetik magukkal, (és sajnos a fiaikkal is) hogy tök normális dolog ártatlanul bezárva lenni, és teljesen oké, ha valakivel trágárul üvöltöznek, elveszik az igazolványát, haját, ruháját és emberi méltóságát, tök oké, miért is nem hozzák ezt vissza?! Kognitív disszonancia, porcukrozzák a szart, és azt mondják, hókifli. Mert nem tudnak szembenézni azzal, hogy bizony a szar az szar, és nem merik szívből gyűlölni azt a férget, aki tette velük mindezt! Szintén ugyanez a kategória, amikor valaki aljas tanárokról vagy az őt szíjjal verő szüleiről beszél úgy, mintha teljesen rendben lévő lenne, hogy egyik ember tönkre akarja tenni a másikat. Lófaszt van rendben. Soha nincs rendben.
Azt mondja a mazochista a szadistának lángoló szenvedéllyel
– Üss!
Mire a szadista kéjes vigyorral, élvezkedve
– Nem ütlek.
Akinek az a jó, hogy Stockholm szindrómában éljen, azon nem lehet segíteni. Viszont évek múltán ha esetleg mégis rájön hogy milyen hülye volt, akkor már ne vádaskodjon. Ne vádaskodjon arra akiért (ezért vagy azért vagy akármiért) rajongott, és ne akarjon meghurcolni egy 88 éves haldokló aggastyánt, akiért még 10 éve rajongott, MERT EZ ALJASSÁG.
Jaja, van, akinek a depresszió a kedvenc időtöltése, nyilván. Minek is foglalkoznánk vele.
Van, akinek meg a tudatlanság a kedvenc időtöltése, azon sincs mit segíteni. De ne nyafogjon, ha kiröhögik.
Újra mondom: amiről fogalmad sincs, de butaságokat beszélsz vele kapcsolatban, azt úgy hívják, hogy pszichológia. Ha nem akarsz hülyén meghalni, még mindig nekiállhatsz legalább egész minimális ismeretek megszerzésének.
Ismered az eseteket a kifejezetten bántalmazó szülő utólagos, felnőtt korban is folytatódó mentegetéséről? A részeges bántalmazó férj felmentéséről a bántalmazott feleség által (pláne olyan környezetben, ahol tényleg kifejezetten jó pont, hogy csak részegen verekszik, mert sok férj józanul is, az meg, aki csak a külön munkájának (egyébként a főállási bérét meghaladó) fizetségét issza el, na az már aranyember)?
Pszichológiának nevezik a tudományt, segítek.
A szexuális zaklatás a hatalommal való visszaélés egyik, nem is a legsúlyosabb, nem is a leggyakoribb esete. Éppen ezért a szexuális zaklatás nem kezelhető külön, nem számolható fel semmiféle feminista mozgalommal.
A hatalommal való visszaélés oka
– a sértett létbizonytalansága, egzisztenciális függése a hatalom birtokosától (szociális háló)
– az intézményes jogvédelem, jogsegély hiánya (jogvédő szervezetek)
– az intézményes érdekvédelem hiánya (szakszervezetek)
Összefoglalva úgy is mondhatjuk, hogy a hatalommal való visszaélés oka a DEMOKRÁCIA hiánya.
Azt is látni kell, hogy a legnagyobb demokráciában is vannak és mindig is lesznek nem demokratikus csoportok. A hadsereg sosem lesz demokratikus. Nem a személyi állomány fogja szavazással eldönteni, hogy támadunk, vagy visszavonulunk. A színház se lesz soha demokratikus nem a társulat fogja szavazással eldönteni, hogy ki kapja a főszerepet, vagy hogy Hamlet jobbról vagy balról jöjjön be a színpadra. Egy magánvállalatnál se a dolgozók döntik el szavazással hogy a tulaj kit alkalmaz és mennyi fizetésért. – Azonban ha demokrácia van, akkor lehet sztrájkolni azért hogy egyenlő munkáért a tulaj egyenlő bért adjon.
Ott van igazi demokrácia, ott szűnik meg a hatalommal való visszaélés, ahol a hatalom korlátozva és ellenőrizve van, ahol a hatalom, ha vét, ha visszaél, akkor LEVÁLTHATÓ.
Ezt leírni marha könnyű, megvalósítani szinte lehetetlen. A hatalom paradoxona, hogy ha egy erő képes a hatalom korlátozására és leváltására, akkor ez az erő a hatalom, és nem az akit korlátoz vagy levált, és akkor a leváltó élhet vissza :)))) Ki őrzi az őrzőt?
Nem létezik valódi demokrácia. Illetve igen, de csak elméletben. A ‘klasszikus’ görög demokrácia sem volt demokracia.
Végezetül azt se felejtsük el, hogy nem csak a hatalommal lehet visszaélni, hanem a szexuális vonzerővel is….
A szexuális vonzerővel csak olyan emberrel szemben lehet visszaélni, akit a hormonjai vezetnek kizárólag. Egyébként tényleg vissza lehet élni vele, de mindkét nembeli képes erre, férfi szexszimbólumok is vannak.
“A szexuális vonzerővel csak olyan emberrel szemben lehet visszaélni, akit a hormonjai vezetnek kizárólag. ”
És ?
És aki képes az állat szintjéről az ember (ún. sapiens) szintjére emelkedni, annál a visszaélés (akár férfi, akár nő próbálkozik vele) nemigen sikerül.
Mind az ember, mind az állat élőlény. Az emberek igen jelentős részében ott él az ösztönvilág, melyet a társadalmi lénnyé válással háttérbe lehetett szorítani, de még nagyon kónnyen a felszínre tör.
Persze, ezt mondom én is. Kajával is lehet hatni sok emberre pl. De ettől még nem emberi, hanem állati az a viselkedés, épp azt nélkülözi, ami (állítólag) megkülönbözteti az embert az állattól.
“Ezért nem kavart sem Follinus Anna, sem Baukó Éva ügye elég nagy botrányt”
Ez a két ügy azért nem kavart elég nagy botrányt, mert a közvélemény “beárazta”, hogy mindkét vádoló nőszemély ALJAS.
Mert minden csoda három napig tart, és a zaklatási mizéria lecsengett.
Mert én is vallom, hogy a zaklatókat meg kell büntetni, de nem lincseléssel, ahogyan ez a #meetoo hisztéria képzeli, hanem egy jogállamhoz méltó eljárás során.
A jog eszközei nem alkalmasak mindenre. A lincselés sem.
Teljes mértékben egyetértek az Alabástrom Jakab (ál)nevű olvasóval. Nyilatkozatot kellene kiadni a könyvkiadó házaspár igazságtalan meghurcolása ellen, az ártatlanság vélelme mellett, valamint az “ami nem tilos, azt szabad” jogelv mellett. Futó Péter
Kit hurcolnak meg ? Hogyan ? Megjelent egyetlen riport, azt átvették néhányan és kész. Esélyes, hogy Follinus Anna igazat mondhatott. Egyébként az igazság sokarcú ( lásd Kuroszava : A vihar kapujában )
Meghurcolást én sem láttam, egyetlen sajtóorgánum, civil szervezet vagy autoritás sem kereste meg őket, ők maguk tettek nyilatkozatot, hogy ártatlanok. Az tény, hogy az ártatlanság védelme egy eljárás esetén járna, de ideáig sosem jutott el ez az ügy.