Aktuális

Elanyátlanodva

Szinte minden nap gondolok arra, hogy ha anyu élne, ő vajon bejönne-e hozzám. Valószínűleg igen, a legtöbb csajhoz itt az emeleten jár az anyukája, legalábbis valamilyen nőrokon. Meg hogy milyen jó lenne beszélni vele. Elmondhatná a tapasztalatait, hiszen én is faros baba voltam, császárral kellett, hogy megszülessek. Biztos ő is csalódott volt, a többség azért elképzeli a vajúdást, a tágulást, az apás szülést, az aranyórát. Lehet, a mi időnkben még az nem is volt, azért lett tápszeres a legtöbb baba. Akárhogy is, most nagy hiányát érzem az anyai törődésnek. Tíz nap kórház után eléggé elanyátlanodik az ember…

kép: cdn.newsapi.com.au

Alváshiány: egyszerre csak 2-3 órát lehet aludni, de sosem akkor, amikor jólesne.

Az alváshiány szinte elviselhetetlen, de meg kell barátkozni vele. Hatan vagyunk, jönnek-mennek az ember, sok a babasírás, előttünk az ebédlő, ahol látogatózni lehet, mellettünk az ügyelet, ahol éjjel is van mozgás, szemben a mosdó, és hát mindenki kétóránként jár pisilni, ahogy én is. Elviselhetetlenül meleg van nyitott ablaknál is, az meg zajos.

Nem lehet jókat enni, mindenki tudja, milyen a kórházi koszt, legyengül az ember.

Két zsömle, 10 gramm vaj, egy retek – reggeli. Vizes krumplifőzelék fura fasírtfélével, mindig ugyanaz az az azonosíthatatlan leves – ebéd. Újabb két zsömle, egy nagyon ronda párizsi, egy paradicsom – vacsora.  Itt újra belép az, hogy a világ végén vagyok, de egyébként sincsenek rokonaim, akik mobilisak lennének. Szerelmem hiába készít nekem valami finomságot, amikor csak tud, azért az ő ideje is véges. Legszívesebben folyton ennék, de unom már a sok csokit, kekszet és a szendvicseket, zsömle zsömlével mindig épp azzal turbózva, amit a Sparban vettem, főzni itt nem lehet.

Az elszigeteltség,  a bezártság, fekvés, hogy nem lehet mozogni, a levegőhiány, a kosz.

Aki folyton aktív, jön-megy, annak büntetés a bezártság, tíz nap után már mindenhol, mindenem fáj, főként a derekam és a hátam. Idegesítő ez a rettenetes kosz is, ami itt van, a lepisilt és összevérzett vécék, a kerülgetnivaló betétek, a mocskos zuhanyzó, a porcicák mindenütt… ilyenkor valahogy az ember jobban igényli a rendezett, tiszta környezetet, a nyugalmat. Biztos benne van az is, hogy nem nagyon volt pihenés a felújítás után, a kanapé is csak múlt héten érkezett meg, már nem élvezhettem ki.

Az aggodalmak, kétségek, felismerések, hogy mennyire egyedül vagyunk.

Ez a része a történetnek egy sötét önismereti tanfolyam, az ember szembenéz a démonjaival. Bennem most tudatosodik, hogy én azért álmodoztam olyan sokat már kislányként is a saját családról, mert nálunk kicsit diszfunkcionálisak a viszonyok. Meghaltak, betegek, fekszenek, rosszban vannak, nem tartják a kapcsolatot. A képletnek persze én is része vagyok, én se vagyok jó kapcsolattartó. Ebben a nagyon ingerszegény, zord világban azért szembeszökő, hogy csak én vagyok az, akinek csak egy szál látogatója van, a romákhoz (egy-kettő van csak néha) például napi szinten jár be a legszűkebb család, tizenöt ember. Irigylésreméltó, ahogy náluk készül a família akár az ötödik kis Rómeó vagy Dzsesszika születésére is, apu-anya, após-anyós, sógorok, nagybácsik-nagynénik tiszta izgalomban. Nem tudom, hozzánk szülés után bejön-e valaki a nagycsaládból, de van valami torokszorító abban, hogy senki sem érdekel különösebben, mi van velünk. Azt nem várja az ember, hogy kibuszozzon-hévezzen ide bárki is, de a telefonhívás azért csak nem kerül semmibe.

A meghatározhatatlan érzés, hogy valamit elvettek tőlünk.

A nyugodt, boldog készülődés, egymásrahangolódás, a lakás befejezése, az utolsó szükséges holmik beszerzése és elintézése, a csend, a béke, a pihenés. A komfortzóna, az otthoni dolgok hiánya, minden, ami fontos és erőt ad. Így olyan gyökértelenséget, kiszakítottságot él meg az ember, bezártságban nem véletlenül nem szaporodik szívesen a legtöbb állat sem.

De persze a tény, hogy közel a végcél, erőt ad, muszáj bírni. Változatlanul minden tökéletes: NST, áramlás, méret, vérnyomás, szívhang, satöbbi, csak a víz kevés, a normál alsó tartománya (8-12 a normál, miénk 8,2), azt kell figyelni.

Aztán innen egy hét vagy kettő? Meglátjuk. Még az is lehet, hogy anyu szülinapján, december 17-én érkezik.

Reklámok
Eszter névjegye (862 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

12 hozzászólás Elanyátlanodva bejegyzéshez

  1. dissipation2009 // december 10, 2017 - 17:40 // Válasz

    Drága Eszter!
    Megkönnyeztelek, kitartás, mindketten tudjuk, hogy a végén nagyon meg fogja érni az összes szenvedés, a baba lesz a csodás jutalmad.
    Ölellek.

  2. Kitartás elvtársnő! :)

  3. Eszter, kedves, olvaslak egy ideje, és egyre jobban átérzem minden sorodat. A lányom december 31-én esedékes szülni, a földi számítások szerint. Aztán tudjuk, hogy odabenn nincs naptár :) Sajnálom a rokontalanságod, sajnálom, hogy az utolsó napokat nem a fészked meghittségében töltöd a pároddal, és sajnálom, hogy ebben a modernnek és civilizáltnak nevezett világban egy fővárosi szülészeten ilyen körülmények uralkodnak… Anyukád mindig ott van melletted, ugyanolyan szívszorongva és aggodalommalteli várakozással tekint a következő időszakra, ahogyan én is, ugyanúgy aggódik a gyermekéért, ahogyan te a tiedért. Mert ez a világ rendje. Azt mondják a népek, semmi sem hasonlítható a nagyszülői érzésekhez, de én tudom, hogy az anyák elsősorban a saját gyermekükért aggódnak. És a tied minden pillanatban ott van melletted, drukkol neked, aggódik, és várja az unokáját.
    Szeretettel, egy szinte mindenórás nagyi :)

  4. Iszonyatosan fel vagyok háborodva, hogy mocsokban és éhezésben tartanak várandós nőket.
    És csodálkozik ez a legalja, suttyó, emberalatti kormány, hogy kevés gyerek születik! Ide?! Így?! Kedvem lenne a politikusok fejével kipucolni a WC-ket!!
    (Bár azt sem egészen értem, valaki miért hagyja úgy maga után.)

  5. Eszter :)
    Ohh, szívem szerint kérnék valakitől egy teleportációs gépet és meglátogatnának most.

  6. Ismeretlenül és randomn hozzászóló olvasóként is örömmel meglátogatnálak, nagyon szurkolok Neked, és gondolok Rád, baráti meleg öleléseket küldök. Sokan szeretünk, ha nem is ismerünk személyesen, talán ez némi kárpótlást adhat, és a fő, hogy a Kisbaba születésével a legcsodásabb kárpótlásban lesz részed, ő lesz majd a nagy jutalom mindenért! Sok szeretettel gondolok Rád! Puszi,Trix

  7. Uh, részvétem, de komolyan. Nekem az egyik paràm a szüléssel kapcsolatban pont ez,hogy befeketetnek jóval előbb…
    A romákhoz: náluk minden gyerek érték, nagyin várják őket és a saját képességeik/lehetőségeik szerint a legjobbat akarják nekik. Életemben nem hallottam még olyan szeretettel beszélni szülőt a kölykéhez,mint a cigány anyukákat a gyerekotthonban a gyerekükhöz(krizis otthon volt, igyekeztek minél előbb hazavinni őket).

    Kitartás! Rendelni kaját futárral nem lehet esetleg? Kimenni a boltig?

  8. Remélem, hamar meglesz a baba. Nagyon szomorú ez a poszt, de teljesen átérzem, a kórházakat csak túlélni lehet. Amikor egyedül van az ember, esetleg normális szobatárs sincs, látogató alig (remélem, visz neked normális kaját!), a környezet meg iszonyú lehangoló és nincs mit csinálni, csak feküdni, az tényleg előhozza a reménytelenség érzését.
    A kórházi viszonyok tényleg borzasztóak, mozgó matracú magas ágy, lepusztult tusoló, mosdó, nálam pl. még a vakolat is potyogott a szülőszobán és elment a víz tusolás közben!!!! Persze, örül az ember, hogy mindenki egészséges, na de azért az nem normális, hogy milyen viszonyok vannak.

  9. Nem hiszem, hogy vigasztal, én hasonlóan voltam – csak épp él az anyám és egy halom rokonom is.
    Igen, soha máskor, mint mikor a terhespatológián/szülészeten voltam, ill. mikor a gyerekek voltak betegek éreztem, mennyire magamra vagyok hagyva. Az ünnepek sem olyan rosszak, de akkor, amikor nekem, lelkileg nagyon kellett volna a támogatás és mikor a pici babáim felett virrasztottam és annyira jólesett volna egy tányér hazai ízű kaja és egy ölelés, hogy ne aggódj, jami, minden rendben lesz, itt leszünk melletted – hát, akkor éreztem magam igazán pocsékul. Az csak még egy bugyra a pokolnak, ha látod, hogy máshoz mennek, őszinte aggódással.

    Nem vigasztaló, csak tény, hogy a családod kicsit begyógyítja ezt a sebet. Mikor este átfogják a nyakam, meg rám másznak, átölelnek, őszintén aggódnak, ha beteg vagyok – az nekem annyira meglepő minden alkalommal, hogy jéé, szeretve vagyok.

  10. Kitartást, nagyon drukkolok nektek! Neked is, hogy a lehető legjobban bírd ezt a vacak helyzetet és a végén már ne vacak helyzet legyen, hanem boldogság, és a kicsinek is, hogy egészséges legyen!

  11. Nagyon sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell várni a babát – remélem, pikk-pakk megszületik, és hamar mehettek haza! Ugyanezt tapasztaltam meg én is, azzal a különbséggel, hogy tiszta volt a mosdó. Viszont fontos lenne, hogy kialudd magad, mert a kialvatlanság+stressz nem segíti a tejtermelődést. (Füldugó?) Ráadásul ‘a munka dandárja’ akkor kezdődik, amikor a baba hazakerül. amúgy nekem (elektív) császárom volt és volt aranyóra, szoptatni is tudtam első perctől, de lehet, hogy ez nem az én érdemem :)
    Kitartást és ismeretlenül is nagy ölelést küldök és drukkolok, hogy minden rendben legyen!

  12. Nagyon együttérzek veled, tavaly ilyenkor ugyanígy voltam, magas vérnyomás miatt épp karácsony előtt be kellett feküdnöm egy hétre, egyébként január 5-re voltunk kiírva programcsászárral a kisfiammal. Nálunk még apuka sincs, a húgom járt be hozzám, közben idegeskedtem, hogy mi lesz a munkámmal (én is szabadúszó vagyok), marad-e pénzem a szülésre, mi fog történni az ügyfeleimmel és mi lesz a nagyobb lányommal…..Aztán persze karácsonyra hazaengedtek, plusz az első két napot végigaludtam a kórházban és kiderült, hogy túlhajtottam magam, de akkor is nehéz volt. Viszont a baba tényleg kárpótolt mindenért :-) Szeretettel gondolunk rátok!

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Megérkezett Bori – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: